Szabad Földműves, 1953. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1953-06-07 / 23. szám
4 jbw Földműves 1953. június 7. A TUNDRA Zömök, sűrű ember. Vattával bélelt bundában, szőrmesapkában járta Moszkva hivatalait. A minisztériumokat, a műszaki ki állt '.sokat, a tervhivatalt. Alig tűnik ki a te :sgyökeres moszkvaiak közül, legfeljebb a széltől piros arcán látni, hogy vidéki. Eső. hó, szél é„ nap — ezektől olyan jó a színe. Sok ilyen ember jön ügyes-bajos dolgával Moszkvába. Csak az irattáskájába tömött papírokból derül ki, hogy ő sokezer ember ügyében utazott idáig, sokezer kilométert. Letette az asztalomra irattáskáját és kiveť ' előle egy térképet. — Színes ceruzával volt meghúzva rajta a kerület határa, ahonnét érkezett. Az egész területet le tudnám takarni két tenyérrel. Fekete vonalban kígyóznak e határon belül a folyók. Színes ceruzával árnyékoltak a lakott területek. A többi — lakatlan vidék. — Fátlan és erdős tundra... — mondta a vendégem. — A kerület a‘ Lovozero tótól kapta a nevét. A lakatlan föld legfeljebb vadszedret terem, egy-egy édes, nedvdús bogyófajtát. A tavak és folyók azonban nagy sereg halásznak ad nak munkát. Nyáron körüljárja a láthatárt a sarkvidéki nap. hónapokig tart a nappal, ilyenkor télen azonban soha sem bújik fel a horizont alól Legfeljebb a hó világít valamennyire. Az isko1 akönyvekből tudjuk, hogy а Ко’a-félsziget lakói kis számú nép. Rénszarvast tenyésztenek, halásznak. Két évvél ezelőtt imlasztották meg Iván Mihajlovics Kuzginovot küldöttnek a kerületi tanácsba, ö maga Leningrádból kerül t a félszigetre, immár 12 évvel ezelőtt. Leningrádi munkás volt. Most a kerületi végrehajtóbizottság elnöke. Életemben először beszélhettem ilyen távoli, északi vidék kü’döttjévet. Minden érdekelt, amit elmondhat a hazájáról és amit megtudhatok róla magáról. — A félsziget gépállomásai dolgoznak a kolhozainknak. A fö’dmüvelésben ez a profilunk: gabona, burgonya, káposzta, takarmányrépa .... Állattenyésztésünk a szokásos: szarvasmarha, ló, juh és — természetesen — rénszarvas. A tejgazdaságok villanyfejőgéppel dolgoznak, mindegyik berendezett magá nak takarmányfüllesztő konyhát. — Gépesítés dolgában elég jól ’Hűnk: villanyte'eve van mindegyik kofhozunknak, kettő fűrészmalmot is létesített. A szállítás javát teherautóval bonyolítjuk le. Kulturális téren — nos, minden kolhozban van iskola, klub, egészségügyi állomás, szülőotthon, könyvtár. péküzem, árúház,! vezetékes rádióközpont. Ez természetes! A1 tálában három-négyezer kötet könyv van egy kolhozkönyvtárban. A körzet székhelyén KÜLDÖTTE van központi kultúr csoportunk, kórház, szülészet. Ne csodálja, hogy mindent felsorolok. Egy olyan kis nép kincsei ezek, amelyik azelőtt azt sem tudta, mi az, hogy tehén, lámpa, fürdő ,.. Kuzginovnak sokféle emberrel van dolga mindennapi munkája közben. Beszélt nekem a klubok vezetőiről és a tehenészekről, a földművesekről és tanítókról, a kolhozkönyvelőkről és kovácsokról, a villanyszerelőkről és a kultúrcsoportok vezetőiről, a könyvtárosokról és ácsokról, az egészségügyi dolgozókról és a gépállomások mechanikusairól. Ezek mind *slakó számik. Két szóval meg lehet mondani, mi tette boldoggá ezt a kis népet, mi hódított” meg számukra az ellenséges, vad természetet. A szovjet hatalom. Amikor néhány évtizeddel ezelőtt az öregebbje, az apák és idősebb fivérek, édesanyjuk és nővéreik elsőízben válosztották meg a szovjet hatalom helyi szerveit, az életre szavaztak, a halál ellen. Arra, hogy gyermekek születhessenek, hogy senki ne ha1 jón éhhalált, hogy fűtött, villa nyal világított házban lakhassanak, könyvet olvas’ tssanak, zenét hallgathassanak, hogy mozifilmek jussanak el hozzájuk, hogy tejet ihassanak és zöldséget, nvvmö’csöt ehessenek, hogy érezhessék az örömöt, amikor az ember úrrá lesz, a vas, az acél, a gép fölött, amikor meg tudja gyógyítani a betegeit, taníttatni tudja n gyermekeket, vethet és adathat. Ezt adts akkor a szovjet hatalom a kis nomád népnek. És eljutott hozzájuk a szocializmus. Az ólet. Lenin mérte, Sztálin építette ki az útját. Nem azért jött azonban Iván Mihaj'ovics Kuzginov Moszkvába, hogy azt mondja el mindenkinek, amit már elértek, Azért jött, mert egy terve van, s Moszkvának kell segítenie benne, hogy megvalósíthassa. Voltaképpen nem tennék felelőssé a választói, ha nem dolgozza ki ezt a tervet, a szovjet ember azonban nem határolia el működési körét a hivatali teendőkre. Vastag dossziét vesz elő irattáskájából, — A számi nép már felhagyott a nomád é’ettel — mondja. — Kényelmes házakban lakik, kulturált emberhez méltó körülmények között. A pásztorok azonban még mindig sátrakban laknak, amikor kihajtják a rénszarvascsordát. Nekik a sátor az, ami a traktoristáknak a lakókocsi. Igaz, hogy a sátor fö’ött már antennarúd van, idenézzen — mondta és fényképeket rakott elém, — Rendes derekalj, párna, vastag takarók a fekhelyen. Főzőedények, újság, rádió. Ebben a sátorban itt, nézze, még gramofon is van. Tulajdonképen ez a sátor mégis ugyanaz, mint százesztendeje volt. Télen csak hálózsákban lehet kibír-Beszélget a Donnal a Volga Irta: Igor Kobzev (1951) Tikkasztó július hónap Melegét a nap ontja reánk Odasúgja a Volga a Donnak Folyónk, a mi Volga-anyánk! Hol az aknavetők dübörögtek, Hol védtük a drága hazát, A habok ma összeverődnek, Kalácsnál épül a gát. Sietve kanyarog eledbe, Csobogásod drága nekem! A barátság szent köteléke Fűz téged össze velem. Ezentúl így lesz örökre, Volgába a Don belefut, öt tengereket köt össze A csatorna, az új víziút! Felelte a Don: — Veled érzek, Ma végre vigadni lehet! Mily ünnepi nap ez, a népek Hő vágya beteljesedett! Hajó közelít a határon, Üj győzelem ez, ragyogó. — Légy üdvöz drága barátom Harsogja a Volga folyó — Már két akadály letiporva, A harmadik is ma ledől! Adj inni, te büszke csatorna, Vizünkre szomjas a föld! A víz kék tükre, ragyogva, Napfényt homályosít el! Beszélget a Donnal a Volga, S a Don neki visszafelel. Sugár VUmos fordítása ni benne a hideget, tábortűz ad meleget és világít a közepén. Ablaka nincs. Ki sem egyenesedhet benne az ember, mert fojtaná a füst, — Amúgy is alacsony. Nincs se asztal, se szék. A pásztor állatbőröket terít a földre, arra ül, maga alá húzva a lábát. A sátor is, a füst is a fc’dre nyomfalván Mihajlovics aztán más felvételeket mutatott, egy szédszedhető házikó modelljéről. Előbb két évig figyelte a pásztorok életmódját, akkor szerkesztette meg a szétszedhető vándorház tervét. A korszerű, új, „sátor” duralumíniumból készülne. Ajtaja a hajókajüt ajtajához hasonlít. Ablaka is van, törhetetlen üvegből, „plexi. g’ázból”. Hő z'getetőnek szivacsosan fújt gumiból, gumihabból tervezi a ház belső bélését. Az asztaVapot, fekhelyet polcokat, székeket csuklópánttal a falakra akarja szereltetni. A bútor tehát a fa'akka! egybeépítve szállítható. A vándorháznak ' könnyűnek kell lennie, hogy kutyaszánon is szállítani lehessen. Az összeállítása gyors és egyszerű, nem kell hozzá csavar, csavarhúzó, semmi szerszám. Bajos volna a sarkköri éjszakában feltúrni a havat egy elejtett csavar után, vagy pótolni egy elveszett szerszámot. — Nem vagyok mérnök, csak egyszerű munkás, aki ismerem a pásztorok életét. Azért jöttem Moszkvába, hogy valaki megcsinálja a részletes terv számításait és elkészítsük az első példányt a házikómból. Azt várom meg, aztán igyekszem haza, hogy kipróbálhassák és megbírálják az érdekeltek. Hamarosan megkezdjük a tömeggyártását. Jó pár darabra lesz szükség nálunk is, még a szomszéd kerületekben, ha látják, hogy jól beválik. Ezt intézi a minisztériumokban, a tervhivatalban. Ezért bújta a műszaki újítók kiállítását. Nem nyugszik, amíg ki nem sürgette, hogy a házikó e’ső példányával hamarosan hazautazhasson. Mert nagy boldogság lesz kibontani otthon a leleményesen összeszerkesztett kis csomagot és kényelmes házat állítani belő1 e a lovozerói pásztorok szemeláttára! Mintha maga lakna majd benne, úgy örül előre a meglepetésnek. Mert az övéinek az öröme az ő öröme is. Ilyen a szovjet hatalom. Hogy aki a nép nevében ezt a hatalmat képviseli, annak szívügye a gondjaira bízott emberek érdeke, fűtött lakása, napfényes szobája. Mindegy, hogy a lovozerói tundra lakóiról gondoskodik-e, vagy azokról, akik itt laknak például ebben a modern moszkvai házban, szemközt az ablakommal .,. J. Doros cikke nyomán. HÍREK a Szovjetunióból Megkezdődött a szovjet dolgozók nyári üdülése A Szovjetúuió üdülőhelyein megkezdődött a nyári üdülési idérty. Ezen a nyáron körülbelül 3 millió dolgozó — kétszázezerrel több mint tavaly — tölti szabadságát a szakszervezetek üdüiőiben és szanatóriumaiban. Dolgozók ezrei nyaralnak a Krímben, a Kaukázusban, a rigai tengerparton, sokan a helyi szanatóriumokban és üdülőkben, pihennek majd. A „TASZSZ" leningrádi tudósítója közlj, hogy Leningrad szakszervezeti szerveinek a Baltikumban és Kaukázusban, a Feketetenger partján vannak üdülői. Az új üdülőidényre jelentősen kibővítették az üdülőhelyeket. A Leningrád melletti „Szesztrorecki” szanatóriumban iszap- és vízgyógyászatot, sportpályákat létesítettek, 30.000 fát és 300.000 virágot ültettek. A leningrárii gyárak és üzemek dolgozói közül sokan nyaralnak majd ezeken az üdülőhelyeken. A „Kirov”-gyárból csaknem 500 dolgozó uazik ezen a nyáron üdülőkbe, szanatóriumokba. A „Krasznij Viborzsec’’-üzem szakszervezeti bizottsága 400.000 rubelt irányzott elő a munkások üdültetésére. A leningrád! gyermekek ugyancsak kiveszik részüket a nyári üdülésből. A „Ruszkij Dize!”-üzem óvodájából több mint 100 gyermek utazik Észak- Kaukázusba. A kicsinyek csaknem öt hónapot töltenek a gyönyörűen berendezett, kertekkel övezett engerparti villákban. Több mint 300.000 leningrád! úttörő táborokban és gyermekszanatóriumokban nyaral majd a nyári szünidőben. Ufából, a Basldr ASZSZK fővárosból közük: Ebben az évben körülbelül 40.000 dolgozó nyaral Saskiria szakszervezett gyógyüdülőhelyein. A baskír dolgozókat gyönyörűen berendezett szanatóriumok és üdülők várják. A napokban két üdülőhely kezdte meg működését. Ezeken az üdülőhelyeken a Baskir ASZSZK kohászati és olajmunkásai üdülnek. Ütvén szovjet városban épül új főísko a A Szovjetúnióban állandóan növekszik a főiskolák száma. Húsz új főiskola nyílt meg, köztük új műszaki egyetem. Tagangrogban, Rjazanyban, Izsevszkben és Tomszkban. Városgazdálkodási mérnöki főiskolát létesítettek Sztálingrádban, állatorvosi egyetemet Szemipalatyinszkbait ős mezőgazdasági fiskolát Kütaisziben. Jelenleg 50 szovjet városban épül új főiskola. Az ötödik ötéves terv végéig több mint négymilüárd rubelt fordítanak új főiskolák létesítésére. Szovjet iró az árvái erőműről; A felszabadult munka diadala Irta: B. TARASZOV Az út keskeny szalagként tekergőzik a sziklás hegyeken. A mély völgyben a sebesfolyásu Orava csobog. A Vág folyóval egyesülve, hatalmas víztömegként hömpölyög délre, le a kék Dunához. Oravscsina erdőkkel, festői szépségű völgyekkel tarkított hegyitáj. A régi fcsehszlovákiában nem volt vidék, ahol a dolgozó parasztok az ittenihez hasonló nyomorban éltek volna. Sok paraszt kényszerült idegen földre vándorolni a darab kenyér megszerzéséért. A faluban csak asszonyok maradtak, éhes gyermekekkel és öregekkel. A vidék lakosainak töméntelen bajt okozott a szeszélyes Orava foly. Tavasszal megnőtt, kiáradt, elöntötte a bevetett földeket, falvakat és pásztorkunyhókat. Szomorú dalt költött a nép a kegyetlen folyóról, rohanó vizét az emberi bánat véres áradatához hasonlítva. „Bánat és könny hordozója vagy Orava, vized keserű és véres” — mondja az egyik ének. Más dalokat visszhangoznak ma Orava sziklás partjai. A szabad nép most az új élet boldogságáról énekel. A favágók és pásztorok vidékén hatalmas aíkotó munka folyik, amely az egész környék arculatát megváltoztatja. Orava völgye feltúrt hangyábolyhoz hasonlít a gépek és emberek állandó nyüzsgésétől. A mély sziklaszakadékban Csehszlovákia legnagyobb gátját építik — az Orava — gátat. Az itt épülő vízierőmö évente több mint félmilliárd kilowattóra energiát fog termelni. Usztye hegyifalucska közelében épül a hatalmas beton gát. Magassága szinte vetélkedik a környező hegyekkel. A távoli kőbányától hosszú drótkötélpályán érkeznek ide a kövekkel, kavicscsal és más építkezési anyagokkal telt csillék. A munkások az utolsó köbméter betont öntik. A szerelők mégegyszer ellenőrzik a gépteremben a munka minőségét. Befejezik az utolsó munkálatokat. Rövidesen útnak indítják az ipari áramot. Az ünnepélyes pillanat közeledte még nagyobb lendületre ösztönözte az építőkollektívát. A telepen nincs egy munkás sem, aki műszaka alatt másfél-két normán alul maradna. Az oravai vízierőmű építését már régen tervezték. A burzsoá Csehszlovákia azonban nem jutott tovább a tervnél. Csupán Csehszlovákia Kommunista Pártja és népi kormánya az az erő, amely a nép álmait valóra is tudja váltani. A gát építkezési telepén elsőnek Oravscsina favágói és pásztorai jelentkeztek. Ebben az új építkezésben szülőföldjük megújhodásának kezdetét látták. A felszabadult nép erejét és ifjúságát, a lelkes munka örömét és boldogságát hozták magúkkal. Az építkezés mindjárt kezdetben nagy nehézségekbe ütközött. Kevés volt a tapasztalat, hiányoztak a szakmunkások az építkezési gépek. — Felbecsülhetetlen segítséget nyújtottak nekünk a szovjet mérnökök, — mondja az építkezés vezetője, Peter Dzurozska, aki régi kommunista. — Az építkezés tervében hibára bukkantak. Olyan módszert javasoltak a gátépítésnél, amellyel a hibát helyre lehet hozni, továbbá ujtípusu építkezési anyagok felhasználását ajánlották. Mindez lehetővé tette, hogy gyorsan, olcsón és jól építsünk. íme néhány tény, amely meggyőzően bizonyítja a szovjet tapasztalatok felhasználásának értékét, — folytatja az építkezés vezetője. — Az első terv az építkezés befejezésének határidejét 1956 végére tűzte ki. A szovjet szakértők megmutatták a munkaütem meggyorsításának és az épülő vlzierőmű teljesítőképessége növelésének útjait. Meggyőződtünk arról, hogy az építkezés idejét két évvel csökkenthetjük. Ezt a kormánnyal is közöltük. További együttműködésünk a szovjet szakemberekkel, azt eredményezte — hogy az építkezés határidejét még egy évvel csökkentsük. Az oravai vízierőmű tehát három évvel hamarabb fog elkészülni az első tervben megjelölt és jóváhagyott határidőnél. íme a szovjet tapasztalatok alkalmazásának jelentősége. Az építők kollektívájának termelési sikereiről tanúskodik az a hatalmas beton-gát, amely megzabolázza a víz szilaj ostromát, erről tanúskodnak a gépteremben felszerelt nagy vízturbinák, ezt bizonyítja a most épülő nagy munkástelep. Erről tanúskodik a medencében gyülemlő óriási, tíz és tíz négyzet kilométerekre terjedő víztükör. Az oravai tenger a köztársaság első, szabad emberek munkája nyomán születő tenger. A folyóvíz rövidesen mozgásba hozza a nagy teljesítményű turbinákat. A drótokon végigszáguldó villanyáram az Oravscsina hegyeiben és völgyeiben létesülő gyárakhoz és bányákhoz jut. — De ezzel még nem merül ki az oravai gát jelentősége, — magyarázza Jaroszlá'v Szvobodnik mérnök, aki az első naptól kezdve itt dolgozik. Az oravai gáttól délre, a Vág folyón, amelybe az Orava ömlik, tíz villamosművet építenek. Ezek fogják alkotni az úgynevezett Vág szökőkút rendszert. Hat már működésben van, a hátralévő négy rövidesen elkészül. A forró nyári hónapokban a Vág vize csökken, nem tudja biztosítani az erőmüvek turbináinak munkáját. Az oravai tenger tehát ebben az időszakban majd vizet kölcsönöz a Vág folyónak és ezzel biztosítja a Vág szökőkutrendszerét alkotó villamosművek zavartalan működését. A villamosművek egyenként negyedmillió kilowattórát termelnek majd évente. A víz egyrészét öntözésre fordítják. Az oravai gát építése megváltoztatta a múltban elmaradott és elhagyatott vidék arculatát. A szlovák hegyek csendjét ma már nem a pásztorfurulyák hangja, hanem az új gyárak szirénái törik meg. A mezőgazdasági szövetkezetekben villamosítják az alapvető termelési folyamatokat. A vízmedence területéről új. jobb földekre telepítettek át öt falut é«> egy rajonközpont felét. Meglátogattunk egy ilyen új települést — Novoe Usztye falut. A hegy déli lejtőjén szép, kényelmes házak sorakoznak. Minden házban három szoba, konyha, vízvezeték, villany. A falunak elemi iskolája klubja, üzlete és más középülete van. Ilyen az új falu képe. Az áttelepülő parasztok mezőgazdasági szövetkezetbe egyesültek. Az emberek sokat fejlődtek az építkezés alatt. A haza felvirágzásáért végzett, lelkes aíkotó munka az új társadalmi rendszer öntudatos építőivé nevelte a tepnapi pásztorokat és favágókat. Minden erejüket latba ve tették, hogy sikerrel teljesíthessék a termelési tervet. — A régi Csehszlovákiában — emlékezik Anton Zagora a betonmunkások legjobb brigádvezetője, aki annakidejében zsellér volt, — az év kilenc hónapjában munkát kerestem, hogy aztán három hónapot a földesurnák dolgozzam. Most mindenki számára bőven "van munka, 55 évemmel fiatalnak éfzem magam és“ dolgozni akarok. Életemben most dolgozom először magamnak, népemnek. Ezért könnyű és természetes nekem műszakom alatt 2—3 normát teljesíteni. Anton Zagora kitanult egy szakmát és elhatározta, hogy az építkezésnél marad, résztvesz az új vízierőművek építésében is. Kitünően dolgozik Viliam Gazsovics, az ácsok brigádvezetője. Napi feladatát rendszerint 200 százalékkal túlteljesíti. Vüiam Eliser, aki régebben pásztor volt, kubikosként került az építkezéshez. Elsajátította a szerelőszakmát, és az építkezés legjobb brigádvezetője lett, Jelenleg a sztahanovista munkamódszerek terjesztője; tudását átadja az ifjúságnak. A munkások egész kollektívája büszke a Jozef Pesa vezette turbinaszerelőbrigád teljesítményeire. Ez a brigád már nem egy építkezésen tűnt ki hozzáértésével és önfeláldozó munkájával. Itt újabb, még jelentősebb eredményeket ért el. Oj dalokat énekeltek az Orava folyó fölött. A dalok a megújult vidék boldog életéről szólnak. Alkalmunk volt egy ilyen dalt meghallgatni. Szerzője az egyik villanyszerelő, Mihail Garrhonik. Pihenő időben énekelték a betonmunkások. A dal az oravai gát építőit dicsőíti, akik nem rettentek vissza sem hóvihartól, sem a kegyetlen fagyoktól, leküzdötték a nehézségeket, megfékezték. és a nép szolgálatába állították a sebes folyót. Dicsőíti a felszabadult munkát, a megszépült és megerősödött drága vidéket — Oravscsinát.
