Szabad Földműves, 1953. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1953-05-31 / 22. szám
1953. május 3Í. {глЪо* Földműves _______________Z A növénynemesítő állomás nemesíti az embereket is Amikor közeledünk a diószegi kísérleti állomás intézetéhez és látjuk a káprázatosán gyönyörű búza, rozs és árpafajták pompás növekedését, fejlődését, az az érzésünk, mintha valami paradicsomi kerthez jutottunk volna, amely a szocialista jövő szépségeit tárja fel előttünk. Ellenállhatatlanul arra kell gondolnunk, hogy az itt folyó munka módot ad most számunkra, hogy a mezőgazdaság állami tervének szívverését figyelemmel kisérjük, mert mindaz, ami itt történik, eleven bizonyítéka annak, hogy az ember csakis a szocialista társadalom feltételei között tudja felhasználni teljes egészében a természet erőit, beleértve a növényvilágot is. Micsurin szavai, aki azt mondotta: „Nem várhatunk könyöradományt a természettől. Feladatunk, elvenni tőle, amit akarunk” — itt úgyszólván testet öltenek és jelszavai lehetnének hazánk valamennyi kísérleti állomásának. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint első szóváltásunk Pirsel elvtárssal, a kísérleti állomás igazgatójával. Amikor megkérdezzük, hogy mi a célja munkájuknak, meggondoltan ezeket válaszolja : — Kísérleti állomásunk célja a növények terméshozamának emelésén, fokozásán kívül az, hogy állandóan biztosítsuk a talaj termőképességét. Amint hallgatjuk Pirsel elvtárs meggondolt válaszát, arra gondolunk, hogy a lelkiismeretes növénynemesítési munka közepette maga az ember is átmegy bizonyos változásokon, jobb és nemesebb lesz, mert teljes odaadással dolgozik szocialista hazája szebb és boldogabb jövőjéért. Pirsel elvtárs egész magatartása arra vall, hogy a felszabadulás döntő befolyással volt munkájára és egész életére. Értelmes, nyílt tekintete elárulja, hogy lelkiismeretes munka, alapos tanulás, felkészültség előzte meg igazgatói rangját. Apja, aki cseléd volt a diószegi cukorgyár egyik birtokán, fiatalon meghalt. A fiatal Antal 16 esztendős lehetett. amikor dolgozni kezdett ugyanezen a birtokon. Tehát folytatta ott, ahol apja abbahagyta. Később, miután négy polgárija volt, mint olcsó munkaerőt felvették őt kisegítőnek a galántai gazdaság hivatalába, amely ugyancsak a diószegi cukorgyár részvénytársaságához tartozott. A háború idején segéderőként került a nemesítő állomásra, amely akkor tisztán a cukorgyárnak dolgozott, hogy minél több profitot biztosítson a részvénytársaság urainak. Mindössze háromhőnapi kisegítő munkáról volt szó, de a véletlen úgy adódott, hogy munkáját annyira megkedvelte. hogy végleg ott maradt. Ehhez hozzájárult kitűnő mestere is, Fridrich Béla, aki ma a Magyar Népköztársaságban kiváló érdemeiért államdíjat kapott. Ez a rövid története Pirsel Antal munkásigazgató fejlődésének, aki ma mindössze 31 esztendős. A többit hadd mondja el ő maga. — Fejlődésemet a felszabadulás döntő módon elősegítette. Először is lehetővé tette számomra, hogy résztvegyek nemesítő tanfolyamokon, ezenkívül népidemokratikus kormányunk hozzáférhetővé tette számomra a legújabb szakkönyvek tanulmányozását, főleg a szovjet műveket, így Micsurin, Viljamsz és Liszenkó műveit. így lettem a felszabadulás után magam is nemesítő, majd 1950-ben igazgató. Fejlődésedet el tudod képzelni a felszabadulás nélkül is? — Nem! A kérdésre ezt a rövid és határozott választ kapjuk. E pattogó rövid szócska minden betűje magában hordozza tagadását a régi kizsákmányoló világnak, és hirdeti az új, szocialista társadalom rendjét. Ax új, a nemesebb mindig legyőzi az e avu tál, a régit Pirsel Antal pontosan tudja, hogy az új, a nemesebb, kiválóbb és jobb tulajdonságaival mindig a régi fölé emelkedik. Munkájával kapcsolatban ezeket mondja: — Többfajta növénynemesítéssel foglalkozunk. Az őszi és tavaszi kalászosokkal, hüvelyesekkel és olajosnövényekkel, ezenkívül a szárazságtűrő füvek nemesítésével, amelyek a füves vetésforgó célját szolgálják. E füvek feljavítására nagy gondot fordítunk, mert Dél-Szlovákia száraz vidékei nagyon alkalmasak meghonosításukra. Az a helyzet. hogy dolgozóink igényei egyre növekednek, egyre több hústerméket fogyasztanak, ezért gondoskodnunk kel1 arról, hogy a herevetést kiegészítsük olyan szívós, szárazságtűrő füvekké! amelyek nemcsak a takarmány értéket növelik, hanem a talaj szerkezetét N megjavítják. A füves-vetésforgó tehát a takarmány biztosításán kívül főleg a talaj termőképességének feljavítását célozza. E téren Viljamsz szovjet tudós módszerei nagyon elősegítik, előrelendítik munkánkat. A növénynemesítést a fiatal igazgató a következőképpen magyarázza: — Nemesítő munkánknál sok mindent kell szem előtt tartanunk. A körülményekre tekintettel kell lennünk. Így például a nagyüzemi gazdálkodásnál a gépesítésnek döntő szerep jut, tehát nekünk nemcsak olyan nemes búzafajtát kell előállítanunk, amely minőségileg jobb, a betegségekkel és az idő viszontagságaival szemben ellenállóbb, mint az eddig bevált búza, hanem olyan búzafajtát kell kinevelnünk, amelynek szemvesztesége a kombájnnal való aratás és cséplés folytán a minimumra csökken. Pirsel elvtárs nagyon lassan és megfontoltan, majdnem egy tudós pontosságával magyaráz. Éppen ezért szükségesnek tartja, hogy egy példával szemléltetőbbé tegye mondanivalóját. — Például, adva van egy búzafajta —mondja egy tanár türelmével — amelynek a szára gyönge, de kalásza gazdag, bő termést hoz, viszont kedvezőtlen időjárás esetén természetesen ledől. Ugyanakkor van egy másik , búzafajta, amelynek szára erős, betegségekkel szemben ellenállób, de kalásza kisebb hozamot biztosít, mint az előbbi. A nemesítőnek most az a feladati, hogy kereszteződés folytán egyesítse a két búzafajtát és érvényre juttassa valamennyi jótulajdonságát. — A hibridből, a kereszteződés révén előállított búzából, tehát az újszülött búzából kiválasztják a legjobb magvakat, felszaporítják és végül összehasonlítják a standard-búzával. Standardnak nevezik azt a búzát, amelyet az Állami Központi Kísérleti Állomás elismert, országos viszonylatban bevált és ezer meg tízezer hektáron termelik. Az újfajta búzának mind a betegségekkel szembeni ellenállása, mind a terméshozam tekintetében kiválóbbnak, jobbnak kell lennie a standard búzánál A kísérletek, a megfigyelések hoszszab folyamatot jelentenek és órást munkát igényelnek. Kísérleti parcellákon állandó megfigyelés alatt tartják a növény fejlődését, növését, kalászbaszökkenését. A kis parcellákról a termést külön-külön csépelik. Három-négy évi alapos megfigyelő és összehasonlító munka után meg tudják állapítani a nemesített növény ellenállóképességét és terméshozamát. KötelexettségvállalAsok Minden kísérleti állomás az országos tervhez igazodik s munkaköre pontosan meg van határozva. Mint minden üzemben, itt is munka verseny folyik a terv túlteljesítése érdekében. A normákat itt is pontosan megállapították. A tavaly szeptemberben megjelent kormányrendelet előírja, hogy a kísérleti intézetek és állomások a kiválasztott területen és a kiszélesített munkahelyen emeljék a csúcstermést úgy, hogy az 1955. esztendő végéig kedvező feltételek mellett biztosítva legyenek lega'ább a következő eredmények: a kenyérgabonából 48, a takarmánygabonából 42, a cukorrépából 400, burgonyából 350 mázsa hektárhozam. Erre a kormányhatározatra a pozsonyi kerület valamennyi kísérleti állomása olyan munkakötelezettséget vállalt, amely az előírt teljesítményt túlhaladja. Ezúttal csak a diószegi kísérleti állomás dolgozóinak vállalását említjük. Szarnák elvtárs, a növénynemesíto vezetője vállalta, hogy a gazdaság vezetőségének együttműködésével az 1953. esztendőben a megadott terület 80 százalékán elveti az árpát keresztsorosán, 5 százalékán pedig keskenysorosan és már ebben az évben az 1952. esztendővel szemben eléri a 7 mázsás többletet hektáronként. Továbbá kötelezte magát, hogy 5 hektárnyi területen személyes felügyelet mellett hajtja végre a tavaszi árpa jarovizálását, kölest pedig 1 hektáron és a jarovizálási módszerrel megismerteti az egész kollektívát. Mitták elvtársnő, aki a kertészeti növények nemesítésével foglalkozik vá'lalta, hogy ezidén 500 mázsa paradicsomot ér el egy hektáron. Losonszky elvtárs arra kötelezte magát, hogy az 1955. esztendőben kinevel egy hektáron annyi silózásra alkalmas zöldtakarmányt, amelynek az értéke 80 mázsa szénával egyenlő. Bachratý Béla végül vállalálta, hogy 5 hektár területre jarovizálja az árpát, a mákot pedig fél hektárra s módszerével megismerteti munkatársait. Amint látjuk, Szarnák István vállalása egyike a legértékesebb munkakötelezettségeknek. Sajnos, személyesen nem tudunk vele beszélgetni, mert pillanatnyilag Prágában tartózkodik, de munkatársai, Harai Ciril és Bachratý Béla végigvezetnek a 80 hektáros birodalmukban és kitartó türelemmel próbálnak megmagyarázni egyet-mást a nemesítés műhelytitkaiból. Tőlük tudjuk meg, hogy hibridnek . az olyan szervezetet nevezünk, amely a két fajtának, nevezetesen az apai és anyai fajtának tulajdonságaival rendelkezik. Azt is megtudjuk, hogy idealisztikus tudomány hívei csakis azt ismerték el, hogy hibridet kizárólag generatív kereszteződés útján kaphatunk, vagyis azáltal, ha kétfajta ivarsejtet egyesítünk. Micsurin volt az, aki a vegetatív hibridek létezését felfedezte. A gabonafajtáknál például a vegetatív módszer kétfajta gabonaszem oltás útján való megközelítését. Micsurin tana abban is különbözik a régiek tanaitól, hogy bebizonyította, hogy a hibrid nemcsak az apa és az anya tulajdonságaival rendelkezhet, hanem egészen új tulajdonságokat is felvehet. És tessék, hogy mondanivalójukat szemléltetővé tegyék, már meg is mutatják a vegetatív és generatív nemesítés! módszer látható eredményeit. Egy kis telepre vezetnek, ahol vegetativ eljárással a szovjet árpát a búzával keresztezték. Ott nő a gyermek a kis parcellán, szára egyenes, a magasba tör, mellette ott vannak a szülők, egyik oldalán az apa, másik oldalán az anya, szinte satnyáknak látszanak mellette. A gyermek majdnem kétszer akkorára nőtt, mint a szülők. Egy másik telepen az amerikai búza az alany, illetve az anya, míg a többkalászos grúz búza az apa. Itt is a hibridnövény sokkal erőteljesebb a szülőknél. Végül megmutatják a generatív kereszteződés utódjait. Itt valami egész fantasztikus látványnak vagyunk tanúi. Egy dróttal körülkerített helyre lépünk, olyan szentély-félébe, ahová állat vagy madár be nem juthat, mert a drótháló fent is feszül. Itt körülbelül 10 négyzetméternyi területen 120 nemesített magot vetettek el, amelynek mindegyike 34—36 kalászt hajtott. Valóságos kalászos bokrok ezek. E hibrid apja krasznodarszki, az anyja pedig ledecki őszi árpa volt. Természetesen a szülők itt is vannak, de a gyermek az első tekintetre alig hasonlít a törpe apjára vagy anyjára. Embermagasságnyiak ezek a bokrok és nyílegyenesen törnek felfelé anélkül, hogy egyetlen száruk is megdőlne. Bachratý Béla magyarázza, hogy mily hatalmas erő rejlik az elsőéves utódban. Ez az erőkifejtés azonban az évek folyamán csökken és idővel kiegyensúlyozódik. Ezt a folyamatot, amíg az utód egyensúlyba jut, jegyzőkönyvben lerögzítik. Naponta ellenőrzik a szervezet fejlődését. A nemesítő állomás határában Innen a kísérleti intézet határába megyünk, ahol már hatalmas területeken a bevált kísérletek eredményeit látjuk. Itt nagyban folyik a felszaporítás, ugyanakkor a végső összehasonlítás, mennyivel jobb az újszülött, nemesített búza a régebben bevált standard-búzánál. A nagy táblák előtt természetesen kis deszkával ellátott karó áll, amelyen a búza nevét olvashatjuk Az egyiken olyan búzafajtát látunk, amely a diószegi 777 és a kanadai búza keresztezéséből származik. Ennek hibridjét pedig egy francia búzafajtával keresztezték. Ez a búza, amelynek egyetlen szára sem dőlt le, már felszabadulás utáni termék. A nemesítő állomás a felszabadulás óta háromfajta búzát adott az országnak. Névszerint á következőket: intenzív, Nova 200, SL. m. 35. Természetesen ezeket az újonnan nemesített fajtákat azért nevelték, hogy jobb tulajdonságaikkal kiszorítsák a régieket. Az új nemesített fajták születésnapja pontosan fel van jegyezve naplót vezettek a királyi leányzó minden mozdulatáról, hogy milyen éghajlat, mennyi és milyen trágyázás mellett, továbbá milyen összetételű talajban érzi magát a legjobban. A két nemesitő, Harai Ciril és Bachratý Béla most lelkesedve magyarázzák Liszenkó jarovizálási módszerét. Mindketten hangsúlyozzák, hogy ez a módszer 10 mázsa többletet fog hozni hektáronként. Hangjuk határozott, s amint mutatják az elvetett jarovizáh gyönyörű árpát, az ember szinte érzi, hogy a 10 mázsa többlet már ott van a raktárukban. Innen egy másik területre megyünk ahol a búza és árpakert apró parcellákra van felosztva. Minden apró parcel's előtt ott az elmaradahatatlan kis tábla a névvel. Itt láthat az ember tavasz szál elvetett őszi búzát és ugyancsak láthatja a nemesített fajta száz és százféle vállfáját. A testvérek egymás mellett sorakoznak, más és más tulajdonságokkal nőnek, fejlődnek. Ezeket szaknyelven „lánytestvéreknek'’ nevezik. Itt folyik a válogatás, a rostálás melyik a legerősebb, a legegészségesebb, hogy hivatva legyen felvenni a versenyt a standard-búzával. t Dicsérjük a negyedi dolgozókat A májusi tagszerző versenyben, a negyedi szövetkezet dolgozói jól harcolnak az eredményekért. Páros népnevelők járnak az egyénileg gazdálkodókhoz, hogy felvilágosítsák őket a szövetkezeti gazdálkodás előnyeiről. A népnevelők meglátogatták Lasány József egyénileg gazdálkodót is, de 6 minden szavukat azzal to'dotta meg, hogyha eddig jó volt, ezután is elüti. Azt belátta hogy jobban élnek azok. akik közösen dolgoznak, — mint például a gépállomáson Kollár Ferenc, aki az elsők között van a munkaversenyben, — vagy a szövetkezetben Varga Julis, Bódi Ilona és mások, csak azt nem tudta megérteni, hogy ő sokkal többet dolgozik, szinte alig alszik, mégsem tud boldogulni. Vannak még Negyeden és máshol Lasány Józsefek, de napról-napra kevesebben, mindinkább belátják, a kételkedők, hogy eredmények csak ott vannak, ahol közös erővel, egy akarattal dolgozik a nép. Ennek a dolgozó népnek a munkájáról szóljon ez a rigmus: Köszöntő Szóljon ez a versem a. gépállomásról és a szövetkezet sok jó munkásáról. Dicséretes szóban elmondom szaporán, ki, hogyan érdemli a munkája után: Legyen megdicsérve versben Kollár Ferenc, aki a traktorán időben fönt terem. , Végigzúg a falun kakasébredéssel kék benzinfüst szálldos a tavaszi szélben. Csillognak az ekék, mint harcban a kardok és a versenygésben győzik is о harcot. Kollár Ferenc úgy ül a kormány-keréknél, mint a legjobb lovas paripája nyergén, alig egy-két perc és kint van a mezőben, mély barázdát hasit ekéje a földben. Korán van. Harmat száll a barázdasorra, de már nincs egyedül, amott piros szoknya, lebegő kötények fodrát viszi a szél: dalolva kapálnak énekük ide ér. — Kollár Ferenc átnéz a szomszéd táblára, ismergeti, ugyan kinek a szoknyája az a piros szélű és a többi sorba, me’yek lágyan ringnak a répasorokba? Varga Julis lesz az, aki ott elől jár, le nem maradna ám, övé most a határ, ahol szorgos kézre van szükség, ott látni, ő az, megismerni, nem o'yan akárki. Utána elsőnek jár Bódi Ilona, tarka kendőjéről ismerjük, kicsoda, no meg másról, persze, szorgos munkájáról, munkásderekának hajló ringásáról. Szövetkezet kertje dicséri a kezét, apró palántái meg a jó friss vizét. Ügy vigyáz mindenre, mint gondos jó gazda, hogy a közös vagyont, — ellenség haragja, vagy éppen rossz féreg ne hogy eleméssze: mit szólna a tagság, hogy ő olyan féle, nem gondos gazda a maga őrhelyén! Bódi Ilona tudja, hogy és mint van rendjén. Tudja már mindenki, csak még Lasány Jóska köti a karóhoz a múltat, s csomózza: Hej, de irigy szemmel néz KoVár Ferencre, Varga Juliskára, meg a többiekre s morog csak magában, hogy hát könnvü nekik, gépekkel kapálják sorra a tengerit. Be is menne, de hát. .. eddig is kint maradt. Mikor hívták, nem ment. ,.Hej de csúf akarat, bár csak jönnének még! De én is mehetek!"... így tűnődik egyre s rágja a kötelet, az csak köti — húzza vissza a magányba, pedig már szakadoz és ha jól megrántja már el is oldódik és józan eszével meg'átja az útat s arról nem tér el. így volt ez sokaknál, Negyeden és máshol amíg nem eszméltek a sötét homályból. és a fénybe léptek, Kollárok és Vargák, Bódisok, Faragók, Juliskák, Ilonkák, hogy egy akaraton szíves jó munkával erővé forrjanak a boldog hazában. Forrjanak erővé, dicsérje a versem holnap majd azokat, akik munkaverseny — csatákban győznek a békearatásban, á-paföldön. rozsban, tengernyi búzában. Gyurcsó István.- ♦ A két nemesítő könyvvel a kezében jár a parcellák között és pontosan I jegyzik észrevételeiket. A különböző őszi árpa fajták között feljegyzik, melyki dőlt le, melyik áll nyílegyenesen. Ha ral megjegyzi, hogy a ledölést sok esetben a trágyázás, illetve a talaj ősz szetétele okozza. Tehát ezt is ki kel! kutatni Mindez óriási és felelősségteljes munkát jelent, de az ember szívesen végzi, ha látja, hogy munkáji eredménnyel jár. Bachratý, aki nemrégen itt még répaszedő volt, mosolyogva emeli arcát a nap felé és ezeket mondja: — Nagyon megszerettem foglalkozó sómat, holott gyakran 12 órát is kel' dolgoznom naponta. Ezenkívül évekig is eltart, amíg a nemesítés eredménye megmutatkozik, mégis olyan munka ez, hogy az ember alkotónak érzi magát. Az ember úgy érzi, hogy a békéért alkot, hogy mindenkinek több és jobb jusson. Azzal a benyomással távozunk a diószegi kísérleti állomásról, hogy a növénynemesítő munka hazánkban nemesítőleg hat az emberekre, az átlomá dolgozóira is. Távoztunkban Pirsel igazgató mét megjegyzi, hogy e hét folyamán ven dégeket kap az állomás a Magyar Nép köztársaságból, akik azért látogatja1 meg őket, hogy tapasztalatcsere útja: átadják egymásnak tudásukat. Van ebben a tapasztalatcserében valami me'yen megnyugtató, ami mindennél ékesebben bizonyítja azt, hogy úgy hazánk, mint a népidemokratikus Magyarország dolgozói egy és ugyanazon cé érdekében dolgoznak. nemesítenek hogy jobban, tökéletesebben élvezhessük a békét. ' Szabó Béla ni
