Szabad Földműves, 1953. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1953-05-17 / 20. szám
11 1953. május 17. fiabatt Földműves A sertések helyes legeltetése A sertéstenyésztés gazdaságosabbá tétéi ének egyik leghatékonyabb útja a lege tetés széleskörű kitér jesztése. A legeltetés által egyfelől nagymennyiségű abraktakarmányt takarítunk meg, másrészről pedig a sertések a legelőn a legtermészetszerübb takarmányokhoz, valamint napfényhez, tiszta levegőhöz jutnak és ezáltal szervezetük nagyobb teljesítmény kifejtésére lesz képes. Azokban a gazdaságokban, ahol természetes gyeplegelők nincsenek, SZÁNTÓFÖLDI TAKARMÄNYFÖLDEKEN LEGELTESSÜK állatainkat. A szántóföldi vetett legelők közül a sertések részére legáltalánosabban használtak: a lucerna, lóhere, baltacím és újabban a herefüves keverékek. Ezek szakszerű használat mellett egész nyáron jgen megfelelő sertéslegelőnek bizonyultak. Szakaszos legeltetéssel tudjuk a legelőket a legjobban kihasználni, így mindig friss, zsenge legelőre jutnak á Tataink, ugyanis, mire az egyik szakaszról elfogy a zsenge növényzet, addigra a következő szakaszra bocsáthat'uk sertéseinket. A növényzet elvénülését ne várjuk meg, hanem mindig egész zsenge füvű legelőn legeltessünk, mert az elvénült szálastakarmányok emészthetősége és a bennük lévő táplátóanyagok kihasználása a rosttartalom szaporodása következtében fokozódó mértékben romlik. Bár a sertések a lege'őn a vénebb növén-i részek közül is kiválogatják a zsengébbeket, eközben azonban sok kárt is tesznek, mert a legelő növényzetének nagyrészét letapossák. Hogy mikor a legalkalmasabb az illető legelő növényzete a sertések legeltetésére, az mindig a helyi viszonyok (éghajlat, időjárás, ta'aj) függvénye. Mindig a helyszínen kell eldönteni, hogy miként tudjuk a rende’kezc álló Iegelőterületet a leggazdaságosabban beosztani és az mikor a legalka'masabb a legeltetésre. Nem szabad megvárni, hogy a legeltetés-e szánt növényzet olyan fej'ődési fokot érjen el, amikor a legelő állatok a le'egelt részeket már nem nve’ik le, hanem azt öszszecsócsárolják, belőle a nedvet kiszívják, a rostot pedig kiköpik. — vábbá silózott tarlóherével vagy tarlóherével vagy tarlólucernával stb., takarmány ózunk, vagyis amelyek fehérjét tartalmaznak. A nyári takarmányozás zöldtakarmányait pontos terv szerint termesztjük, hogy a jóminőségű állati táplálék (zsenge és lédús takarmányok) mindig rendelkezésre álljon, ugyanakkor a legtakarékosabban használjuk fel minden tápanyag, vitamin és ásványi anyag eme értékes forrásait, mivel ezeket *b téli takarmányozás idején sem nélkülözhetjük. A zöldtakarmányok nyáron megtakarított minden kg-ja a téli takarmányozás javítására nyújt lehetőséget, ha a nyáron megtakarított zöldtakarmányokat tartósított állapotban (szárítás vagy silózás) télire tartalékoljuk. Nagy hibát követünk el, ha nyáron eltúlozzuk a szarvasmarha zöldtakarmányozását A zöldtakarmány sok fehérjét (2.5 százalékot) és aránylag kevés szénhidrátot (10.3 százalékos keményítőérték), valamint szárazanyagot tartalmaz. Tehát adagolását silótakarmányokkal és jóllakásig szalmával egészítjük ki, hogy kiegyenlítsük a fehérjék és szénhidrátok arányát, ezáltal pedig jobban kihasználjuk a zö* 1 * 1 2 dtáplálék takarmány értékét. Példát emHtünk meg: Nyáron rendszerint 50 kg zöldlucernát vagy vörösherét etetünk fel naponta és darabonként. Ugyanakkor egy-egy tehéntől 10 liter tejet fejünk ki. Ez a zöldtakarmány annyi fehérjét tartalmaz, hogy akár 15 literes tejel ékenységre is elegendő lenne, de kevés benne a szénhidrát. Ha tehát nyáron kizárólag zöldanyagokkal takarmány ózunk, vagyis kevés szénhidrátot juttatunk az állati szervezetbe, ennek folytán fölöslegesen túl sok fehérjét adunk az á1 la toknak és ezeket a. takarmányokat nem használtuk ki gazdaságosan Ha V’szont csak .10 kg zöldlucernát vagy herét adagolunk és ehhez 10 kg silózott kukoricát, vaavve^a 40 kg zö'danyaghoz 3 kg takarmányszo.lw.át adunk, ilymódon is elérjük a 10 literes teielékennséqet, de ezáltal tehenenként és naponta 10—15 kg zöldlucernát takarítunk meg. vagyis 2.5—4 kg szénát tartalékolhatunk a téli takarmánvozás idejére. Egy 100 tehénből álló gulyává1 ilymódon havonta egy vagon jóminőségű I yenkor az állat csak csekély mennyiséget togyaszt, az eltogyasztott csekély mennyisedben kevés tápanyaghoz jut. A sertés természetéből adódik a túrás ösztönre. Ezért gondosan kell ügyelni arra, hogy a vetett legelők állományában turkálással kárt ne tegyen. Csak addig hagyjuk a sertésfa kát a legelőn, amíg jól legel. Amikor már túrni kezdenek, leíekszenek, tereljük őket olyan helyre, ahol turkálásukkal nem okoznak kárt. Megesik, hogy egyik-másik közvetlen a ’Thajtás után már túrni kezd, éppen ezért a legeltetés eg’ z ideje alatt terelgessük a falkát. hogy ezáltal a túrást megakadályozzuk. A kihajtás c ott megete tett. többé-kevésbbé jóllakott sertések szívesebben túrnak, de nem legelnek, ezért azokat a sertésfaikákat, amelyek legelőre járnak, csak behajtás után etessük, hogy a legelőn több zöldtakarmányt vegyenek fel és egyben könnyebb legyen az őrzés is. MIKOR LEGELTESSÜNK? Az állatok viselkedése a legelőn nagyon eltérő, attól függően, hogy mikor történik a kihajtás. Nem közömbös ugyanis, hogy a déli nap hevében, vagy a reggeli, vagy alkonyi órákban lege1 tétünk. A reggeli fe'melegedés után kihajtott sertések már nem legelnek, hanem a hőségben ellustulnak, túrnak. A ritkaszőrű, fehér hússertések bőrét felégeti a tűző nap. A nyári időszakban a legeltetés legalka masabb ide e a hajnali, reggeu, délutáni és alkonyati órákban van, hiszen a se.tésnek őstu'ajdonsága az, hogy az esti és éjjeli órákban szerzi táplálékát, amint azt a vadsertés is teszi. A déli órákat az á!latok árnyas he1 yen tö'tsék, ahol kedvük szerint túrhatnak. Arra törekedjünk, hogy sertéseink a legeltetésre alkalmas időszakban minél több időt a lege'őn töltsenek. A naponkénti lege’tetést, ha az huzamosabb időt tesz ki, akkor többször, 2—3 ízben megszakíthatjuk. Az ál’atokat árnyas helyre tereljük, ahol szabadon túrhatnak. Itt történik az itatás is. Így biztosíthatjuk azt, hogy az állatok jó étvággyal legelnek, amikor a lege'őre hajtjuk a falkákat. szénát takarítunk meg és tehetünk félre télire. Mindez világosan igazolja, hogy a nyári takarmányozás idején szénhidrátot tartalmazó silótakarmányokat is adagolnunk kell, hogy takarmányozási technikánk helyes legyen, főleg pedig takarékosan takarmányozzunk, tekintettel téli takarmányszükségleteinkre. Ha nincs silótakarmányunk, a zöld takarmányokat legalább takarmányszalmával egészítsük ki, vagypedig a roszszabb minőségű rétek fűtermésével póttakarmányozzunk. Ezáltal a szárított lucernát és herét értékes széna alakjában télire tartalékolhatjuk. Ha egész nyáron át elegendő zsenge és lédús táplálékot akarunk nyújtani állatainknak, ezt a szükség1 etet lucernával vagy herével nem tudjuk fedezni, mivel a lucer na és here szárított alakban nemcsak a téli takarmányozás alapját képezi, de ezenkívül a sokáig lábon hagyott növény elértéktelenedik, miután a tenyészidő előrehaladásával elöregszik (rostosodik) és veszít tápértékéből (a tápérték vesztesége egészen 55 százalékig terjedhet). A többéves takarmányféleségek téli tartalékolása érdekében és avégett, hogy nyáron mindig e'egendő zsenge és lédús zöldtakarmány á'ljon rendelkezésünkre, a vetéstervből semmiképpen se hagy juk ki az egyéves takarmánykeverékeket, főleg a tavasziakat, amelyeket főterményként vagy köztesként, esetleg tarlótakarmányként is termeszthetünk. A zö1 dtakarmányok ilymódon megszervezett nyári termesztését „zö'd futószálag”-nák nevezzük, amely álta'ában a helyes takarmányozási technika alapja. Kizárólag a jó! összeállított zö'd futásza1 ag segítségével biztosítjuk tehénül1 ományunk teljesértékű takarmányozását, mégpedig közvetett úton télen is, mivel a zöld futószalag révén megtakarított zö'dtakarmányt szárítással vagy felsi'ázással tartósítjuk, úgyhogy e- 'Ital összhangba tudjuk hozni a téli és nyári takarmányozást. Ez a he'yes és teljesértékű takarmányozás lényege, egyedül a? i'yen takarmányozás biztosítja teheneink terme1 ékevységéneк fokozását, egészségének javítását és magas tény észértékét. A rajzás ideje rendesen a méhek nyári életének kiterjeszkedő szakasza bőséges gyűjtéskor és jó időjáráskor. Néhol, pl. füzes vidéken vagy repcén már áprilisban kezdő dik a rajzás, legtöbbször azonban május második felétől június végéig terjed. Az ország hidegebb vidékein júniusra és júliusra marad. A tú'ságosan későre tolódott rajzás nem kívánatos, mert a rajok nem boldogulnak. Kivétel a tarlóvirágzás, mert ott néha még a rajok is rajzanak a nagy bőségben. RAJZÁS, ANYAVALTAS Rajzáskor a méhcsalád új anyát nevel és egyrésze régi vagy új anyával elhagyja a lakást, önálló életet kezd. Kettő együtt jellemző tehát rá: anyaváltás és megoszlás. Némiképpen hasonlít hozzá az anyaváltás és kiöltözés, de a rajzás két jellegzetessége soha sincs bennük együtt. Anyaváltáskor a család csak új anyát nevel, de együtt marad a régi lakásban. A régi anya elpusztul, az új párzik és petézik. Nem ritkaság, hogy egy idig mind a kettő együtt él. A család anyaváltással az öregedő vagy rossz anyát szokta kicserélni. Kiköltözéskor a család valamenynyi méhe az anyával együtt elhagyja a kaptárt. Űj anyát nem nevel A kiköltözés leggyakoribb oka az éhezés, sokszor pedig a túlságosan napsütötte kaptár, bűzös lakás, betegség. A kiszállt család raj módjára fára kapaszkodik. Helyte'enül koldusrajnak, éhrajnak nevezik. A méhek rajzása A RAJZÁS OKA. A rajzás a méhek öröklött tulaj dcnsága. Egyik törzs haj amo abb iá mint a másik. Hajlamuk megnyilair kopását sokféle hatás segíti. Neír ismerjük még ezeket mind, de leg! többször szerepel közöttük a zsúfolt ág és a fiatal méhek ki nem elégített munkavágya. A zsúfo'tságnak főképpen a fészekben kell jelentkeznie. Beköszönthet közepes fej'ettségű családban is és olyankor is; amikor a kaptár egyrés~ még üres. Ha például a méhek a fészket mézzel er";en körű'tömik és az anya tovább terjeszkedni nem tud, a fészek éppé г úgy megszorul és a zsúfoltság érzése éppen ligy fe’ébred, mint ha a fészek elfoglalt részén túl lévő lépek hiányoznának. A fészek zsúfoltsága mégis legtöbbször együtt jár az egész kaptár zsúfoltságával. A fiatal méhek ki nem elégített munkavágya rendszerint azt jelenti, hogy az etetésre hivatott fiatal méhek nem találnak elég etetésre szoruló á'cát. A fiasítást etető méhek korosztálya közel van a viasztermelő méhekéhez. Kedvezőt'en a rajzásra. ha a családnak bő alkalma van építésre, mert a fiatalok munkát találnak. A RAJZÁST SEGÍTI: 1. Zsúfoltság okozásával: kicsi fészek, kicsi kantár, a mézkamra kései megnyitása, a fészek körülbástyázása mézzel, rossz szellőzés és meleg, tétlenül otthonmaradt gyüjtőméhek (ha pl. a gyűjtés a nap j egyrészére korlátozódik, mint a Po-I hánkából.) 2. A fiatal méhek munkaalkalmának csökkentésével: csökkent petézés az anya öregsége miatt, csökkent petézés helyhiány miatt,, (sok födött és kevés etetésre váró nyílt fiasít ás), építkezésre való hely hiánya. Ha a rajzás ösztöne fe'ébredt. helynagyobbítás és építő alkalom már ritkán tartja vissza a méheket a rajzástól. A RAJZÁSRA SZÁNT CSALÁD kf^flEse. A család korai rajzását ä fentiekből okulva a következőképpen érhetjük el: 1. Zsúfoltság okozásával: a népességet serkentő etető ü növeljük; a nagy kaptár fészkét 8—9 nagy Boczonádinak megfelelő lépmenynyiségnél nagyobbra nem bővítjük, mézkamráját nem nyitjuk meg; kijáróját csak mérsékelten bővítjük; külön rostaszövetes szellőzést nem nyitunk. 2. A fiatal méhek munkaalkalmának csökkentésével: rajoztatásra l hetőleg idősebb anyás családot válasszunk; építtetésre alkalmat nem adunk; a fiatal méu-k számát a fészekben semmiféle művelettel sem mérsékeljük. Tévedés, hogy a méhek a kasból jobban rajzanak, mint keretes kap- 1 tárból. Ha a kaptárnak a méhek rendelkezésére bocsátott része a szokásos kasoknál nem nagyobb, abból is éppen olyan korán kapunk rajt. A fészek szűkítésével azonban nem szabad tú'ozni. mert igen kicsi 'székben nem fejlődhetik népes család és a rajok is kicsik. A méhész munkái, a termelés időszakában A fejlődéskor szűkített kijárót újra. bővíteni kell. Az idő most már melegebb, a család több levegőt kíván, a szűkített kijáró a gyűjtögető méhek közlekedését és az érő mézből kihajtott vizpára távozását gá tolja. A fészek takaróit csak rajzásra, vagy anyanevelésre kiválasztott családon tartjuk meg. Nagy me égben sor kerülhet a kaptárak szellőzőinek megnyitására is. Az itatót naponta tölteni kell. A tartalék épekre és általában a viszamoly garázdálkodására ebben az időszakban kell legjobban ügyelni. A tartaléklépeket 10-naponként kénezzűk. — Augusztustól ott, ahol a. halálfejes lepke gyakori, rácsozzuk a kijárót. A viaszolvasztó nyári me egben működik legjobban, ki kell tehát használni. Ott, ahol mérleges kaptár van, ilyenkor lehet legnagyobb hasznát látni. Lehetőleg minden este le kell olvasni sú’yát. Legfontosabb azonban a termelés irányítása. A mézelő csalódok gyűjtőereiét semmi se csökkentse. Idejében helyről kell gondoskodni a mézr kamra megnyitásával, hogy a mézet e’raktározhassák, megérlelhessék és a szűk hely ne kényszerítse őket rajzásra. A rajzás legtöbb vidékünkön csökkenti a méztermelést. Minden családnál megszüntetni nem sikerül. de korlátozni igen. Rajzásra alkalmasabb években sor kerülhet a raj meggát’ásának gyökeresebb módjaira is. A mézkamrát némelyik kaptárban, pl. rakodókban szükség szerint bővíteni kell. Az érett méz elszedése a mézszüret. A mézet kipörgetjük, a kiürített lépeket viszszaadjuk. Ha már gyűjtésre nincs remény, a lépeket vagy a családban, vagy lépszekrényben őríz»-fk meg. tünk is, -eeifry mnd mndnmndn Jó hordáskor mérsékelten építettünk is, ez a termelésre nem káros. A rossz lépek selejtezését fo'ytatjuk. Ha a mézelő család a méhész terve ellenére megrajzik és a rajra szükség nincs, a rajt vissza lehet adni. Ha néhány családnál rajoztatás a cél, a család fészkét nem bővítjük, hanem mérséke'ten összeszorítjuk, a mézkamrát nem. nyitjuk meg, hogy a család szűknek érezze lakását, a fészket szellőztetéssel nem hűtjük, nem építettünk. A rajt lesni kell, hogy el ne szökjék. A megült rajt be kell fogni és kaptárba telepíteni. A túlságos rajzást meg kell gátolni, mert a családot meggyengíti és az elaprózódott rajok is gyöngék. A rajzott családnak és a rajok egy részének ú; anyja van. Ellenőrizzük, hogy párzott-e, petézik-e, mert könynyen elvész és a család álanyás lesz. A bete'epí'ett rajt is figyelemmel kell kísérni, hogy jól épít-e és anyja petézik e. Hordástalan időben etetni kell a rajt. A tisztán mézelő telepen inkább mesterséges rajt készítenek. Nem ellenkezik a mézeléssel, mert évente néhány mesterséges raj értékesíti a főhordás után munka nélkül maradt méheket és biztosítja a termelés zavartalanságához szükséges tartalékcsaládokat. Korszerű anyaneveléssel összekapcsolt telepen ki kell választani a tenyészcsaládot és a dajkacsaládot. A dajkacsaládban nevelt fedett bölcsőket és kibújt anyákat vagy közvetlenül a meganyátlanított mézelő családoknak, vagy pároztató kaptárakba kell szétosztani, míg petézésüket meg nem kezdték. Az anyákat koruk ellenőrzésére hátukon megfestjük és petézésük után családokban elhelyezzük. Valamennyi méztermelő családdal építtetünk mérsékelten, de fokozott építésre az építő családok és mesterséges rajok valók. Az új lépeket időnként el kell szedni és az építő családok népességét egyesítéssel póto'ni. A vándorlásra alkalmas legelőt fel kell kutatni, ki kell bérelni, a családokat elő kell készíteni és odaszállítani. A gyűjtés szüneteiben, különösen mézszüretkor és a kipergetett lépek visszaadásakor erősen kisért a rablás. Védekezni kell tehát ellene. Minden kaptárbontáskor figyelni kell az anya petézésére. A rossz anyát irgalmatlanul ki kell selejtezni. Az EFSz-eken belüli méhészkedés - több termés! - nagyobb fövedelmet hoz Kormányunk és Pártunk határozata alapján a méhészetet nagy arányban bővíteni kell. Méhészetet minden olyan helyen szükséges létesíteni, ahol a méhek közreműködésével történik a termékenyítés. Elsősorban a mezőgazdaságnak van a méhészetre nagy szüksége, mert csakis a méhek közreműködésével emelhetjük a hektárhozamokat a mesterséges takarmányok és olajos magvak magtermésénél, úgyszintén a gyümölcshozam és részben a kertészet hektárhozamának bővítése a méhek termékenyítésétől függ. Méhészeti központunk örömmel fogadta kormányunk és pártunk határozatát és teljes mértékben támogatja a méhészet kibővítésé^. Most az EFSznél lesznek méhészetek alapítva, mely alapító munkában résztvesz Köztársaságunk minden méhésze. A járási méhészegyesületek méhcsaládjai létszámának arányában rajokat ajánlanak fel megvásárlásra az EFSz-ek részére, b szlovákiai méhészek szövetkezete Pnvigyén az EFSz-eket megrendelés alapján ellátja kaptárokkal és minden szükséges méhészeti felszereléssel. Kormányunk az EFSz-ek számán amortizációs kölcsönt bocsát rendelkezésre a méhészet megvalósításához. Az elmúlt két esztendőben volt már hasonló akció a rajok felajánlásánál és a magán-méhészeti szektor ajándékozott 1000—1.000 rajt az EFSz-eknek. Ez az akció sikerrel járt, mert ma már több szövetkezet berendezett magának méhészetet. A múlt esztendőkkel szemben, ebben az évben a szövetkezetek a felajánlott rajokért fizetnek. A rajok ára ellátva megtermékenyült fiatal anyával 400 korona. Felhívjuk méhésztársainkat, hogy a múlt esztendők gyakorlata alapján olyan rajokkal lássák el az EFSz-eket, melyek életképesek, mert csak az ilyen alappal tudnak indulni a kezdő méhészek Az EFSz-ek részére felajánlott rajoknak legalább 4 kg-nak kell lenni, hogy ezek megalapozhassák az EFSzek méhészetét. Tudjuk, hogy kis súlyú rajok nem életképesek, az ilyenek nem tudják az első évben kiépíteni költöterüket, sok etetést kívánnak, mert többet fogyasztanak éá mégis, ha nem pusztulnak el, csak 2—3 esztendő elteltével válnak üzemképessé. Nincs ellenállásuk a betegségekkel szemben. Nagyon gyakori a kis családoknál a fertőző vérhas (noséma) betegség. Ezzel szemben a normális súlyú rajok 4—5 kg-osak és már első esztendőben kiépítik költőterületüket és a következő esztendőben éppen úgy, mint a törzs (öreg) családok, üzemképesek. Az ilyen méhcsaládoknál kicsi a téli fogyasztás. Ellenállók betegségekkel szemben, különösen ritkán fordul elő náluk az egyázerű és a fertőző vérhas. A méhekné! a szaporodás természetes rajzás útján vagy mürajoztatássa! történik. A természetes rajzásnál a méhésznek kevesebb munkája van, azonban méhcsaládja jobban legyöngül, mint a műrajelkészítésnél. Sinkovics Béla, Ipolynyék
