Szabad Földműves, 1953. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1953-05-17 / 20. szám

12

fia'Krď 'r~~Z

F«lílmíi#s -\<*ъ minúc i?

Egyre fokozódnak az ellentétek az atlanti gépezetben

Egy ptom ragaszkodik

az angoi ka.ónak kivonulásához a Siuezl övezetuüi

I. Plisevszkij, a moszkvai „Pravda" kaipolitikai szemieirója, a bzuezi-csatornaövezetben áuomásozo angol csapatok kivonásáról folyt ango.-egyiptomi tárgyalások megszakadását kommentálva kiemeli, hogy ezen a tárgyalások igen bonyolult körülmények közepette folytak. — Egyrészt az egyiptomi kormány ragaszkodott az angol csapatok feltétlen kivonásához és nem óhajtotta a tárgyalásokat egybekapcsolni Egyiptomnak az úgynevezett „középkei éti védelmi” rendszerhez való csatlakozásával. Másrészt a tárgyalások kulisszái mögött elkeseredett angol-amerikai küzdelem indult a roppant stratégiai és gazdasági jelentőségű Szuezi-csatornavidék ellenőrzéséért.

Plisevszkij megemlíti, hogy a mostani angol-egyiptomi tárgyalásokat hosszú diplomáciai előkészületek előzték meg. Az egyiptomi kérdést megvitatták Washingtonban Eden angol külügyminiszter amerikai látogatása során. Ügy látszott, mintha Angliának sikerült volna megnyernie Amerika támogatását ebben a kényes kérdésben. Az a fokozott érdeklődés azonban, amelyet az Egyesült Államok Egyiptom és az angol-egyiptomi tárgyalások iránt tanúsít, arra késztette az angol sajtót, hogy gyanakvását fejezze ki az Egyesült Államoknak az apgol-egyiptomi kérdésben betöltött szerepével kapcsolatban. Az angol lapok azon keseregtek, hogy Kairóban olyan benyomás alakult ki, mintha a amerikai nagykövetség az egyiptomiakkal kapcsolatban nem az Eden és Dulles között Washingtonban létrejött döntésekhez igazodnék.

A cikkíró a továbbiakban megállapítja, hogy Angliának és Amerikának az angol-egyiptomi kérdésben elfoglalt álláspontja nagy felháborodást és éles tiltakozásokat keltett Egyiptomban. Az egyiptomiak világosan megértették, hogy Egyiptom csatlakozása az úgynevezett „középkeleti parancsnokság”hoz — amelyet oly nagy igyekezettel törekszenek létrehozni az amerikai és angol diplomaták — feltét lenül újabb és újabb katonai támaszpontok létesítésével járna Egyiptomban, mégpedig nem csupán és nem is annyira angol, mint inkább amerikai támaszpontok létesítésével.

Az egyiptomi kormány képviselője a közvé’emény nyomásának engedve, végeredményben kijelentette, hogy Egyiptom a Szuezi-csatornaövezetben állomásozó angol csapatok feltétlen kivonását óhajtja a középkelet:' védelem kérdésével kapcsolatos minden tárgyalás és az Amerikai Egyesült Államok közvetítése nélkül.

Amikor 1952 februárjában befejeződött az AtJanti Szövetség lisszaboni értekezlete, az amerikai sajtó nem győzött lelkendezni a tanácskozások eredményességén. Washingtonban úgy gondolták, joggal lehetnek elégedettek, hiszen az Atlanti Szövetség valamennyi tagállamára sikerült ráerőszakolniok a nagyszabású amerikai terveket, amelyek 1952 végére 50, 1953 végére 75 és 1954 végére 100 „atlantť’-hadosztály felállítását irányozták elő. Az idén ápri'is végén Párizsban az Atlanti Szövetség ismét tanácskozásra gyűlt össze. A tárgyalások néhány nap alatt befejeződtek, de ezúttal a nyugati sajtó egészen más hangot pendített meg. mint ta' aly. „Amilyen mértékben nő a konferenciák száma — írta például a „La Tribune des Nations” című francia lap — olyan mértékben távolodik a megoldás le atősége, olyan mértékben súlyosból- ">k az el'entmondások és élesednek a problémák”. A New York Herald Tribune”-ban az Alsop-fivérek pedig egyenesen arról írtak hogy az „Atlanti Szövetség tanácskozása végzetes találkozó volt”, m^rt „megmutatta, milyen mély repedések keletkeztek” az atlanti rendszer alapjaiban.

E ború'átó hangok jól tükrözik azt a vereséget amelyet az atlanti politika a legutóbbi párizsi értekezleten elszenvedett Ezen az értekezleten ugyanis az történt hogy az amerikai küldöttség kény te’en volt meghátrálni a nyugateurópai kormányok elől és tudomásul venni, hogy a lisszaboni konferencián elfogadott fegyverkezési programmot eredeti formájában egyelőre nem teljesítik. Mint a ..Yorkshire Post” című angol lap megfogalmazta: az Aťanti Szövetség legutóbbi ülésének határozatai „huzamos fegyverkezési hajszát” irányoztak e'ő, amely által „a fegyverkezés folyamata hosszabb időre nyú’ik.” Ez a gyakor’atban annyit je’ent. hogy 1953 végére — mint a New York Hera’d Tribune” írja — az Atlanti Szövetség az eredetileg tervezett 75 hadosztály helyett csak ötvenhatot tud (?) felállítani.

NÖVEKVŐ GAZDASÁGI NEHÉZSÉGEK.

Szemmelláthatóan az atlanti politika nyugateurópai nehézségei késztették arra az amerikai kormányt, hogy meghajoljon „atlanti” partne reinek követé’ései előtt. Ezek a nehézségek egyrészt gazdasági területen jelentkeznek. A lisszaboni értekezlete,* elfogadott fegyverkezési terhek oly elvise'hetetlennek bizonyultak a nyugateurópai országok gazdasága számára, s gazdasági helyzetük olyan rohamosan rosszabbodott, hoev a kijeölt úton való

továbbhaladás teljesen lehetetlenné vált. „A mi európai szövetségeseinket — írta nemrégiben a „Star” című washingtoni ap — új, erős gazdasági válság fenyegeti. Európai szövetségeseink kijelentik, hogy országaik pénzügyi helyzete nem engedi meg még azokat a korlátozott hozzájárulásokat sem (a fegyverkezési versenyhez. — A szerk.), amelyeket a múltban tettek”.

A NÉMET NÉP VISSZATARTJA A GYÚJTOGATOK KEZÉT.

Nem kisebbek az atlanti rendszer politikai nehézségei sem. Jóllehet már nincsen sok hátra abból a 75 nap ból, amelyet Dulles februári villámlátogatása soráa végső határidőként az „európai hadseregről” szóló egyezmény ratifikálására kiszabott — mind a mai napig egyetlen nyugateurópai országban sem sikerült megszerezni a háborús szerződéshez a parlamenti jóváhagyást. Még Nyugat Németországban is — amelyhez pedig Washingtonban különösen vérmes reményeket fűztek — váratlan nehézségek támadtak: a bonni parlament felsőházának többsége, a nagy népi ellenállásra való tekintettel egyelőre nem meri jóváhagyni a háborús szerződést.

Az amerikai kormány a „kemény kéz” politikájával akar úrrá lenni nehézségein. Dulles ennek jegyében újabb ultimátumot intézett a nyugateurópai kormányokhoz és — mint az „Information” című párizsi lap megírta — november 30-ban szabta meg azt a végső határidőt, amikor az „európai hadseregéről szóló egyezményt ratifikálni kell.

A május 3-i tuniszi választásokkal kapcsolatban a „l’Humanité” a következőket írja:

A tuniszi nép — tömegesen bojkottéivá az állítólagos „községtanácsi választásokat” — hatalmas győzelmet aratott elnyomói felett, Tuniszban hivatalos adatok szerint a választók 91.17 százaléka — követve az új desztur párt. a kommunista párt, a szakszervezetek és a nemzeti mozgalom többi szervezeteinek jelszavát — bojkottálta a választásokat.

Súlyos kudarc érte a francia gyarmatosító kormányt és helytartóját, Hauteclocque-ot. Mint azt a béke és szabadság tuniszi bizott-Uitimatumában Dulles kijelentette: ha az uj határidőre nem nagyjak jova a szerződést, az Egyesiét Álla mok közvetlenül Bonnal kezd targyami az új Wehrmacht felállításáról.

A SZOVJETUNIÓ BÉKEKEZDEME NYEZESENEK HATASA.

Az ultimátumoknak azonban egyre kevesebb a foganatja. Washingtonnak aúgha sikerül a nyugateuró pai országok közvéleménye előtt bebizonyítani hogy olyan helyzetben amikor a Szovjetunió nagyszabású békekezdeményezéseket tesz, a Nyugatnak erre a fegyverkezési hajsza fokozásával kell válaszolnia. Ezt nem kevésbbé illetékes személyiség ismerte be a napokban, mint maga Dulles. „Sok olyan országban — mondotta — amely mindig a nyu gáti világ és elsősorban az Egyesült Államok felé fordult, mint a legnagyobb erkölcsi és anyagi erőforrás felé, fokozatosan felmerülhet a kérdés, vájjon ez az erőközpont nem helyeződött e át Washingtonból Moszkvába? 'lég a nyugati világban is vannak nemkommunista elemek, amelyek a szovjet kommunizmussal való megbékélés politikája alapján, vagy legalább is a Szovjetunió iránt tanúsítandó jóakaratú semlegesség alapján szeretnék a hatalmat kézbevenni”. Az amerikai külügyminiszternek ez a beismerése élesen rávilágít, hogy milyen nagyok az atlanti politika nyugateurópai nehézségei és hogy ennek a politikának a folytatása csak fokozhatja az atlanti táboron belüli ellentéteket.

sága, a Tuniszi Kommunista Párt, a Tuniszi Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége, a Tuniszi Nőszövetség és a Tuniszi Népi Segély Szervezet közös határozatában írta: A francia kormánynak szüksége van ezekre a választásokra, hogy a világközvéie ménnyel minden áron elhitesse, Tuniszban a néppel egyetértve, „liberális” reformokat léptettek életbe. Egyúttal számít arra is, hogy megbontja a tuniszi nép egységét, s becsapja a tuniszi népet.

A választási bojkott sikere azt tanúsítja, hogy a tuniszi népet nem lehetett rászedni, hogy a tuniszi nép egyhangúan elvetette azokat a „reformokat”, amelyeknek antidemokratikus és gyarmati jellege kirívó.

A győzelem napjának ünneplése Moszkvában

Május 9-én Moszkva dolgozói az egész szovjet néppel együtt ünnepelték a győzelem napját Moszkva üzemeiben, intézményeiben és tanintézeteiben, a moszkvai helyőrség egységeinél előadásokat és felolvasásokat tartottak a Nagy Honvédő Háború győzelmes befejezésének 8. évfordulójáról.

A munkásklubokban és kultúrházakban estéket rendeztek, találkozókra került sor a Nagy Honvédő Háború részvevőivel, a Szovjetunió hőseivel.

A „Krasznij Pro!etarij”-üzem munkásainak, mérnökeinek technikusainak és alkalmazottainak százai vettek részt a vállalat műhelyeiben tartott előadásokon. Az üzem dolgozói vendégül látták a Szovjet Hadsereg több tisztjét és tábornokát. — Előadások hangzottak el a győzelem napjáról a Sztálinautógyárban (ZISZ), a Vlagyimir Iljics üzemben, a „Szerp i Mólót” (Sarló és Kalapács) gyárban stb.

Igen látogatott volt ezen a napon a Szovjet Hadsereg központi múzeuma A moszkvai helyőrség katonái. tisztjei és tábornokai, moszkvai munkások, alkalmazottak és isko’ások tanulmányozták a szovjet népnek a hazája becsületéért, szabadságáért és függetlenségéért vívott harcban aratott dicső győzelmeit megvilágító kiállított tárgyakat.

Az esti szürkület beállta után Moszkva dolgozóinak ezrei töltötték meg az utcákat és a Moszkva-folyó rakpartjait. — 10 órakor felhangzott az első tűzőrségi sortűz és Moszkva egét színes rakéták világították meg. A Szovjetunió fővárosa 30 tüzérségi díszössztűzzel ünnepelte a győzelem napját.

Angol lap siránkozása

„Kór, hogy Anglia elfogadta a dollársegélyt”.

A „Sunday Pictoria” című angol lap foglalkozik az amerikai külföldi segélynyújtási Programm csökkentésével s ezzel kapcsolatban élésen bírálja az angol kormány gazdaság, politikáját. Rámutat: kár, hogy Anglia eddig is elfogadta a dollársegélyt. „A Marshall-tervet — írja — még nem kötötték politikai feltételekhez (?). a katonai segélynyújtással kapcsolatban azonban Washington már kikötötte azt. hogy mit lehet szállítani és mit nem a keleteurópai tömb országaiba. Ezek a feltételek megalázóak. Olyan szegény nemzeteknek, mint Burma és Ceylon völt b4torságuk ahhoz, hogy visszautasítsák az amerikai segé’yt. Nagv-Britanniának is ezt kellene tennie” — ír’a befejezésül a „Sunday Pictorial”

A tuniszi nép nagy győzefme

A ,,l’Humanité” cikke.

választ Magyarország népe

Ma május 17-én új képviselőket választ Magyarország népe. A magyar népi demokrácia nemcsak azt a jogot adja meg a választópolgárok legszélesebb rétegének, hogy megválassza képviselőjét, hanem azt is, hogy nyilvános gyűléseken megvitassa a képviselőjelöltek személyét és javaslatot tegyen, ki szerepeljen május 17-én az országgyűlési választásokon egy-egy város, kerület, üzem vagy falu képviselőjelöltjeként. Ez széles mértékben kiterjeszti a nép közvetlen befolyását az országgyűlésnek, az államhatalom lejfelsőbb szervének összetételére.

A jelölő gyűlések bizonyítják a magyar népi demokrácia választási rendszerének demokratikus voltát.

A képviselőjelölő gyűlések az egyszerű ünnepélyesség keretei között történtek. Egy-egy gépgyár vagy nyomda, termelőszövetkezet vagy építészeti tervezőintézet, egyetem vagy gépállomás dolgozói összegyűltek és megvitatták egymást közt, kit tartanak legérdemesebbnek, hogy képviselje őket az országgyűlésben. A jelölőgyűléseken mindenütt csillogó szemmel, büszKén és lelkesen vettek részt a legfiatalabbak, a 18—20 évesek, akiknek ugyancsak a legszélesebb demokratikus jegyében adta meg most a magyar népi demokrácia a választójogot.

Az országban megtartott valamenynyi képviselőjelölő gyűlésen impozáns egyhangúsággal, a forró szeretet számos megnyilvánulása közben Rákosi Mátyást, a minisztertanács elnökét, a Magyar Dolgozók Pártja főtitkárát, a magyar nép szeretett vezérét jelölték első helyen.

A magyar nehézipar fellegvárában.

Képviselőket

a csepeli Rákosi Mátyás Művekben tartották az első ilyen képviselőjelö’ő gyűlést, április 10-én. A csepeli kohászok és vasasok, mérnökök, tervezők és hivatalnokok nevében mondotta a helyi Népfrontbizottság elnöke, de ugyanakkor az egész dolgozó magyar nép érzéseit és meggyőződését fejezte ki:

— Megváltozott életünket, boldogságunkat, a múlt átkos nyomorának megszüntetését a felszabadító Szovjetuniónak, a halhatatlan, a szivünkben örökké élő Sztálin elvtársnak, a Szovjetunió Kommunista Pártjának példáján nevelődő dicső pártunknak és személy szerint forrón szeretett drága Rákosi elvtársunknak köszönhetjük. Soha el nem múló hálánk, forró szeretetünk jeléül javasoljuk népünk parlamentjébe első képviselőnkül Rákosi Mátyás elvtársat!

A dolgozók, a választópolgárok Rákosi Mátyás jelölését mindenütt felhasználják arra, hogy elmondják közvetlen, személyes élményeiket, amelyek a magyar nép vezetőjéhez fűzik őket. A csepeli dolgozók büszkén őrzik annak emlékét, hogy Rákosi Mátyás 1945-ben az elsők között fordult hozzájuk. a csepeli munkásokat hívta fel: segítsék minden erejükkel az újjáépítést.

A Duna mentén fekvő Vác város dolgozói felszólalásaikban arra emlékeznek, hogy Rákosi Mátyás a Horthyuralom alatt a váci börtönben raboskodott. A felszólalók elmondták, hogy az egykor álmos kisvárosból ma élénk.

kulturális központ, virágzó ipari város lett. Tíz esztendővel ezelőtt egy gimnáziuma, egy kereskedelmi és két polgári iskolája volt. Ma már tíz középiskolája van. Négy újonnan épített diákotthonban több mint 800 munkás- és parasztszármazásu fiatal él és tanul a helybeli értelmiség legjobb fiaival együtt. Négy új gyár, új ipari kikötő áll már készen és folyik az ország egyik legnagyobb gyártelepének, a Dunai Cement és Mészműnek az építkezése is.

Salgótarjánban, Észak-Magyarországnak ebben a fontos bányavárosában arról beszélnek az idősebb munkások, hogy Rákosi elvtárs itt vezette 1919- ben a magyar Tanácsköztársaság felejthetetlen harcait a beavatkozók ellen. Az egyik idősebb vájár, aki 1919- ben Rákosi Mátyás zászlaja alatt harcolt, elmondta a képviselőjelölt gyűlésen, hogy 43 esztendeje dolgozik a föld alatt, 35 évet a kapitalista rendszerben töltött a bánya' mélyén. Egy emberöltő alatt annyi pénzt nem tudott összegyűjteni, hogy bútort vehessen, minden bútorzata egy ládából és néhány székből állt. Szavazati jogot sem neki, sem feleségének nem adtuk, mert tudták, hogy 1919-ben Rákosi Mátyással harcolt.

— 1945 számomra is meghozta a felszabadulást, — mondotta az öreg bányász. Ősz fejjel új életet kezdtem. Szép bútort vettem, ma már rádiót is vásárolhattam. Az egyik fiam a Néphadsereg tisztje, a másik vezető aknász a mátranováki bányánál. Mindezekért javasolom első képviselőnknek Rákosi Mátyás elvtársat!

A jelölő-gyűléseken második, harmadik, negyedik helyen a dolgozók a magyar demokratikus közélet ismert vezető egyéniségei mellett saját legjobb dolgozótársaikat jelölték képviselőként.

Üzemekben a sztahanovisták mellett gyakran jelölnek mérnököket, főkönyvelőket. A budapesti MÄVAG-gyárbsn például Rákosi Mátyás után másodiknak Hidas Istvánt, a minisztertanács elnökhelyettesét jelölték, aki két évig a MÁVAG-gyár üzemi bizottságának titkára volt. Harmadik helyen a gyár jelenlegi pártbizottságának titkárát, Balogh Lajost, negyedik helyen Vida Miklós fiatal pártonkívüli mérnököt jelölték. Minden egyes jelölt neve után valamennyi jelölő-gyűlésen megindul a vita és a dolgozók elmondják, miért tartják érdemesnek arra, hogy képviselőjükül jelöljék.

Az iparosodó magyar kisvárosokban, például Püspökladányban, második jelöltnek Karácsonyi Imre kétszeres sztahanovista fűtőt, harmadik jelöltnek Rásó Lajost, a milliomos nádudvari Vörös Csillag termelőszövetkezet elnökhelyettesét jelölték. A választópolgárok ilymódon is kifejezést adtak a magyar politikai életet annyira jellemző munkás-paraszt szövetségnek A jelöltek között számos értelmiségi is szerepel: orvosok, tanítók, egyetemi tanárok, írók, művészek. Veszprém városa Rákosi Mátyás után Kossá István általános gépipari minisztert, Párdi Imrét, a veszprémmegyei pártbizottság titkárát Máthé János püspöki helynököt jelölte. Ez a római katolikus prelátus felszólalt a jelölőgyülésen és ezeket mondta:

— Köszönettel elfogadom képviselővé történt jelölésemet. Ez a jelölés újabb bizonyítéka annak, hogy a magyar nép, a Magyar Népköztársaság megbecsüli a néphez hű, a békéért harcoló papokat.

Nem volt olyan képviselőjelölő-gyűlés, ahol a felszólalók ki ne fejeztek volna a magyar nép egyöntetű, szívből jövő békevágyát. Sok helyen idézték a Magyar Függetlenségi Népfront választási felhívását, amely a második ötéves terv nagyszerű távlatainak megmutatásával alkotó programmot ad a választásoknak és megállapítja: „Nagy építő munkánk zavartalan folytatásához békére van szükségünk”. A magyar népnek ezt a békevágyát, békeakaratát, a magyar kormány szilárd békepolitikáját támogatják széles demokratizmusukkal, a nép tömegeinek a politikai életbe való nagyarányú bevonásával a képviselőjelölő-gyűlések is.

A magyar nép a jelölő gyűléseken még jobban meyismerkedett legjubo íiaival, akik a mai naptól képvise.ni fogják az országgyűlésben S az országgyűlésbe most nem grófok, gyárosok dúsgazdag ügyvédek kerülnek, mint az átkos kapitalizmus alatt, de a nép gyermekei képviselik majd a nép érdekeit, azok, akik eddigi munkájukkal megmutatták, hogy szívük minden dobbanása a népé, minden igyekezetük a ragyogó szocialista jövő építése és a béke megőrzése.

Szabad Földműves a Földművelésügyi Meybizotti Hivatal hetilapja — Kiadóhivatal Biatislava. KrížkovS 7. — I elefon 332 99 — Szerkesztőség Bratislava Krlžková 7. — Telet „n

243-46 — Főszerkesztő Major Sándor. — Kiadja az „Stát. pődohosp nakladateľstvo” n p závod Bratislava Krlžková 7. — Nyomja Merkantilné tlačiarne n. p zz.. Bratislava. Ul. När. povstania 41. - Irányító postahivatal. Bratislava, 2. - Előfizetés egy évre: 100- Kés. félévre 50.-. A lap felmondható minden év végén okt. elsejéig — Eng szám.: РЮ 566/52 IV. 2.