Szabad Földműves, 1953. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1953-01-18 / 3. szám

4

Földműves 1953. január 18.

Antonín Zápotocký kormányéi nők beszéde

Folytatás a harmadik oldalról.)

nek, meggyőző bizonyítékokat kell nyújtani ennek égető szükségességéről és nemcsak lenyírt papirvymereket kell nekik küldözni. E felvilágosításban kell, hogy a Nemzeti Arcvonal összes szervezetei a Nemzeti Bizftttságok „ segítségére legyenek. Ügyelni kell arra, hogy ne forduljanak Ы0 túlkapások és indokolatlan zaklatások, és nehogy még elősegítsék és lehetővé tegyék a túlkapásokat.

Az ezt megelőző érában a járadékélvezők ezrei költözködtek ki a nagyvárosokból és Prágából azért, mert nem tudták fizetni lakásukat. Senki sem gondoskodott nekik lakásról. És ma, amikor egyeseket kiköltöztetünk és számukra lakást találunk, ezt igazságtalannak és jogtalannak tartják. Nem mindegyiket költöztetjük ki. Csak azokat költöztetjük ki, akik valóban nincsenek Prágához és más helyekhez kötve és vidéken nyugodtabban és kényelmesebben élhetnek. Nem azért tesszük ezt, mintha zaklatni akarnánk őket, hanem azért tesszük, mert szükségünk van a lakásokra azok számára, akik munkájukkal teljes mértékben résztvesznek az új élet építésében.

Adórendezések és reformok

Ez év január elsejével törvénybe iktattunk több adórendezést és reformot. Elsősorban a béradó rendezéséről van szó. Hogy e téren rendet kell teremteni, arra felhívtam a figyelmet már a prágai funkcionáriusoknak a nyáron, a Lucerna teremben megtartott aktíváján.

A béradó rendezése valóban szükséges volt azért, mert az eddigi adóelrendezés egyáltalában nem felelt meg. A magas adóprogresszivitás gyakran elnyelte a kereset háromnegyed és még nagyobb részét. Ez arra vezetett főleg, amikor a munkásbérek emelkedtek és a munkások szintén magas fizetéseket kezdtek elérni, hogy különféle kivételeket, engedményeket engedélyeztek, a bér bizonyos részei mentesültek az adótól. Az adómentesítés azonban minden termelési ágazatban más volt, úgyhogy végül senki sem ismerti ki magát az adórendszerben.

Ezek az engedmények és adómentesítések azután oly mértékben eltorzították a kereseteket és fizetéseket, hogy az egyáltalában lehetetlenné tette a helyes bérpolitika alkalmazását, azaz az érdem és a teljesítmény foka szerint történő jutalmazást.

Igaz, hogy az új adórendezés érinteni fog

néhány alkalmazottat és számukra az adóilletékek bizonyos növekedését is fogja jelenteni. Ez azonban csak azoknál lesz, akiknek adóelengedése és kedvezménye jogtalan volt és ezáltal helytelenül előnyben részesültek másokkal szemben, akik sokkal kisebb fizetések után gyakran nagyob adókat fizettek.

Fontos, hogy a szocialista államban is minden polgár tudatában legyen annak, hogy az államtól lehetetlen csak előnyöket élvezni, hanem teljesítenünk kell az álammal szemben kötelességeinket is.

Sok más adó, házadó. mezőgazdasági adó, stb. rendezését úgy szabták meg, hogy elősegítse a szocialista építés megerősödését, a burzsoa-, kulák- és magánkapitalista elemek további kiszorítását.

Azt hiszem ezért, hogy új adóreformunk bevezetését nem szükséges külön részletesen megindokolni. A parlamentben részletesen szóltak erről. A mezőgazdasági, a házadók, stb. megszabásánál nagy feladat hárul nemzeti bizottságainkra. Jogot és lehetőséget kapnak arra, hogy együtt működjenek az adók helyes és igazságos kiszabásában.

Közellátási kérdések

A közellátás kérdései tagadhatatlanul egyre gondokat okoznak nekünk, annak ellenére, hogy a fogyasztási árupiac egyre jobban és nagyobb mennyiségben van ellátva. A belkereskedelmi minisztérium kimutatásai szerint, ha az ötéves terv első évének, azaz az 1949-es évnek árueladását vesszük alapul, a textil- és készruha-eladás a kötött- és szabadpiacon az 1950. évi folyóárakban 14 százalékkal, 1951-ben 5Ö százalékkal, 1952-ben az előzetes adatok szerint 68 százalékkal növekedett. A kötött- és szabadpiaci bőrlábbeli eladásáról pármennyiségben kifejezett adatok azt mutatják, hogy az eladás 1950-ben 40 százalékkal, 1951-ben 42 százalékkal emelkedett, 1952-ben az ötéves terv első évéhez viszonyítva a növekedés valamivel alacsonyabb lesz mint 1951-ben. A gumilábbeli és más lábbeli fajták eladása 1952-ben 1949-hez viszonyítva összesen egyötöddel magasabb. A színszappan eladása tonnamennyiségekben kifejezve 1952-ben 1949- hez viszonytíva 18 százalékkal, a toalettszappan eladása 52 százalékkal növekedett. A cigarettaeladás 1949 óta évente egyenletesen és szabályosan fokozódik. 1952-ben 1949-hez viszonyítva 26. százalékkal több cigarettát adtak el.

1949-ben 55 ezer, 1950-ben több mint 62 ezer bútorkészletet adtak el, emellett mind két év alatt a kereslet jelentős mértékben kielégítetlen maradt. 1951-ben azonban már 171 ezer bútorkészletet adtak el, 1952-ben pedig 200 ezret. A feltűntetett adatok emellett nem tartalmazzák az egyes bútordarabok, szekrények, karszékek, könyvszekrények, stb. eladásáról szóló számokat, ahol az emelkedésnek szintén növekvő a tendenciája.

Az ötéves terv négy éve alatt a kereskedelmi hálózatban több mint 880 ezer rádióvevőgépet, több mint 40 ezer villanymosógépet, 30 ezer jégszekrényt, több mint 130 ezer varrógépet adtak el. Továbbá 630 ezer kerékpárt, több mint 118 ezer motorkerékpárt és kishíjján félmillió darab kar- és zsebórát. E számok az ötéves terv eddigi négy éve alatt az életszínvonal fejlődését szemléltetik.

A belkereskedelmi minisztérium ezen adatait a villanyáram, szén, hús, liszt, stb. fogyasztásáról szóló további adatokkal lehetne kiegészíteni és mindenütt a háború előtti idővel szemben rohamosan növekvő irányzat volna észlelhető.

Lehetetlen azonban elkendőzni, hogy a növekvő szükséglet ellenére, amely kétségtelenül jótékony hatással van az egyre emelkedő életszínvonalra, számos cikkben, éspedig főleg a fontos cikkekben, a kínálat nem felel meg a fokozódó keresletnek.

Nálunk még mindig sok olyan ember van, aki nem tudja megérteni ennek okát. Ezek az okok azonban mégis teljesen világosak. A kapitalista gazdaság alacsony bérszínvonalával, munkanélküliséggel, az ifjúságéról való elégtelen gondoskodással az ifjú nemzedéket és az elaggottakat, az emberek százezreit és millióit teljesen kizárta sok és fontos szükségleti cikk fogyasztásának lehetőségéből, másoknál pedig korlátozta a fogyasztás lehetőségét.

E politika mellett magától értetődő, hogy az aránylag kis juttatások mellett is fenntartható • a közellátás. Rámutattam erre a tejfogyasztáson. Azonban nemcsak a tejről van szó, hanem közellátásunk minden további szűk keresztmetszetéről.

Több ízben felhívtam a figyelmet arra, hogyha nem termelünk többet a gyárakban és a mezőkön, nem lesz több termékünk.

Termelékenységünk, ha egyre emelkedik is, nem képes minden szükséglet és igény kielégítésére. Különféle bölcsek vannak, akik felvetik: miért visztek ki?

Igen, kiviszünk, és ki is fogunk vinni. Ha nem vinnénk ki, nem lenne se munkánk, sem élelmiszerünk: életszínvonalunk, amilyen gyorsan emelkedett, ismét olyan gyorsan süllyedne. Az a szerencsénk, hogy kivihetjük, s a Szovjetunióba és a népi demokratikus országokba vihetünk ki. Kivitelünk nélkül behozatalunk sem lenne. A Szovjetunióból való behozatal nélkül megállana kohóinknak és azután többi fémipari üzemeinknek termelése. A Szovjetunió nélkül sem lisztünk, sem kenyerünk nem lenne, mert gabonatermésünk a mai' felemelt szükséglet mellett valamivel több, mint félévi liszttel és kenyérrel való ellátásunkra képes. A másik félévben kenyér és liszt nélkül maradnánk, ha nem szállítanának nekünk a Szovjetunió és a népi demokratikus országok.

Ezek azok a közgazdasági törvények, amelyekről Sztálin elvtárs beszél. Ha nem vennők tekintetbe ezeket, bűnös oktalanok volnánk, nem pedig az új társadalom és a szocializmus építői.

Persze, sok mindenben segíthetünk magunkon: pl. ha fokozzuk nálunk az ércalapot és rendes földtani kutatással megtanuljuk természeti gazdaságunk jobb kihasználását.

E téren sajnos a burzsoá 1. köztársaság semmit . sem tett és mi is elkéstünk. A földtani kutatás és országunk természeti kincseinek kihasználása nem néhány hét és hónap kérdése. Ez évek kérdése. Ugyanígy áll a helyzet mezőgazdaságunkban is. Életszínvonalunk emelése érdekében fokoznunk kell a mezőgazdasági termelés termelékenységét. Arra kell kényszerítenünk a földet, hogy többet teremjen. Ha ezt be akarjuk biztosítani rendesen gondosan és ésszerűen kéll megművelnünk a földet, be kell vezetnünk a nagy táblákon folytatott gazdálkodás új formáit és el kell sajátítanunk a gazdálkodás új módszereit. E téren tudósaink és agronómusaink igen sokkal adósak maradtak. Elszakítva éltek a gyakorlati élettől és mindermpi problémáitól.

Igyekszünk kiradagni őket elszigeteltségünkből Mezőgazdasági akadémiát alapítunk és reméljük, hogy természettudósaink a természettudományok orosz mestereinek, Micsurinnak, Liszenkónak és másoknak példája'nyomán előbújnak dolgozószobájukból, felveszik a kapcsolatot földműves-szövetkezeti tagjainkkal és állami birtokaink dolgozóival, s mezőgazdaságunkat, növénytermelésünket" és állattenyésztésünket olyan virágzásra hozzák, amilyenre az új szocialista társadalomnak szüksége van, hogy biztosíthassa az egész cseh és szlovák nép szüntelen növekvő anyagi és kulturális szükségletei maximális kielégítését. Ha előre akarunk jutni, nem szabad félnünk a reformoktól. Meg kell reformálnunk és tökéletessé kell tennünk ipari és mezőgazdasági termelésünket és meg kell reformálnunk kereskedelmünket és elosztó rendszerünket is.

S itt rátérünk kötött és szabadpiacunk kérdésére. Tudatosítanunk kell, hogy nem tarthatjuk fenn örökké jegyrendszerűnket és a kötöttárakat. A kötöttpiac semmiképpen sem eszményünk és fétisünk. Az önellátónak és a kötöttpiac résztvevőjének fogalmát gyakran nehéz meghatározni. Ezzel egyenetlenségeink keletkeznek. Sokat látunk el fejadagokkal azok közül, akik önellátók és akiknek önmagukat kellene ellátniok vagy a szabadpiacra kellene utalva lenniök.

A kormány foglalkozik ezekkel a kérdésekkel és a legközelebbi időben hozzáfog a kötöttpiac azokra való korlátozásához, akiket munkájuk és hivatásuk folytán fejadagokkal kell ellátni.

Ez a korlátozás az egységes piac és az egységes árak bevezetésének szükséges előkészülete lesz.

Az átmenet határozototan össze fog függni bizonyos nehézségekkel. Sokan lesznek az olyanok, akik károsultaknak fogják érezni magukat.

Biztosan ilyen lesz pédául Mária Husáková úrhölgy Semilyről és sok más hasonló reakciós és szocialista építkezésünk megkárosítója. Megrajzolom önöknek az о arcképét. Mária Husáková úrhölgy Semily-i gyógyszertártulajdonos volt. Gyanú merült fel ellene különféle üzérkedések miatt, melyeket a gyógyszertár államosításánál követett el. Az állami biztonság szervei Mária Husákovánál Semily-ben házkutatást tartottak, melynek során 140 ezer korona készpént és különféle arany ékszereket találtak és koboztak el. Husáková ezután beismerte, hogy rokonainál különféle tárgyakat rejtett el, amelyek egyrészt volt gyógyszertárának államosításakor eltitkolt készleteiből erednek, majd pedig feketekereskedés útján szerzett pénzeszközökből vásárolta ezeket. Már a nénjénél tartott első házkutatás sikerrel járt, amikor 400 ezer korona értékű ezerkoronás bankjegyet, több mint száz darab különféle aranyékszert, eredeti pléhcsomagolású 25 dkg-os morfiumkockákat, 10 dkg kokaintartalmú pléhdobozt, stb. találtak. A feltüntetett tárgyakon kívül Husáková 18 üveg tiszta orvosi alkoholt, melyek 27 liter ilynemű szesz és 6 liter rum gyártására alkalmas szeszt tartalmaztak, — rejtegetett.

A további házkutatások is sikeresek voltak. Nővérénél 26 kg kozákov féldrágakövet találtak a kocsiszínben fa alá rejtve. Másik nénjénél Bytouchovban új női szőrmét találtak, melyet Husáková rejtett el itt.

A Husáková lakásában tartott további házkutatás során még 70 ezer korona készpénzt, további két aranytárgyat, 180 ezer koronára szóló betétkönyvet, 650 m különféle új textilneműt, nagyobb mennyiségű új fehérneműt, harisnyát, ruhát, stb., továbbá 105 kg lisztet, 130 kg cukrot és nagyobb mennyiségű élelmiszert, rizsét, konzervet, stb. találtak. Ezenkívül 6 láda különféle fajta orvosságot találtak, többnyire már romlott állapotban.

Husáková lakásában és rokonainak lakásában összesen 624 ezer korona készpénzt, 271 ezer korona értékű aranyat és aranytárgyat,-396 ezer koronára új pénznembeli szóló betétkönyveket, „Graham ß” jelzésű 250 ezer korona értékű személygépkocsit és más már feltüntetett tárgyakat találtak. Mária Husáková összvagyonát 3 millió 300 ezer koronára becsülték fel.

A megállapított tények azonban még nem rajzolják meg teljesen Husáková jellemét. Mert a dolgozóknak e piócája osztálygyűlöletében nem elégedett meg csak ezzel az ellenséges tevékenységével, hanem saját, csak a hozzá hason-, ló osztálygondolkozású emberek raffináltságával kihasználta mai rendszerünftnek szociálisan

gyönge és vagyontalan személyek számára nyújtott kedvezményeit ás mint vagyontalan 1950 szeptember 12-én kérvényt adott be szociális segély iránt a Medika nemzeti vállalat közpop ti igazgatóságának gyógyszerészsegélyező alapjához, Prága, Malá Stepánska 13, amelyet azzal indokolt meg, hogy nem rendelkezik kellő pénzösszegekkel, sem saját, sem anyja élelmezésére és ruházásra, akiről gondoskodik.

A feltüntetetteken kívül Husáková hamis adatok alapján a semily-i járási takarékpénztár intézettől és zálogháztól 5 hónapig egészen leleplezésének napjáig kötött betétekből élelmezési díjat élvezett.

Nyilvánvaló, hogy teljes mértékben kapta az összes élelmíszerjegyeket, ruhajegyeket és élvezte a kötött gazdaság összes előnyeit.

Az itt leírt eset tanúskodik arról, mily alacsony és elégtelen nálunk az ellenőrzés és éberség nemzeti arcvonalunk szerveinek és nemzeti bizottságainknak részéről. Semily nem olyan nagy város, hogy ott ne ismerjék egymást az emberek. Ha emellett Husáková úrhölgy számára az élelmezéshez való hozzájárulás címén betéteket szabadíthattak fel, biztosan kellett, hogy befolyásos védnökei legyenek. Nem tudom és nem állapítottam meg, kapott-e szociális járadékot is a kérvényére. Nem zárom ki, hogy protekcióval amellyel nyilvánvalóan rendelkezett, ez lehetséges.

Ezért levonom a következtetést: ha a kötöttpiac megszüntetését el akarjuk érni, végre kell hajtanunk a fejadag-jegyek rendes ellenőrzését, korlátoznunk kell azoknak kiadását főleg ott, ahol jólszjtuált elemekről van szó, akik nem szolgálják a köztársaságot, nem dolgoznak az ő érdekében és ott, ahol kettős ellátás keletkezik, ahol sokan élvezik az önellátói fejadagokat és a jegyfejadagokat is. Ezirányban főleg községeinkben sok rendetlenség és egyenes protekciózás van. Nem fogok itt példákat felhozni, de százával vannak nálam. Érthető, hogy minden változás nehézségeket hoz magával. Bizonyos emberek mindig ellene fognak szónokolni. De ha visszahúzódunk a nehézségek elől, mit sem végzünk. Nem jutunk előre. Nem irányadóak, hogy ennek vagy annak kedvére van-e valami, vagy ő ez ellen morog, az az irányadó, hogy legyen bátorságunk megtenni azt, amiről meg igyunk győződve, hogy a közösség javára és terveink teljesítésére, továbbá lakosságunk élet- és kulturális színvonala növelésére szolgál, s végül meghozza gyümölcsét.

Nem elegendő ez az eltükélés csak fent a kormányban és a minisztériumokban. Az előrehaladásra és a nehézségek leküzdésére irányuló határozottságnak és eltökéltségnek lent is meg kell lennie. Itt a végső kérdéshez érek és ez

Nemzeti bizottságaink tevékenysége, a csehek és szlovákok Nemzeti Arcvonala szervezeteinek és szerveinek feladatai

Mik és mi kell, hogy legyenek nemzeti bizottságaink?

Erre választ ad alkotmányunk X. cikkelye.

„Az államhatalom hordozója és gyakorlója a községekben, járásokban és kerületekben, s a nép jogainak és szabadságainak őrzője a nemzeti bizottságok.”

E meghatározás azt hiszem teljesen világosan kitűzi nemzeti bizottságaink felau„;át.

Alkotmányunk azonban világosan megmondja azt is, hogyan kell a nemzeti bizottságoknak a hatalom gyakorlásának feladatát alkalmazniok.

Az alkotmány 126. paragrafusában ez áll:

„A nemzeti bizottságok feladataik teljesítésében kötelesek a nép közvetlen részvételére és kezdeményezésére támaszkodni és a nép ellenőrzésének vannak alávetve. Tagjaik és szerveiknek tagjai tevékenységükért a népnek felelősek.”

Ezzel nyilván utasítás van adva arra, hogy a nemzeti bizottságok nem dolgoznak önmagukban, elszigetelten, elzárkózva /mint titkos szervek A népre támaszkodnak és az ő ellenőrzése alá tartoznak. Ez azt jelenti, hogy a nemzeti bizottságoknak elsősorban együtt kell müködniök a nemzet összes szervezeteivel és szerveivel. Törődniük kell tanácsaikkal és utasításaikkal, felül kell vizsgálniok az általuk adott irányelveket, szemük előtt kell tertaniok tanácsaikat és utasításaikat, s irányelveiket és ellenőrzésük, kritikájuk és önkritika alá kell vetniök saját tetteiket.

A Nemzeti Arcvonal összes szervezeteinek és a politikai pártok szerveinek soha sem szabad elfelejteniük, hogy ők nem adnak rendeletet a nemzeti bizottságoknak, nem adnak ki neki parancsokat és nem döntenek helyettük.

A döntő szerv a nemzeti bizottságok. A Nemzeti Arcvonal összes szervezeteinek azonban ügyelniök kell arra, hogy a nemzeti bizottságok döntése mindig a leghelyesebb, legigazságosabb legyen, az állam és a közösség javára váljon és hogy a döntésnél az egyének vagy rokoncsoportok, protekciós és személyes érdekeinek ne adjanak helyet.

Arról, hogy a nemzeti bizottságok nem dönthetnek és nem szabad, hogy tetszés szerint dönt -enek, tanúságot tesz az alkotmány 131. paragrafusa, amely így szól:

„A nemzeti bizottságok kötelesek betartani a törvényeket és rendeleteket, s a közigazgatás és az egységes állami politika egységes végrehajtásának érdekében ügyelni a magasabb szervek irányelveire és utasításaira.”

Milyen pontosabb utasításokat akarnak a nemzeti bizottságok, valamint a csehek és szlovákok nemzeti arcvonalát képező politikai pártjaink és törnegszervezeteink tevékenységére, amely kormányunk alapja és amely kommunista pártunkkal, mint a Nemzeti Arcvonal legerősebb szervezetével, felelősséget visel minden eljárásért és cselekedetért.

Tudatosítanunk kell, hogy a nemzeti bizottságok nem közölhetik csak egyszerűen a pártós kormányhatározatokat és nem hajthatják végre őket csak adminisztratív módon. E rendeletek és intézkedések helyességéről és szükségességéről fe'világosításf kell adniok, meg kell magyaráztok a lakosságnak azok okait és céljait, miért adták ki és miért hozták ezeket a határozatokat.

Ezért van szükségük a Nemzeti Arcvonal minden összetevőjének és szervének együttműködésére és támogatására. A nemzeti bizottságoknak örömmel kell fogadniok mindezen szervezetek és tömegszervezetek részéről nyújtott segítséget, s munkájuk ellenőrzését nem szabad lehetetlenné tenniök. A nemzeti bizottságoknak maguknak ki kell alakítaniok és építeniük munkájuk és a népi igazgatás ezen segédszerveit ott, ahol szükséges. Ezért soha és sehol sem szabad megfeledkezniük a nőbizottságok létesítéséről sem, maguknak kell e bizottságokat aktivizálniok, kiválasztaniok és rájuk bízni a megfelelő munkaszakaszokat. Soha sem szabad elfelejteniük, hogy népi demokráciánk a nép igazi uralma, s a nép számára van és hogy nagy célunkat, a szocializmus építését és ezzel a társadalom anyagi és kulturális szükségletei maximális kielégítésének biztosítását is csak a néppel szoros kapcsolatban, a nép segítségével és ellenőrzésével, az állami és munkafegyelem szoros betartásával, s a munkatermelékenység állandó fejlesztésével a gyárakban és a falvakon tudjuk elérni.

Emellett fontos állandóan szem előtt tartani és soha sem szem elől téveszteni köztársasági elnökünk, Klement Gottwald elvtárs szavait: „Fontos, hogy ne felejtsük el, minden törekvésünk végén az ember, az ember javáról való gondoskodás áll...

Végül fontos, hogy ne feledkezzünk meg az imperialista háborús uszítókról sem, hogy folytassuk a békeharcot és egyidejűleg biztosítsuk a köztársaság biztonságát és védelmi képességét.”

Népünk javára a cseh országrészeken és Szlovákiában, a béke és köztársaságunk önállósága, valamint összes dolgozói számára az alkotómunka lehetőségeinek biztosítása érdekében, a csehek és szlovákok egész megújhodott Nemzeti Arcvonalának az elkövetkező évben dicsőséget és sikert kívánok!

(Folytatás a hatodik oldalon.)