Szabad Földműves, 1953. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1953-01-18 / 3. szám
1953. január 18. fiaľnrt>" ... 1щ-Földműves A mintaszabályzat-tervezet megvitatásával EFSz-eink fejlődéséért JIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII.....Illllllllllllll....... .........................................................................................................................................n...........m IIIIIIIIJIIIIllllllllHIIIIIII-i.'.. í % í.-*'* :: : - j A mintaszabályzat-tervezet megvitásával EFSz-eink fejlődéséért a szövetkezet rohamosabb fejlődését segíti elő „Az Egységes Földműves Szövetkezetek útja, a szocializmus útja, az egyedüli helyes út a dolgozó parasztok számára. A szövetkezet tagjai kötelezik magukat, hogy megszilárdítják a szövetkezetét, becsületesen dolgoznak és a szövetkezeti gazdálkodás jövedelmeit az elvégzett munka mennyisége és minősége szerint osztják el. Óvják a közös vagyont, teljesítik népi demokratikus államunk iránti kötelességüket, emelik a hektárhozamokat, növelik az állatállományt és annak hasznosságát. Szövetkezeti gazdaságukban felhasználják a géptechnikát és a gép, valamint a traktorállomások termelési segítségét s így szövetkezetüket szocialista szövetkezetté és az összes szövetkezeti tagokat vagyonossá teszik.” Hangsúlyozza többek között az EFSz-ek mintaszabályzat tervezetének I. cikkelye s mindjárt elöljáróban elmondhatjuk, hogy azok a népes szövetkezeti taggyűlések, melyek az elmúlt napokban és sokhelyütt még most is folynak, éppen azt a célt szolgálják, hogy a mintaszabályzat tervezet megvitatása révén megismerhessék a szövetkezeti gazdálkodás alaptörvényét, feladatait és hogy ezek alapján kiértékeljék az eddig végzett munkát, annak eredményeit, feltárják hibáit, hogy végül is a mintaszabályzat tervezet útmutatása nyomán kiküszöböljék mindazt, ami nem jó, megszilárdítsák, ami jó és bevezessék mindazt, amiáltal a szövetkezet valóban példásan teljesítheti népi demokratikus államunkkal szembeni kötelességét s egyben a szövetkezeti tagságot vagyonossá teheti. A surányi járásban lévő bánkeszii EFSz tagjai is ünnepi ülésre jöttek össze e hó 9-én. Több mint 300 ember töltötte meg a helyi mozi nagytermét. Ez nem is csoda, merthiszen csupán az aratás után 181 kis- és középparaszt lépett a szövetkezetbe, amiáltal szövetkezeti faluvá alakult át Bánkeszi, Ez azután valóban nagy szó, különösen ha tudjuk, hogy három évvel ezelőtt alig tudtak megalakítani a faluban az előkészítő bizottságot, mert kevés volt a tag hozzá. A kitartó felvilágosító munka azonban meghozta a maga gyümölcsét, a szövetkezet mégis csak megalakult s 90 hektárról három év alatt több mint ezernégyszáz hektárnyivá terebélyesedett a földje, a szarvasmarhaállománya 8 darabról csaknem négyszázra szaporodott, a sertések száma pedig még többre, emellett gazdag tyúkfarmot is létesítettek s épp úgy, ahogyan a szövetkezet minden téren teljesítette beszolgáltatási kötelezettségét az elmúlt esztendőben, a tojás beszolgáltatásban sem volt fennakadás. Palacka István, a szövetkezet elnöke nagyon szívesen megemlékezett ezekről a dolgokról s a jelenlevők is szívesen hallgatták őt, azonban nagy hiba lett volna nem foglalkozni a hiányosságokkal is, amelyek bizony még jócskán előfordulnak a szövetkezetben. Érdekes, hogy a hiányosságok éppen a sikerek tükrében láthatók meg a legjobban. De foglalkozunk a dolgokkal szép sorjában! Mire tanít a mintaszabályzat-tervezet? Részben már elmondottuk, milyen célhoz vezet minket a mintaszabályzat tervezet betartása, most legalább is nagy vonásokban ismét nézzük meg, mire tanit minket és különösképpen milyen tanulságot vontak le a vitából a bánkeszii EFSz tagjai. Azt mondottuk, hogy a sikerek tükrében lehet legjobban meglátni a hiányosságokat. Ez valóban igaz, mert nincsen olyan siker, hogy nagyobb is ne lehetne. Kétségkívül siker, mivel a kicsi bánkeszii szövetkezet vagyona egynéhány százezer koronáról 3 év alatt 15 millióra gyarapodott, éspedig azáltal, hogy növekedett az állatállománya, adaptáltak 14 istállót és 100 darab szarvasmarha számára építettek egy új istállót, melyet a szövetkezet tagjai saját erejükből 29 nap alatt építettek fel. Ehhez még hozzá kell vennünk a tyúkfarmot s a gazdasági felszerelések szaporodását stb. Ezek után joggal hihetnénk, hogy valóban minden a legjobban megy és minden a legnagyobb rendben van, holott még sincsen úgy. Elég ha megemlítjük, hogy a legjobb dolgozó, Rosival szövetkezeti tag 15.127 kordna jutalmat kapott az évvégi elszámolásnál, a 71 éves Mráz Péter 11.600 koronát, Kostyál Dezső 11.600 koronát, Szombath János 9.800-at, Zajíček Péter 11.600 koronát, Szombat István 7.420 koronát és így tovább. Feltűnő volt, hogy a többiek túlnyomó részt 1000 korona, vagy még kevesebb osztalékban részesültek, sőt akadtak olyanok is, akik 100 koronán alúl kaptak, egy esetben pedig 39 korona volt az osztalék. Bizonyára nem nehéz eltalálni, hogy mi az oka ennek a külömbségnek. Mi is lenne más, minthogy nagyon sokan csak igen kis mértékben kapcsolódtak be a szövetkezeti munkákba. Tehát világos, hogy ezek „munkájukkal” vajmi keveset járultak hozzá az elért sikerhez, amely sokkal nagyobb lehetett volna, ha ők is a legjobbak példája szerint cselekednek. Nagy hiba, hogy a szövetkezeti asszonyok csak kis mértékben kapcsolódtak bele a szövetkezeti munkába s legtöbbjüket az alacsony osztalékosok között lehet találni. Joggal feltehetjük a kérdést, miért van az, hogy egyesek csak igen kis mértékben vették ki részüket a szövetkezeti munkából, míg mások valóban szép munkát végeztek? Erre Mzuch János, szövetkezeti tag felelt meg legjobban, amikor felhívta a vezetőség figyelmét arra, hogy a jövőben nagyobb figyelmet szenteljen a munka érdemszerinti jutalmazására, a munkaegységek hasból való beírásának véget kell vetni. Meg kell szilárdítani a munkacsoportokat és minduntalan ellenőrizni az elvégzett munkát s akkor mindenki el fogja végezni a maga feladatát. Erre most megvan minden előfeltétel, mert megalakultak a csoportok s a szükséges leltárt is meg kapták a kijelölt földhöz. Fokozni kell az egyéni felelősséget Amikor a vita során a felelősség kérdéséhez értek, több helyről is felhangzott az a kívánság, hogy valóban meg kell szüntetni egyes tagok felelőtlenségét. Ezt megintcsak az állandó munkacsoportok keretén belül kell kifejleszteni. A múltban megtörtént, hogy egyik, vagy másik kocsis összetörte a kocsit, nem szólt senkinek, hanem elvette a másikat s egyszerre több kocsi is hasznavehetetlenné vált. Hasonlg esetek fordultak elő más téren is. Most, hogy a szövetkezet hatalmas mértékben megnagyobbodott, mindezekre még nagyobb gondot kell fordítani. Nevelni kell a tagokat, meg kell szerettetni velük a szövetkezetei, hogy a közös vagyont magukénak tekintsék és ép úgy szeressék is s vigyázzanak rá, mint a sajátjukéra. Nagyon sok tag még nem így gondolkozik. A kapitalizmus sok földművest megtanított a spekulálásra, mert amikor minden oldalról elnyomták őket, sokszor különféle utakon kerestek menedéket. Ezt a rossz hatást még nem mindegyik vetette lé magáról teljesen, amit az a ténv is bizonyít, hogy amíg Bánkeszin az egyéni gazdálkodók voltak többségben, mintegy 200 ha eltitkolt föld volt a községben, melyet nem tudtak megtalálni. Most, amikor mind beléptek, meglett a 200 hektárnyi eltitkolt föld, mert most miután már nem egyénileg kell teljesíteniük a beszolgáltatást, mindegyik a valóságnak megfelelően jelölte meg az általa behozott földterület nagyságát. Másik példa: közel háromszáz darab állatot összpontosítottka az új tagoktól és mindössze 67 mázsa takarmányt. Ugye, hogy ennek köze van a felelősséghez? A gyűlés résztvevői legnagyobb részt igenrjel feleltek, amikor az elnök szavait magukévá tették, miszerint a legsürgősebben összegyűjtik a szükséges takarmányt az új tagoktól. Hiszen mindannyian felelősek azért, hogy a szövetkezeti állatállomány milyen állapotban van és va'óban fokozódik-e a hasznossága. Ez csak két példa, de többet is felsorolhatnánk, ahol haladéktalanul le kell bontani a felelőtlensége^ és helyébe a közös munka minden téren kifejleszteni az egyéni felelősséget. Minden vonalon be kell vezetni a szovjet módszerek alkalmazását A munkacsoportok megszilárdításánál és az egyéní felelősség kifejlesztése mindenesetre egészséges alapot biztosítanak a szocialista munkaverseny kifejlődésére is, ha minden vonalon bevezetik a szovjet módszerek alkalmazását. Az élenjáró szovjet módszerek alkalmazása révén számos szövetkezetünk és állami birtokunk épt már el kimagasló eredményeket. A bánkeszii szövetkezetben eddig még sem a szocialista munkaverseny, sem pedig a szovjet módszerek alkalmazása nem volt a termelés legfőbb mozgató rúgója. Ennek tudható be, hogy a szövetkezet mintegy 12.000 munkaegységgel többet merített ki a tervezett munkaegységek helyett, minek következtében 132 koronáról 85-re csökkent a munkaegységek értéke az év másik felének végén, aminek következtében az osztalék is csökkent. ' A mintaszabályzat vitája során kikristálybzódott a helyzet. Kitűnt, hogy a szövetkezetnek meg van minden előfeltétele ahhoz, hogy a jó munkaszervezés révén, a szovjet tapasztalatok széleskörű alkalmazása és a munkaverseny állandósítása következtében sokkal jobb eredményeket érhessen, mint amilyenekkel most dicsekedhet. Rendkívül nagy jelentősége van te-A bánkeszii EFSz tagjai megvitatták a mintaszabályzat tervezetet. Palacka István, a szövetkezet elnöke az EFSz eddigi eredményeiről beszél. Mráz szövetkezeti tag felszólalásában jobb műn kára hívta fel a szövetkezet tagjait. A gyűlésen egyben kiosztották az osztalékot is. Rosival szövetkezeti tag boldogan veszi fel a 15.127 koronát kitevő osztalékot. hát annak az egyöntetű helyeslésnek, amelyet a jelenlevők fejeztek ki Palacka elnök szavaira, miszerint a mintaszabályzat tervezetet a szövetkezet alaptörvényének tekintik s összes pontjainak betartása révén szövetkezetüket valóban úgy kifejlesztik, hogy az tagjainak jólétet biztosítson és az egész járásban példaképül szolgáljon feladatainak teljesítésében népi demokratikus államunkkal szemben. Mikiya János Az EFSz-ek mintaszabályzat-tervezete segített az alsószecsei EFSz hiányosságainak kiküszöbölésében Vasárnap délelőttönként sűrű embercsoportok igyekeznek az alsószecsei kultúrház felé, hogy pihenési idejüket is hasznosan töltsék el. Az elmúlt vasárnapon különösen sokan vették útjukat a kultúrterem felé, hiszen nagy eseményről volt szó. Még az sem számított, hogy egyik napról a másikra csípősre fordult az idő és bizony jól fel kellet gyűrni a kabát gallérját. A kultúrház felé tartó szövetkezeti tagok egyike meg is jegyezte. — Egy kabáttal ma hidegebb van, mint az elmúlt vasárnap volt. — A kultúrteremben azonban jó meleg fogadta a belépőket. Az emberek körülvették a meleg vaskályhát s mindjárt beszédesebbek lettek. Egyik-másik pirosra csípett arca már mosolyra is derül. Miért is ne örülnének, mikor az új esztendő bizakodva köszöntött reájuk, hiszen szövetkezeti gazdálkodásuk több százezer koronával gyarapodott, meg azután több, mint kétszázötvenezer korona jut elosztásra a ledolgozott munkaegységek után. Adóm József állatgondozó ellenére megjegyezte, — Több is lehetne a pénz, ha az elmúlt évben jobban gazdálkodunk, ha keményebben harcolunk a természettel, aztán meg ha az aszszonyok is jobban belekapcsolódtak volna a munkáitokba. — Ádám József 1952. esztendőben több mint 500 munkaegységet dolgozott le. — Szent i«az amit mond — helyeselték élénken a többiek. Alig valamivel később, szinte észrevétlenül megtelt a terem, majd Sípos Márton, a szövetkezet elnöke lépett az előadói emelvényre és megnyitotta a taggyűlést. Sípos elvtárs erre a nagy eseményre, amikor a szövetkezet tagjai a mintaszabályzat megvitatását határozták el, hazalátogatott a szövetkezeti elnökök 5 hónapos iskolájáról, hogy ő is résztvehessen munkájuk kiértékelésénél, a szövetkezet szabályainak ismertetésénél és hogy az iskolában szerzett tapasztalatai révén segítséget nyújtson a szövetkezetnek, hogy a mintaszabályzat alapján új lendületet adhassanak építő munkájuknak. Az elnök szavait nagy figyelemmel hallgatták a jelenlevők s a csendet csak a kályhában égő tűz pattogása zavarta meg, néha pedig a hideg szél zörgette meg az ablakot. Sípos elvtárs éppen a 8. cikkelynél tartott. Az F.) pontot olvasta — „kibővíteni a takarmányfélék termelését, bevezetni a folyamatos zöldtakarmányozást, feljavítani a réteket és legelőket, elvégezni a talajjavítást és minden té^en gondoskodni a saját takarmányalap kibővítéséről.” Ez a pont úgy látszik, telibe találta a szövetkezet tagjait, mert felélénkült a terem s itt— ott egyesek bele is hümmögtek az előadásba, mert bizony ezen a téren igen sokat mulasztottak. Mennyivel nagyobb lehetne jövedelmük, ha kellő mennyiségű etetnivalót termeltek volna ki, mennyivel magasabb lehetne a tejhozam s gazdagabb a szövetkezet is. Amikor rájöttek, hogy hibát követtek el, igyekeztek azt jóvátenni silózással, meg azután ősszel 5 ha rozsbükkönykeveréket vetettek be, hogy tavasszal jóminőségü takarmányt biztosítsanak fejősteheneik számára de mennyivel több lehetett volna a takarmány, ha mindjárt az év elején gondoltak volna erre. A mintaszabályzat ismertetése után élénk vita fejlődött ki. Lakatos András rámutatott arra, hogy tavaly komoly bajt okozott, hogy egyesek több mint félhektárt hagytak meg háztáji gazdálkodásukban, ami csaknem teljesen elvonta őket a közös munkálatoktól. A kukoricatermés is nagyobb lehetett volna, de elkéstek a növényápolási munkálatokkal, ami megint csak a tú’méretezett háztáji gazdálkodás miatt következett be. A nők szövetkezeti munkába való bekapcsolásáról szóló pontnál sok vélemény hangzott el és végül is mindannyian felismerték, hogy a szövetkezetben igen fontos szerepet töltenek be az asszonyok, akik nagy segítséget nyújthatna« a növényápolásoknál és egyéb munkák elvégzésénél. Különösképpen a most fejlődőben lévő kertészet kíván több munkaerőt s ezt főleg aszszonyokkal kellene pótolni, akik munkájukkal nagyban emelnék a szövetkezet jövedelmét, mért a kertészet, ha abban szorgos kezek dolgoznak, lényegesen emeli a szövetkezet bevételeit s természetesen így a tagok jövedelmét is. A bényi szövetkezetben például tavaly több mint 33 millió korona készpénzt jövedelmezett a kertészet. Szecsén ezek a feltételek mind adva vannak, csak jól ki keli használni a lehetőségeket s elsősorban állandó kertészeti munkacsoportot kell szervezni. Ugyanez vonatkozik a mezei növénytermesztésre is. Itt is meg kell szilárdítani az állandó munkacsoportokat, ki kell fejlesztem az egyéni felelősségérzést, mert ez jóminőségü munka egyik feltétele, amiáltal emelhetjük a hektárhozamokat. Kresztyan elvtárs pl. megemlítette, hogy bár tavaly is voltak „állandó” munkacsoportok,4 azonban nagy hiba volt, hogy a gazdasági felszerelést és az igavonókat nem osztották szét a munkacsoportok közöt. Meg aztán a csoportok csak papíron voltak megszervezve. Nem volt megszabva a feladatuk és az ellenőrzés is nagyon hiányos, volt. így sokszor felesleges munkatorlódás állott elő s előfordult, hogy valamennyi szövetkezeti tag három napig csak cukorrépát egyelt, holott sok egyéb elvégezni való munka is lett volna a szövetkezetben Az állandó munkacsoportok szerint megszervezett munkák elvégzésének ellenőrzése is könynyebb. S ha a csoport jól végezte munkáját s elérte a tervezett hozamokat, vagy túlszárnyalta azokat, abban az esetben nem lehet vitás a prémium kifizetésének kérdése sem, ellenkező esetben, ha a csoport rosszul végezte munkáját, viselnie kell a következményeket, amelyek különösen a jutalmazásnál jutnak kifejezésre. így a munkacsoportok megszervezése körüli vitánál is igen sok szó esett az elvégzett munkaszerinti jutalmazásról. Szvinszký Mihály, aki a szövetkezet anyakocáit gondozza, felszólalásában megemlítette, hogy a termelés emelése érdekében elengedhetetlenül be kell vezetni az érdemszerinti jutalmazást, ezáltal nem történhet meg az sem, hogy, aki nem vett mindig részt a közös munkában, ugyanannyi jutalomban részesüljön, mint a becsületesen dolgozó. Nem kevésbbé be kell vezetni az új termelési módszereket, érvényesíteni a szovjet tapasztalatokat, hogy az eddigi sikereket még jobban fokozhassák. Az alsószecsei EFSz eddigi sikerei kétségkívül a különféle új módszerek bevezetésének tudható be, azonban ezeket állandóan és jól kell alkalmazni. Az utóbbi időben bizonyos hanyatlás észlelhető az eredményeknél, amit az EFSz tagjai azzal próbálnak megmagyarázni, hogy kertészetük, agronómusuk, egy munkacsoport vezetőjük és az elnökük is iskolázáson ván. A szövetkezet sikeres továbbfejlődése megköveteli, hogy vezetői kellő mezőgazdasági szakismeretekkel rendelkezzenek és így vigyék előre á közös gazdálkodás ügyét és tegyék gazdaggá a szövetkezet tag iáit. Az otthonmaradt szövetkezeti tagoknak szintén van lehetőségük a tanulásra. Mint már fentebb említettük, vasárnaponként rendszeres előadások folynak az állatállomány hasznosságának emeléséről s az agrotechnikai intézkedések érvényesítéséről. A hallottakat pedig kiegészíthetik különböző szakkönyvekből, újságokból s ezeket a gyakorlatban alkalmazhatják a szövetkezet gazdasági ágaiban. Fontos tehát, hogy a tagok a mintaszabályzat tervezet e részét jól megszívleljék és akkor az alsószecsei EFSz elfoglalhatja méltó helyét a járás EFSz-ei között. '(Szombath A.) /
