Szabad Földműves, 1953. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1953-05-17 / 20. szám
Védekezzünk a peronospóra ellen 10_______• •_________________ liabef Földműves 1953. május 17. Fokozott gonddal ápoljuk kapásnövényeinket Kapásnövényeink népgazdaságunkban éppoly nagy szerepet játszanak, akár a gabonaneműek. Itt is érvényben van az a fontos elv, hogy a magas termés a talajelökészítésen és a vetésen kívül nagy mértékben függ attól, hogy milyen ápolást adunk a növénynek. A gondos ápolástól jó termést várhatunk, a hanyag és hiányos ápolás pedig még az előbbi jó munkánk hatását is lerontja. Ha csak egy kapálást is elhalásztunk, az már jó néhány mázsás terméscsökkenést jelent. Ezért alapvetően fontos, hogy minden kapásnak megadjuk a lehető legjobb ápolást. Burgonya A burgonya előzetes fogasolása és talajlazítása mellett a legfontosabb növényápolási munka a töltés. Akkor töltögessünk, amikor a növények elérték a 12—15 centiméter magasságot. A töltögetés azért olyan fontos, mert elősegíti a gumóképződést. A növények fejlődésétől függően fokozatosan mind magasabbra töltögessünk, mégpedig összesen háromszor, s mire a virágzás megkezdődik, fejezzük be ezt a munkát. A töltés akkor jó, ha nem háztetőszerű, hanem gerincén teknőalakú, mert így nem folyik le róla a csapadék, hanem beivódik a gumókhoz, a gyökerekhez. > Lehetőleg mindig eső után töltögessünk. Ha száraz az idő, alacsonyabbra töltsük a burgonyát, ha meg bőven van csapadék, vagy a föld lapályos fekvésű, emeljük a töltést magasabbra. Nagyon célszerű, ha a töltögető ekére az eke mögé lazítóvasat szerelünk, hogy fellazítsuk vele a barázda alját, így ott is laza felső réteget hozunk létre, ami akadályozza a nedvesség párolgását. Minden töltögetés előtt távolítsuk el a sorokból a gyomokat, azután pedig igazgassuk el a bokrokat, hogy. a töltés mindenütt jól takarjon, a szárak pedig szabadon legyenek. A töltögetés befejezése után ne hagyjuk gondozatlanul a burgonyát, hanem továbbra Is rendszeresen gyomtalanitsuk, mert ha szabadjára engedjük a gyomokat, sok tápanyagot és nedvességet vonnak el a burgonyától, mégpedig éppen a gumók fejlődésének idejében. A gyomosan tartott burgonya termése gyakran a felére csökken. Nagy mértékben növeli a burgonya termését a fejtrágyázás. Ilyenkor leginkább a szuperfoszfátot hálálja meg a legjobban a burgonya, mert a foszfortartalmú trágyák éppen a gumók fejlődését segítik elő. Az ápolási munkák során el kell távolítani az idegen, de különösen a beteg töveket, mert ellenkező esetben a betegség továbbterjed. Kukorica A kukorica ápolása fogasolással kezdődik. Ezt a munkát EFSz-eink és állami gazdaságaink már elvégezték. Most a kapáláson van a sor. Ha jó kukoricatermést akarunk elérni, akkor annyiszor kell kapálni, ahányszor a föld gyomosodni kezd, vagy eső után a talaj felszíne összetömődött. Eddigi tapasztalataink azt mutatják, hogy ahol négyszer vagy ötször kapálták a kukoricát, ott magastermést értek el. A kapálásnál tartsuk szem előtt, hogy a kukorica járulékos gyökerei oldalsó Irányban sekélyen fejlődjenek. Ezért csak az első kapálást végezzük megközelítőleg a vetési mélységnek megfelelően, a többit pedig fokozatosan fogjuk sekélyebbre, lecsökkentve egészen 5—3 centiméterre. A négyzetesen vetett kukoricát hoszszában is keresztben is tudjuk géppel kapálni. Ez azonban nem azt jelenti, hogy egyidöben járassuk a lókapával, vagy kultlvátorral mindkét irányban. Sokkal gazdaságosabb és agrotechnikai szempontból is előnyösebb, ha néhány napos időközt hagyunk a hossz- és keresztirányú kapálás között. A kukoricát általában négyleveles korban egyeljük. Későbbre ne halaszszuk, mert a kései egyelést megsínyli. Egyeléskor a legszebb növényeket hagyjuk meg, a többit pedig oldalthúzva távolítsuk el. A jól beállott sorbavetett kukoricát géppel is egyelhetjük. Ennek az a módja, hogy a táblát a sorokra merőleges irányban meghúzhatjuk, akár lókapával, akár megfelelően beállított kultivátorral. A gép így a sorokat megritkitja, s ezzel az eljárással lehetővé tesszük a későbbi keresztirányú kapálásokat is, vagyis a sorbavetett kukoricát négyzetes művelésűvé alakíthatjuk át. Természetesen a keresztirányú átvágás után a megmaradt csokrokat kézzel még el kell igazítani, sőt ahol szükség mutatkozik, még egyelni is kell. Az ápolási munkához tartozik a fatytyazás is. A fattyúhajtásokat akkor távolítsuk el, amikor 15—20 centiméterre nőttek. Az üszögfertőzés terjedése megakadályozásának érdekében a golyvákat még beérésük előtt távolítsuk el, és égessük el őket. Cukorrépa A cukorrépa ápolását annál inkább is igen nagy gonddal kell végezni, mert fontos ipari nyersagyagunk. A sarabolást a legtöbb helyen már elvégezték. Kapálni legalább négyszer kell. Az első kapálást sekély, a harmadik mély, a második és negyedik pedig középmély legyen. A fejtrágyázást a cukorrépa nagyon meghálája. Növekedésének elején nitrogénre és káliumra van szüksége. A levelek erőteljes fejlődése során különösen nitrogént, később pedig foszfort és káliumot igényel. Takarmányrépa Az egyelést és kapálást ugyanúgy végezzük, mint a cukorrépánál. A takarmányrépa is csak akkor ad jó termést, ha kellő időben és annyiszor kapáljuk, ahányszor talaja kigyopioscdik, vagy összetömődik. Különösen a nagyobb esők után fontos a kapálás. A kapat tehát mindaddig járassuk a repatáblán, amíg a sorok össze nem zárulnák. Napraforgó A napraforgó ápolási munkái megegyeznek a kukoricáéval, legfeljebb az a különbség, hogy az első kapálást 7—8 centiméter, a továbbiakat pedig 4—6 centiméter mélyen végezzük. Háromezer liter tejhozam abraktakarmány nélkül A peronoszpóra vagy szőlőragya a szőlő legveszedelmesebb és legelterjedtebb gombabetegsége, amely a szőlő minden zöld részét megtámadja. Az első fertőzés tavasszal, az előző évben lehullott peronoszpórás levelekben áttelelt különleges téli spórák útján, a további fertőzések pedig a hófehér, ú. n. kivirágzási foltokon, az elágazó termőszálak végén képződő nyári spórák révén történnek. Ezek a spórák eső után, a párás, nedves környezetben, nagy tömegben képződnek s a szél, stb. közvetítésével kerülnek egyik levélről a másikra, illetve a szőlő zöld részeire, kicsirázni azonban csak eső vagy harmatvizben s csak 13 C fok hőmérsékleten felül, leggyorsabban 20—25 C fok melegben képesek. A vízcseppben a kicsirázó nyári spórából csillangókkal mozgó, rajzó spórák keletkeznek, amelyek ú. n. csiratömlöt fejlesztve, a légzőnyílásokon át hatolnak be a növény belsejébe. A behatolt gomba elágazódó finom fonalaival keresztül-kasul járja a szöveteket s a sejtekbe szívókákat bocsájtva táplálkozik és pusztítja egyik sejtet a másik után, míg végül a megtámadott részen az élő, zöld növényi szövetek először elhalványodnak, majd áttetszővé válnak, végül megbámulva, elszáradva elpusztulnak. A perenoszpóra nagyobbmérvő elterjedéséhez mindig megfelelő meleg s két nagyobb egymásután hosszabbrövidebb idő múlva következő eső szükséges. Az első spóra kicsirázásához, azaz a fertőzéshez, a második a kivirág záshoz, vagyis a spóraképződéshez. Meleg, tartósan esős időben, ami május-júniusban nálunk elég gyakori, a perenospóra elterjedése rohamos lehet s ha nem kellő időben és módon alkalmazzuk a megelőző védekezést, a tőkék lombozatának nagy részét, sót az egész termést tönkreteheti. A perenospóra szőlővirág záskor — künönösen, ha közben a levegő hirtelen lehűl s esős idő következik — a virágzó fürtöket is megtámadja, sőt, sokszor olyankor tesz a virágfürtökben óriási károkat, amikor a lombozaton alig lehet megtalálni, mert a permetezés a levelektől távoltartotta. A levelek által eltakart, permetezetlenül maradt, párásabb környezetben lévő, zsenge kis fürtöcskék gyorsan fertőződnek, olyanok lesznek, mintha porcukorral lennének behintve, elhervadnak, megbámulnák s elrothadva vagy elszáradva lehullanak. Az alig kötött apróbogyójú fürtök peronospóra fertőzése esetén a kocsány és a bogyók előbb sárgásak, majd kivirágzás folytán csillogó fehér bevonatúak lesznek, végül a beteg bogyók megbámulnák, összeszáradnak s lehullanak, további esős időben elrothadnak s a fürt hiányos lesz vagy teljes egészében elpusztul. Az ilyen perenospóraki virágzástól lisztes-fehér fürtökön gyakran tartják lisztharmatosaknak s kénporral kezelik, de persze eredménytelenül. A kettő pedig egymástól könnyen megkülönböztethető. A pe.renospórás bogyón zsebnagyítóval is jól láthatjuk az ágas-bogas termőszálak, a bogyó belseje is bámuló, beteg, a beteg bogyók szaga rendes, a lisztharmatos bogyó, stb. termőszálai egyszerűek, csak a bogyó felülete beteg, a bogyó belseje átmetszve teljesen egészséges és a beteg fürtök jellegzetesen erős penészszagúak. Az idősebb, fásodó hajtások héján, perenospóra kártétele esetén, sötétbarna érdesfelületű foltok találhatók. Az ilyen rendesen hiányosan beérett, tehát fagyérzékeny peronospórafoltos veszszőket szaporításra használni nem szabad. A perenospórá elleni védekezés — mivel ez a gomba a szőlő zöld részeinek belsejében élősködik, ahová a védekezószerekkel nem hatolunk be s a beteg részeket, a bennük terjeszkedő A szántóföldi takarmánynövények közül legjelentősebb a lucerna. A lucerna ebben az időszakban vágásra érik. Minden szövetkezet arra törekedjen, hogy minél több lucernaszénát takarítson be, mert a lucernaszéna a téli időszakban abrakot jelent, amellett, hogy az átteleltetéshez vitaminban és mészben való gazdagsága miatt szintén nélkülözhetetlen. A lucerna kalászálásának ideje akkor következik be, amikor a növények zöme a teljes virágzata előtti állapotba kerül. Ha korábban, a virágzás kezdete előtt kaszálunk, bár jobb a minőség, de kisebb a tömeg, ha viszont késlekedve kaszaiunk az elfásodás miatt csökken a takarmányérték. A lucernatermelés kiterjesztése érdekében a szövetkezetek már az első gombafonalakat elpusztítva, utólag már meg nem gyógyíthatjuk — mindig csak megelőző, a fertőzést, vagyis a gombának a növény testébe való behatolását megakadályozó lehet. Az előbbiek alapján tudjuk azt, hogy a perenospóra spórái csak vízcseppben képesek kicsirázni, illetve a spórák csak vízben tudnak élni, mozogni, s csíratömlőt fejlesztve a légzőnyílásokon át fertőzni. Ha tehát a vízcseppet valamilyen anyaggal megmérgezzük, a belé került spórák elpusztulnak anélkül, hogy kicsirázhattak volna. A megelőző védekezés tehát az, hogy a szőlő zöld részeit kellő időben finom permet vagy por alakjában mérgező anyaggal kell bevonni, hogy az a vízben oldódva a perenospóra spóráit még csírázás előtt megölje. Erre a célra az első permetezéskor fél százalékos, a további permetezések alkalmával egy százalékos, rézgálir s mészböl kevert rézmészlevet, azaz bordói levet, illetve a fürtvédelem céljaira rézmészport használunk. A permetezést úgy kell végeznünk, hogy a finom eloszlású ködszerű permet a töke minden zöld részét, a fürtöket is teljesen bevonja. Mivel a fertőzés a légzőnyílásokon át történik, ezek pedig túlnyomó részt a levelek fonákján vannak, nem elég csupán — ahogy helytelenül szokásban van — a levél színét permetezni, hanem a levél fonákjára a védekezés során még nagyobb gondot kell fordítani. Általában a rendes időjárás esetén a szükséghez képest 2—3 heti időközben pedig a virágzás előtt kétszer s a virágzás után kétszer kell permetezni. Esős nyár esetén azonban négy permetezés nem elég, hanem 5—6, sőt több permetezésre is szükség van. Az új ültetvényekben, iskolákban minden két hétben permetezünk. A fürtpermetezések helyett, mivel a nagyobb bogyók viaszos belületéről a permetlé könnyen lepereg, ajánlatosabb rézmészporos, a lisztharmat elleni együttes védekezés esetén rézkénporos fürtporzást alkalmazni. Ha a még nem száradt permetet egy váratlan eső lemosta volna, a permetezést meg kell ismételni. Az első permetezést rendesen akkor végezzük, amikor a hajtások jő arasznyi hosszúságot értek el, a többi permetezés ideje az időjárástól függ. A védekezés során figyelembe kell venni azt is, hogy a szárazabb fekvés, a tőkék nagyobb sor és tőtávra való ültetése és lombjuk szellősen, lazán nevelése, a talaj gyommentes tartása, az első kötözés s a második kötözés idejében való elvégzése, a túlsűrű lombozatnak virágzáskor a fürtök körüli ritkítása, a perenospóra elterjedését közvetve mind csökkenti. Permetezni vagy porozni virágzás idején is lehet — jégverés esetén pedig azonnal kell is — mert jégvert leveleken és fürtökön a perenospóra rohamosan elterjedhet. A védekezéshez használt bordói levet lehetőleg frissen, de mindenesetre még aznap permetezzük ki. A bordói lé készítésekor pl. 1 hl 1 százalékos oldatot a következőképpen kell összeállítani: lemérünk 1 kg rézgálicot s azt zsákba vagy kosárba egy hordóba mért 50 liter vízbe lógatva fél nappal előbb, előre feloldjuk. Azután frissen égetett mészből készült, nem régen oltott 1.2 kg szalonnás meszet kevés vízzel elkeverünk s egy több mint egy hl-es hordóba öntve az így előállított mésztejet 50 1-re hígítjuk fel. Ha égetett meszet mérünk s a helyszínen oltva készítjük el az 50 1 mésztejet, akkor 1 hl-re 1.2 kg-ot számítunk. Az előre, külön elkészített rézgálicos oldatot lassan, keverés közben öntjük a mésztejhez, mert így tapasztalat szerint sokkal jobb tapadású és védóhatású, mert apróbb szemcséjű, mintha a keverést fordított sorrendbe végeznénk. Hadi László — Lelesz kaszálásnál minél nagyobb területen fogjanak magot. így biztosíthatják, hogy a lucerna legjoKb vetési módjához, az őszi vetéshez, elegendő vetőmagjuk teremjen. A magfogásra elsősorban a múlt év őszén vetett fiatal lucernák első kaszálását kell meghagyni. A tapasztalatok azt igazolják, hogy a fiatal lucernanövény első kaszálása — ha a vetés jól beállott és a gyomok irtásáról idejében gondoskodtunk — igen jó magtermést ad. Az öreg lucernások közül az első kaszáláson foghatunk magot olyan területeken, ahol a lucerna megritkult és egyébként is kiszántásra kerül. Ha a második kaszálást akarjuk magnak meghagyni, akkor az első kaszálást korábban, a bimbózás kezdetén kell elvégezni. Sok dolgozó parasztunk tévesen azt hiszi, hogy a szemestakarmányokat a fejőstehenek nem nélkülözhetik. Ezzel zemben tény, hogy a fejőstehén a zöldtakarmányokat nem nélkülözheti, legyenek ezek akár friss, silózott vagy szárított zöldi - kormányok is, mivel kizárólag z&dtakarmányokkal biztosíthatunk teljesértékű táplálékot a fejőstehenek részére az egész esztendő folyamán, tehát egyúttal ír-- biztosítjuk a magas termelékenységet, kifogástalan egészséget és tény észértéket. Magas napi tejhozamok esetén (20—40 liter tej) a szemestakarmányok a takarmányadag nagyon fontos részét képezik ugyan, mivel könnyen emészthetek, jelentős mennyiségű fehérjét és keményítőt tartalmaznak. A szemestakarmányok, vagyis abraktakarmányok hatása azonban csak egyoldalú: biztosítják ugyan az állat számára a tejes húsképzéshez szükséges anyagokat, de nem szilárdítják meg egészségüket. sőt éppen ellenkezőleg, a túlzott abrakadagok megzavarják az egészséget, mivel kevés bennük a vitamin, az ásványi anyag és főleg klorofil (a növényzet zöld festőanyaga), amely anyagok pedig az állat léte és egészsége szemszögéből elengedhetetlenül fontosak. A Szovjetunió élenjáró tejfarmjain dolgozó kiváló fejőgulyások és fejőnők tapasztalatai bizonyítják, hogy a zöldtakarmányok nyári, valamint a lédús és terimés takarmányok téli helyes felhasználása mellett tehenenként évente 3.000 literes tejhozamot érhetünk el anélkül, hogy a- állat egyetlen kg-nyi abraktakarmányt is kapna. Könnyen elképzelhetjük, mit jelentene szövetkezeti dolgozóink anyagi jóléte és főleg dolgozóink tejellátása szempontjából. ha teheneink tejelékenységét megkétszerezhetnők, mégpedig a drága abraktakarmányok igény'' vétele nélkül. Ennek á célnak az elérésére minden valós feltételünk megvan, kötelességünk tehát, hogy ezeket az adottságokat kihasználjuk. Háromezer literes tejelékenységet elsősorban gazdaságos takarmányozással érünk el, s ennek a takarmányozásnak nemcsak az állat egészsége szempontjából kell értékesnek lennie, de olcsóbb is legyen, mint az abraktakarmányok adagolása, vagyis a magas tejelékenységet a legkisebb takarmányfogyasztás mellett, különösen pedig mennél kevesebb abraktakarmány adagolásával kell elérnünk. Ilyen gazdaságos takarmányozásról, amely egyúttal teljesértékű, valamint biztosítja az ■"lat egészségét, termelékenységét, akkor beszélhetünk, ha a téli takarmányozási módokat mennél közelebb hoz zuk a nyári takarmányozás módszereihez. A téli és nyári takarmányozás közötti nagy különbségek kiegyenlítődését ezek a takarmányok teszik lehetővé: széna, silótakarmányok és gumóstakarmányok. Ha eme takarmány féleségek termesztését céltudatosan megszervezzük, adago'ásukat pedig hely-sen hajtjuk végre, ez véglegesen megoldja ->heneink termelékenységének, jobb egészségének és tenyészértékének kérdését. MI A TEENDŐNK. HA ABRAK-takarmAnyok nélkül akarunk TAKARMÄNYOZNI Mindenekelőtt ki kell dolgoznunk azoknak a teheneknek a takarmányozási tervét, amelyeket ilymódon akarunk takarmány ózni, ugyanakkor dolgozzuk ki a takarmánytermés?J' 'i tervet is, mégpedig tekintettel az egyes takarmányozási időszakokra. A takarmányok fajtái és adagjai, amelyek a 300 napos tejeiékenységi idő zak alatt 3.000 literes tejhozamot biztosítanak, a következők: széna: 17 mázsa lucerna- és hereszéna, vagypedig 18 mázsa herefüves széna, esetleg 20 mázsa elsőrendű vagy átlagos rétiszéna; silótakarmányok: 45 mázsa szénhidrátos silótakarmány (cukor - gyári répaszeletek, kukorica, burgonya stb.), 30 mázsa fehérjetartalmú silótakarmány (hüvelyes gabonakeverék, tarlóhere vagy lucerna); répa: 12 mázsa takarmányrépa, 7 mázsa répalevél; szalma: 10 mázsa takarmány sza'ma, 15 mázsa alomszalma; zöldtakarmányok: 72 mázsa lucerna- és herefüves keverékek. Ezeket a nélkülözhetetlen takarmányokat, amelyek a termelékenység fokozása, az egészség megőrzése és a tenyészérték biztosítása végett pótolhatatlanok, a takarmányozási terv alapján mindig mennyiségileg és minőségileg is biztosítanunk kell. A széna például a begyűjtés időpontjától függőn rendkívül különböző értéket képviselhet. Egészen más a lucernaszéna takarmány értéke, ha közvetlenül virágzás előtt, vagy a virágzás idején kaszáljuk, mint amikor a virágzás után gyűjtik be. Amíg egy liter tej termeléséhez gondosan szárított és idejében kaszált lucernaszénából 0.5 kg elegendő, a későn kaszált és rőt : il szárított lucerna-szénából ugyanerre 0.75 kg a szükséglet, ha mindkét esetben még 2 kg\ silózott cukorgyári répaszeletet is adagolunk. — Minden zöldtakarmányt tehát idejében kaszáljunk és szárítóállványokon szárítsunk, mivel a földön szárított zöldtakarmány sokat veszít értékéből a levélkék letöredezése és a kiázás folytán. Ne feledjük el, hogy a lucerna levélkéi 15 százaléknyi emészthető fehérjét tartalmaznak, holott a levéltelen növényben ez a fehérjetartalom kb. csak 3 százalékos. A gondosan szárított, zsenge állapotban kaszált széna takarmányértéke a jóminőségű korpák értékével fr' ér. Egy liter tej termeléséhez a kővetkező takarmányadagra van s lk ség: 0.5 kg lucernaszéna vagy 0.75 kg hereszéna vagy 1 kg jóminőségű rétiszéna és 2 kg silózott cukorgyári répaszelet Télen kizárólag a silótakarmány pótolhatja a zöldtakarmányokat. A silótakarmányokat az egész esztendő folyamán adagolnunk kell. Nyáron siló?*' cukorgyári répaszele tekkel, kukoricával, burgonyával stb., vagyis szénhidrátot tartalmazó silótakarmányokkal etetjük állatainkat. Télen túlnyomórészt silózoJt gabona-hüvelyes keverékekkel — ősziekkel és tavasziakkal is, — to-Egy szál lucerna se menjen veszendőbe
