Szabad Földműves, 1953. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1953-05-17 / 20. szám

fkabad BÉKÉI! Irta: Pása Angelina, a sztaro-beszevski gépállomás traktorosbrlgád-vezeto)*, a Szovjet Békevédelmi Bizottság tagja 4________________________________________Földműves Valahányszor csak a hőn szeretett „béke” szót kiejtem, mindig virágzó szülőföldem képe jelenik meg előttem. Gondolatban egyetlen pillantással fo­gom át nagy hazánkat a Kárpátok zöl­­delő hegyvonulatátől a Csendes-óceán partjáig, a Kara-Kum sivatagtól a fa­vágók fejszéjének csattogásától és vil­­lanyfürészek zúgásátóľ hangos északi erdőkig. Mindenütt békésen dolgoznak az emberek. A Volgán, Donon, Dnyeperen és Amu-Darján óriási vízierőmüvek épül­nek, csatornákat ásnak a sztyeppékbe és pusztaságokba... Az állam hom­bárjaiba aranyló folyamként ömlik a kolhozok gabonája ... Éjtszakánként a Donyec medence bányáinak aknator­nyain kigyulladnak az élenjáró üzemek vörös csillagai... A szovjetek orszá­gának sok millió gyermeke és ifja siet az iskolákba és a főiskolák tágas ter­meibe. Mi a béke és a munka ernberei va­gyunk! Nekünk nem kellenek idegen földek, idegen kincsek! Mi arra áldoz­zuk minden erőnket, hogy hazánk még szebb, még gazdagabb legyen! Minden vágyunk, hogy a kimeríthetet­len bőség országában élhessünk! És azt akarjuk, hogy senki ne akadályoz­zon bennünket előrehaladásunkban, ra­gyogó célunk, a kommunizmus felé vezető utunkon! Sok mindent alkottak a szovjet em­berek a háborúutáni békés években. Nézzük csak például az én szülőfalu­mat, a ukrajnai Sztaro-Besevszket. A háborús években brigádom traktoro­saival Kazahsztánban dolgoztam. Ügy emlékszem arra a napra, amikor haza­értem, mintha ma lenne. Csak men­­tem-mendegéltem a hosszú falusi fő­utcán és hiába kerestem az ismerős épületeket: a kulturházat, az iskolát, a csecsemőotthont, a korházat__Ro­mok, mindenütt romok, A fasiszták még a nagy gyümölcsöskert fiát is ki­vágták. .»j fákat ültetünk, új házakat épí­tünk! — gondoltam — de azok, akik elestek a fronton, a mi kitűnő bará­taink, soha, soha nem térnek már vissza”. Natasa Radcsenkóra gondol­tam, örökké vidám barátnőmre, hazánk egyik legkiválóbb traktorosára, akit halálra kínozták a hitlerista szörnye­tegek. És visszagondoltam mindazokra a földijeimre, akik életüket áldozták hazánk szabadságáért, becsületéért és függetlenségéért. Az egykori falusi iskola épülete mel­lett bombarobbanástól meggörbült vas­gerenda hevert. Az ellenséges bombák meggörbítették a vasat, de soha senki sem görbítheti meg a szovjet ember gerincét! Hozzáláttunk, hogy begyógyítsuk a háborúütötte sebeket. Az első békés esztendőben falunkat aszály sújtotta. De a sztaro-beszevszki kolhozparasz­tok már abban a száraz esztendőben is több mint 16.5 mázsa gabonát gyűj­töttek be kát. holdanként. Nemrégen pedig teljesítettük a há­ború utáni sztálini ötéves tervet. Mennyire megszépült közben szülőfa­lum is! A romok helyén új házak áll­nak, az egy tízosztályos iskola helyett kettő van. Az új kultúrpalota semmi­ben sem marad el egy városi színház mögött! Nincs egyetlen ház sem a fa­luban, ahol ne lenne rádió. A falubeliek jómódban élnek. Számos család három, sőt négy tonna gabonát kap munkaegy­ségei után, nem is szólva a burgonyá­ról, zöldségfélékről és a készpénzről. A kolhoz fiataljai már nemcsak kerék­párt, hanem motorkerékpárt is vásá­rolnak. A falu nem egy lakója vett zongorát, mindegyiknek van könyvtára és bizony nem sajnálják a pénzt köny­veik szaporítására. A kommunizmus bevonul házainkba, Jöttét naponta, sőt óránként érezzük. A haza és a nép jólétéért, a békéért végzett becsületes és állhatatos mun­kával igyekszünk siettetni a ragyogó holnap eljövetelét! Д brigád idén egy egyesített kolhoz óriási területét látta el, olyan kolhozét, amely a legdrágább és legkedvesebb nevet, a nagy Sztálin nevét viseli. A nem egészen kedvező időjárási viszo­nyok ellenére egy kát. holdon átlagban 18 mázsa gabonát gyűjtöttünk be. Brigádom traktorvezetői derekasan dolgoztak! Július 25-ig befejezték az aratást és kereken egy hónap múlva már 1.000 kát. holdon elvégezték az őszi-búza vetését. Ukrajnában elsőnek teljesítettük .az őszi szántástervet'. 970 kát. holdat szántottunk fel. Ebben az esztendőben egyetlen törés, egyetlen kényszerleállás sem fordult elő trak­torosainknál. Éjjel-nappal zúgtak a mo­torok az egyesített kolhoz óriási föld­jein. A mezei munkáknál felhasznál­tuk az óragrafikont, vagyis órára be­ütemezett tervek alapján dolgoztunk. A munka megkezdése előtt minden traktorvezetőnek kiadtam a műszakra eső feladatát és megmutattam a terü­letet. Styepan Kossze, Andrej Filippov, Harlampij Vasziljev komszomolisták és más traktorvezetők rendszereseti 160 —170 százalékra teljesítették felada­tukat. * Amikor Moszkvába utaztam, a Szov­jet Békevédelmi Bizottság ülésére, ba­rátaim így szóltak hozzám: — Praszkovja Nyikiticsnya, mondd el a fővárosban, hogy mi traktorveze­tők hogyan erősítjük munkánkkal a békét! A falubeliek seregestül jöttek házam­ba az indulás napján. Sok jótanáccsal halmoztak el. — Mondd el Pása, mindnyájunk ne­vében: békét akarunk, békét követe­lünk! — hangoztatták az öreg és fiatal kolhozparasztok egyaránt. — Szívből­­jövő örömmel írjuk alá a Béke Világ­tanács felhívását. Hisszük, hogy min­den egyes aláírással a békehívek so­rait erősítjük. íme, az egyszerű emberek hangja. olyan embereké, akik gyűlölik a há­borút. Különösen a Lenin-rendes Ljubov Kirjazova munkacsapatvezetönő szavait őriztem meg emlékezetemben: — Ha valaki, hát én tudom, hogy mit jelent a háború! — mondta. — Férjem elesett a fronton, magam ma­radtam négy gyermekemmel. És most mit akarnak a háborús gyujtogatők 1 Fel akarják gyújtani házamat, elpusz­títani a gyermekeimet! Nem, ezt nem szabad megengedni! Én is anya vagyok, számomra kü­lönösen érthetők ennek az asszonynak az érzései. Anyai szivem tele van büsz­keséggel, boldogsággal és nyugtalan­sággal. Boldog és büszke vagyok, mert a mi csodálatos országunkban élhetek, ahol én. egyszerű asszony, az egykori béreslány. hasznára tudtam lenni né­pemnek. Olyan országban élhetek, aho! gyermekeim előtt nyitva áll minden út a tudás, a boldog, örömteli élet felé. De a szívem mégis nyugtalan, mert ve­szélyben forog a béke! A kisebbik lányom bombázás közben a vonaton született. Vasúti kocsink tetejét átütötte annak a bombának re­­peszdarabja, amelyet a fasiszta vad­állatok dobtak a vonatra. Hát hogyne szorulna össze a szívem a fájdalomtól, amikor hallom, hogy az amerikai ag­­resszorok „légierődjei" Korea szabad­ságszerető népének városaira és fal­vaira dobják halálthozó terhüket és géppuskáik tűzét zúdítják a rizsfölde­ken dolgozó békés parasztokra! Nemrégiben levelet, kaptam a szabad Kína első traktorvezetőnőjétől, Lián Dzuntól, aki miután elolvasta „A kol­hozmezők emberéi" című könyvemet, elhatározta, hogy traktoros lesz. „Most már nemcsak traktort vezetek — írja Lián Dzun — hanem magánjáró kombájnt is, amely a Szovjetunióból érkezett. Furcsa elgondolnom, hogy most már én is oktató vagyok! Vannak fiatal tanítványaim, He Szu Fan és Szu Zsum ... Különböző tartományokból jöttek a tanfolyamra, de sorsuk közös: mindketten szegényparasztok lányai. Gyermekkoruktól fogva sok bánatot. Ínséget, szenvedést éltek át, látták, milyen borzasztó helyzetben volt any­juk, testvérük. Most előttük is — mint minden kínai nő előtt — széles nap­fényes út nyílt a boldogság felé. E- gyenjogúak lettünk a férfiakkal, lehe­tőséget kaptunk arra, hogy tevékenyen résztvegyünk a haza politikai és gaz­dasági életében. A szabad Kína összes honleányaival együtt építeni akarom az új életet, a világ békéjéért akarok harcolni..." Béke! Ez a magasztos szó egyaránt drága a francia anyának, aki a hitle­ristamegszállók által agyonlőtt fiára gondol, drága a fiatal vietnami hon­leánynak, aki csöppségének bölcsője fölé hajol és drága a, nyugatnémet if­jú szüleinek, akiknek fiát erőszakkal kényszerítik az amerikai imperialisták által létesített agresszív hadseregbe ... Szovjet Grúzia együtt fejlődik a testvéri szovjet köztársaságokkal Irta: Z. CSHUBIANISV1LI, a Grúz SZSZK Legfelső Szovjetje Elnökségének elnöke. Grúzia a cári uralom idején elma­radt határvidék volt. A szovjethata­lom éveiben fejlett kultúrájú, élen­járó ipari-kolhozköztársasággá vál­tozott át. Az a hatalmas tényező, amely a Grúz SZSZK gazdasági és kultúrá­­lis fellendülését biztosította, a szov­jethatalomnak a népek barátságán, a nemzetek egyenjogúságán, a Szov­jetunió népeinek testvéri együtt működésén alapuló lenini-sztálini nemzeti politikája. Szovjet-Gruzia, aránylag igen rö­vid idő alatt, a Szovjetunió népei nek testvéri családjában, a nagy orosz nép önzetlen és sokoldalú se­gítségével, a kommunista párt, a szovjet kormány és Sztálin elvtárs vezetésével, eddig még nem látott sikereket vívott ki népgazdasága fejlesztésében és formájában, nem­zeti, tarta’mában szocialista kultú­rájának felvirágoztatásában. A szov jethatalom éveiben Grúziában több­száz új vállalatot építettek, új ipar­ágakat létesítettek, lefektették az ország iparosításának szi’árd alap­jait. Szén, kőojaj, mangánérc, acél. vasötvözetek, kül önféle szerszám gépek, gépkocsik, bonyolult gépek, cement, papír, lábbeli, gyapjú- és selyemszövetek, értékes élelmisze­rek — tea. kitűnő minőségű borok konzervek. nemes dohányfajták. — mindez még korántsem te'jes jegy­zéke a köztársaság ipari és mező gazdasági termékeinek. Az utóbbi évek ipari összterme­lése közel kétszeresen meghaladja az 1939. évi színvonalat. A fémvágó gépek termelése 2.9-szeresen, a vil­lanyerő felhasználása 2.3-szeresen növekedett. Szovjet-Gruzia technikai haladá­sának fényes bizonyítéka gépipará­nak rohamos fejlődése. A köztársa­ságnak a sztálini ötéves tervek évei­ben létesített gyárai, fémvágó- és selyemgombolyító gépeket, teafel­dolgozó és borászati gyárberendezé seket. kohó- és bányaipari gépeket, szikratávíró felszereléseket. vízse­bességmérőket és számos más bo­nyolult gépet és műszert gyártanak Grúzia do'gozói tevékenyen részt vesznek, az egész szovjet néppel együtt, a kommunizmus nagy épít­kezéseiben. a nagyszerű sztálini ter­mészetátalakítási tervek megvaló­sításáért fo'yó harcban. gyökeres változás gruzia mezögazdasagAban: Grúziát gyakran nevezik virágzó kertnek. Valóban a gruziai völgyek­ben és dombokon termesztett déli­gyümölcsök. a tea, dohány illóolaj­­növénvü1 tetvények, szőlőkertek, fes tőién szép látványt nyújtanak. Az említett növények legnagyobb részét csak ,a sztálini ötéves tervek ideién, a mezőgazdaság szociausta átalakításával kapcso'atban kezdték szakszerűen és nagy mennyiségben termeszteni. L. P. Berija elvtárs 1938-ban meg­állapította, hogy Szovjet-Gruzia, a Kommunista Párt Központi Bizott­sága és Sztálin elvtárs útmutatásait követve helyesen alkalmazta azo­kat mezőgazdasága fejlesztésénél. A kolhozrendszer Gruzia paraszt­ságának is boldog, jómódú életet és nagy kulturális fejlődést hozott. Az 1940. évi bevételekhez viszonyítva Gruzia kolhozainak bevétele az utóbbi években háromszorosára emelkedett. Többszáz kolhoznak mil­liós bevéte'ei vannak. A gyáripar és a mezőgazdaság uj vívmányai Gruzia népét -ardyagi és művelődési szempontból egyaránt felemelték. Evről-évre nő a mun­kások és aikalmazottak reálbére Fokozódott a dolgozók vásárló­képessége. Rohamosan növekedett a közszükség1 éti cikkek és a mezőgaz­dasági termékek — vaj, hús, cukor, hal,pamut-, gyapjú- és selyemanya gok stb. — fogyasztása Grúziában Nagyobbodnak és szépü'nek Gru­zia falvai és városai, növekszik a gyárak száma javul a lakosság cél­éit szolgáló közüzemek munkája. — Űi trolejbusz-vona'akat. vízvezeté keket, csatornázási há’ózatokat épí­tenek Széles körben folyik a 'akó házak, színházak és filmszínházak építése. A köztársaság városai szőn­ie1 énül új lakóházakkal bővü’nek. A fe'ismerhetetlenségig megválto­zott ezekben az években Gruzia fő­városa — Tbiliszi. Számtalan új közigazgatási, kulturális, népnevelő 1953. május 17. intézmény és sokszáz lakóház, új híd, filmszínház és klubhelyiség épült itt. Oj utcákat nyitottak és rendezték a régieket. Parkokat ül­tettek, köztük a „Sztálin” pihenő- és kultúrparkot, amely a Szovjet­unió egyik legszebb parkja. Soha nem látott virágzásnak in­dult Gruzia kulturális élete. A for­radalom előtti Grúziában csupán 1768 iskola és egy technikum léte­zett. Ma a köztársaságban 4275 is kola és 119 technikum működik. A tanulók száma meghaladja a 700 000 ezret. Grúziában nincs többé írás­tudatlan ember, egyetlen család sincs, ame'ynek ne volna felső­vagy középiskolai végzettségű tagja A Grúz Szocialista Szovjetköztársa­ság falvaiban bevezették az általá­nos kötelező 8 éves oktatást. A vá­rosokban megvalósítják az általános középiskolai oktatást. A szovjethatalom bevezetése előtt Grúziának csak egy főiskolája volt. Ma 19 főiskola működik, amelyek­ben több mint 3000 tanár és előadó oktat és 35 000-nél több diák tanul. A szovjethatalom éveiben több tíz­ezer szakember. — mérnök, gazdász, talajjavító mezőgazdasági gépesítő, orvos, tanító, stb., — szerzett okle­velet. Azonkívül Gruzia techniku­main 120 000-nél több szakembert képeztek ki A köztársaság leghatalmasabb tu­dományos központja az 1941-ben alapított Tudományos Akadémia. A Grúz Tudományos Akadémia 42 tu­dományos kutatóintézetet egyesít magában. Ezekbeh az intézetekben a Szovjetunió Tudományos Akadé­miájának 7 rendes és levelező tagja a Grúz SZSZK Tudományos Aka­démiájának 56 rendes és levelező­tagja, 102 doktor és 472 kandidátus dolgozik. Szovjet-Gruzia tudósai nagy mértékben járulnak hozzá az élenjáró szovjet tudomány fejlesz­téséhez. Hatalmas kulturális-népnevelő munkát végez a köztársaság városai­ban és falvaiban létesített 2000 klub és 2548 könyvtár. A szovjethatalom éveiben felvi­rágzott Gruzia irodalmi és művé­szeti élete is. írók és költők teljes odaadással szolgálják a kommuniz­mus építésének magasztos ügyét, harcolnak a békéért. Műveiket a Szovjetunió többi népének nyelvére is lefordítják, sőt külföldön is ol­vassák. Grúziában 23 állami színház mű­ködik, amelyek a kultúra terjesztő sének valóságos központjaivá vál­tak. Nagy sikereket vívtak ki Grú­ziában a közegészségügy terén. A szovjethatalom éveiben a gyógyin­tézetek és egészségvédelmi intézmé nyék. szanatóriumok és pihenőottho­nok. óvodák és bölcsődék széles há­lózatát építe+*Äk ki A köztársaság­ban 475 kórház. 927 poliklinika, 102 szanatórium, 36 pihenőotthon és 337 állandó bölcsőde működik. Az ötödik ötéves tervnek az SZKP XIX. kongresszusán elfogadott irányelvei a Grúz SZSZK népgaz­dasága összes ágainak újabb hatal mas fellendítését biztosítják. Gruzia iparának és mezőgazdasá­gának fejlődése a grúz nép még bő­ségesebb jólététének záloga. Az ötödik ötéves terv Gruria né­pe előtt éppúgy mint az egész szov jet nép előtt új. nagyszerű távlato­kat nyitott a világbéke ügyéne' diadalrajuttatására, a békés alkotó munkára, a kommunizmus építő sére. M. Iszakovszkij: s Ének a békéről Még nincs betömve minden lövészárok, Még háborús nyomok rémítenek, Európában szerte könny szivárog — Még könnyesek az anyai szemek. Még kopogó mankókkal lépegetve Rokkantak rónak poros utakat. Sok meggyötört szív sebe nem hegedt be S az emlékektől még fel-felszakad. De harci zajtól nyugtalan a béke S fegyverrel tele minden arzenál. A háborús uszítok söpredéke Feni a tőrt és ugrásra készen áll. , Rémít, hogy gyárt atomtöltésű bombát, Hogy felgyújt kertet, várost, falvakat, Hogy benépesít pincét, katakombát S vizet, kenyeret tőlünk elragad. A profitéhes horda azt akarja, Hogy minden jóra szeri csak 6 tegyen, Hogy az egész föld Amerika rabja, Hogy az egész föld az övé legyen. Akarja csak! De vannak még mások is még, Kiknek szíve a vésztől nem remeg, Kik hősen álltak és fognak állni ismét, Üj fegyverektől sem ijedve meg. Hazájukért ők a vérüket adták, Harcolva törtek át tűzön-vizén, Hogy béke legyen, igazság, szabadság S a dolgozó mind egytestvér legyen. Nagy és jogos cél, amit ők akarnak: Várost építeni, fákat oltani S országukat, a nagy szovjet hatalmat A béke őréül megtartani. < Hangjuk ez ünnepi napokban újra Felzeng s amerre száll, talpon terem . Es zordonul rászól a háborúra Széles e földnek minden népe: „Nem! — Dicstelenül harcolni és elesni A pénzeszsákokért nem akarunk! A földnek béke kell és kivívjuk ezt mi, Mert. küzdelemre kész erős karunk." Es én tudom, hogy közeleg a nagy nap, S a föld színén több gyilkos nem marad, S kik a világnak békét most se hagynak, Elsöpri őket mind a népharag!

Next

/
Thumbnails
Contents