Szabad Földműves, 1953. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1953-05-10 / 19. szám
1953. má ins 10. ftalmet Foldműws 11 A dohány ápolása a kiülletés után A kiültetett palánták rendes körülmények között 3—4 nap mai va megerednek. A kiültetés utáni hervadt levelek ismét életre keinek s ezzel megindul a dohány szántóföldi élete» A palánták egy bizonyos hányada a kiültetés után rendszerint elpusztul, aminek oka különböző lehet: vagy az ültetés közben érte a palántát erősebb sérülés vagy már a melegagyból kiszedve tönkrement. Leggyakrabban azonban a férgek pusztítják el a palántákat és ez olyan mérvű is lehet, Поду az egész ültetvény elpusztul. Az ültetés befejezése utant/ sőt már az ültetés közben is átvizsgáljuk a beültetett területet és az elpusztult palánták helyett újadat ültetünk ki. Az első korai pótlás még közvetlen a melegágyból történhet: A későbbi — a kapálások alatti pótlásra — már lehetőleg pikirozott palántákat alkalmazzunk és kiültetésüket földlabdávaJ végezzük, hogy gyökérzetük sértetlen maradjon. A dohány kapá'ása A dohány kapálását nem lehet előre mégha'ározott időben és előre meghatározott mennyiségben végezni. Valahányszer a talaj állapota megkivánia, vagy a gyomosság megköveteli, meg lehetőség a tényészidő megnyújtását, a levelek szövetének eldurvulását és így a minőség romlását idézhetik elő. A töltógetés alkalmazása a vajfü kártétetének csökkentését is elősegíti. Ugyanis a tóltögetéssel a tőke tövénél felbukkanó vajfünek vastagabb földréteget kell áttörnie, ennek következtében pusztítását csak okkor fejtheti ki, mikor a levelek zöme már le van törve. A gyakorlati megfigyelés szerint a töltögetett dohány korábban érik és ennek következtében jobb minőségű, a vajfű ronesoló kártételétől pedig kevesebbet szenved. Kezelési munkálatok a dohánynál Kezelési munkálatok a dohánynál Eredeti, a természet által kialakított dohányfajtákat a gyakorlati termesztésben alig találunk. Céltudatos nemesítéssel, a használhatóság figyelembe vételével mind tökéletesebb kultúrákat és fajtákat állítottunk elő. Azonkívül a termesztés munkáját úgy irányítjuk, hogy a mennyiségen kívül a minőséget is állandóan szem előtt tartjuk. A dohány minőségét bugázással és kell azt Ismételni. Különösen száraz, aszályos időben igen előnyös a gyakori kapálás. A talajápolási munkákat kapálással, gyomlálással, töltögetéssel végezzük. • Az első talajlazítás sekélyen és a palánták közelében — különösen kötettebb talajon — óvatosan történjék, mert a palánták könnyen kiborulnak és elpusztulnak. A palánták közvetlen környékét ajánlatos kézzel porhanyósítani. A kapálást nagy óvatossággal fogatos kapával, is végezhetjük. Ebben az esetben a növényközöket előzőleg kézikapával kell fellazítani és gyomtalanítani. Az első kapálás alkalmával le kell szedni az elsárgult és hervadt leveleket és összegyűjtve a táblán kívül megsemmisíteni. Ezek a levelek a palánták életműködését csak hátráltatják. Fogatos művelésnél a munkát könynyebben és gyakrabban végezhetjük. Ezért, ahol lehet ezt alkalmazzuk. A dohány utolsó talajapolási munkálata a töltögetés. E kérdésben a vélemények nagyon különbözők. Főindok az ellene felhozott érvelésnél az, hogy alkalmazása esetén a talaj erősen kiszárad. A dohány általában szárazságtűrő növénv. Legtöbb talajnedvességre tenyészídejének első szakaszában a virágzás kezdetéig van szüksége. Ezt helyes talajápolási munkálatokkal még aszály esetén is sikerül biztosítani. Töitögetést akkor szokás alkalmazni, mikor a sorok között még el lehet járni, de a dohány levelei már anynyira beárnyékolják a talajt, hogy a nedvesség elpárolgását maga is már megakadályozza. A levelek korai beérését a túlzott nedvesség akadályozza leginkább. A szükségesnél több és nagyobb táplálkozási hónaljazással már a szántóföldön céltudatosan irányítjuk. A dohánynak, mint minden növénynek életcélja az, hogy virágai megtermékenyülései után magot érleljenek és ezzel a fajfenntartását biztosítsa. A gyakorlati és céltudatos termesztés ezt a folyamatot csak a legszükségesebbre, a vetőmag biztosítására korlátozza. Az ipari mag termesztés csak másodrangú cél, a lényeg a levél. I é det\anijf**lántaelaa^a/^a л (bats) a h»ilhénal/ЛЬол A bugázás célja: a levelek tartalmasságának növelése, mely által értékesebb nyersanyagot kapunk. Nem minden dohányfajtát bugázunk. A kerti dohányt bugájának meghagyásával keli termeszteni, csak igen gyenge fejlödésü ültetvényeken engedhető meg olyan mérvű bugázás, hogy a főbuga megmarad, csupán a járulékom bugarészek távolíthatók el. I A Virginia dohányt is bugázva kell termeszteni, a mesterséges szárítással kapcsolatosan a levelekkel szemben támasztott különleges igények miatt. A levelek túlfejlödését hónaljazással kell szabályozni. A többi fajtákat általában bugázni szokták. A szuloki dohánynál ipari magtermesztést egyáltalán nem szabad folytatni, tehát bugáját el kell távolítani a levelek szívósságának és nyithatóságának biztosítása céljából. A muskotály jobb anyagot biztosít bugázva, sőt a tapasztalat szerint ezt a fajtát már az első virágnyílásakor kell bugázni. A szabolcsi, debreceni, tiszai és kapadohányok bugázva adják a legjobb eredményeket. A bugázással a dohány szervezetében lényeges változások állnak be, minőségére nagy befolyással vannak stb. és ezért igen nagy körültekintéssel kell végezni. A bugázás helyes idejét általában a teljes virágzás idejére jelölik. Ez azonban igen tág fogalom, mert a dohány igen hosszú ideig virágzik. Néha már magot is köt és újabb virágokat fakaszt. A teljes virágzás pontos meghatározása: a töke virágzik, de magot még nem fejleszt. A bugázás legalkalmasabb pillanata, mikor az első virág már elhervadt. Mivel a bugázás a levelek minőségére döntő befolyású, igen gondosan kell eljárni ennél a munkánál. Folyamatosan, a tőkék kifejlődésének sorrendjében kell elvégezni. Ha bugázás megkésik és már a mag fejlődés is megindul, a felraktározott tápanyagok a magba vándorolnak és a levél minősége romlik. Ha túl korán bugázunk, a tápanyagbőség következtében a dohány túlfejlődik, a szövet eldurvul és a levelek túltartalmasak lesznek. A bugázás végrehajtásának mértéke szerint lehet magas, közép és mély. Rátekintve egy virágzó dohánytőkére, a törzs csúcsán a zártabb állású főguba látható, ez alatt és a levelekkel megrakott törzsrész között rendszerint 3—4, lejjebb 1—2 levél együttesen képezi a virágzatot. Ha magát a virágzatot távolítjuk el, a bugázás magasan, ha még az alatta következő 3—4 lomblevelet is letörjük, közepesen történik. Ez alatt végzett bugázás már mélybugázásnak minősül. Ha tápanyaghiány vagy kedvezőtlen időjárás miatt az ültetvény gyenge vagy megkésett. ültetés következtében nem fejlődött ki eléggé, közepesen, a korán virágbaszökött pótlásokat pedig mélyen kell bugázni. A bugázást követi a második, ugyancsak szántóföldön végzendő kezelési eljárás — a hónaljázás (kacsczás). Ezzel is lehet irányítani a levelek minőségét. A bugázást és a hónaljázást a nap legmelegebb szakában kell elvégezni, mert a magasabb hőmérsékletnél nagyobb a növények párolgása, a levelek fonyadtabbak és így könnyebben járhatunk a sorok között és nem teszünk a növényekben kárt. Beteg, főként mozaikos töveket teljesen külön kell kezelni. Az eltávolított bugát és oldalhajtásokat a tábláról kihordva mélyen el kell ásni. A bugát legjobb késsel, vagy metszőollóval eltávolítani közvetlenül a meghagyandó levél felett, mert így sírna felületet kapunk, ami a- hajladozó felső leveleket szél esetén nem rongyolja. Az ültetvény egyes tövei nem egyszerre virágzanak. A bugázás munkáját is eszerint szakaszosan, mindig a legnagyobb gonddal kell végezni. A munkát mindig szakmunkás végezze, aki tisztában van feladata fontosságával, mert elkésett vagy elsietett és felületesen végzett munka a dohány minőségében igen jelentős károkat okozhat. Bedécs Gyula, I Lelesz Zavartalan termelés A termelést gátolja mindaz, ami, a családok termelésre éretté fejlődését késlelteti, a méhek munkaerejének kifejtését, vagy az üzemterv végrehajtását zavarjá. Ilyen 1. A népesség hátramaradása: rossz anya, anyacsere alkalmatlan időben, rossz időjárás, kevés eleség, betegség, rossz fészkek, rossz kaptár. 2. a családok számának csökkenése: pusztulás éhezés miatt, pusztulás betegség miatt. 3. a gyüjtőhajlam csökkenése: a rajzó hajlam fölébredése, zsúfoltság, kaptárbeli hőség. 4. az erő szétforgácsolása: rajzás alkalmatlan időben, túlzott rajzás, le-5. a gyűjtés gátlása: legelő hiánya, rossz időjárás, helyhiány, léphiány a kaptárban, szűk kijáró. Az üzem csak akkor zavartalan és a véletlentől független, a méhész csak akkor irányíthatja a termelést tervszerűen, ha van tartalékban anya, család, méz és lép. A tartalékanya az elpusztult pótlására, a hibás kicserélésére és mesterséges raj készítésére való. Kitelelés után vagy a téli nyugalom küszöbén minden anya családot ér, mert ha az elpusztult vagy hibás anyát nem lehet pótolni, a családot egyesíteni kell. Az anyájdanság vagy selejtes anya máskor is csökkenti a termést, különösen főhordás előtt, amikor legnagyobb szükség volna lendületes petézésre. A méhek sokszor új anyát nevelnek, de a család közben elnéptelenedik. A méhek azonban nem is tudnak mindig anyát nevelni, mert a régi sokszor olyankor vész el, amikor még hasítás nincs (pl. télen, telelés küszöbén), vagy elpusztulása előtt egy darabig csak herét szaporít, vagy teljesen kimerül, nem petézik. A korán, vagy későn eveit anya pedig here híján nem párosodhatik A jó mesterséges raj titka: a tartalékanya. A tartalékcsalád elsősorban a téd pusztulás és a betegségokozta veszteség pótlására való, de hasznos a gyenge családok megnépesitésére, tartalékanya eltartására, teleltetésére és építtetésre is. Nem keli éppen agy családnak lennie. Igen alkalmas a fejlesztésle érdemes „kölyökcsalád”. A. lassacskán kifejlődött, nagyranőtt tartalékcsaládot el is lehet adni. Tartalékméz. Ellensúlyozza a méhészkedés legnagyobb kockázatát: a tossz időjárásból fakadó élelemhiányt. Minden évben rengeteg család puszi j! ében. A méhész a következő évben termelés helyett méhészetének fejlesztésével, a csalááok régi számának elérésével kénytelen vesződni. Időnként ismétlődő kára miatt drágán termel. Tartalékmézzel a családokat megmenthetjük. A tartalékméz értéke eltörpü1 a kockáztatott vagyon mellett. Tartaléklép. A mézelés kiaknázásában, a hibás lépek pótlásában, új családok alakításában nagyjelentőségű Sokszor a legjobb család munkaerejét sem lehet értékesíteni tartalék lép híján. (Pl. teli lépek cseréje üressel!) Tennivalók Leggyakoribb nálunk az olyan méhészet, melynek fő iránya pergetettméz termelés, de az öregedő anyák kicseré- | lésére anyát is nevel saját céljaira, a családok számának fenntartására pedig néhány rajt is elfogad, vagy néhány mesterséges rajt is készít. Az alábbiak az ilyen méhtelep fontosabb munkáit foglalják össze. Másirányú telepen a munkát ennek segítségével mindenki maga is csoportosíthatja. Az erős családok szolgálnak méztermelésre, rajoztatásra és anyaneveléskor dajkacsaládnak: az anyaálcák gondozására. Lépesméztermelésre a legzsúfoltabb családok valók. Közepes családok a korai rövid főhordást (akácot) kevéssé tudják kihasználni, legtöbbször téli készletüket gyűjtik be, és akác utánra népesednek meg. Hosszú, egyenletes legelőn, vagy I ott, ahol kései hordás is van, ezek is ! résztvehetnek majd megnépesedésiik után a termelésben. A közepes családok sorsát tehát a legelő szabja meg. Akácos legelőn a közepes családokat gyorsan meg kell népesíteni egyesítéssel, vagy két család gyüjtőméhének összröpítésével. Későbbi vagy hosszas gyűjtéskor nem szükséges beavatkozni. Gyenge családok. Magukra hagyva legtöbbször saját szükségletüket sem tudják begyűjteni. Annál kevésbbé boldogulnak, minél korábbi és minél rövidebb a főhordás'(pl. akác). A termeléshez úgy járulhatnak hozzá, ha vagy közepes családok népesítésére szolgálnak, építtetünk velük, vagy anyaneveléskor kis pároztató kaptárak betelepítéséhez méhet adnak. A kisebb család szebben épít a népesnél, heresejtre kevésbbé hajlamos. Az építő családokat fóhordás végefelé a nagy családok fölöslegessé való méheivel lehet erősíteni és legalább egyrészüket be is telelni. A többit egymással egyesítjük. A népesség fenntartása. A családok népessége változik. A munkások pusztulnak, a gyűjtésben elhasználódnak. A népesség pótlása nem mindig arányos a veszteséggel. A legelő nagyobb hézagjaiban a petézés annyira csökkenhet, hogy a következő gyűjtéskor ni»cs elég kijáró méh. A jövő év termésére is hatással lehet ez, mert a lerongyolódott családok rosszul telelnek és nehezen kapnak erőre. Az is gyakori, hogy a családban éppen hordástalan időben kel ki rengeteg méh, pedig olyankor nem dolgozhatik, hanem csak mézet fogyaszt. A petéből kb. 6 hét múlva válik gyüjtőméh. A családokat tehát úgy kell irányítani, hogy a Ipaközelebbi nagy gyűjtés előtt 6 hétnél korábban legyen bőséges új fiasitás. a hordástalan hosszabb időszakok előtt 6 héttel ellenben túlságosan sok Hasítás nem kívánatos. A népesség szabályozásának módjai: a fiasitás fokozása serkentő etetéssel vagy közeli, mérsékelt legelőre va'ó, tehát olcsó serkentő vándorlással; a fiasitás csökkentése az anya kori» tozásával; a népesség csökkentése mestersége raj készítéssel. A kezdő azonban ne kísérletezzen 1- Ivesmivel, mert tapasztalat híján konvnyen árthat családjainak. Olyan méhészetben, ahol rendszeresen és gyakran vándorolnak termelés végett, a népességet káros korlátozni mert részben a hordások gyorsabban követik egymást, tehát gyűjtő méhre szinte mindig szükség van, részben a vándorlás erősebben egénybe veszi, pusztítja a méheket. A fontosabb esetek legelő szerint ezek-1. Ha a legelő egyfolytában hosszantartó, vagy vándorlással nyújtják meu (pl. akácról akácra vándorolnak), nem szükséges beavatkozni. A méztermelő' különleges fogásai közül a fiasitás korlátozása nem ajánlatos, mert a családok még a gyűjtés idején elnépte'-nednének 2. Ha a legelő rövid, rohamos és ev elejére szorítkozik (egyhordásos, főképpen akácos vidék), utána pedig nem vándorolnak termelés végett, a termelés az első mézszürettel be is fejeződik. Főhordáskor a fiasitás korlátozása hasznos lehet. Nyár vége felé azonban ha gyengébb gyűjtés nem vo' • na, serkentéssel gondoskodni kell róia hogy a családok népesen és sok fiatal méhvel induljanak telelőbe. 3. Kéthordású vidéken (akác és tarlóvirág), a kettőt hosszú hézag választja el, a Hasítást az első föhordásk ikorlátozni lehet. Később azonban* érdemes fokozott petézésre serkenteni a-» anyát (serkentő etetéssel), hoc*/ a család a tarlót kihasználhass» A népesség szabályozását ebből a húrom példából mindenkinek magának kell megfontolnia vidéke legelőjéhez képest. Helyreigazítás- Lapunk multheti számában, 9. olda Ion, „A zselizi gépállomás sikerei a értékelés tükrében” című riportunkba a nyomda több sort összecserélt és ez ért a szöveg értelmetlenné vált. Kér jdk olvasóinkat, hogy „Nem olya könnyű dolog az értékelés” alcím alat ti 25-ik sor után a 39-ik sor olvasan dó folytatólagosan egészen „Ki a kör zet legjobb traktorosa” alcím alatti 9 ik sorig. Innen a helyes szöveg ismét „Nem olyan könnyű dolog az értéke lés” alatti 26 sorral folytatódik ege szén a 38-ik sorig. Innen a szöveg „i a körzet legjobb traktorosa” alcím a latti 10-ik sorral folytatódik egészen riport befejezéséig. A fentiek alapjá kérjük olvasóinkat, hogy riportunk; ebben az értelemben olvassák. A szerkesztőséj /
