Szabad Földműves, 1953. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1953-05-10 / 19. szám
1 Г* FöldmfifíRS 1933. május 10, fVabad A Francia Kommunista Párt — az ország első pártja A „ľ Humanite” közölte a belügyminisztérium hivatalos adatait 455 vára(kivéve Párizst) községtanőosi mandátumainak elosztásáról. Ezekben a varosokban a választásokat arányos képviseleti rendszer alapján tartották. Az adatok szerint a legtöbb mandátumot a Fráncia Kommunista Párt kapta, amelynek 3703 jelöltjét választották községt-fnácsi taggá. A Francia Szocialista Pántnak 2280 képviselőiét. a radikálisoknak, az UDSR-neíc, a baloldali köztársaságiaknak és a független radikálisoknak 1443 képviselőjét, az MRP-enek 1654, a<függetlenek és parasztok szövetségének éc a De Gaulle-párttól elszakadt köztársasági és szociális akció független csoportjának 688, az RPF-nek 1365 és különböző más jobboldali pártoknak és csoportoknak 1163 képviselőjét választották meq. А „I Humanité" megállapítja, hogy Ilymódon a kommunista párt maradt az ország első pártja. A legtöbb mandátumot kapta a községtanácsokban, „hatévi vad kommunistaellenes propaganda és az egy éve tartó megtor'ó intézkedések ellenére". Hatvanezer londoni dolgozó vett részt a Hyde-parkbau rendezett má usi ünnepségen Hatvanezer főnyi tömeg vonult fel а I ndoni szakszervezeti tanácsnak a Hyde-parkban rendezett májusi ünnepségén. A felvonulás megmutatta, hogy a londoni szakszervezeti mozgalom hü maradt a jobboldali szakszer - vezeti főtanácstól különálló londoni szakszervezeti tanácshoz. A menetben 19 londoni kerületi szakszervezeti tanács lobogói lenqtek. Resztvettek a felvonuláson a gépipari-, a villamossáQi,. a járműkészítő-, az építő- és a postai munkások szakszervezeteinek, más szakszervezeteknek, az Angol-Szoviet Baráti Társaságnak és a „Daily Worker”-nek. valamint a kommunista ifjúsági szövetségnek a küldöttségei. Július Jacobs, a londoni szakszervezeti tanács főtitkára beszédében rámutatott arra, hogy a konkolyhintők minden erőlködése ellenére az idei tüntetés egyike volt a legnagyobb májusi tüntetéseknek, amelyeket Londonban valaha láttak. A nagygyűlés közfelkiáltással határozatot hozott, amelyben kinyilvánította, hogy a nagygyűlés minden részvevője küzd p békéért, a népek közötti barátságért, továbbá a toryknak és munkáltatóknak az életszínvonal sülylyesztésére irányuló támadásai, s a harcos szakszervezetek gyengítésére irányuló kísérletek ellen. Az amerikai közvélemény az Egyesült Államok külpolitikájáról A „Die Tat“ című svájci burzsoá lap közli amerikai tudósítójának cikkét arról, hogy mi az amerikai közvélemény álláspontja az Egyesült Államok kü1 politikájáról. A „Die Tat" a többi között ezeket írja: „Washingtonban fel. ismerték azt a tényt, hogy nem csupászép és jel hangzó szavak, hanem elsősorban új gyakorlati javaslatok kellenek ahhoz, hogy a világot meg lehessen győzni..." „Az amerikai közvélemény mindenesetre megszokta már, hogy az ilyen fajta nagy terveket a politikai kártyavárak egy fajtájának tekintse”. A ,,D'Tat” tudósítója háromtucatnyi amerikaival is beszélt, hogy megtudja az Eisenhower-beszédről alkotott vélem® - nyűket, de egyetlen egyet sem talált közöttük, aki hitt volna abban, hogy az elnök által felvázolt programm • még^ csak megközelítőleg is meg lehe valósítani A háború utáni első hónapoknál^ a világbéke megvalósításába vetett reményteljes optimizmusát majdnem ugyanolyan túlzott kételkedés kő vette. „Az amerikaiak olyan mélyen csalódtak, hogy ma már senki sem me igazán remélni. így például Eisenhower beszédéről az jár szájról szájra, hogy az egész „ügyes propaganda", „okos fogás", vagy „naiv vágyálom”, sőt hogy „mese felnőtt gyermekeknek”. A hivatalos nyilatkozatokkal szem ben megnyilvánuló bizalmatlanság olyan tény, amelyet az amerikai kormány nem hagyhat figyelmen kívül. Eisenhower azon fáradozik, hogy visszaszerezze a dollár tekintélyét. Ha be tudná bizonyítani, hogy a politikusok beszédei valóban azt célozzák, amit el - mondanak, akkor megvalósítaná ! a politikai deviza értékének emelését, ami csak 'hasznára lehetne a demokráciának. Mert bizonyos mértékig Ijesztő azt látni, hogy Amerikában majdnem senki sem hisz már valójában abban, amit a vashingtoni urak szájából hall Befejeződött a beteg és Sebesült hadifoglyok kölcsönös kicserélése A koreai-kínai fegyverszüneti küldöttség május 3-án a következő közeményt adta ki: „A másik fél május 3-án Panmindzsonban a koreai néphadsereg 105 és a kínai népi önkéntesek 80 beteg és sebesült fogságbaesett harcosát telepítette haza. A másik fél közölte, hogy ezzel befejezte a hazatelepítésre jogosult beteg és sebesült hadifoglyok átadását A beteg és sebesült hadifoglyok kölcsönös hazatelepítésének kezdete óta a másik fél összesen 6670 beteg és sebesült hadifoglyot telepített haza. Ezek közül 5640 a koreai néphadsereg, 1031 pedig a kínai népi önkéntesek fogságbaesett harcosa volt”. Az amerikaiak kegyetlenül bántalmazták és mérgesgázzai támadták a hadifoglyokat Az „Űj Kína” hírügynökség különtudósítója a beteg és sebesült koreaikínai hadifoglyok 185 főnyi utolsó csoportjának hazatelepítésével kapcsolatban a következőket írja A csoport tagjai közül 21 nő. A vasárnap hazatelepített hadifoglyok közül igen sok a hazaindulás előtti napon sérült meg. amikor az amerikaiak mérgesgáz-támadást intéztek ellenük Az incidens április 30-án történt, amikor a csezsuszigeti 8-as számú táborban összegyűjtött 75 hazatelepítendő beteg és sebesült hadifogoly küldött útján engedélyt kért az amerikaiaktól. hogy búcsút vehessen a táborban maradó bajtársaitól. Az amerikaiak a küldöttet kegyetlenül megverték, azután délután 2 óra 50 perctől kezdve három alkalommal, összesen több mint kétszáz mérgesgáz-gránátot dobtak a részlegre. A foglyok legnagyobb része elvesztette eszméletét. Igen sokan véres vagy zöldes váladékot hánytak. A gránátok felgyújtották és elpusztították a sátrat; több eszméletlenül fekvő beteg és sebesült hadifogoly égési sebeket szenvedett. Az amerikaiak kivonszolták ezeket a foglyokat, lerántották róluk rongyaikat és új amerikai egyenruhába bujtatták, majd Puszanba szállították őket. A beteg és sebesült harcosok visszadobálták az amerikai mentőkocsikra a? amerikaiak által rájuk kényszerített ruhaneműt és lábbelit. A legtöbben alsónadrágban és sajátkezüleg készítet! koreai katonasapkában vonulták be я kareai-kínai fél sátraiba A koreai lányok közül többen msgukkészitette nemzeti lobogókat lengettek és a Kim ír Szénhez szóló ódát énekelték, miközben felszálltak a koreai mentőkocsikra, amelyek Keszonbu vitték őket A koreai fegyverszüneti tárgyalások Nam ír tábornok hétfőn kísérletet tett arra, hogy a tárgyalások során annak megbeszélésére térjenek át, hogyan helyezze felügyelete alá a semleges állam a fegyverszünet megkötése után nem közvetlenül hazatelepítendő hadifoglyokat. Harrison, az amerikai fegyverszüneti küldöttség vezetője azonban nemválaszolt arra az észszerű javaslatra, hogy a semleges nemzet kiválasztását e semleges nemzet feladataira vonatkozó megállapodás után tegyék meg. Harrison kilenc nap óta elutasítja a döntést minden konkrét kérdésben azzal, hogy ragaszkodik a semleges nemzet megnevezéséhez. Harrison most Pakisztánt nevezte meg, figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy már ismételten közölték vele: a semleges nemzetet csak akkor lehet kijelölni, ha már megegyezés jött létre annak feladataira vonatkozóan. Nam ír tábornok hétfőn elemezte a két fél álláspontját és rámutatott, hoqy gyakorlatilag megvalósítható a nem közvetlenül hazatelepítendő hadifoglyok semleges országba szállítása. A koreai-kínai fél javaslata alapjan a nem közvetlenül hazatelepítendő hadifoglyokat egy semleges állam területére szállítanák, ahol mentesülnének az őrizetben tartó fél katonai ellenőrzésétől. így nem merülne fel a kényszerű visszatartás kérdése. A semleges állam joga kiterjedne arra is, hogy szükség esetén fegyveres őrizetben tartsa ezeket a hadifoglyokat. Harrison ragaszkodott a nem közvetlenül hazatelepítendő hadifoglyok Koreában tartásához, „felhasználva a meglévő berendezéseket, amelyeket demilitarizálhatnának". Nam ír tábornok megkérdezte Harrisontól: „Hogyan lehetne konkrét módon teljesen kiküszöbölni az őrizetben tartó fél katonaellenőrzését úgy, hogy a hadifoglyok teljesen mentesüljenek az őrizetben tartó fél befolyásától ? Hogyan biztosíthatnánk ugyanakkor a lehetőséget i semleges nemzet számára, hogy átvegye a hadifoglyok felügyeletét és fenntartsa a rendet a? elszállásolásukra kijelölt helyeken? Harrison azonban nerr válaszolt ezekre a gyakorlati kérdésekre. ismét nem volt hajlandó konkrét kérdések megvitatására áttérni s továbbra is ragaszkodott a semlege állam megnevezéséhez Nam Ír tábornok kijelentette: „A koreai-kínai fél ismételten kifejtette álláspontját Szükségtelennek tartom annak megismétlését”. Nam ír tábornok javasolta az ülés elnapolását kedd délelőttre és annak a reménynek adott Kifejezést, hogy Harrison gondosan tanulmányozni fogja nyilatkozatát. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság hét internált amerikai polgári személynek tette lehetővé a hazatérést A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság külügyminisztériuma április 30-án a következő közleményt bocsátotta ki: „A Szovjetunió kormánya 1953 április 6-án továbbította a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormányához az Egyesült Államok kormányának azt a kérését, hogy a Korea északi részében internált amerikai polgári személyek visszatérhessenek hazájukba. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormánya megvizsgálta a kérést és pozitív döntést hozott. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormánya április 30-án Antungban (Kínai Népköztársaság) mind a hét internált amerikai polgári személyt átadta a szovjet képviselőnek és ezzel lehetővé tette, hogy hazatérjenek otthonukba". A hét amerikai polgári személy Nellie Dyer, Helen Rosser, William Booth. Lawrence Zellers, Bertha Smith. Anders K. Jensen egykori misszionáriusok Szöulban és Louis L. Dans egykor szöuli kereskedő. Koreából hazadért angol had foglyok nyilatkozata A burzsoá lapok valamennyi tudósítója arról ír. hogy a hazatért angol hadifoglyok kedvezően nyilatkoznak az északkoreaiakról, akiknél fogságban voltak. Egyes hazatért katonák élesen bírálták az amerikaiak által terjesztett koholmányokat a „bestialitásokról” A „The Times” tudósítója jelenti hogy Hunt tizedes tiltakozott az ellen. hogy nyilatkozatait, amelyeket Koreában tett kiszabadulása után, egy amerikai lap eltorzította Hunt kijelentette: „A valóság az, hogy igen jól bántak velünk 300 mérföldet kellett mennünk, miután fogságba estünk, de az út nagy részén vittek, mert sebesül* voltam". Manley tizedes kijelentette „Jobban bántak velünk, mint vártuk" FORDÍTOTT világ Állandóan érkeznek a hírek az Amerikai Egyesült Államokból a dolgozók életszínvonalának süllyedéséről, a munkanélküliség növekedéséről, a lakásviszonyok romlásáról. Sok közlemény számol be arról, hogy növekszik azoknak a csa'ádoknak a száma, amelyek alig tudják megkeresni a betevő falatra valót. A newyorki „Daily Worker” írja: „Az alacsony életszínvonal, az egészségtelen lakásviszonyok és más társadalmi tényezők következtében 1952 első kilenc hónapjában megnövekedett a csecsemő-halandóság New York i 'nk áslakta kerületeiben... Hivatalos jelentés szerint New Yorkban minden ezer újszülött közül átlag 24 meghal. A legtöbb csecsemőt a túlzsúfolt városrészekből ragadta el a halál. ahol... 39.5 volt a halálozási arányszám”. Az amerikai nagytőkések lapja, a „Wall Street Journal” nemrégiben közölte, hogy 1952-ben átlag 146 dollárral csőként a munkások reálbére 1949-hez viszonyítva. — Egy átlagos munkáscsalád évi jövedelme átlag 422 dollárral kevesebb annál, amennyi szükséges lenne a kormány által megállapított minimális életszínvonal eléréséhez. A londoni „Daily Express” című polgári lap közölte newyorki tudósitójának jelenesét: „New York városában több mint harmincezer család él pincékben és odúkban a legnyomorúságosnbb körülmények közi t." Szomorú övár és vigasztalan az élet az amerikai városokban. De nem mindenkinek. Vannak még, akiknek „jól meg-'”. S ”Z egyszer nem tőkésekről lesz szó, hanem — a kutyákról. Az alábbiakban részleteket idézünk a „New York Herald Tribune" című volgári lap április 16-i számából. „A kutyák élete már nem olyan, mint azelőtt.. Soha nem volt ilyen jó dolguk. A 22 milliós kutyalakosság — az Országos Kutyajóléti Tanács jelentése szerint — jobban kosztol, jobban él, jobban öltözködik (szószrint! A szerk.) és egészségesebbek, mint bármikor azelőtt. 1928-ban — abban az évben, mikor az Országos Tanács megkezdte működését — az átlagkutya (értsd: átlagosan kosztoló és öltözködő kutya. A szerk.) csak a családi asztal maradékát ette. Ma az amerikaiak nem kevesebb, mint 175 millió dollárt költenek évente csak előre elkészített kutyaeledelre... Mainetől Kaliforniáig 3600 hotel fogad be kutyákat tulajdonosaikkal együtt, míg csupán két évvel ezelőtt is összesen 1600 hely volt. ahol kutyákat szívesen fogadtak. (Célzás arra, hogy a kutyáknak nemcsak életszínvonala, hanem társadalmi megbecsülése is jelentősen emelkedett. Egyébként e szállodák jelentős része négereket nem fogad be. A szerk.) A kutyaólak most rozoga és egészségtelen helyett modern, jólfelszerelt, egészséges épületek, ellátva szakképzett személyzettel, (Nem igaz tehát, hogy Amerikában rosszak a lakásviszonyok. A szerk.) Mind zen felül itt vannak a luxusdolgok is! Egyedül 1951-ben ötmillió dollárt költöttek a kutyák életéhez szükséges luxuscikkekre: nyakörvekre, pórázokra, takarókra, körömvágókra, párnákra, játékokra”. — (A cikkből nem derül ki, hogy ezt az ötmillió dollárt az „átlagkutyára”. vagy az átlagon felüli, a felső tízezerhez tartozó kutyákra költötték-e. A szerk.) Így ír az amerikai lap. Van-e ezután még. aki azt merné állítani, hogy az Egyesült Államokban nem emelkedik az életszínvonal? Hiszen vannak, akik (helyesebben: amelyek) remekül élnek. • Kissé fordított világ van odaát. Az embereknek kutya-életük, az urak kutyáinak emberi életük van. „Az o.asz választók előtt a béke és a háború urnája áll" Palmiro Togliatti az Olasz Kommunista Párt főtitkára vasámr a szicíliai Catan ában választási be szédet tart tt. Talmiro Togliatti a sokezerfőnvi elkes hallgatóság előtt hangsúlyozta, hogy alapjáhanvéve június 7 -én minden olasz választó előtt két urna áll majd- az egyik a háború urnája, amelybe a kereszténydemokratákra és csatlósaikra leadott szavazatok kerülnek — a másik: a béke urnája. Azok. akik az Olasz Kommunista Pártra' a demokratikus erőkre szavaznak a béke urnájába juttatják szavazatukat. Togliatti hangoztatta: oly? kormányra van szükség, amely a nemzeti önállóság és fiiesm* enség politikáját kívánja folytatni, amely a béke kormánya, s amely véget tud majd vetni az ország külföldi megszállásának Olyan politikát követelünk — mondotta a továbbiakban — amely megfelel az egész nép törekvéseinek. Togliatti részletesen ismertette zz Olasz Kommunista Párt választási programmját. majd rámutatott arra hogy mi'yen súlyos következményekkel járna Szicilia és egész Dé Olaszország számára az, ha a kereszténydemokraták — a csaló törvény segí!sé"é*rel — meg tudnák szerezni az abszolút többséget. A kereszténydemokraták többségüket arra használnák fel, hogy végetvessenek a szicíliai önkormányzatnak és fokozzák egész Dél-O'aszország kizsákmányo'ását. Az észak olaszországi nagy ipari monopóliumok mindig kizsákmányolási területnek tekintették Dél-Olaszországot és az őket kiszo'gáló kereszténydemokraták politikai monopóliuma még jobban fokozná ezt a kizsákmányolást. még jobban mé'vitené az Észak és Dél-Olaszország között mesterségesen fenntartott ellentétet. Toglirť' végül ц ngoztatta. hogy ha a választások eredményeként olyan parlament ül majd össze, amely valób .n hűen tükrözi „ nép törekvéseit, megindulhat a termékeny vita és a nézetek kölcsönös kicserélése. Ennek alapján olyan megegyezés jöhet létre, amely megte remti a béke, a szociális reformok és a közéleti tisztaság politikájának kormányát. Vita az angol alsóházban Speidel náci tábornok angliai látogatása körül Speidel május elsején megérkezett Londonba. Érkezése előtt vih .os ülés volt, az angol alsóházban. A munkáspárt egyes kámdseúM támadták Churchill! mert lehetővé tette Speidel angliai úriét Churchill válaszában kijelentette, hogy nem lát semmi különleges okot arra. hogy „Rommel volt vezérkari főnöke kivételes okoból k* legyen zárva” ( hangsúlyozta, hogv ő már a háború alatt nagy tisztelettel adózott Rommelnek. Churchill kije'entésére Owen rpt,omcs munkáspárti V'Smdse'ő a következő kérdést tette fel: „Nem gondolja-e a miniszterelnök, hogy ez me""-alázás„ mindazok emlékének, akik az északaf’-'’-"' nar*on az ellen a Főmmel hadsereg ellen harcoltak. amelynek szolgálatát an Speidel is állt?” Churchill erre a kérdésre kitérően válaszolt. Shinweh képviselő, volt munkáspárti hadügyminiszter feltette a kérdést: ..Okos dolog-e egy volt nácinak megengedni ezt a látogatást?’ Shinwell hozzátette: „Bármi is volt a miniszterelnök panasza ellc nk, azt nem mondhatta el ró'unk. hogy volt náciknak volt ellenséges tábornokoknak megent»ed*ük. hogy Anglia fegyverzetét megszemlél’'”. Churchill a továbbiakban is védelmébe vette Speidel! elmondotta róla, hogy „régóta élvezi az angol és a szövetséges tisztek bizalmát” é- a következőképpen vágott vissza Shinwellnek: „Ez 'a náci Speidel anglia útja) közvetlen végrehajtása annak a politikának "mely az atlanti szervezetet megteremtette és az európai védelmi közössége támogatja és amiért az ellenzéket (a munkáspártot) illeti a dicsé-"!’ Churchill továbbra is kiemelte, hogy kormánya csak tovább halad a munkáspárt ’'ormány által megkezdett úton ' kijelentette: „A német hadsereg megteremtése kérdeséberwAttlee döntésének örököse vagyok Szabad Földműves a Földművelésügyi Megbízotti Hivatal hetilapja — Kiadóhivatal Bratislava, Križková 7. — telefon 332-99. — Szerkesztőség Bratislava, Križková 7. — Telefon: 243-46. _ Főszerkesztő: Major Sándor. — Kiadja: az „Štát. pôdohosp. nakladateľstvo" n. p. závod Bratislava Križková 7 — Nyomja: Merkantilné tlačiarne n. p. zz„ Bratislava, U! Nár. povstania 4L - Irányító postahivatal: Bratislava, 2. - Előfizetés egy évre: 100- Kčs, félévre 50.-. A lap felmondható minden év végén okt. elsejéig — Eng. szám.: PIO 866/52. IV. 2.
