Szabad Földműves, 1953. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1953-05-10 / 19. szám

1953. május 10.

ПаМГ ~

Föíflmfivps

Új munkasikerekkel ünnepeljük a győzelem ünnepét

Most, amikor népidemokratikus köztársasagunk dolgozó népe nyolcadszor Ünnepli felszabadulásunk évfordulóját, elsősorban nagy hálánkat fejezzük ki felszabadítónknak, a nagy szovjetnépnek, győztes Vörös Hadseregének, amely felszabadította hazánkat a fasiszta iga alól, a kizsákmanyolóktól és megszabadította valamennyi dolgozónkat az elnyomás bilincseitől. A felszabadító Vörös Hadseregnek köszönhetjük azt, hogy hazank dolgozó népe partunk vezetésével Gottwald elvtárssal az élen 1948 februárjában halálos csapást mért a reakcióra, amely szerette volna visszaállítani a volt kizsákmányoló rendszert. Felszabadulásunknak a Vörös Hadsereg által és a kapitalista kizsákmányoló elemek összezúzásának eredménye az volt, hogy elindulhattunk a szocializmus' építésének biztos útján és így szabad ország szabad dolgozóivá válhattunk. Eredményeink oly nagyok, melyekhez hasonlót nem tud hazánk történelme femutatni. Ezeket az eredményeket a szocialista kötelezettségvállalások és munkaversenyek győzelmeinek büszke babérjai koszorúzzak.

Még mielőtt azonban elért eredményeinkről beszélnénk, meg kell emlékeznünk arról, hogyan élt dolgozó népünk, kis- és középparasztságunk a múltban, amikor a gyárak és a földbirtokok a kizsákmányolok tulajdonába voltak, amikor százezrek sínylődtek munka nélkül, éheztek, lerongyolódtak és amikor munkát és kenyeret követeltek, bebörtönözték, ütötték, verték őket és gyakran a csendőr sortűzek áldozataivá váltak. A dolgozók hasonló üldözése a kapitalista országokban még ma is mindennapos eset.

Ma, népidemokratikus köztársaságunkban a gyár a dolgozó nép, a föld a dolgozó parasztság tulajdonává vált, tehát azok tulajdonává, akik gyárakban vagy földeken dolgoznak. A kizsákmányolás, munkanélküliség, az éhség, lerongyolódás mindörökre eltűntek életünkből. A végrehajtók dobja sem szólal meg a dolgozó parasztság házai felett.

Népbiztonsági szerveink feladata pedig nem a dolgozó nép ellen irányul, hanem ellenkezőleg, e szerveknek az a hivatása, hogy megvédje dolgozó népünk vívmányait, őrködjön felettük, hogy nyugodtan építhessük újabb és újabb üzemeinket. Dolgozó parasztságunk emelhesse a hektárhozamokat és az állatállomány hasznosságát s így biztosíthassa népidemokratikus köztársaságunk valamennyi becsületes dolgozója számára az egyre emelkedő életszínvonalat. Ezért a nyolcadik szabad május kilencediké építő sikereink harci szemléjévé vált, amely alkalommal értékeljük május egy és kilencediké tiszteletére vállalt kötelezettségeink teljesítését, hogyan készülünk Szlovákia Kommunista Pártjának X. kongreszszusára, hogyan teljesítjük a gottwaldi ötéves tervünk utolsó évének feladatait.

Büszkék vagyunk arra, hogy a demokratikus és a szocialista tábor győztes soraiban menetelhetünk, munkásaink, az EFSz tagjaival, kis- és középparasztjainkkal és dolgozó inteiigenciánkkal karöltve biztosan haladhatunk előre a kijelölt úton. Népünk, mint jó gazda értékeli munkájának eredményeit, mind a gyárakban, mind a szövetkezetekben és tudományos intézetekben stb. Az a fejlődés, amelyet épícómunkánkban eddig is elértünk, világosan igazolja utunk helyességét, melyet részünkre szeretett Gottwald elvtárs jelölt ki.

Népidemokratikus köztársaságunkban minden május kilencediké történelmi jelentőséggel bír, mert — mint már mondottuk, a szebb holnapért és a békéért való harcunk nagy építőakaratunk fényes seregszemléje ez a nap. Ugyancsak nagy győzelmeket arattunk köztársaságunkban Kommunista Pártunk és népi demokráciánk megerősítésével. Szétzúztuk Szlánszkýék államellenes bandáját, amely a legveszélyesebbek egyike volt, melyet az imperialista hordák a béketábor országaiban kiépítettek. Ellenségeink annál jobban dühöngnek, mert ismét meggyőződhettek arról, hogy népünk féltve őrzi szocialista építőmunkájának eredményeit és mindenkit szétzúz, megsemmisít, aki a szocializmus építményeinek, köztársaságunknak romlását akarja előidézni, vagy drága Kommunista Pattunk egységes sorait, valamint Gottwald elvtárs örökét akarná felforgatni s ugyanúgy azt is kíméletlenül megsemmisítenék dolgozóink, akik elakarnák szakítani felszabadítónktól, védelmezőnktől, barátunktól, a Szovjetuniótól.

Dolgozóink nagy győzelme óta az áruló burzsoázia felett újabb és újabb gyárakat építettünk fel. Így például a gottwaldi ötéves terv négy évén át általában minden négy hónapban két gyárat építettünk fel, vagy újjáépítettünk. Az elmúlt évben számos új

villamosművet, macta,skemencét, Martin- és boltíveskemencét adtunk át a termelésnek. Építőmunkánk fénypontja Szlovákia iparosítása, mely megszüntette Szlovákia elmaradottságát és teljes mértékben bekapcsolta az örömteli holnap építésébe. A sok, hatalmas alkotás közül kiemelkedik a legújabb szocialista építményünk, az árvai-erőmű is, amely dolgozó népünk nagy építőakaratának egyik legnagyobb bizonyítéka. Ugyancsak bizonyítéka annak, hogy mint Sztálin elvtárs tanít minket, felismerve a természettudomány törvényét megfékeztük, úgyszólván megnyergeltük a természet romboló erőit. így Szlovákia legszilajabb folyóját megzaboláztuk és vizének erejét társadalmunk javára, az energiatermelésre használjuk fel. Az Arva-folyó vízé a múltban állandóan rettegésben tartotta az ottani lakosságot és számtalan esetben teljes nyomorba döntötte a dolgozókat. A kizsákmányolóknak nem állott érdekükben, hogy a természet erőit a társadalom érdekébe állítsák. Ámde a mi, kizsákmányolástól mentes társadalmunknak érdeke, hogy minden erőt beállítsunk a termelés szolgálatába, népünk életszínvonalának emelésére.

Az utolsó egynéhány esztendőben ipari termelésünk is hatalmas mértékben növekedett, amit a technika állandó fejlődése, a szocialista munkaverseny és dolgozóink örömteli munkalendülete eredményezett. így például az ipari termelés köztársaságunkban az 1937-es évvel szemben megkétszereződött, míg Szlovákiában ugyanezen idő alatt négy és félszeresére növekedett. Az 1953-as év végére Szlovákia Ipari termelése megötszöröződik az 1937-es évvel szemben. Ami pedig a szlovákiai nehézipar termelését illeti, ez 1952-es évben hatszor volt nagyobb, mint 1937- ben. Ebben az esztendőben Szlovákia nemzetgazdasági terve főleg a szén, érc, kőszén, elektromosenergia, vas és más természeti kincsek bányászásával éri el a tetőfokát és ezáltal az olvasztóipar lesz Szlovákia egyik legkiemelkedőbb gazdasági tényezője a nemzetgazdasági terv keretén belül. A szlovákiai energia- és nyersanyagforrások lényegesen megerősítik az energia- és nyersanyagforrásainak méreteit hazánkban és így válik lehetővé, hogy munkásságunknak állandóan biztosíthassuk a magas kereseti lehetőségét, dolgozóink jólétét.

Ami pedig mezőgazdaságunkat illeti, az 1952-es év a falu szocializálásában történelmi jelentőséggel bír. Az a hatalmas előrehaladás, amit mezőgazdaságunkban ßx elmúlt esztendőben elértünk, különösen a szocialista mezőgazdaság nagyméretű kibővítésében jut kifejezésre. Az 1951-es évvel szemben 1952-ben 37 százalékkal nőtt a szocia; lista mezőgazdaság mérete és így összá Ili mi szempontból nézve a földterület úgyszólván 40 százalékát ma már a szocialista mezőgazdasági szektor műveli. Ami pedig Szlovákiát illeti, itt a földterület felén már szocialista gazdálkodás folyik, vannak olyan járásaink és falvaink, ahol a szocialista mezőgazdaság a földterület 98 százalékát birtokolja. Ilyen járások közé tartoznak, hacsak a pozsonyi kerületet említjük, Dunaszerdahely, Somorja, Galánta, Nagymegyer, Szene stb.

Az 1953-as évre terveaett állami költségvetésben, Szlovákia iparosításán kívül, gondoltak az állatállomány továbbfejlesztésére és kormányunk erre a célra 46 millió koronát, míg a növénytermelésünk fejlesztésére 24 millió koronát biztosított. A zootechnikai, állatorvosi követelmények fedezésére pedig 61 millió 300 ezer koronát tervezett be. Mi azonban nem elégedhetünk meg azzal, amit eddig elértünk, ha azt akarjuk, hogy hazánk gazdagabb, hatalmasabb és életünk szebb legyen. Hiszen hazánk további virágzása dolgozóink életszínvonalának további emelése a termelés fokozásától függ. Ezt szövetkezeteink tagjai, állami birtokaink és traktorállomásunk dolgozói is megértették, május kilencediké tiszteletére értékes kötelezettségvállalásokat tettek. Ha ezeket a kötelezettségvállalásokat összegezzük, akkor láthatjuk, hogy csak a nagymegyeri járás vállalása 1.600 mázsa búzát, 666 mázsa rozsot, 1.450 mázsa árpát, 460 mázsa zabot, 1.850 mázsa kukoricát, 8.770 mázsa cukorrépát, 300 mázsa lent, 1.700 mázsa burgonyát, 90 mázsa dohányt és 80 mázsa napraforgót jelent terven felül. E kötelezettségvállalások nagyrészét szövetkezeeink, állami birtokaink és traktorállomásaink dolgozói már május elseje előtt teljesítették. Az állami birtokok közül a nagymegyeri gazdaságok a tavaszi munka és a szocialista vállalások teljesítésében az első helyet foglalták el a pozsonyi kerületben. Ha már megemlítettük a nagymegyeri példát, rá kell mutatnunk arra is, hogy naponta újabb szövetkezetek, állami birtokok és

traktorállomások kötelezettségvállalásai és tervük teljesítésével tesznek tanúbizonyságot népi demokratikus hazánk iránti szeretetről és ípítő lendületükről.

Az új munkamódszerek, új munkaszervezés új embereket nevelnek. Dohányos Mihály, a nagymegyeri állami birtok sertésetetője felszabadulásunk nyolcadik évfordulójának tiszteletére a szocialista kötelezettségvállalásait 149 százalékra teljesítette, ami annyit jelent, hogy 57 dkg helyett napi 67 dkgos súlygyarapodást ér el darabonként a gondjaira bízott sertéseknél. Sidó Lajos, az állami birtok fejőgulyása 113 százalékra teljesítette vállalását 12.4 napi átlaggal tehenenként. S itt van például fazekas Ferenc, a nemesócsai traktorállomás dolgozója, aki tavaszi munkatervét 329.1 százalékra teljesítette. Így sorolhatnánk fel a legjobb dolgozók százait, akik a szovjet kolchozisták példáját követve hűséggel és odaadással -szolgálják szeretett hazánkat.

Az idei május elsejei ünnep az eddigi eredmények s építőmunkánknak és népünk nagy békeakaratának nagy seregszemléje volt. Fényesen bizonyította hűségünket a nagy szovjetnép és felszabadítónk, pártunk, kormányunk, valamint második munkás elnökünk, Zápotocký elnökünk iránt és még szorgalmasabb munkára, a szovjet tapasztalatok még nagyobb méretű elsajátítására ösztönöz bennünket.

Mindezek az eredmények, amelyeket építőmunkánkhan elértünk, gyökeresen megváltoztatták dolgozó népünk, különösen dolgozó parasztságunk életét. A technika állandó fejlődése, a gépi segítség még tökéletesebb kihasználása szövetkezeteink további kiszélesítése és megszilárdítása megmentette kis- és középparasztjainkat a nehéz munkától, biztosítja a mezőgazdasági termelés fokozását, a hektárhozamok és az állatállomány hozamának emlését s így dolgozóink jövedelmének növelését, életszínvonalának emelkedését. Ismételten hangsúlyoznunk kell azonban, hogy még sem szabad megelégednünk eddigi sikereinkkel. Feszítsük meg minden erőnket és tudásunkat, hogy a gottwaldi ötéves terv utolsó évének feladatait 100 százalékban és időben teljesítsük, hogy hozzájáruljunk hazánk további felvirágoztatásához, népünk jólétének biztosításához, a világbéke fenntartásához.

Győzelmi ünnepünk felemelő napjaiban mégjobban emlékezetünkbe véssük Gottwald elvtárs szavait, melyeket az SzKP XIX. kongresszusáról visszatérve mondott: ......az SzKP XIX. kongresszusa új szakaszt fog jelenteni pártunk és népi demokratikus Csehszlovákiánk fejlődésében.”

Majd tovább folytatva hangsúlyozta:

„.. . a kongresszus eredményei és Sztálin elvtárs új alapvető műve: ,,A szocializmus közgazdasági problémái a Szovjetunióban” a mi mindennapi munkánkban és harcunkban a szocialista rend felépítéséért és megszilárdításáért Csehszlovákiában, harcunkban a béke megőrzéséért, számunkra is a tanulságok kimeríthetetlen kútforrását fogják képezni”.

Ezért folytatnunk kell falvaink szocializálását, fejlesszük és szilárdítsuk EFSz-einket, alakítsunk új szövetkezeteket. A legteljesebb mértékben merítsünk a szovjet tapasztalatok gazdag tárházából, minél alaposabban sajátítsuk el a szovjet agrobiológia, agrotechnika és zootechnika tudományát. Mindenkor és mindenhol alkalmazzuk a szovjet kolhozparasztok módszereit, ugyanúgy használjuk fel a mi dolgozóink legjobb tapasztalatait, hogy a hektárhozam emelésével a takarmányalap kiszélesítésével, állatállományunk hasznosságának emelésével egyre több mezőgazdasági terméket, gabonát, tejet, tojást és húst biztosítsunk dolgozóink asztalára. Népünk így felfegyverkezve a békés építőmunka hatalmas erejével újabb sebet ejt a háborús uszítókon, mert ha életszínvonalunkat állandóan emeljük, ezzel legjobban járulhatunk hozzá a hatalmas béketábor megerősítéséhez. Még erősebb elhatározással állunk őrt a béke vártáján a koreai nép és a többi szabadságukért küzdő népek oldalán, hogy méltók legyünk a Csehszlovák rohambrigád megtisztelő nevéhez. Sohasem szabad elfelejtenünk Zápotocký elvtárs szavait, melyeket szeretett Gottwald elvtárs ravatala felett mondott. „Városokban és falvakban a szocializmus építőinek hatalmas hadseregébe tömörülünk, kemény kézzel fogjuk a kalapácsot és az ekeszarvát, dicsősséggel befejezzük az első gottwaldi ötéves tervünket, megnyitjuk a szocializmus korszakalkotó felépítésének az útját és megvalósítjuk köztársaságunk népei boldogságát”.

Előre tehát Lenin és Sztálin zászlaja alatt, híven Klement Gottwald művéhez a szocializmushoz.

FARAGA FERENC

Nyolc évvel ezelőtt, fővárosunk dolgozói nagy lelkesedéssel fogadták a Ifelszabadító, szovjet hadsereget, akik hősies harcok után, kiűzték hozzánk területéről a náci, fasiszta meg szállókat.

* Népünk örökre szívébe zárta felszabadítóját

, a dicső Szovjet Hadsereget

Nemzeti múltúnknak nincs dicsőségesebb és örömteljesebb pillanata, mint az a nap, amikor a hős Szovjet Hadsereg Prága felmentésével győztesen befejezte hősi küzdelmét a cseh és szlovák népnek a nácizmus karjaiból való felszabadításáért.

A Szovjet Hadsereg felszabadító küldetését a háború legnehezebb pillanataiban is hangsúlyozta a nagy Sztálin. 1941 november 7-én, amikor a náci hadseregek már Moszkva előtt álltak, a Vörös Téren tartott emlékezetes beszédében, e szavakkal lelkesítette a díszszemléről egyenesen a harcvonalba távozó Szovjet Hadsereg egységeit: „Ügy néz rátok az egész világ, mint olyan erőre, amelv hivatva van a német betolakodók rablóbandáinak megsemmisítésére. Rátok tekintenek a rabszolgaságba döntött európai népek, amelyek a megszállók igája alá kerültek, mint felszabadítóikra. Hatalmas hazafias küldetés jutott osztályrésztokül. Legyetek méltók erre a küldetésre! A harc, amelyet folytattok felszabadító, igazságos háború.”

A Szovjetunió a csehszlovák nép felszabadító harcának minden lehető közvetlen segítséget és támogatást is megadott a háború egész ideje aiatt. Amikor 1944 augusztus végén kitört a szlovák Nemzeti Felkelés, а IV. ukrán arcvonal hadserege J. V. Sztálin közvetlen parancsára megváltoztatta hadműveletei terveit a Kárpátok északi területén és már szeptember 8-án a Dukla szorosban nehéz hadműveletekbe fogott, hogy segítsen a harcoló szlovák népnek. A duklai harcokban 84.000 szovjet katona esett el és sebesült meg. Ily mérhetetlen áldozatokat követelt a duklai ütközet, amely lekötötte a né met hadsereg erőit és ezáltal lehe tővé tette a szlovák nemzeti felkelés résztvevői számára, hogy hadműveleteiket áttegyék a hegyekbe.

1945 április 4-én Malinovszkij marsall katonái felszabadították P'jzsonyt, ahol a város körüli háromnapos csatában körülbelül 6.000 szovjet katona esett el. A Pozsonyért folytatott harcokban a szovjet katonák Sztálin generalisszimusz irány • mutatásai szerint haladtak előre olymódon, hogy amennyire katonailag lehetséges volt, a gazdasági élet gyors megújítására elkerülhetetlenül szükséges értékeket megvédjék a pusztulás elől.

Amikor azután a Szovjet Hadsereg döntő győzelmeinek hatása alatt 1945 május 5-én Prágában nyílt felkelés tört ki, az őrült náci gyilkosok alakulatai felsorakoztak, hogy tankok, tüzérség és repülők segítségével a prágai lakosság ellenállását vérbefojtsák. A prágai dolgozó nép, amelynek első soraiban ugyanúgy, mint a megszállás alatti idők földalatti harcainak egész tartama alatt kommunisták állottak, nagyrészt puszta kézzel szállt harcba és a felkeles során a hősiesség és az önfeláldozás csodatetteit hajtotta végre. Az erők aránytalansága oly óriási volt, hogy külső segítség nélkül Prágát a feltartóztathatatlan pusztulás fenyegette.

Prága legnagyobb veszedelmének pillanataiban Sztálin generalisszimusz parancsot adott Prága felszabadítása hadműveletei tervének azonnali teljesítésére. Az volt a harc célja, hogy Schömer, közel egy millió főnyi katonaságát cseh földön északról és délről óriási harapófogóba vegyék és Prágán és a cseh földön kívül megsemmisítsék.

A szovjet tankista alakulatok villámgyors előretörése, továbbá a szászországi és a ,Krusna-Hora tövében lévő b-itlerista csapatok megsemmisítése, döntő hatással volt a prédái felkelés kimenetelére. A Prága megsemmisítéséért folyó szovjet hadifelvonulás jelentősége nemcsak abban van, hogy a szovjet katonák idejében jöttek, amikor Prága utcáin még folytak a harcok, hanem elsősorban abban, hogy a Berlinből Prágába vezető úton óriási csatát vívtak. amelyben villámgyorsan meg- 'j semmisítették a Schömer hadsereg számos osztagát, amelynek visszavonulási útvonala Prága felé irányult és amelyek el voltak szánva, hogy a cseh földet sivataggá változtatják, így a szovjet katonák, még mielőtt elérték volna Prágát, megóvták a várost a legborzalmasabb veszedelemtől.

„A cseh nép oly lelkesen fogadta felszabadítóját, a Szovjet Hadsereget, mint amilyen fogadtatásban a történelem folyamán egy hadsereg sem részesült. E májusi napokban nem volt Prágában egyetlen utcácska sent, ahol a szovjet katonát ne úgy fogadták volna, mint a legdrágább, legkedvesebb embert, ahol ne hangzottak volna fel a szovjet föld és Sztálin elvtárs iránti nagy hála szívből jövő szavai.”

A prágai felkelésnek az amerikai katonai parancsnokság a legkisebb segítséget sem nyújtotta, habár több ízben kérték ezt rádió útján. Az □- (I merikai repülök, melyek pénteken. (| 1945 május 4-én egész nap Prága fölött keringtek, a felkelés kitörése után egyáltalában nem mutatkoztak. Nyugatcsehországban hat pihent hadosztállyal rendelkező amerikaiak, Prágától 80 kilométerre megálltak és nemcsak hogy nem jöttek Prága segítségére, hanem megakadályozták a pilzeni munkások felvonulását is, akik készek voltak Prága segítségére indulni.

A csehszlovák népre mérhetetlen szerencse, hogy megkimélődött attól a sorstól, amelyet az amerikai imperializmus azoknak az országoknak készített elő, amelyeket a háború végén megszállt és gazdasági és po- f litikai uralma alá vett. Az a tény, hogy a hős Szovjet Hadsereg szabadított fel bennünket, lehetővé tette nekünk, hogy a legmélyebb megaláztatás és elnyomatás éveiből gyorsan áttérjünk az egyre növekvő gazdasági és kulturális felvirágzás időszakába és hogy a béke, demokrácia é? a szocializmus, a nagy Szovjetunió által vezetett óriási táborának részévé válhassunk.

Csehszlovákiának a Szovjet Hadsereg által való felszabadításával az valósult meg, amiről régóta álmodtak Csehország és Szlovákia népei és ami után vágytak népeink legjobb képviselői. A felszabadulásunkért fo- '| lyó harcban örök időkre összekovácsolódott a cseh és szlovák nép testvérisége és szövetsége a nagy orosz nemzettel és a Szovjetunió többi nemzeteivel. Ez a szövetség, amelye* a közös harcban 140.000 szovjet hős kiontott drága vére pecsételt meg, akik hazánk területén estek el, a mi legdrágább vagyonunk. Mint szemünk fényét fogjuk ezt a szövetséget ápolni, emlékezetünkbe vésve Klement Gottwald elvtárs szavait: „Mi tudjuk, ki ontotta a legtöbb vért azért, hogy szabadok legyünk, tudjuk azt is, hogy ki hozta a mi szabadságunkat az emlékezetes 1945-ös esztendőben. Tudjuk, kinek tartozunk hálával a Köztársaság felépítésében és a háború utáni nehézségek I1 leküzdésében nyújtott önzetlen segítségéért. És mert tudjuk ezt, ezért senki és semmi sem szakíthat el f bennünket a Szovjetuniótól.” f,