Szabad Földműves, 1953. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1953-01-18 / 3. szám

JzatHttf

Antonín Zápotocký kormányelnök beszéde

2_________________________________________________________________________Földműves_____________________________________ 1953. január 18.

(Folytatás az első oldalról.)

arányt mutat fel. A Szovjetunióba irányuló kivitelünk és onnan való behozatalunk 1952-ben több mint 70 százalékot, a kapitalista államokba irányuló kivitelünk és onnan való behozatalunk nem egész 30 százalékot tett ki. Ezért fejlődik nálunk a termelés is, ma nincs és a jövőben sem lesz semilyen félelem, válság és munkanélküliség miatt.

Ha viszonyaink gazdaságban és a kereskedelmi kapcsolatokban nem változtak volna meg, ha kivitelünk 70 százalékában még ma is a kapitalista államokra volnánk utalva, akkor talán már nálunk is éppúgy, mint Nyugat-Németországban és más nyugati kapitalista államokban, százezrekre menő munkanélküli lenne.' Sok közélelmezés: nehézségünk ezzel elesne. Ha az embereknek nem lenne munkájuk, pénzük sem lenne, nem tudnának vásárolni s akkor gyakran lenne fölöslegük úgy, ahogy az az első köztársaság alatt volt az olyan árucikkekben, amelyekben ma állandóan szűkön vagyunk.

Az életszínvonal azonban az ilyen látszólagos fölösleg és bőség mellett lesüllyedne. Ilyen fejlődést határozottan nem kíván dolgozó népünk és soha többé nem engedi meg.

Csupán néhány példát említek fel:

Tej:

1932-ben és 1933-ban az egy lakosra eső átlagos tejfogyasztás Prágában 0.30—0.3,5 litert tett ki naponta.

Ma az átlagos tejfogyasztás napi 0.5 liter. A tejfogyasztás tehát 60 százalékkal növekedett.

Többen felvetik, hogyan lehetséges, hogy akkor minden tejcsarnokban volt tej, mindenki vásárolhatott amennyit akart, ma pedig nincs? Az igaz, midenki vásárolhatott, akinek pénze volt iá. Mivel azonban emberek ezrei és családok tízezrei voltak, akiknek nem volt pénzük és akik nem kaptak pénzt, ezért nem vásárolhattak tejet.

Azok számára, akiknek pénzük volt, tetszés szeiinti mennyiségben volt tej.

Ma mindenkinek van pénze tejre és ezért nincs elég tej. Nálunk a mai állandó hiány mellett növekszik az - átlagos tejfogyasztás. Növekszik azért, mert ma mindenki fogyaszt tejet, de valamikor a kapitalista viszonyok között sok ember és főleg munkáscsalád volt kizárva a tejfogyasztásból. Ez legjobban a gyermekek táplálkozásán és a csecsemőhalandóságon látható. A gyermekek egészségi állapota egyre javul, a csecsemőhalandóság csökken.

Hogyan festett a gyermekről való gondoskodás az első köztársaságban és hogyan fest ma, arra beszámolóm további részében térek ki és szolgáltatok róla bizonyítékokat.

Bérek

Most röviden bérkérdésünket szeretném érinteni a háború előtti évekkel összehasonlítva.

Már felhoztam, hogy a bányászbérek átlaga 1932—33 években napi 40 koronát tett ki, ami kb. havi ezer koronának felel meg abban az esetben, ha valamennyi műszakot ledolgozták. A bányászbérek mai havi átlaga eléri a több mint hétezer koronát.

A mezőgazdaságban, ahol az átlagos havi bér 200—250 koronát tett ki, ma a mezőgazdasági munkások átlagos bére, akár nőké akár férfiaké, havonta kb. 4500 koronát tesz ki. Ez azt jelenti, hogy az 1950—31—32 évekkel szemben a bérek tizenkétszeresükre emelkedtek.

Nem fogok itt részletesen foglalkozni a bérkérdéssel. Már többször szóltam róla. Üjra meg újra felhívtam a figyelmet arra, hogy mai béreink nem felelnek meg a munka termelékenységének. Nem ajánlom és soha sem ajánlottam a bérek csökkentését. Azonban határozottan újra, meg újra szólni kell a teljesítmény növelésének szükségéről, a szocialista versenyről, a normák megszilárdításáról, a munkaidők kihasználásáról, a munkafegyelem betartásáról, a munkamulasztások és a munkaerőhullámzás megszüntetéséről és a munkatermelékenység növeléséről, hogy a mai bérek valóban hozzájáruljanak a termelés emeléséhez, mind az iparban, mind a mezőgazdaságban.

Kitértem már arra, hogyan védekeztek a munkások a volt köztársaságban a kapitalista rendszer alatt a munkából való kidobás ellen, mivel minden kénytelenségből kihagyott műszak a i fizetés kisebbítését és csökkentését és gyakran a létfenntartás közvetlen, veszélyeztetését jelentette.

Ma ennek épp ellenkezőjével van dolgunk. A munkások és alkalmazottak a kötelező munkamúszakokat gyakran indokolatlanul lekésik és ünnepelnek. Azt követik el ma, ami ellen valamikor harcoltak és ami ellen védekeztek. Az elhanyagolt és ünnepléssel eltöltött műszakok nemcsak az egyének, hanem a közösség létét is megkárosítják és csökkentik az életszínvonalat.

Termelékenységünkön elkövetett súlyos bűntett ez, jobb jövőnk és a szocializmus építése felé vezető útunk szabotálása.

Ennek- az áldatlan és mindnyájunkat megkárosító jelenségnek megakadályozása az új állami és munkafegyelem kérdése.

Hogyan tartották fenn a kapitalista munkafegyelmet?

: Korbácsrendszerrel minden alkalommal a munkából való kidobás fenyegetésével és az éhségnek kényre-kedvére való kiszolgáltatással.

1930-ban a parlamentben megtárgyalták a kisiparos törvény novellizációját. Érdekes, mit javasoltak e novellizációnál, amelyről a kormányparti szocialisták részéről azt állították, hogy az eddigi állapotot kell megjavítania:

„A munkás azonnal, felmondási határidő és bármilyen kárpótlás nélkül elbocsátható a munkából:

„Eddigi más munkaviszonyáról való minden tévútra, vezetéséért,”

„munkaképtelenségért”,

„részegeskedésért”,

„minden bűntettért”,

„a kereskedelmi titok elárulásáért”, „kötelességeinek lehanyagolásáért", „engedetlenségre való rábeszélésért”,

„az üzem tulajdonosával való ellenszegüléséért”,

„a vállalkozó és családtagjai, vagy a munkaadó segédei becsületének megsértéséért”, stb.

Hogyan használták ki e jogukat a munkások nyomorbasüllyesztésére az üzem igazgatóságai, arra egy példát hozok fel.

A pozsáryi állami erdő igazgatóságla 1930 május 2-án hirdetményt függesztett ki az üzemben. hogy azonnali hatállyal, azaz 1930. május 2-ával 20 százalékkal csökkentik a munkások bérét, a napszámbérben, akkordban pedig 10 százalékkal, érvénytelenítik a kollektív szerződést, megszüntetik az érvényben lévő egyhetes felmondást és bevezetik az azonali hatályú felmondást, felére csökkentik a munkaidőn túl végzett munkáért járó díjat és azokat a munkásokat, akik nem egyeznek bele ezekbe a határozatokba, azonnal elbocsátottaknak tekintik. Ez volt az első köztársaság korbácsfegyelme.

Ilyen korbácsfegyelmet mi nem vezetünk be és nem is fogunk bevezetni. • Ezért annál inkább ki kell tartanunk az önkéntes állami és munkafegyelem betartása mellett. Üzemi tanácsainknak az üzemek szervezeteinek és igazgatóságainak meg kell találniok az eszközöket a munkafegyelem megerősítésére, hogy termelési terveinket ne bontsa meg és ne károsítsa meg a munkámulasztás, a hanyagság és a megszabott munkarend be nem tartása. Az elhenyélt első műszakok számos ágazatban ma hallatlan százalékot tesznek ki nálunk. Az üzemek igazgatóságai, szervezetei és az üzemi tanácsok mit sem tesznek gyakran annak érdekében, hogy véget vessenek ennek az állapotnak, amely megkárosítja termelésünket, csökkenti a munka termelékenységét és gátolja az életsznívonal további emelkedését.

Ismét csak egy esetet említek fel itt. Ez a Munkaerőügyi Minisztérium ellenőrzéséről szóló jelentés iparunk egy nagy és új üzemében, amelynek termelése igen fontos és amely rendszeresen nem teljesíti termelési tervét. Egy fejezetet veszek ki a jelentésből:

„A munka megszervezésének hiányosságai.” Az üzemben számos hiányosságot állapítottunk meg, melyek a termelési feladatok nemteljesítését okozzák, növelik a munkaerők szükségletét, a kereset megszabásánál hibákat okoznak és a munkaerő hullámzás fő okainak egyikét képezik. A komoly hiányosságok egyike pl. a munkaidő be nem tartása. 1952. november 12., 13. és 14. napjain a műszakok ellenőrzésénél megállapítottuk, hogy a gyakorlatban a műszak elején a dolgozók csak negyedórás késéssel jönnek össze és a munka csak félórával a műszak kezdetideje után kezdődik. Ugyanígy a műszak vége egy félórával van az új műszak megkezdése előtt. Ez idő alatt átadják a szerszámokat a raktárba, az alkalmazottak már: negyedórával a műszak vége előtt mennek a ruhatárba és a mosdóhelyiségekbe. A legrosszabb helyzet a veszteségekben az éjjeli műszaknál van. Itt a munka kiosztása a munkások számára 23 óra 30 percig tart a mesternek. A munka kiosztása után a munkások a szerszámokért mennek, úgyhogy 24 órakor érkeznek munkahelyükre. Az I. részlegen 23.30 perckor eddig 22 alkalmazott nem dolgozott, itt-ott csoportokban álltak és vitatkoztak. i

A mesterek sem tanúsítottak érdeklődést az iráni, hogy a munkásokat figyelmeztessék, hogy a műszakot kezdeni kell. Éjj'el két óra tájban az ellenőrzés megállapította, hogy az i. üzem-A Nemzeti Arcvonal Központi Akcióbizottsága bővített elnökségének január 9-én Prága tóváros Reprezentációs Házában megtartott üléséről a következő üdvözlő táviratot intézték Klement Gottwald köztársasági elnökhöz:

KLEMENT GOTTWALD, a Csehszlovák Köztársaság elnöke,

Prága, Vár.

Köztársasági elnök elvtárs!

Fogadja forró üdvözletünket a csehek és szlovákok Nemzeti Arcvonala Központi Akcióbizottsága bővített elnöksége üléséről. A mai ülésen kiértékeltük a megújhódott Nemzeti Arcvonal tevékenységét városaink és falvaink dolgozóinak az első ötéves terv feladatainak teljesítésére való mozgósításában. Az eddig elért eredmények újra bizonyítják nekünk a boldog szocialista jö.vó felépítéséhez vezető útunk helyességét az Ön körültekintő vezetésével és a Szovjetunió ragyogó példája nyomán.

A csehek és szlovákok Nemzeti Arcvonala szülőpártunk, Csehszlovákia Kommunista Pártja által vezérelve megállta helyét; feladatait továbbra is teljesíteni fogja. Dolgozó népünk egysége egyre szilárdabb s nem veszélyeztetheti azt az imperialista ellenségek és ügynökeik semilyen gálád fondorlata, amint azt bizonyítja a Rudolf Szlánszký vezette államellenes összeesküvés leleplezése és ártalmatlanná tétele.

szakaszon a ruhatárban rajtakaptak munkásokat asztalok mellett ülni és aludni, beleszámítva a ruhatár őrét is. Az V. üzemszakaszon további ruhatárakban mintegy 15 munkást értek ugyanezen, akik nem hagyták igazoltatni magukat és a figyelmeztetésre sem hagyták el a ruhatárat. Az V. üzemszakaszon az asztalosműhelyben a terv szerint 20 munkásnak kellett volna dolgoznia, közülük azonban egyik sem volt a műszakban és azegész űzemszakasz ennek ellenére meg volt világítva. Az éjjeli műszak terve szerint szerdán 1952. november 12-én az üzemben 337 munkásnak kellett volna lennie, a valóságban azoban csak 167 volt, ami azt jelenti, hogy ennek a műszaknak 50 százalékos abszenciája volt.

A délelőtti műszakban annak ellenére, hogy megvannak állapítva tízórai hordozók, a dolgozók maguk vásárolják tízóraijukat a Zdroj elárusító helyén, 8 órától kezdve és 10 óra tájban az elárusítóhely annyira tele van, hogy a dolgozók várakozással háromnegyedórát is veszítenek, míg kiszolgálják őket. A normaalkotő csoport által összeállított rfiunkanap-vizsgálat megállapította, hogy az üzem 239 alkalmazottjánál 22.11 százalék a személyes időveszteség. A veszteségi idők összesen 43 százalékot tesznek ki. E vizsgálat alapján nyilvánvaló, hogy a dolgozók tervezett számát 900-al lehetne csökkenteni. Az alkalmazottakkal folytatott beszélgetés folyamán az alkalmazottak panaszkodnak az elégtelen munkamegszervezésre és a hiányos anyagbiztosításra. Hangsúlyozzák, hogy számos esetben maguknak kell az anyagot biztosítaniuk,

Ellenségeink nagyon gyakran krokodilkönnyeket hullatnak gyermekeink mai sorsa felett. A gyermekeknek állítólag nincs semmi örömük és nincs semmi fiatalságuk. Ilyesmit csak az állíthat, aki kifejezetten rágalmazni, hazudni akar és aki behúnyja a szemét a valóság előtt.

Érdekünkben áll a gyermekek jó egészségi állapota, kulturális nevelése, előrehaladása és fejlődése. Teljes felelősséggel kijelenthetjük, hogy mindezekben gyermekeink még sohasem álltak olyan magaslaton, olyan színvonalon, mint ma.

Öröm ma apróságainkra nézni. Örömtelién élik mai életüket, vidáman tekintenek a jövőbe, szorgalmasan tanulnak és valóban új ifjúság — gottwald ifjúság — növekedik belőlük.

Tanulságul ažoknak, akik nem emlékeznek és cáfolatul azoknak, akik szándékosan felejtenek és kiforgatják a tényeket, néhány tanulságos példát ho?ok fel.

Húsz évvel ezelőtt történt az első polgári köztársaság parlamentjében, amikor kezdtek megnyilvánulni a kapitalista gazdaság növekvő válságának következményei. Ennek következménye volt a gyerekekről való akkori teljesen elégtelen gondoskodás rosszabbodása is.

Akkoriban mondotta Fránya Zeminová, nemzeti szocialista képviselőlő:

„Javaslatot teszünk, az ifjúságról való gondoskodás állami dotációinak 25 millió koronával való emelésére, hogy megmentsük azokat az intézmnéyeket, amelyek a fenntartási segélyek beszüntetésével összeomlanának.”

Továbbá p<$etikusan felkiáltott:

„De mi lesz a gyermekekkel. Az alig megszületett, elhagyott, elhanyagolt, beteg, árva és nyomorék gyermekek, ezek a szerencsétlenek nem tudnak védekezni.

Ezért mi, nemzeti szocialista képviselőnők, a nemzet lelkiismeretéhez, valamint az egész képviselőház felelősségtudatához és érzetéhez folyamodunk. Szavazzatok velünk, a mi szeren-Most még következetesebben fogjuk nevelni egész népünket a büszke szocialista hazafiság szellemében és ápolni fogjuk a szocialista tulajdonhoz s az építő feladatok teljesítéséhez, való új viszonyt.

Az állami fegyelem betartása és a legmagasabb fokú gazdaságosságért, takarékosságért, önköltségcsökkentésért és a munkatermelékenység fokozásáért folytatott harc gazdasági és nyilvános életünk minden szakaszán a megújhódott Nemzeti Arcvonal összes szervezeteinek legélenjáróbb feladatai közé fog tartozni.

Meg vagyok győződve arról, hogy az építő igyekezet állandó fokozásával, az akadályok leküzdésével, a tervek teljesítésével és túllépésével az iparban és a mezőgazdasági termelésben megerősítjük hazánk védelmi képességét és ezzel legjobban hozzájárulunk a világbéketábor megerősítéséhez.

Még jobban elmélyítjük a szovjet nép és a nagy Sztálin iránti barátságot és szeretetet és tanulni fogunk a szocializmus győzedelmes országának gazdag tapasztalataiból.

Ezen az úton, az ön bölcs vezetésével és Csehszlovákia dicső Kommunista Pártjával az élen haiiiar elérjük nagy célunkat — a szocializmus győzelmét hazánkban.

A csehek és szlovákok megújhódott Nemzeti Arcvonala konferenciájának nevében

A Nemzeti Arconal Központi Akcióbizottságának elnöksége.”

néha maguknak kell munkát keresniök, hogy legyen mit dolgozniok.”

Ebben az üzemben a távolmaradások 11—25 százalék között mozognak. A nem igazolt távolmaradások némelyik osztályon elérik a 16 százalékot is. Ilyen körülmények között a terv pontos teljesítése és a munkatermelékenység emelése majdnem lehetetlen. Az ehhez hasonló hanyag személyek ellen harcolni kell és azokat a tényezőket, akik őket eltűrik, felelősségre kell vonni.

Ha Csehszlovákia Kommunista Pártja, Nemzeti Arcvonaiunk vezető pártja új alapszabályzatában kijelentette, hogy a párt- és állami fegyelem mindenki számára kötelező és azt be kell tartani, úgy vélem, hogy ezt ki kell ielentenie a csehek és szlovákok egész Nemzeti Arconalának és minden alkotórészének. Az állam? és munkafegyelem mindenkire kötelező és azt be kell tartani a minisztertől kezdve a vállalati és üzemi igazgatón, a műszaki vezetőségen és a mestereken keresztül egészen a munkahely utolsó munkásáig.

Az államnak és a Nemzeti Arcvonal kormányának, valamint valamennyi alkotórészének kell annyi erőt összeszednie, hogy az állami és munkafegyelem betartása az egész köztársaságban feltétlenül biztosítva legyén.

Ez érdekében áll termelésünk kifejlesztésének, a terv teljesítésének, a béke biztosításának, még számos mai nehézség kiküszöbölésének és a boldog jövő felé való további békés fejlődésünk biztosításának.

csétlen, szűkölködő ifjúságunk védelmére, hogy a jövő nemzedékei ne átkozzanak el bennünket.”

Hogyan festett az akkori gondoskodás az ifjúságról ?

Állami gondoskodás egyáltalán nem volt. Volt úgynevezett polgári jótékonyság, egyesületek, országos és községi intézmények, amelyeknek az állam csupán dotációkat juttatott. E dotációknak csupán 25 millióval való emelését kérte akkor Zeminová képviselőnő.

A Csehszlovák Köztársaság statisztikai évkönyvé, amelyet ez Állami Statisztikai Hivatal ad ki, ezzel kapcsolatban a „Jellemző adatok az ifjúságról való gondoskodás céljait szolgáló

egyesületekről, intézetekről és intézményekről” című fejezetben a következő adatokat közli

1931-ből:

„Az ifjúságról gondoskodó egyesületek:

bevétel 94,710.901 korona kiadás 87,685.282 korona

intézetek és intézmények:

bevétel 252,078.038 Kčs

kiadás 248.303.952 Kés

Összesen tehát az egész köztársaságban az ifjúságról való gondoskodásra fordított bevételek 346.786.939 Kcs-t és a kiadások 335,989.234 Kčs-t tettek ki.

Ezekben a számokban már bennfoglaltatnak az ifjúságról való gondoskodásra juttatott kormánydotációk. A 25 millió koronányi emelést, amelyről Zeminová. asszony beszélt, sem az 1931. év, sem pedig a következő évek költségvetésébe nem került bele. A nemzeti szocialista miniszterek, jóllehet a kormányban voltak, nem gondoskodtak erről.

Hogy festett a gyermekek egészségi állapota, erre elegendő csak egy tényre rámutatni. Az élve született gyermekek csecsemő halandósága akkoriban a következő volt:

1000 gyermek közül meghalt:

1930- ban első életévében 137,36 !

1931- ben első életévében 133,85

1932- ben első életévében 137,71

Ma minálunk 1000 élve született gyermek közül a múlt év második félévi kimutatása szerint 55 hal meg. Ez azt jelenti, hogy a csecsemőhalandóság csaknem 60 százalékkal csökkent.

Arról, hogy gyermekeink egészségi állapota hogyan javult, pontos adatokat hoztam fel egy évvel ezelőtt 1951 decemberében a Nemzeti Arcvonal ülésén mondott beszámolómban. Csak arra mutatok rá, hogy ma népi demokiatikus köztársaságunk milyen összegeket fordít a gyermekről való állami gondoskodásra.

Elsősorban a családi pótlékok ezek, amelyekre az 1951-es évben 2,376.900 gyermekre összesen 6.475,100.000 korona, 1952-ben 2.418.500

gyermekre összesen 6.605,800.000 koronát fizettek ki.

Ez azt jelenti, hogy minden gyermekre évente 2700 koronát fizettek ki, vagyis 225 korona havi eltartási pótlékot, nem számítva bele ebbe azokat az adóengedményeket, amelyek a béradó kiszámításánál a gyermekekre esnek. Számítsák ehhez, hogy az egészségügyi minisztérium 1952- ben a bölcsődékre, amelyekben 31.156 gyermek volt elhelyezve, 840,698.000 koronát fizetett ki és 1953-ban ugyanerre a célra mintegy 925,000.000 korona kiadást irányoz elő.

tfcz iskolaügyi minisztérium a gyermekekről való gondoskodásra a következő összegeket adta ki:

.(Folytatás a harmadik oldalon.)

A Nemzeti Arcvonai Központi Akcióbizottsága bővített elnöksége ülésének üdvözlő távirata a köztársasági elnökhöz

A gyermekekről való gondoskodás az első köztársaság alatt — és a gyermekekről való

gondoskodás ma