Szabad Földműves, 1953. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1953-05-03 / 18. szám
A burgonya növényápolási munkái , •(FöldMfl^s________________ A burgonya ápolása fogasolással kezdődik. Közvetlenül ültetése után a talajt rövid fogú boronával meg kell boronálni. Ha a talaj, különösen a kissé kötött talaj még a kikelés előtt, eső után kicserepesednék, újra meg kell boronálni. Ha a burgonya sorol, ismételten boroná'juk meg. A boronálásokhoz minden esetben könnyű fogast használjunk. A boronálással nemcsak a talaj porhanyósságát és légjárhatóságát biztosítjuk, hanem megakadályozzuk a talajnedvesség elpárolgását és elpusztítjuk a gyomokat. is. Ha a fogasolást jól és idejében végrehajtottuk, akkor ezzel megkönynyítjük a későbbi növényápolási munkákat is és mint ahogy azt a kísérletek igazolják, 20—30 százalékkal nagyobb termést érünk el. A kelés utáni fogasolást pár napon belül követi a kapálás. A kapálást a sorok között gépi vagy fogasos sarabolőval, a bokrok között pedig minden esetben kézi kapával kell végrehajtani. Mivel a kedvező időjárás lehetővé tette, hogy a burgonya ültetését megfelelően felmelegedett talajba idejében végrehajthattuk, hamarosan sor kerül a burgonya első töltijgetésére is. A kapálás után, ha a növény elérte a 12—15 cm magasságot, meg kell kezdeni a burgonya töltögetését. Erre a célra, ha rendelkezésre áll gépi-ekét, ennek hiányában fogatos töltögetőekét használjunk. Ha a fogasolást és kapálást idejében végrehajtjuk, akkor még szárazabb,, csapadéknélküli időjárás esetében is megfelelően nedves földdel tudjuk betölteni a burgonyaszárakat. A fokozatos töltögetéssel újabb stólők fejlődését segítjük elő és biztosítjuk a nagyobb termést. Ne feledkezzünk meg a tavaszi ültetésű burgonya növényápolása mellett arról sem, hogy a jövő évi termelésünkhöz jó minőségű, egészséges és bőven termő vetőburgonyát kell előállítanunk nyári ültetéssel. A nyári ültetésű vetőburgonya termelése eredményes csak akkor lesz, ha a legnagyobb gondot fordítjuk a tartalékolt vetőburgonya tárolására és ha a nyári ültetésre szánt területet az ültetésig előírás szerint műveljük. A nyári ültetésre tartalékolt vetőburgonyát — ha a prizmát megbontottuk — most már a tárolőhelyiségbe kell vinni. A tárolőhelyiségbe csak válogatott vetőburgonyát vigyünk be. A válogatáskor távolítsuk el a gumókról a megsérült, vagy hosszú csirákat, de a 2—3 cm-nél nem hosszabb épcsirákat hagyjuk meg. Tárolőhelyiségnek bármilyen jól megvilágított, szellőztethető, hűvös helyiség használható. Legmegfelelőbbek a világos magtárak, dohánypajták, üres istállók, ablakos pincehelyiségek, stb. Nem alkalmasak a cseréptetős fészerek, cseréptetős pajták és padlások. A tárolóhelyiségben a vetőburgonyát csiráztatóládákban, gyümölcsrekeszekben, lapos kosarakban vagy polcokon helyezzük el 2—3 soros rétegnél nem vastagabban. Ha a tároláshoz felszerelésünk nincs, akkor a vetőburgonya 2—3 soros rétegben a padlón is szétteríthető. A szétterített burgonya között azonban másfél méterenként 30—35 cm széles közlekedési utat kell hagyni. Bármelyik tárolási módot alkalmazzuk, a vetőburgonyát hetenként ellenőrizzük. A beteg gumókat távolítsul: el. Óvatosan, nehogy a fejlődő csirá : letörjenek, a gumókat forgassuk meg, hogy az alsó sorban lévő gumók a felsó sorba kerüljenek. A tarlóhelyiségben biztosítsuk a gumók minél jobb megvilágítását, de vigyázni kell, hogy közvetlen napfény ne érje azokat, mert káros felmelegedést okoz. Ha a külső hőmérséklet 10 fok alatt van, az ablakok és ajtók egész паров át riyitvatartandók, haszonban a külső hőmérséklet 10 fok fölé emelkedik, a szellőztetést már csak a nap hűvösebb szakában, éjjel vagy hajnalban végezzük. Tárolőhelyiség hiányában napsütéstől védett, fallal vagy fákkal jól árnyékolt helyen melegágyi keretek vagy deszkák közé 4—5 cm-es szalmarétegre, kétsoros vastagságban helyezzük el a vetőburgonyát. A gumókat is legalább hetenként átválogatjuk és átforgatjuk, mellyel egyidejűleg, ha a szalma átnedvesedett volna, friss, száraz szalmával cseréljük ki. Napsütés és eső ellen a keretek vagy földbakhátak fölé rézsutosan kitámasztóit nád- vagy szalma-hasurát kell helyezni úgy. hogy közvetlen napfény és esővíz a gumókat ne érhesse. Ha nagyobb lehűlésre (plusz 2 C fok alá) számíthatunk, akkor a hasurát eresszük rá a bakhátra és szükség esetén még szaimatakaróval s ellátjuk. A nyári ültetésre fenntartott őszi szántásunkat, mivel .a téli talajnedvességet és a lehullott csapadékot meg kell őrizni, valamint a gyommentességet biztosítani kell, annyiszor részesítsük forgatásnélküli sekély művelésben, ahányszor a talajfelszín porhanyítása és a gyomok eltávolítása megkívánja. Ha bármely oknál fogva a talaj műtrágyázását elmulasztottuk volna, akkor a porhanyosítással egyidejűleg a szuperfoszfát és káliműtrágyákat haladéktalanul munkáljuk be a talajba. Irtsuk a gyomokat az utak és árkok mentén fO Májusi feladataink Májusban a k'ésői fagyok kárt tehetnek fiatal veteményeinkben, szőlőinkben, gyümölcsöseinkben. A májusi fagyok ellen eredményesen védekezhetünk füstöléssel. Ha északi fagy f nye' ~t, készítsünk szőlőinkbe és gyümölcsöseinkbe, *, alamint a többi veszélyeztetett helyre nedves szalm-t, tőreket, venyigst, rozsét, fűrészport, s egyéb lassan égő anyagot. Ha a hőmérséklet a fagypont alá sülylyed, a szétterülő füst megóvja a gyenge növényeket a fagytól. * * * A meleg májusi napok hatására gyorsan kiszárad a talaj felszíne s a kukorica nehezen tör át a cserepes földrétegen. A kukorica kelését és további fejlődését nagy mértékben meggyorsítja a fogasolás. A fogas lelazítja, levegőssé és porhanyóssá változtatja, a talajt, ugyanakkor elrontja a hajszálcsövességet is. Zápor után a fogasolást meg kell ismételni. * * * Amint a cukorrépa negyedik levele megjelenik, fogjunk hdzzá az egyeléshez. Az egyelést meggyorsítja és könnyebbé teszi a sorok csokrozása. A csők* rozást egyelés előtt 2—3 nappal végezzük, erre a célra beállított kultivátorral, lófog^tú ekekepával vagy kézikapával. A csokrosítás után végezzük el az egyelést és pedig úgy, hogy a legerősebb és legszebb egyedeket válasszuk ki s azokat 18-22 centiméter tőtávolságra hagyjuk egymástól. * * * Gyümölcsfáink veszedelmes kártevője az amerikai szövőlepke hernyója, amely már májúi derekán megjelenhet. A leghatásosabban és legolcsóbban úgy védekezünk a szövőlepke ellen, ha amint az első fészek megjelenik, levágjuk azt és elégessük. Ha ez nem lehetséges, akkor dinociddal permetezünk. * * * A burgonya veszedelmes kártevője a kolorádóbogár. Ezért a legnagyobb éberséggel figyeljük burgonyaföldjeinket, s ha észrevesszük a kolorádóbogár megjelenését, azonnal jelentsük a helyi nemzeti bizottságon. * * * A cserebogarakat regelenként rázzuk le gyümölcsfáinkról, gyűjtsük össze őket és semmisítsük meg. Ha gyümölcsfáink kérgén a fagy következtében repedések és sebek keletkeztek, akkor ezeket gondosan tisztítsuk ki, széleiket vágjuk simára és vonjuk be sebkezelő anyaggal. * * * Amint a rozs kikalászolt s virágozni kezd, végezzük el a pótbeporzást. A pótbeporzás legegyszerűbb módja, ha 10—12 méter hosszú kötéllel két ember úgy járja végig a rozstáblát, hogy a kötél a kalászokat érve haladjon. A pótbeporzást leh-tőleg a reggeli harmat felszáradása után, szélmentes derűs időben végezzük. A műveletet 4—5 nanos időközökben kétszer-háromszor ismételjük meg. így nem lesz ablakos a rozsunk, és nagyobb termést is várhatunk. * * * A rétek fűtermelését akkor kaszáljuk le, amikor a vezérfüvek virágzásban vannak. Ha késlekedünk a kaszálással, elvénül a fű, kevesebb lesz tápértéke, és nem szívesen fogyasztják az állatok. A korszerű agrotechnikával sikeres harcot folytathatunk szántóföldjeinken a gyomok ellen. Az időben és helyesen elvégzett talajművelés és növény apó1 ás következtében kártételünk erősen csökken, a jól tisztított, gyommagmentes vetőmag vetésével pedig a talaj további fertőzése mérséklődik. Hiába küzdünk azonban szántóföldjeinken a gyomok ellen, ha figyelmen kívül hagyjuk a művelés nélkül álló területeket, árokpartokat, mezsgyéket, utak, legelők, erdők, széleit, vasúti töltések oldalait, folyók és patakok partjait. Nagyon sokszor a község belterületén, majorok udvarain ott buriánzik, virágzik és magot terem' a rengeteg gyom. A gyomok szállást nyújtanak a rovarkártevőknek. Megfigyelhetjük, hogy az árok és utakmenti gyomokon igen sok rovar él. Az acaton, csalánon, pásztortáskán, katánkórón és egyéb gyomokon szaporodnak el a levéltetvek milliói. Más gyomok, a legkülönfélébb rovar, hernyó, bábkártevőinek adnak szállást és szaporodási helyet. Szántóföldi termelésünk egyik legveszedelmesebb kártevője a vetési bagolypille, amely a gyomokra tojja petéit és hernyóinak tömege a gyomokkal borított területeken szaporodik el. A növények gombabetegségei ts innét származhatnak. A rozsda, üszöggomba, peronoszpora és lisztharmat fajtáknak egy része a gyomokon is él. A martilapu például gazdanövénye a gombarozsda tavaszi alakjának. A gombaspórák átterjednek a kultúrnövényekre és a fertőzés elterjedésének kedvező viszonyai között hatalmas károkat okoznak. Gyomos területeken, árokpartokon és utak .szélén építik ki tanyájukat a mezei rágcsáltok is. Itt találjuk a legnagyobb pocoktelepet, itt élnek és szaporodnak zavartalanul. Ezért kaszál juk le a gyomokat, de ne tervszerűt!énül. A gyenge takarmányértéket jelentő gyomos területek lekaszálásával ne várjunk a legndgyobb tömeget adó időpontig, hanem kaszáljunk korábban, mint a réteken. Ezáltal minőségileg is értékesebb takarmányt nyerünk, mert a A tej megsavanyodását az úgynevezett tejsavbaktériumok okozzák. Ezek a baktériumok leggyorsabban 28—30 C fok mellett szaporodnak. Ha a tej hőmérséklete 10 C fok, vagy annál alacsonyabb, a baktériumok szaporodásukat beszüntetik. Ha a tejet 60 fok Celsiusig hevítjük, a tejsavbaktériumok elpusztulnak. Fontos tehát, hogy még el nem vénült gyomokat is elfogyasztják az állatok. A korai kaszálások a legnagyobb értéke abban van, hogy a gyomok még nem érlelték be magvaikat. A kaszálást meg kell ismételni, négy—hat hetenként, mert a gyomok egy része újra sarjad és másod terméséből is termel magot. Ezt a munkát akkor is el kell végezni, ha a gyomos területeken élő nemesebb füvek ujrasarjadása hiányában a takarmány értéket jelentő szénahozam elmaradna. Különösen előnyös az árokparti és útmenti gyomoknak a nyári nagy melegben való lekaszálása, mert ilyenkor kevesebb nedvességhez jutva életerejük csökken és újbóli sarjadásukat és megerősödésüket megnehezítjük. a tejet jól lehűtsük, vagy hevítsük, így megóvhatjuk a savanyódástól. A tej megbüdösödését Er fehérjebontó baktériumok idézik elő, amelyek a tej fehérjéit használják fel táplálkozásukra, Ezek a baktériumok a levegőből, a talajból és az istállótrágyábó! kerülnek a tejbe. A tej hűtésével szaporodásukat meggátoljuk, forralással pedig megöljük őket. Szervezzük meg a gépi kapálást Minden munka, így a növényápolási munka is csak akkor eredményes, ha azt a maga Idejében és a legjobb minőségben végezzük el. Mivel a növényápolási munkák eléggé összetorlódnak, nagy gondot kell fordítani a munka beosztására. Ha nem követjük a munkák fontossági sorrendjét, és egyik, vagy másik munkát későbbre hagyjuk, a növényápolási munkák késedelmes, vagy rossz minőségű elvégzése komoly terméskiesést okoz. A megkérgesedett talajt sokkal nehezebb kapálni, és az elhatalmasodott gyomot sokkal nehezebb kiirtani. A növényápolási munkák egyik legfontosabb feltétele tehát a jó szervezés. A rendelkezésre álló munkagépek, és eszközök közül mindig azt a gépet vagy eszközt alkalmazzuk, amely a munka termelékenységét a legnagyobb mértékben fokozza. A munkagépek és eszközök alkalmazásánál sosem feledkezzünk meg arról, hogy csak akkor szabad alkalmaznunk őket, ha velük jó minőségű munkát biztosíthatunk. Ha a rendelkezésünkre álló eszközök nem felelnek meg követelményeinknek, akkor nézzünk körül a portán, hogy meglévő gépeink tökéletesítésével és. átalakításával miképpen lehetne segíteni, hogy a soronlévő munkát gyorsan és jól elvégezhessük. Az utóbbinál a legfontosabb szempont az, hogy a rendelkezésünkre álló erőgépeket, munkagépeket, eszközöket és a fogatok teljesítőképességét teljes mértékben kihasználjuk. A gépek és a fogatok teljesítőképességének fokozásánál a következő szempontokat tartsuk szem előtt. Kerüljük a gépek üres járatát. Ügyeljünk arra, hogy a gépek feleslegesen ne várakozzanak üzemanyag vagy más anyag felvételezése miatt. Az egymáshoz kapcsoló munkák összhangolásával az egyes munkákhoz legjobban megfelelő gépek és eszközök alkalmazásával, az igaerö egyenletes és szakszerű kihasználásával a munkateljesítmények fokozhatok. Az idejében végzendő és jóminőségű munka nagy mértékben növelhető a gépeknél a kettős műszak bevezetésével a fogatoknál pedig különösen a növényápolási munkák idején a váltott fogatok beiktatásával. Nagyon fontos, hogy a gépek, eszközök és fogatok folyamatos munkát végezzenek. A növényápolási munkák elvégzését két irányban végzett munkaszervezéssel javíthatjuk meg: gépeink és eszközeink eddiginél jobb kihasználásával, és újításokkal valamint az új módszerek bevezetésével. A sorközi művelésre, porhanyósításra legjobb eszközünk az egyenletes kultivátor. Amennyiben nem áll elegendő kultivátor rendelkezésünkre, lókapák összekapcsolását is bevezethetjük. így kihasználhatjuk a gépi kapálás előnyeit. A mezőgazdasági újítók először három lókapát kapcsoltak össze dlyan módon, hogy mindhármat egy dolgozó kelezte és irányította. Ennél a megoldásnál különösen a fordulók jelentenek nehézséget. Ezért újítóink újabb megoldáson gondolkodtak. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a gyakorlatban is a legjobban a négy, illetve az öt lókapa összekapcsolása alkalmazható a legered ményesebben. Természetes ennek a kapcsolásnak is az a feltétele, hogy a pontos vetés után az ekekapakezelők gondos gyors munkát végezzenek, mert a jó teljesítmény elsősorban a munka gyorsaságától függ. Kapálásra, porhanyósításra jól fel lehet használni az átalakított talajművelő kultivátort és harmincsoros vetőgépet valamint a kapatestekkel fölszerelt több egymás mellé kapcsolt lógereblyét. Akadályozzuk meg a tej savanycdását Í953. május 5. Szakaszosan legellessünk A legelő észszerűbb és gazdaságosabb kihasználását, valamint az állatállomány nagy tápértékű, természetszerű takarmánnyal hosszú időn át történő ellátását biztosítja a helyesen végrehajtott szakaszos legeltetés. A SZAKASZOS LEGELTETÉSSEL a legelő területét nem egyszerre használjuk, hanem azt részekre, szakaszokra osztva, meghatározott időközönként legeltetjük. Ha egy szakaszt már legeltettünk, csak akkor megyünk át a következő szakaszra. Mire minden szakaszon végigmentünk, az első szakasz már újból le. geltethető. Ezzel a módszerrel kettős célt érünk el. Egyrészt állataink részére hosszú időn át egyenletes minőségű és nagytömegű legelőtakarmányt biztosítunk, másrészt korszerű és rendszeres ápolásban részesíthetjük legelőinket, ezáltal q legelő fűtermőképességét olyan mértékben tudjuk növelni, hogy a legeltetés mellett még jelentős tömegű tartaléktakarmányt is kaszálhatunk. A legelő szakaszainak beosztását és a legeltetés gyakorlati végrehajtását, tehát annak a döntő szempontnak a figyelembevételével kell megszervezni, hogy állataink az új legelőszakaszon legalább maroknagasságú, de még virágzás előtt lévő gyepre kerüljenek és amikor elhagyjuk ezt — a fű magassága még legalább 2 cm maradjon. ‘ A SZAKASZOK BEOSZTÁSA valamint •gyes szakaszokon a legeltetés gyakorlati végrehajtása anynyira a helyi viszonyoktól és a körülményektől, különösen pedig a csordakutak számától és elosztásától stb. függ, hogy erre vonatkozólag csak általános irányelvek adhatók. A szakaszok száma rendszerint 3—6 között váltakozik. A szakaszok nagysága inkább kisebb, száma pedig több legyen. A nagy legelőszakaszoknál a fű hamar elvénül, megkeményedik, és fehérjeszegény lesz. Ennek következtében az állatok hamarabb szorulnak póttakarmányra, vagy idő előtt a következő szakaszra. A szakaszokat lehetőleg egyenlő nagyságúra szabjuk. A legeltetés egy-egy szakaszon 10—20 napig tart és ugyanabba a szakaszba pedig 3-4 hét múlva lehet a legeltetéssel viszszatérni. TARTALÉKTAKARMÁNYOK GYŰJTÉSE. A legeltetés kezdetén a szakaszoknak csak egyik felét legeltessük — a másik felét kaszáljuk le. Az így kapott füvet vagy szénává szárítva, vagy besavanyítva, a takarmányokban szűkebb napok idején tartalékképpen használjuk fel. A legeltetést a szakasz egyik végén olyan széles pásztában kezdjük meg, amilyet a kellően összetartott csorda égy nap alatt lelegel, liven pásztákban haladunk napról-napra tovább, a szakasz másik vége felé. A csordát a legeltetés helyére nem a szakasz közepén, hanem lehetői g annak egyik szélén hajtjuk fel és ott a legeltetést úgy kezdjük meg, hogy a csorda egyik fele az előző napon legeltetett pásztán, másik fele pedig az új pászta szélességében legelve haladjon előre. A csordát azért célszerű így megosztani, hogy a napi pászta fűtermését, a megengedett határig teljesen ki tudjuk használni. Ha azután az első szakaszt posztónként haladva, igy legeltettük, a legeltetést abbán a szakaszban folytatjuk tovább, amelyben a fű fejlődése következtében ez a legsürgősebbnek látszik. Fontos, hogy az első fűtermést gyorsan és helyesen legeltessük, mert tavasszal erőteljesebb a fű növekedése, de hamarább is megy kalászba. Viszont minél _ korábban legeltetjük le a szakaszt' — figye.lembevéve természetesen az időjárást és a talaj állapotát — annál előbb és dúsabban újul fel a legelő. A gyepnek kb. egyhónapos pihenőt kell a legeltetés után biztosítani, amely idő alatt a fű ismét kinő és legeltetésre alkalmassá válik. A legeltetés ideje megérkezett. — Azokban a szövetkezetekben ahol még nem jelölték ki a szakaszokat, azonnal tegyék meg a szükséges lé. péseket és használják ki a szakaszos legeltetés előnyeit, ami nagy mértékben hozzájárul az állatok jó takarmányozásához és így az állatállomány hasznosságának emeléséhez.
