Szabad Földműves, 1953. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1953-04-26 / 17. szám

12

1П53 április 26

tkôboé

Földműves

Az amerikai hadügyminisztérium fél az igazságtól

Az Egyesült Államok hadügyminisztériuma a beteg és sebesült hadifoglyok kicseréléséről szóló egyezmény megkötéfésével egyidőben azon töri a fejét, hogyan „kezelje” a hazatérő amerikai hadifoglyokat.

Az amerikai hadügyminisztérium április 12-én kiadott „tényjelentése” arra mutat, az amerikaiak minden eszközt megragadnak annak megakadályozására, hogy a hazaszállítandó amerikai hadifoglyok beszámoljanak arról a jó bánásmódról, amelyben a koreaikínai hadifogolytáborokban részesültek,

Az amerikai hadügyminisztérium úgy akarja eltorzítani a tényeket, hogy azokat a leveleket, amelyekben az amerikai hadifoglyok a koreaiak és a kínaiak emberséges és a genfi egyezmény alapelveinek megfelelő bánásmódjáról számolnak be hozzátartozóiknak, „kényszer hatása alatt” írott leveleknek minősíti.

Az Egyesült Államok hadügyminisztériuma ezzel a jelentésével azt a célt szolgálja, hogy ellensúlyozza az amerikai hadifoglyok leveleinek az amerikai népre te'tt hatását. Másrészt így akarja elriasztani a beteg és sebesült amerikai hadifoglyokat, hogy hazatérve elmondják az igazságot Koreáról.

Az amerikai katonai hatóságok saját közlése mutat rá milyen eszközöket terveznek a hazatérő amerikai hadifoglyok megfélemlítésére. Megjósolták, hogy a 120 amerikai beteg és sebesült hidifogoly közül „mindössze 12 lesz olyan kedvező egészségi állapotban, hogy a kommunisták részéről történt szabadonbocsátása után elmondja élményeit”.

Amerikai hírügynökségi jelentés szerint bonyolult eljárással választják majd ki, melyik hadifogoly van ilyen „kedvező egészségi állapotban". Miután előbb katonaorvosi vizsgálaton mennek át, „megrostálás céljából” erre kijelölt felelős tisztekkel kell beszélgetést íolytatniok és csak e „rostálás” után engedik meg nekik, hogy „élményeikről beszámoljanak az újságíróknak”.

Még az interjú módját is előre megállapították. A laptudósítókat négy vagy több csoportra osztják, de minden csoportban csak egy újságírónak szabad kérdéseket feltennie a hadifoglyokhoz. Az interjúkat hadifoglyonként pár percre korlátozták. Az Egyesült Államok katonai hatóságai azonban szemmelláthatóan úgy érzik, hogy ez még mindig nem elég biztos eljárás. Így tehát — a „The Osberver” című brit folyóirat híre szerint — arrs kényszerítik majd a hadifoglyokat, hogy kötelezvényt írjanak alá a hivatalos titok megőrzéséről szóló törvény tiszteletbentartására. Ez más szóval annyit jelent, hogy felelőssé teszik őket a baktériumhadviselésseJ kapcsolatban alkalmazott biztonsági rendszabályok betartásáért. Az amerikai katonai hatóságok úgy vélik, hogy a hadifoglyok csak ilyen módon lesznek anynyira „kedvező egészségi állapotban”, hogy őket céljaik szolgálatába állítsák

Ha az amerikai hadifoglyok úgyne^ vezett „újranevelésük” után még mindig nem lesznek hajlandók elfelejteni azt az emberséges és kíméletes bánásmódot, amelyben a koreai-hadifogolytáborokban részesültek és nem lesznek hajlandók feladni jogos egyéni véleményeiket, az „UP” április 11-én megjelent híre szerint erre az esetre is van megfelelő megoldás. A hír ugyanis a következőket mondja: „Az FBI nyomában lesz minden polgári életbp viszszatért katonának, aki annak jelét mutatja, hogy magáévá teszi a kommunista filozófiát".

A „The Times“ az „európai védelmi közösségiről

A nyugateurőpai parlamenti körökben az európai „védelmi közösség" tervezetével szemben megnyilvánuló növekvő ellenállásról a „The Times" című angol burzsoá lap a következőket Írja:

„Aki látogatást tesz a nyugateurópai fővárosokban és a különböző pártok vezető politikusaival beszél, annak feltűnik, hogy általában milyen kevés lelkesedés nyilvánul meg az európai védelmi közösség tervei iránt. Most. amikor közeledik a ratifikálás ideje, az ember önkéntelenül is egy túlzsúfolt vonatra gondol, amelynek utasai felteszik a kérdést, vájjon jó vonatba szálltak-e”.

„Különösen a franciákban ébred fe' az a gondolat, hogy meg kellene húzni a vészféket”.

Az ENSz közgyűlése egyhangúlag elfogadta a koreai kérdésre vonatkozó brazil javaslatot

Az ENSZ-közgyűlés április 18-i teljes ülésén megvizsgálta a politikai bizottságban jóváhagyott határozati javaslatot arról a kérdésről, amely a napirenden „Az Egyesült Nemzetek Szervezete haderői ellen a baktériumfegyver alkalmazása miatt emelt vád pártatlan megvizsgálása” címmel szerepel.

Amint már jelentették, ezt a határozati javaslatot az Egyesült Államok és több más ország küldöttsége nyújtotta be. A határozattervezet javasolja, létesítsenek bizottságot azoknak a vádaknak a kivizsgálására, amelyek szerint az ENSZ-csapatok baktériumfegyvert alkalmaztak Koreában és Kínában.

A határozati javaslattal egyidejűleg, anélkül, hogy az ENSZ adminisztratív és költségvetési bizottsága előzetesen megvitatta volna, benyújtották az ENSZ-titkárság által készített költségelőirányzatot a tervezett bizottság tevékenységével kapcsolatban. A. J. Visinszkij, a szovjet küldöttség vezetője felszólalásában tiltakozott a közgyűlési szabályok ilyen megsértése ellen, majd részletesen kifejtette, miért ítélt el a szovjet küldöttség a politikai bizottság által jóváhagyott amerikai határozati javaslatot:

— A Szovjetunió küldöttsége — mondotta — a határozati javaslat beterjesztésekor is ellene szavazott. A Szovjetunió küldöttsége feleslegesnek tartotta — és továbbra is feleslegesnek * tartja — bármely bizottság megalakítását az említett vádak kivizsgálására, mert a vizsgálatot már teljesen tárgyilagos és tekintélyes nemzetközi bizottságok elvégezték.

A. J. Visinszkij a továbbiakban így folytatta felszólalását:

— Néhány szót szeretnék szólni arról is — hogy ne kelljen többé visszatérnem a kérdésre a szavazás indokolásakor — hogy ez a határozati javallat teljesen megkerüli azt a fontos kérdést, hogy felhívást kell intézni azokhoz az államokhoz, amelyek mindeddig nem csatlakoztak a genfi jegyzőkönyvhöz vagy nem ratifikálták ezt a jegyzőkönyvet, hogy csatlakozzanak a jegyzőkönyvhöz vagy ratifikálják azt. Ez fontojs kérdés, amely véleményünk szerint halaszthatatlan döntést követel.

A szovjet küldöttség ellenvetése következtében a határozati javaslat megvizsgálását elhalasztották.

Ezután egyhangúlag jóváhagyták a politikai bizottság által előkészített natározati javaslatot a koreai kérdésről.

Skrzeszewszki, Lengyelország képviselője szavazatát indokolva kijelentette, hogy küldöttsége a politikai bizottságban nem ragaszkodott a lengyel küldöttségnek a koreai kérdésre vonatkozó tervezete fölötti szavazáshoz a beteg és sebesült hadifoglyok kicseréléséről szóló, a Kínai Népköztársaság és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormányának kezdeményezésére megindult, sikeresen folyó tárgyalások miatt. Közölte azt is, hogy Lengyelország küldöttsége szükségesnek tartotta a többi lengyel javaslat megvitatásának elhalasztását is, hogy részletesen megvitassák azokat megfelelő időpontban. Befejezésül a lengyel képviselő kijelentette, hogy küldöttsége támogatja a brazil határozati javaslatot abban a reményben, hogy ez a határozat alapját képezheti az egész koreai kérdés rendezésének.

Brazília, Peru és India képviselője köszönetét mondott a lengyel küldöttségnek az együttműködésért és azt a reményét fejezte ki, hogy a koreai kérdésről szóló, egységesen jóváhagyott határozati javaslat komoly lépés lesz az egész koreai probléma rendezése felé és megtisztíthatja az utat a világ valamennyi országa közötti hatásos nemzetközi együttműködést gátló akadályoktól.

Stefan Heym németszármazású amerikai író, aki a Német Demokratikus Köztársaságba költözött és ott menedékjogot kért, sajtónyilatkozatban közölte, miért hagyta el az Egyesült Államokat. Nyilatkozatában a következőket mondotta:

— A külföldön született amerikai Írónak két lehetőség között kell választania: vagy hallgat az új hazájában végbemenő eseményekről és a készülő imperialista háborúról, vagy pedig fellép e politika ellen és ennek következtében elveszíti amerikai állampolgárságát, éveket tölt Ellis Islandon, vagy valamely más koncentrációs táborban, amig a hatóságok végérvényesen deportálják. Ezért hagytam el az

Adenauer rendőrhatóságai Nyugat-Berlinben letartóztatták és onnan Karlsruhebe hurcolták Andrew Thorndiket, a DEFA nemzeti díjas filmrendezőjét, a III. VIT ről és a Wi’helm Pieck életútjáról készült filmek alkotóját A rendőrpribékek Thorndike címére Nyugat-Berlinben lakó édesanyja nevében ezt a táv iratot küldték: „Jöjj azonnal, súlyos

A. J. Visinszkij, a Szovjetunió küldöttségének vezetője szavazata indokolásául hang súlyozta:

— A Lengyel Népköztársaság küldöttségének vezetője kijelentette most is, hogy a lengyel küldöttség nem ragaszkodik a szavazáshoz mind a korea kérdésre, mind más, a lengyel küldöttség által a politikai bizottság elé terjesztett határozati javaslatban szereplő kérdésekre vonatkozó javaslatai felett. A Szovjetunió küldöttsége teljes mértékben egyetért a Lengyel Népköztársaság küldöttségének határozatával, éppúgy, ahogyan egyetért azokkal az indokokkal, amelyek a lengyel küldöttséget vezették. Ezért a Szovjetunió küldöttsége a politikai bizottságban a brazil határozati javaslatra szavazott és mellette fog szavazni a közgyűlés teljes ülésén is.

Pearson, a közgyűlés elnöke az ülést bezárva kijelentette, hogy haladéktalanul megküldi az érdekelt feleknek a közgyűlés által egyhangúlag elfogadott határozati javaslatot a tárgyalások sikeres és gyors befejezésére vonatkozó jókívánságokkal és reményekkel együtt.

Egyesült Államokat, ezért kértem a Német Demokratikus Köztársaságban menedékjogot magam és családom számára. Hálás vagyok a Német Demokratikus Köztársaság kormányának, hogy nemcsak menedéket, hanem állampolgárságot is adott nekünk. A Német Demokratikus Köztársaság minden állampolgárának legszentebb joga, hogy nyíltan harcoljon a békéért, a szabadságért és a demokráciáért. — Stefan Heym hozzáfűzte nyilatkozatához, hogy az amerikai hadseregben viselt rangjáról szóló tanúsítványt, valamint a második világháborúban kapott amerikai kitüntetéseit visszaküldte Eisenhower elnöknek.

beteg vagvoh”. Amikor a filmrendező anj ja látogatására Nyugat- Berlinbe utazott, a rendőrség letartóztatta.

A demokratikus német sajtó a legnagyobb felháborodással számol be Adenauer rendőrhatósr ■'ainak alávaló tettéről és Thorndike azonnali szabadonbocsátását követeli.

Adenauer rendőrpribékjeinek gaztette

Menedékjogot kért a Német Demokratikus Köztársaságban egy németszármazású amerikai iró

Nyomor tanyák a római paloták tövében

Vöröses, kopár földterület, itt-ott gyér fücsomók, a földön szanaszét ires üvegek, dobozok, rongyok, ócska cipők, jobbról egy sporttelep fala, balról zöld rét, kis kertek és néhány fa. A sporttelep és a rét között téglából, fából, ócskavasból öszszetákolt barakok sora. Ez a római Via Norma, a Gordianitelep, a római nyomortanyák egyike.

A „l'Unita" munkatársa az alábbiakban számol be a nyomortanyákon tett látogatásáról:

„Belépünk egy lyukacsos téglából összetákolt viskóba. Rozzant, kopott ágyon egy asszony fekszik, mellett, kis fiúcska. „Feleségem szülés előtt áll” — magyarázza Michele Cannoli, a viskó „tulajdonosa” — majd néhány egyszerű szóval elbeszéli történetét. Cerignolában született, 28 esztendős. A munkanélküliség kényszerítette arra, hogy Rómába jöjjön, s két földjének segítségével sikerült is munkát találnia egy cukrászdában. Elmondja, hogy most naponta 1400 Urát keres. „Kis összeg ez — mondja de valahogy csak megéltünk volna, ha nem lenne a lakáskérdés. Rómába érkezésem után találtam egy lakást, de bére olyan magas volt (havi 30.000 líra, vagyis alig valamivel kevesebb, mint egészhavi keresete), hogy kénytelen ' voltam megosztani egy másik családdal. A háziúr megtudta, és mindnyájunkat kikergetett a lakásból, mivel a szerződés csák az én nevemre szólt Akkor idejöttem, téglát és meszel szereztem, s a környék lakóinak segítségével felépítettem ezt a kis viskót. S most azt mondják, hogy a föld a városé és el kell mennem Azt tanácsolják, hogy téglánként bontsam le a falakat. így — mondják — egy másik helyen újból felépíthetem a házat. De hol ? Hát mehetek magánterületre? S ha egy másik városi területre megyek, ismét el fognak fizni”.

„A körülöttünk álló emberek — folytatja a „l'Unita” munkatársa — éles szavakkal bélyegzik meg a polgármestert. Az egyik férfi a láthatár felé mutat, ahol » paloták sötét körvonalai látszanak, s keserűen így szól: „Rómában egymás mellett él a gazdagság és a nyomor. Van, aki dőzsöl, s van aki éhenhal. Hát igazság ez?”

Egy koromfekete hajú, kistermetű nő megfogja a karomat: „Jöjjenek csak, nézzék meg, hol lakom én” — suttogja. Átvezet bennünket a sporttelep falához. A fal mellett két cirkuszos kocsi áll. Nem nagy kocsik, ócskák és rozogák. Az egyik kocsiban lakik az asszony — Franca Capuninak hívják — férjével, Giuseppe Ciprianival, valamint sógornője, Giulia és három gyermeke: a tízéves Elena, a hatéves Gabriella és az ötéves Jolanda.

, Miből élnek? „Férjem fényképész volt — mondja az asszony. — Most azonban napszámos és csaknem állandóan munkanélküli. Tíz évig volt katona. Megsebesült és ma is sántikál, de azt mondják róla, hogy ügyes a munkában. Ma reggel is elment. hogy valami munkát keressen, de még nem tért vissza.

Az asszony szemei könnyesek. Bepillantunk a kocsiba. Agyak, ládák, edények hevernek össze-vissza az egy személy számára sem elegendő helyen1 És hatan élnek itt1

„Egyes emberek — folytatja áz asszony — azt hiszik, hogy mi így akarunk élni, mert öntudat nélküli, tezüllött lények vagyunk De nem igaz' Mi szenvedünk. Amikor esik

az eső, olyan, mintha a szabidban lennénk Tudja, hogy milyen hideg van itt télen?... S a gyermekek mindig piszkosak, hiszen a sár és a por kellős közepén élnek”.

„Egy másik nő is kézenragad — folytatódik a tudósítás. — „Jöjjön csak — mondja — nézze meg, hol lakom én három esztendeje”. Egy fémből készült barak felé vezet, amely mintegy két méter magas, s ugyanolyan hosszú és széles. „Nézze meg jól — mondja — és aztán majd írjon róla. Férjem villanyszerelő. Nem vagyunk mi kóborló emberek, de hol találhatunk fedelet? Hát ki tudunk fizetni havonta 30—40.000 lírát lakásért? Három éve, három nehéz éve lakom ebben a barakban”

Mindenki meg akarja mutatni lakását itt, a nyomortariyákon. Közben besötétedik és gyertyákat gyújtanak. „Az én házamat — mondja egy nő — már kétszer lebontották és én mind 9 kétszer újra felépítettem”. „El akarnak űzni innen mindannyiun-: kát! - kiált fel egy öreg - de hová mehetnénk? Miért nem adnak ők egy lakást?" Ők — a kormány, a Város, a gazdagok, a hatóságok.

Elbúcsúzunk tőlük. Az egyik aszszony azt kiáltja felénk: „Házakat, házakat! Házakat akarunk!” Az egész helyzet valahogy képtelennek tűnik: ez a kis baraktelep világítás, viz, gáz nélkül itt van Rómában, Olaszország fővárosában, a hatalmas paloták tőszomszédságában. S a varos urainak ádáz haragja most a viskók lakói ellen fordul. Azt kérdezzük magunkban, vájjon a polqármesternek lesz-e bátorsága ahhoz, hogy lerombaltassa a cerignolai cukrász szegényes viskóját? De vájjon mi lehetetlen ma Rómában ?” — Írja befejezésül a „l’Unita" munkatársa

Az osztrák munkanélküliek országos értekezlete

Vasárnap tartották Becsben az osztrák munkanélküliek második országos értekezletét. Az értekezleten а mu.ixanélküliek 230 bizottságának képvise ói vettek részt Ausztria minden részéből. Az értekezlet jelszava a következő volt: „Munkát mindenkinek!”

„Harci programm a tömeges munkanélküliség eilen'” címmel Alberi Hirmke, az osztrák munkanélküliek országos bizottságának elnöke tartott beszámolót.*

Az építkezési évad és a tavaszi mezei munkák kezdete ellenére — mondotta — Ausztriában hivatalos adut' к szerint is több mint 200.000 munkanélküli van. A munkanélküliek száma azonban a valóságban több mint 250 ezer. Csökken a textil-, a lábbeli-, a bútoripar és egyéb békés iparágak termelése, a munkások az utcára kerülnek. Továbbra is szabotálják a Kelettel folytatható előnyös kereskedelmet, pedig az lehetővé tenné a készáruk exportját és a munkanélküliek tízezreinek elhelyezését. Egyre nagyobb mennyiségben szállítják a nyugati országokba fegyvergyártás céljaira rendkívül alacsony áron az osztrák nyersanyagot, pedig az osztrák üzemek súlyos nyersanyaghiánnyal küzdenek és a nyersanyaghiány miatt nem tudnak rendesen dolgozni.

Az osztrák kormány népellenes politikájának következménye a lakosság legszélesebb rétegeinek nyomorúságos helyzete. Az országban egyre emelkednek az árak. A családok tízezreinek nincs lakása.

Különösen súlyos az ifjúság helyzete. Az ifjak és lányok tízezrei nem tudnak sem munkához jutni, sem szakképzetséget szerezni. A kormánykörök ahelyett, hogy munkához juttatnák őket, csalárd módon fasiszta katonai szövetségekbe, csendörosztagokba toborozzák őket és munkaszo'gálatoi szándékoznak bevezetni, hogy a munkanélkülieket stratégiai utak és egyéb katonai létesítmények építésére használják fel.

Véget kell vetnünk e népellenes politikának és követelnünk kell, hogy a kormány haladéktalanul tegyen intézkedéseket a békgjparágak munkájának megélénkítésére, a munkanélküliség megszüntetésére, a lakosság anyagi helyzetének megjavítására.

Monarchofasiszta bírói önkény Görögországban

Az athéni lapok jelentik, hogy az athéni katonai fellebbviteli bíróságon felülvizsgálták a „harmincnyolcak ügyében” 1949 októberében halálra ítélt politikai foglyok ügyét.

Amint a lapok rámutatnak, a vád tanúi nem tudtak olyan tényeket közölni, amelyek megerősítették volna a vádlottak bűnösségét. Amikor a védők a vádat igazoló konkrét adatokat követeltek. a tanúk kijelentették, hogy „nem emlékeznek” ilyen tényekre, mert „sok idő elmúlt azóta”.

Hiopolusz vádlott kijelentette: „Szörnyű kínzásokon mentem át az Asztaliéban (a görög titkosrendőrség). A kínzásokat egy „orvos" fedőnevű ismeretlen egyén vezette. A szemem előtt meggyilkolta Frangulisz vádlottársamat Nem ismerem el az ellenem emelt vádakat. Kommunista vagyok és csak azért Ítélnek el, mert nem tagadom meg politikai nézeteimet”.

Muratidisz vádlott tagadta azt az ebene emelt vádat, hogy „merényletet” követett el az ország épsége és függetlensége ellen és kijelentette: „Ez a vád alaptalan, rágalmazó és sértő a kommunista pártra és reámnézve. A kommunisták elvi álláspontot követnek a nemzeti függetlenség kérdésében, míg azok, akik a kommunistákat vádolják, elárulják az országot”.

A királyi ügyész kijelentette, hogy mivel a vádlottak beismerték, hogy a kommunista párt tagjai, nincs szükség más bizonyítékra bűnösségükről. Az ügyész javasolta, hogy nyolc vádlott halálbüntetését hagyják érvényben, a többieket különböző idejű börtönbüntetésre Ítéljék.

A védők kijelentették, hogy nincs semilyen adat, amely megerősítené a vádlottak bűnösségét és követelték szabad lábrahelyezésüket.

A bíróság életfogytig tartó börtönre ítélte Iliopoluszt, Sztrelakiszt, Fameliszt, Zevgoszt, Barbunakiszt, Muratidiszt, 20 évi börtönre Joanidiszt, Szaradziszt, 16 évi börtönre Haralampidut. Miudent és 6 évi börtönre Orfnnidiszt. Dröszopuloszt felmentették.

Szabad Földműves e Földművelésügyi Megbízotti Hivatal hetilapja — Kiadóhivatal Bratislava. Križková 7 — lelefön 332 99 — Szerkesztőség Bratislava, Križková 7. — Telefon:

243-46. — Főszerkesztő: Major Sándor. — Kiadja: az „Stát. pődohosp. nakladatelstvo" n. p. závod Bratislava Križková 7. — Nyomja Merkantilné tlaéiarne n. p. zz., Bratislava, Ul. Nár povstania 41. - Irányító postahivatal: Bratislava, 2. - Előfizetés egy évre: 100- Kés, félévre 50.-. A lap felmondható minden év végén okt. elsejéig — Eng. szám.: РЮ 566/52. IV. 2.