Szabad Földműves, 1953. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1953-04-26 / 17. szám
1953 április 26. 11 tbalKHl Földműves Vezessük be a borjak szelios nevelését — egészséges, erős állományt kapunk Móg Igen sok helyen EFSz-einkben a borjukat csak a regi megszokott módón nevelik, azzal, hogy szoptatják és közös borjúketreoekben egvütt bezárva tartanak 4—6 borjut is. Az ilyen munkának a következménye, hogy nem tudnak rendez», egöszséges borjakat felnevelni, mert fertőző gyomorhurutot kapnak és időnek előtte kell a legyengült borjakat húsra ertekesiteni A szellősen felnevelt borjak mar 12 hónapos korban elérik a 365—400 kg súlvt is s emellett jó csontozattal rendelkeznek Ezen eredmenveket azonban csak a borjak itatásával és szellós neveléssel, az úgynevezett Stejmanféle borjúketrerekhen lehet elemi. A borjak neveléséről meg a megszületésük előtt kell gondoskodnunk, azaz a vemhes tehenek ápolásánál. Két hónappal a borjazas előtt a tehenet szárazra állítjuk Ha lehetséges, úgy az Ilyen tehenei más istállóba vezessük át és a háromszori fejős helyett naponta csak kétszer fejjük, azután meg egyszer, add>g, mig teljesen elapad Ezen idő doni ô befolyássá! bír egyrészt a borjazas utáni tel mennyisegére, de a borjú minőségére is Éppen ezert á tehenet ezen időben kiadósán kell takarmanyozni. Ez nem takarmánypazarlás, mint ahogy 'azt sokan tartják. Csak a jól takarmányozott tehén adhat erős, egészséges borjút és sok tejet. Borjazas után a köldökzsinórt, ha magától nem szakad el, elvágjuk és jódtinklúrával vagy kreolinnal fertőtlenítjük. Magát a borjút tiszta ronggyal és szalmacsutakkal letöröljük, dörzsöljük, miáltal a bőre átmasszirozódik és a vérkeringése Is megélénkül. Azután a borjút áthelyezzük a borjazó melletti helyiségbe, ahol a borjúketrecekbe helyezzük el 20—30 cm magas, száraz alomszalmára. A borjút megszületése után vagy 2 óra múlva itatjuk meg az anyatehéntől fejt föestejjel. A tehénhez a borjút egyáltalán nem kell hozzáengedni Mindjárt megszületése után tiszta vederből itassuk a borjút. Naponta ötször itatunk, az első héten 5—7 litert, a másod'i héten 8—10 litert, később 10—12 liter teljes tejet Két hét múlva a borjút áthelyezzük a kifutóban elhelyezeti úgynevezett Stejman-féle borjúketrecbe. A borjú állandóan 35 C fokú meleg tejet iszik és lassan erőtakarmanyokkal Is tápláljuk Két hónap múlva a borjút a borjúistálloha helyezzük ki Ezután a teljes tejei lassan csökkentjük és fölözött tejjel pótoljuk vagy íróval, később vízzel Ilyenkor a borjú már sok erőtakarmanyt kap A sikeres borjúnevelésnek egyik alapfeltetele az állandó friss levegő, száraz, tiszta alomszalma és a tisztaság. Ügyelnünk kell az Itatás és etetes idejének, a tej és abraktakarmányok mennyiségének pontos betartására és a tisztaságra. Itatásnál tisztogatnunk kell nemcsak az Itató vedreket, kannákat, hanem még a ketrecek előtt elhelyezett asztalkákat is, mert ezeket a borjúk itatásánál összecsepegtetik és az ilyen helyeken szeretnek a legyek tanyázni s így terjesztik a betegségeket. A borjak az ilyen piszkos helyeket különös szeretettel nyaldossák, s ettől hasmenést kapnak Sőt még a borjak száját is minden itatás után jó megtörölni tiszta ronggyal, hogy a legyek a tejes szájukra ne szánjanak. Az igy kezelt borjak erős testalkattal rendelkeznek s ami a legfontosabb, hogy nálunk oly gyakori hasmenést nem kapják meg, hanem edzetten felnevelve, a betegségekkel szemben ellenállóbbakká fejlődnek Állattenyésztőink vezessék be minél előbb a borjak szellős nevelését, mert ez az egyedüli helyes módszer az egészséges, edzett borjak nevelésére. Horenitzky Sámuel, a kövecsest mezőgazdasági szakiskola tanítója. Képek Viglasról A viglasi kutató intézet gazdaságán bevezették a borjak szellős nevelését. Napközben a borjak kijutókban mozognak. így edzettek és egészségesek lesznek. A munka megszervezése és díjazása a kolhozméhészetben Azokban a kolhozokban, amelyeknek nagy méhészeti farmjuk van nagyobb számú méhészeti dolgozóval, állandó méhészeti brigádokat szerveznek. Kisebb számú méhész (2—3 jő) esetén pedig azok ásandó munkacsapatot alkotnak. А кo'hoz tagokat méhészeti brigádba vagy munkacsapatba legalább 3 évre kell beosztani A farm vezetőjét (a méhészet vezetőjét) 'egalább két évi időtartamra a kolhoz vezetőséae je löli ki. A kolhoz méhészeti farmjának munkáit a brigád vagy munkacsapat tagjai között közvetlenül a fara vezetője osztja ki. A nagy méhészeti farmokat külön méhészetekre osztják A. őszt' és 'éli időszakban, mikor a méhészeknek a méhek kezelésével nincsen munkájuk egyéb munkákra — elsősorban kaptárkészítésre — osztják be őket. Lehetőleg széles körben el kell terjeszteni több rokonszakma • i/ bekapcsol ását (méhész-asztalos, méhészgyümölcskertész. stb.) A méhészek munkáját a kolhozméhészetekben teljesítmény alapján díjazzák. t A méhész«1" javára írt munkaegységek száma attól függ. hogy azok hány méhcsaládot kezelnek és meny nyi méhterméket termelnek Az elfoglaltság normáját és a teljesítménybért a kolhoz közgyű ése hagyi" jóvá. Az Orosz Szovjet Szövetségi Szocialista Köztársaság Földművelés ügyi Minisztériumának a kolhozméhészetekf'-'n végzett munka megszervezéséről é díjazásáról szóló 1.939. április 20-án kelt utasítása szerint zoy szakképzett méhész teljesítményét 50 méhcsalád kezelésében ajánlatos megállapítani. Ezeket ő kezeli az azévi szaporulattal együtt Egy méhészre, ha annak segítsége is van, — a segéderő szakképzettségétől függően — 70—100 méhcsaládot lehet számítani. Ezenkívül a kolhoz vezetősége a méhészetek őrzésére őröket jelöl ki egyes időszaki munkák elvégzésére pedig mint amilyen munkák például a méhcsaládok kihordása a perge tés, a méhek behordása a telelő he lyisénbe stb a méhészek kisegítésére segédmunkaerőket oszt be Ugyanez az utasítás a kolhozméhészetek szőára a következő arány• lagos darabbért javasolja: 1. A méhek kezeléséért a nyári időszakban, a méhcsaládok telelőbe1 való kihordásától a behordásig. egy méhcsa1 ád ín na' ónként 0.015 munkaegység. A 20 családon aluli méhészetben a darabbér a méhek nyári kezelésé ért méhcsaládonként és naponként 0.03 munkaegységig emelhető azokban a méhészetekben pedig,' amelyeknek 20—40 méhcsaládjuk van 0.02 munkaegységig családonként 2. A méhcsaládok téli időszak alat ti kezeléséért, a telelőbe való behor t dóstól a kihordásig, egy méhcsalád után havonként 0.1 munkaegység. I 20 . időn aluli méhészetekben a daiabbér a méhcsaládok téli gondozásáért egy méhcsalád után havonként 0.3—0.4 munkaegységig növelhető; azokban a méhészetekben amelyeknek 20—40 méhcsaládjuk van, -tnmhbért a téli gondozásért 0.2 munkaegységig azokban a mé héözetekben oedig amelyeknek több mint 80 méhcsaládjuk van méhcsaládonként és havonként 0 05 munkaegységig lehet csökkenteni 3 Minden tartalékosaiádban átte leltetett anya után — 0 75 munka egvséo. 4. Minden új méhcsaládért — 1-1.5 munkaegység. 5. -i termelt méz minden kilogrammjáért (a kantárakból kivett és a telelőkre benthagyott méz együttes mnyisége (0 04—0 07 munkaegység. Itt " elembe kell venni azokat a körű'ménveket, amelyek a mézgyűjtés eredményét befolyásolták de a méhésztől függetlenek. 6. Minden kilogramm kiolvasztott viaszért. 1.5 munkaegység, minden к О'-Imm keretekből kitördelt vagy más módon nyert lápért 0 75 munkaegység, és minden kilogramm so kolysalakért 0 2 munkaegység. 7 Minden kiépített lápért — fé szeklépre átszámítva. — 0.1 munka egvség 8 Minden, vöröshere megporzásra ideiében kiszállított méhcsalád után 1.0—1.5 munkaegység A méhek vöröshereillatú szirupnál va'ó etetéséért 1.5 munkaegység méhcsaládonként. Az etetés a virágzás egész ideje alatt folyik. 9 Egyéb rovarmegporzásra uta't mezőgazdasági növény minden hektárja után. — ha a méhészetet ezekhez a ku'turákhoz vándoroltatták. — 0.3—0 5 munkaegység A méhek kezelésével nem közvetler ül összefüggő munkákért (kaptárjavítás és készítés mézel ön tvények ültetése és vetése, stb.) munkaegységeket külön kell felszámítani a kolhozban hasonló munkákra érvényben lévő bérezés arányában. A munkaegységek elszámolásának rendszere A. új rn6v,r4tfi^Ad^' n rnimkaenvséqet akkor kell felszámítani mikor az leqalább már 6 léputcát foo'al el Ettől аг időtől fogva kel' re'számolni az új családok keze'éséért járó munka’ ’~et is. A kaptának hói kivett mézért a viaszért és viaszalapanyágért járó munkaegységeket a termékek raktárba való beadása után az átvételi elismervény vagy szállítólevél alap ián számolják el. A telelőre fészekben hagyott méz ért. — a méhek őszi ellenőrzéséről ‘ lvett jegyzőkönyv a]ónján. A kiépített lépek után csak az év végén számolják el a munkaegyséségeket és csak annyi lép után amennyi az év eleji készlethez vi szonyítva szaporulatként jelentkezik. A méhek vöröshereiHatú sziruppal . való etetéséért a munkaegységeket annyi méhcsalád után számolják el I ahányat a vöröshere virágzásának tartama alatt naponként etettek. Olyan mezőgazdasági növények megporzásáért, amelyeknél a méhek szoktatására szükség nincs a n un kaegységeket a méhek odavándoro ■ tatásakor számolják el de csak anyagi hektár után, amennyit a méhek a megporzásra ér- ényes normáknak те gfeleőev tényleg megooroztak Ha pé'dául egy hektár megporzására 2 méhcsalád kell. 20 méhcsalád odaszállítása esetén о munkaegységeket csak 10 hektár után lehet felszámítani. Az Orosz SzSzSzK Földművelés ügyi Minisztériuma utasítása sze rint ha a méhészetben két vagy há rom méhész dolgozik é., a méhcsniádok nincsenek közöttük megosztva, a munkaegységeket szakképzettségük és az egyes méhészek által végze t munkamennyisége szerint kell közöttük szétosztani például: két méhész esetében, a főméhész a teljesített munkaegységek 60 vagy két méhész esetében, a főméhész a 70 százalékát, segédje pedig 40 vagy 30 százalékát kapja. Az utasítás azt javasolja, hogy nagy méhés^farmokon a vezetőknek a közvetlenül hozzátartozó családok kezelése és a nyert termékek után a munkaegységével a megállapítod darabbér alapján ke'l javára írni ezen kívül a farm többi méhészeté nek irányításáért pótlólag, а ко'hoz vezetőségének határozata és a közgyűlés jóváhagyása alapján, a farm többi méhészetében a méhészek ál tál ténylegesen teljesített munkaegységek 4—7 százalékát kell javára írni. A nagy farm, méhcsaládok közvetlen kezelése alól felmentett vezetőjének a méhészet nagyságától a szolgálati időtől és képesítéstől függően minden munkában töltött nap után 1.5-2 munkaegységet ím .k javára. Ezenkívül pótlólag javára írnak minden a jóváhagyott terven felüli méhcsalád után 0.5 munkaegységet; minden terven felül termelt kilogramm mézért 0 02 munkaegységet és minden terven felül nyert kilogramm viaszért 0.5 mun kaegységet A Szovjetunió Minisztertanácsa és a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága azt javasoltál' a kolhozoknak, hogy 1941 tői a brigádokban és munkacsapatokban dolgozó kolhoztagok részére, a megállapított munkaegységekért járó béren felül természetben adják ki a mezőgazdasági növények terven felül termelt termésének, valamint az állattenyésztésben, a tejtermelésben, állatnevelésben, hizlalásban és más vonalon tervfeladatokon felül termelt termékek egy részét. Ezeknek a rendelkezéseknek az alapján a méhészeknek a méztermelési terv túlteljesítéséért, ha ugyanakkor a viasztermelési és szaporítási I tervet is teljesítették, a terven felü' I termelt méz egy részét kiadják. A méhek vízszükséglete A méhek vízigénye a Hasítás terjeszkedésétől és a nektárgyűjtéstől függ. Tájékoztatásul szolgáljon, hogy egy mérés szerint áprilisban 1fa 1- körül volt a heti fogyasztás családonként, május elején 1 liter körül, a Hasítás tetőfokán pedig naponta gyűjtöttek a méhek 1/4 1. 2 1-t. De napi 1 literes gyűjtésről is van feljegyzés. Itatás. A Hasítás terjeszkedésekor a méhek sokszor kedvezőtlen időben is kénytelenek vízért kirepülni. Sok elvész közülök. Később is sok méh pusztul el pocsolyára, patakra járók közül. A jószág vályújából szivogató méhek torzsalkodást okoznak a méhész és gazda között. A családok vízszükségletéről tehát itatással gondoskodunk. A vízbe konyhasót, glaubersót s más hasonlót nem kell keverni. A méhek a literenként 1.5 g-nál több konyhasós vizet nem fogadják- olyan szívesen. mint a sótlant, a literenként 10 g-nál sósabb víz pedig nem kell nekik. Ha tehát valaki mindenképpen sózni akarja a vizet, egy literben 1 g-nál többet ne oldjon. Itatás szabadban. Egyszerűbb, kevesebb gonddal jár, de a méhek nem mindig szállhatnak ki vízért. Az Itatót olyan helyre kell a méhes közelébtn felállítani, ahol sokáig éri a nap A méheket egv kis mézzel szoktatjuk oda Az itatót a méhek rendszeres röpködésének megindultatől a telells:g folyton üzemben kell tartani Töltögetését elhanyagolni nem szabat*, mert az egyszer elszokott méhek-м nehéz vissza szoktatni. Csöpögő if- őőt használjunk. Bármilyen nagyobbacska edény jő. pl ócska hordó, fazék, rissz mézesbödön. Az edényre lyukat fúrunk és csöpögésen tömjük be. vagy csapját csöpögésre állítjuk. Ferdén rovátkás deszkát vagy napraforgőszárból való csatornát támasztunk alája. Az edényt mindig fedve kell tartani, hogy a méhek bele ne essenek. A csöpögő deszkáját legalább hetenként egyszer gyökérkefével súroljuk.
