Szabad Földműves, 1953. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1953-04-26 / 17. szám

1í> jfiobeu 4*'- ___ _ _ Földműves ^1953. április 28. Fokozott gonddaB végezzük a növényápolást a magtermelési parcellákon Fokozott juhtenyésztés — több gyapjú — több ruha A magtermelési parcellák alapját képezik a növényter­melésnek. Az EFSz-ek és az állami gazdaságok ezeken a parcellakon termelnek maguknak jóminőséyu vetőmagot. A tavaszi munkákról szóló párt és kormányhatározat külön felhívja figyelmünket erre a fontos kérdésre. Ha jól előkészített talajba gondosan elvetettük a nö­vényeket, akkor azok mar szépen zöldülnek. Most az a fontos, hogy ne hagyjuk őket a természet „gondoskodá­sára”, hanem hogy saját magunk állandóan figyelemmel kísérjük a magtermelési parcellákon a növények fejlődé­sét os a legnagyobb gonddal végezzük rajtuk a növény­ápolás! munkákat. A magtermelési pareellákon az össze munkákat a leg­megfelelőbb agrotechnikai Időben kell plvégezni. A jelen­legi időszakban összpontosítsuk figyelmünket a gyomok és az állati kártevők elleni húréra Ugyancsak kellő idő­­bon végezzük a feltrágvázást Is. Ez egyik fontos felada­tunk. A jóminfiségü vetőmag elérése nem lehet egy év müve. Pár év kell ahhoz,- hogy ténvleg nemes és a helyi viszo­nyoknak megfelelő vetőmagot kapjunk. Itt több mester­séges beavatkozást kell foganatosítanunk. Az egyik ne­mesítés! beavatkozás a kiválasztás. A betakarítás előtt ki­válogatjuk a legfejlettebb, legszebb növényeket. A gyen­gén fejlődött és beteg növényeket eltávolítjuk. A kiválasz­tott terményeket külön csépeljük s a rákövetkező évhen az így nyert vetőmagot vetjük a külön parcellákon. A ki­választást a további években folytatjuk. Hasonlóképpen kell eljárni az üitetóburgonya termelési parcelláin is. Itt a kiválasztást a fejlődés alatt kell meg­valósítani, de nem egyszerre, hanem folyamatosan, há­­romszor-négyszer A betakarításnál már csak az egyforma, jól fejlett, egészséges gumókat rakjuk külön, amelyekét aztán a jövő evben fogunk elültetni és tovább nemesíteni kiválasztás útján. . További fontos lépés a vetőmagvak nemesítésében a keresztezés az önporzós növények belsejében. A kísérletek bebizonyították, hogy a keresztezett heterózis kukorica második nemzedeke 15—20 százalékkal többet terem. A mesterséges beporzással nemcsak hogy emeljük a ter­méshozamot, hanem a termenv maga is jobb minőségű. A magtermelési részekről pontos feljegyzéseket keU vezetni. írjuk fél, milyen munkákat és mikor végeztünk hogyan avatkoztunk be a növény fejlődésébe, milyen és mennyi trágyát adtunk a növénynek fejtrágya formájában, mikor takarítjuk be a termést és milyen a hektárhozam. Ezekért a feljegyzésekért a szövetkezet elnöke felelős Ne elégedjünk meg azzal, hogy a magtermelési parcel­lákon átlagos mag teremjen. Lépésről lépésre teremtsük meg a mag élettan* értékét Csakis a jó feltételek mel­let és a helyes agrotechnika szerint termesztett magból nyerünk egyre jobban fejlődő mezőgazdaságunk követel­ményeinek megfelelő vetőmagot. EFSz-eink és állami gazdaságaink tudatosítsák, hogy a járási magnemesítő állomástól kapott vetőmag értékét semmi feltétel mellett nem szabad hagyni leromlant, sót annak értékét növelni elsőrangú feladatuk. Sorolás után azonnal lássunk hozzá a kukorica ápolásához A kukorica ápolásnál két szempon­tot állandóan figyelembe kell venni. Az egyik az. hogy állandóan gondoskod­junk arról, hogy a talajfelszín már többször említett morzsalékos laza vé­dőrétege mindig megmaradjon és így a legkisebb eső Is beszivároghasson a talajba, viszont a párolgás ' lehetőség­­kicsi maradjon. A másik szempont a gyomnövények kiirtása, hogy azok ne vonhassak el a kukoricától a nedves­séget és a tápanyagokat. Ha kelés előtt a kukoricaföld zápor­­eső következtében erősen megkér­­gesedne és attól kellene tartanunk, / hogy a fiatal növények nem tudnak a kérgen áttörni, a kérget azonnal gyurüshengerrel meg kell töretni Kelés után, ha esőzések következté­ben a taMjfelszín megtömörül vagy a talajon gyomoKjdás nyoma mutatko­zik, a kukoricát mielőbb keresztbe fo­­gasoljuk. Ez a munka a kellő mély­ségre vetett kukoricának nem árt, helyreállítja a talaj laza védőrétegét és elpusztítja a még sekélyesen gyö­kerező kelőiéiben lévő gyomnövénye­ket. Amint a kukorica jól sorol, meg kell kezdeni a fogatos kapálást. A kapá'á­­sok helyes és gyakori elvégzésével megakadályozzuk a gyorrtosodást és főleg a szárazság ellen védekezünk. A „kapával öntözünk" mondásnak igaza van. Száraz évben azelőtt is láf­­hattuk. hogy a rosszul kapált kukorica már egészen elsárgult ugyanakkor a szomszédé, aki a kapálást gondosan végezte, friss' zöldszlnű volt. Kapálni annyiszor kell, ahányszor a talajfelszín megtömődött, ami álta­lában minden esőzés után bekövet­kezik. A háromszori kapálás, amit rendelet is előír, gyakran nem elég ahhoz, hogy a maximális termést elérhessük. Iga­zán jó! akkor műveljük kukoricánkat. Pa földje állandóan gyommentes és laza talajfelszínü marad. A sorközökben fogatos vagy gépere­jű kapálást, a sorokban kézikapálás' alkalmazunk. Mindkét munkánál vi­gyázni kell arra, hogy ne kapáljunk túl mélyre és ne sértsük meg a kuko­rica gyökérzetét, melynek jelentékeny része oldalirányban nó. Az első kapálás körülbelül 10 cm mélyséou is lehet, mert akkor az oldalgyökerek még nem nőtték be a sorközöket. De később már ne ka­páljunk 5—6 cm-nél mélyebbre. Nagyon fontos az első kapálás és az égyelés, idejében való elvégzése, hogy a fiatal növényeknek ezzel a fejlődé­sük kezdetén biztosíthassuk a legked­vezőbb . viszonyokat Jó kezdeti fejlő­dés hiányát később nem lehet helyre­hozni. Az egyelést akkor kezdjük el, ami­kor a kukorica 3—4 leveles és lehető­leg végezzük be a 4—5 leveles stá­diumában Szovjet adatok szerint a fi-ik levélben végzett egyelés a ko­rábbival szemben már majdnem 2 má­zsa terméscsökkenést okoz katasztrá­­lis holdanként. A késői egyelés különösen azért ká­ros, mert akkor már a szomszédos növények oldalgyökerei összefonód­tak és a meghagyott növénykék gyö­kerei az egyeléskor részben elsza­kadnak. Egyelésnél mindig a legerőteljesebb növényeket hagyjuk meg és a gyen­gébbeket még akkor is távolítsuk el, ha a növénytávolság szempontjából azok felelnének meg legjobban. A kezdetben gyengén fejlett növények legtöbbször később is betegeskednek, sőt meddők maradnak és meghagyásuk nagyobb kárt oko2. mint a növénytá­­vólság kisebb eltérése. Egyelésnél a visszamaradó növények gyökérzete kevésbbé lazul meg, ha a szomszédaikat nem felfelé, hanem oldalirányban huzzuk ki. A kirkoriőa töltögétése helytelen, mert kiszárítja a ,a!ajt. Ez a művelé­si mód csak kivételesen túlnedves fek­vésben. pl. olyan völgyekben, ahol a talaj túlságos nedvességtartalmának csökkentése előnyös. A felesleges oldalhajtásokat távolít­suk el. Száraz éghajlatunk mellett a fattyazás igen szükséges művelet, mert a csövet többnyire nem hozó oldalhaj­tások csak feleslegesen fogyasztják ь talaj vízkészletét. Ne várjuk meg, míg a fattyúhajtások túlságosan megnyúl­nak, kb. 15—20 cm hosszúakat már anélkül jól lecsavarhatjuk, hogy az anyatöveket megsértenénk. Az üsződaganatokat felnyílásuk előtt szedjük össze és óvatosan, hogy po­rukkal ne fertőzzék meg a Talajt, hordjuk le és égessük el. i Й. Gy Harcba az amerikai szövőlepke ellen Az amerikai szövőlepke gyümöl­cseink nagyon veszedelmes kárte­vője. 1948 as évtől óriási károkat okozott, főleg Szlovákia d-'i részein. Az utóbbi időben annyira e'terjedt, hogy most már az északi járásokat is veszélyezteti. Milyen az amerikai szövőlepke A lepke kb. másfél centiméter hosszú és fehér szárnyai vannak. Az első szárnyakon fekete vontok lát hatók. A lepkék napnyugta után kezdenek, röpködni. Napközben gyö. kereken és fák vastagabb ágain, va­lamint oszlopokon és fa'akon tele­pednek le. A lepke tojásai világos­­zöld színűek és a fa felső ágai le­­.ve’einek alján találhatjuk meg őket Egy egy lepke 2.000 tojást is lerak. A kikelt hernyók eleinte kicsi nyék. Színük először vajsárga, ké­sőbb vi ágoszöld fekete fejrésszel. Az érett hernyók 2 és fél, sőt .3 és fél centiméter hosszúak. Szőrözetük nagy. A bábok egy centiméter na­gyok és szürke hálózattal vannak körű'véve. A fák nyílásaiban és el­öregedett héj alatt találhatók. A szövőlepke élete Április végén vagy május elején a lepkék kirepülnek és lerakják a tojásokat, főleg szeder, jávor és al­mafa fiatal ágaira. A tojásokból ki ke'* apró hernyók beszövik azt a le velet, amelyen vannak. Azután sor kerül a szomszédos levelek beszö­vésére, végül pedig az egész fát kö­rülveszik pókhálószerű anyaggal. — Így védekeznek a számukra kedve­zőtlen behatások ellen. A hernyók eleinte csak a levél közepét rágják később azonban elpusztítják az egész levelet еду-két erősebb éren kívül. Az idősebb hernyók elhagyják a há­lót és önállóan élnek. A hathetes hernyók aztán felkeresik a lyukakat és famélyedéseket, ahol begubózásra tömörülnek. Az első nemzedék báb jaiból 6—14 nap mu'va kikelnek a lepkék (július végén.) Ekkor kezdő­dik a második nemzedék. Az egész fejlődési folyamat megismétlődik A második nemzedék hernyói július végétől egész őszön át pusztítanak, amikor aztán begubóznak és ebben a fejlődési álapotban áttele'ne к Az amerikai szövőlepke »nálunk rendszerint két nemzedéket nevel, de nagyon kedvező ősz esetén a har­madik nemzedék is pusztíthat. A szövőlepke kártékony tevékenysége Az amerikai szövő1 epke hernyói annyira elterjednek, hogy minden fának és bokornak a leveleit lerág ják. Legszívesebben az eper és iá vorfa levelein lannd-'-u áp szívesen és válogatás nélkül lerágja az alma körte, szilva, barack és a többi gyü­mölcsfa leveleit is. Sőt egyes zöld­ségféléket is szívesen felkeres, így például a káposztát vagy a cukorrá nát. is. E1 őfordidhat az. hogy egész gyümölcsös vagy park1 evél setét tönkreteszi. A fák teljesen levél nélkül maradnak és ennek követ­keztében nagyon szenvednek. Ezzé1 veszélyeztetve van a gyümö'cstermés s maga a fa is annyira legyengül hogy nem bír áttelelni. Hogyan harcoljunk e veszedelmes kártevő ellen A kártevő mechanikus kiirtása na­gyon hatásos és jó, ha ideiében vé­gezzük. öldössük le a falakon, osz­lopokon, öreg famélyedéseken ülő lepkéket, seprűnyéllel, vagy rongy gyal. A megtámadott fák ágain lévő hernyókat ágastul vágjuk le és tü­zeljük el. Ezt akkor végezzük, ami­kor az ágnak még csak a felső leve­lei vannak megtámadva. Ez u vé­dekezési mód nagyon olcsó és и leg­hatásosabb. Ezért végezzük a <ep­­nagyobb gonddal. A hernyókat el kell távolítani a kerítésekről, gszlo gokról, az udvarokon és az utcákon. A halárban levő fákat is m-.o Kell tisztítani. Az idősebb hernyókat fogdossuk össze Szedtük ki őket a fák mélye déseiből és más rejtettebb helyekről. Vegyi módon úgy irthatjuk az amerikai szövőlepkét, hogy 1 száza­­lékos dynollal permetezünk. Ezt kü­lönösen azokon a fákon ilkalmaz­­гик, amelyeken a mechanikus irtást nem lehetett rendesen megvalósíta­ni. (A magas fákon.) Ugyancsak ajánlatos az erősen megtámadott fá­kat is permetezni. Az amerikai szövőlepke elleni harc minden gyümölcstermelő elsőrangú feladata. A vegyi szereket a kerületi nemzeti bizottságtól a járási és he lyi nemzeti bizottságokon keresztül lehet beszerezni. Csakis akkor tudunk hatásosan harcolni gyümölcsöseink e nagyon veszedelmes kártevői ellen, ha a munkát jól és gondosan megszer vezzük. Hogy jobb minőségű, elegendő meny­­nyiségü és olcsóbb ruházati árucikk álljon rendelkezésünkre, ez nagy mér­tekben függ gyapiútermelésünk foko­zásától. Itt utalnunk kell arra, hogy nem kielégítő mértékben folyik nálunk a nagyüzemi juhtenyésztés. Igen sok szövetkezetben pedig szinte adva van­­rfak a feltételek és nem élnek ezekkel a lehetőségekkel. Előfordul az is, hogy megvan ugyan a szövetkezeti juhállomány, de szak­tudás és gondos ápolás hiányában kipusztul, tönkre megy. , Az alábbiakban néhány — a nagy­üzemi juhtenyésztés szempontjából fontos — szaktanáccsal szolgálunk, amelyek a juhok kiválogatásánál irány­adó tulajdonságok. A juhtenyésztésben valamennyi iránynál legyen az gyapjú-, irha-, hús-, tejtermelő stb igen fontos té­nyező az egyedek egészségi állapota Csak az egészséges egyedeknek van­nak normális, egészséges utódaik és csak az egészséges állatoknál bonta­kozik ki teljes mértékben a terme­lőképesség. Hogy juhászataink legnagyobb része kellő termelékenységet nem tud fel­mutatni. annak okát főleg abban kell keresni, hogy a rendszeres bonitáláson alapuló tenyészkiválasztás hiányzik. (A bonítálás kifejezés a latin „bonus”-bői ered, ami „jót” jelent.) Fontosságát bárki megállapíthatja, ha juhait egyenként a fejlettség, gyap­júmennyiség, fürthosszúság, gyapjú­­tlnomság. stb. szempontjából átvizs­gálja Kiderül közben, hogy 2—3 kg nyírósúlyt nővesztők közt 6—7 kg-ot szolgáltatók, AA finomságnak között AB. sőt В finomságnak is akadnak egyazon nyájban. Ha már most az összes, alább Jelzendö tulajdonság->k egybevetéséből kiderül, hogy bizonyos anyajuh, toklyó vagy kos csekély értéket képvisel, akkor ezt minél előbb ki kell selejtezni és he­lyébe jobbat állítani A nyáj terme­lékenysége Így fokozatosan nő, meri nem az értéktelen selejtes juh fo­gyasztja a drága takarmányt, hanem egv nagyobb termelőképességű állat, másrészt azért, mert a jobbnak talált anyák ivadékai lépnek a kiöregedettek helyébe. A bonitálást rossz idő esetén az akolnak egy világosabb részletében, kedvező időjárás mellett pedig a sza­badban ejtsük meg. hogy a gyapjú minőségét jól megítélhessük. Az anyajuh bonitalásánál a követke­ző értékmérő tulajdonságokat kell megállapítani: 1. Termékenység. Nem való a te­­nyésznyájba olyan anya, mely 2 év őta bárányt nem szült, akár amiatt, mert nem üzekedett és fogamzott, akár amiatt, mert következetesen elvetélt. Tenyésztésre alkalmatlan a tőgygyul­ladáson átesett, tőgyén hegyes forra­dásokat mutató, de különben egészsé­ges anya sem. Az ilyen anyákat azonban még az üriinyátban gyapjútermelésre nagyon gazdaságosan fel lehet használni, mert 5—6 kg súlyban szép belszer­­zetű bundát növeszthetnek ridegtar­tás melltut Is. 2 Egészséges szervezet. A gyógyít­hatatlan, idült betegségben szenvedő anya keveset termel és hitvány bá­rányt nevel. Iparkodjunk olyan anyá­kat elszaporítani anyanyájunkban, me­lyek még az átmeneti nélkülözések (szárazság miatt kisült legelőn stb.) idején Is megőrzik kondíciójukat, me­lyek Igénytelenek, élelmesek és a be­tegségeknek ellenállnak. 3. Kor. Népgazdaságunk ellen súlyos vétek kiselejtezni minden 6—7 éves juhot. Hiszen az, hogy аг öregedéssel párhuzamosan a termelés csökkenése mikor és milyen ütemben áll be. az egyedek szerint változó. Ezért legjobb nem is nézni a fogakat, hanem csak az anyajuh tapláltsagi állapot#­­ból, bundájából, bátanyának minősé­géből, tejtermeléséből állapítani meg, hogy érdemes-e tovabbtartasra. Ne feledjük, hogy az öregkorukban is sok gyapjút és tejet termelő, egész­séges bárányt nevelő anyákban a leg­nagyobb életerő lakozik. Ha nyájaink­ban az ilyen csaladok elszaporodnak, akkor lesz valóban nagy termelékeny­ségű. jó takarményértékesítő. ellenál­ló. igénytelen a juhállományunk. 4. Termelőképesség. A Juhról annál több gyapjút remélhetünk, minél tö­­möttebb a bunda, minél hosszabbak a fürtök és minél jobban be van nőve a has. A tomöttség megállapítása a bunda nyomkodása, vagy a fürtök kö­zötti kopasz sáv megtekintése útján bizonvos tapasztalatot igényel. A fürthosszúság mérőléccel mérve legalábh 6.5—7 cm-t érjen el, ha több annál jobb. Még nagyobb gyakorlatot igényel a finomság megállapítása, de ezt a jó­­szemű juhász könnyen elsajátítja. Mi­nél finomabb a gyapjú, annál nagyobb értéket képvisel. Fésüsmerinökná] se legyen a gyapjú A/B-nél durvább, míg cigájáknál a C-D minőséggel is meg vagyunk elégedve. A tejtermelőképesség mértékét az árulja el, hogy a havonként tartott prőhafejések alkalmával mennyi volt a napi tej. E tekintetben Is igen változók fésűs­­merinóink. Egyik még a bárányt se tudja ellátni kellő mennyiségű anya­tejjel, a másiktől pedig a bárány le­választása után még 60—100, sőt ki­vételesen 200 litert is lebet elfejni. Ezért vezessük be mindenütt a nyáj­ban a havonkénti ismétlődő prőbafe­­jéseket! 5. Atöröklőképesség. Becsüljük meg különösen azokat az anyákat, melyek nemcsak maguk mutatkoznak a leirt módon bonitálva értékes tenyészálla­toknak, hanem ilyenek az ivadékaik is. Ezért érdemes jegyzeteket készíteni arról, hogy bizonyos egyénnek milye­nek az ivadékai, A jól fejlett, sok és finom gyapjút termelő utódok jelzik, hogy az anyá­nak hú az átörökítőképessége is. A kosok bonitálását hatványozott gonddal végezzük el. Ha a kos here­rejtő. vagy utána sok anya visszaüze­­kedik, akkor csak annyit ér, mint a gvapjútermelő ürü. A kos is legyen egészséges szerve­zetű, edzett és ellenálló. Legyen testén tömött, hosszúfürtő bunda! Hibátlan testalkatával javítsa az anyák esetleges gyengéit is az ivadékokban. A tavaszi bonitás alkalmat nyújt a szopós és választott bárányok alapos átvizsgálására is. A pár hónapos bá­ránynál a fejlettség, továbbá a testal­kat mellett a bunda sűrűsége és a has benőttsége is megállapítható. Védekezzünk a répamoly ellen A cukorrépa már kisorolt. Ezzel egyidejűleg várható, hogy megjelenik a répamoly, répaföldjeink veszedelmes kártevője. A répamoly barnás színű, szétter­jesztett szárnyainak hosszúsága 10— 14 centiméter. Ráül a fiatal répára, hogy ott lerakja tojásait. A petékből kikelt hernyók nagy mértékben veszé­lyeztetik úgy a cukorrépát, mint a többi takarmányrépát. A répamoly elfen csakis úgy véde­kezhetünk a leghatásosabban, ha Ide­jében fel vesszük ellene a harcot. Ez­ért a répát porozzuk meg dynocid-ké­­szltinénnyel, amelyet az állam díjta­lanul a termelők rendelkezésére bo­csát. Az egész porzási akciót a járási nemzeti bizottságok növényegészség- Ugyi előadói irányítják a helyi nem­zeti bizottságon keresztül. Répatermelőink fontos feladata te­hát, hogy gondoskodjanak arról, hogy répa földjeiken megvalósítsák a dyno­­ciddal való védekező porzást. t. A cukorrépa-termelők figyelmébe A földművelésügyi minisztérium a belkereskedelmi minisztériummal és az élelmezésügyi minisztériummal együtt figyelmezteti a cukorrépa-termelőket, hogy a cukorrépa után járó cukorada­gokat csak akkor adják ki teljes egé­szében, ha minden termelő idején föld­be teszi a cukorrépamagot és gondo­san ápolja a növényzetet. Az idejében elvetett cukorrépa alap­ja annak, hogy elérjük és túllépjük a 1 tervezett hektárhozamokat. Az időjá­rás kedvező, szinte kivételesen kedvez a cukorrépavetésnek, mégis minden kerületben súlyosan elkéstek a cukor­répa vetésével. Ezért a földművelésügyi miniszté­rium a belkereskedelmi minisztérium­mal és az élelmezésügyi minisztérium­mal együtt felhatalmazza a kerületi nemzeti bizottságokat, hogy azokon a helyeken, ahol a cukorrépa vetését legkésőbb április 30-lg nem végzik el, a cukorrépa tavaszi munkái után járó cukoradagokból 20 százalékot levon­hatnak. Azonban ezzel az eljárással nem szabad megrövidíteni azokat a brigá­­dosokat, akik segítenek majd a nö­vényzet ápolást munkában. A földművelésügyi minisztérium fel­hívja az EFSz-ek tagjait, a kis- és középparasztokat és a nemzeti bzott­­ságok dolgozóit, hogy kövessenek el mindent a cukorrépavetés gyors befe­jezésére.

Next

/
Thumbnails
Contents