Szabad Földműves, 1953. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1953-04-26 / 17. szám
1953. április 26. fiaira et Földműves ' 9 Részlet Szabó Béla „Mint szemünk fényét . . című regényéből Pap Pali közbeszól A galántai szövetkezet elnöke akendertermelésben elért jó eredményekért átveszi a jutalmat. Tíz munkaegység egy nap alatt Ezen az estén a csoportvezetők rövidre fogták megbeszélésüket és Ferivel együtt elindultak a kultúrházba a gyűlésre. Az úton Feri Bakes, sal tárgyalt itteni terveiről. . ide rült hogy Bakos már olvasta az „Aratást” s különösen nagyon tetszett neki az a rész. ahol a Május Elseje kolhozban megalakul a párt szervezet. Ezenkívül Andrej, a I - rületi párttitkár jellemzése is nagyon megkapta. Így vitatkozva érkeztek a kultúrházba, ahol a község népe már nagy számban volt jelen. Feri aggodalommal tekintett a lámpafényre. Szerette volna még ma este megkezdeni ,.Az aratás” vitaestjét. Már pedig ilyen homályos megvi’ágít « meV félt. hogy a felolvasás n-e/n fog úgy hatni, mint a villanyfény mellett. Bakos azonban megnyugtatta hogy mire a felolva sásra sor kerül, a villany biztosan újra égni f о Elől a széles asztalnál már heh зí foglalt a várt-izefőséo Kalinovszl val az élen. Ott volt Takács Teri is. Komoly, sovány arca ebben a meg vüágításban még szenvedőbb kifejezést öltött, mint rendes körülmények között. Kovács II. is helyet foglalt, szigorú arca most méltóságot sugárzott. Rózsa Ignác szintén meg érkezett T'bor fiával. Tibor a tömeg közé keveredett, rriíg bozontos bajszú apja az asztalhoz közeledett Utána mindjárt öccse Zsiga is megérkezett Zsigának hasonló bajusza volt, mint Ignácnak. csak szemöldöke nem volt olyan bozontos Egykorúaknak néztek ki de Zsiga két évvel fiatalabb volt. mégis a pártJ ban ő volt az idősebb. Ö már járási pártfunkcionárius volt és ide már mint vendég érkezett... Zsiga a já rási kiküldött szomszédságában fog lalt hel ett, Kincses Imre mellett, aki fekete-bőrű volt. mint egy cigány szeme is fekete volt, csak szemefénye villogott arcából, mint erős. egészséges fogsora. A nép egyre sokasodott. Egyre többen érkeztek. Egyesek porosán ahogy a mezőn dolgoztak, mások meg megfésülve, megmosakodva, mint ünnepnapkor szokás. Gosztényi is megjött feleségével és lányával. Annussal. A Csemadok elnökét Kalinovszky azonnal magához • intette és kérte, foglaljon helyett az asztalnál Hasonlóképpen Hospodár Janót, a CslSz elnökét is. a vezetőség te gjai közé ültették. Kalinovszky felállt és bejelentette, hony az agitkettősök gyűlését megnyitja s azon nyomban, mintha csak parancsszóra történt volna, meg pyiHt a villany és vakító világossággal árasztottr el az egész kultúrtermet. A jelenlevők hunyorgottak, Kiss Feri előtt pedig pár percig mintha táncot járt volna az egybegyűltek arca, szeme. A kultúrterem zsúfolva volt. Azok. akik nem jutottak ülőhelyhez, a falhoz támaszkodva álltak és vártak. Ezek között vo'tak a traktoristák is. Olyanok voltak, mint a kéményseprők, arcuk éppen olyan olajos volt, mint kék vászonból készült munkaruhájuk. A kék azonban már jó régen megszűnt kék lenni, helyébe az átitódott c^aj meg kenőcsfoltok elmosódott, piszkos szürke színe lett az uralkodó el era. Csend lett, mint a fény úgy uralkodott egyszerre a teremben Kalinovszky érces hangja. Forradásos, elgörbült álla, mintha kisimult, helyrebillent volna abban a pillanatban ahogy beszé]ni kezdett. Felszólald i rövid volt. aggodalmát fejezte ki afelett, vpjjon az agitpárok helyesen végezték-e el szervező és propagan da munkájukat a Május elsejei ünnepi felvonulásra. Hangsúlyozta hogy most. amikor május 1 nerc küszöbén állunk, nem veszi észre a községben azt a lelkes készülődést amivel 1952-ben illene ünnepelni ezt a nagy napot. Őszintén megmondja hogy személyesen járt néhány házban és érdeklődött, hogyan agitáltak az agitkettősök és bizony nagyon le hangoló tapasztalatokra tett szert. — Sajnos, — állapította meg Kalinovszky, — az ilyen gépies munka mit sem ér és éppen ezért helyesnek tartaná, ha az agitkettősök jóvátennék hibájukat és agitációs útjukat holnap újra megismételnék. Ezzel beszédét be is fejezte és kérte a jelenlevőket, szóljanak hozzá. Valaki mindjárt szólásra is jelentkezett, azt mondta, hogy teljesen fölöslzeesnek tartja, hogy a- agitpárok újra végigjárják a község házait. Ügy véli, hogy Alsófalun már mindenki tudja, még a múltból, hogy mit jelent mind annyiunk számára Május 1-e. Éppen ezért, minden szóbeszéd csak nevetséges ... Soha ezelőtt nem hívtak meg senkit és mégis mindenki ott volt a felvonuláson. Ekkor a tömegből egy sápadt gyermek emelkedett fel és szót kért. Pap Pali volt, a pionírok vezetője, aki erre az alkalomra a pionírok vörös nyakkendőjét is felvette. Kalinovszky mosolyogva adta meg neki a szót, tudta, hogy Palit érdemes mindenkinek meghallgatnia. Pap Pali hosszúnyakú, nyurga gyerek volt, 15 éves lehetett, arcán lángrózsák égtek, látni lehetett, hogy zavarban van, de csillogó szeme és duzzadt szája szinte ízott a türel metlenségtől. hogy megmondja mindazt, ami szívét nyomja. Derű, izgalom futott végig az egész termen, minden tekintet rászegeződóu, mindenki mosolyogva várt. Mosolyogtak az elvtársak is, az egész pártvezetőség Kincsessel együtt, csak Pap Júlia izgult, a gyerek anyja ... Vájjon nem fog-e valami jóvátehetetlent mondani az egész község né pe előtt? Pap Júlis aggodalmai alaptalanok voltak. Feri legszívesebben megölelte volna a gyereket, amikor meghallotta szenvedélyes hangját. Pali, mint egy felnőtt kezdte be szédét. — Tisztelt elvtársak, elvtársnők, tisztelt kultúrtársak, kultúrtársnők megmondom, ahogy van, hogy igen helytelennek tartom az elhangzott felszólalásokat. Az elvtársak úgy beszélnek, mintha a világon csak 30 és 40 éves emberek léteznének. Rólunk. akik még nem vagyunk 20 évesek és nem tudjuk, hogy Alsó falun milyenek voltak a Május elsejék, teljesen megfeledkeznek. Ben nünket semmibe sem vesznek mintha nem is léteznénk. Én kérem, ezt felháborítónak tartom és az összes pionírok nevében tiltakozom ez éljen. Nekünk igenis meg kell magyarázni, hogy mit jelent Május elfis feltétlenül ragaszkodom hoz~á- hogy bennünket, pionírokat külön hívjanak meg a felvonulásra. A teremben óriási zsivaj és taps tört ki, éljenezték és bátorították Palit. A gyermek a viharos éljenzés közepette mozdulatlanul állva maradt. Most már nyugodt volt, látni lehetett, hogy nem ül le addig, amíg mindent el nem mond, ami az utóbbi napokban felgyülemlett benne. — Es kérem szépen, — folytatta, — azt akarom még megmondani, hogy... — Itt megállt egy pillanatra, mintha a megfelelő kifejezéseket kereste volna mondanivalójához —... Hogy hát... Hát igen, azt hallottam, hogy a Szovjetunióban az üzemekben, minden műhelyből meghívják a munkásokat és minden kolhozból a kolhozistákat -s az iskolákból a pionírokat is meghívják a Május elsejei felvonulásra. Ügy hívják meg őket, olyan illedel mesen, olyan tisztelettel, mintha lakodalomba várnák őket. Hát kérdem, miért nem lehetne bennünket is ilyesformán meghívni? Es nem igaz az, hogy nem kell, fölösleges magyarázni ... nem fölösleges ..., mert mindenkinek tudnia kell azt, hogy mi építünk és ünnepelünk---Igen kérem, hát csak ezt akartam n, ondani... Ezzel már le is ült és újra felhangzott a fülsiketítő tapsorkán. — Pali lihegett, szinte szédült. Pap Júlia megölelte örömében, már ... már meg is akarta csókolni, de nem merte, mert tudta, hogy otthon szemrehányást kap fiától, aki minduntalan tiltakozott az ellen, hogy anyja simogassa ... Pali már évek óta felnőtt akart lenni... és olyun munkát is végzett, mint egy felnőtt, hiszen ő vitte rá az anyját arra is, hogy három holdjával belépjen a szövet jzetbe. Kalinovszky válaszolt Palinak. Beismerte, hogy tökéletesen igaza van akkor, amikor kifogásolja, hogy a pionírokkal nem foglalkoztak eddig érdemben a májusi felvonulás megszervezésénél. De ezt a község jóvá fogja tenni. Ezennel megígéri Palinak, hogy ő személyesen megy el az iskolába és meghívja a pionírokat. Arról is biztosítja, hogy külön traktort is kapnak ... A meghívás olyan formában történik majd, ahogy az a Szovjetunió, ban szokás. Csak azt szeretné még tudni, hogv kitől hullotta mindazt, amit a Szovjetunióról mondott. РаЧ illedelmesen felállt, mint az iskolában és válaszolt. — Kovács Józsitól, meg Liska Al berttől a bányászoktól, akik már tudnak oroszul olvasni, ök ezt egy szovjet folyóiratban olvasták és ők mesélték nekem. — Rendben van fiam, megígérem, hogy kívánságodat teljesíteni fogjuk. Gosztényi emelkedett most szólásra és felhívta a jelenlevőket, hogy A znojemi járásban lévő vracovicei szövetkezeti tagok nagyon sokat gondolkoztak azon, hogy vájjon átengedjék-e Pick Robert szövetkezeti tagot a gépállomásnak. Végül mégis úgy döntöttek, hogy a csúcsmunkák idején a helyi brigádközpontban dolgozzon. Pick elvtárs az új munkahelyén a legaprólékosabban megismerkedett a gép karbantartásával kapcsolatos feladatával, valamint a brigád és a reábízott gép teljesítőképességével is. Z-25-ös gépén március 28-ig, öszszesen 14 nap alatt átlag 110 hektár földet művelt meg. Teljesítményét állandóan ellenőrizte. A gép műszaki karbantartását szinte maga végzi. Az agregátokat az ő javaslata szerint készítették. Fogasolásnál egyszerre 14 méter széles sávot visz. Április első hetében normáját 450 százalékra teljesítette és 250 százalékos üzemanyag megtakarítást ért el. Pick elvtárs a következőképpen osztotta be munkaidejét: reggel 6,00 órától 6.30-ig a gép karbantartását végzi el és átvizsgálja a vontatott berendezést. 7.000 órakor már a mezőn van es 14 órakor tér haza ebédre. A gépét ismét ellenőrzi és 15.000 órakor dolgozni kezd. Munkáját legkésőbb este 20 órakor befejezi. Aznap azonban még felvételezi a másnapi üzemanyag szükségletét is. maradjanak. Olvasókör alakul ez este a CslSz. a Csemadok és a Szovjetbarátok rendezésében. Egy részt olvasnak fel most Galina Nyikoíajevna szovjet írónő Sztálin-díjas müvéből, „Az aratásból”. Gosztényi mondanivalóját nem fejezhette be mert Földes Bandi, a traktorbrigád vezetője hangosan beleszólt. — De hiszen ma azért jöttünk, hogy résztvegyünk a vitaestén. Az ilyen munkabeosztással március 26-án reggel 7.000 órától este 20.000 óráig 43 hektárt fogasolt meg, ami 12.9 átlagos hektárnak felel meg. Ennél a munkánál 40 liter naftát használt el. Tekintve, hogy az a talaj, amelyen dolgozott a 111. nehézségi osztályba tartozik és a norma Z-25-ös géppel 8 6 hektár, az előírt üzemanyagfogyasztás pedig hektáronként 3.4 liter, Pick elvtárs a normáját 500 százalékra teljesítette és 106 liter üzemanyagot takarított meg. Ugyanilyen Haladata volt március 27-én is és ugyancsak 43 hektárt fogasolt meg 40 liter üzemanyagfogyasztás mellett. Ezt az eredményt nemcsak fo^asolásban érte el, hanem a műtrágyaszórásban, valamint a középszántásban is. Pick elvtárs a normáját átlagosan 250 százalékra teljesítette. Ez a magas teljesítmény sohasem történt a minőség rovására, amint azt Pribyl agronómus is bizonyítja. Pick elvtárs március 26-iki munkájáért 10 munkaegységet kapott, vagyis előlegképpen 500 koronát, továbbá a szövetkezettől az elszámoláskor kap még pénzben 200 koronát, természetben 35 kilogramm gabonát, 10 kg burgonyát és 10 kg répát. Ezenkívül a gépállomástól üzemanyagtakarékosság címén is jutalomban részesül. Pick elvtárs március 27-iki teljesítményéért ugyanilyen jutalmazásban részesült. Jókor jött ez a közbeszólás. Feri hálásan gondolt Bandira, mert nagyon jól tudta, hogy ezek a fáradt emberek az tiész napi munka után most legszívesebben pihennének. — Már pedig okvetlenül fontos, hogy az első felolvasás sikerüljön és vedig a nagy tömeg előtt. Ezért mi . denképen ragaszkodott ahhoz, hogy ma és ne holnap legyen a felolvasás. BECSÜLETES KERESKEDÉS Micsoda gazdag konyhakertészete van a „neggel” kolhoznak! Területszerte híres! Van ott bőven szép nónuposretek, mindenféle paradicsom és répa, piroskáposzta, sárgadinnye, hagyma é" görögdinnye. Minden vanebben kolhozkertben! Minden!... Lehet, hogy .gyesek mosolyognak ezen és azt mondják magukban:. . „Ravas r ez az Anyiszim Petrovi' s: a maga kertjét dicséri!" t,n erre csak zt válaszolhatom: nem dicsekszem, hanem az igazs igot mondom. Anton Antonovics• kolhozunk el nöke а г Ágiben eljött hozzánk a konyhakertbe. — Bőven van nálatok minden, Anyiszim Pet ~vics — mondja. — Es ez -sz? — kérdem. — Hisz ezért dolgozunk! — Ügy... Es a dolog kereskedelmi oldalával nem foglalkozói? — jegyzi meg az elnök. — A kereskedelmi rész nem rám tartozik — válaszolom én. — Ez nem az én dolgom. — Hogy hogy nem rád tartozik? M; az hogy. nem az én dolgom? — méltatlankodik az elnök. — Az állammal elszámoltunk. A munkaegységek után sem tudjuk mindazt szétosztani. El kell adni a termén leki'. S rövid gondolkodás után kiad,a az utasítást: 4 — Holnap elviszed a zöldséget a piacra. — Anton Antonovics, ments rel engem ez lói — könyörögtem. — Nem vagyok én kereskedő! Utoljára akkor jártam a bazárban, amitcr még egyénileg gazdálkodó paraszt voltam! Nem szeretem én az ilyen dolgot... Щ — Majd megszereted! — vágott közbe z elnök. — Adok neked két szekeret, két pár ökröt — és'elmész Jártál iskolába, tudsz számolni! Mit volt mit tennem, készülni kezdtem a bazárba ... Megérkeztü ,k. Olyan tömeg volt, hogy nem tudtam, hol álljunk meg. ,,No, te is rosszkor érkeztél, Arr-'iszim Petrovics — gondoltam magamban — Add el a dinnyédet, ha tudod, amikor az egész kerületből hoztak ide! Még csak észre em vesznek ingem az ökreimmel!" Megtelepedtem egy szekér mellett Ugyanolyan árú volt rajta, mint az én szekereimen. Az árusító is has ított hozzám. Kesebajszú öreg ember volt■ mint én, csak éppen morcos eg'1 'ácsit. — Erőt, egészséget, öreg! — üd vözöltem. — Köszönöm, neked is, atyuska/ — felelte. — Csak ne zavarj engem. Ha már szomszé lom lettél, legyen benned kereskedői becsület: ne verd le az árakat és ne vedd el a vevőimet. Majd elmondta, hogy minek mi az ára. — Es ne fe -dd el — tette hozzá, hogy amennyit kértél, annyiért is add! — Rendben van — mondtam. — Köszönöm a kioktatást, az árúmnak azonban én vagyok a gazdája. Megkezdődött az elárusítás Először nagyon unalmasnak találtam. Jön a vevő, kérdi az árat, s utána megrázza a fejét és odábbmeay. Láttam, hogy sokat kérünk. De nem mertem lejjebb menni, féltem, hogy vétek a kereskedői becsület ellen. Nézem a szomszédomat s látom, hogy az gőgösen pöfékel és rá sem hederít arra, hogy a vevő elmegy tőle. — Ej, öreg — mondtam neki — így nem adunk el semmit! Ö hallgatott. Szekere felett hatalmas gyűrűkben gomolygott a mahorkafüst. Unalmamban figyelni kezdtem, hogyan ’ szél get az öreg a vevőivel. Jött egy nő, kilálasztott egy diny. nyét, megkérdezte az érát, majd visszatette a dinnyét és valósággal sértődötten mondta: ,,Ej, de drága!” — Drága?! — válaszolta az öreg mosolyogva. — Tudod, milyen a mi földünk? Meszes. A dinnye meg a homokot szereti. A nem dinnyeföldön termett dinnye tiszta veszteség a kolhoznak! Fájdalom, nincs dinnyeföldünk! S/az öreg morogni kezdett amiatt is. hogy egyáltalában eljött a bazárba, szidta a vevőket, hogy mind olcsón akarnak vásárolni. ,,Na — gondoltam magamban — az ilyen kereskedéssel nem sokra megy az ember, csak a kolhozt szégyenlíti m-g!...” Csak hallgattam, hallgattam az öreg sirámait — s a méreg fogott 4 Vén ördög elküldték dinnyét árusítani, ő meg c. kolhoz becsületében gázol. S minél többet morgott az öreg, annál jobban forrt bennem a méreg N n tudtam türtőztetni t. tagam tovább. — Ne is hallgassanak rá! — kiáltottam. — Sírni jött ide ez a vén krampusz, nem árusítani! Kolhoz termények kellenek? Tessék, van itt! — Mutattam dinnyéimre. — Jüjenek hozzám, vegyenek! Kolhozunk gazdag, neve „Reggel”. így hát jó ..reggelt” polgártársak! Kolhozunk gazdag, f Idjeink jók, a mi linnyeföldjeinknél különb az egész téri jten nincsen! Nézzék meg, — csupa frissen szedett dinnye, paradicsom• elsőosztályú mi. I! Vegyék meg és másodszor már csak Anyiszim apót fogják keresni ■ bazárban! Hogy mi az ára? Mennyit kér az öreg, aki a rossz föld miatt sír? Az sok? No, hát én olcsóbban adom, ne féljenek, nem lesz veszteségem! „ Néztem, hol a szomszéd. Láttam, hogy az- öreg megfordította a szekerét, ^ jeiém se nézve iszkolt a bazár másik vége felé. Csak az ok it bíztatta: — Ne, te átkozottak! Ne-te, hogy sza' dnátol: meg! A vevők mind hozzám csődültek. Tálén egy ór„ alatt eladtam árúmat, s vidám szívvel indultam haza. — örültem, hogy mélyére láttam ennek az egész kereskedelemnek, s megértettem, hogy a legfontosabb — a mir 'ség. Ad kell a jó hímé rt és a kolhoz becsületére! Azóta is mindig el tudom adn. a bazárban а ко oz terményeit. — Nini — mondják a polgárok — megjött Amnszim apó, a ,,Reggel” kolhozból. Kitűnő kolhoz! G. n árusít, s a zöldsége — elsőosztályú. Jónapot, Anyiszim Petrovics! no„y mennek az ügyek a kolhozban? Ňe veszítsék el jóhírüket! S körülsereglik dinnyéimet ■.. V. Moszkelenko \
