Szabad Földműves, 1953. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1953-04-26 / 17. szám
1953. április 26. fiatod Földműves 3 Lenin győzelmes zászlaja alatt Nyolcvanhárom évvel ezelőtt 1870 április 22-én született V. 1. Lenin, az emberiség egyik legnagyobb géniusza, a nagy gondolkodó s a világ összes dolgozóinak tanítója és vezére, ô lett Marx és Engelsz tanainak továbbfejlesztője. A marxizmust megtisztította a II Internacionálé opurtunista hordalékától és megújította forradalmi tartalmát. Ezért Lenin felmerhetetlen mértékben növelte a marxizmus kincsestárát. Lenin felfedezte a kapitalizmus egyenlőtlen fejlődésének törvényét a kapitalizmus imperialista szakaszában és bebizonyította, hogy az imperializmus a korhadó és haldokló kapitalizmus szakasza a proletárforradalom előestéjén. Tudományos alapon megindokolta a szocializmus győzelmének lehetőségét egy országban Is. Felvértezte a munkásosztályt a szocialista forradalom egységes teóriájával kifejlesztette a marxizmust a proletárdiktatúra kérdésében, és mérhetetlenül meggazdagította a marxizmust a pártról szóló tanításával. A szovjet nép, vezetve a leninisztálini tanítás legyőzhetetlen ereje által, Sztálin elvtárs vezetése alatt a gyakorlatban bebizonyította a lenini tanítás igaz voltát és legyőzhetetlen erejét. Hiszen nem lehet fényesebb bizonyíték a lenini tanítás helyességéről. mint az, hogy a világ dolgozóinak egvhatoda felszabadult a kapitalizmus járma alól és az a tény, hogy a Szovjetunióban kiépült a szocialista társadalom, olyan társadalom, ahol nincsenek kizsákmányolok és kizsákmányoltak, nincs gazdasági válság, nincsenek munkanélküliek, nincsen éhség és nyomor A szocialista társadalomban a legfőbb célt dolgozók állandóan növekvő anyagi és kulturális szükségleteinek biztosítása jelenti a termelés állandó fejlődése által. A lenini tanítás által vezetve számos ország dolgozói szétverték már a kapitalizmus bilincseit, mint a népi Kínában és az összes népidemokratikus államokban, s rátérnek Lenin és Sztálin által mutatott útra. A burzsoázia és hű lakájainak ama állításai, hogy a leninizmus csupán orosz jelenség, teljesen le lettek leplezve és szét lettek zúzva. A szocializmus építése a népidemokratikus államokban és az a tény, hogy immár 800 millió ember lerázta magáról a kapitalizmus igáját, a legjobb bizonyítékul szolgál arra nézve, hogy a leninizmus ereje mérhetetlenül nagy és a lenini tanítás követendő példa az öszszes országok számára. A lenini-sztálini tanítás nemzetközi érvényességét naponta Igazolhatjuk munkánkban Gottwald elvtárs a Lenin múzeum megnyitásánál ismételten kihangsúlyozta: „Igen, nagyon jól tudjuk, hogy dolgozó népünk kizárólag azért győzhetett és csak azért tudtuk szétzúzni a kapitalizmust, mert Lenin és az ő legjobb tanítványának Sztálinnak útján haladtunk. Egyesegyedül csak is azért építhetjük sikeresen a szocializmust, mert Lenin és Sztálin útján haladunk és erős biztosítékot jelent számunkra Lenin és Sztálin országa a Szovjetunió Egyesegyedül ezen az úton érhetünk el új győzelmeket és gazdaggá és szerencséssé tehetjük országunkat és csakis ezen az úton védhetjük a békét”. Lenin és Sztálin tanítása által vezetve, támaszkodva a Szovjetunió tapasztalatainak kiapadhatatlan forrásaira, támaszkodva ráléptünk az új társadalom építésének útjára, a kapitalisták nélküli társadalom építésének útjára, ahol egyedül a dolgozók kezében összpontosul a hatalom és a gazdálkodás. Lenin és Sztálin arra tanítottak bennünket, hogy állandóan javítsuk és szilárdítsuk rendszerünket, erősítsük a proletárdiktatúrát, a dolgozók erős fegyverét az osztályellenség ellen. A mi rendszerünk, mint a proletárdiktatúra különleges formája teljes mértékben igazolja Lenin szavait: „A kapitalizmusból a kommunizmusba való átmenet igaz, hogy a politikai formák többféleségét alkothatja, de a lényeg egy marad: a proletárdiktatúra". Még többet tanulunk Lenintől és Sztálintól. Népidemokratikus rendszerünket még tovább szilárdítjuk és egyre közelebb kerülünk a szovjet példákhoz. Lenin és Sztálin győzelmes tanításai egyre több dolgozó szivét lobbantják lángra a még elnyomott és zsiákmányolt népek széles tömegeinek soraiban harcra serkentik őket a kizsákmányolok ellen a boldogabb élet eléréséért. A kapitalista és a gyarmati országok munkáspártjai magasan felemelték a burzsoázia által eldobott és összetaposott szabadság zászlaját, fiogy kivívják népeik függetlenségét s hogy ebben a harcban a tömegek élen járnak. Magasra emelve Lenin és Sztálin zászlaját, híven a proletár nemzetköziség szelleméhez népünk, mint a megbonthatatlan egységű szocialista tábor alkotó része még szilárdabban halad előre a demokráciáért, békéért a szocializmusért. Így megyünk rendületlenül előre állandóan elmélyítve a világ összes dolgozóival való barátságot, új győzelmeket aratva, a világbéke megvédése felé. Éljen és egyre magasabban lengjen a nemzetközi forradalmi proletariátus halhatatlan tanítóinak és vezéreinek Leninnek és Sztálinnak dicső zászlaja. Embert és jövőt formál az épülő árvái erőmű Fenn, Puchovtjókora távolságra, a Vág egyik mellékfolyóján, az Árván hatalmas gát és 32 négyzetkilométer felületű vízgyűjtő készül. Az idén május elsejéig befejezik építését. Ez a tó felfogja majd a tavaszi vizeket, » szükség szerint elosztva adja vissza a Vágnak, az év minden szakában biztosítva a kellő magasságú vízállást. Innen kezdve lefelé a Vágón, gátak és erőművek sora: a vízlépcső épül. E nagy természetűtől akító munka segítségével hajózha'óvá teszik a folyót, s villamos árammá alakítják erejét. Puchovnál még csak kezdetén tartanak a nagy munkáknak, de Trencséntől délre már előrehaladottabb az épít. kezés, készül a Kosztolna-Nové Mesto — Horná Streda erőműlánc. Kostolnán az erőmű már kész, hónapok ót.: már áramot ad, s naponta egy vasúti szerelvényre való szenet takarít meg hazánknak. A kostolnai vízmű tavaly, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulóján adott először áramot, a novo-mestói az idén, a harmadik, lépcső, a horna-stredai pedig 1954- ben lép üzembe. A Vág vadregényes völgyében tiszta, ragyogó épületek nőnek a magasba. De még ragyogóbban. még magasabbra emelkedik itt az ember, aki ezeket a műveket építi. Mindegyik építkezés az új ember nagy kovácsműhelye. . Ezreket vonz magához a környező vidékről, s átformálja őket a maga különös kohójában. Az építkezéseken dolgozóknak több mint a fele a környékbek parasztokból és kőművesekből került ki. Az építkezés zsongó, emberformáló műhelyében lett G. Pomajbó eltá--u j, az egykori mezőgazdasági munkásból kommunista vezető. Itt találkozott az ipari munkásokkal, itt szívta magába azt a tanítási, amely mérhetetlen, e’i-otó energiát fakaszt az emberek leikéből. A kiválóan dolgozó Pomajbó elvtársat a pártszervezet iskolára küldte. Amikor vi?*rr,**~t brigádvezető lett. s párttitkár abban a faluban, ahonnan ideszármazott. Végül rábízták az építkezés személyzeti ügyeinek vezetését a leodránfihh kinccsel, az emberrel való gazdálkodást. Szülőfa и jának ná-tszervezete net. Q elnökévé választotta. Pomajbó elvtárs, az egykori zse.lér, a betonozó szakember, j. kommunista vezető — egyik élő jelképe a párt, a munkásosztály és a dolgozó parasztok közötti egységnek, amelyre támaszkodva épül nemcsak az erőmű, Jianem hazánk szocialista jövője. A megzabolázott Vág egész Szlovákia szocialista átalakításának, iparosításának nagy energiaforrásává le,z. A gottwaldi ötéves terv feltör-e az évszázados szlovák ugart. Ércbányák nyílnak és szénbányák bővülnek, épül az új kohászati óriáskombi nát, amelynek elkészültével az egykor elmaradott Szlovákiában az egy főre eső acéltermelés nagyobb lesz, mint az iparáról nevezetes Angliában. Ez n hatalmas építőmunka új szakembereket, vezetőket követel: a város és a falu dolgozói tehát meghódítják a tudományt. A felszabadulás előtt mindössze egy főiskola volt. ma már 8 egyel .men tanul itt az ifjúság. Mindehhez energia kell, sok villamos eneroia a bányáknak és az iize knek is, a lakásoknak és az egyetemek is. Ennek az energiának jórészét a Vág vízierőművei adja' Ezért a célért küzdenek a Vág vízii ,w ~'rnek építői. Ezért küzd.en'k vállvetve, testvéri egyetértésben Dezider Plechla, a Sellyei szlovák és Raj Adalbert a királyfai magyar parasztfiú: betonozó'parí tanulók. Ezért küzd együtt Anton Heic cseh turbinaszerelő Mlenárik szlovák fő mérnökkel és Készéi Péter tornóci áccsal. Közös erővel alakítják it a boldogság völgyévé az Árva és a Vág vidékét. Hazánkban talán sehol sem látni olyan élesen a múlt és jelen közti különbséget, mint éppen itt, a Vág völgyében. Talán sehol sem láthatta népünk oly élesen a gazdagok csillogó, henye élete és a szegények nyo mora közötti vérforraló ellentétet, mint itt Trencsén-Teplic, Pöttyén és a többi előkelő fürdőhely környékén. Most e völgy minden szépsége és gazdagsága azoké lett, akik egykor legfeljebb cselédnek állhatták be az előkelő fürdőhelyek vendégeinek szolgálatába. De népünk nemcsak egyszerűen átveszi a régit, hanem újjáalakítja, sokkal szebbé is teszi. Az új Végvidéken pompás gyárak, modern üzemek tucatjai, uj városok növekednek. A völgyet villamosvasút szeli majd át, az egységes földműves szövetkezetek földjein, istállóiban egész sor gépet, a faluban villanyfőzőt és jégszekrényt látnak el majd árammal az erőmüvek. A délebbre e-’ terűteken ö Szórend szerek fogják behálózni a földeket. A festi hegyek ragyogó tája az itt dolgozó cseh, sz'ovák és magyar dolgozók boldog j,lenét és még boldogabb jövőjét hirdeti. Dolgozó parasztságunk szeretettel köszönti köztársaságunk elnökét, Zápotoeky elvtársat 1 Antonín Zápotoeky köztársasági elnökünket a Nemzetgyűlés épülete 1 előtt a dolgozók sorai köszöntötték. Képünkön egy pionír virágcsokrot nyújt át Zápotocký elvtársnak. Mily gazdag volt Sztálin hetvenhárom éve! Évmilliók kellettek, míg az izzó láva kéreggé változott, S a Kozmosz ősi titkaiból új élet forrása bugyogott elő. Barlangodukba napot varázsolt a forrongó egek fénye, Még szikkadt ugar volt a búzatermő mező: századok küzdelme a máért. Míg síkra szállt a nagy Vezér, új holnapok, új daláért, Sztálin, óh! mily gazdag volt az Ő hetvenhárom éve! Munkásanya szülte: a szabadság glóriáját szőtte bölcsője köré, Az iskola padjait már korán döngeti a jövendő óriásnak ökle. Jövőbelátó sasszemé a csillagutakat kutatta, mérte — Az Olymposzról lehozta az istenek tüzét: csóvát vetett, Lángbaborítva a korhadt világot évekkel mérte a múló perceket, Sztálin, óh! mily gazdag volt az ö hetvenhárom éve! Szibéria hóverte mezején a könyv volt egyetlen fegyvere, Lángeszének varázsos ereje feltárta a marxizmus rejtett kincsesházát. Titánok ereje tombolt benne, ki gúzsbakötve is láncait letépte. Világmegváltás forradalom ez az álma, hite, terve, Nemes acél... Hősök-hőse, mindig győzve, sohse verve, Sztálin, óh mily gazdag volt az Ö hetvenhárom éve! És mindenütt, ahol csak szolganépek élnek, száll a hír, Felvirradt a nap: a zsarnokság százados uralma porba hullott. Gyárkémények a munka dalát zengik... bőségben áll a kéve, Gépóriások túrják a dús szovjet földet, csodás ott az élet, csodás az aratás. Az alkotó kéz ernyedten leomlott — kaszált a nagy kaszás. Sztálin, óh! mily gazdag volt az Ő hetvenhárom éve! A harcosok földjén új nemzedékek nőnek, erőt sugárzó szovjet emberek. Hiába üvölt a véresszájú gyűlölet: Kara-Kum pusztáján aranykalászos lesz A Metró szépsége, Volga csatornája, Téged dicsőít sztálini béke, Az Ö útján menetelnek a végtelen sorok, előre-elöre, élbrigád! Műve él, élni fog örökre és milliók gyásza búcsúra kiált: Sztálin, óh! mily gazdag volt az Ö hetvenhárom éve! a róna. Vojtechovský Béla.
