Szabad Földműves, 1953. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1953-04-19 / 16. szám
6 1953. április 19. líôtfod Földműves A legelő a sikeres állattenyésztés fontos tényezője Az első dolog, amit itt hangsúlyoznunk kell az, hogy a legtermészetesebb, a legolcsóbb és egyben a legértékesebb állati takarmány a gyep. A legelő gyepezete többféle növény keveréke. Van benne füféle, pillangós és gyomnövény. Ezek íze, szaga, táplálóértéke is változatos. A jószág szereti, mert ízlése szerint válogathat közte. Ezzel szemben az istállón etetett takarmány nem mindig friss és ízletes, mint a gyep, sőt gyakran száraz, fás, nehezen emészthető. A jószág az istállóban nem is válogathat, mert csak egyfélét kap. A gyepet viszont szívesen legeti. mert ízletes és friss. Hamar jóllakik tőle, még ha kevesebbet is fogyaszt, mert könnyen emészthető. Az istállón etetett abrak ezzeí ellentétben sokszor nehezen emészthető. A könnyen emészthető gyeptakarmány élénkíti az anyagcserét, értékes része könnyen felszívódik a szervezetbe, salakja pedig gyorsan hagyja el a bélcsatornát. Az Ízletesség fokozza az állat étvágyát. A füvek illata és aromája átmegy a tejbe vagy a tejtermékbe. Ezért olyan kitűnő a havasi legelőkön készült vaj, sajt vagy túró. De menjünk tovább! Vegyük figyelembe azt is, hogy a gyeptakarmányt nem kell kaszálni, szárítani, ''forgatni, behordani és raktározni. Nincs száradási vagy egyéb veszteség. A jószág az elfogyasztott eleséget a helyszínen rögtön feldolgozza tejjé, hússá, gyapjúvá. De nem kell személyzet sem az etetéshez. Ezért a legeltetés aránytalanul olcsóbb, mint az istállózás. Különös fontosságú ez, ha kevés a munkaerő. A legelő füve egyúttal — mint már említettük — a legértékesebb takarmány is. Benne ugyanis mindaz megvan, ami a fejlődő és növésben lévő állati szervezet felépítéséhez, valamint a kifejlődött állat tej-, hús-, gyapjútermeléséhez vemhes állatok számára pedig a magzat táplálásához szükséges. Ezépt kell hangsúlyoznunk azt, hogy csikók, bárányok, borjuk, malacok, süldők, fiatal baromfiak X éves korig a jó legelőt nem nélkülözhetik. A fejlődő szervezet életenergiája olyan erős és annyira gyors, hogy a számító és haladó gazda ezt a körülményt figyelmen kívül sohasem hagyhatja. A kifejlődött állatnál a gyep fehérjetartalma fölös mennyiségben már termelő hatást is kivált. A fejős állat tejmennyisége és a tej zsírtartalma emelkedik, a gyapjú-, hús és a tojáshozam erősödik. Fejősteheneknél a legelőnek ezzel kapcsolatos előnyös hatása még szembetűnőbb, ha nem kell nagy távolságról hazajárnia, hanem az állatokat a legelőn, karámban fejik. A sok járás-kelés ugyanis a tejhozamot egyébként csökkenti. A szakaszos legeltetés ezért is fontos, mert az állat fölösleges utakat nem tesz a járkáiással. Maga a legelés a táplálékszerzés legtermészetesebb módja is egyúttal. A szabadban élő állat, mint a legelőjószág is, nem eszik vályúból vagy jászolból. Táplálékát, sokszor ivóvizét is a földről, a legelőről szerzi meg. Ez mintegy arra kényszeríti, hogy azért meg is dolgozzék. Miközben így önmaga szerzi meg táplálékát, egész szervezete munkát végez. Különösen pedig az izmok és a csontok fejtenek ki nagyobb tevékenységet. A legelőn mozogni is kell, hogy új táplálékhoz jusson az állat. Ez a mozgás serkentően hat az egész szervezet működésére. Hozzájárul ehhez a friss levegő és a napfény erősítő és edző hatása is. A legelőjószág szervezete ilymódon edzetté, szilárddá válik. A gyeppázsit a maga rugalmasságával és puhaságával a rajta legelésző, futkározó jószágnak ruganyosságot is ad. Fontos ez különösen a csikóknál és a futólovaknál. A legelőn felnevelt állat külsőleg szebb és arányosabb. Miközben az állat legel, szétveti mellső végtagjait, nyakizmait megfeszíti. De megfeszül a hát és az ágyék is. Ez elősegíti azt, hogy az állat „jó kötésű” legyen. A hát és az ágyék megnyúlása következtében az egész törzs és a mellkas is hosszabb lesz. Az edzett és szilárd szervezetű legelőjószágnak a betegségekkel szemben nagyobb ellenállóképessége van. A betegség elleni védekezés legjobb és egyben legolcsóbb módja a megelőzés. Ha az állati szervezetet edzetté tesszük, máris hozzájárulunk a betegség elleni védekezéshez. Vonatkozik ez főleg a gümőkórra és egyéb fertőző betegségekre. Az a jószág, amelynek ellenállóképességét a legelőn tartózkodás nem javítja, beteg szervezetű. Ez nem bírja el a legeléssel járó fáradságot, a mozgást, az erős napfényt vagy a szeles, az esős időt. Tehát a legelő egyúttal a természetes kiválasztódás eszköze is, mert rámutat arra, melyik a beteg és melyik az egészséges állat. Végül meg kell említeni azt is, hogy a legeltetés az állati élet legjobb erőforrása. Így az ivarzás is tökéletesedik a legelőn. Mindazok az előnyök, melyeket itt egymásután felsorakozt" m a legeltetés javára, az istállóza mellett csak részben találhatok meg. Most is hangsúlyoznom kell azonban, hogy ezek az előnyök csak a jó legelők esetén állnak elő. A rossz és elhaanyagolt legelő tönkreteszi az állatot. Éppen' ezért, ha van legelő, azt jókarban kell tartani. Ha pedig kevés a legelő vagy egyáltalán nincs ilyen területünk, úgy az istállózás mellett legalább kifutókról kell gondoskodni. Az istállózás hátrányai akkor sem veszedelmesek, ha legalább a növendékállatok legelőjét biztosítjuk. Felnőtt állatok a nyári istállózást még jobban elviselik, mint a növendékállatok. Bedécs Gyula Idejében kiültetett dohány — bö termés — nagy jövedelem nagyon meggyötri, aminek következtében a palánta el is pusztulhat. — Nem ajánlatos a palántázást hideg esőben, vagy az ezt követő hűvös időben végezni. Ilyenkor meg kell várni, míg a talaj ismét felmelegszik, mert a hideg talajban nem f jlődik rendesen, vagyis visszamarad. A korai ültetést Sokszor szándékosan kerülik. Ez indokolatlan eljárás. A későtavaszi fagyok nem minden esztendőben jelentkeznek. Sőt. ha a hőmérséklet leszáll is a OC fok alá, az még nem jelenti feltétlenül a dohány meg' .gyását. A kiültetett palánta rendszerint —■ 3 C fokot minden veszély nélkül kibír különösen pedig akkor, ha ültetéskor az egyik lomblevelet árnyékolás céljából a tenyészcsúcs fölé borítjuk. Esetleges faay után 3—4 napot várni kell, mert a palánta tenyészcsúcsa sokkal ellenállóbb, mint levele. Csak néhány nap múlva lehet el íratni, hogy a fagy tényleg tönkre tette-e az ültetvényt. A gyanús palánta azonnali nótlása еду-két nap múlva esetleg feleslegesnek mutatkozna. Az ültetés rendszerint öntözéssel szokták végezni nem sokat törődve azzal, hogy ez tényleg szükséges e. Ha a szántóföld talaja nyirkos, az öntözésnek semmi jelentősége nincs, különösen ha a föld röviddel az ültetés előtt megázott. Ilyen esetben az öntözés felesleges, sőt a terményre nézve káros is lehet. Száraz talajba is lehet ültetni. Ebben az esetben utána öntözni kell. A palánta gyökerei a beiszapolódás következtében természetesebb érintkezésbe jutnak a talajjal. A kötőt* b talajokon ezzel elkerülhetjük azt a káros jelenséget, hogy a palánta sáros talajba kerül, aminek következménye a talaj kiszáradása után mutatkozik meg. A sáros állapotban összenyomott talaj gyorsan és keményre szárad. A gyö kerek nehezebben küzdik le a talaj ellenállását s a száraz környezetben táplálékot sem tudnak felvenni. Ez pedig a fejlődés szempontjából nagyon káros. Hogy az ültetési' munkák gyorsab ban haladjanak, jó, ha palántalerakót ávHy-r,7- ha Ezzel a pa ánta nincs kitéve sérülésnek és az ültetést végző pedig sok felesleges munkától megszabadul. о Április második felében a dohánypalánták rendszerint annyira kifejlődnek, hogy ki lehet őket ültetni a szántóföldre. A palántákat a kiültetésre elő kell készíteni, ami abból áll, hogy egész napon át, sőt amenynyiben fagyves~ély nem fenyeget, éjjel is fedetlenül hagyjuk őket. — öntözésüket is csökkentjük, vagyis csak olyan mértékben öntözünk, hogy a palánták ne fonnyadjam k. Ha a melegágy napközben kissé fony- _ nyadt képet mutat, az még nem veszélyes. Ilyen esetben naplemente előtt egy kis üdítő öntözést alkalmazunk, ami rendbehozza őket. A pa léniákat tehát ik en edzéssel kell a melegágy i körülményeknél jóval mostohább szántóföldi körülményekhez hozzászoktatni. A palántaszedés idejét mindig úgy kell megvá1 isztani, hogy a kiszedett palán. ík minél előbb a földbe kerüljenek. A munka megkezdése előtt a palántás-ágyakat jól meg kell öntözni, hogy a föld átázzon és hogy így a palántákat könnyén ki lehessen szedni. Ügyeljünk arra, hogy jól *zjlett. egyenlő palántákat szedjünk ki. A kihúzott palántáról a sziklevelet és az esetleg már elhervadt első lomblevelet tépjük le. Az olyan palántákat, amelyeken foltok, vagy bármilyen fejlődési rendellenesség látható, meg kell semmisíteni. A kiszedett rendes palántákat csomónként kétezrelékes ____nikotinoldat1 ri mártjuk. a csomót nedves fűvel vagy vizes zsákkal bélelt ládába vagy kosárba rakjuk, ügyelve arra, hogy a palánták függőlegesen álljanak. A palántatartót azonnal meglocsoljuk és a szántóföldre való szállításig árnyékos, hűvös helyre helyezzük. A palántaszedés befejezése után az ágyat felül kell szórni, me-‘ a ki szedésnél a szomszédos palánták is meglazultak. Felülszórás után megöntözzük az ágyat, hogy a visszamaradt palánták beiszapolódva tovább fejlődhessenek. Ha a kiültetést április végen végezzük, akkor a dohány korábban beérik és így a meleg nyári időben elvégezhetjük a szárítást. Borús idő esetén egész napon at. meleg időben pe',i" a dé utáni ültetés eredmé. 'es. A forrón tuzo nap a gyenge és életműködésében megakasztott palántát a déli órákban A palántalerakó mindig az ültető előtt haladjon, hogy az ültetés helyére lerakott palánta ne álljon sokáig letakar atlanul. Akár kézzel, akár ültetőkapával törtértik az ültetés, mindig óvatosan és » körültekintően kell végezni azt Ügyeljünk arra, hogy a palánták gyökerei függőlegesen legyenek beföldelve és hogy a palánta olyan mélyen kerüljön a talajba, hogy a tenyészcsúcs a talaj felszíne felett maradjon. Korai ültetésnél szokásos kissé mélyebbre ültetni, de ebben az esetben a palánta körül kis gödröcskét képezzünk. Ültetés után, ha az öntözéssel történt a palánta környékét száraz földdel kell elfödni. A kiültetett palánták 3—4 nap múlva megeredneh. A hervadt levelek ismét életrekelnek, s ezzel megindul a palánta szárazföldi élete. A legtöbb esetben a kiültetett palánták egy része kipusztul Ennek különböző okai lehetnek: vagy az ültetéskor érte a palántái erősebb sérülés, vagy pedig a férgek okoznak kárt benne. Az utóbbi sokszor olyan méretű lehet, hogy ültet vényeinkben komoly károk keletkeznek. A kipusztult palántákat újakkal kell pótolni. Az első, korai pótlás még a melegágyakból törté nik. Ha a kipusztulást valamilyen állati kártevő okozta, akkor a pótlás előtt gondoskodjunk a kártevők elpusztításáról. A dohánytermelés nagyüzemi gazdálkodásunkban igen nagy szerepet játszik. Tartsák ezt szemelőtt EFSzeink és állami gazdaságaink dolgozói, és a legnagyobb gonddal végezzék a dohánymunkákat. Д kassai kerület szövetkezetei befejezték a rétek és legelők javítását A tavaszi vetemények korai elvetést lehetővé tette a kassai járásban lévő szövetkezeteknek, hogy teljes erővel nekifogjanak a rétek és legelők javításának A rétek és legelők javítási munkáiban főképpen a szövetkezeti tagok feleségei és az iskolai ifjúság vett részt. A kehnyeci szövetkezet munkacsoportja 4 nap alatt 43 hektár legelőt fogasolt és hengerelt meg. Szaláncon és Nagyidán szintén megkezd- I ték a rétek és legelők javítását. Zöldségféléink egészségéért Gyakorlatból szerzett tapasztalataim alapján szeretném fiatal kertészkedő EFSz-eink figyelmét felhívni azokra a felbecsülhetetlen károkra, amelyeket zöldségféléinken a gombabetegség okoz. A zöldségek gombabetegségei már a bölcsőnél, vagyis a melegágyaknál kezdődnek. Ha idejében felvesszük ellenük a harcot, dolgozóink számára sok értékes zöldséget mentünk meg. A paprikán és a paradicsomon a gombabetegségek közül a leggyakoribb a gyökérfekély. Ez a betegség a fiatal palántát támadja meg. Népnyelven palántahullásnak nevezik. A palánta szára elpuhul, megbámul, majd megfeketedik. Ezután következik a fonnyadás, majd a kiszáradás. Ez a betegség leginkább akkor szokott fellépni, ha humusztúltengésű földbe ü'tetünk, túl gyakran öntözünk és a vetés sűrű. Ezért mindenekelőtt nevessünk túlságosan humuszos talajba, s az öntözésénél tartsuk szem előtt, hogy a túlöntözés éppolyan káros, mint a hiányos öntözés. A melegágyakat gyakrabban kell szellőztetni. Az eldőlt palántákat szedjük össze és semmisítsük meg. A fertőzött helyet pedig ,£momratört faszénporral szórjuk be. A másik veszedelmes betegség a burgonyavész. amely a burgonyán kívül megtámadja a paradicsomot is. A leveleken sárga foltok keletkeznek, amelyek egyre nagyobbodnak, végül is megbámulnák. A levelek alsó részén penészszerű bevonatot találunk, ami tulajdonképpen a gomba szaporodó szerve. A megtámadt részek elrodhadnak. A betegség terjedését a meleg és a nedves időjárás okozza. E betegség ellen úgy védekezünk, hogy 1 százalékos gálicoldattal permetezünk, mégpedig háromszor: virágzás előtt, júliusban és augusztusban. Réztartalmú porzószerekkel is védekezhetünk, de ezt csak a reggeli órákban szabad megtennünk, hogy a por iól tapadjon. Leginkább a levelek alját permetezzük, illetve porozzuk, mert így megsemmisítjük a gomba szaporodó szerveit. Az ubtrkán, dinnyén és a tökön a leggyakoribb gombabetegség a lisztharmat A növény beteg részein fehér bevonat látszik, amely később kissé megbámul. E betegséget elkerülhetjük, ha a palántákat már kiskorukban, a melegágyban 1 százalékos mészkénlé oldattal permetezzük. Ha a betegség már felütötte fejét, a beteg növényeket meg kell semmisíteni, az egészségeseket pedig gondosan permeteztük meg. A csiranövényrothadás káposztafélék betegsége. Fiatal palántákon fordul elő. Megjelennését a száraz részeken lévő barna foltokról állapíthatjuk meg, amelyek később rothadni kezdenek. A betegséget saját magunk terjesztjük azáltal, hogy túl sűrűn vetünk és túlöntözünk. Erre kell tehát nagyon ügyelni. „ A megbetegedett növényeket semmisítsük meg. • A gyökérfekély ugyancsak előfordul a káposzták fiatal palántáin. Ügy védekezünk ellene, hogy a magvetést megengedett mértékben öntözzük és a talajt gyakran szellőztetjük. A káposztaperonoszpóra ugyancsak nagy károkat okoz. Leginkább májusban fordul elő. Ügy védekezünk ellene, hogy 1 százalékos gálicoldattal permetezünk. Schmotzer Jenő a szeszélyesi kutatóintézet dolgozója. Harco8]unk gyümöfósöseink kártevői ellen A gyümölcstermelés népgazdaságunk igen fontos' ága. A gyümölcs dolgozó | népünk nélkülözhetetlen tápanyagforrása. Éppen ezért a legnagyobb gonddal kel] védekeznünk gyümölcsöseink kártevői ellen, ami elsősorban is a szocialista nagyüzemi gyümölcsösökben valósítható meg. Az eredményes védekezés legfontosabb követelménye, hogy mindig nyitott szemmel járjunk a gyümölcsösben és annak környékén. Mivel több gyümölcsbetegség, mint például a gombabetegségek szabadszemmel nem láthatók, ezért ajánlatos, hogy gyümölcsgondozóink nagyító üveget használjanak, melynek segítségével a fák repedéseiben is észrevehetik a bajt és időben közbe tudnak lépni. Az állati kártevők közül meg kell említenünk elsősorban is a szúféléket Ezek apró, feketésbarna bogarak, amelyeknek lárvája a gyümölcsfák kérge alatt, vagy a fatestben él. • Jelenlétüket arról ismerhetjük meg, hogy a beteges, száradó ágrész kérgén apró, sörétlövés nyomaira emlékeztető kiesi kerek lyukak vannak. A szú nem tekinthető elsődleges kártevőnek, hanem csak azt jelzi, hogy a kérdése^ fa valami egyéb oknál fogva súlyosan beteg. A gyümölcstermelő ilyenkor levágja és elégeti a szúvos farészeket, magát a fát pedig igyekszik gondosabb ápolással, trágyázással stb. jobb állapotba hozni. A pajzstetvek kártevése sokkal veszélyesebb népgazdasági szempontból. Az ellenük való védekezést tehát igen komolyan kell vennünk. A védekezés nagy része a téli időszakra esik, mert az ellenük való permetezés a fák. rügyeit tavasszal leégetnék. A nyár elején vagy nyáron található pajzsmentes mozgó lárvák ellen jól beválik a nyers nikotin (100 g 1 bl vízben és 1 kg káliszappannal) de csak azokat az állatokat öli meg, amelyeket éri. Utóhatása ninesen. A levéltetvek ellen alkalmazott nikotinos permetezéssel egyszersmind a pajzstetveket is irtjuk. . ..................................................1..............................................................................................................................................................................II............Ili....................IIIIIIIUIIIIIIIIIIIIIIIIII IVe feledkezzük meg a cukorrépa fejtrágyázásáról
