Szabad Földműves, 1953. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1953-04-19 / 16. szám

fiabad __ Földműves 1953 április 19. Tanítsuk a népet és tanuljunk a néptől A mezőgazdasági propaganda csoportok képviselőinek prágai konferenciája Pártkonferenciáink az ötéves terv sikeréért E hó 11. és 11-én tartották meg a mezőgazdasági propagandaszervek dol­gozóinak országos konferenciáját Prá­gában. A konferencia célja az volt, hogy megjavítsa a mezőgazdasági pro­paganda-szervek munkáját, amelyet a magas hektárhozamok és az állatállo­mány hasznosságának emelése érdeké­ben fejtenek ki. A konferencián számos példából, előadásból és a részvevők gazdag vitafelszólalásaiból világosan ki­fejezésre jutott, hogy milyen nagy je­lentőséggel bír az, ha a tudományt egybekapcsoljuk a gyakorlattal. A kon­ferenciát Eduárd Mangyák, a földmű­velésügyi miniszter helyettese nyitot­ta meg. Jelen voltak Golovatij, a szov­jet mezőgazdasági tanácsadók vezetője, Klecska mérnök, a Csehszlovák Mező­­gazdasági Tudományos Akadémia elnö­ke és még sokan mások, akik képvi­selték mezőgazdasági kutatóintézmé­nyeinket. Mangyák elvtárs, a földművelésügyi miniszter helyettese bevezető beszé­dében megemlékezett a párt és a kor­mány 1952- őszén a mezőgazdasági tu­dományos kutatás és propaganda újjá­szervezéséről megjelent rendeletét és kihangsúlyozta, hogy ez a párt és kormányhatározat világo­san megmutatta, milyen úton kell haladnia tudományos és kutató mun­kánknak, mezőgazdasági propagan­dánknak a szövetkezetek kiépítése, továbbfejlesztése és megszilárdítása érdekében-Határozott vonásokkal vázolta, hogyan kell kutatóintézeteinknek, járási és he­lyi nemzeti bizottságainknak teljesíte­ni feladatukat, hogy minél szélesebb körben ismertessék az új tudományos kutatások eredményeit, a szovjet tudo­mány és mezőgazdaság gazdag tapasz­talatait. Ezt követőleg Jaroslav Smid, a föld­művelésügyi minisztérium propagan­­daosztélyának vezetője idézte Gottwald elvtárs szavait, melyek szerint a szov­jet tapasztalatok ismertetése számos EFSz-ünkben, állami birtokunkon és traktoréllomásunkon nem kielégítő. Az előadó ezután számos példával bizo­nyította, hogy mindenütt, ahol a propagandaszervek dolgozói jól végzik ismeretterjesztő munkáju­kat, ott a szövetkezeteink, állami birtokaink és traktorállomásaink dol­gozói eddig nem tapasztalt nagy si­kereket érnek el a termelésben. A továbbiak során rámutatott arra, hogy a kerületi és járási propaganda­csoportok nem mindenütt szervezik meg jól a munkájukat, nem viszik e­­léggé a köztudatba a legjobb dolgozók munkamódszereit és sikereit, majd be­széde végén három pontban összefog­lalta azokat a feladatokat, amelyek a kerületi és járási mezőgazdasági cso­portokra a legközelebbi napokban vár­nak: 1. Biztosítani a szövetkezetek továb­bi fejlődését és .megszilárdítását, meg­javítani a traktorállomások és az ál­lami gazdaságok munkáját. 2. Minél jobban emelni a gabona­­neműek és az ipari-, valamint в többi növények hektárhozamát. 3. Biztosítani az állattenyésztés mi­nél nlgyobb fejlődését és lényegesen emelni az állatállomány hasznosságát. A jelenlevők nagy figyelemmel hall­gatták végig A. Klecska mérnök, a Csehszlovák Mezőgazdasági Tudomá­nyos Akadémia elnökének előadását, aki a tudomány és a gyakorlat egy­ségéről beszélt, feltárva azokat a gaz­dag eredményeket, amelyeket Micsurin, T. D. Liszenko, Viljamsz és más nagy szovjet tudós ért el a tudományos ku­tatás terén. Ugyancsak világosan meg­mutatta azokat az örömteli távlatokat, amelyek felé haladhatunk a szovjet tudomány és a gazdag szovjet tapasz­talatok minél szélesebbkörű alkalma­zásával. Az elhangzott beszédek után gazdag és magas színvonalú vita fejlődött, a­­melynek során Zachar elvtárs, a ko­máromi propagandacsoport vezetője arról számolt be, hogy a szeszélyesi kutatóintézettel való szoros együttműködés kapcsán a komáromi járás szövetkezeteiben nagy haladást tett a kutatómunka és a szovjet tapasztalatok alkalma­zása. Kiemelte, hogy ez esztendőben a komá­romi járás minden szövetkezetében — a már meglévők mellett — Micsurin­­köröket építenek, melyeknek munkája iránt már is nagy érdeklődés nyilvánu! meg a szövetkezeti tagság soraiban. Foltin elvtárs, a felső mezőgazdasági iskola tanársegéde pedig arról beszélt, hogy a propagandacsoportok tagjainak nagy figyelmet kell szentelniük a kü­lönféle kártevők elleni harcban és u­­gyanúgy mindent meg kell tenniök a növényi betegségek megakadályozására és leküzdésére. Utána Fibich elvtárs, a mezőgazdasági megbízotti hivatal saj­tóügyi főosztályának vezetője részle­tesen heszámolt a szlovákiai csoportok működéséről. Ezután Golovatij eivtárs, a szovjet mezőgazdasági tanácsadók vezetője a meggyőző példák egész seregével mu­tatott rá azokra a sikerekre, amelye­ket úgy a szovjet gazdaság, mint a mi mezőgazdaságunk elért és azokra a lehetőségekre, amelyeket a mezőgaz­dasági tudomány és kutatás fejlődése biztosít számunkra. A tavaszi munkák feladatainak teljesítésénél rámutatott arra, hogy az ipari növények vetése minálunk elég lassan halad. Ez annyit jelent — mondotta — hogy a propa­ganda nem kielégítő. Számos agronómus nem vette figye­lembe az idei tavasz különösségét. A tavasz korábban állott be, he­lyenként kisebb fagyokkal, amelyek gyorsan kiszárítják a talajt. Ezért már az első napokban meg kellen volna indítani a harcot a nedvessé­gért, mégpedig boronálás és simító­­zás által. Ezt a munkát két-három nap alatt kellett volna befejezni. A valóság azonban az, hogy a simítózás március 5-től egészen április 5-ig elhúzódott. Hiba az is, hogy sok helyen a tavaszi szántást rendszeresen közvetlen bo­ronálás nélkül végzik, ami szintén elő­segíti a nedvesség elpárolgását és meg­hosszabbítja a munkák idejét. Ugyan­csak megemlékezett a traktorállomá­sok jó munkájának fontosságáról, a magasabb hektárhozamokért vívott harcban. A vita során többek között Miartusz elvtárs, a besztercebányai kerület pro­pagandacsoportjának vezetője, számolt be azokról a sikerekről, amelyeket a csoportok elértek. A csoportok jó mun­kájának tudható be, hogy az idén a mezei munkálatoknál a járásban egyedül olyan nagy mér­tékben alkalmazták a szovjet ta­pasztalatokat, mint az elmúlt eszten­dőben az egész besztercebányai ke­rületben. Ugyancsak a losonci járás is nagy elő­rehaladásról tanúskodik, de a többi já­rások sem igen maradnak le. Miartusz elvtárs felszólalása után Inovecký elv­társ, a földművelésügyi megbiztoti hi­vatal sajtóosztályának dolgozója, a já­rási földműves újságok munkájáról emlékezett meg. Felszólalása során kü­lönösen a somorjai járási újság nagy segítő munkáját emelte ki, amelyben valóban visszatükröződik a szocializ­must építő falvaink lendülete, (m) Többet termelünk A dunaszerdahelyi járás dolgozói le­velet írtak Antonin Zápotocky elv­társnak, melyben megfogadták, hogy küzdeni fognak a mezőgazdasági ter­melés további sikereiért. Levelük további soraiban kötelezik magukat, hogy a tejhozamot tehenen­ként 2.300 literre emelik. Hogy mind­ezt valóraválthassák, a tavaszi takar­mányféléket 100 százalékra elvetik, en­nek 40 százalékát télire elsilózzák. Sertéstenyésztésben bevezetik az anya­disznók kétszeri pároztatását és 10 szövetkezetben bevezetik az egyedi takarmányozást. A levél befejező részében ezeket ír­ják: „Az istállók átalakításával 1.047 szarvasmarha, 550 sertés, 45 malac, 8.000 baromfi és 300 juh számára biz­tosítunk férőhelyet.” Szlovákiában április 11. és 12-én szá­mos járásban megtartották a járási pártkonferenciákat, melyeken az alap­­szervezetek küldöttel értékelték a já­rási pártbizottság elmúlt évi tevékeny­ségét, megjelölték az újabb feladatokat s új bizottságokat választottak. A járási és a városi pártkonferenciák ismét megmutatták a párt erejének növekedését, valamint akcióképességét A vezető titkárok beszámolói sok si­kert és hiányosságot fedtek fel pár­tunk és kormányunk határozatainak teljesítésében mint az iparban, mint a mezőgazdaságban, melyek főképpen a párt politikai és szervezeti munká­jában mutatkoztak. A konferenciákon élénk, széleskörű vita fejlődött, melyeken a küldöttek bebizonyították, hogy nagy felelőssé­get éreznek minden téren a párt po­litikája megvalósításáért. Elmondották, hogy továbbra is minden erejüket meg­feszítve folytatják harcukat * a gott­­waldi ötéves terv zökkenőmentes tel­jesítéséért. A küldöttek felszólalásaik­ban kritikailag és önkritikailag érté­kelték munkájukat és kinyilatkoztatták forró szeretetüket a párt iránt, mely­nek egységét Szt^in elvtárs útmutatá­sai alapján, Gottwald elvtárs tanításai szerint megőrzik. A küldöttek bírál­ták a járási bizottságok, ideológiai té­ren elkövetett mulasztásait. Birálták továbbá az alapszervezeteket, hogy több súlyt helyezzenek a pártiskolá­zásnak, a káderek nevelésének. A kétnapos járási értekezletek meg­erősítették azt a tényt, hogy ahol a járási és helyi bizottságok elegendő gondot fordítottak a káderek politikai nevelésére, ott az alapszervezetek jó munkájában és a terv teljesítésében meg is látszik az eredmény úgy az üzemekben,, mint a traktorállomáso-Antonín Zápotocky köztársasági el­nök, a csehszlovák haderők főparancs­noka csütörtökön, április 9-én meglá­togatta a morvaországi Hranice váro­sát. A délelőtti órákban elnökünk a Köz­­társasági érdemrenddel kitüntetett gyalogsági katonai kiképző intézetben járt. A kaszárnya udvarán meghall­gatta Václav Kratochvíl hadosztálytá­­bomok, a vezérkar főnöke jelentését, továbbá Zeman Ján dandártábornok és a fő politikai vezetőség főnökének je­lentését. Ezután Antonín Zápotocky köztársasági elnök' szemlét tartott a díszőrség fölött dr. Alexej Csepicska kormányelnökhelyettes, nemzetvédelmi miniszter kíséretében. A köztársasági kon, EFSz-ekben stb. Azokon a helye­ken, ahol az elvtársak nem kötötték össze feladataikat az alapszervezetek­kel és ahol a járási bizottságodnak nem volt meg a szoros kapcsolatuk az alapszervezetekkel, a párt és á kor­mányhatározatok teljesítésében komoly hiányosságok mutatkoznak, úgyszintén a párt új alapszabályainak a pártmun­kában való alkalmazásában is. A járási konferenciákon kitűnt, hogy a pártmunka módszereinek javulása el­lenére is, ennek színvonala nem fe­lelt meg azoknak a nagy követelmé­nyeknek, melyek a párt előtt állanak, nem felel meg ötéves tervünk felemelt feladatainak, a bel- és külpolitikai helyzetnek, mely magasabb éberséget és őrködést kíván az osztáylellenség­­gel szemben folytatott kíméletlen harc­ban és a béke megvédésében. Éppen ezért a járási konferenciák főfeladata az, hogy az alapszervezetek figyelmét a gottwaldi ötéves tervünk biztosítá­sára összpontosítsák Gottwald elvtárs tíz pontja alapján. A járási konferencia küldöttei beje­lentették alapszervezetük kötelezett­ségvállalásait, melyben elmondották, hogy kiszélesítik a májustköszöntő munkaversenyt és elmélyítik a párt X. kongresszusának tiszteletére vállalt kötelezettségek mozgalmát. A határozatok, amelyeket a konfe­rencián elfogadtak a pártmunka továb­bi színvonalának emelésére mutatnak utat a pártmunka minden szakaszán. A járási és városi pártkonferenciák, eredményeikkel felsorakoznak az or­szágos pártkonferencia határozatainak teljesítéséért és a Szlovákiai Kommu­nista Párt X. kongresszusa előkészüle­teinek magas ideológiai színvonaláért folytatott harcba. elnök megtekintette a tanintézetet és utána meglátogatta a tüzérségi tanin­tézetet is. Délután Antonín Zápotocky köztár­sasági elnök dr. Alexej Csepicska had­seregtábornok, kormányelnökhelyettes, nemzetvédelmi miniszter kíséretében résztvett a Zdenek Nejedlyröl elneve­zett hranicei parkban rendezett hatal­mas békemanifesztáción. Az ünnepé­lyen a pionírok és a katonák kultúr­­műsort adtak elő. Az üzemek, egysé­ges földműves szövetkezetek dolgozói közölték a köztársasági elnökkel fel­ajánlásaikat és a népi szervek képvi­selői átadták ajándékaikat. Antonín Zápotocky köztársasági elnök a hrani­cei járás dolgozóitól a hála szívélyes szavaival búcsúzott el azért a figyel­mességért, amelyben morvaországi tar­tózkodása idején részesítették. Antonín Zápotocky köztársasági elnök a hranicei járás dolgozói között Tartsuk be a szövetkezeti alapszabályzat pontjait Az an dói EFSz sikerei és hiányosságai Gottwald elvtárs a Szövetkezetek I. Országos Kongresszuséhoz intézett le­velében világosan megjelölte szövetke­zeteink útját, feladatait, amikor töb­bek között a következőket üzente: Nö­vényi termelésünk fejlesztésének nagy­üzemi alapja az egyesített földterüle­ten van. Sikeresen fejleszthetjük a közös állattenyésztést is. Ez lehetővé teszi a tudomány és a szovjet mező­­gazdaság tapasztalatainak jobb kihasz­nálását, a traktorok és egyébb gépek jobb kihasználását, a munka jobb meg­szervezését. Mindezek elérésénél nagy segítséget nyújt a minta-alapszabály­zat. Egyszóyal szövetkezeti tagjaink­nak minden előfeltétele meg van arra, hogy többet és olcsóbban termeljenek, mint a kapitalizmus idején, és, hogy jobban éljenek. Azok a félelmek, kinek, hogyan adja el a földműves a termé­két és egyáltalán eladja-e, már a rég­múlté. Az állam sem fordított soha annyi gon.dot a mezőgazdaság fejlődé­sére. mint most. Ebből kitűnik: dol­gozóink folyamatos és egyre bővebb ellátása biztosításának feladata telje­síthető és ezért teljesíteni is kell.” Gottweld elvtárs ezzel fejezte be ö­­rökérvényű sorait: „Most, önöktől, min­den szövetkezet) dolgozótól függ, hogy a szabályzatot tartsák szemelő«, hogy így erőteljesebben haladjanak és hogy elgő országos kongresszusuk valóban határkővé váljon az egységes földmű­ves szövetkezetek építésében, falvaink jólétéhez vezető úton, mezőgazdasági termékeink bőségéhez vezető úton." Az első országos kongresszus va­lóban határkővé vált EFSz-eink épí­tésében és fejlődésében. Ahol szívük Ügyévé tették Gottwald elvtárs útmu­tatását és mindenben a szövetkezeti szabályzat alapján járnak el, ott úgy­szólván egyik napról a másikra hatal­mas fejlődésnek indult a szövetkezeti élet. Fényes bizonyítékot szolgál erre a tardoskeddi EFSz, amely az elmúlt esztendőben főképpen szervezeti hiá­nyosságok következtében a legelmara­­dotabb szövetkezetek közé tartozott az érsekújvári járásban. Most pedig, az alapszabályzat betartása révén az el­sők közé került. Kifejlesztette a szo­cialista munkaversenyt, megszilárdítot­ta a munkafegyelmet és elmélyítette az egyéni felelősséget, aminek az lett az eredménye, hogy a csaknem két­ezer hektár területtel rendelkező szö­vetkezet az idén csaknem két héttel korábban befejezte a tavasziak vetését és az összes tavaszi munkákat, mint azt terve előírta. Hasonlóképpen a szabályzat betartásával idejében elvé­gezte tavaszi tervét az érsekújvári I. szövetkezet is. Pontosan teljesíti a be­adási kötelezettségét holott tavaly ez a szövetkezet is az elmaradottak kö­zött volt. A csúzi szövetkezetét, a já­rás egyik legjobb szövetkezetét, a sza­bályzat betartása további örvendetes fejlődés felé vezeti. így számos példát sorolhatnánk fel más járásokból is Maradjunk azonban az újvári járás szövetkezeteinél. Nézzük meg például közelebbről, hogyan érvényesítik az alapszabályzat rendelkezéseit az andö­­di EFSz-ben, amely megalakulásától kezdve a járás élenjáró szövetkezetei közé tartozott. Mindjárt elöljáróban elmondhatjuk az andődi szövetkezetről, hogy az idén is maradt jó nevéhez, de nagy hiba vol­na, ha nem vennők észre, hogy a fej­lődés eléggé lassú és több olyan hiá­nyossággal találkoztunk, amelyek ki­küszöbölésére az alapszabályzat hat­hatós segítséget nyújt, s amelyeknek mostmár nem lett volna szabad elő­törd u in iok. De vegyük a dolgokat sorjában, A szövetkezet tagjai mindjárt meg­jelenése után részletesen megvitatták az alapszabályzatot és nyomban neki­láttak az egyes cikkelyek valóraváltá­­sához. így például a tehéngondozók fel­osztották egymás között a teheneket, úgyhogy mindegyik 12 fejőstehenet gondoz. Bevezették a Malinyinová fe­jőst technikáját. Még ennek előtte igye­keztek biztosítani takarmányt az át­tételesre. Ez nem volt könnyű dolog, mert a szövetkezet határának nagy ré­szét tavaly elöntötte a Vág vize. En­nek ellenére a szövetkezet tagjai még­is bebizonyították; hogy kellő gondos­kodás, a párt- és kormányrendeletek s az alapszabályzat betartásával hason­ló nehézségekkel is, mint takarmány­­szűke, meg lehet küzdeni. Lesilóztak minden silózható anyagot, ezenkívül a szalmát feltárás útján Ízesítették és Ízesítik még mostan is. Ennek köszön­hető, hogy míg a tehenek szétosztása és a szovjet tapasztalatok alkalmazása előtt a napi tejátlag 2—3 liter volt te­heneként, addig márciusban már 7.1 literre emelkedett, Zsiak elvtárs, a szö­vetkezet zootechnikusa, Sajben eivtárs gondozó és a többiek örömmel beszél­nek erről az eredményről, merthiszen bebizonyították, hogy még olyan esz­tendőben is, amikor takarmány szűke van, lehetséges emelni az állatok hasz­nosságát, ha mindent megtesznek en­nek érdekében. Ami pedig a tavaszi munkálatokat illeti, a szövetkezet itt is komoly si­kert ért el, mert a tavaszi tervet tel­jes 10 nappal korábban teljesítette, mint kellett volna. Csupán a vetésnél 1200 munkaegységet megtakarítottak azáltal, hogy a vetésnél, mütrágyaszó­­rásnál, boronálásnál, simítózásnál stb. agregátokat alkalmaztak. A munka meggyorsításához nagyban hozzájárult a szocialista munkaverseny is, annak ellenére, hogy mutatkoztak itt még bizonyos hiányosságok, amelyekről ké­sőbb megemlékezünk. A munkacsoportok között a Such­csoport végezte el elsőnek és legjob­ban a munkát, de a többi két csoport sem igen maradt le, úgyhogy mindhá­rom csoport most már teljes ütemben végzi a cukorrépa sarabolását. A szövetkezeti munka jő oldalához tartozik még, hogy az állatállomány számára már most igyekeznek biztosí­tani jóminőségű takarmányt. E célhoz zöld futószalagot létesítettek, amely 26 ha őszikeverékbol, 12 ha here- és lucerna-, 8 ha vöröshere-, 6 ha napra­forgó- és csalamádékeverékből áll. Ezenkívül a közeli csatorna gátjáról is biztosították a szénatermést. A zöld futószalag termésének csupán egyrészét etetik fel nyomban az állatokkal, mig a másik részét lesílőzzák. Erre jól fel­készülnek. A munkacsoportok már épí­tik is a silógödröket. Míg tavaly egy silógöűrük volt, az idén már hatra e­­melkedik számuk. Természetesen az elvtársak Andódon Hagy gonddal ké­szülnek a száraz takarmányról a zöld takarmányra való áttérésre. Hogy gaz­daságosan bánjanak a takarmánnyal, és hogy óvják az állatok egészségét, csak fokozatosan térnek át a zöld ta­karmányozásra. A takarmányt ízesített szalmával keverik. Amint láthatjuk, az andódiak szép munkát végeztek, mégis — mint már az elején megjegyeztük — rá kell mu­tatnunk a hibákra is, annál is inkább, mert ezek igen könnyen kiküszöbölhe­tők. Az első hiba, hogy a szocialista munka versenyt nem mélyítették ki e­­léggé. Tény, hogy a három mezei cso­port versenyezik egymással, a fejők között is éledezik a verseny, de nagy baj, hogy az egyének között még nem fejlődött ki. Ennek az az oka, hogy a szövetkezetnek van is versenytáblája, de az nem tükrözi vissza a teljesít­ményeket. Már vagy egy hónaposak a legújabb versenyhírek, meg azután nincsenek feltüntetve azok az egyének, akik példásán végeztek a munkát, a­­kik a legjobbak voltak. Bizony Caban el­nök elvtársnak is eleget kellett gon­dolkoznia, hogy megállapítsa, ki a legjobb. Ez azt mutatja, hogy a ver­seny értékelése csak formai. Nagyobb gondot kell fordítani tehát a verseny helyes értékelésére s népszerűsíteni kell a legjobb dolgozókat és módsze­reiket. Az eredmény így még szebb lesz. A másik hiba, hogy annak ellenére, hogy a tavaszi gabonafélék 60 százalé­kát keresztsoros vetésre tervezték be. nem vetettek egy ha-t sem keresztso­­rosan. Az sem nyugtathat meg min­ket. hogy az ősszel többet vetettek el keresztsorosan, mint tervezve volt, mert meg volt az alkalom, hogy az őszi túlteljesítésen kívül most újabb túlteljesítéssel növeljék a hektárhoza­mot. Hiszen, ha figyelembe vesszük, hogy egy száz hektáros táblán csupán 2 mázsával érünk el magasabb hoza­mot hektáronként — holott vannak példák, hogy egyes szövetkezetek 8—10 mázsával is többet elértek — az két vagon gabonával jelent többet. A szö­vetkezet agronómusának, Fucsík Fe­renc elvtársnak meg kellett volna győzni az egyes munkacsoportvezető­ket és tagokat a keresztsoros vetés előnyéről, annál is inkább, mert ezt az előnyt számos példa bizonyítja. Igaz, hogy 26 ha árpánál keresztbe alvetést hajtottak végre, amiáltal bővül a ta­karmányalap, de a keresztsoros vetést nem teljesítették. * A fent elmondottakból láthatjuk te­hát, hogy az andódiak szép eredmé­nyeket értek el, de amellett elkövet­tek olyan hibákat is, melyeket való­ban elkerülhettek volna, ha pontosan betartják a szövetkezeti alapszabály­zatot. A hibákat tehát helyre kell hoz­ni, hogy a szövetkezet teljes mérték­ben méltó legyen hírnevéhez, s még­­jobban haladhasson előre a fejlődés öt­jén. Miklj'a János.

Next

/
Thumbnails
Contents