Szabad Földműves, 1953. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1953-04-19 / 16. szám
/-3 szocialista faluéri! \fzabtici Földműves A FÖLDMŰVELÉSÜGYI MEGBÍZOTTI HIVATAL LAPJA IV. évfolyam 16. szám. Ára 2.— Kčs Bratislava, 1953 április 19. Előre a bőséges terméshozamokért. Magas cukorrépatermés elérése az összes termelők elsőrendű érdeke. A terven felül termelt cukorrépáért ötven százalékos felárat kapnak a termelők. Az EFSz-ek pedig minden vagon többletért 40 kilogramm cukrot kapnak. Jobban gazdálkodjunk a takarmánnyal Harcban a magasabb hektárhozamért Szövetkezeti tagjaink, állami gazdasagaink dolgozói a déli részeken már teljes ütemben végzik a cukorrépa ápolását, hogy az időben végrehajtott munkával biztosítsák a gazdagabb termést Jó munkaszervezéssel a sikeres növényápolásért Gottwald elvtárs a CsKP multévi országos konferenciáján hangsúlyozta „Ne feledjük el, hogy minden igyekezetünk végén ott áll az ember, az ő jólétéről való gondoskodás". A rováb biakban pedig kiemelte „Éppen ezért szükséges, hogy iparunk és mezőgazdaságunk termelési keretein belül állandóan javítsuk lakosságunk napi szükségletekkel való ellátását”. Dolgozóink közellátásának megjavításánál legfontosabb tényező a megfelelő menyiségű állati termékek, mint például hús, tej, vaj, tojás stb. biztosítása. Az állatállomány hasznosságának emelését, az állati termékek termelésének fokozását, az állatállomány növelését és mindazt, ami ezzel velejár, csak úgy érhetjük el, ha állataink számára megfelelő mennyiségű és jóminőségü takarmányt biztosítunk, F.z az előfeltétele annak, hogy az állatállomány hasznosságát állandóan növelhessük. Szövetkezeti tagjaink, kis- és középparasztjaink és az állami Pirtokok dolgozói nagyon jól tudják — erről e tél folyamán még jobban meggyőződhettek — hogy az állatállomány növelését, hasznosságának emeléset csakis úgy érhetik el — amint mondottuk már — ha helyesen hajtják végre a takarmányozást, biztosítiák a megfelelő és jó minőségű takarmányt és a meglévő készletekkel jól gazdálkodnak. Hogy mit lehet elérni jó takarmányozással az állati termékek termelésében, ezt legjobban megmutatják a szovjet kolhozparasztok és a szovhozok dolgozóinak nagyszerű eredményei. így például a karajevói állatállománynál évi 6.300 kg tejet érnek el fejőstehenenként. De nálunk is számos EFSz van, ahol a szovjet tapasztalatok alkalmazásával, a helyes takarmányozásával, a takarmánykészlet gazdaságos felhasználásával szintén szép eredményeket tudnak felmutatni. így például a galántai járásban lévő palóci EFSz az elmúlt évben 2.700 literes tejhozamot ért el tehenenként. Hasonlóképpen a szakolcai EFSz is jó eredményeket ért el annak ellenére, hogy a takarmányozás terén ismert okokból nehézségekkel kellett megküzdenie. Ugyancsak az andédi EFSz napi 2 és fél literes átlagról a szovjet tapasztalatok segítségével a kormányhatározatok betartásának következtében napi 7.1 literre tudta emelni a tejhozamot. Mindezt annak köszönhetik, hogy megszívlelték koimánvunk felhívását, idejében minden adózható anyagot lesilóztak, elvégezték a szalma feltárását, tehát ízesítenek a takarmányt, majd tehéngongazók között felosztották a teheneket s egyre bátrabban kezdték alkalmazni Malmyirmva módszerét. Tehát bebizonyították, hogy akkor is, amikor a kedvezőtlen időjárás miatt kevesebb volt a takarmány, jó gazdálkodással, a kormánvrenndeletek pontos betartásával nemcsak, hogy jól át lehet teleltetni az állatállományt, de még fokozni is lehet az állatállomány hasznosságát Amim latjuk a jó takarmányozást a takarmány-termelésről való következetes gondoskodásnak kell megelőznie. Ha ugyanúgy megkérdeznők a palóci és a szakolcai EFSz-tagokat, hogyan érhették el eredményeiket, egyöntetűen azt válaszolják: „Azért, mert a kedvezői ien időjárás ellenére is egész éven át arra törekedtek, hogy állatállományuk számára minél nagyobb mennyiségű takarmányt termeljenek. A dunaszt rdahelyi szövetkezeti tagok is előrelátóan gondoskodtak a takarmányról, amikor különféle növénvek hu'ladékrészeit időben lesilózták és így egészen jó takarmanvkészlethez jutottak. A példák egész sorát említhetnénk, ahol valóban mindent megtettek a takarmányalap biztosítására és az állatállomány hasznosságának emelésére. Vannak azonban olyan helyek is, abol nem igyekeztek saját forrásaikból elegendő takarmányt biztosítani állatállományuk számára. Ezért sok helyen elég komoly a helyzet Gottwald elvtárs a CsKP országos konferenciáján rámutatott arra: „Az állatállományok növekednek, ezzel szemben a takarmányalap nem bővül. Ennél a kérdésnél mezőgazdaságainknak figyelembe elsősorban arra összpontosuljon, hogy a meglevő mezőgazdasági területen magasabb takarmánytermést érjenek el és így bőv ,ék ki takarmányalapukat. Másodszor szükséges, hogy a meglévő takarmánnyal gazdaságosan bánjanak és küszöböljék ki a takarmány elraktározásánál előforduló veszteségeket. Harmadszor pedig meg kell javítani a takarmányozás technikáját, az állatállományból ki kell vonni azokat az állatokat, melyeknek hasznossága nem kielégítő és beállítani helyükbe olyan állatokat, melyeknek hasznossága magasabb.” Hogy Gottwald elvtárs hagyatékát teljesítsük, feltétlenül szükséges, hogy az összes EFSz-ek, állami birtokaink gazdaságai, kis- és középparasztjaink haladéktalanul vessék be az összes területeket, amelyeket takarmánytermelés számára terveztek. Ezenkívül használjanak fel minden szabad területet az építkezések körül és egyebütt és azokat is vessék be takarmányfélékkel. Az elején már beszéltünk arról, hogy egyes EFSz-eink milyen nagy sikereket értek el azáltal, hogy a takarmányt ízesítették. Mégegyszer meg kell ismételnünk, hogy a meglévő takarmanykészlettel úgy kell gazdálkodni és a takarmánykészletet úgy kell adagolni és keverni, hogy felkészülhessünk a zöldtakarmányozásra való áttérésre. Egyben már most gondolnunk kell a zöldtakarmánnyal való takarékosságra éspedig úgy, hogy azt szalmával vagy mással keverjük. így cselkszik Brezina elvtárs, a hranovlci-i EFSz agronómusa is, aki a szalma Ízesítésével állandóan jó állapotban tartja a jószágállományt. Arra is szükség van továbbá, hogy szövetkezeteink állatgondozói tanulva az elmúlt hibákon, már most arra késztessék a szövetkezetek vezetőségét, hogy mindenütt pontos takarmányozási terveket dolgozzanak ki a nyári időszakra is, mégpedig úgy, hogy ezek a tervek gondoskodjanak arról, hogy minél nagyobb mennyiségű szárított és silózott takarmány legyen tartalékolva ez év téli időszakára. A közelmúltban tanúi voltunk annak, hogy sok esetben a takarmányfélék, így a herefélék, széna, silótakarmány, szalma nem voltak helyesen leraktározva. amiáltal sokat vesztettek minőségükből, sőt előfordultak olyan esetek is, hogy a rossz, helytelen elraktározás következtében a takarmány használhatatlanná vált. Ezért szükséges, hogy minden szövetkezetünkben, az összes falvainkon tegyék meg a megfelelő előkészületeket a takarmánykészletek helyes elraktározására, hogy azok minősége kárt ne szenvedjen. Főképpen EFSz-eink haladéktalanul lássanak hozzá silógödrök építéséhez, amihez minden szövetkezetben meg van a lehetőség. Ezenkívül minden szövetkezetben egész éven át nagy figyelmet kell szenteli a takarmányozási technikának, hogy a tavaszi vetésen, herefélék szárításán, széna és más takarmányok szárításán kívül megteremtsék az előfeltételeket a tarlókeverékek vetésére, az összes takarmányfélék agrotechnikai határidőben való betakarítására és »gyanúgy minden takarmánykészlet gazdaságos tárolására és biztosítására. Szlovákia területén ezekben a napokban folyt le a rétek és legelik javításának hete. Ezekbe a munkálatokba a szövetkezetek tagjai, kis- és középparasztjaink ezrei vettek részt. Ugyancsak bekapcsolódtak e munkákba az iskolák tanulói is, akik a szövetkezői tagokkal, kis- és középparasztjainkkal együtt a hektárok ezrein elvégezték a legelők és rétek javítását és ezáltal megteremtették a jobb takarmányozási lehetőségek alapjait. Rajtunk áll. hogy úgy, mint ezen a héten, amikor szövetkezeti tagjaink, kis- és középparasztjaink, az állami birtokok dolgozói valóban megmutatták, hogy okulva a múlt hibáin, minden igyekezettel bő takarmányalap biztosítására törekedtek. A legnagyobb igyekezettel gondoskodjunk egész éven át a takarmánykészletek növeléséről, minőségük megjavításáról és hogy a nemzeti bizottságok még hathatósabb segítsége mellett, egyre jobban növelhessük a? állatállomány hasznosságát, — így a mezőgazdasági termékek termelését és dolgozóink élelemmel való jobb ellátását. A magas terméseredményekért folytatott harcnak egyik fontos szakasza pár nap múlva lezárul. Hazánk déli területein fekvő EFSz-ben már majdcsaknem mindenütt befejezték a tavaszi kalászosok, a kapásnövények és az ipari növények vetését, most a kukorica vetése és a dohánypalánták kiültetése van a soron. A munkák menete a múltévi tavaszi munkákhoz viszonyítva örvendetes javulást mutatott. Számos szövetkezetben határidő előtt készültek el a munkálatokkal. Lemaradás csupán ott tapasztalható, ahol még mindig nem szervezték meg tökéletesen a munkacsoportokat, nem igazodnak mindenben az EFSz-ek alapszabályzatához. Most. amikor a mezőgazdasági munkák legfontosabb szakasza, a növényápolási munkák, következnek, szükséges, hogy szövetkezeteinkben már most alaposan felkészüljenek a munkák jő elvégzésére, mert ezen áll, vagy bukik az idei gazdag termés elérése. A rendes növényápolással nemcsak az idei gazdag termést biztosítjuk, hanem elősegítjük vele azt is, hogy a jövő esztendőben is bőséges termést nyújtson az a földterület, ahol az idén kapásnövények teremnek. « A cukorrépa, burgonya, kukorica és a többi kapásnövény megköveteli, hogy az ápolási munkát rendesen és idejében elvégezzük. A tapasztalat azt bizonyítja. hogy az a növény, amely nem kapta meg idejében a helyes ápolást, elsárgul, megöregszik, mivel a gyom elszívja előle a fejlődéshez szükséges tápanyagokat. A cukorrépa, amely mar sok szövetkezetünkben kisorolt és fejlődőben van, különösen megkíván á. hogy minél előbb elvégezzük az első kapálást. A növényápolási munkálatokban sokat tehetnek falvaink dolgozónői. Éppen ezért az EFSz-ek vezetőinek és a helyi nemzeti bizottságok tagjainak már most arra kell törekedniük, hogy ezekbe a munkákba minél több nói dolgozót vonjanak be, hogy biztosítsák a munkák zökkenőmentes folyását Ahogy mindenütt, úgy a növényápolás’ munkálatokban is sok függ a jó szervezéstől Fényes bizonyítékát adta ennek az elmúll évben a felsöpatonvi EFSz Itt a növényápolási munkákat úgy szervezték meg, hogy a különböző kapásnövények területét felosztották a tagok közt. Cukorrépából például minden tagra kilenc sor megmunkálása jutott. E terület becsületes megmunkálásáért, kezdve az első kapálástól, a betakarításig a tagok felelősséget vállaltak. A többi kapásnövénnyel is így tettek Az ilyen szervezés meghozta gyümölcsét, mert minden tag azon iparkodott, hogy a munkát a lehető legjobban és leggyorsabban elvégezze a számára kijelölt területen. Ennek folytán az is kitűnt, hogy, aki a cukorrépánál az első kapálást jól elvégezte, annak könnyen ment az egyelési munka is, aki pedig hanyagul dolgozott, az saját magát csapta be, mert A perbetei EFSz tagjai, teljesítve Gottwald elvtárs hagyatékát, nyomban a cukorrépa kisorolása után hozzáláttak annak sarabolásához. Április kilencedikéig kézikapával 20 hektáron végezték el a cukorrépa sarabolását. örömmel újságolta e hirt Kovács János, a perbetei EFSz agronómusa. Hogy meggyőződjünk szavainak helyességéről, — kimentünk az EFSz cukorrépatáblájára. Az idő már estére hajlott. A növénytermelő-csoportok egyes tagjai — köztük Lukács Mátyás bácsi is — szállingóztak hazafelé a munkából. — Lukács bácsi már jóval túllépte a hatvanat, de azért a világért se maradna ki egy napot sem a munkából. 20.000 liter tejjel adnak többet A vrbai IV. típusú szövetkezet a rózsahegyi járási konferencia alkalmával kötelezettséget vállalt, hogy május l-ig az egészévi tejmennyiséget beadja és az év végéig tervén felül még 20.000 liter tejet ad „Béldaképünk a szovjet kolhozok" — mondotta Mráz elvtársnó. aki bejárta az egész Szovjetuniót és résztvett a 9. járási konferencián, — majd Így folytatta: Vannak még a szövetkezetünkben olyan tagok is, akik a reájuk bízott feladatokat nem végzik el rendesen. A tejbeadáson kívül kötelezzük magunkat, hogy a búza hektárhozamát 17 mázsáról 21 mázsára emeljük. Ezenkívül az állattenyésztésben 10 borjút a levegős hevelési módszerrel nevelünk. — fejezte be beszédét Mráz elvtársnő. lassabban haladt úgy az egyelési, mind az utánna következő többi munkával is. A felsőpatonyi szövetkezet tagjai a múlt év tavaszán eredményesen végezték el a növényápolási munkákat. Míg 1951-ben szervezés hiányában majdnem egyhónapig bajlódtak a répaegyeléssel, addig az elmúlt év tavaszán már három és fél nap alíítt elkészültek ezzel a munkával. A szövetkezet tagjai az idén is arra törekednek, hogy a növényápolási munkák nagy csatáját eredményesen megvívják. F. K. Amikor napi munkateljesítményéről érdeklődünk, lelkesedéssel, s kis büszkeséggel a hangjában a következőképp válaszol: — Én is megcsinálom azt, amit a többi. A mai teljesítménye 16 ár. Tehát Lukács bácsi 16Q százalékra teljesítette napi munkanormáját. A perbetei EFSz vezetősége nagyon helyesen cselekedett, amikor a szövetkezet fiataljaiból a növénytermelőcsoportok keretében két munkacsapatot szervezett. De nézzük meg csak, hogyan is állanak helyt, hogyan mutatnak példát a munkában? — Szégyenkezniök egyáltalán nem kell. Különösen jó példát mutatnak a III. munkacsoporthoz tartozó fiatalok közül Földi Hona, Skanda Erzsi, Svarc Mária és a többiek, akik napi normájukat 3000 százalékon felül teljesitik. Ё- gyenként 31 ár cukorrépát saraboltak meg, kézi kapával. — A perbetei EFSz ifjúsági munkacsapatainak tagjai előtt a szovjet kolhozok komszomoljainak bátor és hősies munkája lebeg követendő példaként. Ehhez az ifjúsághoz, Sztálin neveltjeihez akarnak hasonlóvá lenni a perbetei EFSz fiataljai is, akik Gottwald elvtárs útmutatásai szerint dolgozva, példásan előljárnak a munkában; a cukorrépa korai és jó növényápolása terén is. A jó "CsISz-tagot a példás munka jellemzi. Már pedig ők nemcsak példás CsISz-tagok, hanem példás EFSz-tagok is akarnak lenni. / (Kovács) Perbetei EFSz példát mutat a növényápolásban
