Szabad Földműves, 1953. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1953-04-12 / 15. szám
6 földműves 1953. április 1*. A len és cukorrépa fontos ipari nyersanyagunk, azért: Nagy gonddal végezzük a len és cukorrépa ápolását A nŐvényápoló talajművelés célji fenntartani a növény egész tenyészideje alatt a talaj felszínét borító morisalékos takaróréteget és irtani a gyomot. Különösen nagy jelentősége van a növényápolási munkálatok idejében való elvégzésének. Ez főképpen érvényes Szlovákia déli járásaiban fekvő EFSz-ekre. Egy-egy idejében elvégzett növényápolási munka egy esőt pótol vagy legalább is egy öntözést, ami a terméseredmények nagyságára óriási befolyással van. A másik nagy tényező, ami a terméseredményeket szintén jelentősen növeli, a fejtrágyázás. Miért is van erre szükség? A fejtrágyázás lényege abban áll, hogy a növényeket fejlődésük idején, tehát abban az időszakban, amikor a legnagyobb a tápigényük, tápanyagokkal látjuk el. Megállapították, hogy a növények a műtrágya iránt a legfiatalabb korukban a legérzékenyebbek, mely időszak a növény tulajdonságaitól, a talaj és éghajlati stb. viszonyoktól függően 20—40 napos korig tart. A mezőgazdaság éleríjáró dolgozóinak tapasztalata bebizonyította, hogy a trágyaadagokat nem szabad egyszerre a talajba juttatni, hanem különböző időpontokban, a növények korától, valamint attól függően, hogy fejlődésük különböző Időszakaiban milyen tápanyagokat igényelnek. Pl. a cukorrépa növekedésének kezdetén a levelek fejlődéséhez több nitrogént kíván, mint foszfort és káliumot, viszont a tenyészidejének második felében több foszforra és káliumra van szüksége, mint nitrogénre. A hosszú tenyészidejű növények, mint pl. a cukorrépa, len, kok-szagíz, őszi gabonafélék, nagyobb adagú és gyakoribb fejtrágyázást igényelnek, mint a rövid tenyészidejű növények, mint amilyen az árpa, köles stb. Hogy a fejtrágyaként adott trágyák gyorsabban kerüljenek a gyökerekhez és azokat a növényeket mindjárt fel is használhassák könnyen oldodó trágyákat kell alkalmazni. Pl. trágyalevet, baromfitrágyát, ammonium és nátriumnitrátot, szuperfoszfátot, fahamut és káliumos trágyákat. így az aránylag nem nagy mennyiségű trágya észszerű és helyes elosztásával a fejtrágyázás hatalmas eszköznek bizonyult a szántóföldi növények terméseredmények fokozásában. Figyelembe kell venni azt is, hogy a fejtrágyázás nem helyettesíti a vetés előtti trágyázást, hanem csak kiegészíti azt. 10—15 cm-t, harmadszor, amikor 20- 25 cm magasak, de a bimbózásnál nem későbben, mert ilyenkor már ártalmas. A len fejtrágyázásánál figyelemmel kell lenni arra, hogy a túlságosan sok nitrogéntrágya károsan hat a rost minőségére és megdülést okozhat. A nitrogéntrágyákat legjobb két részletben adni — a kikeléskor és a bimbózáskor, illetve a bimbózás előtt. Későbben történő adagolásuk hátráltatja a len fejlődését. A káliumtrágyák nagy mértékben javítják a rost minőségét és a megdülés megakadályozásának szempontjából is előnyösek, mert a szárakat is ellenállóbakká teszik. A kálitrágyákat bimbózáskor kell adni. A foszfortrágyázás csak csekély terméstöbbletet eredményez. Ha a foszfortrágyát nem takarjuk alá, a talaj felső rétege ezt megköti s a gyökerek nem tudják felvenni. A len fejlődésének kezdeti szakaszában szüksége van foszforra, ezért a foszfortrágyákat legjobb az ószl szántás alá, vagy pedig szemcsés formában vetéskor adni. A fejtrágyázást célszerű borús, szélcsendes időben végezni, sőt legjobb eső előtt. A fejtrágyát finomra őrölt állapotban és egyenletesen kell széthinteni. A Szovjetunióban a ■ nagy terméseredményeket elérő kol' hozok és szovhozok a lent rendszeresen évről-évre 3—4-szer gyomlálják és 2—3-szor fejtrágyázzák. A cukorrépa ápolása és fejtrágyázása A cukorrépa állandó kapálást kíván. A vetésápolásnak legfontosabb teendői a többszöri kapálás és egyelés. Vetés után, mihelyt a sorok látszanak, kapálni kell. Az első kapálás tulajdonképpen gyors sarabolás, abból a célból, hogy a keményebb talajréteget felporhanvosítsuk. Ezzel a kikelő répa fejlődését meggyorsítjuk. Leghelyesebb ezt kézi húzókapával végezni. Minden eső után kapálni kell. Minden kapálás 3—5 cm mély, az első sarabolás és a harmadik kapálás pedig 7—8 cm mély legyen. A cukorrépa kikelése előtt nagy jelentősége van az ú. n. vakkapálásnak. A vaksarabolás legtökéletesebb módja az, ha a vetéskor sorhengerelést végzünk, (vagyis a vetőgép minden csoroszlája után kishengert akasztunk.) . A sorhengerelés azért is előnyös, mert a sorközökben lazán hagyja a talajt, azonkívül a maghoz hozzányomja a földet és ezzel meggyorsítja a répa kikelését és már a vetés pillanatában pontosan megjelöli a sorok helyét. így a sor-A len ápolása és fejtrágyázása A len vetése után kedvező időjárás esetén, 4—5 nap múlva kikel. Ha ez idő alatt nagyobb eső volt és talajkéreg képződött, akkor azt feltétlenül meg kell semmisíteni, mert egyébként a len gyenge hajtásai nem tudják magukat felszínre törni. A talajkérget nagyon óvatosan kell feltörni. — könynyű boronával, gyűrűshengerrel vagy a Szovjetunióban használatos rotációs kapával, hogy kárt ne tegyünk a növényekben. A len fő ápolási munkája • gyomirtásból áll. A len közül lassú növekedése miatt, már az első hónapban el kell távolítani a gyomnövényeket, ez különösen azért fontos, mert lassan fejlődik, gyengén árnyékolja be a talajt és erősen elnyomják a gyomok. A gyomnövények ezenkívül megnehezítik a len aratását és szárítását is. A gyomlálást még a rohamos fejlődés megindulása előtt kell elvégezni, már csak azért is, mert a 30 cm-es vagy ennél magasabb lent a gyomlálás során erősen letaposnák. Az első gyomlálás megkezdésére a leghelyesebb időpont akkor van, amikor a len a 10—13 cm magasságot eléri. Az első gyomirtás után, különösen az erősen gyomos parcellákon 10—15 nap múlva el kell végezni a második gyomirtást. A nagyfokú gyomosság következtében a len erősen ritkul. A növények 16.3 százaléka elpusztul még akkor is, ha a gyomlálást kellő időben elvégeztük; gyomlálás nélkül a kipusztulás 38.2 százalékra emelkedik a szovjet kutatóintézetek kimutatása szerint. Ha a lenvetésben olyan veszedelmes gyomnövényeket találnánk, mint az aranka, akkor a lent azon a helyen alacsonyan le kell kaszálni, a lekaszált töveket a tábláról óvatosan le kell hordani és el kell égetni, a lekaszált helyet pedig fel kell ásni. A keresztesviráguak ellen pl. vadrepce, vadmustár stb, vegyszereket használunk. Permetezés szilvinit oldattal vagy porozás cianamiddal. A len ápolásánál nagy jelentősége van a fejtrágyázásnak. A lent gyenge tápanyagfelvevő képesség jellemzi, ezért inkább a részletekben történő fejtrágyázásnak van jelentősége és jobb hatása. Fejtrágyának trágyalevet és egyéb helyi jellegű trágyaféléket használhatunk, de ha ez nincs elegendő mennyiségben, akkor műtrágyából az ammonsalétromot használjuk hektáronként 60—80 kg-os mennyiségben, valamint a káliumtartalmú trágyákat, mint a 40 százalékos /kálisót hektáronként 80—100 kg-os mennyiségben. A nyár folyamán 2—3-szor fejtrágyázunk: először, amikor a növények 6—8 cmre nőttek, másodszor, amikor elérik a közöket még a cukorrépa kikelése előtt meg lehet kapálni. A kapálások között az első munka az egyelés. Amikor a hajtás sok, eléggé kifejlődtek és elérték a 4-6 cm magasságot, hozzálátunk a ritkításhoz. Az egyelés sietteti a répa fejlődését és ezért lehetőleg azonnal végezzük, amint a répa elérte az említett nagyságot. A répa egyelési munkáját — ha az hiánytalan — meggyorsíthatjuk, ha a kézi egyelést megelőzően a vetéssorokban keresztben járatott fogatos kapálógéppel átvágjuk a sorokat. A gép kapáit úgy kell beállítani, hogy a kivált növénytávolságra csomóban hagyja meg a répát. Ezután kézimunkával csak a meghagyott csomókat kell gondosan kiegyelni. Az egyelés igen nagy felügyeletet igénylő, gondos, minőségi munka. Vigyáznunk kell arra, hogy az előírt növénytávolságot kb. 18—22 cm pontosan betartsuk, mindig a legerősebb répát hagyjuk meg, kettős répa sehol se maradjon. Az egyelő kapával gödröket ne vágjunk. Kényes és fontos ez azért, mert az itt elkövetett hibát jóvátenni később már nem lehet. — ügyelnünk kell arra, hogy a munkateljesítmény fokozása ne menjen a minőség rovására. A helyes növ.ánytávolsággal ugyanis leginkább növelhető a termés menynyisége. Egyeléskor rendszerint nagyon öszszetiporjuk a talajt. Ezért utána a lehetőség szerint azonnal kapálni kell. Ezt a kapálást lehetőleg kézzel végezzük. Igen nagy terméseredményeket érhetünk el cukorrépából helyes agrotechnikával, növényápolással egybekötött öntözéssel és fejtrágyázással. A cukorrépa fejtrágyázására úgy helyi jellegű valamint mütrágyaféléket is használunk. A fejtrágyát, ha lehet mindig folyékony állapotban adjuk. A tenyészidő alatt 3—4-szer, sót többször is kell fejtrágyázni. második egyelés <*<án Az első fejtrágyázást közvetlen az egyelés után adjuk lehetőséghez képest nitrogén formájában, mivel a tenyészidő kezdetén erre sokkal nagyobb szüksége van, mint a foszforra és kálira. A másodikat a levélszárak összezárulása előtt. Itt használhatunk nitrogént, foszfort vagy káliműtrágyaféléket egyaránt. A harmadik illetve a negyedik fejtrágyázást a levélszárák összezárulása után, főleg foszfor és káli alakjában. A műtrágyamennyiség függ a talaj minőségétől és a talajerőtől. Szabálynak vehetjük azonban, hogy közepes termőerejű talajnál és a cukorrépa alá trágyázott parcellára 40—40 kg hatóanyag kerüljön fejtrágya formájában. Nem szabad elfelejteni, hogy a cukorrépa egyik legfontosabb ipari növényünk és igazán jó terméseket csak belterjes viszonyok mellett és belterjes műveléssel, növényápolással lehet elérni. Bedécs Gyula, Lelesz. Szeletelt burgonya ültetésével küszöböljük ki a vetogumo-hiányt A talajvizsgálat alapján szakszerű gazdálkodás folyik a felsőpatonyi EFSz-ben Felsőpatony határában 1951-ben végeztünk talajvizsgálatot. Megállapítottuk, hogy a község határa öntvénytalaj. Valamikor a Duna ágai szelték keresztül. Innen származik az egyik dűlőnek a Hajóút elnevezése is. A falu melletti dűlők középkötött, homokosvályog talajok, némi agyaggal keverve. Az altalaj 70—80 cintimétertöl meszes. A községtől 5—6 kilométerre kezdődnek az úgynevezett „haniföidek". Ezeknek egy riesze még ma is zsombékos. mocsaras, sással benőtt. Nagyobb részük azonban már 20—25 év óta művelés alatt áll. Ezek nehezebb kötöttebb talajok. A szántófelület homokosvályog 20—25 centiméter mélységig. A nyári szárazságok idejében a szél futóhomokként hordja szét a finom talajszemcséket, ha pedig esik, a föld eliszaposodik. Ezért a megmunkálás bizonyos nehézségekkel jár. Az altalaj homokosvályog 50—60 cm mélységig. Az altalajban sokhelyütt vörös színű, durva szemcséjű homok található, ami a talaj vastartalmúnak következménye. Akad mészfelhalmozódási szint is. A hani földek azon résre-;-, amelyeket már régebben művelés alá fogtak, kultúrnövényeink túlnyomó többsége termeszthető. A duna ág melletti részt képezik az úgynevezett „réti földek”. Ez újabb öntvténytalaj. A feltalaj homokosvályog, az altalaj pedig vályog és agyagosvályog homokkal keverve. Csallóköz földje főleg lúgos talajokból áll. A somorjai járásból veti talajminták azt mutatják, hogy a foszfortartalom 100 mg földben 1—4 mg A káliumtaríalom 7—10 mg. Ugyancsak nagy nitrogénhiány is mutatkozott. A somorjai járás talajelemzése nagy vonásokban általánostlható a csallóközi öntvénytalajokra. Ennek alapján nagyon fontos a szakszerű talajművelés, istálló- és műtrágyázás, mert csak igy tudjuk a talaj tápanyagmennyiségét növelni, ami elkerülhetetlenül fontos a magas termések eléréséhez. , A talajvizsgálat ill. a talajfajták alapján . a felsőpatonyi EFSz határát forgókra osztottuk, médpedig a faluhoz közelfekvő középkötött földeket kiét kilenctáblás szántóföldi vetésforgóba, („A” forgó 356 ha és a „B” forgó 370 ha), a nehezebb, kötött földeket pedig egy 8 táblás takarmányforgóba („D” forgó 418 ha). A takarmányforgóba van beillesztve 7 hektár rizsterület is. Ezt a három forgót két növénytermelési munkacsoport, részben pedig az állattenyésztési csoport műveli meg, amely a takarmányt biztosítja. Az ú. n. „réteken”, szintén van település. Itt egy külön növénytermelési és egy állattenyésztési csoport alakult. Üj istállót építenek 100 szarvasmarha számára és juhaklot. Ide tartozik egy küenctáblás szántóföldi vetésforgó („C” forgó 403 ha) és egy héttáhlás takarmányforgó („E” torgó 137 ha). A munkákat itt négyes bizottság irányítja az EFSz felügyelete alatt. A felsőpatonyi szövetkezetben 1952 óta a füves-vetésforgó rendszere szerint gazdálkodnak. így a mezőgazdasági termelés két lényeges feladatát oldják meg: 1. Felújítják a talaj termőképességét, 2. Az állatállomány számára bő takarmányalapot biztosítanak. A füves vetésforgórendszer lényege a pillangósvirágú növények és az évelő pázsitfűfélék helyes termelésében van. A pázsitok közül a legjobbak a lazán, bokrosodók. Ezek gyökérrendszere 20—25 cm mélyen, sűrűn átszövi a talajt és morzsalékossá teszi. A pillangósvirágúak pedig felhozzák a talajból a meszet és egyéb növényi tápanyagokat. Az őszi szántásnál a baktériumok elbontják a gyökereket. Bomlásukkor humuszsavak keletkeznek, amelyek megkötik a meszet és ezzel együtt összeragasztják a füvek gyökérzete által összepréselt talajmorzsákat. így alakul ki a talaj állandó morzsás szerkezete. Az elbontott gyökerek helyén csatomácskák keletkeznek, amelyek tárolják a vizet és a levegőt. Az EFSz-ben már az elmúlt év őszén teszántották az első pillangósfüves táblát. Ez év tavaszán pedig már minden egyes forgóba vetnek egy pillangófüves táblát. A következő évben a második tábla kerül felszántásra, úgyhogy 1954-ben már Viljamsz szerint állítják be a szántóföldi vetésforgót. A takarmány forgóban 4—5 tábla berefüves keverék, a 6. tábla len, zab. vagy takarmánykeverék, 7. tábla kapas, 8. árpa, zab, vagy takarmánykeverék alávetve. Említésre nyütó az is, hogy a szövetkezet az utak mentét is kihasználja Az idén az utak mindkét szegélyét beültetik gyümölcsfával. A felsőpatonyi szövetkezet a füvesvetésforgó bevezetésével elegendő takarmányt biztosított. Még rendelkezik annyi szénával, silótakarmánnyal és takarmányrépával, amennyi a zöltltakarmányozás megkezdéséig elegendő Csepy Erzsébet, dipl agr Komárom Az 1951—52.es gazdasági évben a hosszas szárazság, burgonyatermésünket Szlovákia déli járásaiban majdnem felére csökkentette. Különösen nagy károkat szenvedett Csallóköz és a kassai kerület déli vidéke Ez az oka annak, hogy az e< yes EFSz-ek és állami birtokok m rendelkeznek elegendő burgonyavetőgrmóval. Az állami terv minden mezőgazdasági egységre kitűzött bizonyos feladatokat, de ezen feladatok csak úgy teljesíthetők, ha ki. használunk minden percet, minden újítást a termésemelés fokozására. Azon EFSz-'-k, illetve állami ^■■•lökök- ahol nincs elegendő burgonyavetőgumó, nem szabad egyszerű kézlegyintéssel elsiklani a tervezett hektárok felett és csak annyit ">et ni, amennyi a vetőgumó, hanem meg kell, hogy sokszorozzák — megtöbbszörözzék a meglévő készletet és bevessék a tervben előírt burgonyaterületet. Ezt a burgonyavetőgumó megtöbbszörözésével érhetjük el. Ezen eljárás már nem új keletű. Elődeink már régóta kísérleteznek ezzel, sőt egész szép eredményeket is elértek. Fel kell eletetni a burgonyagumót, és így elültetni. Ehhez a módszerhez kell föl- ■'módni minden olyan esetben< ha kevés, a burgonyagumónk. F'egendő vetőgumó esetén azért nem alkalmazzuk mert igy valamivé’ növekszik a ki nem kelt gumók százaléka, továbbá mert a gumókat könnyebben fertőzik a különböző gombabetegségek. Ettől azonban ne ijedjenek meg az EFSz-ek, mert ha tökéletesen egészséges gumókat szeletelünk, a fertőzés veszélye inén nagy mértékben csökken. De igyekszünk a kisebb termés lehetőségét azzal is elkerülni, hogy sűrűbbre' 15—20 cm növénytávra és 60 cm sortávra ültetünk. Így ugyanis több lesz a területegységre eső fészkek száma, ami több termést is biztosit. Az EFSz-пек gondoskodnia kell arról is, hogy az ilyen tábla különösen jó talajművelést és a menetelésre kerülő burgonya igen jó ápolást kapjon. Ha tehát kényszerből, vetögumók hiányában szeletelt gumókat fogunk ültetni, első teendőnk a vetőgumók kiválasztása. A gumók átválogatásánál tartsuk szem előtt, hogy az apró gumók (30—40 grammnál kisebbek) még egészben ültetve sem adnak jó termést, szeletelésre tehát csak a 60, 80 és 100 grammos gumókat válogassuk ki. zzei egyidejűleg táv ff svk el a készletből minden ol gumót, amelv— b tegség jelét ve-zszük észre, vagy erősen sérült, kinövések (babák) vannak rajta. Ha jarovizált gumókat ültetőink, akkor azokat az ültetés napján szeleteljük fel, mégpedig úgy. hogy a gumókat hosszában kettévágjuk. Ügyelni kell arra, hogy a kettévágott gumó mindegyikén legalább két szépen fejlett csira legyen. Ha nagyon kev a vetőgumónk, akkor annyi részre szeletelhetjük (hosszában), ahány fejlett csíra van a gu món. B. Gy.
