Szabad Földműves, 1953. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1953-01-11 / 2. szám

+

6

fzô im a

Üöldfflűres

1953. január 11.

ä galántai állami birtok harca a termelés gazdaságosabbá tételéért

22 millió koronával csökkentették a termelési kiadásokat

Cseppekből lesz a tenger, koronákból lesznek a milliók. Ez a megállapítás épúgy vonatkozik a veszteségre mint a haszonra. Rossz gazdálkodás mellett a kis tételek is milliós veszteséggé szaporodnak, a jó gazdálkodás mellett viszont nriliókkal lehet gazdaságosabb a termelés. Nekünk pedig nem lehet közömbös, melyik utat választjuk. Ez teljes mértékben vonatkozik állami birtokainkra is.

Az állami birtokok gazdaságosabbá tételéről szóló part- és kormányhatározat egyebek között megállapítja; ha az állami birtokok el is értek sikereket és ha a munkatermelékenység emelkedett is. a mezőgazdasági termékek hektárhozamai és a gazdasági állatállomány hasznossága még korántsem felel meg termelési lehetőségeinknek. Még mindig sok az olyan gazdaság és bírtok, amelyek nem váltak a mezőgazdasági nagytermelés mintaképeivé, mint arról Klement Gottwald köztársasági elnök beszélt.

A párt- és a kormányhatározat világosan megjelölte azt az utat, amelyen állami birtokainknak haladniok kell, hogy valóban megmutassák kis- és közópparasztjamknak a szocialista nayytermelés előnyeit. Az kétségtelen, hogy az allami birtokok eddig is komoly sikereket értek el, de sehogyan sem lehetünk megelégedve, addig, amíg minden egyes gazdaság nem éri el a legjobbak színvonalát. Ezt azonban nem érheti el addig, amíg tervezésében úgynevezett „tervezett veszteség" szerepel. Zápotocky miniszterelnök elvtárs már jóegynéhányszor élesen bírálta az ilyirányú tervezési módszert. E módszernek az volt az alapvető hibája, hogy a termelési • kidásokat nem tervezték a reális és igazolt^ гюг^'ák alapján, például a különböző munkák teljenényi normái szerint. Ide tartozik a termelő . ../közök kihasználási normája, az elhasználandó üzemanyag normája, a műtrágya, vetőmag, a megfelelő alkatrészek mennyiségének szüksége stb.

Teljesen helytelen az az állítás, amelyekkel némely állami birtok dolgozói igyekeznek „megindokolni” a veszteségeket, azt állítva, hogy az eladási árak alacsonyak, holott a legfőbb hiba ott van, hogy sok helyen nem érik el a tervezett hozamokat és hasznosságot, másrészt pedig aránytalanul magasak a termelési kiadások. Tehát mindent egybe véve megállapíthatjuk, hogy az állami birtokok gazdaságosabbá tételére csakis egyetlen utat ismerünk, mégpedig a hektárhozamok és a gazdasági állatállomány fokozására irányuló kitartó harcot.

annak ellenére, hogy még minden téren nem alakultak ki a végleges eredmények, melyeknek összefoglalása most van folyamatban, s hogy a galántai állami birtok bár nem teljesítette teljes méreteiben a kötelezettségvállalást, mégis mintegy 22 millió koronával tette olcsóbbá a termelést. Ez azonban nem ment a minőség rovására, sőt ellenkezőleg, ez a siker éppen a munka és a szervezés, valamint a termelés minőségének javulása folytán állott elő. Felmerül azonban a kérdés, miért nem teljesítette a birtok teljes egészében kötelezettségvállalását. Elsősorban azért, mert még mindig nem volt eléggé alapos a saját kiadások csökkentésére irányuló harc, ami annak a következménye, hogy még mindig nem voltak kidolgozva a gazdaság-technikai normák. A másik hiányosság az, hogy még mindig nem alkalmazták teljes mértékben a gazdag szovjet tapasztalatokat s nem tartották be pontosan az agrotechnikai, valamint zootechnik! intézkedéseket. Ha volt is ezen a téren előrehaladás, mégsem beszélhetünk még tömegmozgalomról. Végül is a szárazság bizonyos

mértékben szintén korrigálta a tervet. Mindenesetre, ha az eredmény nem is olyan, amilyet várni lehetett volna, kétségkívül a galántai állami birtok elért néhány kimagasló eredményt is, úgy a hektárhozamok és az állatállomány hasznossága emelésénél, a sgját termelési kiadások lényeges csökkentése terén. Ezt akkor látjuk legjobban, ha ismeretes, hogy például a növényi termelésben egy-egy dolgozó által kitermelt termelvények értéke az előző évvel szemben mintegy 30 százalékkal emelkedett, ami természetesen kifejezésre jutott a dolgozók jövedelmének emelésénél is. S hogy ennek ellenére lényegesen csökkentek a termelési kiadások, az csak természetes, merthiszen a munkatermelékenységének emelkedése következtében nagyarányú munkaerő megtakarítást értek el. Az állattenyésztésben azonban a munkatermelékenység emelkedése valamivel lassúbb. Legkedvezőbb fejlődés a tejhozam emelkedésénél tapasztalható. De figyelemreméltó az állatállomány szaporulata is. így például 1952-ben a marhaállomány 40 százalékkal, — ebből 11 százalék fejőstehén. — a sertésállomány 123 százalékkal,' az anyasertésállomány 6 százalékkal növekedett, ami annyit jelent, hogy megteremtettek minden előfeltételt arra, hogy az állattenyésztésben is magas színvonalra kerülhessenek.

Jobb takarmányalap létesítése

Az állattenyésztés fejlődése megköveteli, hogy a gazdaságok egyben jobb takarmányalapot létesítsenek az 1953-as esztendőben. Ezt részben Úgy biztosították be, hogy két gazdaságban bevezették a füvesvetésforgó-rendszert s ezenkívül az összes gazdaságban zöld futószalagot létesítettek nedvdús takarmánykészlet biztosítása érdekében. Meg kell jegyezni, hogy 1952-ben már teljes 200 vagonnal több takarmányt si'.óztak, mint az előző esztendőben. Ez 71 százalékos emelkedést jelent, amit úgy értek el, hogy a mezei termékek minden feleslegét lesilózták.

Kétségkívül hozzájárult a jobb munkaszervezés, a normák helyes megállapítása, a munkaerkölcs lényeges javulásához is. Mindezek a tényezők tették lehetővé — mint már előbb is említettük — a saját termelési kiadások csökkenését, ami különösen a növényi termelésben

jutott jelentős mértékben kifejezésre. A munkateljesítmény utáni jutalmazása, az igazságos teljesítménynormák alapján, a dolgozók új munkaviszonyának. kifejlődéséhez vezetett.

Csupán a traktorok teljesítőképessége 30 százalékkal emelkedett. Ezt különösképpen úgy érték el, hogy a gépeket jobban kihasználták és ahol csak lehetett, agregátokat alkalmaztak. Mindez azonban nem lett volna elegendő, ha nincsenek olyan példás dolgozók, mint Benes József traktoros, aki szovjet lánctalpas traktoiján évi 211 százalékos átlagteljesítményt ért el, ugyanúgy a többi traktorosok is lényegesen megjavították munkájukat. Ennek köszönhető, hogy a galántai állami birtok — mint arról annak idején hírt adtunk — az őszi munkálatokat lényegesen hamarább fejezte be, mint azt a terv előírta.

Az anyagellenőrzés jelentősége

A gazdasági és technikai normák jelentősége

A galántai állami birtok dolgozói a párt- és

kormányhatározat megjelenése után nyomban újból átvizsgáltak minden lehetőséget a termelés gazdaságosabbá tétele érdekében és konkrét kötelezettségvállalást dolgoztak ki s fogadtak el az 1951 évi gazdálkodással szembeni lényeges javulás elérése érdekében. Kötelezettséget vállaltak arra, hogy 33 millió koronával teszik gazdaságosabbá a termelést az 1952 évben az előző évi gazdálkodással szemben. Ezzel kapcsolatosan nyomban megállapíthatjuk, hogy

Többek között még kell még jegyezni azt is, hogy a galántai állami birtokon az elmúlt esztendőben megfelelő intézkedéseket foganatosítottak a takarmány, üzemanyag, alkatrészek és egyéb anyag gazdaságos felhasználására. Heti és havi takarmányozási terveket állítottak össze, normákat állapítottak meg a vetőmag, műtrágya, alkatrészek, üzemanyag stb. felhasználására. Tény azonban, hogy ezen a téren megfelelő tapasztalatok hiányában és a laza ellenőrzés miatt nem érték el a kívánt eredményt. Mégis e normák megállapítása révén 1 kilogramm sertéshús

előállítási árát 1 koronával sikerült csökkenteniök, ami százezreket jelent. A középszántást pedig hektáronként kerek 200/0-kal tették olcsóbbá az előző évvel szemben. Ez azonban korántsem elegendő, mert ezen a téren még számos lehetőség nyílik a saját kiadások csökkentésére. A belső szállításnál is sokat meg lehet takarítani, mert hiszen nem kisebb dologról van szó, mint kb. 700 vagonnyi takarmány egyik helyről a másikra való szállításáról. Ezen a téren tehát még sok a tennivaló. Ugyancsak emeli a kiadásokat a dolgozók egyik helyről a másik helyre

való szállítása traktorok által. Itt jobban ki kellene használni a rendes autóbusz járatokat sib.

Ez csak néhány példa volt; hogyan lehet további megtakarításokat elérni és közel sincsen ezzel künerítve minden lehetőség. A vezetőkén és magukon a dolgozókon múlik, hogy a takarékosság milyen arányokat ölt.

A szovjet tapasztalatok nagy segítsége

Mindent egybevetve meg kell állapítanunk azt az örvendetes tényt, hogy úgy a termelés emelésénél, mint a saját kiadások csökkentéséne! elsősorban a szovjet tapasztalatok nyújtottak nagy segítséget az állami birtok dolgozóinak, amelyeknek bevezetése után alaposabban alkalmazták a munka helyes szervezését úgy a növényi termelésben, mint az állattenyésztésben. Nagy mértékben alkalmazták a keresztsoros és a keskenysoros vetést, a szemcséstrágya vetését és tökéletesen igyekeztek kihasználni az agregátok alkalmazásának nagy lehetőségeit.

A szovjet tapasztalatok helyes alkalmazása révén például Tabacsek Gáspár etető október hónapban 322 dat^b sertésnél 82 dkg napi súlygyarapodást ért el, ami 26 dkg-al több darabonként, mint azt a párt- és kormányhatározat előírja. Zselezník János feleségével együtt 550 darab sertésnél 60 dkg súlyszaporulatot ért el. Különösen Tabacsek elvtárs alkalmazza nagy gonddal a Surik módszert, melynek lényege a takarmány Ízesítésében rejlik. Jurina elvtárs Munkarenddel kitüntetett fejőgulyás csoportja pedig 62 tehéntől évi 4700 liter tejet ért el tehenenként, Malinyinová módszerének helyes alkalmazása következtében. A növényi termelésben pedig Sefcsik csoportvezető, a hidaskürti gazdaságban 23 hektárnyi területen 33.7 mázsa búzát ért el hektáronként, míg rendes vetésnél 29.81 mázsát, a napraforgó, pótbeporzása révén a galántai gazdaságban 15 mázsa napraforgó helyett 19.8 mázsát értek el. Az ellenőrző parcellán ugyanis alig értek el 15 mázsát, mert ezen természetesen nem volt végrehajtva a pótbeporzás.

Mindezek az eremények fényesen bizonyítják, hogy a szovjet tapasztalatok széleskörű alkalmazásával még jobban emelhetjük a hektárhozamokat, az állatállomány hasznosságát, ugyanakkor a munkaszervezés minden vonalon való tökéletesítésével megteremthetjük az előfeltételeket a munkaverseny kifejlesztésére s így a munkatermelékenységének fokozására, végül pedig a termelésünk gazdaságosabbá tételére.

A galántai állami birtok dolgozói az elmúlt esztendőben megtették az első komoly lépést a termelés gazdaságosabbá tétele érdekében, de csak az első lépéseket. A munkaszervezését tovább kell javítani, a szovjet módszerek alkalmazását még jobban kimélyíteni, hogy necsaK egyesek érjenek el figyelemre méltó eredményeket, hanem egyre többen. Ezt úgy érhetik el, ha az eddigi eredmények és az eredmények elérésének módszereit még jobban propagálják s megismertetik minden egyes dolgozóval. Az eddigi eredmények arra jogosítanak, hogy a galántai birtok dolgozói valóban minden igyekezetükkel azon lesznek, hogy a párt- és kormányrendelet minden pontjának teljes mértékben eleget tegyenek s gazdaságaikat valóban gazdaságossá tegyék. -mj-RUDOLF ZAJAC;

A Szovjetunióban szerzett tapasztalataimról

Sohasem örültem annyira, mint amidőn tudomásomra jutott, hogy be vagyok sorolva abba a küldöttségbe, amelynek feladata a Szovjetunió meglátogatása, valamint a mezőgazdasági kutatások szervezése kérdésének tanulmányozása és annak terjesztése. Tudatában voltam annak, hogy a Szovjetunió meglátogatása nagy megtisztelés volna minden polgár számára. Országot látni és beszélni népével, akiket a dicső SzKP edzett meg és akik a világon elsőkként építik fel a szebb és boldogabb holnapot. Látni embereket, akik munkájukkal harcolnak a békéért, a világ összes dolgozóinak a jobb sorsáért. Látni azokat az embareket, akiket a nemzetek nagy tanítója, a dicső Sztálin vezet. Mondhatom, volt minek örülnöm. Hisz láttam azt az országot, ahol meg vannak az Összes feltételek a tömegek művelődésére, ahol adva van, hogy a szellemi és a fizikai munka között eltűnjön minden különbség, ahol nemcsak maroknyi népnek van megadva a lehetőség a művészet elsajátítására, de ahol adva vannak a lehetőségek arra is, hogy az összes nép alkotóvá váljék és kulturális életet éljen. Hiszen a szocializmus a Szovjetunióban megtestesült valóság, a szocializmus nagy kulturális fellendülést jelent. A volt cári Oroszországot szocialista nagyhatalommá változtatta, olyan állammá, ahol az összes technikai adottságokat kommunista társadalmi rendszer előfeltételeinek a megteremtésére használják fel. Tehát a Szovjetunió annyit jelent, mint megismerni barátunkat, felszabadítónkat, akinek hálával tartozunk azért, hogy mi is szabadon élhetünk és szebb jövOt alkothatunk.

A vágyam teljesült és november 12-én Moszkvába érkeztünk, ahol nagyon szívélyesen fogadtak bennünket. Soha nem feledkezem meg arról a szívélyes fogadtatásról. Az állomásról' a „Nációnál” szállodába vittek bennünket, ahol nagyon kellemes elszállásolásban részesültünk.

Moszkvát egyszerre megszerettem. Voltunk a Vörös téren és a Kiérni előtt, amelyből 12 torony és 3 templom emelkedik. Ez a negyed Moszkva legrégibb része. A Kremlt 1147-ben alapították.

Moszkva mindenféle helyein megfordultunk. Hatalmas városban, a Lenin-hegyen van az új egyetem 260 m magas és 29 emeletes internálasa. Az épület alapja 160 ha. Ebben az épületben az összes vívmányok és berendezések megtalálhatók. Pl. minden előadást filmre vetítenek és a hallgató két órán belül kész filmet kap ezekről az előadásokról. Meglátogattuk továbbá a Tretiak-képtárt, ahol sok gyönyörű képet láttunk. Itt naponta ezrek fordulnak meg, akik tanulmányozzák a művészetet és vele megismerkednek. Láttuk a komszomolistákat, a hadsereg tagjait, akik tömegesen keresték fel a

képtárt és a művészetet tanulmányozták. Az egyik helyiségben láttuk, hogy a román követség tagjai hogyan tanulmányozták a képtár anyagát. A kísérőnk szavai szerint minden szombaton ide járnak.

Voltunk a gyönyörű Nagyszínházban és a szovjet Hadsereg színházában is, ahol a mi hadseregbeli művészi együttesünkkel is találkoztunk, akin éppen a kínai űtjukról voltak hazatérőben. Ezek a színházak óriási méretűek és mindig tele vannak. A földalatti Metro-ból felejthetetlen emlékekkel távoztunk. A Metróban naponta átlag 2 millió ember fordul meg. Sok üzletet is meglátogattunk, amelyek az árúk bőségével dicsekednek és anVüyek szabadon vásárolhatók. A mezőgazdasági Minisztériumot szintén meglátogattuk, ahol számunkra néhány szakelőadást is rendeztek. Maga a mezőgazdasági miniszter, Benediktov elvtárs is hosszabb ideig elbeszéldetett velünk. Abban a megtiszteltetésben is részesültünk, hogy a Timirjazev akadémiát is meglátogathattuk, ahol Liszenko elvtárssal hosszabb eszmecserét folytattunk, aki nekünk nagyon sok értékes tapasztalatot adott át, melyek segíteni fognak további munkánkban. Itt is nagyon sok szervezési tapasztalatot szereztünk, amelyet mezőgazdasági akadémiánk megalakításánál felhasználhatunk és amely 1953 januárjában megnyílik.

Moszkvából Kubányba mentünk a Krasznodarszk vidékére, ahol a kerületi és járási mezőgazdasági igazgatással ismerkedtünk meg. Mindenhol a legnagyobb előzékenységgel fogadtak bennünket. A szovjet dolgozók szívesen elmagyarázták értékes tapasztalataikat. Itt két kutató intézetet is meglátogattunk, ahol meggyőződtünk arról, hogy milyen kutatási folyamat segíti elő a termelékenységet és hogy milyen megtisztelő helyet foglal el a kolhozisták megsegítése irányában, továbbá a földművelési és állattenyésztési ismereteivel, valamint a gyakorlatban kutató munkásaival ezeket hogyan érvényesíti.

A Budonni-kolhozban a kolhozistákkal nagyon szép időket töltöttünk el. Napközben megtekintettük a kolhozt, láttuk a növénytermelést és az állattenyésztést. Gyönyörű kultúrházuk van, ahol az estélyükön is résztvettünk. Itt láttuk, hogy a szovjet emberek munkájukban milyen örömöt lelnek, láttuk viszonyukat a társadalommal szemben, láttuk magas kultúrszínvonalukat, mély szeretetüket és odaadásukat a szovjet haza, a szovjet társadalmi berendezés, valamint Sztálin elvtárs iránt.

Az egyszerű émberekkel való beszélgetés közben nagyon meglepődtünk, hogy milyen szakképzettséggel bírnak, és hogy milyen jól ismerik az összes mezőgazdasági kérdéseket, s hogy milyen kedvvel és akarattal tanulnak. Az oktatás minden kolhozban állandóan folyamiban van, amely két csoportra van osztva, éspedig földművelési és állattenyésztési szakra.

Az első évben alaptudásban részesítik az öszszes kolhozistákat s a második évben a saját szakmájukban részesülnek oktatásban, pl. gabona, hüvelyesek, cukorrépa, zöldségtermelésben és ugyanígy az állattenyésztésben is. Harmadik évben a termelés alapkérdéseivel foglalkoznak, úgymint a szervezés, gépesítés és tervezés kérdéseivel. Az első évben az összes kolkozisták belekapcsolódnak az oktatásba. A második évben a tanulást csak azok az emberek folytatják, akik az előző évet eredményesen elvégezték. A kolhozisták az oktatásban örömest vesznek részt, mert tudják, hogy csak így lehet a termelékenységet állandóan emelni, ami a legfontosabb feladatuk közé tartozik. A legfőbb kérdések egyike, amelyre a Szovjetunióban nagy súlyt fektetnek, a tervezés kérdése. Ezzel a kérdéssel minden téren találkozhatunk, sőt ugyanúgy a minisztériumokban, mint a kolhozokban vagy a szovhozokban. Minden csoport és minden ember pontosan a kidolgozott terv szerint dolgozik, amelynek nagy figyelmet szentéinek és amely eredményesen segíti őket munkájukban. Hiszen Sztálin elvtárs a „Szocializmus gazdasági problémái a Szovjetunióban” című lángeszű művében ezeket mondja: „A társadalom növekvő anyagi és kulturális igényeinek a legmagasabb kielégítése, a szocialista termelékenység folytonos növekedése és tökéletesítése segítségével a legmagasabb gépesítés alapján” A terv elkészítésére is nagy figyelmet szentelnek, úgyszintén a terv teljesítésére is ilyen gondot fordítanak. A terv teljesítésének ellenőrzése a legkomolyabb feladatok egyike. A terv ellenőrzésének munkája éppen olyan irányadóelvek szerint történik, mint a terv kidolgozása. A kolhozoknál bizonyos jelentési keret van megállapítva, amelyet az állam hagy jóvá.

A Szovjetunióban rendkívül nagy figyelmet szentelnek a káderek nevelésének és azok elhelyezésének. A párt- és a kormány a káderek munkáját egyik legfontosabb feladatának tekinti. Hiszen a Szovjetunióban elért sikerekben jelentős érdeme van a SzKP helyes káder-politikájának, amely mindig ki tudta válogatni, nevelni és elhelyezni a rátermett dolgozóit és ezzel a párt politikai irányvonalát is bebiztosította. A Szovjetunióban nagy figyelmet fordítanak a művelődés kérdésének .is. Csak figyeljük meg, mennyi mindenféle mezőgazdasági iskola van, éspedig:

1. Hároméves körzeti földművelési iskola. Ebben az iskolában a fiatal földműveseket képezik ki. A tanulókat ebbe az iskolába a kolhoz és a szovhoz tagjai közül toborozzák. A felvétel feltételei a következők: Hétéves alapiskola, gyakorlat és a 17 év betöltése. Ezekben az iskolákban 80 százalék elméleti és 20 százalék gyakorlati oktatásban részesülnek. Itt azért van csak 20 százalék gyakorlat, mert itt olyan tanulók vannak, akiknek már van mezőgazdasági gyakorlatuk. A hallgatók ösztöndíjat kapnak, amelyek az elért eredmények és a tanulási idő után fokozódnak.

2. Középfoka mezőgazdasági iskolák a kolhozelnökök számára. Ezek az iskolák háromévesek. Ebbe az iskolába a tanulókat a tagsági gyűléseken jelölik ki a kolhozisták, brigádosok, gazdasági vezetők és aqjélenjáró munkások soraiból. •A jelölést a körzeti szovjet hagyja jóvá. A tanulók a felvételkor a bizottság előtt felvételi vizsgát tesznek. Ezeket a tanulókat szintén ösztöndíjban részesítik.

3. Egyéves iskola a gazdasági vezetők és brigádosok részére. Ebben az iskolában a kolhozistákat, brigádistákat és a gazdaságvezetőket oktatják. A beiratási feltételek: Iskolai képzettség és kolhozgyakorlat. Ezek a tanulók is kapnak ösztöndíjat. •

4. Mezőgazdasági gépesítő iskolák. Ezek állandó iskolák és a Földművelésügyi minisztérium által vannak irányítva. Ebben az iskolában képezik és nevelik ki a gépesítés vezetőit a járások és a gépállomások részére. A hallgatók a koihozisták soraiból kerülnek ki és 16 éven felüliek. Az iskola feladata mindenekelőtt a hallgatókkal megismertetni a legújabb gépesítési vívmányokat, de nemcsak megismertetni, hanem azt ki is használni. A tanulók ösztöndíjat kapnak.

5. Hároméves tanfolyamok a kolhozisták és a szovhoz dolgozói számára. Ez az iskola a tömegek oktatására szolgál. Ezek a tanfolyamok a gyakorlati munkák megszakítása nélkül előmozdítják a kolhozisták minősítését, lehetővé teszik a tudomány, a haladó rendszerek és az újítók felfedezéseit, valamint annak széleskörű terjesztését.