Szabad Földműves, 1953. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1953-01-11 / 2. szám

1953. január 11.

fiibe*

ЩЫтйзез

7

A méhek helyes kezelése több mézet és íöbb jövedelmet jelent

Újabb falusi áruház

ÜNNEP IPOLYNYÉKEN

A tél folyamán, ezen kedvezőtlen időszakban kell megmutatnia minden méhésznek, hogy megérdemli a méhész nevet. Védjük meg veszélyben forgó méhcsaládjainkat! Azt hiszem, úgy az ország egyes vidékein mint nálunk Délszlovákiában is elfagyott az akác és a száraz nyár szintén nagy károkat okozott a nektárfejlődésben. Emiatt a méhek képtelenek voltak elegendő téli élelmet gyűjteni. Ennek a fontos tennivalónak a helyrehozása reánk, méhészekre vár; nekünk kell pótolnunk a hiányzó élelmet. Itt segítségünkre sietett kormányunk, mert adott cukrot a méhcsaládok feletetésére. Akik lelkiismeretesen és pontosan feletették családjaikat, ott most nincs veszély, de akadnak sokan, főképpen a kezdő méhészek közül, akik ezt a munkát elhanyagolták. A cukrot csak kapzsiságból váltották ki, mit sem törődve a méhek sikeres áttelelésével.

A rosszúl kezelt és gyöngén etetett méhcsaládok természetesen nem bírják ki a téli hideg időjárást és elpusztulnak. A kezdő méhészek vagy azok, akik nem fordítottak kellő gondot a méhekre, tavaszszal bizony hiába várják a méhek kirepülését. Aztán pedig ahelyett, hogy saját magukban keresnék a veszteség okait, átkozódnak, szidják még azt is, aki rávezette őket a méhészkedésre. Ez a jelenség gyakori, mint már említettem a kezdő méhészeknél, akik nem jelentették be méhcsaládjaikat s ezáltal nem kaphattak etetni való cukrot. Azt hiszem minden méhész megérti ennek a fontosságát és még időben megteszi a szükséges lépéseket, hogy megelőzze a méhek elpusztulását.

Télen a méhek csak akkor fogyasztanak kevés élelmet, ha időben gondoskodtunk jó, meleg betelelésükről, a jól, szigetelt kaptárakban. Ezenkívül lehetőségeink szerint készítsünk méheink számára; fedett hajlékot, hogy megóvjuk őket a téli szelektől. Ilyen építményt nemcsak deszkából és téglából lehet csinálni, hanem igen jól felhasználjuk erre a célra a nádat, kukoricaszárat, sőt szalma segítségével is könynyen megoldhatjuk az építkezést. Az a fontos, hogy fedél alá helyezzük méhcsaládjainkat, amivel nagyban hozzájárulunk méheink egészségének megóvásához s egyben kevesebb élelemre van szükségük Nagyon fontos, hogy a tél folyamán is kisérjük figyelemmel méheink életét. A legtöbb méhész ennek nem tulajdonít kellő fontosságot és ősztől tavaszig meg sem tekinti méhesét. Menjünk csak ki a méhesbe, álljunk a kaptár méllé és hallgassuk meg, egyenletesen zúgnak-e a méheink. Ha erős zajt hallunk, baj van. Ilyenkoi az a teendő, hogy ezeket a családokat fűtött, sötét helyiségbe helyezzük és felmelegített mézet adjunk nekik. Ha nincs méz, készítsünk cukorból szirupot éspedig 1 kg cukrot 6 del. vízben felold vá, amit szintén melegen etethetünk. Ha a gyönge családdal 2—3 kg cukrot feletetünk és megszűnnek zúgni, bátran kivihetjük őket ismét a szabadba.

Tehát tegyünk meg mindent méheink jó karbantartása érdekében, mert csak így emelhetjük méheink hozamát és segíthetjük elő méhészetünk továbbfejlődését. Ily módon aztán a méz nemcsak mint orvosság, hanem mint fontos élelmiszer kerül majd minden dolgozó asztalára és így lesznek majd egészségesebbek gyermekeink és egész dolgozó népünk. Ennek megvalósítása pedig mirajtunk, méhészeken múlik, ezzel is hozzájárulunk szocialista hazánk felépítéséhez.

Sándor Gábor,

Nádszeg

Fajnemesítés

Ismertem egy öreg falusi méhészt, aki ezelőtt 10 évvel kapott egy rajt és azt olyan Déldásan gondozta, hogy ebből a rajból már 16 családja volt, látszólag elég szép eredményt ért el, de hirtelen hanyatlás következett be, mivel három éven keresztül sem méz, sem raj és a családok legyengülve éhenpusztultak. Vájjon mi volt ennek az oka? — Bizonyára a fajnemesítés hiánya. A fajnemesítés tehát a mékehnel is a többtermelést jelent és a méhek egészségének igen fontos tényezője. Hiszen minden háziállatunk tenyésztésénél komoly nagy sikert elsősorban is a fajnemesítés útján lehet csak elérni.

A méhek helyzetet azonban ebben a tekintetben egészen kivételes. A méheknél ugyanis a nemesítés szempontjából való kiválasztásnál a szülőállatok közül csupán az anya kiválasztására bírunk biztos ingerenciával. Minthogy a párzás mindig a teljesen szabad magas levegőrétegekben történik, természetes úton nem befolyásolhatjuk azt, hogy a sok ezer here közül az anya melyiktől termékenyüljön meg.

A fajnemesítéssel már elődeink is sokat foglalkoztak. A kérdést azonban úgy oldották meg, hogy a legkiválőbbnak bizonult anyáktól származó fiatal anyák nevelésére törekedtek csupán. Ezt a célt úgy igyekeztek elérni, hogy a kiváló anyás családok valamennyi rajanyabölcséjét kivagdosták és azokat előzőleg meganv áttanított más családokhoz beosztva hasznosították. Ezenfelül a vérfrissítésről is gondoskodtak. Messze vidékről hoztak idegen fajú rajokat, később idegen fajú párzott anyákat és ezekkel anyásítottak. Ezzel azután a fajneinesítés be is volt fejezve. Elődeink a fajnemesítóst tévesen fogták fel. Ma már minden kétségen felüli tény, hogy a munkásméhek legfontosabb tulajdonságaikat nem annyira a méhanyától, mint inkább az azt megtermékenyítő herétől öröklik, azért

fajnemesítés szempontjából a herek nemesítéséről is kell gondoskodnunk. Elődeink a herék nemesítésére mégcsak nem is gondoltak. Ellenkezőleg. a heréket tekintet nélkül arra, hogy azok melyik anyától származnak, mindenkor és minden esetben a legnagyobb üldözésben részesítették. Ezekután önként merül föl a kérdés, hogyan nemesíthetjük hereállományunkat es ezáltal #iként valószínűsíthetjük, hogy telepünk fiatal anyáinak zöme az így nemesített herék valamelyikétől megtermékenyüljön. A munkásméhek tulajdonságaikat, nemcsak az anyától, hanem a herétől is öröklik, a herék pedig tulajdonságaikat viszont túlnyomó részben az anyától nyerik.

Minthogy a here legtöbb tulajdonságát az anyától örökli, gondosan válasszuk meg telepünk legkiválóbb anyáit, amelyek petézőképesség, szorgalom, szelídség, teljesítőképesség tekintetében egyaránt az átlagos minőséget jóval felülmúlják. Ha kizárólag csakis ezeket a kiváló minőségű anyákat engedjük heréket szaporítani, nyugodtak lehetünk arról, hogy a fiatal anyák megtermékenyüléséből — telepünk bármely heréjével is pározhatnak.

Ami a vérfrissítés hatását illeti, elvitathatatlan, hogy az a méheknél is előnyös, de csak úgy, ha a vérfrissítés ugyanazonfajú méhek között történik. Tapasztalati tény, hogy a vérfertőzés az egész rovarvilágban nem jelent ahhoz hasonló veszélyt, mint azt általában a magasabbrendű organizmusoknál észlelhetjük. A vérfrissítésnél sokkal nagyobb jelentősége van a méheknél a fajtisztaságnak. A korcs méheket a potroh gyűrűinek színeződéséről könnyen fel lehet ismerni. Ha egy családnál több korcs méh is van, ajánlatos az anyát mielőbb kicserélni.

Antal Zoltán, Tornaija.

Őrizzük meg méheink téli nyugalmát

A hőmérő higanya napról-napra egyre csökken, vagyis összehúzódik, ehhez hasonlóan húzódik összébb a méhek telelő csomója is. Az egészséges, jól telelő méhek zúgása ebben a hónapban gyönge és egyenletes. Méheink nyugalmát semmiféle zörejjel ne zavarjuk, mert minden csekély zaj sok kárt okozhat telelő méhcsaládjainknak.

• Tudnunk kell, hogy a méhek a téli hónapokban nem alszanak, hanem rendszeresen táplálkoznak és ezáltal tartják fenn a szükséges meleget ahhoz, hogy életben maradjanak. Az ürüléket öblös végbelükben képesek 5—6 hónapon keresztül is visszatartani. Az egészséges méhek bélsara (ürüléke) sárgásbarna pép.

Az utóbbi időkben egyesek a méheket az emberekhez hasonlítják s úgy állítják be, mintha gondolkoznának és eszerint cselekednének. Ez nem helyes felfogás, mert a méhek nem tudnak gondolkozni és amit

November utolsó — és december első hetében az ipolysági járásban levő Ipolynyék község lakossága izgalmas napokat élt át, amely 1952. XII. 8.-án érte el tetőpontját. Ipolynyék mezőgazdasági község, — amelyben már magasabb típusú EFSz van, — az új évre szép, falusi árúházat kapott. Ez egy a sok száz árúház közül, amelyeket ez évben nyitnak Szlovákia falvaiban s egyáltalán az első. amelyet a besztercebányai kerületben a fogyasztási szövetkezetesség már megnyitott.

Hogy mit jelent a faluban egy ilyen árúház, amelyben a vásárló dolgozó nép megtalálja a legkülönfélébb árúk sokaságát, az Ipolynyéken mutatkozott meg a legjobban. Ez különösen a falusi nép állásioglalásában nyilvánult meg — főleg az EFSz-tagoknál — éspedig mikor megtudták, hogy a korponai Jednota JfSz falujukban árúházat szándékszik létesíteni, amely olyan árúkiilöníéleségekkel fog rendelkezni, amelyekért eddig az ipolynyékiek és a környékbeliek a messzefekvó Ipolyságba jártak.

Az EFSz, HNB és a helyi pártszervezet gyűlésein megtrágyaiták a földművesekkel és a lakossággal az árúház létesítésének kérdését és elhatározták, hogy segítenek a korponai JFSznek — s Ipolynyék község apraja-nagyja nagy lelkesedéssel munkához látott. Itt mutatkozott meg a földművesek és a togyasztási szövetkezetek dolgozóinak példás együttműködése, mikoris az tlpolynyékiek általános készsége anyagilag is segítem, csakhogy az áruház falujukban tényleg megvalósuljon, tettekben nyilvánult meg. Amikor az ipolynyékiek megtudták a fogyasztási szövetkez.etesség dolgozóival való beszélgetések által, hogy Kotponán a JFSz kvótája erre az évre nem elégséges ezekre a beruházásokra, felajánlották, hogy az elárúsító helyiségek és raktárak adaptációs munkáit végrehajtják maguk, saját költséggel és brigád munkákkal. A szót tett követte. Többet már nem tárgyaltak, hanem munkához láttak. Négy helyiség közfaiait lebontották, a falakat bevakolták s az újonnan nyert helyiséget kifestették. Ez két hétig tartott. Amikor az ipolynyékiek elkészültek a munkálatokkal, azonnal jelentették Korponára a JFSz-nek, hogy minden készen van és elő van készítve ahhoz, hogy a JFSz berendezze a helyiséget polcokkal és árúval.

S így az ipolynyéki földművesek és a korponai JFSz Jednota dolgozóinak lelkes együttműködése által 1952. }$II. 8.-án ünnepélyesen megnyithatták a további

falusi áruházát Ipolynyéken

Erre a megnyitó ünnepségre eljött az egész falu apraja-nagyja és betöltötte az árúház előtti térséget. Azonban nemcsak a helybeliek voltak itt jelen, hanem a környékbeli községek, mint Hruso, lszám, Ipolynagyfalu, asszonyai, de még férfiaí is. A szép ünnepélyt a himnusszal nyitották meg. Ezután Dekanovsky elvtárs, a besztercebányai kerület Fogyasztási Szövetkezetek Kerületi Szövetségének elnöke szólalt fel, aki megnyitó beszédében megköszönte az ipolynyékiek készséges segítségnyújtását az elárusító létesítésénél. További szavai során megmagyarázta a fogyasztási szövetkezetek hivatását. „A feladatok teljesítésének egyike", mondta Dekanovsky elvtárs, „ez az elárúsító is, amelyet nagymennyiségű árúkülönféieségekkel itt ma megnyitunk. Most kezdjük visszafizetni, törleszteni a földműveseKkel szembeni tartozásunkat s most kezdjük a mi igazi munkánkat — szolgálatunkat a falusi népnek. Elhozzuk a falura munkásaink kitermeit értékeit s ezzel szemben eltesznek, azt ösztönszerűen cselekszik. A mi számunkra legfontosabb a méhek gyűjtési ösztöne, amivel nemcsak mézet gyűjtenek, hanem a legnemesebb hivatásukat is végzik, a növények, virágok és a fák megtermékenyítését. Egyebek között a méheknek még többféle ösztöne van, azonban minket a tél beálltával a méhek védekezési ösztöne érdekel

A méhek védekezési ösztöne zörej, csörömpölés által ébred fel, aminek következtében ellepik a meglévő mézkészletüket és teleszívják magukat mézzel. A telelő méhcsomó által felszívott méz visszarakása a sejtekbe azonban már nem megy ilyen egyszerűen, sokkal körülményesebb, mint gondolnánk. Tehát a méhek nyugalmi állapotának megzavarása a családok mézkészletének gyors fogyasztását idézi elő, idő előtt megtelik a méhek gyomra bélsárral, amit aztán a kaptárba kényszerülnek kiüríteni. Ez a rendszertelen ürítkezés gyöngíti a méhek szervezetét, kellemetlen bűzt okoz a kaptárban és a gyakori háborgatás következtében betegséggé változik, amit egyszerű vérhasnak nevezvárjuk, hogy a földművesek is átadják dolgozó munkásságunknak gazdagabb és jobb termékeiket." Dekanovsky elvtárs után Kustan elvtárs, a krupinai JFSz igazgatója vette át a szót s ezután a helybeli középiskola tanulói, Bosánsky tanítónő vezetésével szép ének és szavaló számokkal emelték az ünnepély fényét. Az ipolynyékiek örömmel és ünnepi hangulatban hallgatták végig az ünnepélyes megnyitást s utána várakozásteljesen lépték át az új falusi árúhaz küszöbét.

Öröm és meglepetés tükröződött azok arcán, akik ezen a napon az áruházban jártak és bevásárolták. Hisz ez természetes is! Sok ipolynyéki lakos eddig nem is látott még ilyen elárusltóhelyet, ahol ennyi sok és szép árú lett volna felhalmozva, mint itt helyben, náluk a falun, Ipolynyéken. Mindjárt az ajtó mellett szabad élelmiszeráruk s további árúk, amelyekért a falu lakossága a városba járt s amelyeket a? Obuva, Odeva, Technokov és Sitno, Chemodroga, Ľuba, Narpa és Vesna árult. Minden van itt, cipó, ruha rövidárú, fazekak, háztartási szükségletek, bizsutéria, papír, drogériái cikkek, játékok és sok más árucikk. Mindezeket megtalálja most már a falusi ember a falvakon, a szövetkezeti árúházakban s ezekért az árúkért már ezentúl nem kell a városba járnia néha többször is, míg az illető árúra rátalált. Kellemes meglepetés érte Gálik elvtársnőt is, aki az EFSz tagja, az árúház bőségességének láttára. „Bizony, nem gondoltam volna, hogy itt Ipolynyéken mindezt, amit itt látunk, megtalálhassam. Kaptam itt olyan kendót is, amilyet már régóta kerestem Ipolyságon,” mondja nagy lelkesedéssel. Gálik elvlársnö bizony 2000 korona értéken felül bevásárolt és nem kell félnie, hogy holnap vagy a jövőben nem jut árúhoz. Molnár Ilona földművesnö ezeket mondotta: „Örülök, ' hogy már nekünk is lesz olyan szép üzletünk, mint a városban s benne mindig megtaláljuk azt. amire szükségünk lesz."

Az ipolynyékieknek és a közeli környékbelieknek őszinte öröme telik abban a valóra vált vágyukban, hogy már „kéznél” van az üzlet, amelyben megtalálnak mndent, amire csak szükségük van.

Öröm látni, hogy a fogyasztási szövetkezetek és annak dolgozói következetesen kezdik érvényesíteni es teljesíteni feladataikat a falvakon — a tömegpolitikai munka mellett példás elárusítóhelyek is és készséges szolgálatnyujtás a dolgozó földműveseknek.

A Fogyasztási Szövetkezetek tagtoborzásának eredménye 1952. XII. 1.-ig.

A szövetkezeikről szóló lenini tanítást megértették a mi fogyasztási szövetkezeti tagjaink is, amelyben meg van mondva, hogy a szövetkezeti mozgalomnak a lakosság széles rétegeinek hozzájárulásával kell kiépülnie.

Ezen alapelvből kiindulva 1952. III. 1.-én megindult a tagtoborzási verseny a fogyasztási szövetkezetek új tagjaiért, a dolgozók széleskörű tömegéből. Habár a verseny kitűzött célját még teljes mértékben nem is érte el, mégis állandó növekedést jegyezhetünk be új tagokban a kis- és középföldművesek soraiból.

Most már tehát szövetkezeti dolgozóinkon múlik, hogy a toborzás tovább follyon s hogy kellő figyelmet szenteljenek megfelelő tömegpolitikai munka formájában a szövetkezeti tagság nevelésének, hogy minden fogyasztási szövetkezeti tag falvaink szocializálásának úttörőjévé váljon.

zünk. Ezt a betegséget ugyan zavarás nélkül is megkaphatják méheink, ha nincsenek megfelelő kaptárakban elhelyezve és sok nyitott, éretlen mézet gyűjtöttek a betelelésre, sőt az olyan méz is okozója lehet a megbetegedésnek, amely kristályosodik, mint például a „manna” méz. A méhek zavarása a helytelen betelelés esetén is fokozza a megbetegedést és a legyöngült családnál fertőző betegséggé válhat, amit másképpen fertőző vérhasnak (nosema) nevezünk. Az így legyöngült családjaink két-három esztendeig is viselik a betegség nyomait, nem tudnak továbbfejlődni és veszteség éri a méhészeket.

Január hónapban nem ritka eset, hogy a kaptárak röpnyilásait belepi a hó és a nyílást a jég is könnyen eltorlaszolja. Ilyen esetben a havat és a jeget ne söpörjük le, ne igyekezzünk azt vastárggyal lekaparni, hanem melegítsünk meg két három téglát vagy cserépdarabot és ezzel olvasszuk fel a jeget vagy a megfagyott havat. így elkerüljük telelő méheink háborgatását s megőrizzük nyugalmukat.

Slnkovics Béla