Szabad Földműves, 1953. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1953-04-05 / 14. szám

8 'ГтаЪаа Földműves 1953. április 5. íl A szovjet rendszer ereje к A francia és Nyugat-Németország dolgozóinak hősies harca az imperialisták háborús törekvései ellen Az albán nemzergyuiés elé feresztatték az 1953. A moszkvai „Pravda” március 28-i számának vezércikke „A szovjet rend­szer ereje” címmel többek között a kö­vetkezőket írja: A „Pravda” mai száma a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének az am­nesztiáról szóló törvényerejű rendele­tét közli. A rendelet nagy állami fon­tosságú, elsőrendű politkai jelentőségű dokumentum, amely a "szovjet rendszer hatalmas életerejéről, szocialista ál­lamunk hatalmának további növekedé­séről tanúskodik. A szovjet állampolgárok öntudatának növekedése, s az a körülmény, hogy a szovjet állampolgárok sokkal becsüle­tesebben teljesítik társadalmi köteles­ségeiket, abban jut legélesebben kife­jezésre, hogy a szovjet emberek mil­liói, a társadalom túlnyomó többsége szentül tiszteletben tartja a szovjet ál­lam törvényeit, s nagy hazánk hatal­mának további gyarapítására fordítja minden erőfeszítését. A szovjet dolgozók erőt és fáradsá­got nem kímélve építik a kommuniz­must. A munkát a becsület és dicsőség, a bátorság és a hősiesség ügyének te­kintik. A szocialista verseny, az épí­tésnek ez a kipróbált kommunista mód­szere valóban össznépi mozgalomma vált. Az élet és a munka minden sza­kaszán szaporodnak a példák a dolgo­zók alkotó kezdeményezésére. E kez­deményezések célja a szocialista ter­melés szüntelen növekedésének és tö­kéletesedésének biztosítása a legfejlet­tebb technika alapján. A párt és a kor­mány nagyrabecsüli és mindenképpen elősegíti a szovjet dolgozók hazafias hőstetteit. Csupín a háború utáni é­­vekben több mint 1,346.000 munkást, kolhozparasztot, tudóst, mérnököt, . technikust, alkalmazottat, orvost, ta­nítót, tanárt tüntettek ki a Szovjet­unió érdemrendjeivel és érmeivel. Szakadatlanul emelkedik a szovjet dolgozók anyagi jóléte, javulnak a szovjet dolgozók életviszonyai emelke­dik a szovjet dolgozók kulturális szín­vonala. A dolgozók állandóan növekvő a­­anvagi és kulturális szükségleteinek ma­ximális kielégítéséről való gondoskodás a kommunista párt és a szovjet kormány egész tevékenységének legfőbb gond­ja és legfőbb törvénye. Mindez maga után vonta, hogy or­szágunkban jelentős mértékben csök­kent a bűnözések száma, lehetővé tet­te, hogy azok az állampolgárok, akik annakidején bűncselekményt követtek el az állammal, a társadalommal szem­ben, visszatérjenek a becsületes mun­kához, a társadalom számára hasznos tevékenységhez. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa El­nökségének törvényerejű rendeletét a szovjet nép mélységes hazafias büsz­keséggel fogadja. A szovjet nép büsz­ke hatalmas szocialista államunkra, a légyőzhef etlen szovjet társadalmi és államrendre. Ez a rendelet arra in­dítja a tömegeket, hogy még önfelál­dozóbban dolgozzanak nagy hazánk ja­váért — fejeződik be a „Pravda” ve­zércikke. Alig két hét telt el azóta, hogy a bonni parlament reakciós többsége jó­váhagyta a háborús különszerződést és az európai hadseregről szóló egyez­ményt. Németország Kommunista Párt­ja fokozza erőfeszítései!, hogy az új helyzetnek megfelelően új harcokra készítse fel Nyugat-Németország mun­kásosztályát Adenauer kormányának megdöntése, a háborús szerződések végrehajtásának megakadályozása ér­dekében. Nyugat-Németország kommu­nistái ismét felajánlották baráti jobb­jukat az egyszerű szociáldemokrata dolgozóknak, mert jól tudják: a német munkásosztály akcióegysége a feltétele annak, hogy a munkásosztály teljesít­hesse történelmi feladatát, győzelemre vihesse a német nemzet szabadsághar­cát. Adenauer és az amerikai imperialis­ták tovább szövögetik gyalázatos ösz­­szeesküvésüket az európai béke és biztonság ellen. A bonni kormány már­is hozzálátott a nyugatnémet zsoldos hadsereg szervezéséhez. Mint Seebohm. bonni közlekedésügyi miniszter a béke­ellenes egyezmény ratifkálását követő napon kijelentette: Adenauer rövide­sen 400—600 ezer fiatal németet „szó­lít fegyverbe”. Három nappal a ratifi­kálás után Nyugat-Németországban termett Ridgway pestistábornok, az „atlanti haderő" főparancsnoka, hogy siettesse a nyugatnémet zsoldoscsapa­tok felállítását. S természetesen nem maradhatott ki ebből az újabb aláva­ló összeesküvésből a nyugatnémetor­szági szociálárulók gyülevész bandája sem. öt nappal a háborús szerződések ratifikálása után Ollenhauer, a nyu­gatnémet szociálárulók fővezére, Co­­nant amerikai főbiztos vendége volt. s készséggel válallta, hogy pártja minden tekintetben elősegíti majd A- denauer és az amerikaiak fasiszta csa­patainak mielőbbi megszervezését:! Előre isznak a medve bőrére Az amerikai uralkodó körök előre isznak a medve bőrére. Olyan lázas buzgalommal láttak hozzá Nyugat-Né­metország felfegyverzéséhez, mintha már valamennyi nyugateurópai parla­ment ratifkálta volna a háborús szer-Az olasz szenátus történetében példa nélkül álló jelenetek között, a nyílt törvénysértés és a legdurvább önkény jegyében ért véget az olasz kormány csaló választójogi törvény­­javaslatának vitája. Vasárnap dél­után fél 3 órakor fejeződött be a 78 órája tartó vita arról, hogy kimond­ják-e a sürgőséget a rizsföldeken dolgozó munkásnők szociális hely­zetére vonatkozó javaslattal kapcso­ződéseket. Pedig ettől még nagyon is távol vanpak! Ezt az amerikai sajtó egy része is beismeri. „Az európai vé­delmi közösségről (azaz az európai hadseregről) szóló szerződés sorsa most a franciák kezében van — írta a „Wa­shington Post” — mert Belgium, Hol­landia, Luxemburg és Olaszország most nyilvánvalóan Párizsra szegezi szemét Franciaországban azonban, vagy azért, mert képtelen, vagy azért, mert nem akarja, nem tud szembenézni a par­lamenti ratifikálással”. • Mi az oka annak, hogy ma már az uralmon lévő burzsoázia számos kép­viselője is hevesen ellenzi a háborús szerződések ratifikálását? Mindenek­előtt: az amerikai égisz alatt újjászü­lető német militarizmus növekvő fe­nyegetése. „Amerikai barátanknak, akik rátaszítanak bennünket erre az útra — írta Pierre Andre jobboldali képviselő a „Le Monde”-ban — mér­legelniük kellene a nyugtalanító per­spektívákat .... Azt gondoljuk, hogy bár az integráció (Nyugat-Németorszaj bevonása a támadó tervekbe. — A szerk.) Németország számára bizonyos zavart okoz — jóval kisebbet, mint a mi számunkra, mert minekünk van hadseregünk, amelyet most szétdara­bolunk, míg Németországnak nem volt s most kap egy hadsereget — cserébe viszont igen gyorsan alkalmat kap rá, hogy biztosítsa katonai hegemóniáját az európai hadseregben. A német mi­litarizmus élénkebben, mint valaha, ar­ra készül tehát, hogy az európai had­sereg keretében kivirágozzék, ameri­kai szövetségeseink baráti szempillan­tásaitól kísérve”. René Mayer, aki mindenáron teljesí­teni akarja Dulles amerikai külügy­miniszter parancsát, s határidőül ka­pott 75 nap alatt ratifikálni akarja a háborús szerződéseket, most szinte át­hidalhatatlan nehézségekkel néz szem­be. Hogy elfojtsa a háborús szerződések elleni tiltakozást, washingtoni utazásá­nak előestéjén terrorhadjáratba kezdett a népi ellenállás élén haladó legjobb hazafiak: a francia kommunisták ellen. latban. A vitában 101 kommunista és szociális szenátor szólalt fel. Miu­tán a sürgősség kimondását a ke­reszténydemokrata többség elvetet­te, folytatni kellett volna a válasz­tójogi törvény vitáját, pontról-pontra letárgyalva a törvényjavaslatot és megvitatva az ellenzék által előter­jesztett módosító indítványokat, va­lamint az ellenzék által beterjesztett előadói jelentést is. Franciaországban az utóbbi időben jelentősen megnövekedett a háborús szerződések ellenzéke. A Francia Kom­munista Párt vezetésével széles egy­ségfront alakult ki, amelyhez — a dol­gozók tömegein kívül — bizonyos bur­­zsoá körök is csatlakoztak. Jellemző, hogy még egy olyan kifejezetten re­akciós pártban is, mint a francia pa­rasztpárt — amelynek két tagja fog­lal helyet a kormányban — szakadás keletkezett az európai hadsereg kérdé­sében. Stil, Molino és Tollet elvtársak letar­tóztatása és az elfogatóparancs Fra­ction és Dufriche elvtársak ellen, a kormány gonosz elszántságának — de ugyanakkor gyengeségének és tehetet­lenségének bizonyítványa is. A kor­mány cselszövése máris visszájára for­dult. A terrorintézkedések másnapján anélkül, hogy a Francia Kommunista Párt, vagy a CGT sztrájkfelhívást a­­dott volna ki, *a dolgozók száz- és százezrei hagyták abba teljes akció­egységben a munkát. Olyan méretű til­takozó mozgalom bontakozott ki né­hány nap alatt, amelyre már hosszú idő óta nem volt példa. Az a harc, amelyet a néptömegek ma Franciaországban folytatnak, céljai­ban messzemenően közös a nyugatné­metországi dolgozók hősies küzdelmé­vel. A két ország népe ezekben a ne­héz, sorsdöntő napokban saját szövet­ségét állítja szembe a háborús gyuj­­togatők békrrilenes összeesküvésével. A közös harc Valóságos vezérfonalává vált az a felhívás, amelyet Németor­szág Kommunista Pártja, a Francia Kommunista Párt és Németország Szo­cialista Egységpártja adott ki január végén. „A reakciós imperialista erők — állapítja meg ez a felívás — hábo­rús politikájuk erőszakos végrehajtá­sára az amerikai imperializmus paran­csára megkísérlik, hogy megtörjék or­szágainkban a nemzeti ellenállást és ,elfojtsák a nép békemozgalmát . .. Né­metország és Franciaország népe sem a Szovjetunió, sem egymás ellen nem fog harcolni”. Ruinl, az olasz szenátus új elnöke azonban a baloldal heves tiltakozá­sai közepette bejelentette, hogy azonnal szavazás alá bocsátja Bosco kereszténydemokrata képviselőnek azt a javaslatát, hogy a bizalmi szavazást abszolút elsőbbségben ré­szesítsék és ezzel kapcsolatban min- I den felszólalást mellőzzenek. évi költségvetés* Az Albán Népköztársaság nemzet­­gyűlése március 29-én megkezdte az idei költségvetési tervezet vitá­ját. Hysni Kapó miniszterelnökhelyet­tes, földművelésügyi miniszter be­szédében kijelentette: ,,A kö'tségve­­tési tervezet ragyogó tanúbizonysága azoknak a sikereknek, amelyeket népünk a munkapárt és a kormány vezetésével. Enver Hodzsa elvtárs irányításával, a dicsőséges Szovjet­unió és a népi demokratikus orszá'­­gok állandó támogatásával ért el”. Hysni Kapó a továbbiakban elmon­dotta hogy az 1953. évi költségve­tés jelentős összegeket szán-a mező­­gazdaság céljaira. 71 százalékkal többet, mint tavaly. Az idén ke­nyérgabonából 37.5 százalékkal, cu­korrépából 21 százalékkal gyapotból 86.4 százalékkal, dohányból ped’g 27.2 százalékkal többet termelnek, mint tavaly. Bedri Spahiu miniszterelnökhe­lyettes a közoktatásügyi kiadások­ról számolt be. Közölte, hogy a köz­oktatási és kulturális célokra 13.4 százalékot fordítanak a költségve­tésből. Az ösztöndíjasok számát 3242-vel emelik. A különböző típusú szakiskolákban több mint 40.000-en tanulnak majd. Adil Carcani iparügyi miniszter elmondotta felszólalásában, hogy az ipar fejlesztésére 1953-ban 30 szá­zalékkal nagyobb összeget fordíta­nak, mint 1952-ben. Ebben az évben befejezik egy gyapjúszövő- és fonó­gyár. egy cementgyár, egy csersav­­gyár és egy kenyérgyár stb. építését. Megkezdik egy halkonzervgyár és egy fafeldolgozóüzem építését. La­kóházak építésére 152,517.000 leket, klubok, étkezők, kórházak építésére 8.907.000 leket költenek. Általános tiltakozó sztrájk Olaszországban A CGIL felhívta Olaszország dol­gozóit, hogy hétfőn egynapos álta­lános sztrájkkal tiltakozzanak a csaló választójogi törvény ellen. A CGIL felhívása megállapítja: a csa­ló választójogi „reform” : sérti az olasz parlament és az olasz állam­polgárok alapvető jogait, minthogy olyan törvényt kényszerít az or­szágra, amely a nép akaratát meg­hamisító többséget hozhat létre. — Kockán forognak a dolgozók dé­­mokratikus és szakszervezeti sza­badságjogai: a kormány lépése azonnali választ követel — hangsú­lyozza a CGILL felhívása. A sztrájk hétfőn reggel ország­szerte megkezdődött. A kormány az egész országban el­rendelte a rendőri készültséget. A parlamenti rend felrúgásával az olasz szenátusra kényszerítették a csaló választójogi törvényt Az újjászülető német militarizmus fenyegető növekedése A félelem és rettegés országa A közelmúltban Tito, a „köztársasá­gi elnök” rangjára emelt fasiszta dik­tátor Londonba utazott. Az angolszász imperialisták hűséges balkáni ügynöke újabb adományokért és újabb utasítá­sokért utazott az angol fővárosba. Az imperialista megbízók eddig elégedet­tek lehetnek a Tito-banda „munkájá­val” A belgrádi hóhér és cinkosai. Rankovics, Kardelj, Gyilász és a töb­biek Jugoszláviát a börtönök, a koncentrációs halál táborok, a rettegés és félelem országává vál­toztatták. Ma Jugoszlávia egyetlen polgára sem lehet biztos abban, hogy megéri-e a holnapi napot családja kö­rében. A dolgozók, munkások, parasztok tömeges letartóztatása mindennapi ese­mény Jugoszláviában. Az új, imperia­lista sugallatra összeállított büntető törvénykönyv alapján ma börtönbe zárható az, aki bármit is szól a béke­védelme érdekében, aki kifejezésre juttatja rokonszenvét a jugoszláv nép testvéri barátai, a Szovjetunió és a népi demokráciák iránt. Ilyen „bűnök­kel” vádolva ma több mint 250.000 kiváló jugoszláv hazafi, férfi és nő sínylődik a különböző bör­tönökben és haláltáborokban. Tito fasiszta bíróságai senkinek sem kegyelmeznek. Ezekben a gonosz bí­róságokban a titóista hóhérek leg­megbízhatóbb szolgái — a kulákok ülnek. Igv Szmederevszka Palánkén 14 kulák bírósági ülnök van. Szerbia 24 járási bíróságában pedig nincs egyet­lenegy munkásülnök se. Magának, a titofasiszta sajtónak az adatai szerint csak a múlt é.vben egyedül a szara­jevói körzetben 13.000 parasztot ítél­tek el. Jellemző az is, hogy 1950 fo­lyamán a titóista bíróságok 300.000- nél több ítéletet hoztak. Ez azt jelen­ti, hogy 1950-ben Jugoszlávia minden ötvenharmadik polgárát elítélték. t A börtönök és a koncentrációs tábo­rok száma állandóan nő. Magában Bel­­grádban húsznál több nagy börtön van. Legnagyobbak a Glavnjacsa- és a Giu­­sina-utcai börtönök. A titóista pribé­kek még a belgrádi elmegyógyintéze­tet is börtönné alakították át. A fővá­roshoz hasonlóan egész Jugoszlávia át van szőve a börtönök és koncentrációs táborok sűrű hálózatával. A dalmát tengerpart mentén, a szigeteken, a Ramszka-völgyben, Pozserovác mellett egymásután létesültek az új haláltá­borok. Minden börtön és koncentrációs tá­bor közül legborzalmasabb a „Goli otok” sziget, ahol a megvadult amerikai milliárdo­sok titóista szolgái börtönben tartanak 4000 — „legveszedelmesebbnek” tar­tott — jugoszláv hazafit. A „Goli otok”—őrsége éppen úgy, mint a többi tábornok és börtönnek az őrsége is, a németekkel együttműködő usztasákból. csetnikekből, gestapo-ügynökökből és más bűnöző elemekből áll. Ezek a go­nosztevők „fogadják" a szigetre érke­ző foglyokat. A hajó nem tudja egé­szen megközelíteni a partot és így az előző verésektől sebzett testű foglyo­kat minden további nélkül belelökdö­­sik a vízbe, a parton pedig bottal a kezükben várják őket az őrök” Minden foglyot veréssel fogadnak — ez az üdvözlés. Ezután újabb kegyet­lenkedések következnek. A parttól a táborig másfél kilométer az út. Ezt az utat a foglyoknak futva kell megten­­niök. A foglyok közü1 sokan elvesztik erejüket és elesnek. Ezeket a őrök megragadják, lábuknál fogva vonszo'­­ják a köves talajon és addig ütik, míg el nem vesztik a szerencsétlenek esz­méletüket. Így tettek Szvetoszláv Mi­­kiccsel, egy belgrádi cipésszel és sok más fogollyal. Az őrök különös örömmel kegyetlenkednek a felszabadító háború harcosaival és rokkantjaival. A foglyok egyik „foga­dása” alkalmával történt a következő Az érkező foglyok között volt Radomir Szugyics, a felszabadító háború rok­­kantja, akinek egyik lába fából voľ Az őrök őt is futásra hajszolták. A rokkant katona mindjárt kezdetben elesett. Ekkor odaugrott hozzá egy UDB tiszt, letépte falábát és ütötte­­verte. • Szugyics elvesztette eszméletét és olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy nemsokára meg is halt... A foglyokat Goli otok-on arra kény­szerítik, hogy napi 17 órán keresztül a legnehezebb fizikai munkát végez­zék: bányásszanak és puszta kézzel hatalmas köveket hordjanak a szigeten folyó katonai építkezésekhez. A vad titóista terror átcsap a börtönök, ha­láltáborok falain, és — különösen a nemzetiségi területeken — a falvak élete is koncentrációs táborokhoz ha­sonló. A magyaroknak, bolgároknak, albánoknak megtiltják, hogy anyanyelvükön beszéljenek. Becsukják iskoláikat, megtiltják nekik, hogy éjszaka kimenjenek az utcára és rálőnek mindenkire, aki megszegi eze­ket a rendelkezéseket. A nemzetiségi kisebbséghez tartozókat minden ok nélkül letartóztatják és haláltáborokba viszik őket. mint ahogy ezt a múlt évben tették 50 Danina-járásbeli al­bán paraszttal. Mindez azt mutatja, hogy a titóista haramiák csak a legvadabb és legke­gyetlenebb terrorral tudják gyűlöletes hatalmukat fenntartani. Semmiféle erő­szak és megfélemlítés nem tudja azon­ban elnyomni a jugoszláv nép szabad­ságmozgalmát Le fognak dőlni a ju­goszláv börtönök falai, szét fognak pattanni a haláltáborok szöges drót­sövényei! Jugoszlávia népei szabadok lesznek! Szabad Földműves a Földművelésügyi Megbízotti Hivatal hetilapja. — Kiadóhivatal: Bratislava. Krížková 7. — lelefon 332-99 — Szerkesztőség Bratislava, Krížková 7. — Telefon: 243-46. — Főszerkesztő: Major Sándor. — Kiadja: az „Štát. pôdohosp nakladateľstvo” n. p. závod Bratislava Krížková 7. — Nyomja Merkantilné tlačiarne n. p. zz.. Bratislava, Ul. Nár povstania 41. - Irányító postahivatal: Bratislava, 2. - Előfizetés egy évre: 100- Kčs, félévre 50.-. A lap felmondható minden év végén okt. elsejéig — Eng. szám.: PIO 566/52. IV. 2.

Next

/
Thumbnails
Contents