Szabad Földműves, 1953. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1953-03-22 / 12. szám

ГиегЬгШ 1953. március 22. F öl d fii ti Vť* S Л Szovjetunió Legfelső Tanácsának 4. ülésszaka Moszkva, március 15. (TASZSZ). — Március 15-én Moszkvában, a Kremlben megtartották a Szovjet­unió Legfelső Tanácsának 4. ülés­szakát. Az ülésteremben jelen vannak a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Szö­vetségi Tanácsának és Nemzetiségi Tanácsának küldöttei s igen sok vendég. A páholyokban a diplomá­ciai testület tagjai a szovjet és a külföldi sajtó képviselői. Az elnök­ség páholyaiban helyet foglalnak a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnök­ségének tagjai és a miniszterek. A jelenlevők melegen fogadják G. M. Malenkov, L. P. Berija. V. M, Molotov, K. J. Vorosilov, N. Sz. Hruscsov N. A. Bulganyin, L. M. Kaganovics. А. I. Mikojan, M. Z. Szaburov, M. G. Pervuhin, N. M. Svernyik, P. K. Ponomarenko L. G. MelnyikÄ, M. D. Bagirov, M. A. Szuszlov, Sz. D. Ignatyev, Ň. N. Sán­táim M. F. Skirjatov, valamint a Szövetségi Tanács és a Nemzetiségi Tanács elnökei és helyetteseik meg­jelenését az elnökségben. Mihail Jasznov küldött, a Szövet­ségi Tanács elnöke, aki az ülésen el­nökölt, az ülésszakot megnyitva, el­ső szavait Joszif Visszarionovics Sztálin ragyogó emlékének szenteli. A szovjet nép — mondja Jasznov — szívében mély fájdalommal, a pó­tolhatatlan veszteség érzésével kí­sérte utolsó útjára szeretett vezérét és tanítóját. Joszif Visszarionovics Sztálint, a Szovjetunió Legfelső Ta­nácsa küldöttét, a minisztertanács elnökét; a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának tit­kárát. A küldöttek és a vendégek felál­lással tisztelegnek a vezér emléké­nek. Az elnök közli, hogy március Iá­én Prágában meghalt Klement Gott­wald, a Csehszlovák Köztársaság el­nöke a Szovjetunió hű barátja. A Szovjetunió népei a csehszlovák dol­gozókkal együtt mélységesen átérzik ezt a súlyos veszteséget Mindenki feláll. A Legfelső Tanács elfogadja a Szovjetunió Legfelső Tanácsának ement Gottwald elnök halála ál­lmából Csehszlovákia nemzet­­^űléséhez intézett részvétnyilatko­zata szövegét. A napirend pontjai Az elnök a következő napirendet Javasolta az ülésszaknak megvitatá­sára: 1. A Szovjetunió Legfelső Ta­nácsa Elnöksége elnökének meg­választása. 2. A Szovjetunió Miniszterta­nácsa elnökének kinevezése. 3. A Szovjetunió Minisztertaná­csa összetétele és a Szovjetunió minisztériumainak átalakítása. 4. A Szovjetunió Legfelső Ta­nácsa Elnöksége titkárának meg­választása. 5. A Szovjetunió Alkotmánya 70.. 77 és 78. cikkelye megváltoz­tatása és kiegészítése. A napirend első pontjához N. Sz. Hruscsov küldöttnek adják meg a szót, akit a jelenlevők melegen fo­gadnak. A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának plé­numa, a Szovjetunió Minisztertaná­csa és a Szovjetunió Legfelső Taná­csa együttes ülésének nevében, vala­mint Moszkva, Leningrád és Ukraj­na küldöttei nevében javasolja N. M. Svemyik felmentését a Szovjet­unió Legfelső Tanácsa Elnöksége el­nökének tisztétől azzal kapcsolatban, hogy őt a Szovjetunió Szakszerveze­tei Központi Tanácsa elnökének tisz­tére ajánlják és javasolja N. M. Svemyik megválasztását a Szovjet­unió Legfelső Tanácsa Elnökségének tagjává. N. Sz. Hruscsov javasolja K. J. Vorosilovnak, a nagy Lenin hű tanítványának és a nagy Sztálin harcostársának, a kommunista párt ügye. a kommunizmus szov­jetunióbeli győzelme fáradhatat­lan harcosának megválasztását a Szovjetunió Legfelső Tanácsa El­nökségének elnökévé. A küldöttek hosszantartó tapssal fogadják N. Sz. Hruscsov szávait arról, hogy K. J. Vorosilov megvá­lasztását az egész szovjet nép teljes mértékben támogatja és jóváhagyja. Hruscsov küldött javaslatát egy­hangúlag elfogadják. A jelenlévők állva üdvözlik K. J. Vorosilovot. Az ülésszak áttér a Szovjetunió Minisztertanácsa elnöke kinevezésé­ről szóló kérdésre. L. P. Berija küldött szólal fel, akit viharos, szűnni -nem akaró tapssal fogadnak. A Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége, a Miniszter­­tanács és a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága megbízá­sából javasolja, hogy a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökévé Ge­­orgij Makszimüjanovics Malenkovot nevezzék ki. Mindenki feláll. A teremben hosz­­szú ideig nem szűnik a lelkes taps. Pártunk, a munkások, a kolhoz­parasztok, az értelmiség, a SZOVjet­^t I-unió valamennyi népe — mondja Berija — jól ismerik és mélységesen tisztelik G. M. Malenkovot, mint Lenin nagytehetségű tanítványát, Sztálin hű harcostársát A Szovjetunió kormánya előtt nagy és felelősségteljes feladatok állnak, mind az ország külpolitiká­jának bonyolult nemzetközi helyzet­ben való vezetésében, mind abban, hogy vezesse a Szovjetunió népeit a kommunista társadalom országunk­ban való felépítéséért vívott gigászi, hősies harcában. Ügy gonlolom — folytatja Berija — hogy a képviselők általános véle­ményét mondom ki, amikor azt a szilárd meggyőződést fejezem ki, hogy a szovjet kormány G. M. Ma­lenkov vezetésével úgy fogja vezet­ni országunkban a kommunizmus építésének egész ügyét amint Lenin és Sztálin tanította és odaadóan fogja szolgálni népünk érdekeit. — (Viharos, szűnni nem akaró taps.) Az ülésszak egyhangúlag hatá­rozatot fogad el G. M. Malenkov kinevezéséről a Szovjetunió Mi­nisztert rácsának elnökévé és megbízza, hogy tegyen javaslatot a kormány összetételére. A hatá­rozatot viharos éljenzés kíséri. Mindenki feláll lelkesen üdvö­zölve a szovjet kormány fejét. Malenkov elvtárs beszéde G. M. Malenkov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke a szó­noki emelvényre lép. A teremben is­mét éljenzés harsan fel. G. M. Malenkov megköszöni a küldötteknek a nagy bizalmat és megbecsülést, amelyet iránta tanúsí­tanak és javasolja a kormány össze­tételének és a jelenleg meglévő mi­nisztériumok egyesítésére irányuló intézkedéseknek megvitatását. Ki e­­lenti, hogy ezek az intézkedések már korábban megértek. Már hosszú ideje, még J. V. Sztálin életében, vele együtt fontolták meg a pártban és a kormányban. Most — mutat rá G. M. Malen­kov — a szovjet országot ért súlyos veszteséggel kapcsolatban csak meg­gyorsítottuk a már megérlelődött szervezeti intézkedések végrehajtá­sát. Ezek az intézkedések az állami és gazdasági tevékenység vezetésé­nek további megjavítására irányul­nak. Lehetőségünk van arra — folytatja G. M. Malenkov — hogy sikeresen megvalósítsuk a minisztériumok egyesítésével kapcsolatos újjászerve­zést és realizálhatjuk ennek minden előnyét, mert jelentősen fejlett ká­derekkel rendelkezünk, akik gazdag tapasztalatokat szereztek és az egye­sített minisztériumok élére állhat­nak. G. M. Malenkov a következő ja­vaslatokat terjeszti a Legfelső Ta­nács elé: Az államvédelmi minisztériumot és belügyminisztériumot egy mi­nisztériummá, a Szovjetunió bel­ügyminisztériumává kell egyesíteni. A hadügyminisztériumot és a ha­ditengerészeti minisztériumot egy minisztériummá, a Szovjetunió hon­védelmi minisztériumává kell egye­síteni. A külkereskedelmi minisztériumot és a kereskedelemügyi minisztériu­mot egy minisztériummá, a Szovjet­unió bel- és külkereskedelmi mi­nisztériumává kell egyesíteni. A mezőgazdasági minisztériumot a gyapottermesztési minisztériumot, a szovhozügyi minisztériumot, a be­gyűjtési minisztériumot és az erdő­­gazdasági minisztériumot egy mi­nisztériummá, a Szovjetunió mező­­gazdasági és begyűjtési minisztériu­mává kell egyesíteni. A felsőoktatási minisztériumot, a filmügyi minisztériumot, a művé­szetügyi bizottságot, a rádióbizottsá­got, a nyomda- és kiadóvál'alatok főigazgatóságát és a munkaerőtarta­lékok minisztériumát egy miniszté­riummá. a Szovjetunió kulturális ügyeinek minisztériumává kell egye­síteni. A könnyűipari minisztériumot, az élelmiszeripari minisztériumot, a hús- és tejipari minisztériumot és a halipari minisztériumot egy minisz­tériummá, a Szovjetunió könnyű- és élelmiszeripari minisztériumává kell egyesíteni. A vaskohászati minisztériumot, a színesfémkohászati minisztériumot egy minisztériummá, a Szovjetunió kohóipari minisztériumává kell egye­síteni. Az autó- és traktoripari miniszté­riumot, a gép- és műszergyártási minisztériumot, a mezőgazdasági gépgyártási minisztériumot és a szerszámgyártási minisztériumot egy minisztériummá, a Szovjetunió gép­ipari minisztériumává kell egyesí­teni. A közlekedési, gépgyártási mi­nisztériumot, a hajóépítésipari mi­nisztériumot, a nehézgépgyártási mi­nisztériumot és az építési és útépí­tési gépgyártási minisztériumot egy minisztériummá, a Szovjetunió köz­lekedési és nehézgépipari miniszté­riumává kell egyesíteni. A villamoserőművek minisztériu­mát, a villamosság ipari miniszté­riumát, a posta- és rádióipari mi­nisztériumot egy minisztériummá, a Szovjetunió villamoserőműveinek és villamosiparának minisztériumává kell egyesíteni. A fegyverzetügyi minisztériumot és a repülőipari minisztériumot egy minisztériummá a Szovjetunió hon­védelmi ipari minisztériumává kell egyesíteni. A faipari minisztériumot és a pá­pá*- és fafeldolgozóipari miniszté­riumot egy minisztériummá, a Szov­jetunió fa- és papíripari miniszté­riumává kell egyesíteni. A nehézipari vállalat-építkezési minisztériumot és a gépgyártóválla­­lat-építkezési minisztériumot egy minisztériummá, a Szovjetunió épí­tésügyi minisztériumává kell egye­síteni. A tengeri flottaügyi minisztériu­mot, a folyami flottaügyi miniszté­riumot és az északitengeri út főigaz­gatóságát egy minisztériummá, a Szovjetunió tengeri és folyami flot­taügyi minisztériumává kell egyesí­teni. A földtani minisztériumot meg kell szüntetni, feladatát annak meg­felelően kell átadni a kohóipari mi­nisztériumnak, a szénipari minisz­tériumnak, az ásványolajipari mi­nisztériumnak és más minisztériu­moknak. ahogyan a kitermelőipar azok hatáskörébe tartozik. Meg kell szüntetni a gépkocsiköz­lekedési minisztériumot és hatáskö­rét a közlekedésügyi minisztérium­nak kell átadni. A Szovjetunió Minisztertanácsá­nak, a népgazdaság anyagi és tech­nikai ellátásával foglalkozó állami bizottságát és a minisztertanácsnak az élelmiszer- és ipari árúellátással foglalkozó állami bizottságát egye­síteni kell a Szovjetunió állami terv­bizottságával. A Szovjetkormány új összetétele G. M. Malenkov a következő ja­vaslatot teszi a kormány összetéte­lére: A minisztertanács első elnök­­helyettese és belügyminiszter L. P. Berija; a minisztertanács első elnök­­helyettese és külügyminiszter V. M. Molotov; a minisztertanács első elnök­­helyettese és a Szovjetunió hon­védelmi minisztere N. A. Bulga­­nyin, a Szovjetunió marsallja; a Szovjetunió Minisztertanácsá­nak első elnökhelyettese L. M. Kaganovics; a Szovjetunió Minisztertanácsá­nak elnökhelyettese és bel- és külkereskedelmi miniszter A. 1. Mikojan; mezőgazdasági és begyűjtési miniszter A. I. Kozlov; a kulturális ügyek minisztere P. K. Ponomarenko; könnyű- és élelmiszeripari mi. niszter A. N. Koszigin; szénipari miniszter A. F. Zasz­­jagyko; ásványolajipari miniszter N. K. Bajbakov; kohóipari miniszter I. F. Te­­voszjan; * vegyipari miniszter Sz. M. Tyihomirov; gépipari miniszter M. Z. Sza­­burov; közlekedési- és nehézipari mi­niszter V. A, Malisev; villamoserőmüvek és a villa­mosipar minisztere M. G. Pervu­hin; honvédelmi ipari miniszter D. F. Usztyinov; építőanyagipari miniszter P. A. Jugyin; fa- és papíripari miniszter G. M. Orlov; építésügyi miniszter N. A. Di­­gaj; közlekedésügyi miniszter B. P. Bescsev; postaügyi miniszter N. D. Pszurcev; , tengeri és folyami flottaügyi miniszter Z. A. Saskov: pénzügyminiszter A. G. Zver­jen; egészségügyi miniszter A. F. Tretyakov; igazságügyminiszter K. P. Gor­­senyin; állami ellenőrzési miniszter V. N. Merkulov; a Szovjetunió Minisztertanácsa állami tervbizottságának elnöke G. P. Koszjacsenko; a minisztertanács állami építés­ügyi bizottságának elnöke K. M. Szokolov. 9 G. M. Malenkov megerősítés vé­gett a Legfelső Tanács elé terjeszti a kormány összetételére vonatkozó javaslatot és kiemeli, hogy a kor­mány egész tevékenységében követ­kezetesen folytatni fogja a párt ál­tal kidolgozott kül- és belpolitikát. A szovjet kormánynak ez az állási­pont a kifejezésre jutott már már­cius 9-én tartott gyászünnepségen el­hangzott beszédekben is. G. M. Malenkov viharos taps kö­zepette rámutat: a szovjet kormány számára törvény az a kötelezettség, hogy fáradhatatlanul gondoskodjék a nép javáról, anyagi és kulturális szükségleteinek maximális kielégí­téséről, a haza szocialista életének további felvirágoztatásáról. A külpolitikát illetően G. M. Ma­lenkov hangsúlyozza hogy a párt­ós kormány vezetőinek nyilatkoza­taiból a következő világlik ki: A béke kormánya A szovjet kormány változatlanul a béke megőrzésére és megszilárdí­tására, a Szovjetunió biztonságának és védelmének biztosítására irányuló kipróbált politikáját folytatja, a va­lamennyi országgal való együttmű­ködés s az érdekek kölcsönös figye­lembevételének alapján nyugvó gaz­dasági kapcsolatok fejlesztésének politikáját. A szovjet kormány a jö­vőben is szoros politikai és gazda­sági együttműködést folytat s meg­erősíti a testvéri barátság és szoli­daritás kötelékét a nagy kínai nép­pel. valamint a népi demokratikus országok valamennyi népével. G. M. Malenkov e szavait ismét lelkes taps fogadja. A szovjet békepolitika — folytat­ja G. M. Malenkov — a többi orszá­gok — nagyok és kicsinyek — népei jogainak tiszteletbentartásán s az elismert nemzetközi szabályok be­tartásán alapszik. A szovjet külpo­litika alapja: a Szovjetunió más or­szágokkal kötött valamennyi szerző. désč-.ек szigorú és feltétlen betar­tása. G. M. Malenkov ezután hangsú­lyozza, hogy jelenleg nincs olyan vi­tás vagy megoldatlan kérdés, ame­lyet ne lehetne békés úton megolda­ni az érdekelt országok közötti köl­csönös megegyezés alapján. Ez vo­natkozik a Szovjetuniónak vala­mennyi állammal, köztük az Ame­rikai Egyesült Államokkal való vi­szonyára is. A béke megőrzésében érdekelt államok — mind a jelenben, mind pedig a jövőben — bízhatnak a Szovjetunió szilárd békepolitikájá­ban — jelenti ki G. M. Malenkov. (Taps.) G. M. Malenkov beszéde befejező részében hangoztatja, hogy a szovjet kormány minden erejével harcol a kommunista társadalomnak a szov­jetországban való felépítéséért, a szovjet nép szabad és boldog életé­ért. ,,A párt, a kormány és a szov­jet nép szoros egységében. a Szov­jetunió valamennyi népének ösz­­szeforrott testvéri családjaként haladunk előre a kommunizmus útján”. (A teremben felzúg a • hosszantartó taps.) G. M. Malenkovnak, a minisz­tertanács elnökének javaslatát egyhangúlag elfogadják. Az ülés jóváhagyja a Szovjetunió mi­nisztériumainak átalakításáról szóló törvényt. Hasonlóképen egyhangúlag elfogadja G. M. Ma­lenkov javaslatát a Szovjetunió Minisztertanácsának összetételére vonatkozóan is. Az ülés a továbbiak során a Szovjetunió Legfelső Tanács Elnök­ségének titkárául N. M. Pegovot választja meg. Jóváhagyja az ülés a Szovjetunió Alkotmányának megváltoztatását és kiegészítését is, amely a miniszté­riumok átalakításáról szóló törvény­ből következik. Az ülés végül határozatot fogad el, hogy V. V. Kuznyecovot felmen­ti a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnöksége tagjának tisztsége alól, mivel külügyminiszterhelyettessé ne­vezték ki. A A. Andrejevet megvá­lasztják a Legfelső Tanács Elnöksé­gének tagjává. Az elnöklő Mihail Jasznov küldött ezzel befejezettnek nyílvánítja a Szovjetunió Legfelső Tanácsa 4. ülésszakát. A küldöttek felállva hosszantartó tapssal üdvözlik a Szovjetunió újonnan megválasztott kormányát.

Next

/
Thumbnails
Contents