Szabad Földműves, 1953. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1953-03-22 / 12. szám
10 1953. mlrchis ML ifiiŕtottl Földműves Fontos teendők Zöldségféléink felét palántaneveléssel termeljük. Fontos ezért, hogy palántáinkra nagy gondot fordítsunk. Mire kell tehát ügyelnünk? A keléstől a kiültetésig terjedő időszak ápolási munkáinak fontos része a hószabályozás. A zöldségfélék fajtánként különböző hőfokon fejlődnek a legjobban. így például a paprika, paradicsom, dinnye 20-25 fokot igényel, a káposztafélék, saláta és celler pedig 12—15 fokon is jól fejlődik. Ha a melegágyak hőszolgáltatása magasabb hőfokot mutat, akkor gyakrabban kell szellőztetni. A palántákat fejlődésükkel fokozatosan szoktassuk a szabad levegőhöz, hogy amikor kiültetésr.e kerülnek erősek és edzettek legyenek. Amikor az éjjeli fagyok veszélye elmúlik, a kiültetés éjjelre hagyjuk nyitva a melegágyakat. A palántaápolás másik fontos része az öntözés. Vigyáznunk kell, hogy ■ túl ne öntözzünk, mert ebből gyakran még nagyobb károk keletkeznek, mint a hiányos öntözésből. A melegágy alapos átnedvesítését csak kéthetenként végezzük. Lehetőleg langyos, káros sóktól mentes, lágy vizet használjunk erre a célra. A palánta a kiültetéskor legyen a palántázásnál 12—15 cm magas, a szikleveleken kívül 4—5 fejlett levéllel rendelkezzen, a levelek színe sötét ztild, a gyökérzet pedig erős, bojtos legyen. Az ültetést megelőzőleg nagyon fontos a talaj helyes előkészítése, ami a gyomtalanításból, simításból, valamint a sor és tőtávolságok kijelöléséből áll. Nagyon fontos a tenyészterület megállapítása is, mert a termés mennyiségére és minőségére ez döntő befolyással van. Ritka növényállás esetén egy-egy növény termése nagy, de a hektárhozam alacsony. A túl sűrű térállás viszont a növények rendes fejlődését akadályozza. Kísérleteink bebizonyították, hogy a paradicsomnál a 60x30 cm sor- és tőtávolság a legmegfelelőbb. A termésátlag ebben az esetben 180 mázsa fölé emelkedik. A paprikánál 25x25 cm-es ültetés szintén 180 mázsán felüli termést eredményez hektáronként. A palántákat csak közvetlen az ültetés előtt szedjük ki a melegágyból. Négy-öt órával előtte alaposan megöntözzük. így megfelelő gyökérlabdával emelhetjük ki a palántákat. A kiültetést legjobb, ha borús időben, vagy estefelé végezzük. A palántákat az első lomblevélig leengedjük a földbe. A gyökérzetre száraz földet szórunk és jól benyomkodjuk. Vigyázzunk, hogy a palánta szíve, vagyis felső rügye ne kerüljön föld alá. Kiültetés után a növényeket öntözzük meg. Amikor a föld beitta a vizet, a gödröcskékpt a talajnedvesség megőrzése céljából száraz földdel takarjuk be. Kiültetés után 8—10 nappal az esetleg meg nem eredt palántákat pótoljuk. Kovács Lajos Mezőgazdasági iskola tanulója Leles. . ' Minden rizstermelő haltenyésztő Is legyen A rizsnek és a halnak közös a környezete. Ugyanis mindkettőnek vízre van szüksége. A rizs az olyan mocsaras növényzethez tartozik, mint amilyen a nálunk ismeretes nád, sás, zsóka és békaszőlő. A rizsföldek az egész vegetációs idő alatt, vagyis májustól szeptember közepéig víz alatt vannak és ez képezi tulajdonképpen az ideiglenes, mesterséges, sekélyvizű halastavakat. Ott, ahol halastavak vannak, kell, hogy hal is legyen. A haltenyésztésnek ezt a módját már régen alkalmazzák. így például a Szovjetunió rizsföldjein a rizstermelők évenként 200 ezer métermázsa pontyot termelnek. A rizsföldek létesítésével óriási vízfelületeket nyerünk, amelyeket felhasználhatunk haltenyésztésre. A rizsföldeken való ponty tenyésztése mellékvállalkozás, amely nagyon hasznos, mert rizsen kívül halhús formájában további terméket kapunk, azonkívül elősegíti a rizs növését és így megnagyobbítja hektárhozamát. E vállalkozás hasznosságáról már magunk is meggyőződtünk, amikor a múlt évben behalasítottuk rizsterületeinket. így például rizstermelőink — sikerült esetekben — egy hektár rizsföldről 100—150 kg halhozamot értek el. Ugyancsak csodálatos volt az egyes darabok súlygyarapodása is: egy egyéves 15—25 gr súlyú pontyivadékból 1/2 kg átlagsúlyú halat' kaptunk. Emellett a kifogott halak nagyobb része 0,7—1,10 kg-ot nyomott, melyeket minden további kezelés (táplálás) nélkül a piacra lehetett adni. Igaz ugyan, hogy az elsőévi tenyésztésnél sikertelenségek is előfordultak, melyek több rizstermelőnek csalódást okoztak. De ez a sikertelenség csak átmeneti volt és nem ismétlődik meg akkor, ha a rizstermelők a haltenyésztés terén a szükséges tapasztalatokkal rendelkeznek és kiküszöbölik azokat a hiányosságokat, amelyek a haltenyésztést megnehezítik. A foganasított kísérletek eredményeiből, valamint a multévben elért haltenyésztés eredményei alapján megállapíthatjuk, hogy minden hektár rizsfelületen 100 kg pontyot lehet kitermelni. Pénzben ez ugyan nem sok, de sokat jelent az a tény, hogy rizsföldjeink kihasználásával több pontyot termelhetünk, mint eddig, — mert csak a rizsföldeinken termelhetünk ugyanannyi pontyot, mint amennyit összes szlovákiai pontygazdaságunk termel. Ez volna az egyik hasznos oldala a rizsföldeken való haltenyésztésnek. Van ennek azonban egy további, még nagyobb gazdasági jelentősége is és pedig az, hogy a rizsföldeken való haltenyésztés gyarapítja a rizs hektárhozamát. A rizsföldek vize ugyanis sok éltető sót tartalmaz, melynek következtében a rizsföldek erősen benőnek olyan víziriövényzettel, amely megnehezíti a rizs fejlődését. A nem hasznos növényzet elveszi a rizs éltető elemeit és akadályozza az oxigén behatását a rizs gyökereibe. Különösen kártékonyán hat a rizs fejlődésére ’ a mindenféle zöld hínár, amely a rizs szárát benövi és amelynek sűrű fonataiban a rizs különféle kártevői élősködnek. A pontyok, — a rizsföld fenekén táplálékot keresve a hínárt meglazítják, szétszaggatják a sűrű hálózatot és ezzel további fejlődését megnehezítik, mert a zavaros vízbefi a hínár tönkre megy. A ponty táplálékául szolgálnak az apró rizskártevők, mint a csigák, bogarak, rizsszúnyog lárvái, amelyek a rizsen élősködnek. Szívesen eszik a selejtes növények magvait is és ezáltal kiirtják a rizs legveszedelmesebb vetélytársát és így megkönnyítik a rizstermelők munkáját a selejtes növények kiküszöbölése terén. Végül a halak váladékai termékenyítik a talajt. A ponty nagy mértékben pusztítja az „Anofeles” nevű maláriát hordozó szúnyog lárváit (ilyen maláriás vidékeink vannak Királyhelmec, Nagykapos, Nagymihály környékén) és ezáltal nagyban hozzájárul a vidék közegészségügyi állapotának megjavításához. A pontynak hasznossága főleg a rizshozam emelkedésében mutatkozik. A Szovjetunió szakirodalmából idézhetünk, ami szerint a hal jelenléte a rizsföldeken, a rizshozamot 10—15 százalékkal emeli. Ez aztán már nem csekélység, ha minden hektáron 4—6 métermázsával több rizst kapunk. Bátran mondhatjuk, hogy mindkét tétéi együttvéve, vagyis a pontyhústermelés és a főtermék gyarapított hozama, összesen nagy gazdasági hasznot jelent. E haszon pénzben átszámítva hektáronként kitesz 10.000 koronát. Ez a pénzösszeg a rizstermeléssel járó kiadások nagy részét fedezi és egyúttal sok száz métermázsa egészséges és nagyon értékes pontyhúst szolgáltat dolgozóinknak. Ez az Indító ok, amiért hirdetjük a jelszót: „Minden rizstermelő legyen haltenyésztő is", és ezért kivánatos, hogy minden rizstermelő alaposan megtanulja a pontytenyésztést és hogy az összes rizsföldek be legyenek hatasítva. Dr. B. Hnatevič Már most kezdjük meg a gyomok elleni harcot A gyomosodás rendszerint az utak széléről, bokros területekről terjed. Trágyázással és vagy rosszul tisztított vetőmaggal kerül ki és szaporodik el. A vetések gyomosodásának jelentős forrásai a gyomnövényeknek gyökérmaradványai és gyökérsarjai is, melyek a talajban maradtak. A gyomok rendkívüli nagy károkat okoznak a vetésben. A talajból óriási mennyiségű tápanyagot vonnak el, amit a kultúrnövények is felhasználhatnának. Számos gyomnövény tavasztól-őszig zöld marad és jelentékenyen több tápanyagot használ el, mint a szántóföldi növénykultúráink. A gyomnövények erősen szárítják a talajt. Sok esetben a kártevők menedékhelyeiként is szolgálnak. így például a pásztortáska menedéket ad a borsó levéltetüjének, a laboda a répa kártevőinek, stb. A közönséges gyomnövényeken kívül óriási károkat okoznak az úgynevezett parazita (élősködő) növények. Ezeknek nincs gyökerük, sem zöld levelük : ezek szívórészeikkel ráakaszkodnak a kultúrnövényekre éá azokból élnek vagyis a kész tápanyagot elszívják a kultúrnövényből. Ilyen például a dohányon a száder és a lucernán, lóherén, (vörösherén) az aranka. A gyomok rendkívül élelmesek és igénytelenek, gyorsan fejlődnek és gyorsan szaporodnak. Ezért csak rendszeres munkával irthatjuk ki őket teljesen. Sok gyom egyes kultúrához és annak termesztési feltételeihez idomul: Ezért, ha évről-évre ugyanazt a növényt ugyanarra a területre vetjük, ennek következtében egyes gyomok nagyon elszaporodnak. Az egymást követő növények helyes sorrendje következtében a gyomok jelentékeny része kedvezőtlen viszonyok közé kerül és így csak gyengén szaporodik. A tavaszi kultúrák közül könnyen gyomosodik a köles, mert eleinte csak lassan növekszik. így vetésápolás hiánya esetén, könnyen elfojtják a gyomnövények. A gyomnövények irtásának egyik leghatásosabb módja a talaj helyes művelése. A talajművelési munkák közül a gyomnövények irtása szempontjából különleges jelentősége van a tarlóhántásnak, a mélyszántásnak és a fogasolásnak. A gyomnövények kipusztításának leghatásosabb módja az idejében végzett gyomlálás. Ha a gyomok gyomlálás idejére erősen kifejlődtek, akkor a kultúrnövények gyomlálás után is gyengék maradnak és nem hoznak bő termést. Maga a gyomlálás is, ha megkésve végezzük, nehezebbé válik, mivel a gyomnövények gyökérrendszere arra az időre már erősen megnőtt. Ezért korán kell gyomlálni. így pl. a lent 2—3 hetes korában, amikor hajtásai kb. 12—15 cm magasak; a kölest harmadik levelének megjelenésekor, a kapás kultúrákat rendszerint egyidejűleg a sorközök porhanyósításával, azaz akkor, amikor a növénysorok már jól láthatók. A gyomlálást többször kell ismételni, pl. a kölesvetéseket az első gyomlálás után 2—3 hét múlva, a lent 10—15 nap múlva stb. újra gyomlálni kell. Nem szabad a vetéseket, ültetéseket gyomlálni akkor, amikor a talaj túl nedves, mert ilyenkor a talaj taposás következtében erősen összetömődik. Ezenkívül kárt okozunk a kultúrnövényben is. Nagyon fontos a gyomnövények elleni rendszeres küzdelem az egész fejlődési idő alatt. Mint minden kártevő, úgy az élősködő növények is a gyenge vagy egyébként tökéletlenül fejlődő (túlbuja) kultúrákban okozzák a legnagyobb kárt. A jó vetőmag, a tökéletes földmunka, kellő időben történő vetés, változatos vetésforgó, tehát mindanynyi védelem a gyomok ellen. A jó trágyázás, különösen a talajnak nitrogén bősége pedig ellenállóvá teszi a növényeket mindenféle gombabetegségek ellen. Hogyan végezzük a tőgyek masszírozását Számos szövetkezetben és állami gazdaságon bevezették Malinyinova, szovjet fejőnő munkamódszerét. — Ugyancsak több szövetkezetben kötelezettséget vá.laltak az I. országos szövetkezeti kongresszus tiszteletére, hogy e jól bevált módszer szerint fognak dolgozni. Eddigi tapasztalataink azonban azt mutatják, hogy Malinyinova módszerének legfontosabb részének, a tőgymasszázsnak elveit nem tartják be pontosan. Legtöbbször megelégszenek egyszerű masszírozással, aminek messziről sincs olyan hatása, mint amilyen P. A Ma.lnyinova tanácsa szerint végzett masszázsnak van. Ezért tehéngondozóinknak részletesen leírjuk, hogyan kell végezni a tőgyek maszszírozását.. 1. Fejés előtt a tőgyet langyos vízzel meg kell mosni és utána tiszta kendővel szárazra törölni. 2. Ekkor következik a masszázs. Először az úgynevezett előkészítő masszázst végezzük el. A tőgy jobb felét mindkét kézzel megfogjuk és 1—2 lassú mozgást végzünk először lentről fölfelé, majd fentről lefelé. Hasonlóképpen megmasszírozzuk a tőgy balfelét is. A csecs masszírozásánál először az első, aztán a hátulsó csecseket könnyedén megszorítjuk, d: csak annyira, hogy hatására tej ne szűrődjön ki. 3. A géppel vagy kézzel való fejés után az úgynevezett mélymasszázst gégezzük, amely lehetővé teszi a tehén teljes mértékben való kifejését. Hat fogásból áll. Az első fogás, — a tőgy jobb felének masszírozása. Balkézzel megfogjuk a tőgy hátuisó negyedét, jobbkézzel pedig az első negyedét. A hü-'lykujjak a felszínen vannak, a többi ujjak pedig a tőgyek felénél. A tőgy mindkét negyedét, az elsőt is és a hátülsót is, fentről lefelé jövő irányban masszírozzuk, nyomkodjuk és emelgetjük. Ezt a mozdulatot háromszor-négyszer kell ismételni. A második fogás, — a tőgy balfelének masszírozása. A hüvelykujjakat a tőgy felénél helyezzük el, a többi ujj felül marad. Л mozgások megegyeznek a tőgy jobbfelének maszszírozásánál végzett mozgásokkal. Harmadik fogás, — a jobboldali elsőnegyed masszírozása. A hüvelykujjak a tőgy tetején vannak, a többi ujjak, pedig a tőgynegyedek, között. A tőgyeket a hüvelykujjakkal maszszírozzuk, mégpedig körmozgással. Ezt a mozgást lehetőleg a legmagasabb részen végezzük. Negyedik foods, —- a baloldali első negyed maszszírozása. A hüvelykujjak a tőgy első negyedei között vannak, a többi ujj pedig a baloldali első tőgynegyed tetején, amelyet szintén a hüvelykujjakkal masszírozunk meg. Ötödik fogás, a jobboldali hátuisó tőgynegyed masszírozása. A hüvelykujjak felül vannak, a többi ujj pedig a tőgy hátsó negyedei között. A masszírozást a hüvelykujjakkal végezzük, épp úgy, mint a harmadik fogásnál. Hatodik fogás, — a baloldali hátuisó tőgynegyed masszírozása. A hüvelykujjak a hátuisó tőgynegyedek között vannak, a többi újj pedig a baloldali hátuisó tőgynegyed tetején. A masszírozást a negyedik fogáshoz hasonlóan végezzük. Ezután az első mélymasszázs után a tehenet tovább fejjük. Így a már látszólag kifejt tehén további 250 gramm, sőt sokszor még több tejet is ád. 4. Amikor a tehenet már másodszor is kifejtük, vagyis a tőgyből már nem jön tej, akkor következik a második mélymasszázs. Ez is hasonlóképpen történik, mint az első. A tehenet újra fejjük és a látszólag már kétszer kifejt tehén további 100—120 gramm tejet ad. 5, A második utófejés után következik a harmadik mély masszázs. A módszer az előző. Utána ismételten fejünk. A harmadik mélymasszázs után a tehén újabb 50 gramm vagy annál is több tejet ad. P. A. Malinyinova szovjet kolhozasszony még egy negyedik masszázst is alkalmaz, amely után azonban a tehén már nem ad tejet. Ez a fokozatos utófejés a mélymasszazsok segítségével nemcsak, hogy fokozza a tejhozamot, hanem a tej zsiradéktartalmát is növeli, mert a legutoljára kifejt tej tartalmazza a legtöbb zsiradékot. Fontos, hogy minden szövetkezet és állami gazdaság bevezesse Malinyinova elvtársnő munkamódszerét, mert a tapasztalat azt mutatja, hogy ha pontosan betartjuk e módszer elveit, teheneink tejhozama két-három hónapon belül duplájára emelkedik. Előzzük meg állataink megbetegedését Tervgazdálkodásunkban jelentős szerepe van az állattenyésztés menynyiségi és minőségi fejlesztésének. A jó állattenyésztési munkának elengedethetlen alapfeltétele az állat hús, zsír, tej, tojás stb. A gondos állattenyésztői munka megvédheti állatainkat különböző betegségektől, amelyek közül sok időlegesen vagy tartósan lecsökkenti az állatok teljesítő képességeit. Most van az ideje annak, hogy megelőzzük a juhoknál fellépő kergekórt A fertőzés úgy történik, hogy a galandférgekkel fertőzött pásztorkutyák bélsarával sok pete kerül a legelőre. Legelés közben a juhok felszedik a petéket, amelyek belekerülnek az oltógyomorba, ott burkuk feloldódik és kiszabadul az ebrény, amely a vérárammal belekt1" 1 az agy-és gerincvelőbe. A tulajdonképeni kergeség tünetei a fertőzés után több hónappal jelentkezik. A juh társaitól elmaradozik, sovanyodik s igen változatos kényszermozgásokat végez. pl. futás közben eltér az egyenes iránytól és visszutér kiindulási helyére. Tudata zavart, kutyaugatásra nem figyel, csak akkor eszik, ha orrát beledugjuk a takarmányba. Hogyan előzzük meg ezt a bajt? A juhászok csak a szükséges számban tartsanak kutyákat. A kutyákat kétszer évente galandféreg ellenes kezelésben kell részesíteni, kiürült galandférgeket gondosan meg kell semmisíteni. A kerge juhok agyvelejét ji juhászok semmi körülmények között se vesse* a kutyák elé.
