Szabad Földműves, 1953. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1953-01-11 / 2. szám

ftSbatt — Földműves Egyre erősödik az Amerika-el lenes hangulat Nyugat-Európában ét Latin-Amerikában 1953. január 11. Nehézségek az európai hadsereg felállítása körül A „Le Monde” című francia burzsoá lap de­cember 26-i számában az európai hadsereg fel­állításának nehézségeivel foglalkozik. Vájjon lét­re jön-e az európai hadsereg ? — teszi fel a kér­dést a lap. „Franciaországban — írja — jelenleg nincs meg az a többség, amely ezt megszavazná. Ami a gyakorlatias belgákat és luxemburgiakat illeti, ők csak akkor kezdik meg a tervezet meg­vitatását, ha arra már Franciaország és Nyu­­gat-Németország áldását adta”. A „Le Monde” megállapítja, hogy Franciaor­szágra nézve a legkedvezőbb eshetőség a követ­kező lenne: „Németország nem ratifikálja a szerződést éc a francia nemzetgyűlés lemond ar­ról, hogy szavazzon egy már elavult egyezmény felett. Számos francia politikus szerint — írja a lap — ez kedvező lenne, mert... az ameri­kaiak sem vethetnének szemünkre semmit és a németek sem lesznek abban a helyzetben, hogy azt állíthassák: ók játsszák a vezető szerepet Európában”. A francia burzscá lap befejezésül megállapít­ja: „Mindenesetre az Atlanti Szövetség tanácsa legközelebbi ülésén (ez az ülés ez év tavaszán lesz) bőséges vitára nyílik lehetőség, ha addig a szerződéseket nem ratifikálják. Ez a vita az Atlanti Szövetség teljes feloszlásához vezethet, ha nem jön létre megegyezés arra vonatkozólag, hogy hogyan kell véget vetni a koreai háború­nak és ha Washington tervbeveszi a hadműve­letek Kínára való kiterjesztését". Megtisztítják az utat Mr. Broz előtt Mint ismeretes, Tito márciusban Londonba u­­tazik. A látogatást megelőző intézkedésekről a következőképpen számol be a „Daily Graphic” című angol konzervatív lap „Megtisztítjuk az utat Mr. Broz előtt” című cikkében: „A Scotland Yard zöld falai mögött a legnehezebb biztonsági munka folyik, amely Anglia rendőrségére bár­mikor béke idején hárult. A rendőrség különle­ges osztálya készül Josip Broz — köznéven Tito látogatására s a belügyminisztérium titkos osz­tályától kapott adatok alapján összeállítja azok névsorát, akiket Tito megérkezésének első per­cétől kezdve figyelni fognak. Tito saját óriási biztonsági szolgálatának számos tagja előre Ang­liába repül, hogy a Scotland Yarddal tanácskoz­zék Tito saját testőrségének kíséretében, saját külön repülőgépén fog Angliába repülni. Állan­dóan golyóálló mellényt visel, de ettől függet­lenül az angol rendőrség felkészül minden eshe­tőségre”. Nyugatberllni banditák az NDK büntetőbírósága előtt A Német Demokratikus Köztársaság berlini büntetőbírósága tárgyalta Lothar Böttcher, Gün­ter Anders, Oskar Kostrewa, Horst Feind, Sieg­fried Schröder és Inge Bittel 18—26 éves nyu­gatberlini lakosok bűnügyét. A vádlottak — akik ..valamennyien a fasiszta Német Ifjúsági Szövet­ség tagjai — több támadást intéztek a népi ren­dőrség magános őrszemei ellen, uszító röplapo­kat terjesztettek Berlin demokratikus övezeté­ben és különböző kártevéseket követtek el a Német Demokratikus Köztársaság ellen. A bíróság Böttchert, Kostrewát és Feindet 10—10, Anderst 8, Schrödert 5, Bittelt 4 évi fegyházra Ítélte. Egy angol pap kannibáli javaslata Egy délangliai tengerparti fürdőhely, Bognor Regia, lelkésze a tömeges emberirtást javasol­ja a kapitalista világ gazdasági bajainak orvoslá­sára. Dr. William Snow vikárius — mint a „Reu­ter” jelenti — egyházközségének újév gyűlésén kijelentette: a világot ma elsősorban nem egy új háború fenyegeti, hanem a túlnépesedés. „A Távol-Keleten — mondotta az embergyűlölő pap — máris súlyos és veszélyes mértékű túlnépe­sedés következett be. A világon naponta 55,000 üj szájnak kell enni adni. Ha a népek szociális körülményeit megjavítjuk, csak még terméke­nyebbekké válnak. Itthon s 20 millióval többen vagyunk a kelleténél”. Snow lelkész ezekután a következőket java­solja: „Elkerülhetetlenül szükséges, hogy nem­zetközi méretekben valamiképpen szabályozzuk a születéseket. Ez történhetik járvány, éhínség, atomrobbanással végrehajtott pusztítás, vagy közös megegyezés útján. A legcélszerűbb az lenne, ha világparlamentet hívnának össze, amely megszabná, hogy az egyes nemzetek számára évente milyen születési kvótát lehet engedé­lyezni.” Tito-Jugoszlávia a tőkés rablók vadászterülete A „Pod Zastavom Internacionalizma”, a Ro­mániában élő jugoszláv politikai emigránsok lap­ja írja: Jugoszlávia a külföldi „üzletemberek” számára a legkönnyebb és legkényelmesebb vagyonszer­zési forrásá vált. A különböző külföldi üzérek a jugoszláv vállalatokkal folytatott üzelmeik útján a legrövidebb idő alatt óriási pénzösszegeket zse­belnek be A hadsereg részére történő szállításo­kon a külföldi tőkéseken és üzéreken kívül a bel­földi üzérek is meggazdagodnak. Kénytelen volt ezt bevallani maga a titóista „Borba” című lap is, amikor megírta, hogy „akik a hadsereg szá­mára dolgoznak, nagy pénzösszegekre tesznek szert” s „csaknem minden vállalkozó egy év alatt telket, aranyat, dollárt és egyéb értéket vásárolt magának". t A norvég kormány újabb tiltakozása McCarran-féle Gestapo törvény ellen Az „Arbeiderbladet” washingtoni tudósítójá­nak jelentése szerint Morgenstieme washingto­ni norvég nagykövet december 31-én az Egye­sült Államok külügyminisztériumának újabb til­takozó jegyzéket nyújtott át az úgynevezett McCarran—Walter-törvény alkalmazása ellen, amely szerint az Egyesült Államok kikötőibe ér­kező külföldi hajók legénységét külön ellen­őrzésnek vetik alá. A l'Humanité írja: „Az amerikai újságokat mind nagyobb nyug­talansággal tölti el a francia hazafiak mozgalma a jenki megszállás ellen. Ezzel kapcsolatban az amerikai újságok hosszas cikkekben keseregnek a „franciák hálátlanságáról”. Az „U. S. News and World Report” című ame­rikai hetilap „Túl sok az amerikai Párizsban" címmel cikket közöl, amelyben azt írja, hogy Párizs lett Európa „kis Washingtonja”. A lap szerint 18 épületben 1500 amerikai és 1200 fran­cia hivatalnok dolgozik az amerikai kormány különféle szerveiben. Párizsban az Egyesült Ál­lamokat a hivatalos nagyköveten kívül három nagyköveti, három követi rangban lévő diploma­ta, több tucat tábornok, gazdasági szakértő, ügy­véd és az FBI sok ügynöke képviseli. A lap ezzel kapcsolatban rámutat: a franciák kifogásolják, hogy „az amerikaiak mindenbe be­leütik az orrukat”. A latinamerikai országok népei szembeszállnak az amerikai imperialisták gyarmatosító kísérle­teivel és egyes esetekben arra kényszerítik kormányaikat, hogy az Amerikai Egyesült Álla­mok imperialista uralma ellen irányuló rendsza­bályokat foganatosítsanak. Az 1952-ben lezaj­lott események megmutatják, hogy milyen rossz szemmel nézik a latinamerikaiak az Egyesült Államokat és kísérleteit, amelyek segítségével a latinamerikai országokat be akarják vonni egy új háború előkészítésébe. Az Egyesült Államok stanfordi egyeteme ál­tal kiadott újság beszámolt arról, hogy az Egye­sült. Államok kísérletei, melyeknek segítségével katonai szerződéseket akartak kötni a latiname­rikai országokkal, „csütörtököt mondtak". „Me­xikóban, Chilében, sőt Uruguayban — írja az újság — ezek a szerződések Amerika-ellenes tüntetésekre adtak okot”. Az „El Nációnál”, az egyik legnagyobb vene­zuelai újság közölte Mario Briseno Iragorri is­mert iró cikkét, amelyben élesen bírálja az Egyesült Államokat, mert ellenzi a latinamerikai országokban az államosítást. A koreai háború Tu Ping, a kínai népi önkéntesek politikai osz­tályának helyettes vezetője a „Zsenminzsibao"­­ban ismertette a koreai háború 1952-es esemé­nyeit. Tu Ping a koreai-kínai népi erők tavalyi ered­ményei közül öt nagyobbjelentőségü eredményt emelt ki: 1. A koreai-kínai népi erők felszerelésének és technikai képzettségének növekedése. 2. Azok a gazdag tapasztalatok, amelyekre a népi erők parancsnokai és harcosai, mind a mozgóhadviselésben, mind az álló háborúban szert tettek. 4 3. A népi erők által épített szilárd védelmi vonalak. 4. A népi erők harcosainak kiváló harci szel­leme. 5. A szállítás feladatainak sikeres megoldása. — Mögöttes szolgálatot teljesítő bajtársaink nemcsak elegendő mennyiségű élelemmel és lő­szerrel látják el az arcvonalat, hanem köny­vekkel és folyóiratokkal is — írja a továbbiak­ban Tu Ping. — 1952/-ben a koreai-kínai népi erők több mint 240.000 ellenséges katonát semmisítettek meg. Ugyanez alatt az idő alatt lelőttek, illetve meg­rongáltak több mint 5300 ellenséges repülőgé­pet. A koreai-kínai népi erők 1952-ben — amellett, hogy visszaverték az ellenség többezer támadásét és megszilárdították arvonalaikat — A „Pravda” közli Tolkunov cikkét, amely­nek címe: „Leleplezték McCarran kapcsola­tait a gengszterekkel”. A cikk a töbib közt a következőket mondja: „McCarran amerikai szenátor a belbiztosagi kérdésekkel foglalko­zó szenátusi albizottság elnöke messze az Ame­rikai Egyesült Államok határain túl terjedő kétes értékű hírnévre tett szert. McCarran állt azoknak az élén, akik üldözik és hajszol­ják a haladó gondolkozású amerikaiakat. A szenátor az Amerikai Egyesült Államok „első detektívje” lett. A burzsoá sajtó nagy han­gon úgy reklámozta őt, mint az Amerika-elle­­nes tevékenység ellen harcoló „megveszte­gethetetlen lovagot”. A napokban azonban McCarrannel olyan eset történt, amely teljes meztelenségében mutatta be őt. A szenátor maga is bíróság elé került. A vád az volt ellene, hogy meg­próbálta tönkretenni a „Sun” című újságot, amely leleplezte McCarran kapcsolatait a geng­szterekkel. A megcáfolhatatlan bizonyítékok falhoz szo­rították McCarrant, aki kénytelen volt né­hány érdekes beismerést tenni. Beismerte, hogy játékbarlangok tulajdonosai ingyen etették és itatták őt, hogy sokáig egyetlen dollár fizet­ség nélkül élt a banditák tulajdonában lévő szállodákban. Ez a „megvesztegethetetlen lo-A „l'Humanité” megállapítja, hogy az ameri­kai lap erősen szépíti Franciaország amerikai megszállását. Valójában a francia fővárosban az amerikai politikai, gazdasági és katonai hivata­lok 400 épületet foglalnak el. A „l'Humanité idé­zi David Bruce, volt amerikai nagykövet 1951- ben elhangzott kijelentését, amely szerint az amerikai nagykövetségtől függő hivatalnokok száma már akkor 4000 volt. Bruce óvatosan hoz­zátette, hogy „erről természetesen nem kell be­szélni, mivel a franciák azzal vádolnának ben­nünket, hogy measzálljuk országukat”. „A franciáknak valóban elegük van abból, hogy az amerikaiak mindenbe beleütik az or­rukat — írja а „Г Humanite”. A franciák sza­badok akarnak lenni saját hazájukban — nem akarják, hogy országuk atombombatámaszpont legyen. Tiltakoznak az ellen, hogy a francia ki­kötőket fegyverszállításra használják fel és til­takoznak az ellen, hogy az amerikai trösztök megfojtsák a francia gazdaságot”. „A mi nacionalizmusunk — mondja a cikk többek közt — létfentartási törekvéseink ter­mészetes kifejezése, logikus reakció arra a kí­sérletre, hogy a sokat szenvedett latinamerikai országokat az Amerikai Egyesült Államok közön­séges gyarmataivá akarják süllyeszteni". A „Noticias de Hoy” című újság hírt adott a Latin-Amerikában kifejlődő Amerika-ellene's hangulat hullámáról és a következőket írta: „A főképpen amerikaiak ellen irányuló antiimperia­­lista hangulat növekedése minden alkalommal világosabban látható a Latin-Amerikában meg­figyelhető legkülönbözőbb megnyilvánulásokban. A lehető legtanulságosabb az a tény, hogy a latinamerikai népi tömegek a választásokon a­­zoknak a csoportosulásoknak és erőknek nyúj­tanak segítséget, amelyek politikai harci pro­­grammjukban leleplezik, hogyan nyomják el és zsákmányolják ki az amerikai imperialisták eze­ket az államokat, amelyek programmjukban ígé­retet tesznek a külföldi vállalatok államosításá­ra és a washingtoni parancsoktól független kül­politikára”. 1952-es eseményei nagyszámú harcászati jelentőségű ellentámadást hajtottak végre. Ellentámadásaik során behatol­tak az ellenség erősen védelmezett állásaiba és egesz ellenséges szakaszokat és századokat sem­misítettek meg. A cikk ezután a Kumhvától északra lefolyt heves harcokkal foglalkozva, így ír: — Az ellenség több mint 50.000 embert, je­lentős tüzérségi és repülőerőket vetett be a Szangkamrjung térségben emelkedő két magas­lat ellen intézett támadásai során. A több mint 40 napos harcokban az ellenség több mint 25 ezer embert veszített anélkül, hogy akár csak az egyik magaslatot is el tudta volna foglalni. Tu Ping befejezésül hangsúlyozza: — A kínai népi önkéntesek — Peng Teh-huai tábornok helyes vezetésével, önfeláldozó maga­tartásukkal, a koreai néphadsereggel való szo­ros egységben és a kínai nép lelkes támogatá­sával — új, nagyjelentőségű sikereket értek el az elmúlt esztendőben. Megszilárdították 1952 előtt aratott győzelmeiket és nagyszerű feltéte­leket teremtettek újabb győzelmek kivívására. Önkénteseink ereje napról napra növekszik, az ellenség pedig egyre súlyosabb veszteségeket szenved emberben és anyagban egyaránt. Ha a háború tovább folyik, mind kedvezőtlenebb for­dulatot vesz az ellenségre nézve, amelyre végső vereség var. vág" „hálából” igen sok szenátortól kérte, hogy szállítsák le a játékbarlangok tulajdonosaira kirótt adót. McCarran . természetesen nem mondott el mindent. Egészen bizonyos, hogy a gengszterek ilyen jelentős szolgálatokért nemcsak egy fiaskó viskit és ingyenes étke­zést adtak McCarrannek. A gengszterek szol­gálatában álló szenátor kétségtelenül tekin­télyes összegeket vágott zsebre. A „New York Post” című újság megjegyzi, hogy McCarran „emlékeztet a magacsinálta szentre, akit rajtakaptak azon, hogy bűnt követ el". Az újság, levonva a következteté­seket McCarran ügyéből, azt tanácsolja a sze­nátor követőmek és tettes társainak, hogy „az az ember, aki türelmetlen „szuperhazafi­­ságból” üzletet csinál, az legyen buzgó, ami­kor a szállodaszámláját kell kifizetnie és le­gyen óvatosabb, amikor kérést intéz jótevői Ügyében, akik az adó megfizetése alól szeret­nének mentesülni." McCarran megvesztegetésének története rendkívül jellemző az Egyesült Államok mai politikai életére. Egyes amerikai újságok jo­gosan teszik fel a kérdést: vájjon nem azért állították-e ezt a megvesztegethető szenátort olyan magas helyre, hogy intézze a szennyes ügyet: vádolja az ártatlanokat és védje a bű­nösöket. 3 Üjabb hadjárat indul Kínában a szárazság ellen A „Zsenminzsibao” közli a Kínai Nép­­köztársaság népi közigazgatási tanácsának irányelveit a szárazság elhárításáért és az öntözési rendszer kiterjesztéséért indított kampányhoz. A népi közigazgatási tanács irányelvei felszólítják a kormányszerveket, hogy szervezzék meg a parasztokat és nyújtsa­nak segítséget új csatornák, tavak létesí­téséhez, valamint újabb kutak fúrásához, hogy így lehetővé váljék még nagyobb földterületek öntözése. Az irányelvek hangsúlyozzák a tervszerű erdősítés, fo­lyószabályozás és a talajjavítás fontossá­gát. Ezek a munkálatok főleg a Sárga­folyó Senszi-tartománybeli mellékfolyói mentén összpontosulnak. Az előkészületeket még a tél folyamán befejezik. A „Zsenminzsibao” vezércikkben kom­mentálja a szárazság elhárításáért és az öntözési rendszer kiterjesztéséért folyó kampányt és a többi között megállapítja: „Már eddig is sokat tettünk a szárazság elhárításáért. Kampányunk 1952-ben nagy sikereket ért el és fontos szerepet játszott az idei jó termés biztosításéban. Most azonban, amikor az ország iparosítása ér­dekében hatalmas méretekben megindul a tervszerű építőmunka, állandóvá kell tenni a jó termést”. Fu Co-ji vízgazdálkodási miniszter az öntözés fejlesztésével kapcsolatban a töb­bi között ezeket írja a „Zsenminzsibao”­­ban: „Az öntözéssel művelt földek területe több mint kétmillió hektárral növekedett ebben az évben. Ez a növekedés nagyobb, mint az 1950 és az 1951-es éveké együtt­véve”. A miniszter a továbbiakban kifejti, hogy 1952-ben több mint kétmillió kisebb-na­­gyobb víztárolót és gátat létesítettek. Ezen túlmenőleg mintegy 753.000 kutat ástak és sok szivattyúállomást helyeztek üzembe. Bővül az iskolahálózat Albániában Az Albán Népköztársaságban szélesre tárultak az iskolák kapui a dolgozók előtt. A felszabadulás óta sok új iskola nyílt meg a városokban és falvakban Albániá­ban ma már minden faluban van általános iskola. Jelenleg minden tizenhetedik ember jár iskolába, nem számítva az esti tagoza­tok és szakiskolák hallgatóit. A múltban csupán minden Ötvenedik ember részesül­hetett oktatásban, s az ország északi ré­szén még súlyosabb volt a helyzet 1945 óta jelentősen megnövekedett a tanítók száma is. Harc a tbc ellen Lengyelországban Varsóban kiállításon mutatják be a tu­berkulózis elleni harc eredményeit. A Len­gyel Vöröskereszt központi hivatala által rendezett kiállítás bemutatja, hogyan emelkedik a Lengyel Népköztársaságban a tüdőgondozók száma. Míg 1939-ben az or­szágban mindössze 64 tüdőgondozó volt, ma már több mint 300 van. A tüdőgondo­zókban a felszabadulás óta hatmillió dol­gozót vizsgáltak meg, hárommilliót védő­oltásban részesítettek. „Béke-expressz” Kínában A Népek Békekongresszusa tiszteletére Kínában a daírení vasúti dolgozók átadták a forgalomnak a „Béke-expressz”-t. A vo­nat a pekíng—mancsauli útvonalon közle­kedik. A kényelmes, szép társalgóval, hálóko­csival és étkezővel rendelkező vonat órán­­kint 130 kilométeres sebességgel közleke­dik. A daireni vasúti dolgozók még az idén további két „Béke-expressz”-t adnak át a forgalomnak. Üj bolgár film A Bolgár Filmművészeti Bizottság a mi­nap tartotta meg „A mi földünk” című új bolgár film díszbemutatóját. A film lelep­lezi az amerikai-angol imperialisták és balkáni csatlósaik mesterkedéseit, ame­lyekkel megzavarni szeretnék a bolgár nép békés építőmunkáját. A film bemutatja a bolgár határőrök és a határmenti lakosság éberségét és hősi harcát az imperialista kémekkel és diverzánsokkal szemben. Amerika-ellenes megmozdulások Latln-Amerika országaiban A ,/isztakezíI" szenátor, mint a gengszterek barátja

Next

/
Thumbnails
Contents