Szabad Földműves, 1953. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1953-01-04 / 1. szám

-л ízaü&d Földműves A csehszlovákiai magyar dolgozó poroszlók hetilapja TV. évfolyam í. szám Ara 2.- Kčs Bratislava, 1953. január 4. Mondjuk ma az új év küszöbén, büsz­kén és elszántan: Előre, haladó világ és a demokrácia csehszlovák rohambrigád­ja, előre az ötéves terv teljesítéséért, a világbékéért. Klement Gottwald EFSz-eink a szövetkezeti kongresszus előtt behatóan megvitatják a szövetkezetek új | mintaszabályzat tervezetét. Képűnkön a Kopcsányi EFSz tag j*i tanulmányozzák a minta- I szabályzat tervezetet. ■iiiiiiiiiiii»iiiiii»tiHiwiii»»iiimMt«iiiiiiiitiiii»Hiiiiiuiiiiiiiiiimmitiiniuiiinmiuimui4iuiiiiiiHiiiiuiiimiiiiiiniinnMuiimfuiiniH«ntiunitny«MiiHHmiitniiuiiuiiHtitimmMimiiiiuiiiiiiiiiiuM Mezőgazdaságunk feladatai az 1953. évben Irta: Marek Culen, földművelésügyi megbízott Köztársaságunk elnöke, Gottwald elvtárs ' a CsKP országos konferenciáján elmondott nagy­­jelentőségű beszédében világosan rámutatott azokra a feladatokra, amelyek az 1953. eszten­dőben mezőgazdaságunkra hárulnak. „Hogy meg­oldhassuk mezőgazdasági termelésünk kérdését — mondotta Gottwald elvtárs — határozottan és tétovázás nélkül rá kell lépnünk a hektárho­zamok és az állatállomány hasznossága emelé­sének útjára. Minden hektárnyi mezőgazdasági földterületről nagyobb hozamot és minden fiatal állattól nagyobb hasznot kell elérnünk — ez le­gyen az irányelv, ez legyen a mezőgazdaságban, a szövetkezetekben, az állami birtokokon, trak­­torállomasukon, egyszóval a vidéken minden me­zőgazdasági dolgozónak becsületbeli érdeke”. A Gottwald elvtárs, és a pártunk és kormá­nyunk áltál megjelölt iránnyal összhangban az 1953. esztendő a megnagyobbodott feladatok esztendeje lesz mezőgazdaságunkban is. Arról van szó, hogy lényegesen emeljük mezőgazda­sági termelésünket s a mezőgazdasági termékek szélesebbkörű eladásával emeljük falvaink. élet­­színvonalát és egyben a közellátás vonalán ki­elégíthessük lakosságunk vásárlóképességét. Szükséges tudomásul vennünk, hogy milyen lehetőségek közepette lépünk a megnagyobbo­dott feladatok teljesítésének útjára. A nagyje­lentőségű tény, amely alapjában véve befolyá­solja feladataink teljesítését 1953-ban abban a nagy átalakulásban rejlik, amelyet falvaink élnek át, az egyéni gazdálkodásról a kollektív gazdál­kodásra való áttérés következtében. Ebben az irányhan az elmúlt esztendő nagy lépést jelen­tett előre. Hasonlóképpen mint egész köztársasá­gunkban, Szlovákiában is lényegesen megnöve­kedett a szövetkezeti alap. Szlovákiában ma 2.081 EFSz-ünk van, ebből 1.698 III. és IV. típus. Csu­pán ezekben a magasabb .típusú EFSz-ekben 126.597 gazdaság van tömörítve, 966.345 ha-nyi területtel, ami annyit jelent, hogy a III. és IV. típusú szövetkezettől Szlovákia szántóföldterü­letén immár 37.4 százaléknyi területén folytat­nak közös gazdálkodást s ha ehhez hozzászámít­juk az állami birtokok és egyéb közületek szán­tóföld területét, megállapíthatjuk, hogy az össz­­foldterület 45.9 százaléka már a szocialista szek­torba tartozik. Tudomásai kell vennünk, hogy a szövetkeze­tek nagyobb része éppen az elmúlt esztendőben jött létre, amikor is kis- és középparasztjaink Pártunk hathatós segítsége és nagyvonalú vezé­rébe mellett 828 új III. és IV. típusú szövetke­zetei alakítottak, amikoris 90.000 gazdaság, 500 ezer hektárnyi mezőgazdasági földterülettel kap­csolódott be a szövetkezeti nagytermelésbe. Eb­ből falvainkon a kommunisták számára, vala­mint népi szerveinkre és az összes szövetkeze­ti tagjainkra az a felelősségteljes feladat há­rul, hogy megszilárdítsuk ezeket s a ,szövetke­zeteket szocialista szövetkezetekké fejlesszük ki és a szövetkezetek tagjait gazdaggá tegyük, mim azt Gottwald elvtárs számunkra kijelölte. Ennek helyes végrehajtásakor jó alkalmat ad a szövetkezeti mintaszabályzat megvitatása. Szükséges, hogy a mintaszabályzat megvitatásá­nál a taggyűléseken főképpen azokról a főkér­­désekrpl beszéljünk, hogy miképpen rendezzük be az új szabályzat szerint gazdálkodásunkat minden szövetkezetben. A mintaszabályzat meg­vitatásával kapcsolatosan alaposan ki kell érté­kelnünk a multévi gazdálkodásunkat, beszélnünk kell az elért sikerekről s felmerült hiányossá­gokról; gondosan tárgyaljuk meg a normákat, az állandó munkacsoportok kérdését, a munka­teljesítmény utáni jutalmazás kérdését és jól > fel kell készülnünk az 1953. évi termelési és pénzügyi tervek elkészítéséhez. Itt arra szeret­ném felhívni szövetkezeti tagjaink figyelmét, hogy ne hagyják magukat letériteni a helyes út­ról az olyan egyének által, akik csupán a mun­kaegységek magas értékére spekulálnak, a ter­vet nem reális magas hektárhozamokkal ruház­zák fel, hanem úgyszólván elérhetetlen súly­­gyarapodást tüntetnek fel benne s mindezt csu­pán azért, hogy műúton elérjék a magas elő­legek kifizetését, de ugyanakkor nem gondos­kodnak arról, hogy a tervbe foglalt hektárho­zamok és súlygyarapodás magasságának eléré­sét bebiztosítsák. Nem lehetséges magas^nun­­kaegységet elérni ott, ahol nem hajtottuk vég­re az állatállomány és a takarmány összponto­sítását, ahol nem javíthatjuk az állatállomány takarmányozását és eladásával nem növelhet­jük a szövetkezeti tagság jövedelmét. Sohasem feledkezzünk meg arról, hogy magasabb munka­egységet csak úgy érhetünk el, ha a kormányunk által megállapított feladatokat teljesítjük. Ez annyit jelent, hogy tegyük magunkévá és al­kalmazzuk mezőgazdaságunk legjobbjainak ta­pasztalatait, akik a szovjet kolhozparasztok gaz­dag tapasztalatainak alkalmzásával már mipálunk is nagy sikereket értek el, a hektárhozamok és, az állatállomány hasznosságának emelése terén Csakis úgy növelhetjük jövedelmünket s csa­ládjaink életszínvonalát, ha többet termelünk és többet adunk el, s így egyben eleget teszünk gyáraink és a többi dolgozóink ellátásának biz­tosításával hazafias kötelességünknek. Számos példát sorolhatunk fel, hogy azok az EFSz-eink, amelyek így jártak el, olyan ered­ményeket értek el. amelyekről érdemes beszélni így pl. a galántai járásban lévő nádszegi EFSz a közönséges vetésnél 20.7 mázsa búzatermést ért el egy hektárról, míg keresztsoros vetéssel 27 mázsás termést hektáronként. A dénesdi J. V. Sztálin válaszai James R°stonnak, a „New York Times“ diplomáciai munka* társának 1952 december 21-én érkezett kérdéseire Moszkva, december 25. (TASZSZ) Kérdés: Új esztendő köszönt ránk, az Egyesült Államokban űj kormány lép hivatalba; meggyőződése-e Önnek továbbra is, hogy a Szovjet Szocialista Köztársa­ságok Szövetsége és az Egyesült Államok az elkövetkező években békésen élhet? Válasz: Toyábbra is hiszem, hogy az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjet­unió közti háborút nem szabad elkerülhetetlennek tekinteni, hogy országaink to­vábbra is békében élhetnek. Kérdés: Az Ön véleménye szerint hol vannak a mostani nemzetközi feszült­ség forrásai? Válasz: Mindenütt és mindenben, ahol csak a Szovjetunió ellen folyó „hideghá­ború” politikájának agresszív cselekményei megnyilvánulnak. Kérdés : Üdvözölne-e ön Eisenhower új kormányának képviselőivel folyta­tandó diplomáciai tárgyalásokat, annak érdekében, hogy megvizsgálják az ön és Eisenhower tábornok találkozásának lehetőségét a nemzetközi feszültség enyhítése kérdésében? Válasz: Én egy ilyen javaslatot kedvezően fogadnék. Kérdés: Együttműködnék-e Ön valamely új diplomáciai akcióban, amelynek célja, hogy a koreai háborúnak véget vessenek? Válasz: Kész vagyok együttműködni, minthogy a Szovjetuniónak érdeke a koreai háború megszüntetése. Az általános béke érdekében Moszkva, dec. 27. (TASSZ) .Pravda” „Az általános béke érdekében" ■ imü vezércikkében a többi közt ezeket írja: 1932 utolsó napjaiban járunk. A szovjet nép és külföldön az emberek milliói, visszapillant­va arra az útra, amelyet az elmúlt évben meg­tettek, büszkeséggel állapítják meg, hogy ez az év a béke, a demokrácia és szocializmus tá­bora, új, dicső győzelmeinek éve, a békeharcc­­sok nemzetközi frontja további megszilárdulá­sának kiszélesedésének éve volt. A Szovjetunió eHen folytatott „hidegháború” politikája szöges ellentétben áll a béke érde­keivel — hangzik a továbbiakban a „Pravda” cikke. Ez a politika kizárja az államok közqtti normális kapcsolatokat. Ennek az agresszív po­litikának a sugalmazói a szuverén államok kö­zötti tárgyalásokkal és egyezményekkel a 'pa­rancsokat állítják szembe, fenyegetésekkel és fegvvercsörgetéssel akarják megfélemlíteni a bé­keszerető embereket. Korea példáján — ahol harmadik éve lobog a háborús lángja —, Német­ország példáján — amely még mindig nem e­­gyesülhetett — az agresszív atlanti tömb orszá­gaiban uralkodó helyzet példáján világosan lát­ható, hogy ez a politika már nagy károkat oko­zott a népeknek és katasztrófával fenyegeti az emberiséget. Természetes, hogy a békeszerető népek egyre álhatatosabban követelik, hogy' a „hidegháború” politikájának vessenek véget. A Népek Békekongresszusa sokszázmillió jóakara­­tú ember reményeit és kívánságait fejezte ki. A kongresszuson lezajló szabad vita szembetűnő­en bebizonyította, hogy az egész békeszeretó. haladó emberiség követeli, hogy vessenek vé­get az „erő politikájának”. A kongresszus határozatait lelkesen fogadják mindazok, akik harcolnak a háború veszélye el­len az egyezményekért és megegyezésért, az emberek békéhez való jogáért. A „Pravda" a továbbiakban ezeket írja' A nemzetközi közvélemény nagy megelégedés­sel fogadta J. V. Sztálinnak, a „New York Ti­mes” diplomáciai munkatársa kérdéseire adott válaszait. Az emberek milliói a szovjet kormány beképolitikájának, az egyetemes béke megszilár­dítására, a népek közötti békés együttműködés fejlesztésére irányuló politikájának újabb fényes megnyilvánulását látták ezekben a válaszokban. J. V. Sztálin elvtárs válaszai, amelyeket az új év küszöbén közöltek, új erőt kölcsönöznek az emberek százmillióinak a békéért , az erő­szak és az agresszió politikájának megszünte­téséért, a szabadságszerető koreai nép ellen ví­vott hódító, háború megszüntetéséért, a nemzet­közi kérdéseknek békés tárgyalások útján való rendezéséért folytatott harcukban. A nemzet­közi közvélemény J. V. Sztálin elvtársnak a „New York rimes” tudósítójának adott válaszai­ban új, fényes megerősítését látja a Szovjetunió 35 éven át folytatott következetes és válto­zatlan külpolitikája alapelveinek, annak az alap­elvnek, amely a különböző gazdasági rendszerek békés egymás mellett élését hirdeti. EFSz a somorjai járásban a szántóföld helyes megmunkálása és a keresztsoros vetés alkalma­zása révén 30.5 mázsa búzatermést ért el hek­táronként, a dubnyieai EFSz 31 mázsát, a felső­­szelii EFSz fészekbe való vetési eljárással 314 mázsa burgonyát takarított be hektáronként. Nem tartoztak azonban a ritkaságok közé 35— 40, sőt még többmázsás hektárhozamok sem, amilyeneket többek között a nagymegyeri, sze­­redi, partizánszkei, nyitrai és más állami birto­kok értek el. Az elért sikereken nem kis mértékben osz­toznak traktorállomásaink is, amelyek az elmúlt esztendőben előrejutottak munkájuk megjavítá­sa terén. Az elmúlt esztendőben megközelítőleg 40 százalékkal több munkát végeztek el, mint az 1951. évben, ennek ellenére közel sem lehe­tünk megelégedve azzal az eredménnyel, ame­lyet traktorállomásaink az elmúlt esztendőben elértek. Ha a traktoroknál az üzemzavarok csök­kenést is mutatnak, még mindig nagy hiányos­ságok vannak ezen a téren, mert az üzemzava­rok szintje még mindig magas, különösképpen a legértékesebb, a hernyótalpas traktoroknál. Továbbá a munka minősége sem volt kielégítő és megnyugtató, hiszen van még olyan traktor­állomásunk is, mint a sárói, amely az őszi ter­vét csak 63 százalékra teljesítette. Nem állnak jobban a púchovi, belanii, kremnyicskai, garam­­kereszti, a jelsöi, szvidniki és sztropkovi állo­mások sem. Emellett azonban egész sorát meg-, említhetjük az olyan állomásoknak, melyek fel­adatukat, nemcsak teljesítették, de túl is tel­jesítették. Így pl. a dunaszerdahelyi traktorál­lomás JL22 százalékra teljesítette őszi tervét, de jól végzett a csallőközcsütörtöki, pőstyéni, »zen­ei, gászécsi, zsabokreki és más gépállomások is. Ezek a gépállomások csak megerősítették azt, hogy az összes gépállomások még magasabb fel­adatok elvégzésére is képesek. Ehhez azonban szükséges, hogy mindenütt javítsuk meg a trak­torosok közötti tömegpolitikai munkát, hogy mindenütt nagy gondot fordítsanak a gépek kar­bantartására és két műszakban való kihasználá­sára. Ugyancsak szem előtt kell tartani, hogy minden traktoros az elvégzett munka minősége és mennyisége szerint kapja meg a jutalmazá­sát és minden brigádközpontban széles mérték­ben ki kell fejleszteni a szocialista munkaver­senyt. Az 1953. esztendőnek meg kell hoznia a si­keres gazdálkodáshoz vezető fordulatot az álla­mi birtokainkon is. Itt is, azok az eredmények, amelyeket 1952-ben számos egyéni munkacsata és egyéb gazdaságok elértek, fényes bizonyíté­kul szolgálnak arra, hogy az állami birtokaink­nak minden előfeltétele' megvan az úgynevezett veszteséges gazdálkodás felszámolására és arra, hogy valóban példaképül szolgáljanak mezőgaz­­(Folytatás a második oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents