Szabad Földműves, 1952. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)

1952-09-14 / 37. szám

1952. szeptember 14. 5 A galántai járás kis- és középparasztjainak 90c|;>-a a szövetkezeti gazdálkodás útjára lépett Erre érdemes egy pédát is megemlí­teni a sok közül, amely igen tanulságos minden magángazdálkodó számára. Fel­­söszeliben a múlt gazdasági évben 250 szövetkezeti tag 1.600 ha földön gaz­dálkodott. Ezzel szemben a magánszek­torban 490 kis- és középparaszt mind­össze 800 ha földterületen dolgozott. Tehát csaknem egyszerannyi magán­­gazdálkodó, fele földet művelt meg, mint a szövetkezeti tagok. Míg a szö­vetkezeti tagoknál 6.4 ha földterület megművelése esett egy tagra, addig a magánszektornál egy gazdasági egység­re csak 1.63 ha megművelése esett. Bár az ilyen csekély földterületet az egyé­nileg gazdálkodók még kézi erővel is virágos kertté változtathatták volna, mégis azt látjuk, hogy a szövetkezeti tagok termése jóval felülmúlta a ma­gángazdálkodókét. A felsőszelii EFSz tagok a helyes agrotechnikai intézkedé­sek bevezetésével és a keresztsoros ve­téssel átlag 27.60 q-ás hektárhozamot értek el, míg a magángazdálkodók hek­tárhozama a húszon alul maradt. Mindezek a tények világosan bizonyítják az idejét múlt kisparcellákon való gaz­dálkodás hátrányát a szövetkezeti nagy­üzemi gazdálkodás mellett. Ezt ma már Feb'őszeim is belátta minden kis- és középparaszt s azért egyhangúan elha­tározták, hogy belépnek a szövetkezet­be, ahol közös erővel, jól szervezett munkával nagyobb sikereket lehet elérni. Ezt tartották szem előtt a nádszegí ptis- és középparasztok is, ahol az el­múlt héten 376 új tag írta alá a belé­pési nyilatkozatot. A községben alig maradt egy pár magángazdálkodó, akiknél szintén megvan az előfeltétel, hogy az őszi vetések alkalmával tagjai lesznek a szövetkezetnek. így tehát a múlt héten Nádszegből is szövetkezeti község lett. Ennek eredményeként született meg a galántai járásban a múlt héten az az öröm telj es győzelem, hogy Pártunk- és Kormányunk határozata alapján a kis- és középgazdák 90.029 százalékban a szövetkezeti gazdálkodást útjára lép­tek. így a kis- és középparasztok döntő többsége már minden községben nagy­üzemi gazdálkodásban dolgozik. A leg­jobban elmaradt község Gány és Bra­­kony, ahol a szövetkezet még mindig a II. típus szerint gazdálkodik. Ennek pedig az az oka, hogy a kisparasztok legnagyobb részt kétlaki gazdálkodást folytatnak s a szövetkezetben általában csak a női tagok dolgoznak. Ideje lenne már végre megszüntetni ezt az állapo­tot, mert ez káros a mezőgazdaságra, mint az ipari termelésre is. Az bizo­nyos, hogy az az ember, aki az iparban dolgozik és odahaza is gazdálkodni akar, az sem az egyik, sem a másik helyen nem végez egész munkát. Az új tagokat azonnal be kell kapcsolni a munkába Előfordulnak még hibák a hidaskürti EFSz-ben is, ahol az aratás után a köz­ség 99 százaléka tagja lett a szövetke­zetnek, de az új tagokat nem győzték meg arról, hogy azonnal bekapcsolód­janak a közös munkába. A szövetkezet a munkaerő hiány következtében el­maradt a trágya kihordásával, mert a vezetőség megelégedett azzal, hogy az új tagok csak október 1-től kapcsolód­janak be a szövetkezeti munkába. Ha meggyőzték volna azt a 77 új tagot, akik az aratás után léptek be a szövet­kezetbe arról, hogy ha a szövetkezet elmarad a munkálatokkal az az ő ká­ruk is és ha a jövőben a jó trágyázás következtében többet termelnek, azzal az ő jövedelmük is magasabb lesz, ak­kor ma már nem volna munkaerő hiány. A másik igen fontos kérdés a szövet­kezetekben az új tagok állatállományá­nak összpontosítása. A szövetkezetek­nek mindent el kell követniök, hogy ezt a legsürgősebben végrehajtsák. Nem szabad arra várniok, míg az újon­nan épülő istálló elkészül, hanem igénybe kell venni az arra alkalmas épületeket. Meg kell jegyeznünk, hogy a galántai járásban kevésbbé használ­ják fel az építkezéshez azokat a lehe­tőségeket, amelyet Pártunk és Kormá­nyunk erre biztosított. Hazánk terüle-A CsISz Központi bizottsága a haza védelméért és a szocializmus építésé­nek biztosításáért való fokozott fele­lősség tudatában elhatározta, hogy a lenini-sztálini komszomol nyomán véd­nökséget vállal a csehszlovák légierők felett. A védnökség kötelezi az alaku­latok CsISz csoportjait, hogy az alaku­latok pártszervezeteinek vezetésével fokozzák részvételüket a harci és poli­tikai felkészültség tervének teljesítésé­ben. Ezt üzeme nekünk 9 évvel ezelőtt a csehszlovák nép legnagyobb nemzeti hőse, Július Fuőík, aki 411 napi fegyházi kínzá­sok után hősi halált halt a dolgozó nép szabadságáért. Július Fucík munkás családból szárma­zott, apja üzemi munkás volt. Tudását már 18 éves korában a dolgozó nép szol­gálatába állította. Mint fiatal, nagytehet­ségű egyén harcolt a dolgozó nép jogaiért. Az 1921-ben megalakult Csehszlovák Kom­munista Pártban fontos szerepet töltött be, majd később a Rudé Právo és a Tvor­­ba szerkesztője lett. Két ízben járt a Szovjetunióban, ahol tanulmányozta a világ első szocialista ál­lamának a hatalmas építő munkáját. Ta­nulmányi útjáról két könyvet írt, amely­ben a szovjet nép alkotó munkáit örökíti meg. A náci megszállás alatt mint a Cseh­szlovák Kommunista Párt Központi Bi­zottságának tagja, álnév alatt működött 1942. április 24-én a Gestapo bérencei lé­tén már igen sok helyen foglalkoznak az„ építkezési anyag sajátgyártmányú előállításával, a galántai járásban azon­ban még nem foglalkoznak vele eléggé. Márpedig a szénporos téglaégetés elő­nyösségéről nem egy szövetkezetben meggyőződtek, rájöttek, hogy az na­gyon is kifizető. Először is az előállítá­sa olcsó és nem kell szállítani, másod­szor pedig akkor lehet csinálni, amikor arra szükség van. Az EFSz-ek vezetői hassanak oda, hogy a tagság kiszélesítése után most már gazdaságilag is megerősítsék szö­vetkezetüket és még az őszi munkák megkezdéséig az új tagok bekapcsoló­dással biztosítsák a munkálatok idejé­ben való elvégzését, szervezzék mag jól a munkálatokat, mert a jövő évi bő termés feltételeit csakis ezen az alapon tudják biztosítani. Lavrík M. A védnökség munkaigyekezetének fokozására kötelezi az ifjúságot a szo­cializmus építésének minden szakaszán, főleg a repülőgépipari üzemekben. A CsISz-t olyan fiúk és lányok, politikai­lag fejlett, testileg edzett és felkészült honvédőkké való nevelésének elmélyí­tésére kötelezi, akik a technikai és a repülés művészetének elsajátítására vágynak. tartóztatták és áílandó ütlegelések között a rendőrségre szállították. Itt az összes kínzóeszközök igénybevételével próbálták megtudni tőle az illegálisan dolgozó elv­társak neveit, dé Fucík elvtárs nem lett áruló. Majd a rendőrkihallgatás után ösz­­szetörve, eszméletlenül a pankráci fegy­­ház 267-es zárkájába vitték, ahol újabb kínzások következtek. Július Fucík még legnehezebb napjai­ban sem csüggedt el, mert tudta, hogy a dolgozókra felvirradt egyszer a szabad­ság napja. A fegyház sötét mélyében is a dolgozó népre gondolt, mert szerette azt a népet, amelyből származott. Utolsó üze­netében is a dolgozó népet figyelmezteti: „Legyetek éberek”. Fucík elvtársnak ez a figyelmeztetése intő példa arra, hogy a Szovjetunió segít­ségével kivívott győzelmünk fölött úgy őr­ködjünk, hogy ezt a szabadságot a hitle­rista fenevadak vagy a Truman-féle ban­diták ne tudják soha megzavarni. Köszönjük dolgozó népünknek Az iskolai év vége közeledett. Boldo­gan készülődtünk a nyári üdülésre. Egész évi szorgalmas tanulásunk után dolgozó népünk .lehetővé tette, hogy 28 napos nyaralás után ismét friss erő­vel kezdhessük meg az új iskola évet. Augusztus elsején szép, napsütéses reg­gelen elindultunk otthonunkból. Az utazás alatt a táj szépségeit élvezve megérkeztünk az üdülő táborba. A nap már hanyatlóban volt. Amikor körül­néztünk, megcsodálták a természetal­kotta szépségeket. Mikor már vala­mennyire elteltünk az új környezet szépségeivel, bementünk lakóhelyünk­re. Nagyon gyorsan teltek a napok, mert mindig találtunk szórakozást. Ar. üdülés alatt gyakran eszünkbe jutott, hogy ezt az örömteli nyaralást dolgozó népünknek köszönhetjük, akik lehetővé tették számunkra ezt a felejt­hetetlen, boldog vakációt. Köszönjük Pártunknak és hálás szívvel gondolunk dolgozóinkra, akik jó munkájukkal azért harcolnak, hogy mindent meg­kapjunk, ami életünket széppé és bol­doggá teszi. Egyben Ígérjük, hogy az új iskolaévben még jobban elmélyítjük tudásunkat, hogy egykor az életbe ki­kerülve hasznos építőivé váljunk a szo­cialista társadalomnak. Sándor Piroska középiskolai tanuló Vágselye. ’^c Zrrnnond-ünneni emlékei* Pozsonvban Az elmúlt hét péntekén a Belügyi Megbízotti Hivatal hangversenytermé­ben emlékünnepélyt tartottak Móric Zsigmond halálának 10. évfordulója al­kalmából. Stítnicky költő elvtárs, a Csehszlovák írószövetség szlovákiai ta­gozata titkára méltatta Móric Zsig­mond írói és emberi nagyságát. Töb­bek között a következőket mondotta: „Móric Zsigmond műve kicsirázott, hogy ma a népi demokrácia adta lehe­tőségek közt teljes virágzásban kilom­bosodjék, szeretettel töltve meg olva­sóinak szivét az új élet és gyűlölettel az ember ellenségei iránt“. Végezetül, mint az est magyar kö­zönségének másik nagy kultúrélmé­­nyét, Egri Viktor államdíjas író, Móric Zsigmond írói méltatását említhetjük meg, akj az író regényei nyomán isme­retiekkel gazdag beszámolót nyújtott a megjelent szlovák és magvar dolgozók­nak. „Szeretlek titeket emberek - legyetek éberek!* Izsán is megerősödött a szövetkezet Az ógyallai járásban, a falu szocia­lista építésében egyik legelmaradottabb község Izsa volt. Joggal lehet elmara­dottnak mondani, mert az 1949-ben megalakult szövetkezet a legutóbbi na­pokig nem tudott megerősödni. A szö­vetkezet három éves fennállása után azonban a Helyi Pártszervezet segítsé­gével sikerült megnyerni minden kis- és középparasztot a szövetkezeti gaz­dálkodásnak. Azok, akik még eddig té­továztak, végre belátták, hogy a szö­vetkezeti tagok a közös gazdálkodásban gépek segítségével sokkal könnyebben dolgoznak és gazdag Szovjet tapaszta­latok felhasználásával sokkal nagyobb termelési eredményeket érnek el, mint az önállóan gazdálkodók. A szövetke­zet földjein átlag 3—4 mázsával maga­sabb hektárhozamot értek el mint a magángazdálkodóknál. A szövetkezeti tagok, ha kevesen is voltak, jól dolgoztak. Nagyon szép jö­vedelmet biztosít a tagoknak az öt hek­tárbs kertészet. Már eddig csupán a kertészetből 204.714 korona tiszta be­vételük volt. Az állattenyésztés is gyö­nyörűen fejlődik, úgy, hogy a tagok be­­szolgáltatási kötelezettségeiknek köny­­nyen eleget tesznek. Amikor kis- és középföldműveseink ezt látják, s többé már nem hallgatnak a nép ellenségeire. Belátják, hogy Pár­tunk és Kormányunk mindenképpen a nép boldogulását akarja. Ennek tuda­tában egymásután keresik fel kis- és középparasztjaink a szövetkezet irodá­ját és írják alá a belépési nyilatkoza­tot. A reakció persze most sem alszik és azok személyében jelentkezik, akik an­nak idején „Szálasiék“ kiszolgálói vol­tak. De hiába a reakció mindenféle mesterkedése, mert Izsa község kis- és középparasztjai már tudják hol a he­lyük. Németh András Csallóközaranyos II óságunk a haza védelméért A galántai járásban már az aratás előtt minden községben volt szövetke­zet s a gány-brakonyi EFSz kivételével az összes szövetkezetek a magasabb t^pus szerint gazdálkodtak. A kis- és középparasztok többsége azonban még minden községben a szövetkezeten kívül állott. Ennek természetesen megvol­tak a káros következményei. A szövetkezetekben úgyszólván mindenütt mun­kaerő hiány volt, mert míg a kevés számú tagság nagy területen gazdálkodott, a magángazdálkodóknál három-négytagú család 2—3 ha földön fecsérelte az időt. Szerepük drága hazánkat Az iskola év végén azzal a gondolat­tal távoztunk az iskola padjaiból, hogy a kéthónapos vakáció alatt kivesszük részünket a munkából. Odahaza Deáki­­ban összeültünk és arról tárgyaltunk, hogyan lehetnénk segítségére dolgozó népünknek. Végül úgy határoztunk, hogy segítőkezet nyújtunk az állami birtok dolgozóinak, a dohány fűzésé­ben, mivel ezt a munkát mi is könnyen eltudjuk végezni. Már előre örültünk a munkának. A pajtások mind megjelen­tek a betegeken kívül. A kora reggeli órákban vígan nóta­szóval indultunk a major udvarába. 16-an voltunk. Itt már vártak ránk az állami birtok dolgozói és traktorra ül­tünk. Boldogok voltunk, hogy mi is dolgozhatunk, Gelencén a nagy do­hányszárító helységekben már várt ránk a munka. Minden diák kapott egy tűt, és hozzáfogtunk a nagy, illatos dohánylevelek felfűzéséhez. Két "hét letelte után fizetést kaptunk. Igazságosan mindenki a végzett munka után. Voltak olyanok, akik 1;000— 1.200.— koronát is kaptak. Nagy^ öröm­mel vittük haza a pénzt, az első kere­setünket. Másnap még vidámabban mentünk a munkába. Aztán már a do­hánytörésben is résztvettünk. Itt egyé­nekre osztottuk fel a munkát. Minden­ki kapott 10 sort. Szinte versenyezve dolgoztunk. Az ügyesebbek 60—70 sort törtek le naponta. Ezt aztán felfűztük a szárítóba. Az a pajtás, aki pontosan járt a munkába, 4.000—4.200 — koro­nát kapott szorgalmas munkájáért. így töltöttük a nyári vakációt. Szí­vesen dolgoztunk, mert tudatában vol­tunk annak, hogy szebb jövőnket épít­jük. Erre a szünidőre úgy emlékszünk vissza, mint a legboldogabb gyermek­kori emlékekre. Nagy Margit, középiskolai tanuló Vágsellye.

Next

/
Thumbnails
Contents