Szabad Földműves, 1952. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)

1952-08-31 / 35. szám

2

1952. augusztus 31.

A Szovjetunió ötödik 5-éves terve hatalmas lépést jelent a szocializmusból

a kommunizmusba való átmenet útján

Ezekben a napokban ülésezett Moszkvában az SzK(b) P Központi Bizottságának plénuma.

Az SzK(b)P Központi Bizottsága elhatározta, hegy 1952 október 5-re öszszehívja az SzK(b)P XIX. kongresszusát. A XIX. kongresszus tárgyalási programmja:

1. Beszámoló az SzK(b)P Központi Bizottságának működéséről. Előadó: G. M. Malenkov elvtárs, a Központi Bizottság titkára.

2. Beszámoló az SzK(b)P Központi Ellenőrző Bizottságának működéséről.

Irányelvek a kongresszus küldötteinek képviseletéről és megválasztásuk módjáról

1. ötezer párttagra egy szavazati joggal rendelkező küldött.

2. ötezer tagjelöltre egy hozzászólási joggal rendelkező küldött.

3. A Párt XIX. kongresszusának küldötteit a párt szervezési szabályzata alapján titkos szavazással választják.

4. Az OSzSzSzK .pártszervezeteinek küldötteit a kerületek, területek és az autonóm köztársaságok pártkonferepciái választják. A többi szövetségi köztársaságban a küldötteket a kerületi pártkonferenciákon, vagypedig a szövetségi köztársaságok Kommunista Pártjának kongresszusain választják a 1 2

A mezőgazdaság feladatai

A Bolsevik Párt Központi Bizottsága ez év október 5.-re összehívta a párt XIX. kongresszusát. Az új világot- építő szocialista tábor országainak népei, a kapitalista országok dolgozóinak milliói, a Szovjetunió vezetésével harcoló, világot átfogó béketábor százmilliói a Szovjetunió népeivel együtt köszöntik a történelmi jelentőségű kongresszusára készülő Bolsevik Pártot, Lenin és Sztálin pártját, az emberi haladás fáklyavivőjét, a kommunizmus építőinek nagyszerű gárdáját.

A Bolsevik Párt XIX. kongresszusa, mely újabb .dicső állomást jelent a Bolsevik Párt történelmi határköveket jelentő kongresszusai során — a fejlődésnek olyan szakaszát fogja áttekinteni, amely nehéz küzdelmek, sorsdöntő ütközetek sorával világtörténelmi győzelmekhez vezetett a Szovjetunió szocialista építőmunkájában, jelentősen előrevitte az egész dolgozó emberiség szabadságharcának ügyét, Kínában és a népi demokráciák országaiban újabb százmilliók számára meghozta a szabadságot. A Bolsevik Párt XVIII. kongresszusa (1939) óta eltelt másfél évtizednél rövidebb idő gyökeresen megváltoztatta a világ képét és mind a Nagy Honvédő Háború tüzében, mind a háborúutáni békés építőmunka területén cáfolhatatlanul meggyőző szemléltető oktatást adott a szocialista rendszer fölényéről a kapitalista rendszer fölött. A szocializmui az emberi történelem tavaszának óriási, ellenállhatatlan erővel hömpölygő áradatává lett, melyet feltartóztatni a kapitalizmus minden sötét ereje együttvéve sem képes. A kommunizmust, mint az egész emberiség jobb, szebb élet iránti vágyainak egyedüli kifejezőjét elismeri ma minden becsületes, gondolkodó ember; megvalósításához fűztük az emberiség reménye.

Ennek a feladatnak a megvalósítását készítik elő a Szovjetunió népei; viszi előre a Szovjetunió ötödik ötéves terve. Ezt a- feladatot szolgálják a komunizmus nagy építkezései, amelyek elsőszülöttét, a volga-doni Lenin-csatornát nemrégiben avatták fel. Ezek az építkezések a kizsákmányolástól, az antagonisztikus osztályoktól mentes társadalom olyan alkotó erejéről tanúskodnak, amely már a szocializmusból a kommunizmusba való átmenet jellemzője.

Az ötödik ötéves tervről szóló irányelvek,

amelyeket a Bolsevik Párt Központi Bizottsága most tett közzé, a kommunizmus anyagi alapjai megteremtésének lenyűgöző feladatait állítják a Szovjetunió népei elé.

Sztálin elvtárs 1939-ben, a Bolsevik -Párt XVIII. kongresszusán a szocializmusból a kommunizmusba való áttérés anyagi bázisának megszerzéséhez szükséges hatalmas munkálatokkal kapcsolatban így jelölte meg a feladatot: „Túlszárnyaltuk a főbb kapitalista országokat a termelés technikája és az ipari fejlődés üteme tekintetében. Ez igen jó. De nem elegendő. Túl kell szárnyalnunk őket gazdasági tekintetben is. Mi ezt meg tehetjük és meg is kell tenni. Csakis abban az esetben, ha gazdaságilag ' túlszárnyaljuk a főbb kapitalista országokat, csakis akkor számíthatunk arra, hogy országunk teljes mértékben el lesz látva fogyasztási cikkekkel, hogy bőségesen lesznek termékeink és lehetőség nyílik arra, hogy áttérjünk a kommunizmus első szakaszáról annak második szakaszára”.

Az ötödik ötéves terv a termelőerők hatalmas arányú fejlesztését tűzi ki feladatul. Néhány összehasonlító szám szemléltetően mutatja a fejlesztés arányait. A legfejlettebb kapitalista országban, Amerikában, amely a két világháborúban semmit sem veszített, de alaposan megszedte magát, az utolsó húsz év során az ipari termelés évi átlagos növekedése 2 százalék volt. A Szovjetunió ipara ugyanakkor a háborúelőtti sztálini ötéves tervek — a szocializmus felépítése — folyamán évente 20 százalékkal növelte a termelést. A háború utáni első ötéves terv idején az emelkedést több mint 22 százalékot tett ki

Az 1951—1955. évi ötéves terv, a Szovjetunió gazdaságának- mai, azs eddiginél sokkal szélesebb alapján évi átlagos 12 százalékos emelkedést ír elő. Az előző ötéves tervhez képest mintegy kétszeresére emelkednek az állami beruházások az iparban, öt év alatt kétszeresére kell emelkednie a villanyerőművek összkapacitásának. A legfontosabb ( ipari termékfajták termelését tekintve 1950- hez viszonyítva: 76 százalékkal kell megnövekednie a nyersvas, 62 százalékkal az acél, 64 százalékkal a szén, 85 százalékkal az olajtermelésnek. Hatalmas ütemben növekszik a villamosítás céljait szolgáló gépek termelése: a gőzturbinák termelése 2.3 -szeresre, a vízturbináké 7.8-szeresre emelkedik. Jelentősen növekszik a gépipar, a szerszámgépgyártás, a bányagépgyártás. A szükségleti cikkeket gyártó iparágak növekedésére jellemző, hogy az ötéves terv folyamán 61 százalékkal növekszik a gyapotszövetek, 54 százalékkal a gyapjúszövetek, 55 százalékkal a bőrlábbeliek termelése, jelentősen emelkedik az élelmiszeripar, a hústermelés 92 százalékkal, a hal 58 százalékkal, a konzervtermelés 2.1 szeresére emelkedik.

Az ötödik ötéves terv arányait a hatalmas erdősítési munkálatok (2.5 millió hektár erdősáv és 2.5 millió állami erdő), vízszabályozási feladatok is jellemzik.

1. A mezőgazdaság főfeladata továbbra is valamennyi mezőgazdasági növény hektárhozamainak fokozása, a kolhozok és szovhozok állatállományának további emelése, az állatok hasznosságának jelentős, fokozásával egyidejűleg, a mezőgazdaság és az állattenyésztés össztermelésének és a piaci termelésnek fokozása marad a kolhozok közös gazdálko-. dásának további megszilárdításával és fejlesztésével, a szovhozok és a gép- valamint traktorállomások munkájának megjavításával, a haladó technika és agro-kultúra bevezetésével a mezőgazdaságban.

A mezőgazdaságnak még produktívabbá és jobb minőségibbé kell válnia, a növények fejlett vetésével és a helyes vetési eljárásokkal és az ipari takarmány- és zöldségnövények, valamint a burgonya sokkal nagyobb vetési területeivel.

2. Az ötéves terv folyamán a mezőgazdasági termelést fokozni kell, a gabona össztermését 40—50 százalékkal, ebből a búzatermést 55—65 százalékkal, a nyersgyapotot' 55 60 százalékkal, a lenrostot 40—50 százalékkal, a cukorrépatermést 65—70 százalékkal, a Jjurgonyatermést 40—50 százalékkal, a papraforgótermést 50—60 százalékkal, a bortermést 50—60 százalékkal, a dohánytermést 65—70 százalékkal és a jóminőségű tealevelet mintegy 75 százalékkal.

Fokozni kell a göndörlen, a szója, az olajosmagvak éj más olajos növények termését.

Fokozni kell a takarmány félék termelését: a szénáét 80 százalékkal, a hüvelyes- és gumósnövények termelését három, sőt négyszeresére, a szilázsást kétszeresére kell emelni.

Fokozni kell a gabonafélék egy hektárra eső hektárhozamait. Dél-Ukrajna és Észak- Kaukázus körzeteiben 20—22 mázsára, és az öntözött területeken 30—40 mázsára. A Volga-menti körzetekben 14—15 mázsára és az öntözött területeken 24—25 mázsára, a közép- és feketeföldi körzetekben 16—18 mázsára és az öntözött területeken 30—34 mázsára, a .nem feketeföldi övezetekben 17—19 mázsára, az Ural, Szibéria és északkeleti Kazachsztán körzeteiben 15—16 mázsára és az öntözött területeken 24—26 mázsára. A Kaukázuson túli körzetekben 20—22 mázsára és az öntözött területeken 30—34 mázsára hektáronként; a rizs hektárhozamait az öntözött területeken 40—50 mázsára.'

A hektárhozamokat emelni: a gyopot hektáronkénti termését a következőképpen: Közép-Ázsia és Dél-Kazachsztán körzeteiben

26—27 mázsára, a Kaukázuson túli körzetekben 25—27 mázsára és az európai - rész déli vidékein az öntözött területeken pedig 11—13 mázsára, a nem öntözött texületeken pedig 5 —7 mázsára. A lenrost hektárhozamait a nem feketeföldi övezet körzeteiben 45—55 és az uráli és Szibéria körzetekben 4—5 métermázsára emelni hektáronként. A cukorrépa hektárhozamait: az Ukrán-Szovjet Szövetségi Köztársaság, a Moldavai Szovjet Szocialista Köztársaság.és az Észak-Kaukázius körzeteiben 255—265 mázsára, a közép- és feketeföldi körzetekben 200—210 mázsára, Közép- Ázsia és Kazachszt/.n körzeteiben 400—425 mázsára hektáronként. A bui’gonya# hektárhozamai: a nem feketeföldi övezet 'körzeteiben 155—175 mázsára, a közép- és fekete-Előadó: P. G. Moszkatov elvtárs, az

Ellenőrző Bizottság elnöke.

3. A Párt XIX. Kongresszusának irányelvei a Szovjetunió ötödik, 1951— 55. évi, 5-éves fejlődési tervével kapcsolatban. Előadó: a Goszplán (Állami Tervbizottság) elnöke, M. Z. Szaburov elvtárs.

4. Változások az SzKfb)P szervezési

szabályzatában. Előadó: N. Sz. Hruscsev elvtárs, a Központi Bizottság titkára.

5. A párt központi szerveinek választása.

Szövetségi Kommunista Pártok központi bizottságának mérlegelése alapján.

5. Azok a kommunisták, akik a Szovjet Hadsereg, a haditengerészet és az állambiztonsági minisztérium határvédelmi osztagainak pártszervezeteiben vannak szervezve, a XIX. Pártkongresszus küldötteit a többi pártszervezetekkel közösen a kerületi és a területi pártkonferenciákon, vagypedig a szövetségi köztársaságok Kommunista Pártjának kongresszusain választják.

, J. Sztálin,

az SzK(b)P Központi Bizottságának titkára.

földi körzetekben 140—160 mázsára, a déli köi-zetekben és Észak-Kaukázus körzeteiben 135—155 mázsára és az Ural és Szibéria körzeteiben 125—-145 mázsára hektáronként. A napraforgó hektái’hozamait: az Ukrán-Szovjet Szocialista Köztársaság, a Moldvai Szovjet Szocialista Köztársaság és az Bszak-Kaukázus körzeteiben 17—20 mázsára, a közép' és a feketeföldi övezet körzeteiben 14.5—16.5 mázsára, és a volgamenti körzetekben 10—12 mázsára hektáronként.

< 3. Emelni a zöldség-, burgonya- és állati

termékek termelését Moszkva-Leningrád városok környékén, az Ural, a Donbasz, Kuzbasz városainak és más ipari központok és nagy városok környékén, burgonya- zöldségfélék és állati termékek támaszpontjait kell létesíteni az új ipari körzetekben.

Az ötéves terv folyamán a burgonyatermelést a szeszfőző üzemek és élesztőgyárak körzeteiben mintegy 50 százalékkal kell emelni és a zöldségtermelést a konzervüzemek és szárított gyümölcsöt készítő üzemeiben meg kell kétszerezni.

Az ötéves terv folyamán a gyümölcsösök és eperültetvények területeit a kolhozokban 70 százalékkal, a szőlőkét 50 százalékkal, a teaültetvényeket 60 százalékkal, a citruskultúrák területét 4.5 szőrösére kell emelni.

4. Az ötéves terv folyamán az állattenyésztés termékeit a következőképpen kell fokozni: a hús- és zsírtermést 80—90 százalékkal, a tej termést 40—50 százalékkal, a gyapjútermést kb. 2—2.5-szörösére, ebből a finom gyapjúét 4—4.5-szöi'öséi-e, a tojástermelést a kolhozokban és szovhozokban 6—7-szeresére kell emelni.

A marhaállományt az egész mezőgazdaságban 18—20 százalékkal kell emelni, ebből a kolhozokban ’h szarvasmarhaállományt 36 —38 százalékkal és a tehénállományt mintegy kétszeresére kell emelni.

A júhállományt az egész mezőgazdaságban 60—62 százalékkal, ebből a kolhozokban 75— 80 százalékkal kell emelni. A sertésállományt az egész mezőgazdaságban 45—50 százalékkal, ebből a kolhozokban 85—90 százalékkal. A baromfiállományt a kolhozokban 3—3.5- szeresére, a lóállományt az egész mezőgazdaságban 10—12 százalékkal, ebből a kolhozokban 14—16 százalékkal kell emelni.

Biztosítani kell a magas hasznosságú állatok tenyésztésének fejlesztését, főleg a szarvasmarha-állomány és a sertésállomány tenyésztésének fejlesztését: a Litván-Szovjet Szocialista Köztársaságban, a Lett-Szovjet Szocialista Köztársaságban és az Észt-Szovjet Szocialista Köztársaságban.

Fokozni kell az egy tehénre eső tejhozamot a kolhozokban, főleg a nem feketeföldi övezetben 1800—2000 kg-ra, a közép feketeföldű körzetben 1700—2000 kg-ra, a déli- és volgamenti körzetekben 1600—1900 kilogrammra, Szibéria, Ural és Bszak-Kelet-Kazachsztán körzeteiben 1600—1700 kg-ra, Közép-Ázsia körzeteiben 700—900 kg-rá, a Kaukázusontúli körzetekben 900—1100 kilogrammra.

Fokozni kell a nyírott gyapjúhozamot a kolhozokban, a Kaukázus déli déli és északi körzeteiben egy finomgyapjas júhnál 5.2— 5.8 kilogrammra, egy félfinom gyapjas juhnál 4.2—4.8 kg-ra, a középső feketeföldi körzetekben egy finomgyapjas juhnál 4.2—5 kgra és félfinom gyapjas juhnál 4—4.2 kg-ra, a volgamenti körzetekben egy finomgyapjas juhnál 4.6—5.4 kg-ra, és egy félfinom gyapjas juhnál 3.9—4.5 kg-ra. Szibéria körzetében egy finomgyapjas juhnál 4.3—4.9 kg-ra és egy félfinom gyapjas juhnál 3.8—4.2 kg-ra.

5. Biztosítani kell az új nagyobb hozamú gabonafajták bevezetését, a nagyobbhozamú, a koránérő gyapotfajták, a magas cukortartalmú cukorrépafajták, a magas olajtartalmú napraforgófajták bevezetését, valamint az újfajtájú mezőgazdasági növények bevezetését az öntözött területeken való termelés céljából. Meg kell javítani a mezőgazdasági kultúrák magtenyésztését a kolhozokban és szovhozokban.

6. Biztosítani kell a védő erdősávokon végzett munkák további fejlődését, a sztyeppék és erdősztyeppés körzetekben biztosítani kell a földjavítási intézkedések végrehajtását a mezőgazdaságban és az erdészetben a föld eróziója elleni harcban, valamint a puszták fásításánál, a mezőgazdaságilag fontos erdők létesítésénél, a városok és az ipari központok körül a folyók, csatornák és víztartályok partjain zöld övezetek létesítésénél.

Az ötéves terv folyamán legalább 2.5 millió hektár védőerdősávot kell létesíteni a kolhozokban és a szovhozokban és mintegy 2.5 millió hektár állami erdőt kell létesíteni.

7. Biztosítani kell minden öntözött és lecsapolt föld magastermelésű kihasználását. Biztosítani kell mindenütt az új öntözési rendszerre való áttérést állandó csatornák segítségével, az ideiglenes öntözőcsatornák helyett. Elsőrendű feladatnak kell tekinteni az öntöző- és vízellátó rendszerek építését a kujbisevi vizierőmű villanyenergiájának felhasználása alapján és a V. I. Lenin Volga- Don-csatorna övezetében, öntöző- és vízellátó rendszer építésének megkezdését a sztálingrádi viziei'őmű körzetében, valamint a fő turkméh, dél-ukrajnai és észak-krimi csatorna körzetében.

El kell végezni a kulindinszki sztyeppe öntözésére és vízellátására szolgáló öntözőrendszerek építésének előkészítő munkáit. Folytatni kell a közép-feketeföldi körzetek öntöző rendszerei építésének munkáit a Kura-Arakszinszki síkságon, a Szir-Dari, Zerabsan és Kaska-Dari folyók árterületein, Közéjép-Fergan, Kubán-Jegoricki rendszer, az Ortó-Tokojszki vizitartály és a nagy Csujkicsatorna körzeteiben. Az ötéves terv folyamán az öntözött területeket 30—35 százalékkal kell emelni, a kolhozokban és a szovhozokban 30.000—35.000 halastavat és víztartályt kell építeni, és biztosítani kell minden téren való gazdasági kihasználásukat.

El kell végezni a Bjelorusz és Szovjet Szocialista Köztársaság, az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság (elsősorban a Poleszkialföld körzeteiben), a Litván Szovjet Szocialista Köztársaság, a Lett-Szovjet Szocialista Köztársaság, az Észt-Szovjet Szocialista Köztársaság, az Észt-Szovjet Szocialisszak-nyugati és középső körzetei, a barabinszki síkságon, valamint a más körzetekben lévő mocsarak kiszárításával kapcsolatos munkákat, és az 1951—1955-ig terjedő évek folyamán a lecsapolt földek területét 40—45 százalékkal kell emelni.

8. A marhaállomány tejhozamának emelésére a kolhozokban és szovhozokban különösen fontos feladatnak kell tartani az állattenyésztés intenzívebb rendszerének — az állatok istállóban való tenyésztése rendszerének további bevezetését, tekintetbe véve az egyes körzetek sajátosságait.

A juhtenyésztés további fejlesztése céljából legelőket kell létesíteni a V. I. Lenin Volga-Doncsatorna öntözött területein, a Kaspi melletti síkságon, a Nogajszki-sztyeppén és a turkmén-csatoxna körzeteiben és a nagy és óriási juhnyájak célját szolgáló legelőket öntözni kell.

Közép-Ázsia és Kazachsztán körzeteiben biztosítani kell a magas széna hektárhozamú területek és legelők létesítését, a helyi öntözés, valamint az artézi kútak vizének felhasználásával, úgy, hogy fokozatosan korlátozódjék a nyájaknak messze fekvő legelőkre való áthajtása.

9. Be kell fejezni a fő mezőgazdasági munkák gépesítését a kolhozokban és nagy mértékben ki kell fejleszteni a fáradságos munkák gépesítését az állattenyésztésben, a zöldségtermelésben és gyümölcstermelésben, közlekedésben, a mezőgazdasági termékek be- és kirakásában, az öntözésnél végzett munkáknál, a mocsaras területek kiszárításánál és az új területek nyerésénél.

A gépesítés színvonalát az 1955-ös évben: a szántásnál, a gabonafélék vetésénél, az ipari- és takarmánynövények vetésénél 90— 95 százalékra kell emelni, a takarmányfélék és a napraforgó kombájnokkal való betakai'ítását 80—90 százalékra, a cukorrépaszedést 90—■ 95 százalékra, a nyersgyapot gépekkel való begyűjtését 60—70 százalékra. A hosszúröstú len vetését és begyűjtését 80—90 százalékra, a burgonyát ültetésével, sorok közötti termelésével és begyűjtésével 55—60 százalékra, a szénaszecskázást és silózást 70— 80 százalékra kell emelni.

Biztosítani kell a gép- és traktorállomások munkájának megjavítását, működésüket ki kell bővíteni a fáradságos munkák gépesítésénél, a kolhoztermés valamennyi ágazatában és fokozni kell a gép- és traktorállomások felelősségét a mezőgazdasági növények hozama ,és az állatok hasznossága tervének teljesítéséért.

(Folytatás a harmadik oldalon).

A Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártjának harározata a Párt XIX. Kongresszusára!