Szabad Földműves, 1952. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)

1952-08-31 / 35. szám

1952. augusztus 31. 1944 augusztus 29.-én a szlovák nép a dicső Kommunista Párt vezetésé­vel nemzeti felszabadító harcot kezdett, hogy lerázza magáról a német fasiz­mus igáját. A szlovák nép nemzeti felszabadító harca a Szovjetunió és dicső Vörös Hadseregének a hitleri fasiszmus felett aratott győzelmével, hazánk felszaba­dításával, győzelmesen befejeződött. Soha el nem múló hálával gondolunk ezért a Szlovák Nemzeti Felkelés nyolcadik évfordulójára a Szovjetunió hősi népére a legyőzhetetlen Szovjet Hadseregre és a sok-sok hősre, akik életüket adták szabadságunkért. Dolgozó parasztságunk köszöni az új életet, amely áldozatteli harcok árán jött létre, mert hazánk szocialista építésével az EFSz-ken keresztül számunkra is megnyílt a boldogulás minden lehetősége. Forró szeretettel köszöntjük Sztálin elvtársat népünk nagy barátját és a világbéke nagy zászlóvivőjét. Köszöntjük dicső Pártunkat és bölcs vezérét Gottwald elvtársat. A szlovák nemzet hősi küzdelméről P. Jilemnicky, könyvében „A garam­­menti krónikában“ így ír: Messze tőlünk, más helyeken, sőt más ál­lamokban is a magas politika kavargóit akörül, ami nálunk történt. De akárhogy akarná, se kényszeríthetné rá, hogy ezt bár­miként is érintsem. Eddig sem beszéltem róla, hogy mit csinált a Szlovák Nemzeti Ta­nács, milyen rendeleteket és határozatokat hozott. Nem említettem a felkelésben részt­vevő különféle politikai csoportokat, amelyek közül az egész háború alatt természetesen a mi pártunknak, mint az ellenállás legelszán­­tab és legkövetkezetesebb képviselőjének volt legnagyobb súlya. De mihez is kezdene vele a falusi krónikájában, ha rámutatnék, hogy sokan azok közül, akik akkor mindenféle egyezményeket és kötelezettségeket írtak alá: mindezt az események nyomása alatt tették, azonban eszük ágában sem volt azo­kat be is tartani. Azt sem akarom felsorolni, hogy magas politikai tényezőinknek milyen küldöttségei röpködtek akkor egyik államból a másikba• Még kevésbbé hallhatja tőlem, hogy mit csi­náltak ott és miről egyeztek meg. Mit tud­tunk mi arról? Ég-világon semmit. Hiszen a repülők, amelyek hónapok óta röpködnek már a fejünk felett, egészen mást szállítot­tak és dobáltak le, mint diplomatákat. Szóval hát mi, akik itt csetlünk-botlunk, dolgozunk és verekszünk ebben a hétköznapi világban, az akkori nehéz időket a magunk rnódján éltük át. Nem törődtünk a magas politikával, az nem is igen létezett számunk­ra. Mi egyszerű emberek voltunk és csak azt csináltuk, amit kellett. Ma, amikor már bi­zonyos távlatból nézünk vissza minderre, sok akkori cselekedet hőstettnek látszik, másik Az ötéves terv végén a gép-és traktorállo­mások gépállományának kapacitását mintegy 50 százalékkal kell emelni, főleg a mezögaz. dasági növények sorközi művelésére szolgáló eszközöket vontató traktorok kapacitását. Az öteves terv folyamán a traktorok napi telje, sítményét mintegy 50 százalékkal emelni, a gazdaságosabb Diesel-traktorok bevezetését be kell fejezni. Ki kell bővíteni a gép- és traktorállomások hálózatát a Litván-Szovjet Szocialista Köz­társaságban, a Lett-Szovjet Szocialista Köz. társaságban, az Észt-Szovjet Szocialista Köz­társaságban és traktorokkal, valamint mező­­gazdasági gépekkel kell őket felszerelni. Az egyik legfontosabb feladatnak kell tar­tani a villanymotorok és mezőgazdasági gé­pek bevezetését, amelyek a villanyenergia kihasználásának alapján dolgoznak, főleg a nagy vízierőművek körzeteiben. 10. Biztosítani kell, hogy a kolhozok tőke­­befektetéseit elsősorban a közgazdaság fej­lesztésére szolgáló gazdasági épületek, tehén­istállók, sertésólak és baromfiólak építésére, valamint öntözőcsatomák, víztartályok építé­sére, a bokrok eltávolítására a mezőkről és a rétekről, védő erdősávok ültetésére, kolhoz­­villanyművek és más építkezések építésére használják, amelyek elengedhetetlenül szük­ségesek a kolhozok közös gazdaságainak fej­lesztésére és a kolhozok és a kolhoztagok oö­­vételének fokozására. 11. A szovhoz szektorban a legfontosabb feladatnak a piaci beszolgáltatások fokozását kell tekinteni, elsősorban a búza, a finom- és félfinom gyapjú és hús beszolgáltatását, és biztosítani kell a tenyészállatok kolhozte­nyésztését is. Állandó takarmányalapok létesítésének ér­iekében és a durva és magvas takarmány teljes biztosítására a szovhozok állatállomá­nya számára a takarmánynövények vetését a szovhozokban 45—55 százalékkal kell bővíte­ni. Biztosítani kell a szovhozokban az ösz­­szes mezőgazdasági kultúrák hektárhozamai­nak fokozását. A szarvasmarhaállományt a szovhozokban 35—40 százalékkal kell fokoz­ni, ebből a tehénállományt 70—75 százalék­kal, a juhállományt 75—80 százalékkal, a sertésállományt 40—4'i százalékkal. 1955-ben az egy tehénre eső tejhozamot a szovhozokban a következőképpen kell emelni. A nem feketeföldi övezet körzetei­men nincs messze a nevetségességtől, de olyan is akad, amelyik gyávaságnak tűnik. Ezt döntse él majd a jövő. Különben én azt hiszem: nem is lehetett másként, hiszen az ember esendő és gyakran nincs tisztában ön­magával, nem ébred tudatára a tetteiben megbúvó hibáknak. Hajlandó vagyok azt hinni, hogy a sokat fontolgató ember hamarabb követ el valami gyávaságot, mint hőstettet. Azt hiszem, szép számmal vannak, akik inkább öntudatlanul válnak hősökké. Mert ha mindent alaposan megfontolhatnának, égnek állna a hajuk és megtorpannának a tett előtt. Bocsássa meg, hogy ezzel a rövid elmél­kedéssel untattam, mielőtt megint fejest ug­rok a nálunk akkoriban lejátszódó esemény közepébe. Csak újból hangsúlyozni akartam, hogyan képzelem a maga krónikáját. Én úgy gondolom, hogy egyszerű áttekintését kell adnia annak, ami ebben a faluban történt. Az egész felkelés történelmi boncolgatása, annak politikai és nem tudom még milyen értékelése hadd legyen csak a mások gondja! Minek ágaskodnánk mi olyan magasság felé, amit úgysem érünk el? Maradjunk csak szé­pen itthon. Mielőtt elmondom magának, hogyan bú­csúztunk el Szukajev embereitől, arról aka­rok még beszélni, hogy milyen megfontoltak is voltak ők. Már majdnem november derekán jártunk, amikor az alsó erdészlakból telefonhírt kap­tam. — Ebben a pillanatban erfis német őrjárat indult el tőlünk és felétek vette útját. Vi­gyázat! Éppen Szukajev alezredes volt nálunk ben 3500—3900 kg-ra, a közép feketeföldi körzetekben 3.000—3400 kg-ra, Dél- és Észak- Kaukázusban 2800—3200 kg-ra, Szibériában és Kazachsztán északi körzeteiben 2400—2900 kg-ra. A Volgamenti, délázsiai, a Kauká­­zusontúli fajtenyészeti szovhozokban, vala­mint Kazachsztán déli körzeteiben 2100—2600 kg-ra. Az egy finomgyapjas juhra elő átlagos gyapjúoyírást az Észak-Kaukázus déli ré­szében lévő körzetek szovhozaiban és a Vol­ga mentén 5.5—6.5 kg-ra kell emelni. Szibé­ria, Kazachsztán, Közép-Azsia és a Kaukázu­­sontúli szovhozokban 4.3—5 kg-ra. A szovhozokban lényegében be kell fejez­ni az összes legsürgősebb munkák komplex gépesítését a mezei termelésben, az állatte­nyésztésben, a takarmánytermelésben és a takarmányok készítésében. Nagy mértékben kell elvégezni a szovhozokban a lakóházak, kultúrépületek és gazdasági épületek építé­sét. 12. A mezőgazdasági termelés tervezett nö­velésének biztosítására az ötéves terv folya­mán az állami tőkebefektetést a mezőgazda­ságban mintegy 2.1-szeresével fokozni kell, emellett az öntözésre és talajjavításra mint­egy négyszer annyit kell fordítani, mint a negyedik ötéves terv folyamán. Az ötéves terv a szovjet nép jólétének terve Ez a terv a szovjet nép anyagi jólétének és további kultúrális felemelkedésének, a szov­jet egészségvédelem hatalmas arányú fejlesz­tésének terve. Az emberekről való gondos­kodás, az életszínvonal emelkedése, kulturá­lis, alapos műveltségű emberek nevelésének feladata a társadalom figyelmének központ­jában áll. Sztálin elvtárs rámutatott, hogy a szocializmus alapvető gazdasági törvénye a társadalom anyagi és kulturális szükségletei­nek maximális kielégítése. A szocializmusból a kommunizmusba való átmenet azt jellemzi, hogy a termelési eszközök termelésének nö­vekedését nyomon követi a fogyasztási cik­kek termelésének növekedése (13, illetve 11 százalék). Lehetővé válik a munkások és alkalmazottak reálbérének 35 százalékkal va­ló további növelése az ötéves terv keretében. Az ötéves terv előirányzata szerint 40 száza­lékkal növekszik a kolhozparasztok pénzben törzskarával. Sok embere a munkásbarak­kokban melegedett, mások a kezdetleges bunkerekbe húzódtak be, vagy azokba a lyukakba, amelyeket Drabant és társai ástak az öreg völgy oldalába. A legkülönbözőbb csoportokból való partizánok és katonák gub­basztottak ott és lehangoltak voltak az ese­mények fejlődése miatt; amiért nem vállal-. kozhattak semmire, mindig csak várakozniok kellett. Amikor Szukajev meghallotta a telefonhírt, elgondolkozott, majd a szárnysegédéhez for­dult: — Azonnal hirdesd ki a parancsomat: min­denki rögtön elhagyja a barakkokat, bunke­reket és behúzódik mélyen az erdőbe! Német tüzelésre nem válaszolunk1 — Köszönöm, alezredes elvtárs! — mond­tam neki, amikor a szárnysegéd' elment, mert világos volt előttem a parancs értelme. — Tüzelésre tüzeléssel válaszolhatnánk és úgy megfojthatnánk őket, hogy csupa öröm! — modta Szukajev. — De nincs értelme. Mi­helyt elmegyünk, megtorlásul felégetnék az egész erdlszlakcH, a barakkokat és a kör­nyező bódékat. Mi hasznunk volna ebből? És azoknak, akik utánunk jönnek? Semmi! Kiment a verandára és figyelte, hogyan nyüzsögnek az emberek. — Beljebb az erdőbe! — kiáltotta. — Mé­lyebbre! . Nemsokára már hallottuk is az első lövé­seket. Egyidejűleg, nem messze tőlünk az út­­kanyarban, feltűntek az első németek. — Itt marad. . .a verandán? — kérdez­tem Szukajevet. Távcsővel figyelte a németeket és mondta: — Van időm ... Amikor a svábok beérték egymást, vadul lövöldözni kezdtek mindenfelé, mint a bo­londok. Puskáik és géppisztolyaik ropogása betöltötte visszhangjával az egész völgyet. Egyes lövések a közelünkben fütyültek el. Nem tudom, hogy szorongó szívünket pró­bálták-e fölborítani ezzel az eszeveszett lö­völdözéssel, vagy a rejtőzködő partizánokat szerették volna kiugratni vele a bokorból. Lélekzetvisszafojtva figyeltem. Ha csak egy pillanatra is meglazul most valamelyik türelmetlen emberben a fegyelem és vissza­lő, akkor leleplez vele mindent. És a kisér­tés roppant nagy, hiszen a közeledő svábok kitűnő célpontot adnak. Ö, ha tudták volna, hogy hányán vagyunk! Ha sejtették volna, hány szempár, függ raj­tuk és hány szilajvérű fiú szorítja a fegy­vert, átkozva magában Szukajevet a tilalom­ért! Elég lett volna, hogy csak félszemmel intsen az alezredes, — a következő pillanat­ban valamennyi német halott lett volna! De a völgy hallgatott. Egyetlen galy se recscsmt benne. Úgy látszott, mintha teljesen kihalt volna a táj. • Minek is mentek volna hát tovább a né­metek? Feleslegesnek látszott. Megfordultak és indultak vissza a faluba. kifejezett természetbeni jövedelme. Jelentő­sen emelkedik a lakosság egészségvédelme, 30 százalékkal növekszenek a munkások és alkalmazottak szociális biztosítására fordított összegek. A tervezett Hatalmas lakásépítési Programm kidolgozását írja elő. És végül a tervezet feladatul tűzi ki, hogy az ötéves terv folyamán elő kell készíteni az általános tízosztályos oktatásra való átmenetet az egész országban, meg kell kezdeni ezt az át­menetet és meg kell teremteni az előfeltéte­leket az általános tízosztályos oktatás teljes megvalósításához a következő terv keretében. A terv világtörténelmi jelentőségű felada­tokat tűzött ki, megvalósításuk, „az ötödik ötéves terv teljesítése hatalmas lépés előre a szocializmusból a kommunizmusba való át­menet útján” — mondják az irányelvek. „Ez az ötéves terv — mondják az irányel­vek a továbbiakban — a békés gazdaság és kulturális építés terve. Ez a terv elősegíti a Szovjetunió és a népi demokráciák további megszilárdulását és a gazdasági együttműkö­désük kiszélesítését, valamint a gazdasági kapcsolat fejlesztését minden országgal, a­­mely az egyenjogúság és a kölcsönös előnyök alapján kívánja fejleszteni kereskedelmét”. A kommunizmus építésének ötéves, terve — békemű, leküzdhetetlen gát a háborús uszí­tok útjában. Ez a tervezet ismét rendkívüli élesen megvilágítja az alapvető ellentétet, amely egyfelől a komunizmust építő Szov­jetunió erőteljesen fejlődő, óriási feladato­kat kitűző és megoldó népgazdasága és más­felől a válságokkal küzködő, tömeges munka­­nélküliséget előidéző, a dolgozókat nyomorra ítélő, a háborúban kiutat kereső tőkés orszá­gok gazdasága között van. Az ötödik ötéves terv — a szovjet nép nagyszerű terve — minden komunista, minden becsületes, bé­keszerető ember ügye, mert a békés alkotó­munka e gigászi tervezete egyszersmind a Szovjetunió ereje fokozásának nagyszerű ter­ve. , A Szovjetunió vezetésével haladfc szocialis­ta tábor és soraiban hazánk dolgozó népe az egész 800 milliós nemzetközi béketábor ha­tártalan szeretettel és lelkesedéssel köszönti a kommunizmust építő Szovjetuniót, köszön­ti a XIX. konoresszusra készülő Bolsevik Pártot, tanítónkat és vezérünket, aki utat mutatott és vezeti a dolgozó emberiséget a •kitűzött cél felé, a Nagy Sztálint. A vezércikk befejezése (Folytatás az 1-ső oldalról) birtokok nemcsak a tanulók, hanem a kis- és közcpfcldmüvesek példaképéül is szolgálnak. Fontos tehát ezeken a birtokokon következetesen érvényesí­teni a szocialista szervezés és munka­jutalmazás alapelveit továbbá bevezet­ni a tudomány legújabb vívmányait és a haladó tapasztalatok eredményeit, kifejleszteni a széleskörű munkaver­senyt, mint a szocialista építés módsze­rét. Lehetetlen, hogy a tanteremben való tanítás ellenkezzen a gyakorlati­val. A gyakorlati nevelést nemcsupán az iskolai birtokokon kell végezni. A gyakorlati nevelést az állami birtoko­kon, gép- és traktorállomásokon és az EFSz-en kell megvalósítani, megismer­tetni a tanulókat a munkaszervezéssel és jutalmazással, az agrotechnikával, az »állattenyésztéssel, mezőgazdaságunk ezen szakaszán is. A mezőgazdasági iskolák iskolánkí­­vüli tevékenységükkel nagy segítségé­re lesznek az EFSz-eknek. Megtanítják a szövetkezeteseket a szocialista mun­kaszervezésre, az új agrotechnika és zootechnika (állattenyésztés) bevezeté­sére. Az iskola lesz az a központ, ahon­nét a szövetkezeti gondolat messzire kisugárzik. A tanulók nevelésében nagy segítsé­get nyújt majd az iskolai CsISz csoport. A tanítóknak a CsISz csoport jelentő­ségét teljes mértékben értékelniök kell, fejlődésüknek nagyobb figyelmet szen­telni, őket segíteni és az ő segítségüket kérni és rátámaszkodni. Az iskolai CsISz csoportok helyes tapasztalatait széles körben kell terjeszteni. A nevelés döntő feladata a tanítókra hárul. Gottwald elnök elvtárs az isko­lai dolgozók 6-ik konferenciájához in­tézett levelében hangsúlyozta, hogy „a tanító a legmérvadóbb tényező az új iskoláért való küzdelemben, mivel if­júságunk lelki fejlődésének irányítása a tanítók kezében van“. Ezen szavak irányításával és a legjobb szovjet taní­tók és nevelők tapasztalatainak felhasz­nálásával fogják vezetni ifjúságunkat és felnőtt dolgozóinkat az iskolákban és tanfolyamokon a politikai és szaktu­dások következetes és céltudatos elsa­játításához és elmélyítéséhez, hogy a gyakorlati életbe való áttérésük után a szocialista mezőgazdaság építőinek első sorai közé álljanak. Hogy a tanítók ezen felelősségteljes feladatukat lelki­­ismeretesen teljesíthessék, saját tudá­sukat kimélyítik és kiszélesítik a marx­­leninizmus és haladó mezőgazdasági tudomány és gyakorlat eredményeinek tanulmányozásával. A mezőgazdasági iskolák széleskörű feladatai magasabb követelmények elé állítják a népi szerveket is. A népi szervek eddigi gondoskodása a mező­gazdasági iskolákat illetően elég­telen. Következetesen, az egész is­kolai év alatt törődniök kell velük. Összeköttetésben kell lenniök az iskola vezetőségével, segiteniök kell a tanu­lók és a tanfolyamok résztvevőinek nevelésében. A kormányhatározat a mezőgazdasági iskolák újraszervezésé­ről többek között a következőket mond­ja: „Mezőgazdaságunk átépítésének egyik alapfeladata a mezőgazdasági dolgozók nevelésének megjavítása“ Ezen szavak lekötelezik a népi szervek dolgozóit is, főleg a mezőgazdasági osz­tályokat, végetvetni az eddigi elégtelen gondoskodásnak ezen iskolákat illetően és következetesen bebiztosítani, hogy az iskolákból és tanfolyamokból töké­letesen felkészült dolgozók kerüljenek ki, akik helytállnak a gyakorlati élet­ben és haladó mezőgazdaságunkban. Ez nagyon fontos a szocializmus kiépítésé­nek érdekében falvainkon és mezőgaz­daságunk állandó fejlődésiben. A Szovjetunió ötödik 5-éves terve hatalmas lépést jelent a szocializmusból a kommunizmusba való átmenet útján (Folytatás a második oldalról). A szlovák nemzeti felkelés 8. évfordulóján 3 Olvasd a Szabad Földművest

Next

/
Thumbnails
Contents