Szabad Földműves, 1952. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)

1952-07-06 / 27. szám

1952. július 6.

5

A kombájnok diadala Marcellházán

4000 kis- és középgazda gyönyörködött a nagyszerű munkában

Nem kell többé a kaszát húznunk, állapították meg azok a kíváncsiskodó földművesek, akik a marcelházi EFSz II. békearatása megkezdésénél jelen voltak. Nemcsak a falunkból, de a szomszédos községekből, sőt messzebbről is, több mint 4000 kis- és középgazda jött össze, hogy s zemtanúi lehessenek a Szovjetunió által nyújtott arató-cséplőgépek munkájának. *

Az aratás megkezdését Marcellházán rövid megbeszélés előzte meg a kultúrotthonban.

A kombájn elindulásakor hazánkban tartózkodó szovjet szakemberek szolgálnak felvilágosítással Szlávik Gyula kombájn vezetőnek.

Maríkovec Aladár, levelezőnk, kézikaszával nyitja meg a békearatást.

Földműveseink nagy érdeklődése közepette, vígan folyik az aratás.

A szenei traktorállomás kombájnjai átestek a tűzkeresztségen! Futótűzként terjedt el a hír, hogy a dunaújfálusi EFSz 9.8 ha őszi árpáját a szenei traktorállomás 3 új kombájnja fogja learatni. Nagy újság volt ez a faluban, az emberek már hallottak a kombájnról, de látni, még nem látott senki. Sokan állították, hogy a kombájn nemcsak learatja a gabonát, hanem egyszerre arat és csépel is. Sok földművesünk a fejét csóválta. Micsoda cséplés lehet az. Még Szabó Sándor, a szövetkezet elnöke is azzal gyanúsította a kombájnokat, hogy a szemet összedarálják. Ki is jelentette a szenei traktorállomásnak — „Nem bánom, ha az új kombájnokat a mi őszi árpánkon próbáljátok ki, de ha a szemet összedaráljátok, az első forduló után már is mohettek haza”. — A szövetkezet a határ legrosszabb földjébe vetette az őszi árpát. Homokos, égevényes, silány föld. Guzsalics Péter, a falu kisbirája azt mondja, hogy ennek a földnek holdját azelőtt csak nagynehezen tudta 40—50 kg rozsért bérbe adni. Es íme, csodák-csodája, a szövetkezet már a második évben hektáronként 25 mázsás hozamot ért el. Ez a föld a magyarbéli vasútállomás mellett terül el. Az utasok, akik errefelé járnak, nem hittek a szemüknek, hogy az ilyen silány talaj is hálás tud lenni gazdájának, ha ősszel rendes mélyszántásban részesül s ezenkívül a műtrágyát sem irígylik tőle. Ennek a talajnak mindent megadtak. Inkább learassuk magunk — akaratoskodtak még néhányan. — Azonban a szövetkezetnek nem volt kellő munkaereje s így a szenei traktorállomás ajánlata nagyon csábította eket. Az egész járásban az újfaluiak árpája volt a legkorábbi és leghamarabb is érett be. A traktor állomás mindent a legnagyobb körültekintéssel előkészített, azonban az új szovjet kombájnok még a helyszínen nem voltak kipróbálva. Nagyon Ifhpóra jött tét-át az újfaluiak árpája, ahol a kombájnokat „befuttatták” volna. A három kombájn méltóságtel jesen haladt a nagyszombati országúton. Megvolt a pontos tervük, hol térnek le az országúiról s honnan közelítik meg a táblát. A falu apraja-nagyja mind ott sereglett az

Szövetkezetünk elsőízben arat kombájnokkal, amelyek rengeteg munkaerőt megkímélnek. Ezentúl nem kell izzadnunk a kasza mellett, marokba szedni a gabonát vagy kötelet csavarni, helyettünk mindent elvégeznek a modern gépek. Mindezt a Szovjetunió nagy segítségének és kormányunk gondoskodásának köszönhetjük, mert a technika fejlettebb gépeivel siet a földműves munkájának megkönnyítésére, hogy termelésünket időben és veszteség nélkül takaríthassuk be.

Mikor a kombájnok beletörtek a sárgára érett ősziárpa táblába és egy óra alatt másfél hektárt arattak le különkülön, sok száz, — meg száz ember kételye eloszlott. Három kombájn 26 hektár ősziárpát 6 órai munkával, összesen 18 óra alatt aratott le és csépelt ki. Nagy örömet szerzett ez tagjainknak és a vezetőségnek s a szép munka láttán

Mindenesetre az aratásnál mi is a gépek segítségével dolgozunk. Traktorosaink jól felkészültek az aratásra. A gépek mind kijavítva, hibátlanul várják a munkák kezdetét. Az aratás megkezdése előtt azonban nem feledkeztünk meg a növényápolási munkák elvégzéséről sem. Szövetkezetünk munkálatait nagyban elősegítik a magángazdálkodók leányai is, akik becsületesen dolgoznak. Példájuk nyomán szüleik is meggyőződnek a szöorszagut szélén, sót meg az országúton robogó, mindig sürgős gépkocsiknak is most egyszerre annyi idejük lett, hogy mind leálltak s o kiváncsi emberek százai, gépkocsik serege vette körűi az új kombájnokat. Az egész látvány egy nagy mérkőzésre emlékeztetett. Vájjon lehetne kombájnnal tökéletesen csépelni. Ez volt a kérdés és ezért volt itt a nagy tömeg, a sok gépkocsi, sajtóiroda, újságírók és a szakemberek serege. dVieüténinműyalil úoűl.űi mnd mndnmndm Az első kombájn egész észrevétlenül nekifogott az árpatengernek, a kalászok vígan odatartották fejüket a forgó-kasza alá és a futószalagon tovább jutottak a dobba, itt a szemek különváltak a kalászoktól, egy ideig még együtt rostálództak a kalászokkal, majd a szemek megköszönték a kalászoknak a szállást és érzékenyen véglegesen búcsút vettek, a kalászoktól. Majd egy nagy tartályba gyülekeztek és amikor a tartály megtelt szemmel, valami láthatatlan erő kifordította őket a már ott várakozó vontató kocsiba. A vontató-kocsik kiváncsi emberek tömege vette körül, markukba vették a szemeket. Vadkerti Lajos, a szövetkezet gazdája megszólalt: „Hisz ezek a szemek nincsenek is összedarálva”. A szemek éppen olyanok voltak, mintha rendes cséplőgéppel csépelték volna. Az emberek egyszeribe hálásan néztek a kombájnra. Előbb még bizalmatlanok voltak hozzá s ilyen rövid idő alatt megszerették.

A dűlőn most egyszerre 3 kombájn dolgozik. Egymástól kb. 100 m távolságra követik egymást. Ha valamelyik leáll, rögtön ott teremnek a traktorállomás legjobb szakemberei. Ott van a traktorállomás igazgatója, az egész műszaki személyzet, sőt erre a napra a szovjet traktorgyárak az egyik vezető mérnök-elvtársat is kiküldték, hogy embereinket közvetlenül a műnket elyen segítse és ahol kell, tanácsot is adjon.

öröm vált nézni szakembereink lelkesedését, elkövettek mindent, hogy a kombájnok minél tökéletesebben csépeljenek. Sikerűit is nekik a kombájnokat úgy beállítani, hogy a szövetkezet tagjai a legnagyobb elismerés hangján nyilatkoztak a gépek munkájáról.

újabb 240 hektár kombájnnál való aratásra kötöttünk szerződést. A kombájnok a szalmát nagy petrencékbe rakták, tehát az nem igaz, hogy szétszórja az egész földön. Az aratás után nyomban nagy, hernyótalpas traktor jelent meg, amely 12 soros ekével a tarlóhántást végezte el. Ebbe a gyönyörű forgatásba csalamádét vetettünk, hogy állatállományunk számára biztosítsuk a téli jóminőségű silótakarmányt.

Ezek az előretörő lépések megerősítették tagjainkat is és reményt, nagyobb hitet öntöttek valamennyiünkbe. Megjavult a munkafegyelem is úgy az állattenyésztésben, mint a mezei munkálatoknál egyaránt. Munkánk fokozásával harcoltunk az idei termés betakarításáért s mindnyájunk boldogabb jövőjéért.

Marikovec Aladár

vetkezeti munkák előnyeiről, mert látják, hogy ültetvényesünk és állatállományunk egyre fejlettebb. Itt a Nyitra völgyében mi honosítottuk meg a rizs termelését is, mintegy öt hektáron. Szép termésre van kilátásunk. Helyes munkaszervezéssel eredményeinket még jobban ki akarjuk szélesíteni, hogy mindnyájunk életszínvonala emelkedjék és életünk szebb és boldogabb legyen.

Cseri Ferencz, Berencs.

Június 27-én már 4 -kombájn dolgozott a 9.8 ha-nyi dűlőben. Céljuk nem az volt, hogy villámaratást végezzenek, hanem az, hogy a Szovjetunióból érkezett 4 új kombájnt kipróbálják. A traktorállomás kombájnistái ugyan a télen alapos elméleti oktatásban részesültek, most azonban az elméletet gyakorlatban kellett megvalósítaniok és ez a nehezebb része a dolognak. Amint néztem igyekvő szakembereinket, élükön a szovjet gyári kiküldött elvtárssal láttam, hogy az idei aratás sokkal simább lefolyású lesz, mint a tavalyi.

Az újfalui szövetkezetnek 9.8 ha-os dűlő learatására a fél falut mozgósítania kellett volna és mégsem értek volna el ilyen tökéletes munkát. A terméseredmény egyébként is nagyon felvillanyozta az újfalui EFSz-t. Ezen a 9.8 ha-nyi dűlőn 250 mázsa tiszta árpa termett. Egyéni gazdálkodóink legjobb földjein legfeljebb 20—22 mázsa termett hektáronként.

Nem csoda, hogy a szövetkezeti tagok örültek ennek, mivel komolyabb eredményt idáig nem tudtak elérni. A szövetkezet csak vajúdott, bajok voltak a vezetésben. . A vezetők egymást vádolták a bajokért, nem nagyon törődtek a szövetkezettel, felületesek voltak, úgyhogy az újfalui szövetkezet a legutolsók között a legutolsó volt. A disznóetetéssel is baj volt, az eleség fogyott, de a disznók nem híztak. A hivatalok azonban most a hónuk alá nyúltak és segítik a szövetkezetei és azóta a szövetkezetben nagyon megjavult a munka. A tagok szeretnék mindazt pótolni, amit eddig elmulasztottak. Guzsalics Péter világosan rámutatott az értekezleten: „kenderünk is lehetne olyan, mint az árpánk volt, ha abba a földbe vetették volna a magot, amelyikbe ajánlottam. Szentigaz, a kender jobbis lehetne.

Az újfalui szövetkezeti tagok hiúságát nagyon bántotta az a körülmény, hogy a sajtó a szomszédos szövetkezetekről már sorban megemlékezett. Mucska Istvánné az évzáróközgyűlésen ilyen értelemben fel is szólalt. „Már minden szövetkezetről írtak az újságok, csak a miénkről nem emlékeztek meg sehol”

A szövetkezel tagjai most már megérdemlik, hogy beszéljünk munkájukról.

Fűry József, Dunaújfalu.

Sikeres gabonabetakarítással indulunk

kis- és középparasztjaink meggyőzésére

Elérkezett az aratás ideje. Az életet-adó gazdag termésünk gyors betakarításáért indulunk harcba. Az idei nagy aratásunkat egyúttal összekötöttük a még magángazdálkodó földművesek megnyerésével a közös gazdálkodásra. Ezt csakis jó munkánk révén biztosíthatjuk be. Meg akarjuk győzni kis- és középparasztjainkat, hogy a szövetkezeti közös munka több jövedelmet és kevesebb fáradságot vesz igénybe, mint az egyéni gazdálkodás.

A mikolcsányi EFSz jól felkészült az aratásra

A mikolcsányi EFSz, járásunk egyik legjobb szövetkezete, örömmel állapíthatjuk meg azt a nagy fejlődést, amelyet az elmúlt évhez viszonyítva elért. A szövetkezet tagjai mindezt a pontosan kidolgozott munkaterveknek köszönhetik, melynek nyomán jól megszervezett munka folyik. Minden egyes tag tudja melyik nap, milyen munkát fog végezni és az elvégzett munka után járó munkaegységek számát is ismerik.

Azt mondják, hogy a jó munkának meg is látszik az eredménye. Nagy igazság ez és a mikolcsányi szövetkezet tagjai valóban tiszteletet érdemelnek, mert jó munkájukkal mintaszerűen begyűjtötték 11 hektár heretermést, 30 hektár területről pedig jóminőségű szénát. A munka nagy lendülettel tovább folyik, hogy mint a többi munkálatokat, úgy az aratást is időben elvégezzék. Az aratásnál minden lehető és számításba jövő emberi és gépi segítséget igénybe vesznek, hogy sikeresen takarítsák be ez év gazdag termését. Lipták János.

Nagyobb figyelmet az aratási előkészítő munkálatoknak

A mezőgazdaságunkra éppen úgy, mint az ipari és egyéb termelési ágakra az ötéves tervben nagy feladatok várnak. Hogy ezen feladatoknak parasztságunk milyen mértékben tesz eleget, attól függ mennyire értette meg Pártunk és Kormányunk felhívásait, különösen most az idei aratásunk előkészítését illetően.

E célbői látogatást tettünk Ekel községben, mint a komáromi magyar tannyelvű földműves iskolai előkészítő tanfolyam hallgatói. Célunk a szövetkezet kisegítése volt az aratás sikeres megszervezésében Gazdag kultúrprogrammal szórakoztatták diákjaink a szövetkezet tagjait. Sajnos igen komoly hiányosságok tanúi voltunk, amikor láttuk, hogy kevés szövetkezeti tag és még kevesebb egyénileg gazdálkodó kisparaszt van jelen ezen a nagyfontosságú gyűlésen. Ez mind a vezetőség hibáiéból eredt, mert nem készítették elő kellőképpen a gyűlést. A megjelen tek azonban élénken belekapcsolódtak a vitába és abban állapodtak meg, hogy még egy gyűlést hívnak össze, ahol minden kis- és középparasztnak tüzetesen megmagyarázzák a gabona gyors és szemveszteségnélküli betakarításának fontosságát.

Mivel a múlt évben Ekel község a járási aratási versenyben elnyerte a vándorzászlót, az idén is jól meg kell szerveznünk az aratás munkálatait, hogy a zászlót továbbra is megőrizhessék. A tanfolyam hallgatói, mint a szocialista iövő új gazdái értékes tapasztalatokkal tértek vissza Komáromba.

Fodor B.

Sajátgyártményú téglából építkezik a felbárl szövetkezet

Hogy a felbári EFSz eredményes szövetkezeti gazdálkodást folytathasson az 1063 hektárnyi földterületén, ahhoz szükséges az EFSz tagok állatállományának közös istállózása. A szövetkezet tagjai tudják, hogy épülő szocialista iparunknak egyre több építőanyagra van több gépet és más termelő eszközt adhasson, amiáltal a mi munkánk is egyre könnyebb és gazdaságosabb lesz.

Ezért úgy határozott, a felbári szövetkezet tagsága, hogy saját erejéből építőanyag gyártásához fog, vagyis tégla égetéshez, hogy ne vonja el ipari építkezéseinktől az építőanyagot Másrészt a helybeli építőanyag előállításánál megtakaríthatja a szövetkezet azt a költséget, ami a 13 km-re levő vasútállomástól való szállításnál felmerülne.

Egy 12 tagú munkacsoportot alakítottak akik aratás után téglaégetéshez fognak. A csoport kötelezettséget vállalt, hogy 6 hónap alatt 500.000 téglát éget ki a szövetkezet részére, hogy a 100 darab szarvasmarha részére az új istállót minél előbb felépíthessék.

Somogyi Zoltán, Dunaszerdahely.

Silány föld és mégis nagyszerű eredmény