Szabad Földműves, 1952. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)

1952-08-17 / 33. szám

8 1952. augusztus 17. MH köszönhetnek a népidemokrafikus Magyarország alkotmányának a dolgozó parasztok Nálunk is megalakul az EFSz Községünk dolgozó parasztsága szo­cialista hazánkhoz való hűségét abban is nyilványítja, hogy a cséplőgéptől az államnak adja kitermelt első szem ga-* bonáját. Földműveseink megértették a munkásparaszt-szövetség fontosságát, mert ha üzemi munkásaink 100 szá­zalékra teljesítik Szlovákia összesített tervének feladatait, akkor mi sem ma­radhatunk alul, a munkásosztály álla­mával szemben vállalt kötelezettsé­geink teljesítésében. Falunkban az aratást még július 20- ón elvégeztük, 10 nappal előbb, mint ahogyan tervezve volt. A hosszú szá­razság miatt azonban nem dicsekedhe­tünk termésereményeinkkel és itt érez­tük hiányát a szövetkezeti gazdálko­dásnak. Amikor a sajógömöri EFSz tag­jai látogatóba jöttek hozzánk, szintén erről beszéltek, hogy bár náluk is ke­vés volt a csapadék, mégis nagyobb hektárhozamot értek el, mint a mi köz­ségünk földművesei. Ennek a baráti lá­togatásnak az eredménye az volt, hogy 18 új tagot szerveztünk be az EFSz­­be. Az eredmény annal is inkább értékes, mert a sajógömöri szövetkezet tagjai házróf-házra járva világosították fel községünk dolgozó parasztságát a kö­zös gazdálkodás előnyeiről. Azon va­gyunk, hogy még további kis- és kö­zépparasztokat győzzünk meg s ezáltal az őszi munkák elvégzését az EFSz szabályai szerint hajthassuk végre, megértő földműveseinkkel. Tomolya István, Sajószárnya. Balogfaluban is van már III. típusú EFSz A balogúj falusi kis- középföldművesek az idei közös békearatásban meggyőződtek a közös munka előnyéről s ezért elhatározták, hogy ebben az évben ők is egybeszántják a földeket és közösen fognak dolgozni. Balog­újfaluban összesen 27 kis- és középparaszt van, akik közül egy sem maradt magán, gazda. A belépési nyilatkozat aláírásával új életet kezdtek a kis falu dolgozói. Zsípi Bajo Bálint új belépő tagot, amikor a belépési nyi­latkozatot aláírta, megkérdezték tőle, hogy mi bírta rá a szövetkezetbe való belépésre, ezeket mondotta: — Én már 72 éves vagyok. Sok aratást vé­gigéltem már, robotoltam látástól vakulás­­ig. Ingem az aratás és cséplés idején a ve­rejtéktől sohasem száradt ki. Most a közös aratásban, a gépek segítsége mellett, észre sem vettem, milyen könnyen és rövid idő alatt végeztük el az aratást, még hozzá meg sem izzadtunk. Engem a közös aratás és a gépek segítsége ébresztett öntudatra, mert ezzel megszabadultunk az örökös küszködés­től. Ezért örömmel írom alá a III. típusú kö­zös gazdálkodást — fejezi be Bálint bácsi. A kis falu dolgozói jól megfontoltak min­dent és csak azután alakítottak szövetkeze­tét. Már előzőleg meglátogatták a szútori III. típusú szövetkezet tagjait és ölbeszélgettek velük a közös gazdálkodás problémáiról. — Amikor már mindent megnéztek, ellátogat­tak Szútor község egyénileg gazdálkodó, kis- és középparasztjaihoz és megkérdezték őket, milyen véleménnyel vannak a szövetkezeti gazdálkodásról. A szútori kis- és középpa­rasztok élénken elbeszélgettek a balogúj fa­lusi kis- es középföldmüvesekkel és elmon­dottak, hogy ók is figyelemmel kisérték a szövetkezet fejlődését, „Ebben az évben kü­lönösen jo eredményt értek el a szútori III. tipusu EFSz tagjai, amely nekünk, egyéni­leg gazüaikodoKuak példaképül szolgai. Te­hat meggyőződtünk arról, hogy a szövetke­zeti gazuuiKoaas a mi javunkat szolgálja és nekünk, kis- es kozepparasztoknaic az isr tíz­ben van a helyünk, A jó eredmények mimtet is uj eietre keltettek, kedvet kaptunk a szö­­veutezea tagoktól es mar az aratasi munká­kat veiuk közösen végeztük. Ősszel pedig minden termetet egybeszántunk es velük együtt kezaunk új életet, a szövetkezeti nagygazdaikodasban — mondották a szútori kis- es középioidmuvesek. Nyugodt le.ekkei térték vissza falujukba a batogúj falusi gazdák, tele tervekkel a kö­zös gazdálkodással kapcsolatban. Rövid időn beliül azían megszületett a III. típusú szövet­kezet, amelynek minden kis- és középparaszt tagja lett. —pe— Ordascsehi kis falu Magyarországon, a Du­nántúlon, jó néhány kilométernyire a legkö­zelebbi vasúti állomástól. Régen az ilyen fa­lura azt mondták, hogy „az Isten háta mö­gött fekszik", most a műútról szinte észre­vétlenül kanyarodik rá az autó a nemrég é­­pített köves útra. Mindössze néhány útcából áll a község, sok benne az újjáépített és az újjonan felépített ház. Van olyan utca is, amelynek minden há­zát az ország felszabadítása után építették. Ordascsehiben lakik Gáspár László (4 és fél­hektáros) paraszt. A múlt: uzsorakölcsön és árverés Alacsony kerítés veszi körül Gáspár Lász­ló házát, az udvarban istálló, disznóól, ba­romfiketrec, tágas félszer. — Még az apámtól maradt rám a ház, —• beszéli Gáspár László, mialatt a terített asz­tal mellett tele tölti a poharakat, — de csak a ház, mert minden egyebet már én építettem a felszabadulás után. Az új cseréptetőt is én csináltattam meg. . . — Bizony sokszor volt veszélyben az a kis ház. Mindig tartóztunk az adóhivatalnak, vagy a banknak. Ha rossz volt a termés vagy kevés a munka, a bankhoz kellett folyamod­nunk s dolgozhattunk, szinte szakadásig, hogy legalább a magas kamatokat tudjuk törleszteni. Nem múlt el hét Ordascsehiben, hogy valaki adóhátxalék vagy banktartozás miatt ne került volna árverés alá. Hol a te­henét, hol a párnáját vitték el a feje alól az embereknek. Ma is fizetünk adót, hiszen ez kötelessé­ge minden állampolgárnak, de most segít bennünket az állam, az adó a termés meny­­ségéhez van szabva és a magamfajta kis­­parasztok többféle kedvezményt kapnak. Abból fizethetünk, amiből a legtöbb termett és akkor, amikor a termést betakarítjuk. — Nagybirtok volt a község egész határa, a Jankovich grófoké. Azoknak a cselédje volt a falu kilenctized része, sokszor bizony még a magamfajta'gazdák is, hiszen az enyémhez hasonló kis földek nem tudtak elég kenyeret adni a családnak. . . A jelen: szerződéses termelés, jobb mód, műveltség — Most másképpen megy a sorsunk. Föld­műves szövetkezet van a faluban, az előre szerződést köt velünk mindenféle növény termelésére és vetőmagot, műtrágyát is ád hozzá. Jószághízlalásra is lehet szerződést kötni, akkor takarmányt is ád. En például az idén cukorrépát és kendert termesztek s jó jövedelmet várok belőlük. A régi világban ilyesmiről szó sem lehetett. Csak vaktában termeltünk, s azután a városi nagy gabona­­meg terménykereskedők — akik mindig ösz­­sze voltak beszélve, — olyan alacsony áron vették meg, ahogyan csak akarták, vagy pe­dig a nyakukon hagyták. —De nemcsak anyagi támogatást kapumét A lengyel Állami Tervgazdasági Bi­zottság közzétette a népgazdasági terv 1952 második negyedév teljesítésének adatait. A jelentés megállapítja, hogy a szocialista ipar a második negyedévre előirányzott teljes termelési tervet 100.4 százalékra, az első félévi tervet pedig 100.3 százalékra teljesítette. A szocialista ipar termelése 1952 második negyedében a múlt év megfelelő idő­szakához viszonyítva csaknem 20 szá­zalékkal emelkedett. A tervbizottság jelentése rámutat arra, hogy ebben az Bugár Gyula, 16 hektáros speku­láns, a kapitalista világban bornagy­kereskedő volt Rimaszombaton. Ö- regségére szép vagyont harácsolt össze s amellett még nyugdíjat is kapott népi demokratikus rendsze­rünktől. Mivel egész életét örökös spekulálással töltötte, most a felsza­badulás után is folytatni akarta a gondtalan életet. Most az egyszer azonban ráfizetett a spekulálásra. Ugyanis azon törte a fejét, "hogy mi­képpen lehetne ma is munka nélkül, gondtalan életet élni. Csakhamar ki­gondolt valamit. — Beállók a szövetkezetbe, bea­dom a földemet, hadd vesződjenek vele a szövetkezeti tagok. Az állatai­mat pedig eladom, amiért szép ösz­­szeg vándorol a zsebembe. A közös munkába meg akkor kapcsolódom be, amikor éppen jól esik, — gon­dolta. Ügy is tett. 150 darab juhát és szarvasmarháit eladta, amelynek az árát zsebre tette és nyugodtan élte világát. Munkába sem járt, csak né­ha. Az idei aratásnál még a másik — mondja tovább Gáspár László, — hanem sokat tanulunk is. Üj növényápolási módsze­rekre, állatartási és tenyésztési eljárásokra tanítottak meg bennünket a földművesszö­vetkezetben meg a termelőszövetkezetben, ami most egy éve alakult itt a községben és ahol már az eredményét is láttuk az újfajta gazdálkodásnak. Velem együtt sok gazda en­nek köszönheti, hogy évről-évre gyarapszik, előbbre jut. Nálam az istállóban két ló van bekötve, meg egy tehén, az ólban két disz­nó hízik, tyúkjaim, kadsáim, libáim vannak szép számmal. — Azelőtt nem volt módunk, meg kedvünk sem nagyon, hogy egy kicsit próbáljunk okoskodni, művelődni. Most bizony van ked­vünk hozzá, meg módunk is. Az asszony könyvet szokott kölcsönözni a kulturházból, amit a régi községházából építettek át. Gyak­ran jön a faluba Pécsről a színtársulat és ez év őszére már mozi is lesz Ordascsehiben. Két fiam közül a kisebbik, a 16-éves Ferenc, itt dolgozik a szomszédban, a feketeberényi állami gazdaság kertészetében. Gyakran jár haza. A nagyobbik, a 18 éves László, most érettségizett, Pesten tanult, ösztöndíjat ka­pott és kollégiumban lakott. Az ősszel to­vább tanul, tanító lesz belőle. Egy fillérünk­be sem kerül a tanítása, legfeljebb az anyja küld neki néhanapján kostolóba egy kis ha­zai elemózsiát. Nagy dolog ez nekem, aki so­hasem hittem volna, hogy a fiaimból valaha más is lehessen, mint ami az apjuk volt. Ügy vélem, hogy nem kell több bizonyság arra, hogy a mi alkotmányunk védi, segíti, támo­gatja a dolgozó parasztot is. A jövő: szocialista szövetkezeti gazdál­kodás A társas gazdálkodásra terelődik a szó, ar­ra, hogy miért nem lép be Gáspár László, a falubeli termelőszövetkezetbe, hiszen saját maga is látja, hogy az ott dolgozók mennyi­vel gyorsabban, jobban boldogulnak. —Először csak 12 törpebirtokos állt össze nálunk, 50 hektáron kezdtek gazdálkodni. Figyeltem, mit hogyan csinálnak, s láttam, hogy kevesebbet dolgoztak, mint én, mégis jobb termést arattak. Rájöttem, hogy közösen könnyebb a munka és a traktorállomás gép­jei jobban szántanak az én lovaimnál. A jö­vedelem is nagyobb, nem kell látástól-vaku­­lá.sig gürcölni, az emberek segítenek egymás­nak, gondoskodnak egymásról. Ami új ház van a faluban, azt leginkább a szövetkeze­tiek építették, nekik még olyasmire is telt, amire nekünk, egyéni gazdáknak csak rit­kán, vagy egyáltalán nem. Éppen ezért el is határoztam, hogy ezen az őszön családostul belépek hozzájuk. — Most már a saját szememmel győződtem meg arról, hogy melyik út a jobb. S mivel már tudom, hát azt választom. . . A magyar alkotmány biztosítja Gáspár László és a többi dolgozó paraszt útját a még szebb, még boldogabb jövő felé. . . évben a tavalyinál nagyobb területen végezték el sikerrel a tavaszi vetést. A lengyel mezőgazdaságban jelenleg 35.500 traktor működik (15 lóerős trak­torokat számítva), vagyis 17 százalék­kal több, mint a múlt év azonos idősza­kában. A szocialista iparban foglalkoz­tatott dolgozók száma az elmúlt év má­sodik negyedévéhez képest mintegy* 5 százalékkal, a munka termelékenysége pedig az iparban csaknem 15 százalék­kal emelkedett. oldalára fordult, amikor a szövetke­zeti tagok már régen az aratást vé­gezték. No, nem gondolt arra Bugár úr, hogy spekulálását éberen figyelik a HNB mellett működő Női-bizottság EFSz tagjai. Sötét tervét szövetkezét ellenes álláspontját az is megerősí­tette, hogy istállójában nem enged­te meg a szövetkezet állatállományá­nak elhelyezését. A Női-bizottság tagjai a szövetke­zet gyűlésén rávilágítottak Bugár úr kizsákmányoló múltjára és jelenlegi uzsorás terveire s azt indítványoz­ták, hogy Bugár spekulánst zárják ki a szövetkezetből. Bugár kizárásánál megállapították, hogy a szövetkezet­nek 21 ezer koronával adós a földjei megműveléséért. A lipóci asszonyok bebizonyították, hogy az EFSz megszilárdításáról és továbbfejlesztéséről szóló Párt és kormányhatározat végrehajtásánál jó segítséget nyújtanak a fejlődés­ben, a jobb életért harcoló asszonyok. Minden! elkövetünk, hogy a fala éleiét helyes úka tereljük A párkányi járásban befejeződött az aratás és a cséplés is. Azonban vannak olyan községek is, ahol a csépléssei el­maradnak, — ezek a magángazdálko­dók. Most látszik meg, hogy milyen ká­ruk származik abból, hogy nem szer­vezték meg a közös aratást és cséplést. Az idei békearatásból egy tapaszta­lattal gazdagabbak vagyunk. Láttuk, hogy mindenütt, ahol az aratás terv szerint folyt, ahol jó munkacsoportokat szerveztek meg és ahol a kis- és kö­zépparasztokat is bevonták a közös a­­ratásba, ott az aratás tényleg jól folyt le és rövidebb idő alatt, sikeresen befe­jezték. így volt ez a fejlettebb szövet­kezeti falvainkban, mint Búcson, Bátor - keszin, Bélán és Köbölkúton. Ezekben a községekben szövetkezeteink tagjai, férfiak, asszonyok is nagyban kivették részüket a munkákból. A párkányi JFSz dolgozói is nagy je­lentőséget tulajdonítottak az aratás­nak, inert a segítség mellett frissítő ita­lokkal is kedveskedtek az aratásban dolgozó szövetkezeti tagoknak. Hideg sörrel, szódával és jó cukorkával lát­ták el az arató csoportokat. Ebben a szolgálatban legjobban Varga elvtárs Párkányból, Sántha elvtárs és Jance elvtársnő Bátorkeszin tűntek ki a leg­jobban, mert mindig tudták, hogy hová kell vinmök a frissítőket. Ez nekünk, fogyasztási szövetkeze­­teseknek még csak a tömegpolitikai munka kezdete. Azzal, hogy bekapcso­lódtunk az idei békearatásba falvain­­kon és hogy az aratás meggyorsítását elősegítettük, még nem jelenti, hogy kitűzött feladatainkat egészében telje­sítettük. Tovább megyünk falvaink szo­cializálásáért és mindent elkövetünk, hogy a falu életét helyes útra tereljük. Nem lehet, hogy községeinkben a be­csületes kis- és középparasztjaink to­vábbra is a régimódi élethez ragasz­kodjanak. Ezt kívánjuk elérni mindnyájan, akik az elárusítóhelyeken dolgozunk, ame­lyet példás kiszolgálással segítünk elő, sőt, ha a szükség úgy kívánja, a fölä'e­­ken is hathatós segítséget nyújtunk. (L) Marcelházon a szövetkezeti 8q- val ért el magasabb ha hozamot mint a magángazdálkodók Míg Marcelházán szövetkezetünk már több, mint egy héttel ezelőtt befejezte a gabona cséplését és a beadást is tel­jesítette, addig községünk magángaz­dálkodói csak pár nappal ezelőtt végez­ték el a cséplési munkálatokat. A cséplést illetőleg megtudták föld­műveseink, hogy mit jelent a földek időbeni megmunkálása, mert aki jól megművelte földjeit, az most szép ter­mést takarított be és beszolgáitatási kötelezettségét is könnyen teljesíti. Ezek közé tartoznak Gál Vilmos, Tég­lás András és Cibor testvérek, becsüle­tes gazdálkodók. Ha összehasonlítjuk a szövetkezet és a magángazdálkodók között a földek terméseredményeit, akkor látjuk, hogy az idén is alacsonyabb termést értek el az egyénileg gazdálkodók. Mi a szövet­kezetben átlag 20 mázsás hektárhoza­­mőt érünk el, míg a magángazdálkodók alig 12 mázsát hektáronként. A szövet­kezet a gépek helyes kihasználásával és az új munkamódszerek bevezetésé­vel minden munkát időben el tudott végezni. A magángazdálkodók viszont gyönge fogatukkal elkéstek a munká­latokkal s ezért nem is tudtak maga­sabb eredményeket elérni. Azonban reményünk vaui arra, hogy rövid időn belül kiszélesedik a szövet­kezetünk és az egyénileg dolgozó föld­műveseink, a nagyobb termés elérése érdekében mindnyájan belépnek a szö­vetkezetbe. Mi természetesen szívesen fogadjuk őket, mert ezáltal együtt é­­píthetjük erőssé közös szüvetkezeti gazdálkodásunkat. Maríkovec A., levelező 35.000 traktor a lengyel mezőgazdaságban L póc község haladó asszonyai kezdeményezésére kizárták a szövetkezetből Bugár Gyula falusi spekulánst Szabad Földműves a Földművelésügyi Megbízotti Hivatal hetilapja. — Kiadóhivatal: Bratislava, Krízková 7. — Telefon: 332-99. — Szerkesztőség: Bratislava, Krízková 7. — Te­lefon: 243-46. — Főszerkesztő: Major Sándor. — Kiadja az „Oráő” lap- és könyvkiadó vállalat — Nyomja: Concordia nyomda Bratislava, Ul: Nár. povstasie 41. — Irányító posta­­hivatal: Bratislava 2. — Előfizetés egy évre: 100.— Kós, félévre 50.—Kés. — A lap felmondható minden év végén okt elsejéig. — Eng. az. PIO 568/52. TV.2.

Next

/
Thumbnails
Contents