Szabad Földműves, 1952. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)
1952-07-27 / 30. szám
3 1952. július 27. A sárkányt EFSz n'oi munkacsoportja is jói megállta a helyét az aratásban „A parasztnő ott áll a paraszt mellett. Vele együtt viszi előre mezőgazdasági fejlődésünk közös ügyét, mezőgazdaságunk haladását, felvirágzását. A parasztnő óriási hasznára lehet ennek az ügynek, ha kiszabadul a sötétség és tudatlanság béklyójából. Es megfordítva: fékezheti az egész ügyet, ha továbbra is tudatlan marad”, — mondta Lenin elvtárs. Varga Irén, a sárkányi EFSz csoportvezetője beszélgetésünk közben többször nyilatkozott Lenin elvtárs tanításaira. Majd később azt is elmondta, hogy szabadidejében áttanulmányozta Lenin elvtárs bölcs tanítását. Azt a kincset, amit a könyvekből elsajátított, szeretett volna munkájában is felhasználni. Főképp a földműves munkásnőkről szóló tanítás ragadta meg figyelmét, mert ő ■ is parasztcsaládból származik. Amikor édesapja beiratkozott a szövetkezetbe, ő is belekapcsolódott a munkába. Munkájában igyekezett mindig példát mutatni, mert hasonló akart lenni a hős szovjet munkásnőkhöz. Kétévi szorgalmas munkája után az idén már munkacsoportvezetővé választották a tagok Varga Irént. Örömmel fogadta ezt a megbízást, mert érezte, hogy most igazán beteljesedhet régi álma. Vezetheti majd csoportját, a szovjet nők példája szerint. Éppen az aratási munkák kezdetén választották meg csoportvezetőnek. Csoportja tisztán női munkaerőből áll Még meg sem kezdték az aratást, már a másik mezei csoportot kihívták versenyre, az aratási munkák szebb eredményéért. A második csoportban már férfi munkaerővel is találkozunk, ott a csoportvezető Mackó Lajos. A két csoportvezető mindenben egyetért egymással, a két csoport egyenlő számú munkaerővel rendelkezik, vagyis 10—10 taggal. Az aratási munkákat a két csoport egyforma eredménnyel végezte, két-két aratógép segítségével Két gép naponta learatott 15 hektárt, amit a csoport mindennap egy kévéig keresztekbe hordott és még a gereblyézést is elvégezte. A két csoport 4 gép segítségével naponta 30 hektárnyi területen végezte el az aratást Ez tette lehetővé, hogy 227 ha földön 7 nap alatt elvégezték a kalászosok aratását. A tarlóhántásról sem feledkeznek meg a sárkányi szövetkezetben, de nem is lehetne megfeledkezni, mert a csoportok még azt is ellenőrzik, hogy a traktoristák milyen munkát végeznek a tarlóhántásnál. Varga Irén megmagyarázta a többi dolgozónak, tarlóhántás fontosságát. Elsősorban ezáltal előkészítik a talajt a jövőévi vetéshez, másodszor pedig a másodnövények vetésével biztosítják állatállományuk számára a zöldtakarmányt. Látszik, hogy Varga Irén odaadó munkát végez a szövetkezetben, mióta ő a csoportvezető, azóta minden munkát idejében elvégeznek. Most éppen a csépléssel vannak elfoglalva, de sajnos itt már nem megy olyan ütemben minden, mert két cséplőgép volt tervezve és idáig mégcsak egy gép csépel. Hasztalan, mondják a csoport tagjai a szövetkezet vezetőségének, hogy hozzák el a másik gépet is a traktorállomásról, mindig ugyanazt a feleletet kapják, — majd elhozzuk holnap. Sajnos, ezt már kéthete ígérgetik. Pedig szükség lenne a másik gépre is, mert az az egy gép azt a sok gabonát nem fogja tudni kicsépelni idejére. Ügy tűnik, mintha a szövetkezet vezetősége nem értékelné a női .csoportot s mégkevésbbé a csoport vezetőjét, mert a munkájában nem támogatja, amint rhost is látjuk, eppen azt a gépet,*amelynél nekik kellene dolgozni, elhanyagolja. Pedig örülhetnének, hogy szövetkezetünkben a nők is kezdenek bekapcsolódni a szervező munkákba és igyekeznek elősegíteni a szövetkezet fejlődését. A Helyi Nemzeti Bizottságnak és a helyi Pártszervezetnek kell ellenőrizni a dolgot, nem szabad megengedni, hogy a női munkaerő ne legyen támogatva a sárkányi EFSz-ben. Vojtek Gizella. Ceskoslovenská Národná Poisfovna, Nemzeti Vállalat Megéri a próbát, hogy naponta 3 koronát tegyünk félre, amiért 20.(|00-ás életbiztosítást biztosíthatunk be magunknak - amely 20 év után teljes összegben kerül kifizetésre. Korábbi elhalálozás esetén az egész összeget a család kapja meg. Ceskoslovenská Národná Poisfovna Nemzeti Vállalat. AZ UJ ANYA SZIVE Kim Szana O elbeszélése Május volt. A tenger párás szellőt küldött a város felé és az alkonyat ragyogó vörös kendőt terített a felszabadulási emlékmű márvány hátára. A Moranbong-hegy hallgatagon nézte Phenjant, ha mindennap nem látta volna, sohasem ismerte volna fel a drága várost. Két év óta sötétek az éjszakák Phenjanban és két év óta minden nap szomorúbbak a reggelek. Minden nap több a rom. Először a nagyobb emeletes házak tűntek el, később a külváros kis faépületei, most már az utcák is elkeveredtek a romok között. A Kjongszang kerület parkjaiban ég felé bámultak az évszázados tölgyfák tuskói, a Szacsang kerületben a gyilkos bombák megfojtották a vidáman csörgedező szökőkutakat, a Szolszu kerület széles útjain a bombatölcsérek tele voltak vízzel. Han Kil Ca egy földalatti pincében berendezett kis lakásban aludt. A helyiség egy kicsit nyirkos, kormos és rosszlevegőjű volt, de az ötéves kislány már nem törődött az ilyesmivel. Hároméves volt, amikor lakásukat levegőbe repítette egy őrült bomba, már nem emlékezett a kényelmes szobákra, a szép bútorokra, csak arra emlékezett homályosan, hogy a romok alól holttesteket ástak ki és nővérkéje is a holttestek között volt. Azóta egyedül élt. Szülei korán reggel Kimentek a gyárba. Édesanyja megfésülte, elkészítette az egésznapi ennivalót és a szomszédos öregasszonyra bízta a kislányát. A kis Kil Ca nagyon egyedül volt. Messzire nem mert menni, mert nem lehetett tudni, melyik percben szólal meg a sziréna, mikor jönnek a rettenetesen búgó repülőgépek, hogy végiggéppuskázzák a várost. Néha azért kimerészkedett egészen a Tedong folyóig, színes kavicsokat szedett, ezekkel nagyon szeretett játszani. Ügyesen kapkodta apró kezecskéjével a röpködő kavicsokat, közben a földönlevőkkel is babrált valamit. Orákhosszat elüldögélt így a kavicsjátékot folytatva. Most csendesen aludt. Néhány hónap óta szülei éjszaka is dolgoznak. Egyszer az egyik, másszor a másik, de nagyon sokszor mind a ketten elmennek. A kilány ezt is a világ legtermészetesebb dolgának tartja. Ha apa azt mondja, menni kell, kislányom — ezi biztosan így is van, nem is iahet máskép. Egy kicsit szomorú ilyenkor, de belenyugszik. Reggel sokáig aludt, de nem olyan nyugodtan, amint azelőtt. Szokatlan volt a nagy csend, ami körülvette. Ilyenkor félálomban hallani szokta maga körül édesanyja lépteit, a tűz vidám ropogását és orrát megcsapja a rotyogó rizskása illata. 1*\ télén fölriadt. Rettenetes balsejtelem fogta el. Kétszer, háromszor végignézte a kis helyiség minden zeg-zúgát, mintha csak gonosz tréfát űzrtének véle szülei. Átszaladt a szőfnszédba Jang Hi mamáért, de az öregasszonyt sem találta sehol. — Jang Hi mama, kiáltotta bele a párás reggelbe, de választ nem kapott sehonnét. A kis Kil Ca nem tudta, mi történt az éjjel, nem tudta, hogy a gyárat, ahol szülei dolgoztak, újra szétverték az amerikai bombák és a szülők holtan feküsznek a romok alatt. Azt sem tudhatta, hogy Jang Hi mama is anyja felkutatására indult Csak valami szörnyű tragédiát érzett és nagy, szénfekete szemeiből fényes könnycseppek hulltak, mint a harmat. Azután megindult a város felé. A füst és égés keserű illata ült a romok felett. Senkivel sem találkozott. A Tedong partján kettétörötl csónak hevert. A kislány világosan emlékezett rá, hogy tegnap még a vizen ringott. A gyárat kereste, ahol a szülei szoktak dolgozni, de az esztelen bombázás még jobban összekuszálta az utakat. Eltévedt. Most viszszafelé vette útját, de nem talált haza sem. Már orákhosszat járkált, de nem mert megszólítani senkit sem. Fáradt volt, éhes és szomjas, de nem hagyta abba a céltalan utat. Egy különös romhoz, hol a házból egy falrész és egy ablak maradt meg, háromszor is visszatévedt. Itt mindig megállt, mintha csodát várt volna a csodálatosan megmaradt ablaktól. Arra gondolt, hogy apja és anyja csak tréfálnak vele, ott vannak a fal mögött és egyszeresük kinéznek az ablakon. Még föl is mászott a romok közé, hogy megnézze, de nem volt ott senki. Már majdnem elhagyta minden ereje, amikor a Moranbong lábaihoz ért. Leült a márványlépcsőkre és elnyomta az álom. Egész estig aludt. Csendesen, zavartalanul, mintha otthon aludt volna a jó meleg ágyban. Itt találta a márványlépcsőn, szoknyácskája alá húzott térdekkel Kim Csöng Szu aszszony. Kim Csöng Szu alacsony, szénfekete hajú, körülbelül negyven éves asszony volt. Férjét a japánok ölték meg, három fia az amerikaiak ellen harcol. A kettes ku-ban lakott. Azért jött fel a Moránbong-hegyre, hogy egy kis rendet csináljon az emlékmű előtt. Ha volt egy szabadideje, mindig kijött, elseperte a szemetet, egy kicsit megkapálta és megöntözte a virágokat, a bokrokról virágot tépett és elhelyezte a nagy márvány virágtartóban. Most azonban mindenről megfeledkezett. Nem tudta levenni szemeit az alvó kislányról. — Han Kil Ca, mondta magában és szoknyája szélével megtörölte meleg, nedves arcát. Csak látásból ismerte a kislányt. Anyjával valamikor együtt dolgozott a szövőgyárban. Nem tudta, mi történt Han Kil Ca szüleivel, de anyai ösztöne pontosan megérezte. Koreában mostanában gyakran történik ilyesmi. Elhatározta, hogy gyermekévé fogadja a kislányt. Ilyesmi is gyakran történik Koreában. Amikor Kil Ca felébredt, már egészen sötét volt. Az új mama megfogta kezét és vezette a Moranbong-hegyröl lefelé. Mentek a kettes ku irányába. A kislány keze meleg volt és puha, apró tenyerén keresztül érezni lehetett szíve gyors lüktetését. Egész úton nem beszéltek egy szót sem. A kislány követte az erős asszonyt, érezte, hogy nagy jóság árad belőle és ösztönszerűen vonzódott a titokzatos lényhez, aki úgy jelent meg előtte, mintha meséből jött volna. Kim Csöng Szu asszony szobája földalatt volt, de a falak fehérlettek és tiszta, fehér kendővel terített asztal állt a szoba közepén. Megmosta a kislány kezét, az asztalhoz ültette. Rizskását tett eléje nagy porcellántányérban és epret egy kis tálkában. Kil Ca ujjai között gyorsan mozogtak a pálcikák, mint a kötőtűk, jó étvággyal evett. Amire elfogyasztotta az utolsó szem epret, az új mama már megvetette az ágyat. Ki Ca nem kérette magát. A nap izgalmai annyira kimerítették, hogy azonnal elaludt. Nyugodtan, egyenletesen lélegzett, az arcán boldog mosoly látszott. Annál nyugtalanabb volt az éjszakája. Éjfélkor felsírt és attól kezdve egész éjjel álmában félrebeszélt, anyját kereste. — Adjtáok vissza az anyámat, gyorsan adjátok vissza! Jaj, hová tettétek szegényt... Az ágynál álló szomszédasszonyokban forrott a bosszúvágy a barbár ellenség ellen. Kim Csöng Szu asszony megfogadta, hogy igazi hazafit nevel a kis árvából. Másnap egy kicsit javult Kil Ca egészsége. Csöng Szu asszony ruhát varrt neki és az ágya szélére terítette. A kislány boldogan mosolygott, amikor felébredt és megsimogatta az asszony csontos kezét. — Te jó vagy — mondta és újra elaludt. Csöng Szu asszony lelkét végtelen anyai szeretet öntötte el. Szegény asszony volt, de semmi áldozatot nem sajnált a kislánytól. A szomszédok is mindig segítették. Finom gombócot főzött ebédre, tudta, hogy ezt minden gyermek szereti. Kil Ca jó étvággyal megette. Már egészen jól érezte magát, de mintha félt volna az ébrenléttől, újra gyorsan az álmok világába menekült. Este, amikor felébredt, babát kapott az új mamától. A kislány boldogan forgatta apró kezecskéjében a játékbabát. Egyszer csak letette, arca elkormult és nagy, fényes könnycsepp csordult ki szeméből. — Jó néni, mondd, úgye az amerikaiak megölték apámat és anyámat? En tudom, hogy megölték, csak te nem akarod nekem megmondani. Csöng Szu asszony torkát a sírás fojtogatta, nem tudott mit válaszolni. Kiment a szobából. Nehéz napok voltak ezek. Egy hét múlva azonban minden megváltozott. A kislány vidáman és egészségesen ébredt. Csöng Szu aszszony gyorsan felöltöztette és elvitte sétálni a Moranbong-hegyre. Amikor hazafelé jöttek, a kislány hirtelen visszaemlékezett az első találkozásra, most már mindent világosan értett. Megszorította az asszony kezét és csak ennyit mondott: Te vagy az új mama! A nap melegen sütött, kis fehér rózsacsokrokhoz hasonló felhők úsztak az égen. A kis felhők mindig közelebb úsztak egymáshoz, összefogózkodtak, olyanok voltak, mintha egy láthatatlan kéz fehér rózsákból kirakta volna Korea térképét. Koreai nyelvből fordította: Sövény Aladár. A szenei járásban levő Sáp község dolgozó parasztjai már befejezték az aratást. A III. típusú EFSz tagjai azonban nemcsak az aratással, de a csépléssel is végeztek s beszolgáltatási kötelezettségüknek is eleget tettek. Búzából 150%-ra, rozsból pedig 108%-ra teljesítették kötelezettségüket az állammal szemben. A szövetkezet tagjai örömmel tesznek eleget kötelességüknek, mert olyan eredményeket értek el a búzából, amire eddig nem volt példa. Majdnem 13 ha területen, ahol keresztsoros vetéses búzájuk volt, 35 mázsát értek el ha-onként — a többi búzából pedig —, ahol nem alkalmaztak keresztsoros vetést, — átlag 25 q-ás termést értek csak el. Ez világosan bizonyítja, hogy a 13 ha-nyi területen 65 A galántai járás versenyzászló győztese a kosúti állami birtok A kosúti határban élénk munka folyik. Az állami birtok dolgozói szocialista munkaversenyben vannak a járás összes birtokaival. Az aratási munkáknál, kimagasló munkaeredményeikért vándorzászlót kaptak a járás tói. Most tehát a cséplési munkák elvégzésénél minden erejüket arra kell összpontosíta a legjobb legyen a galántai járásban, hogy a niok, hogy munkateljesítményük továbbra is versenyzászló tulajdonuk maradjon. A községből kiérve már messziről látni a megrakott kocsikat, amelyek a kévéket szállítják a cséplőgéphez. Az utcán pedig gabonával megrakott fogatokkal találkozunk, amelyeken a dolgozó nép új kenyerét szállítják a kosúti állami birtok dolgozói. A hatalmas nagy tarlóterületen, amelyen pár nappal ezelőtt még ringó kalászok voltak, most dús keresztek vannak. Ezen terület közepén folynak a cséplési munkák. A cséplőgéptől mintegy 10 méter távolságban kb. 20 méter magasságban ott lobog a jó munka győzelmének zászlója, amelyet a kosúti dolgozók jó munkaeredményükkel érdemeltek ki. A vándorzászlón arany betűkkel a következő felírást látjuk: „A galántai járás állami birtokai legjobb cséplőcsoportjának”. A versenyzászló alatt egy táblán pedig ezt olvassuk: „Elvtársak figyelem! Versenyben a vándorzászló megtartásáért és a magasabb teljesítmény eléréséért”. A jelszó alatt villámhírek vannak kifüggesztve a szocialista munkaverseny eredményeiről, járási méretben. Jobboldalon pedig egy kimutatás áll, amelyen óránként tüntetik fel az elért eredményeket a kosúti állami birtok dolgozói. Mivel két csoportban dolgoznak, a táblázatot ketté osztották, első és második csoportra. Az első csoport hajnali 4 órakor kezdi a munkát déli 12 óráig, aztán felváltja őket a második csoport, déli 12 órától este 8—9 óráig. E két csoport között heves munkaverseny folyik. Ezideig az első számú csoport vezet, amely nem egész 6 és fél óra alatt 214.80 mázsát csépelt ki. A dolgozók minden gondolata, minél több gabona kicsépelése a legrövidebb idő alatt. Jó munkájuknak megvan az eredménye, mert 6 és fél órai munka után minden dolgozó 227 koronát keresett. — Nem szeretnénk, hogy bárki is elvegye tőlünk a vándorzászlót. Mindent elkövetünk, hogy meggyorsítsuk a munka menetét és olyan eredményt érjünk el. amely által továbbra is az első helyen leszünk a galántai járásban, — mondja Kis elvtárs, az állami birtok vezetője. A cséplőgép felé haladva, 40—50 év körüli asszonykával találkoztunk. Tekintetét figyelmesen ránkszegezte, majd kis idő múlva megszólalt. — Csak nem a vándorzászlóért jöttek? — — Nem, csak megnézni, hogy mennyi-'-'a teljesítmény óránként — feleltünk ríitíso* lyogva. — Azért, mert azt nem engednénk semmi áron. — — Majd elválik — mondottuk, — hogy ők lesznek-e a járás győztesei. Maga szintén az állami birtok dolgozója? — — Én szívbeteg vagyok, nem bírok dolgozni, csak itt vagyok, mert itt érzem jól magam. Különben a férjem az állami birtok dolgozója, azért engem is érdekel a vándorzászló sorsa. Nagy szégyen lenne ránk, ha át kellene adni tnás falunak, — fejezi be Bartos néni. Az állami gazdaság dolgozói valóban szívvel-lélekkel dolgoznak Egymásután nyeli el a gép a kévéket és gyorsan telnek a zsákok a gyönyörű élettel. Ugyeskezű dolgozók a mázsáról leszedik a zsákokat és fürge léptekkel viszik a kocsikra, hogy azt az állam magtárába szállítsák. Van olyan idő amikor óránként 41.80 mázsa árpát csépelnek ki. Jó munkájuk az elért eredményeken látszik. A tavaszi árpánál pl. 35 mázsás, a búzánál pedig 25 mázsa hektárhozamot értek el. Ezek a terméseredmények kell, hogy a jövőben mégj óbb munkára serkentsék az állami birtok dolgozóit. —pe— q-val nagyobb termést értek el, mintha reqdes vetést alkalmaztak volna. A szövetkezet tagjai ezen a sikeren felbuzdulva elhatározták, hogy a jövőben még behatóbban alkalmazzák az agrotechnikai intézkedéseket s így az összes gabonájukat keresztsoros vetési eljárás szerint vetik el, a talajt pedig minél jobban előkészítik s így bevezetésképpen az aratás után nyomban végeztek a tarlóhántással. A szövetkezeti tagok nagy örömük mellett őszinte köszönetüket fejezik ki az Iskolaügyi Megbízott Hivatalnak, mint védnökséget vállalt üzemnek, mivel több munkaerővel segítette őket a cséplésnél. A védnökséget vállalt üzem minden egyes tagja olyan kiváló munkát nyújtott, mintha mindig földműves munkát végzett volna. A sápi EFSz 150°|o-baii teljesítette búzából a beszolgáltatást Szabad Földműves a Földművelésügyi Megbízotti Hivatal hetilapja. — Kiadóhivatal: Bratislava, Krízková 7. — Telefon: 332-99. — Szerkesztőség: Bratislava. Krízková 7. — Telefon: 243-46. — Főszerkesztő: Major Sándor. — Kiadja az „Óráé” lap- és könyvkiadó vállalat — Nyomja: Concordia nyomda Bratislava, Ul. Nár. povstanie 41. — Irányító postahivatal: Bratislava 2. — Előfizetés egy évre: 100.— Kés, félévre 50.— Kés. — A lap felmondható minden év végén ofct elsejéig. — E ng. sz. PIO 566/52. IV 2.
