Szabad Földműves, 1952. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)

1952-07-27 / 30. szám

1952. Július 27. A viasztcrmclés emelése (Folytatás a múlt számunkból) Dolgozóink ellátásának biztosításáért A rajállapotba való helyezést a kö­vetkező módon foganosítom. Szétvá­lasztom a családot, kikeresem az anyát, a kaptárból az összes rámát a bakra te­szem. Az így kiürített kaptárt felszere­lem a fent leírt szalagokkal ellátott ke­retekkel. Ezekre rásöpröm a méheket a rámákról, amelyek a bakon vannak, közben vigyázok az anyára. Ha mind lesöpörtem, a kaptárt betakarom és be­zárom. A felmaradt rámákat a méz­­kamrába helyezem annak a méhségnek, amelyet a mézkamrába határoztam tenni. így járok el sorjában, egészen a munka befejezéséig. Azokat a méhe­ket, amelyeket az új rámákra sepertem s a fiasítóban hagytam, esténként 1-1.5 1 adaggal etetem. Ha a következő na­pokban jó az időjárás és a serkentő hordás folytatódik, nem kell tovább etetnem. Egy hét alatt kiépítik a fiasír tót és befiasítják. Éspedig azért van kiépítve, mivel a kaptárban, nagy tö­meg fiatal 16—20 napos méh van, ame­lyek viaszmirigye működésben van. A méhség hordásra készen vár, mivel a méh törvényre való tekintettel 40 na­pig jól előkészítettem őket. 7 nap múl­va ezt megismétlem a méhek másik fe­lével, miközben a mézelő kereteket visszaadom az eredeti családnak (mé­hek nélkül). Az utolsó beavatkozástól egy hétre főhordásra számítok, a mé­hek el vannak rá készítve, közben már újra kiépített fiasítóban vannak. Az átlag közepes család helyes eljárás mellett a nyári időszakban fokozatosan kiépít 15, sőt több ilyen lépet is, anél­kül, hogy a mézhozam csökkenne, ellen­kezőleg, ezáltal csak nyerhetünk, mi­vel a család erős lesz, tele életkedvvel, egészséggel. Ne feledkezzünk meg, hogy a méheknek ki kell elégíteniük természetes építő ösztönüket, adjunk tehát nekik erre minéj több alkalmat. Az így nyert viaszt gondozzuk, ne engedjük elpusztítani a molyokkal, Gyüjtsünk össze minden viaszmorzsát, segítsünk és tanítsuk helyes méhészke­désre azokat, akik elmaradtak vagy kezdők, hogy hazánk szebb és jobb jö­vőjének mi is tevékeny építőivé vál­hassunk. Ajánlatos előbb a kereteket a bakra rakni, esetleg az üres kaptárba, hogy teleszívhassák magukat, szelidebbek lesznek, — ez azonban nem feltétlenül szükséges. Ha már a tervezett kaptá­­rakból lesepertük és a kellő súlyt elér­tük, kivesszük a tölcsért, előbb azon­ban kissé földhöz ütjük a kaptárt, hogy a méhek az aljára essenek, jól befüs­tölünk, újból megdöngetjük s a már elkészített anyát az etető nyíláson át bedobjuk. Újból füstölünk, döngetünk s a nyílásba az etető alá bádog tányért helyezünk. A méheket levisszük a pin­cébe s ha ez nincs, elég egy hűvös kamra vagy egy hűvös, sötét pajta is. Ezt a folyamatot délre elvégezzük, ha azonban csak délben kezdtük, akkor kb. 15—16 órakor végzünk. A kisze­dett mézet estig kényelmesen kiperget­hessük. ha segítség nélkül dolgozunk is, addig a raj közösséggé kollektívvé válik. Ha segítséggel dolgozunk, ter­mészetesen több kaptárból szedhetjük ki és több rajt csinálhatunk egy nap alatt. Mivel csak egy rajládikánk van, a többi rajokat már üres kaptárakba seperjük (a fentemlített módon előké­szítve). Erre a célra igen alkalmasak a régi normalizált kaptárak, amelyek tetején a nyílás dróthálóval és szalma gyékénnyel van fedve. Táplálékul fe­dett mézet használunk, melyet meleg vízbe áztatunk és cukorral édesítünk. Az ilymódon táplált méhek gyorsabban építenek. Este, mikor már a méhek nem röp­ködnek, a lépekkel ellátott, előkészí­tett kaptárt a földre helyezzük, (leg­jobb az udvaron, messze a méhestől). A kaptár elé lepedőt terítünk és rá­szórjuk a méheket. Ezek szépen bevo­nulnak a kaptárba. S az anya-tündöklő bélyegével közöttük világít, mint a nap, méltóságteljesen vonul új ottho­nába. Ha meleg az éjszaka és nagy a méh tömeg, továbbá szűk a röpnyílás, sokan a kaptárra vagy eléje teleped­nek. Ezeket cigaretta füsttel behajtjuk, hogy a kaptárt a helyére tehessük. Ha ez nem sikerülne, reggelig ott hagyjuk őket, s kora reggel tesszük helyre. Az ennivalót este tesszük be nekik, külö­nösen kezdőknek nem ajánlatos a nap­pali etetés. Mi a különbség az eddig csinált sep­­rett rajok és az expressz között? Három dolog: időmegtakarítás, azért expressz, anyag megtakarítás, — viasz —, az anya termelésének, a peték pusztításának megakadályozása. Eddig a gyakorlatban és a méhészeti kurzu­sokon is a méhség két-három napos fogságban tartását alkalmazták, csak azután tették a helyére. Az ilyen hosz-Kormányunk ez év május 27-én tar­tott ülésén Felvásárlási minisztériumot létesített. A felvásárlás miniszterévé Krosnár József lett kinevezve. A mi­nisztérium hatáskörébe tartozik a me­zőgazdasági termékek felvásárlásának sikeres megvalósítása, továbbá a be­szolgál tatási kötelezettségek idejében való teljesítése az állammal szemben. A felvásárlási minisztérium irányítja és szervezi az állami és szövetkezeti szervek által az összes mezőgazdasági termékek felvásárlását, éspedig oly mó­don, hogy bebiztosítja a lakosság élel­mezését, ellátását, továbbá a nyers­anyag alap kiszélesítését az ipar szá­mára. A Felvásárlási minisztérium fel­adatait vagy közvetlenül vagy szervei által hajtja végre. Szlovenszkón hiva­talt létesítettek a Felvásárlási Minisz­térium Meghatalmazottja néven, amely szervezi és irányítja a mezőgazdasági termékek felvásárlását Szlovenszkón. A szlovenszkói meghatalmazott Tokár József elvtárs. A Felvásárlási miniszté­rium és Szlovenszkón a Felvásárlási Meghatalmazott hivatal a kerületi és járási (tanácsok) testület segítségével irányítja és szervezi a felvásárlást. A Felvásárlási minisztérium megha­talmazottjai működésükben függetle­nek a Nemzeti Bizottságoktól, azonban számítanak segítségükre és kölcsönö­sen együttműködnek. Krosnár minisz­ter a nyitrai kerület felvásárlási mun­katársai aktíváján július 12-én azt mondta, hogy a minisztérium megha­talmazottja ügymeneteiben ugyan füg­getlen a Nemzeti Bizottságoktól, azon­ban köteles velük szorosan együttmű­ködni. Mivel a Felvásárlási minisztérium meghatalmazottjai közbenjárásával irá­nyítja és szervezi az összes mezőgazda­­sági termékek felvásárlását, fontos, hogy a fogyasztási szövetkezetek, me­lyek a szerződésbeli és szerződésen fe­lüli tojás vagy más szerződésen felüli mezőgazdasági terméktöbblet felvásár­lását végzik, szintén szoros összekötte­tésben és együttműködésben legyenek a Felvásárlási minisztérium meghatal­mazottjaival. Amint a Szlovákiai Szö­vetkezeti Tanácsa, amely a fogyasztási szövetkezetek által végzi a mezőgazda­­sági termékek felvásárlását Szlovensz­­kón, a Felvásárlási minisztérium meg­hatalmazott hivatalának közvetlen ve­zetésével, a Kerületi Szövetkezeti Ta­nácsok ugyanúgy kerületi méretben vezetik és szervezik az együttműködést szú ideig tartó fogságban tartást nem tarthatjuk helyesnek a következő okok miatt: 1. a méhek 2—3 nap alatt nagy darab lépet építenek s ez fölösleges, mert ezeket úgyis a sonkolyo közé a viasz olvasztóba dobjuk s 13—18 napos méheink így fölöslegesen koptatják viaszmirigyeiket. 2. az anya ezt a „vad­­építményt“ bepetézi, azonban fárado­zása hiábavaló, mert a viasz olvasztó­ban minden tönkremegy, mintha nem az élet, hanem a halál csírái lennének. Miért tűrj ük továbbra is ezeket a veszteségeket? Talán azért, hogy né­hány méh a rajból el röppenjen. Az előbb említettük, hogy a seprett rajba 4—5 kg méhet is leseprünk. Ebből a mennyiségből egy kg öreg méh is elre­pülhet, még mindig marad 4 kg értékes etető és építő, jövendő röp, dolgozó­­méh, ami nemcsak egy, de két rajnak is elegendő. Képzeljünk el 4 kg-os ter­mészetes rajt, ezt a szomszéd méhészek is megirigyelnék. Hordás után seprűnk s az „öreg nénikre“ nincs szükségünk, csak a fiatalok terhére vannak és kész­letet fogyasztanak. Hordani már nem tudnak, mert nincs mit, építeni meg már nem bírnak. Haladó világunkban, mikor minden perc drága, ezt a fent leírt módot ajánljuk, melyet tapasztalt méhészünk már évek óta sikeresen alkalmaz. a Felvásárlási minisztérium kerületi meghatalmazott karának közvetlen irá­nyításával. A Járási Fogyasztási Szövetkezet bármely mezőgazdasági termék felvá­sárlását pontosan a SzSzT és a KSzT utasításai alapján végzi, az illetékes járás járási meghatalmazott karának közvetlen vezetésével és közreműködé­sével, — ott, hol a JFSz a felvásárlást eszközli. A JFSz felvásárlóit, továbbá az elárusítóhelyek vezetőit ki kell ok­tatni, hogy munkájukat az illetékes járásban lévő Felvásárlási miniszté­rium járási meghatalmazottjával köz­vetlen, szoros együttműködésben vé­gezzék, — amely felvásárlási kerületbe tartozik az illető község. Tudomásul kell venni, hogy a Felvásárlási minisz­térium meghatalmazottja a HNB köz­reműködésével felvásárlási tervet ké­szít és joga van közbelépni — a szerve­zett felvásárlási szabályok megsértése esetén s joga van intézkedéseket tenni a felelős munkatársak ellen, akik az ellenőrzést azzal zavarják, hogy nem tesznek idejében jelentést az illetékes járásból a beszolgál tatók kötelezettség teljesítéséről. Ez azt jelenti, hogy pon­tos nyilvántartást kell vezetni a felvá­sárlásról és a felvásárlás jelentési ha­táridejét pontosan betartani. Ezért a JFSz-ek pontosan betartják a SzSzT és a KSzT utasításait, — bármely mező­gazdasági termék felvásárlásánál — különösen a felvásárlás lefolyásáról szóló jelentések ellenőrzésénél — a meghatalmazott által. A fogyasztási szövetkezetek felvásárlóinak a Felvá­sárlási minisztérium meghatalmazott­jának együttműködésénél nem szabad abba a 'hibába esni, hogy lekicsinyle­­nék a nemzeti bizottságoknál való együttműködést. A nemzeti bizottsá­gokkal való együttműködés továbbra is szükséges és a felvásárlás teljesítésénél a JFSz-ek felvásárlói továbbra is igénybe veszik a nemzeti bizottságok segítségét, A mezőgazdasági termékek felvásárlásával megbízott JFSz-ek együttműködése a Felvásárlási minisz­térium meghatalmazottjával, támogat­va a népi népigazgatás részéről is, segít kiküszöbölni az eddig előfordult hiá­nyosságokat a szerződéses és szerződé­sen felüli mezőgazdasági termékek fel­vásárlásánál, ha ezt az együttműködést úgy fogják fel, amint azt Krosnár elv­társ Nyitrán kifejtette: „Közös célunk — dolgozóink ellátá­sának bebiztosítása“. Ha valaki mégis sajnálná ezeket az öreg „méhnénikéket“, azoknak a kö­vetkező módszert ajánljuk: Mindent úgy csinálunk mint előbb, csak a méheket nem hagyjuk három napig az üres kaptárban, hanem mind­járt, még az este a fent leírt módon a kaptárba rakott műlépekre helyezzük őket. Reggel aztán nem a helyére, de a pincébe helyezzük a kaptárt. A röp­­nyílást behálózzuk s a tetőn szintén 30—40 cm széles szellőztető hálónak kell lenni. Míg fogságban vannak ál­landóan etetni kell őket. 2—3 nap alatt az így bebörtönzött méhek kiépítik az egész fiasítót és két három keretet be­­fiasítanak. Semmi se ment kárba, öröm nézni ezt a gyönyörű, hófehér munkát. Próbáljátok ki ezt a módszert is! Általánosan bevált gyakorlati isme­retek. Gyakran hallottuk már a kisebb­­nagyobb szakemberektől, hogy az anyát a seprett raj eladásánál kalitkába te­szik. Eddigi tapasztalataink szerint ez fölösleges és babra munka. Miért? Évek hosszú során át csináltam és most is azt teszem, hogy az anyát elsőnek do­bom a rajládikába s utána seprem a saját és a különböző kaptárak méheit. Eddig még nem történt meg, hogy a megtermékenyült anyát megölték vol­na. (Folytatjuk) 7 Seprett raj — expressz A seprett raj nem természetes raj, hanem mint ahogy a neve is mutatja: több családtól seperjük össze. S azért expressz, mert gyorsan végezzük. Mikor csináljuk ezt? Feltétlenül a főhordás után, legal­kalmasabb a méz elszedésénél. Ezzel háromféle munkát végzünk egyszerre: méz elszedést, mézkamra kiürítést, to­vábbá rajgyarapodást. Főhordás előtt csak abban az esetben, ha a családok kis kaptárakban vannak, rossz szellőz­tetéssel s ezáltal nem tudnák kellőkép­­♦pen kihasználni a föh'ordást. Mire van ehhez szükségünk? Semmi különösre, csak arra, aminek minden méhésznek kell, hogy legyen. 1. Raj szállító ládikára esetleg üres kaptár, melynek röpnyílását hálóval elzárjuk, a fedelén a deszkatető helyett 20—20 cm szélességben organtín háló szellőztetésre s további tetődeszka ete­tő nyílással. A seprés előtt mérjük meg a kaptárt, hogy a lesepert mehek sú­lyát pontosan megállapíthassuk. A ta­rát feljegyezzük a rajládikára, kaptár­ra. 2. Simítóra ez egy k. b. % m átmé­rőjű bádog tölcsér, mely a fedél etető­nyílásába illeszthető. Ha nincs tölcsé­rünk, helyettesíthetjük két egymásra állított mézkamrával, ilyenkor azonban a kaptár tetején nyílást hagyunk, — 10—15 cm szélességben •— melyen át a méhek behullanak a kaptárba. Itt az az előny, hogy a keretet nem kell a ke­zünkben tartani, hanem nyugodtan fel­akaszthatjuk a felső mézkamrába, a méheket leseperjük, csak a tetőn össze­gyűlt csomókat dobjuk le néha a sep­rővel a nyíláson át a kaptár aljába. 3. Megtermékenyült tartalék anyára. 4. Méhész pipára, esetleg füstölőre. 5. Toliseprőre, méhseprőkefére. Hogyan csináljuk ezt? Ha ezt mind elkészítettük, az egyes kaptárakból kiszedjük a lépeket. Előbb azonban betervezzük, hogy hány sep­rett rajt készítünk, vagyis elosztom a méhcsaládok számát a tervezett seprett raj számával s a végösszeg megmutat­ja, hány mézkamrából kell leseper­nünk egy seprett rajt. Ha egy seprett rajra csak 4—5 kaptár esik, akkor 4 mézkamráról seperjük le az összes mé­heket — ha 10 kaptár esik egy seprett rajra, akkor elegendő egy mézkamrá­ból 3—4 keretről leseperni a rajládiká­ba s különböző korú méhekből álló 4—5 kg seprett rajt nyerünk. A füsttel* ne takarékoskodjunk. A kaptár kinyitásánál is fújjunk nekik egy kicsit. Alapos füst-felhőt akkor fújjunk, ha a rajládikába a további kaptárból seperjük a „foglyokat".

Next

/
Thumbnails
Contents