Szabad Földműves, 1952. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)

1952-07-06 / 27. szám

4 1952. július 6. Pereszlény község kis- és középgazdái a gabona több mint 50°|o-át takarítják be közösen Pártunk felhívása a közös aratás megszervezésére, gabonatermésünk idő­ben és veszteségnélkül való betakarítására, nagy visszhangot keltett dolgozó parasztságunk között. Országszerte készülnek falvaink. hogy az ezévi nagy békearatás jelentőségéhez képest, követve Pártunk és Kormányunk határoza­tait, minden számbavehető erő igénybevételevei és tervszerű elosztásával pél­dásan takarítsuk be munkánk gyümölcsét és az aratási munkálatok agrotech­nikai határidőben való elvégzésével megteremtsük a jövő évi gazdag termés alapjait. v Az ipolysági járás Pártvezetősége és Nemzeti Bizottsága minden segítséget megad ahhoz, hogy az EFSz-eken kí­vülálló, egyénileg dolgozó parasztság­nak megkönnyítse a betakarítással kapcsolatos munkák időben való elvég­zéséhez szükséges közös aratás meg­szervezését. A járás vezető szövetkezetei, ahol már a nagy táblákon való aratás lehe­tővé teszi a nagyteljesítményű kom­bájnok gazdaságos kihasználását, mint Ipolyvisk, Szécsényke. Nyék, ott már szövetkezeti dolgozóink kóstolót kap­nak a kommunizmus felé haladó szov­jet kolhozparasztság felszabadult életé­ből. Dolgozó parasztságunk ezen keresztül még jobban megérti, mit jelent országunk iparosítása, a ne­hézipar kiépítése, a mezőgazdaság és parasztságunk szempontjából. Nehéz­iparunk kiépítése teszi lehetővé igazán a falvak dolgozóinak, kis- és középgaz­dáinak felszabadítását az évszázados elavult termelési módszerekkel együtt­járó robottól és gürcöléstől. Mezőgazdaságunk szocialista megala­pozásával, az új termelési módszerek alkalmazásával, megteremtődnek az ál­landó emelkedő hektárhozamok lehe­tőségei, az állatok hasznosságának fo­kozása és ezen keresztül a jómódú és boldog parasztság. Kiváncsiak voltunk, hogy élnek az egyénileg dolgozó kis- és középgaz­dáink azokkal a lehetőségekkel, ame­lyet Pártunk és Kormányunk határo­zatai jelentenek számukra, hogvan biz­tosítják a nehéz aratási munkák közös elvégzésével, a gabona időbeni és vesz­teségnélküli betakarítását, abban az egynéhány községben, ahol még nincs EFSz. Ilyen községek Ipolyság, Peresz­lény, Gyerk, Tesmag. Dolgozóink ke­nyerének biztosításáért folyó harcban súlyos felelősség terheli ezen községek parasztságát, mert a birtokukban lévő jobb minőségű föld termése, a hektár­hozam, igen messze elmaradt a járás rosszabb minőségű földjein gazdálkodó EFSz-ek termelése mögött. Az ipolyságj járás EFSz-ei a múlt évben, csaknem három-négy mázsával nagyobb terméseredményt értek el hektáronként, mint az egyéni­leg gazdálkodók. Ha csak a Pereszlény község 600 hektár földterüle'' n gaz­dálkodó földműveseket vesszük tekin­tetbe, megállapíthatjuk, hogy az ala­csony termelékenységű magángazdál­kodás által, 1.800—2.400 mázsa gabo­nával termeltek kevesebbet, mint szö­vetkezeteink. Ebből látjuk, hogy ha nem is számítjuk az állataink hasznos­ságában ért károsodást, ezzel Peresz­lény község parasztságát és vele együtt népgazdaságunkat is óriási kár érte. A régi rosszhoz való görcsös ragasz­kodás káros következményeit itt már érzi a község parasztsága is és keresi, habár tapogatózva is, a kivezető utat a nagyobb termés eléréséhez. Az emlí­tett községekben élénk viták mellett készülnek a közös aratási és cséplési munkák elvégzésére. Pereszlényben több mint 202 hektár ga bona termését aratják le ebben az évben közösen, a gépek segítségével egyénileg dolgozó parasztjaink. Ez a község vető-terüle­tének 50%-át teszi ki. Eddig három arató csoportot sikerült megszervez­niük, amelyekhez naponta újabb je­lentkezők csatlakoznak Az első cso­portba tartoznak a 10—15 hektárig ter­jedő gazdálkodók. Ez a csoport össze­sen ötven hektárt arat le. Csoportveze­tőjük C i n t u 1 a Gyula, 14 hektáros gazdálkodó. A második csoportba az 5—10 hektáros gazdák szervezkedtek, összesen 15-en. Learatandó területük 60 ha-t tesz ki, vezetőjük Bállá Já­nos, 10 hektáros gazda. A harmadik csoportban a 2—5 hektárig terjedő kis­parasztok, összesen 6-an csoportosul­tak, földterületük összesen 12 hektárt tesz ki, vezetőjük Gazda Ferenc, 4 ha-os kisgazda. Minden csoport egy-egy önkötözővel rendelkezik, amely nappal arat, éjjel pedig a tarlóhántást végzi. A gabona hordása, cséplése szintén közösen tör­ténik. A HNB kezelésében álló 280 hektár gazdátlan területen 80 hektár vetés van. Ezt a Párt és a HNB tagjai, a község idősebb nyugdíjasaival ugyan­csak csoportba szervezve aratják le, hogy így minden betakarítással kap­csolatos munkát a Párt és a Kormány­­határozatok alapján, kellő időben elvé­gezzenek. M. Védjük meg termésünket a tűzvésztől Mezőgazdasági termelésünk ötéves tervünk fontos része és nagy jelentőséggel bír dol­gozó népünk életszínvonalának illetően. Ezért termésünk minden kártól való megvédé­sére fordítsunk kellő figyelmet Ezévi termésünk megvédése ötéves tervünk magasabb feladatai teljesítésének egyik feltétele, mert míg termésünket a fejlődés időszakában egé­szen a beérésig védelmeznünk kell az időjárás kilengéseivel szemben, a megérett gabonát időben kell betakarítanunk és védelmeznünk kell az ellenséggel szemben. Hiszen a száraz gabona akár gyökéren, vagy keresztbe rakva jó alkalmat nyújt a kártevőknek és a szabotálóknak gaztetteik végrehajtásához. Mindannyiunknak igyekez­nünk kell meggátolni, hogy az osztályellenség kárt ne okozhasson munkánk gyümölcsében. Éppenolyan határozottsággal kell harcolnunk a hanyagság és a nemtörődömség ellen is. Szükséges figyelmet kell szentelnünk a va­sútvonalak mentén terülő gabonaterületek vé­delmére is, amelyek állandóan veszélyeztetve vannak a mozdony kipattanó szikrái által. A vasút illetékes szervei a legmesszebbmenő in­tézkedéseket foganasították a tűzveszély csök­kentésére. A fűtőházak személyzete megfele­lően ki lesz oktatva a géppark helyes karban­tartásáról, hogy a mozdony szikraszórását le­csökkentsék. Ezért a mozdonyok az aratás ideje alatt jobb minőségű szénnel lesznek el­látva, míg a vasút állandó őrjáratokat létesít a vasútvonal mentén az aratás idején. A va­súti rádió pedig minduntalan figyelemeztetni fogja az utazó közönséget, hogy semmi gyú­lékony anyagot ne dobáljanak ki a vonatból, mint pl. égő cigarettavégeket stb. Tudomásul kell azonban vennünk hogy a vasút legala­posabb intézkedései mellett sem lehet teljes mértékben megakadályozni a szikraszórást, azért földműveseinknek minden igyekezetük­kel azon kell lenni, hogy az érett gabonát a vasút közelében minél hamarább betakarítsuk és a tarlót felszántsák. Legcélszerűbb, ha a lekaszált gabonát a vasút közeléből nyomban elszállítják. A vasút közelében levő keresztek mellett mintegy 5 méter távolságra legkeve­sebb 1 méter szélességű védősávokat kell fel­szántani. a legveszélyesebb helyeken pédig ellenőrző őrjáratot kell szervezni. Ezek az őr­járatok figyelni fogják a gyanús elemeket és közbelépésükkel vagy időben végrehajtott ria­dóval meg kell gátolniok a tűzvész keletkezé­sét, vagy annak elterjedését. A tudás a termelés alapja A kultúr otthonok megszervezése nagy for­dulatot jelent a falusi dolgozók kulturális éle­tében. Soha nem volt, ami ehhez hasonló szolgálatot tett volna a közművelődés terén. Már a szovjet tapasztalatokból okulva is lát­juk, hogy mennyire fontos az, hogy miképpen és milyen rövid idő alatt sajátítja el a dolgo­zó nép a szocialista kultúrát, azonban ugyan­olyan fontos az is, hogy miképpen érvényesí­ti tudását a termelésben, mert csak tettekből lehet felmérni valaki tudásának értékét. Elgondolhatjuk mit jelent a jó könyv a fa­luban. Régen az urak azt mondták, hogy o könyv nem való a paraszt kezébe. Ma pedig az ellenkezője lett bebizonyítva Igenis való, mert ugyan olyan fontos a termeléshez, mint a jó kasza vagy a vetőgép. Például a bélai szövetkezetben az állatgondozók nagy ered­ményeket értek el, különösen a fejesnél. Tel­jes mértékben érvényre juttatták Malinyino­­vá módszereit. A brigád minden tagja saját­jának érzi a szövetkezetei. Megkérdeztem, mi­képpen tudták elérni eredményeiket, azt a vá­laszt kaptam, hogy sokat tanultak, a könyv­tárban minden állattenyésztéssel foglalkozó könyvet áttanulmányoztak. Tudásukat pedig, mellet a könyvekből szereztek, érvényesítet­ték a gyakorlatban. Ugyanez a helyzet Búcson is. A sok kötetet kitevő szövetkezeti könyvtár teljesen ki van használva. Ügy politikai, mint szervezési vagy mezőgazdasági szakkérdések­nél mindig segítségükre van a könyv és érvé­nyesítik az ebből merített tudásukat a gya­korlatban is. A bélai és a bácsi szövetkezetek nagyon jól működnek. Tehát látjuk, hogy ott. ahol a lakosság sokat ad a tanulásra, művelő­désre, ott párhuzamosan az életszínvonal is emelkedik. Sokszelőcén gyapottal is kísérte feznek micsuríni módszerek szerint. Ezzé szemben Muzslán nemrég azon vitatkoztak hogy a gabonavetésnél a normális vetési mód­szer vagy r keresztsoros vetési mód alkalma­zása jobb-e. Pedig már ezerszer be van bizo­nyítva, hogy az utóbbi a jobb. Ez azt bizo­nyítja, hogy Muzslán a régi módszerekkel akarnak újat építeni és emiatt a munka is fáradságosabb és nehezebben is haladnak elő­re. Viszont Sokszelőcén jó szövetkezet van. Persze Muzslán nem törődnek annyit a nép­neveléssel, különösen az ifjúság nevelésével, mint Bélán, Búcson, vagy Sokszelőcén. Ezért itt nehezebben megy a haladás s a dolgozók­nak anyagi hátránya is van emiatt, pedig a lehetőség itt is megvan mindenre. Tehát el­vitathatatlan, hogy azok a dolgozók, akik töb­bet tanulnak, jobban és többet tudnak termel­ni a szövetkezeteken belül is. A kultúrottho­­nok pedig a dolgozók kultúr színvonalát hatá­rozottan emelik. Tehát a dolgozók előtt ezek­ből a rövid tényekből kiviláglik a kultúrott­hon fontossága. Ezért kormányunk nagy szolgálatot tett akkor a dolgozóknak, mikor elhatározta, hogy kultúrotthont kell létesíteni minden faluban. A népi szervek, a dolgozók segítségével már hozzá is láttak ennek a meg­valósításához. Ennek eredményeként már sok faluban siker koronázza a kultúr otthonok jó működését. Természetesen a szövetkezetek vezetőségének és a legöntudatosabb tagoknak is aktívan be kell kapcsolódni a népnevelés munkájába. Nem helyes, ha az EFSz-ek ve­zetői egyénileg talán képezik magukat, ezzel gazdasági szaktudásukat emelik, de nem tö­rődnek a tagság szélesebb rétegének tovább­fejlődésével. Mert ha a vezetőség a faluban mint egyik legbefolyásosabb tényező nem se­gíti elő a kultúrmüködést, akkor ugyanolyan kárt tesz a közönségnek, mintha rosszul vetné ti a gabonát. Ezen a téren még sokszor talál n->.vv.i- hibákkal, de legfőbb kötelességünk V •: -két áthidaljuk. Továbbá fontos, hogi ■•Itúrotthon vezetője olyan egyén legyen ■ki valóban szívén viseli a dolgozók kulturá­lis ügyét. Zselízen az otthon vezetőnője két gyermekes anya. Kezdetben nem is nagyon értett ahhoz, miképpen kell vezetni a kultúr­otthont, de az akarat megvolt benne és egy hónap alatt szinte csodákat művelt. Dacára a nyári munka időnes kiváltotta az érdeklődést az olvasás iránt. Ma már sok állandó olvasó van, a szórakozó helyiség pedig ifjúnak és öregnek legkedvesebb tartózkodási helye a községben. Tehát ez is bizonyíték, hogy a dol­gozók nem állnak félre a jobb módszerekkel történő több termeléstől és a tudományok el­sajátításától sem. Azonban ennek ellenérre is vannak hiányok. A legtöbb községben még nem működik a kultúrotthon. Ilyen helyeken a helyi hatóságoknak és a tömegszervezetek helyi vezetőinek kell azt működésre készíteni. Sok községben helyiség hiánya okozza azt, hogy még nincs megszervezve, pedig a kulá­­koknál biztos van sok kihasználatlan helyi­ség, csak azt bátran igénybe kell venni, mert ezzel is a nép ügyét szolgáljuk. A reakció di­csőíti a régi világ maradiságát. így akar ha­tással lenni a mai kor embereire, hogy vissza­tartsa a fejlődéstől. De ez már nem sikerül, mert a dolgozó nép öntudata túlnőtte a régi világ sirató it. Ellenkezőleg, még a nagy nyári munkaidő sem akadályozza dolgozó népünk kultúrténykedését. Példa erre Kálna és Tar­­doskedd községek CSEMADOK helyi csoport­jai is. Ezek fejtik ki a többi helyicsoportok mellett a legnagyobb kultúrténykedést. Még a kultúrbrigádokkal is meglátogattak több községet. » A kultúr otthonokban hozzájuthatunk külön­böző szovjet folyóiratokhoz is. Ezekből sokat tanulhatunk. Belőlük közvetlenül megismer­hetjük a szovjet ember életét. Természetesen vágyat érzünk ahhoz, hogy mi is hasonlóan élhessünk. Hogy elérhessük a szovjet ember •letszínvonalát, termelési lehetőségeink mel­­ett ki kell használnunk a kulturális lehetősé­­<eket is. Mert ma már tudomány nélkül nem ehet termelni, termelés nélkül pedig nem melkedik az életszínvonal. Bagota István Az ipolynyéki állami gazdaság dolgozóinak versenyk hívása Mi, az ipolysági állami birtokok ipolynyéki gazdaságának dolgozói tu­datában vagyunk annak, hogy az ezévi békearatás sikeres elvégzése súlyos csapás a háborús uszító imperialisták számára. Ezért mai gyűlésünkön szo­cialista kötelezettségvállalást fogad­tunk, hogy az aratási és cséplési mun­kálatokat időben és veszteség nélkül, jól elvégezzük. Az aratási és cséplési munkálatok példás elvégzésében ver­senyre hivjuk az ipolysági állami bir­tokok felsőtúri gazdaságának dolgozóit: 1. Mindennemű aratási és cséplési munkálatot jól és az agrotechnikai ha­táridőben végezzünk el Kötelezzük magunkat, hogy a tervezett 9 nap he­lyett, 8 nap alatt végezzük el az ara­tást, amit a gépek jó kihasználásával, valamint a jó munkabeosztással aka­runk elérni. 2. Az aratási és cséplési munkálatok­ra előirányzott összeget, azaz 84.826 koronát leszállítjuk 83.199 koronára, amiáltal 1.627 koronát akarunk megta­karítani. 3. A cséplés lefolyása 14 napra lett tervezve gazdaságunkban s ezen mun­kanapokat helves szétirással 12 napra csökkentjük. Ezt a szovjet sztahanovis­ta, Bregvuka elvtárs módszere szerint kívánjuk elérni. A cséplés kezdete reg­gel 5 óra, reggeli ideje 8—8.30, ebéd­idő 12—13 óra. a munka este 20 óráig tart. A szünetekben a géneket kitisztít­ják és megolajozzák. A cséplődobra a gabona két oldalról lesz feladogatva. Ezen módszerrel megtakarítunk két napot. Az aratásj és cséplési munkák kiér­tékelése minden szombaton este az osz­tagok részvételével fog történni. Az osztások legkiválóbb dolgozói a mun­kájuk szerint lesznek jutalmazva és kitüntetve. A tartós békéért! Szolcsianszky a gazdaság vezetője Kulifaj A ROH üzemi b. t. Benko. Komnan csoportvezetők 5si Kelemen, Halkó, Klarsó, Stasztny. Bojtos. Csáky a növénytermelés osztagvezetői Hogyan kell elvégezni a beteróz kukorica kaszlrációját Ahhoz, hogy nagyobb mennyiségű mezőgazdasági termékeket tudjunk termeszteni, elsősorban jóminőségű ve­tőmag kitermesztésére van szükség. Többek között így van ez a heterózis kukorica vetőmagjával is, ezért állami birtokaink és EFSz-eink ebben az esz­tendőben nagyobb mennvisóerben ter­mesztenek heterózis kukor-' '+. Az el­következendő napokban ezer a téren nagy feladatok előtt állanak, amelvek­­nek megoldásától függ a jó vetőmag kitermelése. Ez annyit jelent, hogy az egyéb agrotechnikai intézkedések mel­lett idejében el kell végezniök az anya­sorokban lévő kukorica virágjainak ki­tépését. Nézzük csak meg, hogyan kell e munkálatoknál eljárni? A virág kitépé­sét a kukoricacsövek vetése idején kell elvégeznünk, még, a virág beoorzása előtt. Balkézzel megfogjuk a kukorica­szárat a felső levelek alatt, míg jobb kézzé] csavaró mozdulattal kihúzzuk a virágot a szárból Nagy gondot kell fordítanunk arra, hogy a virág tépése közben ne szakítsuk ki a leveleket. A virág késsel való levágása, vagy egy­szerűen letörése egyenesen káros, mert ezáltal a levelek egy része is letörik vagy levágodik, ami azután hektárho­zam csökkenést von maga után. A he­terózis kukorica kasztrációját (kiheré­lését) nagyon gyorsan kell végrehajta­ni, nehogy az anyasoroknál önbeporzás jöhessen létre. Az olyan kukoricát, amely nem lett időben a fenti értelem­ben gondozva, nem lehet majd heteró­zis magnak elismerni. A kasztráció nem nehéz munka, ezt asszonyok is könv­­nyen elvégezhetik. Egy hektárnyi terü­let kasztrációjára megközelítőleg 18— 20 óra szükséges. Az olyan kukoricánál Sztupala János, PP

Next

/
Thumbnails
Contents