Szabad Földműves, 1952. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)
1952-07-27 / 30. szám
6 NAPI 14 LITERES TEJÁTLAGOT ÉRTEK EL landori állatni gazdaság dolgozói „Az állattenyésztés kifejlesztésének és gyarapításának döntő tényezője az elegendő takarmánybázis. Ennek biztosítására és a takarmányönellátás elérésére a mezőgazdasági üzemekben minden igyekezetei ki kell fejteni, mivel a mezőgazdasági termelés e szakaszán voltak eddig legnagyobb hiányaink“ — állapítja meg többek között az állattenyésztés emelésével foglalkozó kormányrendelet. A baj esi állami birtok gazdaságaiban jól megszívlelték a kormányrendeletet, amelynek alapján pontos tervet dolgoztak ki a takarmányalap további kiszélesítésére. Ámde mindez nem lett volna elegendő, ha nem gondoskodtak volna a már meglévő takarmányalap gazdaságos kihasználásáról, főképpen pedig a takarmánytermés, így a lucerna és egyéb herefélék, rétek időbeni kaszálására, amit a virágzás kezdetén hajtottak végre, az agrotechnikai idő betartásával. Hónapokkal ezelőtt ugyanezen a helyen részletesen beszámoltunk arról a nagyszerű munkáról, melyet a baj esi állami gazdaságok dolgozói a lucerna és egyéb herefélék betakarításánál végeztek. Az agrotechnikai idő betartásával, a jó termés mellett többszörösen jobb minőségű takarmányt értek el, aminek kedvező hatásai — mint azt már akkoriban jeleztük — már jelentkeznek is. Nem volna azonban helyes, ha megfeledkeznénk arról, hogy a jó minőségű taKarmány biztosítása mellett milyen nagy szerepet játsziK egyes doigozoK nagy igyekezete, a munka juDb megszervezhet illetően, valamint a szovjet tapasztalatok liatékonyaDD alkalmazása. is. or ao 01 cikKumtoen megállapítottuk, hogy a vuagmrü szovjet íejono, Malyininova módszere csak nernreg indult el hódító útjára a gazdasagodban. Most azonban már olyan ereamenyekről számolhatunk be, amelyen iegaezzelíoghatoDDan bizonyítják a helyes etetés es gondozás, valamint ennek legfőbb része, a tőgymasszázs döntő jelentőségét a tejhozam állandó emelését illetően. Rövid, hivatalos jelentés az elmúlt napokban arról számolt be, hogy a bajcsi állami birtok Landori gazdaságában napi 14.25 literes tejhozamot érnek el tehenenként átlagosan. Bizonyára mindenki megállapítja, hogy naponta 14 liter tej egy tehéntől már szép eredmény, de azt is szeretnénk tudni, hogyan érték el ezt az eredményt a landori Valaki egyszer megjegyezte. Könnyű a landoriaknak, mert jó teheneik voltak. — Hát igen. Nem is voltak rosszak azok a tehenek, melyek még öt évvel ezelőtt kerültek a gazdaságba, egészen a Németalföldről, de sok baj volt velük, mert nem bírták az éghajlatot, azután meg a fű sem kedvezett nekik s ennek következtében átestek minden elképzelhető betegségen, aminek az lett a következménye, hogy leromlottak. Itt tenni kellett valamit. Nem maradt más hátra, mint jó utódokat nevelni. Az utódok nevelésében pedig nagy segítséget jelentett a szovjet módszerek gazdag tárháza, > amelyek segítségével és alkalmazásával sikerült a kérdést megoldani. Egyéni, hideg neveléssel nevelték a borjakat s Boleman elvtárs Ha már itt tartunk nézzük meg közelebbről a napi munka és étrendet. A gondozók reggel 4 órakor fognak munivdnoz, a-Kor történni az első rejes, utána legelőre hajtjau a tehenenet, majd lei i^-Kor a teneneK visszatérnék az istálló Da es alapos tiszti tasuK után sor Kenu a masodm tejesre, tx masocuk tejes után ismét a tegeiore Kenuiiek a teneneK, Kozoen a nyílra totyoban megitatják es meg is Hirdetik óKet, majd b orakor ismét visszakerülnek az istállóba, amikor is sor kerül a harmadik tejesre. Most pedig lássuk az „étlapot“; gazdaság tehéngondozói. Ezt igen könynyen megtudhatjuk, mert ha a kitűnő gondozók, mint Boleman István, Igaz István, Farkas Béla, Radocsinsky Ferenc és Hoffman Károly elvtársak nem is valami bőbeszédűek, mégis szívesen beszélnek arról, hogy milyen nagy mértékben segítette elő nagyszerű eredményüket a szovjet tapasztalatok, helyes alkalmazása. Különösen Boleman elvtárs tűnt ki kezdeményezésével, amire bizony nagy szükség is volt. és társainak kitartó munkája révén egészen új generációt neveltek fel. A gondozókat ezen igyekezetükben az igazgatóság a legmesszebb menően támogatta. Most pedig már ott tartanak, hogy az új utódok közül némelyek napi 24—26 liter tejet is adnak. — Mindehhez hozzájárult az a tény, hogy az idén nagyon jó a takarmány minősége, amit annak köszönhetünk, hogy betartottuk az agrotechnikai időt — jegyzi meg Boleman elvtárs, majd még hozzá teszi — A jó takarmányozás módot ad nekünk arra, hogy teljes mértékben alkalmazhassuk Malyininová módszerét, a tőgymasszázst, melynek révén 2—4 literrel emeltük a tejhozamot tehenenként. Minden tehén, amely napi 14 liter tejet ad, 1.50 kg korpát, 2 Kg árpát, U. íd olajos taKannanyt, 25 dKg szarvas- Keiepet, u.öu Kg laKarmány lisztet, l.oO KUKuncaaarat Kap. nzemuvui minden 14 uteren leiui, minuen tovaobi literért 0.40 Kg neavdus tanarmaiiyt Kap nnnaeu te^en. a. legelőn Kivui a den ifcjes aiKaimaval 4 Kg lucernát KapnaK a teneneK. < íviost meg azt is tudnunk kell, hogy a lanaon gazdasag 50 fejős tehenét o — ientemntett — gonoozo gondozza, akik munKájukkal nozzáj árultak ahhoz, hogy a magasabb tejhozam követ-Kényes elődök jó utódai Napi munka és étrend ml július 27. Aba esi állami birtokon 14 nappal korában fejezték be aratás A bajcsi állami birtok dolgozol e hó 13-án befejezték az aratást a birtok öszszes gazdaságaiban. Ez annyit jelent, hogy pontosan 14 nappal hamarább fejezték be az aratási munkálatokat, mint ahogyan tervezték- Ezt a nagy időmegtakarítást úgy érték el, hogy éjszaka is arattak, holott éjszakai aratás nem volt a tervbe foglalva. A gabona gyors érése azonban sürgetett és a dolgozók megértették, hogy a szemveszteség ellen folyó harcban ki kell használniok minden percet. Ezekben a napokban befejezték a tarlóhántást is és a tervezett másodnövények vetését is. Az aratásban különösen kitűntek a gazdaságok traktorosai, akik az utolsó napokban 11-16 hektárnyi gabonát is learattak, hogy ezzel maguknak jó helyezést biztosítsanak a munkaversenyben. Kappel elvtórs például napi 12 ha teljesítmény után kis pihenőre tért, majd éjszaka ismét felült a traktorra és további 3—4 ha gabonát aratott le reggelig. Seifert kombájnvezető elvtárs pedig naponta 9—11 ha árpát aratott le és csépelt ki és egyben elvégezte a szalma préselését is. Tizenegy hektáros aratási teljesítménye mellett egyben 242 mázsa ősziárpót is kicsépelt. keztében egy liter tej előállítási ára 1.42 koronával csökkent, ezzel szemben a gondozó keresete lényegesen emelkedett, úgyhogy havonta 8000—9000 koronát is megkeresnek. Amikor megkérdezzük a gondozókat, meg vannak-e elégedve az elért eredménnyel, mindnyájan nemet mondanak, mert meg vannak győződve arról, hogy a munka állandó javításával és a szovjet tapasztalatok további széleskörű alkalmazásával szép sikerüket még tovább fokozhatják. Nagy hiba volna azonban, ha a landoriaK sikerei mellett megfeledkeznénK a töbDi gazdasagoKról, anol — mint mar enmnettuK — szintén egyre haie- KonyaoDan alKalmazzaK a szovjet mouszereKet es ugyancsaK lényegesen emeiteK a tej hozamot, úgyhogy minden remény meg van arra, hogy a dolgozuK munkája révén a birtok összes gazdaságai átlagosan elérik a napi 12 literes tejnozamot egy fejőstehéntől. (Mj) Az bizony nagy különbség, hogy valakinek szép dalokat jatszik-e a helyi rádió hangszórója, vagy azon dooben meg: „Hogyan lehetseges az, nogy Kovács Imre meg nem teljesítette Kötelességet az at Laminat szemoen, annate etlenere sem, hogy otyan „yazaag termese“ leu az iaen, amayenre meg a legoregeoo emoerek sem emieneznek a Jatuuan.” usak haugassa meg a vuag, milyen térméséi eamenyt, „ért” ei txovacs Imre. Két hektáron nem neveseob mint 9y.5 fneiermuzsu burnt es lü mazsa árpát, noloit „rosszakarói” szerint nem is vou arpavetese__ mptafc marion peaig 1 hetuáron no mázsás termest ért ei.'ligyancsak nasomo „ereanienyenet értén ei meg narman, anik egesz veieuenul Színien Lmnae- i aaanaj Katán szomszeaai. tsz a Körülmény nagy mertenoen hozzájárul árihoz, nogy yonuotKoaasra ejti az emuereKet a iermet>creamenyt ttietoen. Azonoan ne vágjunk az események elé. Inkauo nezzuK meg Kozeleoorul, -miért riangzanan egesz nap szeoonei szeoo uaion a rauiooun es' noyyu.il jutouunk et laeaiy. Ami igaz, az igaz. Az aratás nagyon szépen nezuuaoti. Az egész fant Közösen aratott, csun uanue-iauunuj nuiunot nagytan ni a uotoguui, mert nem anaui emuei, uni meg most is reá aoigozzon. „ueieget nyuzoit mar vunnei, elegei uuigoziunn ra a mauoan”, — monuouan a paraszton. Mertntszen a kulán sói tűsem aotgozoti es oízonyos, nogy most sem uotguzna. így Kát eooen mar au t a uolog es a járás képviselői nagyon meg vonaK eteyeuve az ereumennyel. ivem is jouen toü- Oe jeieje a faiunan. „Minen, hiszen ott minőén renauen van”, rnonuoyuuan. z±z uratasi tervet persze szépén Kiuutyoziak, maja a vegrenajtasai raotziak az arató bizottságra, ameiynen igen teveneny tagja volt Kovács Imre is. lentit — mini mo/tuotíam — senni sem nezeit el hozzajuk meg annor sem, aminor megnezaték a nazatoanoraast. tsz peatg hioa vou, vagyis netyeseoben, eoooi szármázott a o.aj... S a oaj ott kezdődőit, nogy — rumi mar tuajun, a kaiáknak nagy auraó j ötaje volt es voltak szomszeaai is, mini petaaut Kovács, Dipták es meg hárman, üzenne n szinten vouak szomszédaik, ae ezenre mar nem hatott a kulák buvk'ore. Mert az ö termesereaményeik, ha szépen is voitan, mégsem vetekedhettek a kutak közvetlen szomszédainak termesével. A dolog másik érdekes része meg az volt, hogy míg a kulák szomszédaira olyan gazdagon szóródott az áldás, Dandé-Taaanajjal ugyancsak mostohán bant el a sors. Tele is sírta a falut, hogy még annyija sem termett, amennyi saját magának kell... Nehogy elfejetsük, hol hagytuk abba. Persze, a kazalbarakásnál. Itt azután valameyldegts csa k jo bb az egyenes lyest megbomlott a rend. Kovács és társai se szó, se yfszéd nem a megbeszélt helyre hardták össze a gabonát, hanem egészen máshová, ■— a földjeikre. Még pedig mindegyik különfcülön. Amikor pedig egynéhány szót emeltek a terv megbontása miatt, Kovács kijelentette, hogyha közösen arattak is, de a cséplést maguk végzik el, merthiszen mindannyian jó szomszédok. Miután pedig a határ szóbanforgó része éppen Kovácsra lett bízva, a HNB elnöke is csak vállat vont. „Kovács felel a munkájáért”... Így abbamaradt a dolog. Kovács és társai szép nagy osztagokat hordtak össze s olyan szorgalmasak voltak, hogy még a vaksötétben is hajszolták a szerencsét len lovakat és nagy csoda, hogy nem fordultak be az árokba és nem törte ki a nyakát valamelyik, mert öt közül egynek sem volt lámpája ... Eddig már tudjuk, hogy nyugodt volt a járás, nyugodt volt a HNB elnöke és miután ezek öten azt csináltak, amit akartak, ők is nyugodtak voltak. Hol itt a hiba? Csak egy ember nem volt nyugodt: a felvásárlás meghatalmazottja. Es ez baj volt. Miután azonban a baj sem egyformán mindenkinek baj, ezúttal csak Kovácsot és társait érintette. Ennek azonban volt egy jo oldala is, mégpedig akármilyen furcsán hangzik — a meghatalmazott személyében, aki úgy gondolkozott: „Ha a baj meg van, minek belőle nagyobbat csinálni, — miért leckéztetnénk meg egynéhány dolgos embert, akik alapjában véve nem is olyan rosszak, csak erőt vett rajtuk a kapzsiság s így talán nem is gondolták. jól át a dolgot s annak következményeit, — ha leckét megadhatja nekik szépszerével is”. Elhatározta, hogy az öt közül felkeresi az egyiket s azután majd meglátja mit lehet tenni. Lipták éppen nagy munkában volt, amikor a helyi meghatalmazott meglátogatta. Igyekezett a gabonát elraktározni a kamrába, padláson, színben és még a disznókat is megrövidítette kényelmüktől, mert az ól felét „gabonaraktárnak” alakította át. Éppen cipelt egy zsákot, amikor a váratlan látogató betoppant az udvarába. Igazán nem lehet rossznéven venni Liptáktól, hogy nem volt barátságos látogatójával szemben, még szerencse, hogy a látogatót ez nem zavarta. — Jó munkát hipták bátya — köszönt a fiatal meghatalmazott, mosolytól szélesre kerekedett arccal, majd meg sem várta r»íg a házigazda visszaköszön neki, tovább folytatta: szeretnék egy néhány szót váltani magával ... Lipták csak most eresztette le a zsákot a válláról és kiegyenesítette kurta, de izmos alakját s elutasítóan förmedt rá a fiatalemberre: —r Mi a fenét akar tőlem. Látja, hogy munkában vagyok. Nem elég, hogy a rádióban már háromszor is nyaggattak a beadás miatt, most még személyesen is eljön hozzam kémlelni? A teljhatalmú meghatalmazott fel sem vette Lipták kirohanását. — Csak rövid ideig fogom feltartani. Biztosan fogja érdekelni a dolog. Még hozzátette — nem vagyok én ellensége magának... Lipták valami gorombát akart válaszolni, de meggondolta magát. Talán mégis csak jobb lesz, ha közönyösen viselkedik s ezért megrándította a vállát és elindult a fiatalemberrel, akit azután bevezetett a szobába”. Odabent a fiatalember nyomban beszélni kezdett. — Rövid leszek Lipták elvtárs. Ügy tudom, hogy be akar lépni a szövetkezetbe ... A megszólított még a száját is elefelejtette becsukni a meglepetéstől. Egészen mást várt s nem csoda, hogy hirtelen nem tudott válaszolni. A fiatalember azonban időt hagyott n'efci, mire Lipták mégis megszólalt:? Valóban be akarok lépni a szövetkezetbe, de csak az ősszel. — Nem tudom, hogy ez sikerűl-e magának ... Azt hiszem nehezen fog menni, mert a szövetkezetnek dolgos és becsületes emberekre van szüksége, akik szívükön viselik a szocializmus és a béke építésének az ügyét, — mondotta határozottan a fiatalember. Lipták úgy pattant fel helyéről, mintha valami megcsípte volna az alsó testét s a harag vörösre festette napégette barázdált arcát? — Hát én nem vagyok dolgos ember, én nem szeretem a békét, amikor az elmúlt háborúban is majdnem otthagytam a fogamat.. — kiabált. — Nem — felelte hidegen a fiatalember — mert összeszűrte a levet a kulákkal. „Tehát mégis csak erről van szó” villant át a gondolat a mérges ember agyán s ez megzavarta kissé, majd a harag iussan levertséggé alanutt benne. Ebben az attapocban a megoanas is közelebb férkőzött nózza. Most mar csan arra gondolt, hogyan Kerüljön ni a doiogoót. A jtütaiember megzavarta gonaoiaiau, az jeiáut a székről és menni Készült. Hucsuzuul meg megjegyezte. — Bizony ez egy Kicsit neuemetlen dolog, de tatun meg lettet javítani rajta. Uiziosu.it hallgatja a nelyi rádiót ... persze, hisz említett e is. Kzt gunuoiom, hogy mégis csuk szíveseimen Hallgatna, ha egy szép aait jaiszana mayunun, mint minaen jo gazdának, ani ismert /cotetessegét az állammal szemoen. Hiszen az egesz jalu a oeszoigahaius nazajias szeuemeoen el. csan gonaoija el, hogy egy munnas, a gyárban einesziu az első nerenpart, másik az asztalt vagy szekrényt, narmauik a ruhát s így tovaoo, mmajart az elsőt maganan tartana meg? ugye, hogy ez nem vöt na helyes. Ezer, sót tízezer aa,aoot gyartanan, ametyen lenerülneK a jalura, nogy riiiiiaenni vettessen belolún es lehet, hogy csan a tizenegyezredinet veszik meg a magún szamara, maga peaig Lipták eeotars es meg egy nénauyan segítséget nyujtanun oiyun emoernen, ani semmit sem anar adni aotgozomnnan ... így van ez etvtárs es most mar nem zavarom tovaoo, de ne jelenje et, hogy mégis csan legjooo az egyenes ut — oucüúzoti a jiatalernoer és nem vette rosszneven, tiogy a házigazda nem nyújtóit néni kezet. Maja megszorítja még oaratsagosan is, ha eljön az iaeje. Nem nehéz kitalálni, hogy mi történt ezután. A heiyi rádió hangszórója először LtptaKnak játszott, aki 1 ha-ról 25 q gabonát aaott be, azutan Kovácsnak, ani ?ü mázzá búzát es lti mazsa árpát szolgáltatott be az auainnan es a toobiennek, anin mind megjavultak. De még más esemenye is volt a jaluhan aznap. Uunae-Taaanaj nulák, hol Ltptdkhoz szaladgált, hol Kovácshoz vagy a töubieknez s adaiy lármázott, míg kidooiak. Azután a községházára menW hangoskodni és jel akarta jetemeni Lipiákot, Kovácsot és a tóobieket, hogy elloptak a gabonáját. Féktelen dühéoen megjeleákezeit arról, hogy ezt senki sem hiszi el neki, mert a csepits idején sokat olálkodott Kovács csoportja korút és eszébe se jutott ekkor, hogy panaszt emeljen. No, kutyaugatás nem ér jel az égig. Danáé sem ment sokra a vádaskodással. — Annyira azonban eljutott, hogy most jó hűvös helyen gondolhat, hogy kijtzetődik-e dolgozóink ellen „mesterkedni”. Azok az öten pedig lépten-nyomon hangsúlyozzák, hogy sohasem ülnek fel többé az osztályellenségnek. A falubeliek érzik, hogy ez úgy lesz. Miklya János.
