Szabad Földműves, 1952. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)

1952-07-27 / 30. szám

1952. július 27. s Az aratás és a felvásárlás bebiztosításáról szóló Párt és kormányhatározat egyebek kö­zött hangsúlyozza: „Dolgozó népünk nagy reményeket fűz idei aratásunkhoz. Saját ré­szére megfelelő mennyiségű élelmiszert, míg iparunk számára megfelelő mennyiségű nyersanyagot vár. Azt várja, hogy az aratás alatt még szorosabbra fűződjék a munkásság és a dolgozó parasztság szövetsége s további fejlődésnek lendüljön falvaink szocialista ki­építése”. Tanúi vagyunk annak, hogy EFSz-eink szá­zai nagy örömmel teljesítik e békefeladato­kat. a” déli járásokban már tulajdonképpen befejezték az aratást és ugyancsak folyamat­ban van a gabona beszolgáltatása, mialatt számos kis- és középparasztunk az északibb részeken is közös aratásra határozta ma­gát, majd végül is a közösgazdálkodásra. Ezeket a nagyjelentőségű sikereket mun­kásosztályunknak, a Kommunista pártnak, a kormánynak és mindenekelőtt a nagy Szov­jetuniónak köszönhetjük. Mintegy törvénnyé vált nálunk, hogy segítségére siessünk fal­­vainknak a termés betakarításánál, jobb és állandóan nagyobb teljesítményű gépekkel. Az idei aratásban különösen nagyon érezzük a Szovjetunió egítségét, amely szövetkezeti földjeinkre elküldte nagyteljesítményű kom­bájnjait. A TÉNYEK FORDULATOT JELENTENEK dolgozó parasztjaink gondolkozásában, mert­­hiszen 4 munkaerő a szovjet-kombájnnal minden nagyobb fáradtság nélkül 100 ember munkáját végzi el és nem tartozik a ritka­ságok közé, hogy egyes kombájn vezetők 10— 14 hektárnyi területről takarítják be a ter­mést naponta. Mint azonban várni lehetett, a reakció éppen ezekre a pótolhatatlan nagy­szerű gépekre irányította piszkos rágalom­hadjáratát és bizony helyenként a kulákok­­nak és a spekulánsoknak sikerült a szovjet kombájnokat olyan színbe állítani, hogy azok úgymond rosszúl aratnak, rosszúl csépelnek és megsértik a mag csírázó képességét stb. A reakció rágalomhadjárata azonban dsak­­hamar gyászos kudarcot vallott. A szövetke­zetek tagjai és a többi kis- és középparasztok mindjárt a kombájnok munkájának kezdetén meggyőződtek arról, hogy ezek a nagyszerű szovjet gépek pompásan aratnak és csépelnek egyszerre s olyan tiszta marad utánuk a tar­ló, mintha felseperték volna. Nem megy ve­szendőbe egy szem sem. Erről meggyőződtek a hidasnémeti EFSz tagjai is, akiknek az idén nem okozott annyi gondot az aratás mint ta­valy, mert a 716 hektárnyi gabona termé­süket 6 hatalmas kombájn aratta és csépelte. Jancsák és Sziglóné kombájnvezetők egymás­közt versenyezve naponta 12—-14 hektárnyi területről takarították be a termést. Kubinec, Vachó Hromada-Csierny, Figal’y, Koterec és többi szövetkezeti tagok, akik a szárító hely­­reöstállítják a gabonát, emlékeznek arra az időre, amikor még egyénileg gazdálkodtak és bizony nem kivánjuk vissza a küzdelmes életet. Pontosan kiszámították, hogy egy kombájn legalább 100 munkaerő helyett dolgozik. — Természetesen, az ilyen hatalmas segítség mellett nagy mértékben megjavult a szövet­kezeti tagok munkaerkölcse is, ami lényege­sen hozzájárul az aratási, valamint a cséplési munkálatok idejének alapos lerövidítéséhez. Tavaly az aratás és a cséplés több mint 8 hétig tartott nekik, míg most 20 nap alatt ké­szen lesznek minden munkával, úgyszintén a beszolgáltatással is. A hidasnémeti EFSz tag­jai nagyon sokat tanultak az idei aratásban és így azt is tudják, hogy ha a jövő eszten­dőben még nagyobb sikert akarnak elérni, akkor a csütörtöki gépállomás dolgozóival karöltve még jobban előkészítik a talajt, hogy az egyenletes talajon még jobban fo­kozhassák a kombájnok teljesítményét. Ne gondoljuk azonban, hogy csak Hidas­­németin beszélnek a szövetkezeti tagok arról, hogy a jövő esztendőben csakis kombájnok­kal fognak aratni és csépelni, de így beszél­nek Érsekújvárott is, ahol eleinte hallani sem akartak a kombájnokról, s majd az első órák után még több kombájnt kértek és bizony jövőre nem is akarnak mást, csak kombájnt, hasonlóképen gondolkoznak Nővé Kosarisz­­kan, Búcson, Udvardon, Majcíchovon és min­denütt, ahol kombájnok jelentek meg a me­zőn, a szövetkezeti tagok meggyőződtek arról, hogy a kombájnnal való aratás gyors és emellett veszteségnélküli, arról nem is szólva, hogy mennyivel könnyebb a kézi aratásnál, de még az önkötözőgéppel való aratásnál is. Számos helyen a szövetkezeti tagok, mikor a szomszéd EFSz-ekben látták a kombájnok nagyszerű munkáját, nyomban saját részükre is be akarták biztosítani a kombájnsegítséget, Egyes állami birtokaink és EFSz-eink nagy sikert értek el Lysenko világhírű szovjet tu­dós által kitermesztett ágas búzánál A kombájnok nagy csapást mértek a reakcióra sajnos azonban kérésüknek nem lehetett ele­get tenni, mivel a kombájnokat pontos terv alapján szerződésileg kellett biztosítani. Ek­kor látták a tévútra vezetett szövetkezeti ta­gok, hogy milyen nagy hibát követtek el, — amikor inkább hittek a reakció rágalmainak, mint a jóakaratú józan szónak. Kombájnvezetőink kedvenc beszédtárgyává és büszkeségévé válik az a tény, hogy a szov­jet kombájnok és a szovjet szakemberek ta­nácsai segítségével már első aratásunknál, mikor nagyobb mennyiségben alkalmaztuk a kombájnokat, szinte hihetetlen eredményeket értünk el. így bizony a lévai járásban lévő alsószecsii szövetkezet tagjai hosszú ideig fognak még beszélni arról, hogy Kvaka elv­társ, a Kálnai állomás kombájnvezetője 10 óra alatt 15 hektárnyi területet aratott le és 390 q búzát csépelt ki. Ügyszintén Horváth elvtárs a csütörtöki állomás kombájnvezetője 14 hektárnyit, Chomor elvtárs Köbölkúton 13 ha-ról, Pavlik elvtárs Sencen és Zachar elv­társ Ögyallán 12—12 hektárnyi területről ta­karították be a termést, ugyancsak 10 óra alatt. Hasonló eredményeket értek el még a kombájnvezetők tizei. Sok kombájnvezető egészbevéve már több mint 100 hektárnyi ga­bonát aratott le és csépelt ki és most már közelednek a második száz felé, miközben Már a cséplést is úgy szervezte meg az al­­sóköröskényi EFSz, hogy munkaközben egy perc időt se veszítsenek s így a nagyobb tel­jesítmény révén mihamarább befejezzék a cséplést s eleget tegyenek az állammal szem­ben vállalt kötelezettségüknek. A gépállomás a szövetkezetnek 1.500-as gépet bocsájtott rendelkezésére a cséplés tartamára, amelyhez 47 munkaerő szükséges. Amikor Demes elv­társ párttitkár meglátogatta a szövetkezel tagjait, hogy miképpen hajtják végre a csép­lést, látta, hogy a cséplésnél sok munkaerő dolgozik, amelyek nincsenek kellően kihasz­nálva. Miután ismerte már Bredjuk-cséplési módszerét, arra gondolt, hogy azt ennél a cséplőgépnél is be lehetne vezetni és a kévé­ket két oldalról lehetne adogatni a gépbe. Demes elvtárs ezt a gondolatot felvetette Cipó Jakabnak, a szövetkezet elnökének, aki Riska jelentős üzemanyag megtakarítást érnek el. Ezek a kiváló kombájnvezetők magasan túl­teljesítik aratási terveiket, anjiáltal hozzá­járultak, hogy számos EFSz-ünk lényegesen lerövidítette a termés betakarításának időtar­tamát. örömteljes eredmények ezek. örömtelje­sek már csak azért is, mert szövetkezeti tag­jainkat, kis- és középparasztjainkat segítik a szövetkezeti nagytermelés gondolatának meg­szilárdításában, ami következményképen or­szágunk gazdasági megerősödését is jelenti s így nagy hozzájárulást a világbéke védelmé­hez is. Mindannyian hálásak lehetünk a szov­jet népnek, amely gazdag termésünk gyors és veszteségnélküli betakarítása érdekében elküldte a béke tankjait — a kombájnokat. Hálánkat azonban úgy- fejezzükk ki legjob­ban, ha minél jobban megtanuljuk a gépek­kel való bánásmódot s ha ma még hihetet­lennek is hangzik, mégis bizonyosak vagyunk benne, hogy kombájnvezetőink a szovjet kombájnvezetők példája nyomán egyszer el­érik a napi 40—50 hektáros teljesítményt is, bizonyítva a szövetkezeti nagytermelés kor­látlan lehetőségeit. Dusán Szagara, a földművelésügyi meg­bízott hivatal dolgozója. Pál agronómussal együtt örömmel elfogadták indítványát. A gondolatot nyomban tett kö­vette és maguk a szövetkezet tagjai nyomban hozzáláttak a gép adogató asztalának kiszé­lesítéséhez 60 cm-től 120 cm-ig, továbbá az elevátor kerekeit mintegy 20 cm-re a földbe süllyesztették, a hajtószíjat A cséplőgép átalakításánál a kévehordást úgy szervezték meg, hogy a kocsik két oldal­ról közelíthették meg a gépet. S így vált le­hetővé a két oldalról való adogatás. Már az első félórában is látni lehetett, hogy ezzel a cséplési módszerrel egyre jobban emelkedett a gép munkateljesítménye. Az igazi különb­séget azonban az egy napi munka után lát­ták, mert míg a régi módszerrel naponta 2-2 fél vagon gabonát bírtak kicsépelni, addig a Bredjuk-módszer bevezetése után 15 óra alatt 625 mázsa tavaszi árpát csépeltek ki. A zsá-A Bredjuk módszer szerinti cséplésnél úgy szaporodnak a teli zsákok, hogy alig győzzük elszállítani Kombájnok segítségével öt nappal lerövidítették a cséplési időt a ruzsindoli EFSz-ben A ruzsindoli EFSz tagjai az idei aratás­kor nagy várakozással tekintettek az ara­tási munkálatok lefolyása elé, merthiszen az Állami Traktorállomással kötött szerző­dés szerint egy kombájnt is kellett kap­­niok. Ez a kombájn meg is érkezett és munkába állítása után nyomban megnyer­te a tagok tetszését Nem győzték eléggé dicsérni a nagyszerű munkát és kijelen­tették, hogy jövőre csakis kombájnokkal kívánják betakarítani a termést. A szövetkezet tagjai látva azt, hogy kor­mányunk egyre több és egyre nagyobb teljesítményű gépeket bocsát dolgozó pa­rasztságunk rendelkezésére, hogy munká­ját minél könnyebbé tegye és elejét ve­­hessük a szemveszteségnek, elhatározták, hogy éjszaka is fognak csépelni, hogy meg­gyorsítsák a cséplést, s így a termés be­takarítását is. Nagyszerűen halad a mun­ka s a kévék állandó és zavartalan özön­­lése következtében a cséplés kitünően ha­lad. Napi 230 mázsás átlag eredményt ér­nek el az igyekvő szövetkezeti tagok, míg éjszaka 120 mázsát csépelnek ki. Nem is csoda tehát, hogy a kombájn segítsége révén, valamint a tagok kitűnő munkafegyelme következtében, a 17 napra tervezett cséplési munkálatokat 12 nap alatt végzik majd el a szövetkezet tagjai. kok olyan gyorsan telnek, hogy két traktor alig győzi elszállítani a gabonát a raktár­szövetkezetbe. A tagok nagy lelkesedéssel csépelnek a Bredjuk-módszerrel, mert ezáltal két héttel rövidítik meg a cséplés időtarta­mát. Nagyobb örömmel megy a munka, mert a tagok szép eredményeket érnek el. Az ár­pából 28.30 q, a többi gabonaneműből pedig 26 q átlag termést értek el ha-onjcént. „ Az alsó köröskényi EFSz tagjai 15 óra alatt 625 q gobonát csépeltek ki egyetlen géppel Az alsóköröskényi IV. típusú EFSz női tagjai az idén teljes mértékben bekapcsolódtak a termés betakarításába. Munkájukkal nagyban elősegítették a szövetkezetnek a tarló idejében való felszántását. Ugyanis az asszonyok nagyrésze a kévehordásnál segédke­zett. Az asszonyok munkába való bekapcsolódása révén az aratást is két nappal korábban fejezték be és július 18.-ig a tarlóhántást 70%-ban, valamint a másodnövények vetését 15 ha-on hajtották végre. A nagykéri EFSz tagjai megtanulták — kulák nem való a szövetkezetbe A nagykéri EFSz az aratás befejezése után nagy lendülettel fogott a ga­bona csépléséhez. A betakarítás meggyorsítására két cséplőgépet állítottak munkába, melynek segítségével 400 q gabonát csépelnek ki naponta. A csép­lési munkálatokba a tagok feleségei is mind bekapcsolódtak, sőt az egyik csép­lőgépnél nagyrészben asszonyok dolgoznak. A termés — állapítják meg a ta­gok — igen jó. Szebb, mint az elmúlt évben. Különösen a keresztsoros vetésű búzatábla adott bő termést, 25 mázsát hektáronként. Amint látjuk, a szövetkezet minden­egyes tagja derekasan kiveszi részét a termés betakarítási munkálataiból. Cél­juk az, hogy minél több gabonát szol­gáltassanak be. Ámde nem így gondol­kozott S v e c, a szövetkezet könyvelő­je, aki ahelyett, hogy becsületesen vé­gezte volna munkáját, kihasználta a szövetkezetei. Félrevezette a szövetke­zet tagjait, éspedig úgy, hogy a szövet­kezet terhére a tagokkal egy ha szőlőt telepíttetett magának. Mindenesetre a tagok előtt elkendőzte gazdagodási tö­rekvéseit, azt hangoztatta, hogy a szőlő a szövetkezeté lesz. Mivel nem ellen­őrizték, a szőlő telepítése mellett egy újabb munkába kezdett. A szőlőföld aljában új pincét is ásatott a szövetke­zet tagjaival, szintén az EFSz költsé­gén. Telt-mult az idő, Svec „úr“ köny­velői tisztségében nem sejtette, hogy a szövetkezet tagjai figyelemmel kisérik mesterkedéseit. így gondolkozott: „Sző­lőm, pincém már van, jó lenne még lakást is építeni a beton pincére. Anya­gom ugyan nincs, de úgy mint a szőlőt és a pincét megcsináltattam, az anya­got is könnyen beszerzem a szövetke­zetből“. így szólt a szövetkezet elnöké­hez. — Földhöz juttatásom alkalmával egy istállót is kaptam. Ezt az épületet adnám a szövetkezetnek, ha ellenszol­gáltatásul új téglát kaphatnék. — „Jól, — felelt Smetana elvtárs, a szövetke­zet elnöke, — azonban ez nem helyes dolog, mert a 15 hektár földdel együtt a gazdasági épületeidet is be kellett volna adnod a közös gazdálkodásba. Én ugyan nem bánom, — folytatta Smeta­na elvtárs, — de mit mondunk, ha a tagok rájönnek? „Mit törődsz azzal — mondja Svec —, hogy mit szólnak a tagok, megmagyarázod nekik, hogy az öreg istállóm átadtam a szövetkezetnek s ti ennek fejében 16.000 darab téglát szállítottatok felépítendő új lakásom­hoz. Helyes — felelte az elnök, — de a felelősséget nem vállalom. Svec, a szövetkezet könyvelője a tégla kiszállítása után gondolkodóba esett, mert egyedül érezte magát. — Társat kellene keresni, aki ha rájönnek segít eltakarni a dolgot. Nem kellett sokáig aggódnia, Minarcsics, a szövet­kezet agronómusa csatlakozott hozzá. Tudniillik úgy történt a dolog, hogy cement szállítmány érkezett a szövet­kezet részére, istállóra, sertéshizlaldá­ra. — Itt az alkalom, örvendezett Mi­narcsics, — legalább pár mázsát én is kaphatok belőle. — Megindult a ce­ment elszállítása az állomásról, de estig nem sikerült behordaniok. Húsz mázsa még a vagonban maradt a szövetkezet­nek küldött cementből. Minarcsics ter­mészetesen kapott az alkalmon és az éj leple alatt, minden feltűnés nélkül sa­ját udvarába szállította a 20 mázsa ée­­mentet. Nagyon tévedett, ha azt gon­dolta, hogy mesterkedéséről senki sem tud, a tagok már mindent sejtettek. A dolog már odáig fejlődött, hogy min­den tag tudomást szerzett Minarcsics üzelmeiről is. S hogy a kellemetlen következményeket megelőzze, Minar­csics fűhöz-fához szaladgált, igazol­ványt próbált szerezni a cement be­szerzésének igazságosságáról. Messzire nem kellett mennie, mert a szövetkezet elnöke, hasonlóan mint Svec könyvelő­nek, neki is segítségére sietett. Bizony­ságul kijelentette Minarcsicsnak, hogy bármi is történjék, ő azt mondja, hogy a szövetkezet vezetősége ezt a mennyi­séget csak kölcsönbe adta. Minarcsics nem hitt a biztató szavaknak és a Járá­si Nemzeti Bizottság egyik dolgozójától Orel hivatalnoktól szerzett hivatalos kiutalási igazolványt a cementre vo­natkozólag. Ezzel el akarta magáról te­relni a hatóságok figyelmét. A szövet­kezet tagjai figyelmét azonban semmi szín alatt sem tudta elterelni, mert gaztettéért feljelentették. A szövetkezetbe furakodott speku­lánsok saját érdekeik kielégítése céljá­ból nem riadtak vissza semminemű mesterkedéstől sem, — amiért majd felelniök kell. Hogy Svec könyvelő és Minarcsics szövetkezeti agronómus ilyen méretű machinációkat vittek vég­hez és megcsonkították a közös szövet­kezeti vagyont, ez aligha történhetett meg az EFSz elnökének tudta nélkül. A szövetkezet tagjai ezen az eseten tanul­tak és nemcsak, hogy leleplezték a kö­zös szövetkezeti vagyon megkárosítóit, de kiebrudalják őket a szövetkezetből is, hogy többé ne legyen módjuk a ha­sonló aljasság keresztülviteléhez. A szövetkezeti tagok azonban azt sem tudják, hogy Svec, akit lelepleztek és ellene feljelentést tettek, hogy dolgoz­hat a JNB szövetkezeti osztályán? Re­méljük a surányi JNB vizsgálat tár­gyává teszi az ügyet és megteszi az in­tézkedéseket. (Sz)

Next

/
Thumbnails
Contents