Szabad Földműves, 1952. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)

1952-11-09 / 45. szám

1952 november 9. Tegyük jövedelmezőbbé EFSz-inket Jó példával jár elől az ímel}i EFSz a közös gazdálkodás útján / Szövetkezeteink egészséges továbbfejlődésének egyik alapvető kérdése a tagalap kiszélesedése után, a közös gazdálkodás jövedelmezőségének növe­lése. Szövetkezeteinknek a termelési színvonalat úgy kell fokozniok, hogy a kö­zös vagyon gyarapítása mellett az eddiginél nagyobb jövedelemrészesedést oszthassanak tagjaik munkaegységeire. A többi szövetkezetekhez hasonlóan az őszi munkálatokig az ímelyi EFSz is csak kisebbségi volt a faluban. Az igaz. hogy földterületük 500 hektáron felül volt és igen fejlett állatállománnyal rendelkeztek, de a helyi adottságokhoz képest mégsem érte el azokat az ered­ményeket, melyeknek előfeltételei meg voltak a faluban. Mindennek ellenére azohban így is szebb eredményeket ér­tek el a szövetkezet tagjai, mint a ma­gángazdálkodók. Tavaly például gabo­nából hektáronként öt mázsával na­gyobb termést értek el, mint az egyé­nileg gazdálkodók, cukorrépából pedig 350 mázsás termést takarítottak be fia­ként. Ezek az eredmények vezették rá a falu kis- és középparasztjait a szö­vetkezeti gazdálkodás útjára. Ugyan­csak látták, hogy a gépesítés, amelyet az elaprózott kisparcellákon nem lehet észszerü4n kihasználni, óriási lehető­séget nyújt a nagyobb termés elérésére s ez még jobban hozzájárult ahhoz, hogy újabb 264 magángazdálkodó kap­csolódjék a közös gazdálkodásba. Négy istállót javítottak meg A szövetkezet taglétszámának nőve-* kedése újabb feladatok elé állította a szövetkezet vezetőségét és a Helyi Nemzetj Bizottságot, mert hiszen ezek megoldásától függ, milyen léptekkel ha­jad előre a szövetkezet a fejlődés út­ján. A szövetkezeti közös gazdálkodás egyik legfontosabb tényezője a közös állattenyésztés. Számos meggyőző pél­da bizonyítja, hogy azokban a szövet­kezetekben ahol a közös állattenyész­tés helyes alapokra van fektetve, szé­les mértékben alkalmazzák a szovjet módszereket, gondoskodnak a megfe­lelő takarmányalap biztosításáról, ott az állattenyésztés a szövetkezeti tagok bevételi forrásának egyik fő alapját je­lenti. Az imelyi szövetkezet vezetősé­gének — ha a szövetkezet megnagyob­bodásának pillanataitól kívánta bebiz­tosítani az állatállomány hasznosságá­nak növelését — elsőrendű feladata volt, hogy az állatállományt az új ta­goktól mielőbb összpontosítsa. Ahhoz azonban, hogy az állatállomány össz­pontosítását megkezdjék, gondoskodni kellett megfelelő istállóhelyiségekről. Ez meg is történt, mégpedig olyan for­mában, hogy a régi, kihasználatlan he­lyiségek és istállók átépítése folytán idejében bebiztosították a szükséges is­tállóhelyiséget, amelybe 150 szarvas­­marhát helyezhetnek el. Ezenkívül a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 35. évfordulójának tiszteletére befeje­zik az új istállót is s így az egész állat­állomány, belevéve az új tagokét is, összpontosítva lesz. Mind a négy istál­lót saját anyagból adaptálták s így a kiadási költségeket a minimálisra csök­kentették. Több silótakarmány — több tej Az állatállomány ■ összpontosítása mellett azonban sikeresen bebiztosítot­ták a többi munkálatok elvégzését is. Ehhez tartozik a megfelelő mennyiségű silótakarmány biztosítása a megnagyo­­bodott állatállomány számára. Eddig 4000 mázsa silőtakarmányt készítettek. Ezenfelül a cukorrépa betakarítása után még a répafejeket és a szeleteket is le­­silózzák. \ Ezzel egyidőben jól folynak az őszi munkálatok is, melynek 30 százalékát saját fogatukkal végzik el. Ezt úgy ér­ték el, hogy az őszi munkálatokba be­kapcsolódtak az új tagok is, akik állan­dó munkacsoportokba osztva végzik feladataikat. Természetesen az őszi munkálatok meggyorsításához döntő mértékben járult hozzá az a körülmény, hogy a szövetkezet új tagjaitól két va­gon vetőmagot összpontosítottak, így azt minden késedelem nélkül kicserél­hették a raktá’-szövet.kezetben nemesí­tett vetőmagra*, Ennek köszönhető, hogy az. ősziek vetését az agrotechnikai ha­táridőn belül befejezték' s így ezen a téren is hozzájárultak a magasabb hek­tárhozam biztosításához. Miután az imelyi EFSz már tavaly is három millió^ korona tiszta jövedelmet szerzett a kertészetből, az idén még ko­molyabban látnak a munkálatokhoz és az eddigi területet még harminc hek­tárral kiszélesítik. A szövetkezet tag­jaira még továbbra is komoly munka vár, ugyanis a földterület szaporodásá­val jelentősen megnövekedett a rétek és a legelő kiterjedése is s ennek kar­bantartásától nagyon sok függ a takar­mánybebiztosítását illetően. Ugyanúgy, mint az elő'ző években, az idén se fe­ledkezzenek meg a legelő és a rét ta­lajjavítási munkálatairól, használjanak a talaj beszórásához műtrágyát, amiál­­tál jelentékenyen emelhetik széna­termésüket.; Az elkövetkezendő hosszú őszi és téli estéket használják ki a szö­vetkezet tagjai önképzésre, olvassanak a szovjet kolhozok életéről, munkamód­szereiről, hogy azokkal megismerkedve, kellőképpen alkalmazhassák majd szö­vetkezetükben. — (Szombath). A dunaszerdahelyi járás EFSz-si versenyeznek a takarmány silózásában A felsöpatonyi EFSz-nek már 940 köbméter silótékarménya van (TPP) — A dunaszerdahelyi járásban a ba­­lázsfai EFSz tagjai, szeptember elején ver­senyre hívták ki a járás összes szövetkezete­it a takarmányfélék silózásában, hogy ezzel biztosítsák állatállományunk részére a bősé­ges takarmányalapot. A dunaszerdahelyi já­rásban a silózási verseny már második hó­napja tart. A legjobb eredmény szeptember végéig a bősi EFSz tagjai érték el, akik a versenyben az első helyre kerültek. A máso­dik hónapban a fplsőpatonyi EFSz került az első helyre, amely október 28-ig 940 köbmé­ter takarmányt silózott le. A második helyre a felbári EFSz kerü't, ahol 700 köbméter ta­karmányt silóztak le. A bősi EFSz tagjai, akik az első helyen ve­zettek, most a harmadik helyre kerültek, mi­vel a lesilózott takarmány csak 680 köbmé­ter. A verseny állása a többi EFSz-ekben a következő: az egyházkarcsai EFSz 490, a nagylúcsi 480, a balázsfai EFSz pedig 400 köbméter silótakarmánnyal a hatodik hely­re került. A versenybe 36 EFSz kapcsolódott be, de a vidranyi,mihályfai, királykarcsai, bakai, nagyabonyi, eperjesi és a többi szövetkezetek ezideig lemaradtak. A madi. EFSz egyáltalán meg sem kezdte a silózást, noha erre bőven lett volna alkalma, mert a szövetkezetben volt elég takarmány, amelyet silózhattak vol­na. Igen fontos, hogy a népi szervek tagjai Mádon felvilágosító munkát fejtsenek ki a szövetkezet tagjai között a silózás nagy je­lentőségéről és hívják fel a figyelmüket az ezzel kapcsolatos kormányhatározatra, amely­nek alapján szövetkezeteink biztosítani tud­ják állatállományunk részére a bőséges ta­ka rmányalanot á téli időszakban is. A siló­zás jelentőségéről továbbá fel kell világosíta­ni az alrtári, kufm'ki, kisudvarnoki és trsztye­­nai EFSz tagjait is, hogy ők is biztosítsanak elegendő takarmányt állatállományunk részé­re. A dunaszerdahelyi. járásban a silózási ver­senyt az EFSz-ek között december elején aszerint fogják kiértékelni, hogy melyik szö­vetkezet biztosított nagyobb mennyiségű si­lótakarmányt egy-egy darab szarvasmarha régiére. A Szlovákiai Statisztikai Hivatal jelentése az állami népgazdasági terv szlovákiai teljesítéséről 1952 harmadik negyedévében A Szlovákiai Statisztikai Hivatal az alábbi jelentést adja ki az állami népgazdasági terv szlovákiai teljesítéséről 1952 harmadik ne­gyedévében. IPAR 1952 harmadik negyedévében tovább foly­tatódott az ipari termelés rohamos fejlődése Szlovákiában. Az ipari termelés mennyisége 1948-hoz viszonyítva elérte annak 2.2-szere­­sét és 1937-hez viszonyítva annak 4.2-szeresét. Ennek ellenére azonban számos üzem lema­radt a tervfeladatokban és pedig főleg a ne­hézipari üzemek. Az ipari termelés 1952 harmadik negyed­évében 1951 harmadik negyedévéhez viszo­nyítva 30%-kal növekedett. A nehézipari mi­nisztériumok üzemeiben elért növekedés 46%, a könnyűipari megbízotti hivatalok üzemei­ben 160%-ot, és az élelmiszeriparügyi megbí­zotti hivatal üzemeiben 20%-ot tesz ki a ter­melés növekedése. A nehézipari üzemek lemaradásának főoka, abban van, hogy nem hajtották végre követ­kezetesen Csehszlovákia Kommunista Pártjá­nak és a kormánynak iparunk alapágazatai munkájának megjavításáról szóló határoza­tait. Iparunkban igen kedvezőtlen jelenség a munkamulasztások és a munkaerőhullám­zás állandóari magas száma. A károshatású munkamulasztás az év eleje óta a rendes munkaidő 15<>/0-át tette ki, ami nagyobb vesz­teséget jelent a termelésben, mint amennyi a 100%-os tervteljesítéshez hiányzik. Az ipari brutto termelés tervét a 3. negyed­évben 950/0-ra, és az év eleje óta 96%-ra tel­jesítették. A nehézipari minisztériumok ipari üzemei termelési tervüket a 3. negyedévben 880/0-ra, az év eleje óta pedig 920/0-ra telje­sítették. MEZÖGAZDASAG 1952. harmadik negyedévében a magasabb típusú EFSz-ek gyorsabb gyarapodást értek el. A szocialista szektor mezőgazdasági terü­letnek majdnem 50 százalékán gazdálkodnak. Majdnem kétszeresre növekedett a III. és IV. típusú szövetkezetek száma. Jelentősen bő­vült a tagsági és termelőalapjuk, amit jelen­tősen elősegített az aratási munkák gyorsabb elvégzése, gépesítési folyamatuk következté­ben,, valamint az egyénileg gazdálkodó föld-' műveseknél, magasabb hektárhozamok eléré­se is, ami meggyőzte a kis- és középparasz­tok ezreit a szocialista gazdálkodás előnyeiről. A tavaszi mezőgazdasági munkák biztosítá­­áról szóló párt- és kormányhatározat elégte­len teljesítése azzal a következménnyel járt, hogy nem teljesítették néhány mezőgazdasági termékfajta hektárhozam és terméstervét. A nyári mezei munkákat, főleg az aratást és a cséplést a meghatározott határidő előtt fejezték be, mind az EFSz-ekben, mind az állami birtokokon. A gazdasági állatok száma 1952 szeptember 28-ig 1951 október 1-i állományhoz viszonyít­va, növekedett és pedig a szarvasmarháknál 110 százalékkal, a sertéseknél 42‘ százalékkal, a juhoknál 23 százalékkal. A tehenek számá­nak negyedévi tervét 102 százalékra, az anya­sertésekét 112 százalékra, és az anyajuhokét 117 százalékra teljesítették ugyan, de az ál­lami birtokok és az EFSz-ek lemaradnak a tervezett állományban és továbbra is1 rosszúl vezetik a helyi nemzeti bizottságokon a 'szarvasmarhaállomány állományának és for­galmának nyilvántartását, ami az oka annak, hogy a szarvasmarhák kedvező állománya nem mutatkozik meg a dolgozóknak jobb el­látásában. A tehenek arányszáma a szarvasmarhák összmennyiségébén elérte az 50.5 százalékot és 0.5 százalékkal alacsonyabb mint ahogy az állattenyésztés növeléséről szóló párt- és kormányhatározat megszabja. A tejtermelés és a tojáshozam tervét nem teljesítették. Az EFSz-ek gyors fejlődése egyrészt újabb •III. és IV. típusú EFSz-ek alapításában és az alacsonyabb típusoknak magasabb típusokra való áttérésében nyilvánul meg. A harmadik negyedévben 1671 II. és magasabb típusú EFSz-ből 1589 szövetkezetnek van III. és IV. típusú munkaszabályzata. A szlovákiai köz­ségek összszámából 47 százalék III. és IV. típusú EFSz-kel rendelkezik. 1952 július 1. óta 90 százalékkal növekedett a Ili. és IV. típusú EFSz-ek száma. A II. és magasabb tí­pusú EFSz-ek mezőgazdasági földterületeinek része valamennyi mezőgazdasági üzem mező­­gazdasági területében 1952 július 1. óta 32 százalékkal, a szántóföldek része pedig 33 százalékkal szökött fel, de a szarvasmarhák összpontosításában és átszállításában az EFSz-ek lemaragtak. A harmadik negyedévben nem történt lé­nyeges javulás az állami birtokok gazdálko­dásában, mert nem teljesítik kellő mértékben a párt- és kormányhatározatokat. A tehenek számának tervét nem teljesítették és a tehe­nek arányszáma a szarvasmarhák összmeny­­nyiségében csökkent. Nem teljesítették a te­henek, üszők, és anyasertések pároztatásáról, az anyasertések ellésének számáról és az el­lesek mennyiségéről szóló határozatokat. Az átlagos napi élősúlygyarapodást és a sertések tervezett élősúlyát nem érték el. A gép- és traktorállomások a harmadik ne­­nyedév végén a nyári mezei munkák tervét átlagosan 125 hektáron teljesítették, a nyári munkákat pedig átlagosan 403.000 hektáron végezték el, emellett lemaradtak a cséplési és az őszi mezőgazdasági munliák előkészületei munkálatainak megszervezésében. A MEZŐGAZDASÁGI TERMÉKEK FEL­­VASÄRLASA Az új termelésből eredő gabona felvásár­lása az idén jobban ment végbe mint tavaly az EFSz-ek, kis- és középparasztok érdemé­ből. A harmadik negyedévben 21,1 százalék­kal több gabonát vásároltak fel mint 1951- ben ugyanazon időszakában. A gabonafelvá-Nevel/ük át szövetkezeteink új tagjait — a libádi szövetkezet tapaszta­lataiból Libád község szövetkezetével már több ízben foglalkoztunk lapunkban. Legutóbb azt láttuk, hogy a falu épít, tanul egyre gyorsabban és bátrabban. A kis szövetke­zet — habár a falu is alig 600 embert számlál — két éves fennállása óta bebi­zonyította, hogy a nagyüzemi gazdálkodás fejlettebb, előnyösebb és jövedelmezőbb az egyéni gazdálkodással szemben. Az eredmények a falu egyénileg gazdálkodóit a nyári munkálatok elvégzése után köze­lebb hozták a szövetkezethez és csaknem a falu 96%-a kapcsolódott be a közös nagytermelésbe. Azonban nagyon tévednének a libádiak, ha azt hinnék, hogy most, a falu döntő többségének a szövetkezetbe való beszer­vezésével, már mindent megtettek a szö­vetkezet felvirágoztatása érdekében. Még nagyobb tévedés volna azt hinni, — ta­nítja Sztálin elvtárs — hogy a szövetkezeti tagok belépésük után már szocialistákká lettek. Nem! Még sokat kell dolgozniok a libádiaknak azon, hogy a szövetkezet új tagjait átformálják, egyéni lelkületűket kiigazítsák és a szocialista társadalom iga­zi dolgozóivá neveljék őket. Az az új gazda, kis- és középparaszt, aki ma belép a szövetkezetbe, nem válik rögtön fejlett, öntudatos gazdává. A régi környezetéből több jótulajdonságán kívül magával hozta a kisparcellás gondolkodási módját is, ami­től nem egykönnyen szabadul meg és sok tekintetben gátolja sajátmaga és a szövet­kezet fejlődését. Nézzük csak miben nyilvánul meg ez a kistulajdonosi beállítottság? A közös szövetkezeti vagyon kellő meg­­nembecsülését tükrözik olyan kis dolgok is, mint például az, hogy a libádi szövet­kezet új tagjai a közös gazdálkodásba adott lovaikat külön maguk gondozzák sa­ját istállójukban és nyakló nélkül etetik a takarmányt: nem akad senki olyan — no, ha erről a taggyűlésen már szó volt — aki a „porciókötést” elvállalná, pedig ak­kor egyszeriben megszűnne a nagy takar­mánypazarlás. A szövetkezet állatállomá­nya kiszélesedésével természetesen a ta­karmányszükséglet is megnövekedett — és ha a szövetkezetnek pillanatnyilag van is takarmánya, ez még nem jelenti azt, hogy most már annyit etessünk belőle, hogy még a lovak alá trágyának is jusson. — Ezért nagyon fontos, hogy haladéktalanul vezessék be a takarmányadagolást. A másik hiányossága még a szövetke­zetnek az, hogy még nincs állandó mun­kacsoport. A vetési munkálatokat sem vé­gezték csoportok szerint, ami igen nagy hiányosságnak, jobban mondva a vezető­ség hanyagságának tekinthető. Munkacso­portok nélkül el sem képzelhetjük a szö­vetkezeti gazdálkodást, merthiszen más­képpen nem is tehetjük tagjainkat érde­keltté a termelésben. Meg aztán a mun­kálatok sem mennek úgy, ahogyan azok­nak menniök kellene. Vegyük csak a cu­korrépát, amit már régen be kellett volna szállítaniok a cukorgyárnak, a rossz mun­­kamegszervezés következtében még most is kint van a földeken, annak ellenére, hogy már jó ideje kiszedhettél^ a földből és megvan hozzá a kellő munkaerejük is. A helyi pártszervezetnek és a Nemzeti Bizottságnak tudatnia kell, a szövetkezet tagjaival, hogy nemcsak közös gazdasá­gukkal, hanem az egész dolgozó paraszt­sággal szemben felelősek, mert ők már a magasabb, új paraszti élet úttörői. Hogy ezt a szerepet a libádi szövetkezet tagjai betölthessék, a pártszervezetnek sokat kell tennie, türelmes nevelő munkával igyekez­niük kell kifejleszteni a szocialista öntu­datot a tagok között, amely biztosítja a fe­gyelmezett munkát, a közös vagyon vé­delmét és a termelés fokának magasabb elérését. (Sz.) A kassai magnezitbányák és kohók dolgozói kötelezettséget vállaltak, hogy az ötéves terv negyedik évét november 23.-ig teljesítik s‘ 3000 tonnával több égetett magnezitot és 2500 tonnával több ércet termelnek. * A poprocsi ércbányák, az iglói Tátra fűrészüzem, a sztószi Sandrik-üzem és a szepesváraljai kőbányák dolgozói ün­nepélyesen jelentették az ötéves terv­feladataik negyedik évének teljesítését. sáriás tervét 100,2 százalékra teljesítették; eb­ből a központilag tervezett üzemek 89 száza­lékra, a kerületileg tervezett üzemek pedig ,102 százalékra teljesítették a tervet. A szer­ződésben megállapított felvásárlás tervét 98 százalékra teljesítették, ebből a kerületileg tervezett üzemek 99 százalékra. A vágómar­hák felvásárlási tervét az év eleje óta a szarvasmarháknál 60 százalékra, a borjaknál 54 százalékra, és a sertéseknél 42 százalékra teljesítették. 1951-ben ugyanazon időszakához viszonyítva, csak a sertésekből vásároltak fel többet. 28 százalékkal több tejet vásároltak fel. Az év eleje óta a tej egész évi felvásárlási tervét 69 százalékra teljesítették. Az egész évi tervből az év eleje óta 82 százalék tojást vásároltak, fel, ami a múlt évhez viszonyítva 29 százalékos emelkedést jelent.' A gyümölcs- és zöldségfelvásárlás tervét nem teljesítik kielégítően. 6

Next

/
Thumbnails
Contents