Szabad Földműves, 1952. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)

1952-11-09 / 45. szám

1952. november 9. 2 A begyűjtés új megszervezésével a mezőgazdaság további felvirágzása felé Jozef Krosznár begyűjtési miniszter beszédéből A Nemzetgyűlésen a beszolgáltatási kötele­zettségről és a mezőgazdasági termékek fel­vásárlásáról szóló törvénytervezethez hozzá­szólt Jozef Krosznár begyűjtésügyi miniszter és a következőket mondotta: „Tisztelt elvtársnők és elvtársak, hölgyeim és uraim! A párt és a kormány naponta rendkívüli fi­gyelmet fordítanak népi demokratikus köztár­saságunk lakossága élelmezése biztosításának kérdéseire. A párt- és kormányhatározatok egész sora foglalkozik a mezőgazdasági termelés növe­kedésének, az egységes földműves szövetke­zetek fejlődésének és megszilárdításának, a gép- és traktorállomások, valamint az álla­mi birtokok munkájának megjavítása kérdé­seivel. Az aratás és az őszi munkák során az egész köztársaságban 2053 új, II—IV. típusú földműves szövetkezettel gyaporodtunk. A tagosítást 1532 EFSs végezte el és ez idő sze­rint 130.000 mezőgazdasági üzem tömörült szö­vetkezetekbe. Falvainkon az új helyzet kö­vetkeztében megmutatkozott, hogy a begyűj­tés eddigi megszervezése és az eddigi be­gyűjtési rendszer egyre jobban ellentétbe ke­rül a szocializmus falvakon való építésének meggyorsítására, a dolgozók számára kellő mennyiségű élelmiszer, az ipar számára pe­dig kellő mennyiségű nyersanyag biztosításá­ra irányuló törekvéseinkkel. A kormány 1952 május 27-i határozatával begyűjtésügyi mi­nisztériumot létesített és fokozatosan kiépült a minsztérium ezen apparátusa' a kerületek­ben és járásokban és így létrejöttek a hiá­nyosságok kiküszöbölésének és a begyűjtés ja­vításának szervezeti előfeltételei. A szervezési intézkedések megtétele után új begyűjtési rendszer bevezeté­séhez fogunk, ami jelentős lépés lesz a mezőgazdasági ter­mékek begyűjtésének megszervezésében népi demokratikus köztársaságunkban. Falvaink új helyzetéből és a lakosság ellátására szük­séges élelmiszerek és nyersanyagok szükség­letéből következik az, hogy a beadási kötele­zettségek megszabásánál és igazságos szétosz­tásánál kiküszöböljük a hiányosságokat, úgy­hogy elősegítsék mezőgazdasági termelésünk és egységes földműves szövetkezeteink továb­bi fejlődését. Népgazdaságunk valamennyi szakaszán mintaképül áll előttünk a Szovjet­unió. A Szovjetunióban a szerződési rend­szertől a kötelező állami beszolgáltatás for­májára való áttérés az egy hektárnyi szántó vagy mezőgazdasági földre eső szilárd bea­dási normák alapján a kolhozparasztok kez­deményezésének kifejlesztését jelentette a mezőgazdasági termelés növelésében, jelen­tette a közös gazdaság fejlődését a szántóföld terület kibővülését és az állami alapok na­gyobbodását, amelyek biztosítják a lakosság életszínvonalának emelkedését. Ez az 1940.­­ben végrehajtott változás, amely az állam ér­dekeit egybeköti 'a kolhozok érdekeivel, nagy jelentőséggel bírt a mezőgazdaság további fej­lődésére már a bevezetése utáni első évben. Az új intézkedések alapján csupán 1940-ben hárommillió hektárral bővült a kolhozok ve­tésterülete, a kolhozok állatállománya 12 mil­lió darabbal nőtt és a kolhozok 400.000.000 púd gabonával többet szolgáltattak be, mint 1939- ben. A Szovjetunió gazdag tapasztalatai ál­lottak előttünk mintaképül az új begyűjtési rendszer kidolgozásánál népi demokratikus köztársaságunkban és emellett a többi népi demokratikus államok, tapasztalataiból is me­rítettünk, amelyek a szovjet tapasztalatok alapján már bevezették a mezőgazdasági ter­mékek begyűjtésének új rendszerét. lusi gazdagoknál és hanyagoknál, vállvonoga­­tással tértek napirendre, azzal, hogy ő tőle úgy sem kapunk semmit,1 hogy alacsony a marhaállománya, stb. Ez a gyakorlat arra vezetett, hogy azoknak a parasztoknk, akik becsületesen teljesítették feladataikat, évröl­­évre emelkedtek termelési és beadási felada­taik a falusi gazdagok és hanyagok nem tel­jesített feladatainak számlájára is. A becsü­letes kis- és középparasztok gyakran éppen ez okoból nem használtak ki minden lehető­séget a mezőgazdasági termelés növelésére. Hasonló esetek fordultak elő az EFSz-ek be­adási feladatainak megszabásánál is; a jól gazdálkodó EFSz-ek hátrányban voltak azok­kal szemben, akik a termelésből való rossz gondoskodásukkal, rossz munkamegszervezés­sel, stb. nem teljesítették feladataikat. így történt meg végül, hogy az a szövetkezet, amely jól dolgozott, épp úgy jött ki, mint az, amelyik rosszúl dolgozott, a jól gazdálkodó földműves épp úgy jött ki, mint az, aki nem törődött földjeivel és akinek ezt „nagylelkű­en” elnézték. Az új begyűjtési rendszer megszünteti a hiányosságokat, mert a kötelező állami beadást a jövőben minden egyes hektár szántó vagy mezőgazda­­sági földterület szerint fogják megszabni. Az új törvény szerint minden EFSz és egyénileg gazdálkodó földműves már az év elején tudni fogj© gabona, burgonya és tojás, stb. azon mennyiségét, amelyet norma szerint köteles lesz beadni egy hektár szántóföld után az ál­lamnak. Egyúttal mindjárt az év elején tudni fogja, mennyi húst, tejet köteles beadni egy hektár mezőgazdasági terület után a sziláid norma szerint. Mit jelentenek a szilárd bea­dási normák az egyes járások részére, ame­lyek az egész köztársaság területén a terme­lési viszonyok szerint beadási területekre vannak beosztva és mit jelent a szilárd nor­mának meghatározása e járásokon belül az egyes nagysági csoportokba sorolt mezőgazda­­sági üzemek és a III. és IV. típusú EFSz-ek számára. Megszűnik az egyenlősdi, a jövőben már az lesz érvényben: aszerint, amilyen ter­jedelmű földet használsz, amilyen termőterü­leten dolgozol, aszerint fogod beadni az egy hektár föld után kötelező gabona, hús-, és tejmennyiséget. Ha kétszerannyit termelsz, mint amennyi a normád, ez csak a te javadra van, mert több marad személyi szükségleteid­re és a termékfölöslegek szabad elárusítására. Ha azonban nem fogod jól megművelni föld­jeidet, kevesebb marad, mert az állam sem­mit sem fog elengedni a hanyagoknak. A szi­lárd normák meghatározásával ezért határo­zott harcot indítunk az egyenlősdi etilen és egyúttal harcot a naplopás és az állammal való perlekedés pszihózisa ellen. A szilárd nor­mák meghatározása a használt földterület hektárai ' szerint hozzájárul a mezőgazdasági termelés emeléséhez, növeli a szövetkezeti tagok és egyénileg gazdálkodó földművesek érdekét minden árterület legjobb megműve­lésében, a szarvasmarhatenyésztés gyarapítá­sában és kibővítésében, valamint hasznossá­gának fokozásában. Az új begyűjtési rendszer, amelyet beveze­tünk, hozzájárul az EFSz-ek és az egyénileg gazdálkodó földművesek államhoz való új vi­szonyának elmélyítéséhez és a beadási erkölcs megszilárdításához. Minden egyes szövetkezeti tagot és földművest arra késztet, hogy a me­zőgazdasági termékek állami beadásának tel­jesítését becsületbeli és elsőrendű kötelessé­gének tartsa éppúgy, mint minden munkás a gyárban, kohász a kohókban, a bányász a bányában becsülettel és elsőrendű kötelessé­gének tartja a terv teljesítését az iparnak és az egész népnek elegendő mennyiségű szén, vas és ipari termék juttatását. Egy kormány sem törődött azelőtt annyira a kis- és középparasztok érdekeivel, mint népi demokratikus kormányunk. Ennek legjobb bizonyítéka ismét az idei aratás, ami­kor a szövetkezeti tagok földjein a legkor­szerűbb kombájnok dolgoztak, melyeket test­véri segítségképpen a Szovjetunió adott ne­künk. A szövetkezeti tagok falvainkon meg­tanulják alkalmazni a világ leghaladóbb me­zőgazdaságának, a Szovjetunió mezőgazdasá­gának módszereit és egyre nagyobb sikereket érnek el a terméshozamok és a gazdasági ál­latok hasznosságának fokozásában. Az új be­gyűjtési rendszer pártunk és kormányunk ál­tal a szövetkezeti tagoknak, kis- és közép­parasztoknak nyújtott további óriási segítség, mert támogatást és igazságos jutalmat bizto­sít számukra a mezőgazdasági termelés gya­rapítására irányuló minden igyekezetükben. Amint már említettem az egész új rendszer a használt terület egy hektárára megállapí­tott szilárd beadási normák megszabásának alapelvéből indul ki. A beadási feladatok megszabásának e fő alapelvén kívül egyes terményekben, főleg ipari növényekben, mint a cukóriában és néhány, a vállalatokban fel­dolgozásra kerülő zöldségfélékben megmarad a szerződésben megállapított beadási felada­tok rendszere. Ez esetekben a nemzeti válla­latok szerződéseket kötnek a harmadik és ne­gyedik típusú EFSz-ekkel és az egyénileg gazdálkodó parasztokkal az egész községre vonatkozóan e termékek beadására. Ezeknek a szerződéseknek azonban egészen más jel­legük van, mint eddig. A szerződések kétol­dalúak lesznek, kötelezőek a termelésre és a begyűjtő szervezetre is, pontosan megszabott kötelességekkel és jogokkal. Az EFSz-ek és az egyénileg gazdálkodó földművesek a szer­ződéssel kötelezik magukat, hogy meghatáro­zott időn belül az előírt minőségben beszolgál­tatják a gazdasági termékek megszabott mennyiségét és betartják a szerződésben fel­tüntetett agrotechnikai alapelveket a termé­kek termelésénél. Ezzel szemben a szerződést megkötő nemzeti vállalat kötelezi magát a teimékek egész mennyiségének szilárd áron való átvételére, ellenszolgáltatás nyújtására vagy biztosítására, bizonyos mennyiségű élel­miszer, ipari termékek, takarmány, vetőmag, stb. eladására. A kétoldalú szerződések a szerződő felek kötelességeinek megszabásával, amelyek elő­nyöket biztosítanak a beadó félnek, hozzájá­rulnak az ipari növények termelésének foko­zásához, amelyekre iparunknak és a belőlük készült termékekre fogyasztási piacunknak szükségük van. Az új törvéniyes intézkedések feltételezik olyan intézkedések megvalósítását az EFSz-ek az egyénileg gazdálkodó földművesek által a mezőgazdasági termelésben, amelyek bizto­sítják beadási kötelezettségeik teljesítését mennyiségben, termékfajtában és a mezőgaz­dasági termékek minőségében a megszabott határidőn belül. Figyelembe vesszük az osztályszempon tokát Mik a mezőgazdasági termékek új állami begyűjtési rendszerének előnyei az eddigiekkel szemben, amelyek a begyűjtés szakaszán használatban voltak és milyen cé­lokra törekszenek a javasolt törvénytervezet határozatai ? A mezőgazdasági termékek begyűjtése ed­dig kontraktációk, azaz a beadási terv szék­­írásával megszabott mennyiségre kötött szer­ződések alapján ment végbe. E rendszer alap­ja az EFSz-ek vagy S kis- és középparasztok és az állam között megkötött szerződés volt. Az államot a nemzeti bizottság, esetleg az állami begyűjtési szervezet képviselte. A kontraktációt 1949-ben vezették be nálunk, <iz EFSz-ek építésének kezdeti időszakában. A szerződésben megállapított beadási köte­lesség fontos eszközévé vált és segített az EFSz-ek építésében és a munkásosztály kis- és középparasztokkal való szövetségének el­mélyítésében. Egyúttal azonban mindjárt a szerződésben megszabott beadási kötelességek bevezetése óta állandóan kellett küzdeni a pártnak és a kormánynak a beadási feladatok meghatáro­zásában folytatott egyenlősdiség ellen, amely a beadási feladatok meghatározásában a fa­lusi gazdagokat részesíti kedvezményben a kis- és középparasztok rovására. A vetőterület szerinti beadási feladatok szerződésszerű meghatározása és szétírása a növénytermelésben vagy az állattenyésztésben a marhaállomány számára való tekintettel nem segítette elő az EFSz-ek, kis- és közép­parasztok kezdeményezését a marhaállomány a vetőterületek és az össztermelés kibővíté­sére. A feladatok szétosztásában gyakran lép­tek fel a faluban a magasabb követelmények­kel a becsületes és kis- és középparaszttal szemben, aki jól gazdálkodott és becsülete­sen teljesítette a beadást. A termelési és be­gyűjtési feladatok nemteljesítése felett a fa­Kell, hogy mindnyájunk igyekezete a fal­vakon és városokban az állammal szembeni kötelességek mintaszerű teljesítése, a köztár­saság törvényeinek betartása és ezek bárki által is történő megszegésének megakadályo­zása legyen. Az EFSz-ek funkcionáriusainak, tagjainak, a kis- és középparasztoknak min­dent el kell követniök a beadási kötelességek teljesítésére, a nemzeti bizottságok funkcio­náriusaival és a felvásárlásban dolgozókkal együtt ügyelniük kell arra, hogy mindenkit, aki megzavarja a köztársaság építését, nem teljesíti beszolgáltatási kötelességeit, felelős­ségre vonjanak. Az új intézkedésekben kö­vetkezetesen érvényre jutnak az osztályszem­pontok. Így például a félhektáron aluli gaz­daságokat általában felmentik a magvas, sze­mes és burgonya növénytermékek beszolgál­tatása alól ezeket a félhektáron aluli gazda­ságokat csak akkor mentik fel, ha több gyer­mek vagy idős ember van a családban, akik már nem tudnak teljes erővel dolgozni. A mezőgazdasági üzemek nagysági csoport­jai szerint fokozatos normával előnyben ré­szesítik a kisparasztokat a nagyföldművesek­kel szemben, igazságosan megszabják a kö­zépparasztok beszolgáltatását. A falusi gaz­dagok számára az illető nagyságcsoportba tar­tozó mezőgazdasági üzem normája alapján szabják meg a beadást, amelyet pontosan megszabott százalékarányban növelnek. A falusi gazdagok, akik a községben rendszerint a legjobb földet birtokolják, olyan feladato­kat kapnak, hogy ezzel meglegyen akadályoz­va a fölöslegükkel való üzérkedés. Az új begyűjtési rendszer előnyben részesíti a III. és IV. típusú EFSz-eket Eddig az volt a gyakorlat, hogy a beszol­gáltatási feladatokat a III. és IV. típusú EFSz-ek számára az egész földjük kiterjedé­sére szabták meg, amelyet ezek az EFSz-ek műveltek, beleértve az EFSz-ek tagjainak háztáji gazdálkodását is. Az új intézkedések szerint a III. és IV. típusú EFSz tagok ház­táji gazdálkodásnak területe leszámítódik az EFSz beadási kötelességei alá eső földterü­letből. A háztáji gazdálkodásból az EFSz­­tagjainak megszabják a hús-, tojás- és ha te­henet tartanak a tejbeadását; gabona és bur­gonyabeadást a háztáji gazdálkodásra nem szabnak ki, bizonyos esetekben egyáltalán nem szabnak ki beszolgáltatási kötelezettsé­geket. Ezeket az előnyöket természetesen csak azok a szövetkezeti tagok kapják meg, akik­nek háztáji gazdálkodása és szarvasmarha te­nyésztése a mintaszabályzatban megszabott mennyiséget nem haladja túl. Azok a szövet­kezeti tagok, akik nagyobb terjedelmű háztáji gazdálkodással rendelkeznek amint azt a mintaszabályzat meghatározza, az illető nagy­sági csdport egyénileg gazdálkodó földműve­seire vonatkozó normák szerint adnak be me­zőgazdasági termékeket. Ez ismét igazságos megszabás, habár a szövetkezeti tagok bizo­nyos olyan részét érinti is, akik gyakran aránytalanul nagy háztáji gazdálkodást hagy­tak meg maguknak, amelynek megművelésé­re több időt fordítottak mint a szövetkezeti földekre. Ha az ilyen szövetkezeti tag mun­kája célját és igyekezete, munkatörekvése fő­irányát a háztáji gazdálkodásban látja, akkor olyan feladatokat is tűzünk ki neki, mint az egyénileg gazdálkodó földművesnek. Ez bi­zonyára helyes és igazságos a többi szövetke­zeti taggal szemben és újra nyíltan kijelent­jük, hogy azt akarjuk, hogy minden szövet­kezeti tag olyan háztáji gazdálkodást tartson, hogy belőle kiegészítő természetbeni jövedel­met élvezzen, ellenben annak terjedelme olyan legyen, hogy ne vonja el őt az EFSz­­ben végzett munkától. És még egy kérdésben kell világos álláspon­tot elfoglalni, az EFSz-ek számára meghatá­rozott normák kérdésében. A III. és IV. tí­pusú EFSz-ek normái oly módon vannak meghatározva, hogy általában alacsonyabbak, mint az egyénileg gazdálkodóké. Ez azért van így, mert az EFSz-ek ma általában abban az időszakban vannak, amikór nagyüzemi terme­lésük alapjait építik és jelentős mértékben kell kiegészíteniük főleg szarvasmarha és tyúkállományukat. A szántóföldterület bővítésének és az elha­nyagolt föld EFSz-ek által való megművelé­sébe történő átvevésének érdekében előny­ben részesítik a III. és IV. típusú EFSz-eket a beadások megállapításában azáltal, hogy ezt a földet egy bizonyos időre felmentik a beadások alól vagy a beadásban engedmény­ben részesítik. További fontos intézkedés az, hogy a gabonának és a burgonyának a be­gyűjtési raktárakba szállításáért azokban az esetekben, ha a szállítás a begyűjtő raktár, a szövetkezet, nemzeti vagy közváílalat forgal­mi eszközeivel történik, a díj természetben fi­zetendő. Ez a módszer elvitathatatlanul ren­det teremt a szállításban, mert a földműves­nek és az EFSz-nek és a begyűjtő raktárnak egyaránt érdeke lesz, hogy a teherautókat gazdaságosan használják fel, rakfelületeket teljes mértékben és gazdaságosan használják ki. Mindezen intézkedéseknek bevezetése, amelyekkel megváltozik a mezőgazdasági termékek begyűjtésének eddigi gyakorlata igen sok politikai és szervezési munkát fog megkövetelni, főleg az elkövetkezendő három hónapban. Az új begyűjtési rendszerre való áttérés si­ma lefolyása érdekében, szükséges lesz a fi­gyelmet a következő intézkedések biztosítá­sára fordítani. Először amennyiben még nem történt meg, mindenütt rendet teremteni a föld ’ nyilván­tartásában, mert a feladatokat az összeírás­sal megállapított földmennyiség szerint álla­pítják meg. A helyi nemzeti bizottságoknak feladata, az összeírás alapján azonnal kidol­gozni valamennyi mezőgazdasági és szántóföld tulajdonos jegyzékét, földterületének feltün­tetésével és e jegyzékeket legkésőbb novem­ber 30-ig átadni meghatalmazottjának. A má­sodik ma már közvetlen feladat az ipari nö­vények szerződésbeli megállapításnak sima lefolyása, amit novemberben és decemberben kell megvalósítani a mezőgazdasági termelés szétírásával egyidejűleg. A harmadik igen jelentős feladat a mező­­gazdasági termelésben az új begyűjtési rend­szerre való áttérés sima lefolyásának biztosí­tása. Elkerülhetetlenül végre kell hajtani né­hány szabályozást a vetési eljárásokban, fő­leg a tavaszi vetésben, úgyhogy a növényter­mékek termelése mindenütt megfeleljen a megkövetelt beadási feladatoknak. Az állattenyésztésben szintén szükséges lesz ott, ahol alacsony az állomány, azonnal pótol­ni a pároztatást, bővíteni főleg a tyúktenyész­tést és mindenekelőtt arra gondolni, hogy az EFSz-ek minél előbb elérjék a szarvasmar­hák, a sertések és a tyúkok teljes állományát. Ezen intézkedések végrehajtása a gazdasági termelésben egyike az új begyűjtési formákra való sikeres áttérés fontos előfeltételeinek, mert teljes érvényben marad az, hogy falunk fő feladata: jobb termeléssel biztosítani dol­gozó népünk élelmezését! Negyedszer rend­kívüli figyelmet kell fordítani arra, hogy a nemzeti bizottságokban helyesen dolgozzák ki a falusi gazdagok jegyzékeit. Végül ötödször az új intézkedések keretében mindenütt meg kell kezdeni a felvásárlás lényegesen gazda­ságossá tételéhez vezető utat. Az új EFSz tagok állat­állományának összpontosítása a legjobban a kassai és a pozsonyi kerületekben halad (TPP) — Az új EFSz tagok állatállományá­nak összpontosítása a beadott földterülethez viszonyítva ez év okt. 28-ig a következő: Kerület Szarvasmarha- Sertés­állomány állomány összpontosítva %-ban. Kassa 30.4 7.3 Pozsony 33.9 3.1 Besztercebánya 21.6 13.1 Nyitra 25.4 4.5 Eperjes 1.3 7-4 Zsolna 1.3 2. Szlovákiában 18.2 7. A fenti adatokból látjuk, hogy az új tagok állatállományának összpontositására a legna­gyobb súlyt a kassai kerület népi szerveinek dolgozói fektetnek, ahol eddig a legjobb ered­ményeket érték el. A pozsonyi kerületben szintén szépek a kezdeményezések a szarvas­­marha összpontosítása terén, de ugyanakkor lemaradtak a sertésállomány összpontosításá­ban. A besztercebányai kerületben bár a harmadik helyen állanak az összpontosítás­ban, mégis dicséretet érdemelnek, mert a sertésállomány összpontosításánál a legszebb eredményeket érték el. Általában a nyitrai kerületben is szépek a kezdeményezések, azonban itt nagyobb figyelmet szentelhetné­nek az összpontosításnak, különösen a JNB dolgozói. A vágsellyei járásban pl. a járás IX. ügyosztályának dolgozói okt. 13—25-ig tíz EÉSz-ben 283 darab szarvasmarhát, ebből 87 tehenet és ezenkívül 426 darab lovat kellett volna összpontosítaniok, de ezen állatállo­mány még okt. 28-án sem volt összpontosítva. A vágsellyei JNB dolgozóinak tudnia kell, hogy a felértékelt állatállományt bármilyen körülmények között is a közös istállóban kell elhelyezni.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents