Szabad Földműves, 1952. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)
1952-10-26 / 43. szám
s 1952. október 26. Községünk szövetkezeti tagjai toborzást indítottak azon kis- és középparasztok megnyerésére, akik még nem tagjai a szövetkezetnek. A toborzók ezideig igen szép eredményt értek el a taggyűjtésben. Az egyénileg gazdálkodók megértették, hogy közös erővel könnyen el lehet távolítani a nehézségeket és jobb eredményt lehet elérni. A falu népének boldogulása csak az EFSzen keresztül érhető el. Munkájuk után megkapják a megérdemelt jutalmazást, azonkívül művelődésre is jut idő. A nyaralók és fürdőhelyek, amelyek valamikor az „urak” üdülésére szolgáltak, ma a dolgozók tulajdonát képezik és hazánk legjobb építői élvezik és gyűjtenek új erőt a további sikeres munkához. Gondoljunk a múlt kapitalista társadalomra, mikor apáink csak a robotot és a nyomort ismerték s munkájuk gyümölcsét az urak élvezték. « Ez a rendszer megszűnt és soha többé viszsza nem térhet. Most egy ülj világot építünk, amely biztosítja minden dolgozó boldog jövőjét. Ezért sorakozzunk fel Pártunk köré és még fokozottabb igyekezettel kacsolódjunk be az új szocialista falu kiépítésébe. Sándor Piroska, úttörő, Vágsellye. A tétovázókhoz Sok kis- és középparaszt még ma sem értette meg, hogy mit jelent az EFSz a falusi dolgozók életében. Nem tudják megérteni, hogy ha közösen művelik a földet, többet és jobbat termelnek, amiáltal biztosítják számunkra a boldog életet. Sokan nem gondolnak már a múltra, amikor a munkás hajnaltól- vakulásig dolgozott, s még betevő falatja sem volt. A kezdetleges mezőgazdaság mellett egy-egy kis parcella bevetése napogig eltartott, mert a magot kézzel szórták a földbe. Ma a szocialista társadalomban a szövetkezetek modern mezőgazdasági gépekkel vannak ellátva, hegy a szövetkezeti gazdálkodás által a dolgozókat felszabadítsák a nehéz fizikai munkától s a tagok gondtalan életet élnek, mert maguk élvezik munkájuk gyümölcsét. Még lelkesebben dolgoznának, ha már nem lenne egyetlen kis- és középgazda sem, aki nem tagja az EFSz-nek. Magángazdálkodó kis- és középparasztok! Ne tétovázzatok! Lépjetek be a szövetkezeti tagok soraiba és közös erővel építsétek gyermekeitek boldog jövőjét. Nagy Margit, úttörő Segítünk a szövetkezesek A szovjet úttörők nyomdokaiban akarunk haladni. Tőlük tanuljuk szeretni a hazát. Az iskola padjaiban ülve figyelemmel hallgatjuk" tanítóink előadásait, hogy minél többet elsatíthassunk a tudásból. Szorgalmasan tanulunk, mert jól fel akarunk készülni az életre, a hazaépítésre. Az iskolán kívül is építjük jövőnket. Üttörőszervezetünk brigádot alakított és segítünk a szövetkezeti tagok munkájában. El-elnézzÜk a hatalmas szovjet mezőgazdasági gépeket és eszünkbe jut apáink nehéz, verejtékes munkája. Sokat dolgoztak azelőtt a kis- és középparasztok az uzsorás falusi gazdagok földjein. A saját kis parcellájuk megművelésére csak akkor kerülhetett sor, ha már a kulák földjét megművelték. így volt ez a Szovjetunióban is a cári Oroszország idejében. Azonban a hős orosz proletariátus megdöntötte az urak rendszerét és a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmével a szovjet nép megkezdte az ország építését. Ennek köszönhetjük mi is, hogy új életet élünk s békében építhetjük a munkások és parasztok hazáját. ÍSéma Izabella, Magyar középiskolai tanuló. A népek nem akarnak háborút jegyzetek a pekingi békekonferenciáról A cukorrépa betakarításánál ne a régi módon, hanem Jarmosenkó-módszerrel fejeljük a répát. Ez azt jelenti, hogy a répa levélzétét éles késsel úgy távolítsuk el, hogy a vágás helyén mintegy 3 centi nagyságú sima vágású felület maradjon. Ugyanakkor a répa farkát egy centiméteres vastagságban vágjuk le. A Jarmosenkó-módszer alkalmazásával 10—12 százalékkal több répát tudunk a cukorgyárnak szállítani. A pekingi békekonferencia legmeghatóbb jelenetei azok voltak, amikor olyan népek fiai fogtak kezet, amelyek fegyverei tüzet ontanak egymásra; emberek, akik népükkel együtt, vérük hullásával védik szabadságukat és emberek, akiknek kormányai népükkel szembefordulva le akadják tiporni más népek szabadságát. Ilyenkor érezte mindenki a legtisztábban: a népek nem ellenségei egymásnak. Egy nép sem szomjúhozza a másik nép vérét. A népek nem akarnak háborút. Békét akarnak és tudnak békében élni egymással. És ilyenkor vetődött fel mindenkiben legélesebben a kérdés: miért van akkor mégis háború Koreában, Vietnamban, Malájföldön? Válaszként egy maroknyi gonosztevő képe rémlett fel, egy vérre szomjas és haszonra éhes banda képe, amely szét akarja szakítani az összefonódó kezeket, letépni egymásról az öleleő karokat, háborút akar, pusztulást akar, életek, házak, földek pusztulását. De mert e gonosztevők marokinyian vannak, a népek baráti keze ha elszánt erővel összekulcsolódik, képes szétmorzsolni őket. » * * „Az amerikai nép kezd felébredni — erről tett tanúságot a konferencián Isabel Cerney, az amerikai küldöttség tagja. — Sok minden történik a mi országunkban, amit talán a világ nem lát, de ami a felháborodást, az ellenzést, a haragot mutatja a koreai háborúval szemben. Az elmúlt évben több sztrájk volt Amerikában, mint bármikor is az Egyesült Államok történetében. Amerikai pilóták és második világháborús tisztek százainak esete, akik tiltakoztak az ellen, hogy a koreai háborúban szolgáljanak és olyan erőteljesen tiltakoztak, hogy el kellett őket bocsátani a szolgálatból, fényt vet az amerikai katonák gondolkodásmódjára. És amikor a koreai háborúban lelőtt Daviesnek, a legjobb amerikai pilótának a felesége szenvedésének egy háborúellenes nagy kiáltásban adott kifejezést, valami olyasmit visszhangzott ez, amely száz- és száezer ember érzése. Egy leszerelt katona, aki külön fizetést kapott koreai szolgálataiért, ezt a pénzt egyik küldöttünk útiköltségére ajánlotta fel. Kijelentette, hogy egységének minden egyes tagját felháborította felperzselt föld politikája és ennek a politikának könyörtelen végrehajtása.” Az amerikai küldöttség vezetője, Louis Wheaton néger mozdonyvezető egy facsemetét nyújtott át a koreaiaknak és ezeket mondotta: „Mi, az amerikai nép fiai, akik csodáljuk a bátorságot és gyűlöljük a kegyetlenséget, kérjük, hogy ültessétek el ezt a kis fát Korea földjébe, abba a földbe, amelyet hős népetek vére szentel meg. Növekedjék, ahogy népeink barátsága fog majd növekedni. Zöldüljön az élet zöld leveleivel, táplálja a napfényt és az ég esője, míg lombjai alatt biztonságban és szépségben és békében ülnek majd gyermekeitek gyermekei”. Mindenkinek a szemében könny csillogott, amikor a koreai és amerikai férfiak kezet szorítottak, amikor az amerikai aszszonyok, tanítónők, munkásnők, sokgyermekes anyák zokogva magukhoz ölelték a koreai asszonyokat. # t * A legmegrázóbb képet Malájföldről nem a maláji küldöttek, hanem egy angol férfi adta. Az angol imperialisták maláji bűneit legélesebben egy angol férfi leplezte le és bélyegezte meg. Ez a férfi Ivor Montagu, a béke kiemelkedő harcosa, a Béke-Világtanács titkára. — Megragadom ezt az alkalmat — mondta —• hogy arról beszéljek, amiről minden angolnak először kell szólnia egy ilyen értekezleten: Malájföldről. Ezen a szószéken kijeleritem, hogy Malájában a következő tetteket követték el: a termés elpusztítása, vegyianya'gok felhasználása hadicélokra, s falvak eltörlése, kollektív megtorlás, hadifoglyok megkinzása, halottak meggyalázása. Mindegyik olyan bűn az emberiség ellen, amely a nemzetközi törvényeket sérti. Kijelentem, hogy Templer tábornok (a malájföldi angol csapatok főparancsnoka) és főnöke, Lyttelton háborús bűnösök és minden tekintetben olyan bűnösök, mint azok, akiket Nürnbergben felakasztottak. Hétezer maílájt bezárva tartanak bírósági tárgyalás nélkül, többet közülük már több mint négy éve. Huszonhatezret deportáltak. A hatmilliós lakosságból ötszázezren koncentrációs táborokban vannak, szögesdrót mögött. A malájnépet mégsem lehet megfélemlíteni. — Az én népem elkésett Malaja ügyében, de a nap felkelőben van. A malájhazafiak hosszú harca sikert érlel. Templer tábornok szavai, az, hogy könnyen győzött volna, ha csak a lakosság egy tizede támogatta volna őt, érdemük szerint fel vannak jegyezve. Egy hazafi fejére 30 ezer font vérdíjat tűztek ki. Házat, földet, kitüntetést ígértek annak, aki elárulja. De nem akadt ilyen ember. Ezek mind fel vannak jegyezve. Permatang Tinggi és Tanjong Malin, a hős falvak, Lidice párjai, amelyeknek lakosai inkább végignézték, hogy kő kövön ne maradjon a faluból, mintsem hogy egyetlen áruló szót ejtettek vointi, kiérdemelték mindenki tiszteletét. — Minden angol ember kötelessége, hogy teljes erejével rajta legyen: fejezzék be ezt a háborút és szolgáltassanak igazságot a maláj népnek. Egy maláji asszony, Csan Szuat Hong partizán, a maláji küldöttség vezetője, így szólt: „Köszönöm Ivor Montagunak, hogy beszámolt az igazságról!” Ennek az aszszonynak a nyakában egy selyemkendő volt. A kendőt a maláji partizán egy angol asszonytól, Monica Feltontól kapta és felírása ez: „Éljen a világbéke!” * * * Ngujen Ti Csiennek hívják azt a huszonkétéves lányt, aki így mutatkozott be a békekonferencián:„A vietnami nép dicsőséges leánya”. Hat éve harcol a francia gyarmatosítók ellen és csodálatos hőstettek sorait vitte végbe. A faluját 1950-ben elfoglaltak a franciák. Élete kockáztatásával megmentette a párttitkár életét. O maga fogságba került. Három hónap után kiszabadult. A következő két hónapon belül egy 370 főből 30,110 női partizáncsapatot szervezett. Fel sem lehet sorolni ennek a 22 éves parányi lánynak nagy tetteit. Egy francia: Petit tábornok, a francia nemzetgyűlés tagja, aki szembefordult országa militaristáival és háborús bűnöseivel és a béke harcosainak sorában áll, ezeket mondotta: — Háborúk és borzalmak zúdulnak ártatlan népekre. Az én országom uralkodó körei háborút viselnek Vietnam ellen. Ez a háború gyűlöletes Franciország népének nagy többsége előtt. Népemmel együtt mélyen kínoz ez engem és népemmel együtt arra törekszem, különösen parlamenti munkám során, hogy véget vessek ennek. — Kérem önöket, emlékezzenek arra, hogy a mi vérünkben Jeanne d’Arc-nak, a nép lányának vére folyik, aki tudta, hogyan kell kiűzni az ellenséget Franciaországból, emlékezzenek arra, hogy 1789 forradalmárainak és 1871 kommünár fainak utódai vagyunk. Mivel szeretem a hazámat, mivel a népemet akarom szolgálni, mivel a vietnamiak testvére vagyok, a legparancsolóbb kötelességemnek tartom, hogy mindent megtegyek e szörnyű háború befejezésének eléréséért. * * * Ünnepi jelenete volt a békekonferenciának, amikor nyolc indiai és pakisztáni férfi kettesével és egymás kezét fogva lépett be a tanácskozóterembe. Az első pár: dr. SZajfuddin Kicslu, az indiai kormánypárt egyik vezető tagja, az indiai küldöttség feje és Pir Szahab Manki Serif, mohamedán főpap, a pakisztáni küldöttség vezetője volt. Evek óta, mióta csak a mai India és Pakisztán állama fennáll, háború és vérontás dűl közöttük Kasmírért, amleyet aranyalmaként „dobtak” oda a két ország közé az angol-amerikai imperialisták, hogy viszályba kergessék őket. Az indiai és pakisztáni küldöttség most közös deklarációt nyújtott át a békekonferenciának. — Kinyilvánítjuk azt a határozott meggyőződésünket — mondja többi között a deklaráció — hogy India és Pakisztán között minden foútos kérdést kivétel nélkül békés úton lehet és kell megoldani. Elismerjük, hogy Jammu és Kasmír államok népének joga az, hogy döntsön a saját sor* sáról és jövőjéről és biztosítani kell számukra az alkalmat e jog szabad gyakorlására. Az •indiai és pakisztáni küldöttség vezetője egy-egy virágfüzért akasztott Kuo Mo.zsonak, a kínai békemozgalom vezetőjének nyakába. Mindenki megérti: mit jelent ez a gesztus. A Szovjetunió vezette béketábornak és e tábor hatalmas oszlopának, az új Kínának köszönhető a népek pekingi történelmi kézfogása és holnapi fokozott harca a békéért. (Szabad Nép) Munkájuk után örömet és szórakozást nyújt a 67. cs. számú osztálysorsjáték 1952 december 15-től 1953 április 15-ig. Nyeremények 58,520.240 Kcs érték. Minden illeték levonása nélkül lesznek fizetve a nyeremények. Tájékoztatást nyújtanak a takarékpénztárak. 1 nyolcad — 42 Kcs, 1 fél — 168 Kcs, egész sorsjegy 336 Kcs esetenként. Gyorsítsuk meg a burgonya felvásárlását A nyitrai kerület legtermékenyebb járása a topolcsányi, a burgonya felvásárlását október 10-ig azonban csak 6.09 százalékra teljesítette. A járás burgonyafelvásárlási határideje október 25-ig volt megállapítva. A felvásárlás elmaradását pedig azzal a legostobább kitalálásokkal Indokolják meg, hogy a burgonya még nő. Természetesen ez nem egyéb, mint a kulákok mesterkedése, akik a burgonya „növésével” azt akarják kivárni, amíg az időjárás annyira elromlik, hogy he lehessen kiszedni a földből. Ezt a teóriát támogatja Novy, a ludányi EFSz agronómja is. A ludányi EFSz-ben még mindig nem kezdték meg a burgonya szedését, mert Novy agronóm állítása szerint, a ludányi határ még csak most virágzik. A szomszéd szövetkezetben Tovamokon a burgonya már régen elvirágzott és beért, a szövetkezeti tagok pedig már kiásták és a beszolgáltatási kötelezettségüket is teljesítették. Több mint négy vágón burgonyát adták át a közellátásnak. Hasonlóképpen a szomszédos Kamanová község szövetkezete is megkezdte a burgonya begyűjtését. Ebből láthatjuk, hogy Novy agronómusnak nem fekszik a szívén a beszolgáltatás, sem pedi az EFSz pénzügyi tervének teljesítése s tőle beállhatnak az esőzések, ami által a burgonya nem virágozni, hanem elrothadni fog. Novy ugyan esküdözik, hogy fontosnak tartja a beszolgáltatás teljesítését, ez azonban csak beszéd, ebben az esetben pedig káros következménnyel is járhat Itt a legfőbb ideje, hogy a burgonya betakarításával végezzünk. Hogyan lehet a kukoricát m né! gyorsabban felvásárolni A szeredi járás néhány községében a késői érés miatt csak alig pár nappal ezelőtt kezdték meg a kukorica betakarítási munkálatait, a felvásárlásban azonban máris sikeres eredményeket értek el. A kukoricafelvásárlásában a pozsonyi kerületben második legjobb járás a szenei, ahol a felvásárlást október 15-ig 70 százalékra teljesítették. Főleg a nagyobb szövetkezetek, mint pl. a hájski, krizsovani, vlcskovci és a majcichovei EFSz-ek a kukorica beszolgáltatását már 90 százalékban, a szeredi és a sintavai EFSz-ek pedig 100 százalékban teljesítették. A kukorica sikeres felvásárlását a népi- és a járási szervek, valamint a felvásárló raktárszövetkezetek dolgozói biztosítják, akik naponta felkeresik a szövetkezeteket és az egyénileg gazdálkodó parasztokat, hogy meggyőzzék őket a felvásárlás fontosságáról. A beszolgáltatott kukoricát a gazdáknak csak a fiókraktárba kell bevinni, ahonann aztán a raktárszövetkezet tovább szállítja Szeredre, a főraktárba. A fiókraktárak naponta 10—15 vagon kukoricát vásárolnak fel, de van olyan nap is mint pl. október 19-én, hogy összesen 30 vágón kukorica került a fiókraktárakba. A fiókraktárakból a főraktárba való elszállítási munkálatokban nagy segítséget nyújtanak a Csehszlovák Allamvasútak Autószállitó dolgozói, akik munkaidő után naponta 10 vágón kukoricát szállítottak el. Chmelát Lajos brigádmunkás 14 napon keresztül dolgozott munkaidőn túl és összesen 16 vágón kukoricát szállított be a főraktárba. Mit tartsunk eszünkben Az őszi esőzések előtt tetejezzük be a kazlakat. Különösen a széna és egyébb takarmánykazlakra kell nagy gondot fordítanunk. A betetőzéshez főleg rozsszalmát használjunk, esetleg búzaszalmából is lehet, s abból egy méter vastagságú borítás rakjunk. Hogy a kazal tetejét a szél ki ne kezdhesse, póznákkal, drótra erősített kőnehezékkel szegjük le a kazal tétjét. A kazlak körül ássunk vízlevezető árkot, hogy alá ne szökhessen az esővíz. Készüljünk fel az őszi faültetéshez, ássuk ki az előre kijelölt helyeken az ültetéshez szükséges gödröket. -A gödrök átmérője 80—100, a mélysége pedig 50—70 cm legyen. A gyümölcsfák ültetését akkor kezdjük, ha már a kiültetésre szánt csemeték elhullatták lombjukat s a nedvesség is megállóit. Kiültetés előtt vágjuk vissza a sérült gyökereket egyenes, sima metszéssel. Az őszi ültetésű gyümölcsfák biztosabban megerednek, mintha tavaszra halászijuk az ültetést. Azokban az EFSz-ekben, ahol az őszitakarmánykeverékeket még mindig nem vetették el, a leggyorsabban fejezzék be a munkákat. A vetést lehetőleg keresztsorosan végezzék el és a vetés mélysége 3—5 cm legyen. Az őszi takarmánykeverék már májusban kaszálható s utána másodvetésű növényeket termeszthetünk. Szabad Földműves a Földművelésügyi Megbízotti Hivatal hetilapja. — Kiadóhivatal: Bratislava, Krízková 7. — Telefon: 332-99. — Szerkesztőség: Bratislava. Krízková 7. — Telefon: 243-46. — Főszerkesztő: Major Sándor. — Kiadja az „Óráé” lap- és könyvkiadó vállalat — Nyomja: Concordia nyomda Bratislava, Ul. Nár. povstaníe 41. — Irányító postahivatal: Bratislava 2. — Előfizetés egy évre: 100.— Kés, félévre 50.— Kés. — A lap felmondható minden év végén okt elsejéig. — Eng. sz. PIO 566/52. 17.2. A mi községünk is a fejlődés útjára lépett