Szabad Földműves, 1952. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)

1952-10-26 / 43. szám

1952. október 2S. 3 Sztálin elvtárs szavai fokozott helytállásra lelkesíti a béketábor országainak dolgozóit Az ENSz okt. 16-1 ülése Az ENSZ közgyűlésének október 16. déle lőtti ülésén az újzélandi küldött amiatt pa­naszkodott, hogy ,,kevés állam” kénytelen a Koreában folyó háború terhének zömét vi­selni, ugyanakkor a tagállamok túlnyomó többsége jobbnak tartja kívülmaradni a ko­reai „kollektív akciókon”. Az ezután felszólaló argentin küldött arról beszélt, hogy a nemzetközi kereskedelmet érintő kérdésekben különösen figyelembe kell venni a kevésbbé fejlett országok érde­keit. Amint mondotta, a nyersanyagforrások túlnyomó többségét a haditermelés szolgála­téba állították, ez pedig meghiúsítja a ke­vésbbé fejlett országok gazdasági felemelke­dését. Argentina képviselője felszólította beszédé-' ben a nagyhatalmakat: oldják meg békés esz­közökkel a nézeteltéréseket és törekedjenek egységes döntésekre. Ezután Acheson, az Egyesült Államok kül­ügyminisztere emelkedett szólásra: Beszédét már az október 15-i reggeli ülésre várták. Acheson demagóg módon azt hangoztatta, hogy az Egyesült Államok a nemzetközi kon­fliktusok békés rendezésére és az általános békére törekszik, ugyanakkor égig magasz­talta a koreai intervenciót és felhívta az Egyesült Államok csatlósait, tanúsítsanak ki­tartást, egységet és támogassák Koreában a „közös erőfeszítéseket”. Ahogy Acheson ki­jelentette, az Egyesült Államok addig fog harcolni, ameddig az „igazságos” feltételeken nyugvó fegyverszünet érdekében ez „szük­séges” lesz. Ugyanakkor, amikor a világ közvéleménye a baktériumfegyver alkalmazásának határo­zott elítélését követeli, Acheson beszédében olyan kijelentések mögé próbált elrejtőzni, hogy „az Egyesült Államok nem indít agresz­­sziót sem atombombákat, sem vegyi, sem bak­tériumfegyverrel”, Acheson nem ítélte el a baktériumfegyvert és a vegyifegyvert, mint a legbarbárabb és legembertelenebb hadviselési eszközöket és egyetlen szóval sem utalt az atomfegyver eltiltására. Acheson képmutató módon kijelentette, hogy az Egyesült Államok kormánya segítsé­get óhajt nyújtani a gyarmati és függő né­peknek önkormányzatuk kivívásához, vala­mint életfeltételeik megjavításához. Acheson kijelentette, hogy ezek a népek csak igen hosszú idő múlva érik el az önkormányzatot, majd „kölcsönös megértésre” szólította fel a a gyarmattartókat és az uralmuk alatt síny­lődő népeket. A közgyűlés ezután áttért a VII. ülésszak napirendjének kérdésére és a kérdések el­osztására a bizottságok között Az amerikai­angol többség az ENSZ alapokmánya ellené­re, valamint a Szovjetunió, Lengyelország, Csehszlovákia, az Ukrán SZSZK és a Bjelo­­russz SZSZK küldöttségeinek tiltakozása el­lenére — napirendre tűzte a többi között az orsztrák kérdést és az amerikai-angol több­ségnek azt a javaslatát, hogy nyílvánítsák a Koreában elesett intervenciósokat „az ENSZ ügyéért elesetteknek”. Az ENSZ-közgyűlés október 17-i plenáris ülése annak a kérdésnek vitájával kezdődött, hogy a közgyűlés napirendjére tűzzék-e a Délafriksi Unió kormánya által alkalmazott faji megkülönböztetés kérdését. Elsőnek a Délafrikai Unió képviselője szólt hozzá. Kérte, hogy a kérdést ne tűzzék napi­rendre. Azt állította, hogy a Délafrikai Unió faji politikája belpolitikai kérdés és ennél­fogva nem tartozik az ENSZ jogkörébe. Az angol és az ausztráliai küldött támogatta a Délafrikai Unió képviselőjének álláspontját. Az indiai, chilei és iraki küldöttek elítélték a délafrikai delegátus álláspontját. Pearson elnök javasolta, hogy a közgyűlés szavazással döntse el, illetékes-e ennek a kérdésnek megvitatására. Pearson álláspontját Santa Cruz chilei és Padilla Nervo mexikói küldött élesen bírálta. Hangoztatták, hogy a Pearson által javasolt eljárás példátlan. A. J. Visinszkij, a Szovjetunió képviselője kijelentette, hogy a közgyűlés elnöke már másodízben próbál visszaélni jogaival. „Ez — mondotta Visinszkij — baljós előjel a jövő szempontjából”. „Fearson az ügyrendi szabályok újabb értelmezésével próbál elő­hozakodni” — hangsúlyozta Visinszkij és hoz­záfűzte, hogy az elnök eljárása példátlan, jo­gilag értelmetlen és sértő. Visinszkij rámutatott, hogy a közgyűlés most a napirendre vonatkozó főbizottsági ja­vaslatot vitatja meg és semmi mást ezen túl­menően. Visinszkij felhívta a közgyűlést, hogy hozzon olyan határozatot, amellyel érvényte­leníti az elnök javaslatát. Ezután szavazásra került sor. Pearson ja­vaslatával kapcsolatban. Pearson ellen szavazott 43 küldöttség, köz­tük a Szovjetunió, az Ukrán SZSZK, a Bjelo­­russz SZSZK, Lengyelország, Csehszlovákia, továbbá minden arab és ázsiai ország, csak­nem valamennyi latinamerikai ország és több más ország küldöttsége. Pearson mellett mindössze tíz küldött fog­lalt állást: az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország, Ausztrália, Belgium, Kanada, Luxemburg, Hollandia, Ujzéland és a Dél­­afrikai Unió. Hét küldöttség tartózkodott a szavazástól. Ezután a közgyűlés arról szavazott, napi­rendre tűzzék-e a Délafrikai Unióban alkal­mazott faji megkülönböztetés kérdését. A kérdés napirendre tűzése mellett negyvenhat küldöttség foglalt állást, hat küldöttség ellene szavazott. Nyolc küldöttség tartózkodott a szavazástól. A kérdés napirendre tűzése ellen csupán Ausztrália, Columbia, Franciaorszag, Ujzéland, a Délafrikai Unió és Anglia szava­­zott-Ezzel véget ért a közgyűlés délelőtti ülése. Sztálin elvtárs beszéde az SZKP XIX. kongresszusának határozatai a munkában és a békeharcban való fokozott helytállásra lelkesítik a béketábor országainak dolgozóit PEKING A „Zsenminzsibao” vezércikkében a többi között ezeket írja: „A kínai nép a Szovjetunió Kommunista Pártjának XIX. kongresszusán elhangzott be­számolókból és hozzászólásokból világosan megérti — írja a „Zsenminzsibao” — hogy a békét minden bizonnyal ki lehet harcolni, ha erőfeszítéseket teszünk honvédelmünk meg­szilárdítására, harcolunk a győzelemért az amerikai agresszióval szemben. Korea meg­segítéséért, megszilárdítjuk a népi demokra­tikus diktatúrát és megerősítjük barátainkhoz fűződő kapcsolatainkat”. „Mi, a Kínai Kommunista Párt tagjai, a kiríni nép — hangsúlyozza befejezésül a „Zsenminzsibao” — személyes tapasztala­tainkból tudjuk, milyen nagy támogatásban részesítette forradalmi harcunkat és építő munkánkat a Szovjetunió Kommunista Párt­jának vezetése alatt álló szocialista Szovjet­unió. A Kínai Kommunista Párt a Szovjet­unió Kommunista Pártjának példájára szüle­tett, forradalmunk pedig azért győzedelmes­kedett, mert helyesen alkalmaztuk a Szov­jetunió Kommunista Pártjának tapasztala­tait”. , VARSÓ J. V. Sztálinnak a XIX. pártkongresszuson elmondott beszéde hatalmas visszhangra ta­lált egész Lengyelországban. Az üzemek, az intézmények és a falvak dolgozói, az iskolai tanulók szerdán délelőtt százezrével hallgat­ták a rádió rendkívüli adásait, amelyek a bé­ketábor nagy vezérének szavait ismertették. Igen sok üzemben röpgyűléseken foglalkoztak a dolgozók Sztálin elvtárs beszédével. A lengyel lapok vezércikkben méltatják J. V. Sztálin, kongresszusi beszédének történelmi jelentőségét. A „Trybuna Ludu” , „A világ dolgozói vezérének útmutatása” című vezér­cikkében rámutat: Sztálin elvtárs beszéde az SZKP XIX. kongresszusán hatalmas meggyőző erővel vi­lágította meg a kommunizmust építő párt­­kongresszusának óriási nemzetközi jelentő­ségét. Sztálin elvtárs útmutatásaival felfegyve­rezve pártunk, Bierut elvtárs vezetésével tel­jesítjük feladatainkat népünk, valamint a testvéri kommunista és munkáspártok iránt. A lengyel nép az egész világ népeivel együtt még nagyobb energiával harcol azzal a jel­szóval, amellyel Sztálin elvtárs beszédét be­fejezte: „Éljen a népek közti békéi — Le a háborús gyújtogatókkal!” „A Béke-Világtanács felhívása a népek bé­kekongresszusának összehívásáról hatalmas érdeklődést kelt minden országban és sok kezdeményezést szül a békeharc terén. Az erőszak, politikája a nemzetek közötti kapcsolatok terén olyan feszültséget terem­tett, amelynek következménye és veszélye egyre nyilvánvalóbb. Ilyen körülmények kö­zött a legkülönbözőbb társadalmi körök — politikai, szakszervezeti, vallásos és pacifista csoportok is — úgy vélik, hogy meg kell ta­lálni a kivezető útat. Hogyan lehet befejezni a most folyó hábo­rúkat? Hogyan lehet végetvetni a „hideghábo­rúnak”? Hogyan lehet biztosítani a nemzeti függetlenséget, hogyan lehet biztosítani min­den ország biztonságát? Ezekre a kérdésekre csak akkor találhatunk feleletet, ha a problémákat azok vitatják meg, akik valóban a népek békevágyát teste­sítik meg. A népek békekongresszusa — amelyet a Béke-Világtanács hívott össze — a különböző nemzetiségű, különböző életkö-SZÓFIA A bolgár nép nagy örömmel és lelkesedés­sel fogadta a nagy Sztálinnak a Szovjetunió Kommunista Pártja XIX. kongresszusán el­hangzott beszédét. A „Robotnicseszko Delo” dolgozók, ismert tudósok és művészek, Dimitrov-díjasok nyi­latkozatait közli. Dimitr Zahariev, a Vlko Cservenkov-üzem lakatosa ezt írja: „Valahányszor Sztálin be­szél, szavai a dolgozók szivéig hatolnak és értékes iránymutatóul szolgálnak. Munkás vagyok. Sztálin szavaiban azt a világosan ki­fejezett gondolatot látom, amely felvázolja a cselekvési programmot a világ valamennyi kommunista pártja számára. Sztálin elvtárs szavai lelkesítenek, hogy még keményebben dolgozzunk a termelési tervek teljesítéséért és túlteljesítéséért, azért, hogy a dimitrovi öt­éves tervet négy év alatt teljesítsük.” TIRANA A „Zeri i Popullit” „Dicsőség a győztesek pártjának” című vezércikkében hangsúlyozza: „A kongresszus tanácskozásai, Sztálin elvtárs­nak, a lánglelkű vezérnek szavai az egész vi­lág dolgozó tömegeinek megmutatták a kom­munizmust építő szovjet nép előtt megnyitó nagy lehetőségeket és megvilágították az utat a győzelem felé”. BERLIN Amint ismeretessé vált Sztálin elvtársnak az SZKP XIX. kongresszusán elmondott be­széde, a .Német Demokratikus Köztársaság üzemeiben, hivatalaiban és a lakóházakban röpgyűléseket tartottak. A berlini Walter Ulbricht-művek 28.000 dolgozója közösen hallgatta meg a rádióban J. V. Sztálinnak a Szovjetunió Kommunista Pártja XIX. kongresszusán elmondott beszé­dét. A Szovjetunió Kommunista Pártjához és Sztálin elvtárshoz való ragaszkodásuk kifeje­zéséül a szerves osztály munkásai vállalták, hogy az exporttervben megszabott termelési feladatokat december 31 helyett december 2Uig teljesítik. A Buna Vegyiművekben a Sztálin elvtárs beszédét megvitató gyűlésen résztvettek az üzemben tartózkodó nyugatnémet küldöttség tagjai, a leverkuseni Bayer-művek dolgozói is. Az egyik nyugatnémet küldött kiemelte, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja XIX. kongresszusának iránymutató határozatai megerősítik a béke erőit Nyugat-Németor­­szágban is. A nyugatnémetországi vendégek Ígéretet tettek, hogy a küldöttség tagjai ott­honukban fokozott mértékben szállnak majd síkra a német-szovjet barátság mellett. rülmények között élő emberek nemzetközi ta­lálkozója lesz.” „A népek békekongresszusa — folytatódik a közlemény — szabad és termékeny vita után arra fog törekedni, hogy megtalálja a világot megosztó kérdések észszerű megoldá­sát. A népek közösen meg fogják találni a bé­kéhez vezető útat” — mondja a közlemény. A Béke-Világtanács tagjai október 16-án Bécsben sajtóértekezletet tartottak, amelyen osztrák és külföldi újságírók vettek részt. A sajtóértekezleten felszólalt: Yves Farge (Franciaország), Ilja Erenburg (Szovjetunió) és Ivor Montagu (Anglia) a Béke-Világtanács tagjai. A felszólalók a népek 1952 december 12-én Bécsben megnyíló békekongresszusának hatalmas jelentőségéről beszéltek. Hangsú­lyozták, hogy a népek békekongresszusa elő­segíti majd, hogy a világ- népeinek különbö­ző társadalmi rétegei tömörüljenek a világ békéjének megvédésére és megszilárdítására. Hiba csúszott az imperialisták kalkulációjába Az imperializmus birodalmában a há­borúnak megvannak a legkülönbözőbb „teoretikusai”. Az egyik arról fecseg, hogy a háború a jelenkori civilizáció fenntartá­sának elengedhetetlen eszköze. A másik azt fejtegeti, hogy a háborús vérontás nél­külözhetetlen az emberiség fölös szaporu­latának lecsapolására. A harmadik nem indokol, csak „látnok” módjára „megjó­solja” az új háborút. Vannak azonban olyan „teoretikusok” Is, akik minden fellengzős szólam nélkül, egy­szerűen az üzleti oldaláról fogják meg a kérdést. Az „üzletnek” legújabban már előkalkülátora is akadt. Egy angol mate­matikus az „Atom Science News” című tu­dományosnak nevezett folyóiratban kiszá­mította, hogy „két év múlva — a techni­kai fejlődés következtében — minden atombomba által okozott haláleset önkölt­ségi ára mindössze egy fontot tesz majd ki, míg a múlt világháborúban egy halott többezer fontba került". Szenéációs! Micsoda ragyogó bizonyí­téka az imperialista technika szédületes haladásának! Mindössze egy font kiadás darabonkint és mekkora haszon! — körül­belül így foglalható össze az „Atom Science News” elmefuttatásának tudományos ér. telme. A fordok, morganok, rockefellerek, akik számára e kalkuláció készül, pedig így gondolkoznak a második világháború körülbelül 50 millió halottjának mind­egyikén több mint ezer dollár volt a nye­reségük. De mennyivel több halottat le­hetne most előállítani („a technikai fejlő­dés követúceztében”) ugyanazért az ösz­­szegért és minden egyes leszállított ön­­költségű halott után mennyivel több jö­vedelem fakad! Íme, a hamisítatlan tőkés humanizmus Előre kiszámítani, mennyi lesz a „darab­áru önköltsége”, mennyi lesz az eladott tétel után a tiszta bevétel — igazán mellé, kés, hogy az úru gyapott-e, acél-e, gumi­­harisnyakötő, avagy élő emberi hús. Az „előkalkulációba” azonban ezúttal valami hiba csúszott. Kimaradtak ugyanis belőle azok az országok, népek, sőt egész világrészek, amelyekről egy új há­ború esetén a halálgyárosok végkép lemondhatnak. Kalkulátor urak, jó lesz figyelembe venni, hogy sem az első, sem a második világháború „utókalkulációi” nem igazolták előzetes számításaikat! Előkészületek a népek bécsi kongresszusára A Béke-Világtanács Irodája Bégben ülést tartott, amely a népek 1952 december 12-re Becsbe összehívott békekongresszu f nak e lökészítésével foglalkozott. Az ülés után a Béke-Világtanács Irodája közleményt bocsát ott ki, amely a többi között ezeket mondja: A kínai vasutak fejlődése A Kínai Népköztársaság vasúti mun­kásai s a kínai népi felszabadító had­sereg egységei 1949-ben, közvetlenül a győzelem előtt már több mint 8000 ki­lométer vasútvonalat, valamint 2750 hi­dat javítottak meg, hogy biztosítsák a hadsereg ellátását és meggyorsítsák a győzelem kivívását. A felszabadulás óta a kínai központi népi kormány hatalmas összegeket for­dított új vasútvonalak építésére. Az 1952 augusztusáig eltelt két év alatt Kí­nában gyártott alkatrészekből 1255 ki­lométer új vasútvonal készült el. Ilyen nagyarányú vasútépítésre Kínában még nem volt példa. A kínai vasútépítő munkások lelkes munkát végeznek. A csengtu—csunkin­­gi vasútvonal építői például naponta 5 kilométer hosszúságú vasútvonalat fek­tettek le. A tiensu—lancsaui vasútvo­nalnál dolgozd- alagút-építők naponta 8 és fél métert haladtak előre. AZ új vasútvonalak építésével egyidő- , ben a központi népi kormány nagy ösz­­szegeket fordított a régi vasútvonalak javítására és a vasúti hidak korszerű­sítésére is. E téren különösen nagyje­lentőségű a Sárga-folyót átszelő 5 kilo-: méteres vasúti híd átépítése, a Peking —Hankou vasútvonalon. A kínai vasutak fejlődésére jellemző, hogy amíg 1950-ben 3.34, addig 1952 első felében már csak 2.9 nap volt a ko­csifordulók átlagideje. A mozdonyok 1949--ben 278 kilométert, az idei év el­ső felében már 416.6 kilométer tettek meg naponta. A vonatok terhelése 1951- ben 8.6 százalékkal magasabb volt az előző évinél. 1952 első felében a teher­vonatok terhelését további 11.9 száza­lékkal növelték. Az idén júliusban a te­hervonatok mozdonyvezetőinek 43 szá­zaléka bekapcsolódott az 500 kilométe­res mozgalomba, s most a Kínai Nép­­köztársaság vasutasai ugrásszerűen nö­velik teljesítményüket. A XIX. kongresszus tiszteletére Indított munkaverseny sikerei Romániában A Román Népköztársaság üzemeiben lendületes munkaverseny indult a Szov­jetunió Kommunista Pártja XIX. kon­gresszusa alkalmából. A doicesti „Gh. Gheorghiu-Dej” hőerőmű munkásai és technikusai a kongresszus tiszteletére kiadták a jelszót: „Az év végéig üzem­behelyezzük a második áramfejlesztő gépcsoportot”. A dolgozók felhasznál­ták a szovjet munkamódszereket és nagy eredményeket értek el feladatuk teljesítésében. A lakatosmühely kom­plexbrigádja naponta 180 százalékra teljesíti tervét, a vasbetonvázszerelók naponta 75 százalékkal több vasbeton­vázat állítanak fel, mint amennyit a terv előír. A betonmunkások többezer kilogramm vasat takarítottak meg a verseny folyamán. A bicazi „V. I. Lenin” vízierőmű épí­tői ünnepi műszakokkal, köszöntötték a kongresszust. Vasile Vascan sztahano­vista bányász csoportja, amely a bejá­rati alagútban dolgozott, 263 százalékra teljesítette tervét. Mayer József és Ste­fan Vancea bányászok naponta három és fél normát teljesítettek. A „Boleslaw Bierut” hengermű mun­kásai a kongresszus tiszteletére az üzem számos részlegében áttértek a grafikon szerinti termelésre. Sok újí­tást nyújtottak be, köztük olyant» amelynek segítségével az akkumuláto­rokhoz használt eddig külföldről beho-i zott ólomlapokat hazai anyagokból és eszközökkel állítják elő. Nagy visszaesés a nyugati iparban Nam ír tábornok tiltakozása A „Presse” című burzsoá lap írja: „Az Egyesült Nemzetek Szervezetének legújabb havi jelentéséből kitűnik, hogy Nyugat-Euró­­pa bánya ‘és gyáriparának termelése 1952 má­sodik negyedében ismét visszaesett. Belgium Dánia, Hollandia és Svédország ipari terme­lése 1—7 százalékkal csökkent a tavalyi és hasonló időszakához képest. Angliában mint­egy 7 százalékkal alacsonyabb a termelés, mint 1952 első évnegyedében.” A jelentés a továbbiakban kénytelen elis­merni, hogy a Szovjetunióban ezzel szemben jelentősen emelkedett az ipari termelés.

Next

/
Thumbnails
Contents