Szabad Földműves, 1952. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)

1952-10-26 / 43. szám

1952. október 2S.

3

Sztálin elvtárs szavai fokozott helytállásra lelkesíti a béketábor országainak dolgozóit

Az ENSz okt. 16-1 ülése

Az ENSZ közgyűlésének október 16. déle lőtti ülésén az újzélandi küldött amiatt panaszkodott, hogy ,,kevés állam” kénytelen a

Koreában folyó háború terhének zömét viselni, ugyanakkor a tagállamok túlnyomó többsége jobbnak tartja kívülmaradni a koreai „kollektív akciókon”.

Az ezután felszólaló argentin küldött arról beszélt, hogy a nemzetközi kereskedelmet érintő kérdésekben különösen figyelembe kell venni a kevésbbé fejlett országok érdekeit. Amint mondotta, a nyersanyagforrások túlnyomó többségét a haditermelés szolgálatéba állították, ez pedig meghiúsítja a kevésbbé fejlett országok gazdasági felemelkedését.

Argentina képviselője felszólította beszédé-' ben a nagyhatalmakat: oldják meg békés eszközökkel a nézeteltéréseket és törekedjenek egységes döntésekre.

Ezután Acheson, az Egyesült Államok külügyminisztere emelkedett szólásra: Beszédét már az október 15-i reggeli ülésre várták.

Acheson demagóg módon azt hangoztatta, hogy az Egyesült Államok a nemzetközi konfliktusok békés rendezésére és az általános békére törekszik, ugyanakkor égig magasztalta a koreai intervenciót és felhívta az Egyesült Államok csatlósait, tanúsítsanak kitartást, egységet és támogassák Koreában a „közös erőfeszítéseket”. Ahogy Acheson kijelentette, az Egyesült Államok addig fog harcolni, ameddig az „igazságos” feltételeken nyugvó fegyverszünet érdekében ez „szükséges” lesz.

Ugyanakkor, amikor a világ közvéleménye a baktériumfegyver alkalmazásának határozott elítélését követeli, Acheson beszédében olyan kijelentések mögé próbált elrejtőzni, hogy „az Egyesült Államok nem indít agreszsziót sem atombombákat, sem vegyi, sem baktériumfegyverrel”, Acheson nem ítélte el a baktériumfegyvert és a vegyifegyvert, mint a legbarbárabb és legembertelenebb hadviselési eszközöket és egyetlen szóval sem utalt az atomfegyver eltiltására.

Acheson képmutató módon kijelentette, hogy az Egyesült Államok kormánya segítséget óhajt nyújtani a gyarmati és függő népeknek önkormányzatuk kivívásához, valamint életfeltételeik megjavításához. Acheson kijelentette, hogy ezek a népek csak igen hosszú idő múlva érik el az önkormányzatot, majd „kölcsönös megértésre” szólította fel a a gyarmattartókat és az uralmuk alatt sínylődő népeket.

A közgyűlés ezután áttért a VII. ülésszak napirendjének kérdésére és a kérdések elosztására a bizottságok között Az amerikaiangol többség az ENSZ alapokmánya ellenére, valamint a Szovjetunió, Lengyelország, Csehszlovákia, az Ukrán SZSZK és a Bjelorussz SZSZK küldöttségeinek tiltakozása ellenére — napirendre tűzte a többi között az orsztrák kérdést és az amerikai-angol többségnek azt a javaslatát, hogy nyílvánítsák a Koreában elesett intervenciósokat „az ENSZ ügyéért elesetteknek”.

Az ENSZ-közgyűlés október 17-i plenáris ülése annak a kérdésnek vitájával kezdődött, hogy a közgyűlés napirendjére tűzzék-e a Délafriksi Unió kormánya által alkalmazott faji megkülönböztetés kérdését.

Elsőnek a Délafrikai Unió képviselője szólt hozzá. Kérte, hogy a kérdést ne tűzzék napirendre. Azt állította, hogy a Délafrikai Unió faji politikája belpolitikai kérdés és ennélfogva nem tartozik az ENSZ jogkörébe. Az angol és az ausztráliai küldött támogatta a Délafrikai Unió képviselőjének álláspontját. Az indiai, chilei és iraki küldöttek elítélték a délafrikai delegátus álláspontját.

Pearson elnök javasolta, hogy a közgyűlés szavazással döntse el, illetékes-e ennek a kérdésnek megvitatására.

Pearson álláspontját Santa Cruz chilei és Padilla Nervo mexikói küldött élesen bírálta. Hangoztatták, hogy a Pearson által javasolt eljárás példátlan.

A. J. Visinszkij, a Szovjetunió képviselője kijelentette, hogy a közgyűlés elnöke már másodízben próbál visszaélni jogaival.

„Ez — mondotta Visinszkij — baljós előjel a jövő szempontjából”. „Fearson az ügyrendi szabályok újabb értelmezésével próbál előhozakodni” — hangsúlyozta Visinszkij és hozzáfűzte, hogy az elnök eljárása példátlan, jogilag értelmetlen és sértő.

Visinszkij rámutatott, hogy a közgyűlés most a napirendre vonatkozó főbizottsági javaslatot vitatja meg és semmi mást ezen túlmenően. Visinszkij felhívta a közgyűlést, hogy hozzon olyan határozatot, amellyel érvényteleníti az elnök javaslatát.

Ezután szavazásra került sor. Pearson javaslatával kapcsolatban.

Pearson ellen szavazott 43 küldöttség, köztük a Szovjetunió, az Ukrán SZSZK, a Bjelorussz SZSZK, Lengyelország, Csehszlovákia, továbbá minden arab és ázsiai ország, csaknem valamennyi latinamerikai ország és több más ország küldöttsége.

Pearson mellett mindössze tíz küldött foglalt állást: az Egyesült Államok, Anglia,

Franciaország, Ausztrália, Belgium, Kanada, Luxemburg, Hollandia, Ujzéland és a Délafrikai Unió. Hét küldöttség tartózkodott a szavazástól.

Ezután a közgyűlés arról szavazott, napirendre tűzzék-e a Délafrikai Unióban alkalmazott faji megkülönböztetés kérdését. A kérdés napirendre tűzése mellett negyvenhat küldöttség foglalt állást, hat küldöttség ellene szavazott. Nyolc küldöttség tartózkodott a szavazástól. A kérdés napirendre tűzése ellen csupán Ausztrália, Columbia, Franciaorszag, Ujzéland, a Délafrikai Unió és Anglia szavazott-Ezzel véget ért a közgyűlés délelőtti ülése.

Sztálin elvtárs beszéde az SZKP XIX.

kongresszusának határozatai a munkában és a békeharcban való fokozott helytállásra lelkesítik a béketábor országainak dolgozóit

PEKING

A „Zsenminzsibao” vezércikkében a többi

között ezeket írja:

„A kínai nép a Szovjetunió Kommunista Pártjának XIX. kongresszusán elhangzott beszámolókból és hozzászólásokból világosan megérti — írja a „Zsenminzsibao” — hogy a békét minden bizonnyal ki lehet harcolni, ha erőfeszítéseket teszünk honvédelmünk megszilárdítására, harcolunk a győzelemért az amerikai agresszióval szemben. Korea megsegítéséért, megszilárdítjuk a népi demokratikus diktatúrát és megerősítjük barátainkhoz fűződő kapcsolatainkat”.

„Mi, a Kínai Kommunista Párt tagjai, a kiríni nép — hangsúlyozza befejezésül a „Zsenminzsibao” — személyes tapasztalatainkból tudjuk, milyen nagy támogatásban részesítette forradalmi harcunkat és építő munkánkat a Szovjetunió Kommunista Pártjának vezetése alatt álló szocialista Szovjetunió. A Kínai Kommunista Párt a Szovjetunió Kommunista Pártjának példájára született, forradalmunk pedig azért győzedelmeskedett, mert helyesen alkalmaztuk a Szovjetunió Kommunista Pártjának tapasztalatait”.

, VARSÓ

J. V. Sztálinnak a XIX. pártkongresszuson elmondott beszéde hatalmas visszhangra talált egész Lengyelországban. Az üzemek, az intézmények és a falvak dolgozói, az iskolai tanulók szerdán délelőtt százezrével hallgatták a rádió rendkívüli adásait, amelyek a béketábor nagy vezérének szavait ismertették. Igen sok üzemben röpgyűléseken foglalkoztak a dolgozók Sztálin elvtárs beszédével.

A lengyel lapok vezércikkben méltatják J. V. Sztálin, kongresszusi beszédének történelmi jelentőségét. A „Trybuna Ludu” , „A világ dolgozói vezérének útmutatása” című vezércikkében rámutat:

Sztálin elvtárs beszéde az SZKP XIX. kongresszusán hatalmas meggyőző erővel világította meg a kommunizmust építő pártkongresszusának óriási nemzetközi jelentőségét.

Sztálin elvtárs útmutatásaival felfegyverezve pártunk, Bierut elvtárs vezetésével teljesítjük feladatainkat népünk, valamint a testvéri kommunista és munkáspártok iránt. A lengyel nép az egész világ népeivel együtt még nagyobb energiával harcol azzal a jelszóval, amellyel Sztálin elvtárs beszédét befejezte: „Éljen a népek közti békéi — Le a háborús gyújtogatókkal!”

„A Béke-Világtanács felhívása a népek békekongresszusának összehívásáról hatalmas érdeklődést kelt minden országban és sok kezdeményezést szül a békeharc terén.

Az erőszak, politikája a nemzetek közötti kapcsolatok terén olyan feszültséget teremtett, amelynek következménye és veszélye egyre nyilvánvalóbb. Ilyen körülmények között a legkülönbözőbb társadalmi körök — politikai, szakszervezeti, vallásos és pacifista csoportok is — úgy vélik, hogy meg kell találni a kivezető útat.

Hogyan lehet befejezni a most folyó háborúkat? Hogyan lehet végetvetni a „hidegháborúnak”? Hogyan lehet biztosítani a nemzeti függetlenséget, hogyan lehet biztosítani minden ország biztonságát?

Ezekre a kérdésekre csak akkor találhatunk feleletet, ha a problémákat azok vitatják meg, akik valóban a népek békevágyát testesítik meg. A népek békekongresszusa — amelyet a Béke-Világtanács hívott össze — a különböző nemzetiségű, különböző életkö-SZÓFIA

A bolgár nép nagy örömmel és lelkesedéssel fogadta a nagy Sztálinnak a Szovjetunió Kommunista Pártja XIX. kongresszusán elhangzott beszédét.

A „Robotnicseszko Delo” dolgozók, ismert tudósok és művészek, Dimitrov-díjasok nyilatkozatait közli.

Dimitr Zahariev, a Vlko Cservenkov-üzem lakatosa ezt írja: „Valahányszor Sztálin beszél, szavai a dolgozók szivéig hatolnak és értékes iránymutatóul szolgálnak. Munkás vagyok. Sztálin szavaiban azt a világosan kifejezett gondolatot látom, amely felvázolja a cselekvési programmot a világ valamennyi kommunista pártja számára. Sztálin elvtárs szavai lelkesítenek, hogy még keményebben dolgozzunk a termelési tervek teljesítéséért és túlteljesítéséért, azért, hogy a dimitrovi ötéves tervet négy év alatt teljesítsük.”

TIRANA

A „Zeri i Popullit” „Dicsőség a győztesek pártjának” című vezércikkében hangsúlyozza: „A kongresszus tanácskozásai, Sztálin elvtársnak, a lánglelkű vezérnek szavai az egész világ dolgozó tömegeinek megmutatták a kommunizmust építő szovjet nép előtt megnyitó nagy lehetőségeket és megvilágították az utat a győzelem felé”.

BERLIN

Amint ismeretessé vált Sztálin elvtársnak az SZKP XIX. kongresszusán elmondott beszéde, a .Német Demokratikus Köztársaság üzemeiben, hivatalaiban és a lakóházakban röpgyűléseket tartottak.

A berlini Walter Ulbricht-művek 28.000 dolgozója közösen hallgatta meg a rádióban J. V. Sztálinnak a Szovjetunió Kommunista Pártja XIX. kongresszusán elmondott beszédét. A Szovjetunió Kommunista Pártjához és Sztálin elvtárshoz való ragaszkodásuk kifejezéséül a szerves osztály munkásai vállalták, hogy az exporttervben megszabott termelési feladatokat december 31 helyett december 2Uig teljesítik.

A Buna Vegyiművekben a Sztálin elvtárs beszédét megvitató gyűlésen résztvettek az üzemben tartózkodó nyugatnémet küldöttség tagjai, a leverkuseni Bayer-művek dolgozói is. Az egyik nyugatnémet küldött kiemelte, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja XIX. kongresszusának iránymutató határozatai megerősítik a béke erőit Nyugat-Németországban is. A nyugatnémetországi vendégek Ígéretet tettek, hogy a küldöttség tagjai otthonukban fokozott mértékben szállnak majd síkra a német-szovjet barátság mellett.

rülmények között élő emberek nemzetközi találkozója lesz.”

„A népek békekongresszusa — folytatódik a közlemény — szabad és termékeny vita után arra fog törekedni, hogy megtalálja a világot megosztó kérdések észszerű megoldását.

A népek közösen meg fogják találni a békéhez vezető útat” — mondja a közlemény.

A Béke-Világtanács tagjai október 16-án Bécsben sajtóértekezletet tartottak, amelyen osztrák és külföldi újságírók vettek részt. A sajtóértekezleten felszólalt: Yves Farge

(Franciaország), Ilja Erenburg (Szovjetunió) és Ivor Montagu (Anglia) a Béke-Világtanács tagjai. A felszólalók a népek 1952 december 12-én Bécsben megnyíló békekongresszusának hatalmas jelentőségéről beszéltek. Hangsúlyozták, hogy a népek békekongresszusa elősegíti majd, hogy a világ- népeinek különböző társadalmi rétegei tömörüljenek a világ békéjének megvédésére és megszilárdítására.

Hiba csúszott

az imperialisták kalkulációjába

Az imperializmus birodalmában a háborúnak megvannak a legkülönbözőbb „teoretikusai”. Az egyik arról fecseg, hogy a háború a jelenkori civilizáció fenntartásának elengedhetetlen eszköze. A másik azt fejtegeti, hogy a háborús vérontás nélkülözhetetlen az emberiség fölös szaporulatának lecsapolására. A harmadik nem indokol, csak „látnok” módjára „megjósolja” az új háborút.

Vannak azonban olyan „teoretikusok” Is, akik minden fellengzős szólam nélkül, egyszerűen az üzleti oldaláról fogják meg a kérdést. Az „üzletnek” legújabban már előkalkülátora is akadt. Egy angol matematikus az „Atom Science News” című tudományosnak nevezett folyóiratban kiszámította, hogy „két év múlva — a technikai fejlődés következtében — minden atombomba által okozott haláleset önköltségi ára mindössze egy fontot tesz majd ki, míg a múlt világháborúban egy halott többezer fontba került".

Szenéációs! Micsoda ragyogó bizonyítéka az imperialista technika szédületes haladásának! Mindössze egy font kiadás darabonkint és mekkora haszon! — körülbelül így foglalható össze az „Atom Science

News” elmefuttatásának tudományos ér. telme. A fordok, morganok, rockefellerek, akik számára e kalkuláció készül, pedig így gondolkoznak a második világháború körülbelül 50 millió halottjának mindegyikén több mint ezer dollár volt a nyereségük. De mennyivel több halottat lehetne most előállítani („a technikai fejlődés követúceztében”) ugyanazért az öszszegért és minden egyes leszállított önköltségű halott után mennyivel több jövedelem fakad!

Íme, a hamisítatlan tőkés humanizmus Előre kiszámítani, mennyi lesz a „darabáru önköltsége”, mennyi lesz az eladott tétel után a tiszta bevétel — igazán mellé, kés, hogy az úru gyapott-e, acél-e, gumiharisnyakötő, avagy élő emberi hús.

Az „előkalkulációba” azonban ezúttal valami hiba csúszott. Kimaradtak ugyanis belőle azok az országok, népek, sőt egész világrészek, amelyekről egy új háború esetén a halálgyárosok végkép lemondhatnak. Kalkulátor urak, jó lesz figyelembe venni, hogy sem az első, sem a második világháború „utókalkulációi” nem igazolták előzetes számításaikat!

Előkészületek a népek bécsi kongresszusára

A Béke-Világtanács Irodája Bégben ülést tartott, amely a népek 1952 december 12-re Becsbe összehívott békekongresszu f nak e lökészítésével foglalkozott. Az ülés után a Béke-Világtanács Irodája közleményt bocsát ott ki, amely a többi között ezeket mondja:

A kínai vasutak fejlődése

A Kínai Népköztársaság vasúti munkásai s a kínai népi felszabadító hadsereg egységei 1949-ben, közvetlenül a győzelem előtt már több mint 8000 kilométer vasútvonalat, valamint 2750 hidat javítottak meg, hogy biztosítsák a hadsereg ellátását és meggyorsítsák a győzelem kivívását.

A felszabadulás óta a kínai központi népi kormány hatalmas összegeket fordított új vasútvonalak építésére. Az 1952 augusztusáig eltelt két év alatt Kínában gyártott alkatrészekből 1255 kilométer új vasútvonal készült el. Ilyen nagyarányú vasútépítésre Kínában még nem volt példa.

A kínai vasútépítő munkások lelkes munkát végeznek. A csengtu—csunkingi vasútvonal építői például naponta 5 kilométer hosszúságú vasútvonalat fektettek le. A tiensu—lancsaui vasútvonalnál dolgozd- alagút-építők naponta 8 és fél métert haladtak előre.

AZ új vasútvonalak építésével egyidő- , ben a központi népi kormány nagy öszszegeket fordított a régi vasútvonalak javítására és a vasúti hidak korszerűsítésére is. E téren különösen nagyjelentőségű a Sárga-folyót átszelő 5 kilo-: méteres vasúti híd átépítése, a Peking —Hankou vasútvonalon.

A kínai vasutak fejlődésére jellemző, hogy amíg 1950-ben 3.34, addig 1952 első felében már csak 2.9 nap volt a kocsifordulók átlagideje. A mozdonyok

1949--ben 278 kilométert, az idei év első felében már 416.6 kilométer tettek meg naponta. A vonatok terhelése 1951- ben 8.6 százalékkal magasabb volt az előző évinél. 1952 első felében a tehervonatok terhelését további 11.9 százalékkal növelték. Az idén júliusban a tehervonatok mozdonyvezetőinek 43 százaléka bekapcsolódott az 500 kilométeres mozgalomba, s most a Kínai Népköztársaság vasutasai ugrásszerűen növelik teljesítményüket.

A XIX. kongresszus tiszteletére Indított

munkaverseny sikerei Romániában

A Román Népköztársaság üzemeiben lendületes munkaverseny indult a Szovjetunió Kommunista Pártja XIX. kongresszusa alkalmából. A doicesti „Gh. Gheorghiu-Dej” hőerőmű munkásai és technikusai a kongresszus tiszteletére kiadták a jelszót: „Az év végéig üzembehelyezzük a második áramfejlesztő gépcsoportot”. A dolgozók felhasználták a szovjet munkamódszereket és nagy eredményeket értek el feladatuk teljesítésében. A lakatosmühely komplexbrigádja naponta 180 százalékra teljesíti tervét, a vasbetonvázszerelók naponta 75 százalékkal több vasbetonvázat állítanak fel, mint amennyit a terv előír. A betonmunkások többezer kilogramm vasat takarítottak meg a verseny folyamán.

A bicazi „V. I. Lenin” vízierőmű építői ünnepi műszakokkal, köszöntötték a kongresszust. Vasile Vascan sztahanovista bányász csoportja, amely a bejárati alagútban dolgozott, 263 százalékra teljesítette tervét. Mayer József és Stefan Vancea bányászok naponta három és fél normát teljesítettek.

A „Boleslaw Bierut” hengermű munkásai a kongresszus tiszteletére az üzem számos részlegében áttértek a grafikon szerinti termelésre. Sok újítást nyújtottak be, köztük olyant» amelynek segítségével az akkumulátorokhoz használt eddig külföldről beho-i zott ólomlapokat hazai anyagokból és eszközökkel állítják elő.

Nagy visszaesés a nyugati iparban Nam ír tábornok tiltakozása

A „Presse” című burzsoá lap írja: „Az

Egyesült Nemzetek Szervezetének legújabb havi jelentéséből kitűnik, hogy Nyugat-Európa bánya ‘és gyáriparának termelése 1952 második negyedében ismét visszaesett. Belgium Dánia, Hollandia és Svédország ipari termelése 1—7 százalékkal csökkent a tavalyi és hasonló időszakához képest. Angliában mintegy 7 százalékkal alacsonyabb a termelés, mint 1952 első évnegyedében.”

A jelentés a továbbiakban kénytelen elismerni, hogy a Szovjetunióban ezzel szemben jelentősen emelkedett az ipari termelés.