Szabad Földműves, 1952. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)

1952-10-19 / 42. szám

6

1952. október 19.

Az SzK(b)P Központi Bizottságának beszámolója

a párt XIX. kongresszusa előtt

Folytatás az 5-ik oldalról.

gyorsabban oldja meg az előtte álló feladatokat.

6. Állandóan fejleszteni hazánk dolgozóinak alkotó kezdeményező erejét, szélesíteni a szocialista munkaversenyt, fáradhatatlanul gondoskodni arról, hogy a szocialista építés minden területén a munka új módon való megszervezésének minél több értékes és mintaszerű példája jöjjön létre, ezeket a mintaszerű példákat állhatatosan elterjeszteni a dolgozók egész tömegében azzal a céllal, hogy a munkafrontján a tömegek mindinkább társadalmunk élenjáró dolgozóinak színvonalára emelkedjenek;

7. Tovább emelni népünk anyagi jólétét, következetesen emelni a munkások és alkalmazottak reálbérét, javítani a dolgozók- lakásviszonyait; minden módon előmozdítani a parasztok jövedelmének növekedését. Fejleszteni a szovjet kultúrát; javítani a népművelődést és az egészségügyet, szüntelenül gondoskodni a szovjet irodalom és művészet további fejlődéséről;

8. Állandóan erősíteni társadalmi és állami rendünket. Tovább fejleszteni a szovjet emberek politikai aktivitását és hazafiságát, erősíteni országunk népeinek erkölcsi-politikai egységét és barátságát;

9. Éberen figyelemmel kísérni a háborús gyújtogatok mesterkedéseit. Állandóan erősíteni a Szovjet Hadsereget Haditengerészeti Flottát és a felderítő szerveket. (Viharos taps.)

4. A párt

Szovjet hazánk hatalmának szüntelen növekedése a kommunista párt helyes politikájának és e politika valóraváltását szolgáló szervező munkájának eredménye. A párt, mint a szovjet társadalom vezető és irányító ereje, biztosította az ország kellő időben történő előkészítését az aktív honvédelemre, a háború éveiben az ellenség szétzúzására, a háború utáni időszakban a népgazdaság újabb hatalmas fellendítésére irányította a nép minden erőfeszítését.

A szovjet népnek a Nagy Honvédő Háborúban aratott történelmi jelentőségű győzelme, a negyedik ötéves terv határidő előtti teljesítése, a népgazdaság további fejlődése, a szovjet nép anyagi jólétének és kultúrális életszínvonalának további emelkedése, a szovjet társadalom erkölcsi-politikai egységének és az országunkban élő népek barátságának erősödése, az a tény, hogy a béke és a demokrácia táborába tartozó minden erő a Szovjetunió körül tömörül — ezek azok a legfőbb eredmények, amelyek pártunk politiká.jjának helyességét bizonyítják. (Viharos taps.)

A beszámolóban tárgyalt időszak a párt ^további erősödésének időszaka volt, amely alatt megszilárdult a párt sorainak teljes egysége és összeforrottsága. Pártunknak a leninizmus ellenségei ellen vívott elkeseredett har'c folyamán elért egysége a párt belső helyzetének és belső életének legjellemzőbb vonása. Ez pártunk erejének és győznetetlenségének forrása. (Hosszantartó taps.)

A párt sorainak egysége döntő előfeltétele volt annak, hogy a szovjet nép a Nagy Honvédő Háborúban kivívta a győzelmet. A Nagy Honvédő Háború legsúlyosabb megpróbáltatásainak napjaiban, amikor hazánk sorsa dőlt el, pártunk egységes harci szervezetként cselekedett, olyan harci szervezetként, amely nem ismer ingadozást és nézeteltéréseket soraiban.

A háború végeredményének fényében teljes nagyságban áll előttünk annak az engesztelhetetlen harcnak jelentősége, amelyet pártunk az évek hosszú során keresztül vívott a marxizmus-leninizmus mindenfajta ellensége, a trockista-bulharinista korcsok, a kapitulánsok és árulók ellen, akik megkísérelték letéríteni a pártot a helyes útról és megbontani sorainak egységét. Bebizonyosodott, hogy ezek az aljas árulók a Szovjetunió elleni katonai támadásra vártak, arra számítottak, hogy népünk ellenségeinek szolgálatában a nehéz percekben Hátulról mérnek csapást a szovjet államra. A párt azzal, hogy szétzúszta a föld alatt működő trockista-bulharinista bandát, amely az országban élő minden szovjetellenes erő vonzási központja volt, azzal, hogy megtisztította a párt- és a szovjet szervezeteket a nép ellenségeitől, idejében elvágta minden lehetőségét annak, hogy „ötödik hadoszlop” létesüljön a Szovjetunióban, politikailag előkészítse az országot az aktív honvédelemre. Világos, hogyha ez nem történt volna meg idejében, akkor_ a háború napjaiban olyan emberek helyzetébe kerültünk volna, akikre élőiről is, hátulról is tüzelnek, s elveszítettük volna a háborút.

A párt sorainak megingathatatlan egybeforrottságát elsősorban vezérünknek és tanítónknak, Sztálin elvtársnak köszönhetjük, aki megvédte a párt lenini egységét. (Mindenki felállt, viharos, hosszantartó taps, amely éljenzésbe megy át.)

A párt sorainak egysége pártunk erejének és győzhetetlenségének alapja volt, az ma is és az is marad. A párt megedzve a háború kemény megpróbáltatásaiban és a háború utáni idők nehézségei ellen vívott küzdelemben, még jobban megerősödve, még szilárdabb egységbe forrva és Központi Bizottsága körül olyan egységesen tömörülve érkezett el ehhez a kongresszushoz, mint még soha. (Viharos, 'hosszantartó taps.)

Pártunk ereje abban rejlik, hogy vér a széles tömegek véréből, hús a húsából és hogy valóban népi párt, amelynek politikája megfelel a nép létérdekeinek. A dolgozóknak a párt körül való tömörítésben és kommunista nevelésben jelentősen megnőtt az olyan tömegszervezetek szerepe, mint a szovjet szakszervezetek és a Komszomol. A párt hazánk szabadságáért és függetlenségéért, a kommunista társadalom felépítéséért vívott harcában még jobban összeforrott a néppel és megerősítette kapcsolatait a dolgozók széles tömegeivel. A szovjet nép egyemberként támogatja a párt politikáját és teljes bizalommal van iránta. (Viharos taps.)

Azt, hogy mennyire megerősödtek a kapcsolatok a párt és a tömegek között és menynyire megnőtt a párt tekintélye a szovjet nép előtt, ragyogóan bizonyítja a párt sorainak növekedése. A pártnak a XVIII. kongresszusa idején 1,588.852 tagja és 888.814 tagjelöltje volt, vagyis a párt összesen 2.477.666 főből állott. 1952 október 1-én a párt kötelékébe 6,882,145-en tartoznak, mégpedig 6,013.259 párttag és 868.886 tagjelölt. (Taps.)

A Nagy Honvédő Háború éveiben, noha a párt nagy veszteségeket szenvedett a fronton, taglétszáma nem csökkent, hanem több mint 1,600.000-rel nőtt. A párt soraiba a legszilárdabb szovjet emberek léptek be, a frontokon hősiesen harcoló Szovjet Hadsereg és Haditengerészet harcosainak soraiból, valamint a hátországban az ellenség feletti győzelmet önfeláldozóan kovácsoló munkásosztály, a kolhozparasztság és a szovjet értelmiség élenjáró képviselői közül.

A háború befejezése után a párt Központi Bizottsága úgy döntött, hogy némileg mérsékeli a tagfelvételt, de az mégis fokozott ütemben folyt. A pártnak észre kellett venni, hogy a gyors növekedésnek megvannak a hátrányai is; s ez némileg csökkenti sorai politikai öntudatának színvonalát, s a párt minőségi öszszetételének bizonyos mértékű romlásához vezet. A párt sorainak számbeli növekedése és a párttagok, valamint a tagjelöltek politikai képzettségének színvonala közt bizonyos aránytalanság alakult ki. Ennek az aránytalanságnak a kiküszöbölésére és a párt minőségi összetételének további javítására a Központi Bizottság úgy határozott, hogy nem kell erőltetni a párt sorainak további növelését és a pártszervezetek figyelmét a párttagok és tagjelöltek politikai színvonalának emelésével kapcsolatos feladatokra kell összepontosítani. A pártszervezetek, a Központi Bizottság útmutatásainak megfelelően, gondosabban végezték a kiválogatáft, fokozták a belépőkkel szemben támasztott’ követelményeket, széleskörű munkát kezdtek kifejteni a kommunisták politikai oktatása terén. Ennek eredményeképpen kétségtelenül emelkedett a párt sorainak politikai színvonala, kádereink marxista-leninista tudatossága. Nem szabad azonban azt gondolni, hogy máris megoldottuk a párt által kitűzött feladatot és megszüntettük a kommunisták politikai műveltségi színvonalának elmaradását a párt sorainak növekedése mögött. Ezért továbbra is folytatni kell a pártba való felvétel korlátozását, a kommunisták politikai műveltségének és kommunista helytállásának megjavítását, mert a pártot nemcsak tagjainak száma teszi erőssé, hanem elsősorban azoknak minősége.

A háború utáni időszakban rendkívüli jelentőséget kaptak a pártszervezetek megerősítésének, tevékenységük megjavításának és a pártszervezetekbe folyó munjca fokozásának kérdései.

A háború befejezésével és a békés építésre való áttéréssel kapcsolatban az ország előtt álló új feladatok, a párton belüli munka komoly megjavítását és a pártszervezeteknek az állami és gazdasági tevékenységet irányító munkája színvonalának emelését követelték meg. A dolog úgy áll, hogy a háborús idők körülményei a pártvezetés módszereiben bizonyos sajátosságokra vezetnek s egyúttal nagy hibákat is szültek a pártszervek és pártszervezetek munkájában. Ez elsősorban abban jutott kifejezésre, hogy a pártszervezetek figyelme lanyhult a pártszervezési és ideológiai feladatok iránt, s ennek következtében igen sok pártszervezetben elhanyagolták ezt a munkát. Bizonyos veszély fenyegetett, hogy a pártszervezetek elszakadnak a tömegektől és a politika vezetés szerveiből, harcos és öntevékeny szervezetekből sajátságos közigazgatási és rendelkező intézményekké válnak, amelyek nem képesek ellenállni a különféle helyi szűkkörű hivatali és egyéb államellenes törekvéseknek, nem veszik észre a gazdasági építésben folytatott pártpolitika nyílt eltorzítását, az állam érdekeinek megsértését.

A veszély elhárítása érdekében és hogy sí, kérésén meg lehessen oldani a helyi pártszervek megerősítésének, valamint a pártszervezetekben folyó munka fokozásának feladatát, meg kellett szüntetni a pártszervezési és ideológiai munka elhanyagoltságát, végét kell vetni az olyan jelenségeknek, mint a vezetés adminisztratív módszereinek átvitele a pártszervezetekbe, ami a pártmunka bürokratizálását eredményezte és csökkentette a párttagság aktivitását, kezdeményezését.

A Központi Bizottság azt a feladatot állította a pártszervezetek figyelmének középpontjába, hogy következetesen váltsák valóra a pártonbelüli demokráciát, s fejlesszék a kritikát és önkritikát, ezen az alapon fokozzák a párttagok tömegeinek a pártszervek tevékenysége felett gyakorolt ellenőrzését, mert ez a kulcsa annak, hogy az egész pártmunkát fellendítsük, a pártszervezetek és a párttagok aktivitását és kezdeményező kézségét fokozzuk. A pártnak a pártonbelüli demokrácia és önkritika fejlesztése céljából tett intézkedései segítették a pártszervezeteket abban, hogy jelentős mértékben leküzdjék a pártpolitikai munkában észlelhető fogyatékosságokat, komoly szerepet játszottak e munka fellendítésében. Ezen az alapon megnövekedett a párttagok aktivitása és kezdeményezése, megerősödtek a vállalatok, kolhozok és hivatalok pártalapszervezetei, megélénkült munkájuk, fokozódott a párttagok tömegeinek a pártszervek tevékenysége felett gyakorolt ellenőrzése, megnövekedett a pártbizottságok és a partaktívák teljes üléseinek szerepe.

Hiba volna azonban, ha nem vennők észre, hogy a pártpolitikai munka színvonala még mindig az élet követelményei, a párt által kitűzött feladatok mögött maradt. El kell ismerni, hogy a pártszervezetek munkájában vannak fogyatékosságok és hibák, pártszerveink életében még számos negatív, sőt időnként egészségtelen jelenség is észlelhető, amelyet ismerni kell, látni kell,, felszínre kell hozni azért, hogy kiküszöbölhessük őket és biztosíthassuk a további eredményes előrehaladását.

Miben rejlenek ezek a fogyatékosságok, hibák, negatív és egészségtelen jelenségek, s melyek a párt feladatai e kérdéssel kapcsolatban?

l.Az önkritika, és különösen az alulról kiinduló kritika korántsem teljes mértékben és korántsem minden pártszervezetnél vált azzá a fő módszerré, amellyel fel kell tárnunk és le kell győznünk hibáinkat, fogyatékosságainkat, gyengeségeinket és az észlelhető egészségtelen jelenségeket.

A pártszervezetekben még előfordul, hogy nem értékelik kellően a kritika és önkritika szerepét a párt és az állam életében, üldözést és hajszát indítanak a kritika miatt. Nem ritkán találkozhatunk még olyan funkcionáriusokkal, akik végnélkül és nagy hangon a párt iránti odaadásukról beszélnek, de valójában nem tűrik és elfojtják az alulról kiinduló kritikát, boszút állnak azokon, akik bírálnák. Jócskán ismerünk olyan tényeket, amikor a kritikával' és önkritikával szemben tanúsított bürokratikus magatartás nagy kárt okozott a párt ügyének, elfojtotta a pártszervezet kezdeményező készségét, aláásta a vezetés tekintélyét a párttagok tömegeiben és egyes pártszervezetek életében megerősítette a bürokratáknak, a párt esküdt ellenségeinek pártellenes szokásait. \_

A pártnak figyelembe kell vennie, hogy ott, ahol a kritikát és önkritikát üldözik, ahol a tömegeknek a szervezetek és intézmények tevékenysége felett gyakorolt ellenőrzése meggyengült, ott elkerülhetetlenül olyan visszataszító jelenségek ütik fel fejüket, mint a bürokratizmus, apparátusunk egyes láncszemeinek rodhadása, sőt felbomlása . Persze az ilyen fajta jelenségek nálunk nem terjedtek el széles körben. Pártunk erősebb és egészségesebb, mint valaha. De meg kell érteni, hogy ezek a veszedelmes, egészségtelen jelenségek csak azért nem terjedtek el széles körben, mert a párt él a kritika és önkritika fegyverével, idejében nyíltan és bátran feltárta a hiányosságokat s döntő csapásokat mért az elbizakodottság a bürokratizmus és a rothadás konkrét megnyilvánulásaira. A bölcs vezetés éppen abból áll, hogy már csírájában képesek vagyunk felismerni a veszélyt és nem engedjük meg, hogy fenyegető méreteket ölthessen.

A kritika és önkritika a párt kipróbált fegyvere a párt szervezetének egészségét aláásó fogyatékosságok, hibák és egészségtelen jelenségek elleni harcban. A kritika és önkritika nem gyengíti, hanem erősíti a szovjet államot, a szovjet társadalmi rendet s ez erejének és életrevalóságának jele.

Ezidőszerint különönsen fontos, hogy biztosítsuk az önkritika és az alulról kiinduló kritika fejlődését, hogy "kérlelhetetlen harcot folytassunk, mind a párt elvetemült ellenségei ellen, mind pedig azok ellen, akik akadályozzák a fogyatékosságok bírálatának kibontakozását, elfojtják a kritikát, megengedik a bírálat miatt indított üldözést és hajszát. A helyzet az, hogy a háború győzelmes befejezésével és a háború utáni időszakban elért hatalmas gazdasági sikerekkel kapcsolatban a párt soraiban kritikátlan magatartás kapott lábra a párt-, a gazdasági és más szervezetek munkájában észlelhető fogyatékosságok és hibák tekintetében.

Tények bizonyítják, hogy a sikerek megszülték a párt soraiban az önelégültség, a hivalkodó elégedettség és a nyárspolgári önmegnyugtatás hagulatát, azt a kívánságot, hogy az emberek megpihenjenek a babérokon és a múlt érdemeiből éljenek. Szép számban tűntek fel olyan funkcionáriusok, akik úgy vélekednek, hogy „mi mindent megtehetünk” „számunkra semmisem lehetetlen”, hogy „a dolgok jól mennek” és haszontalan dolog fárasztani magunkat olyan kevésbbé kellemes foglalkozással, mint a munkában észlelhető hiányosságok és hibák feltárása, mint a szervezeteinkben tapasztalható negatív és egészségtelen jelensége elleni harc.

Ezek, a következményeiket tekintve káros hangulatok magukkal ragadták a káderek rosszúlnevelt és pártviszonylatban nem állhatatos részét. A párt-, szovjet-, és gazdasági szervek vezetői a gyűléseket, aktíva értekezleteket, teljes üléseket és konferenciákat nem ritkán parádévá, saját személyük dicsőítésének színhelyévé változtatják s ennek következtében a munkában észlelhető hibák és fogyatékosságok, egészségtelen jelenségek és gyengeségek nem kerülnek napvilágra, s azokat nem bírálják meg, ami csak fokozza az önelégültség és az elégedettség hangulatát. A pártszervezetekbe behatolt a könnyelműség. A párt-, gazdasági, szovjet- és más funkcionáriusok között előfordult az éberség ellanyhulása, a szájtátiság, a párt- és államtitkok kifecsegése. Egyes olyan funkcionáriusok,

akiknek figyelmét teljesen lekötik a gazdasági ügyek és a sikerek, kezdenek megfeledkezni arról, hogy még mindig fennáll a kapitalista környezet és hogy a szovjet állam ellenségei kitartó igyekezettel küldik hozzánk ügynökeiket, kitartó igyekezettel próbálják felhasználni aljas céljaikra a szovjet társadalom nem állhatatos elemeit.

Hogy továbbra is sikeresen vigyük előre ügyünket, erélyes harcot kell folytatni a negatív jelenségek ellen, a párt és minden szovjet ember figyelmét a munkában észlelhető fogyatékosságok kiküszöbölésére kell irányítani, ennek érdekében viszont elengedhetetlen, hogy nagy arányokban fejlesszük az önkritikát és különösen az alulról kiinduló kritikát.

A széles dolgozó tömegek tevékeny részvétele a munkában észlelhető fogyatékosságok és a társadalmunk életében mutatkozó negatív jelenségek elleni harcban — a szovjet rend igazi demokratizmusának és a szovjet emberek magasfokú politikai öntudatosságának ékes bizonyítéka. Az alulról kiinduló kritikában a dolgozó milliók alkotó kezdeményezése és aktivitása, a szovjet állam erejének gyarapítására irányuló gondoskodása jut kifejezésre. Minél szélesebben bontakozik ki az önkritika és az alulról kiinduló kritika, annál teljesebben nyilvánul majd meg népünk alkotó ereje és energiája, annál erőteljesebben fejlődik és erősödik majd a tömegekben az az érzés, hogy ők az ország gazdái.

Hibás az az elgondolás, hogy az alulról jövő kritika önmagától, spontán is kifejlődhet. Az alulról jövő kritika csak azzal a feltétellel fejlődhet ki és ölthet nagy arányokat, ha mindenki, aki egészséges bírálatot gyakorol, biztos abban, hogy szervezeteinkben támogatásra talál és azokat a hiányosságokat, amelyekre rámutatott, valóban ki is küszöbölik. Arra van szükség, hogy a pártszervezetek és a pártfunkcionáriusok, vezetőink valamennyien élére álljanak ennek az ügynek és példát mutassanak arra, hogyan kell becsületesen és lelkiismeretesen viszonyulni a kritikához. Minden vezető, különösen minden funkcionárius köteles olyan feltételeket teremteni, hogy minden becsületes szovjet ember bátran és félelem nélkül bírálhassa a szervezetek és intézmények munkájában észlelhető fogyatékosságokat. A gyűléseknek, aktíva-értekezleteknek, teljes üléseknek és konferenciáknak minden szervezetében széleskörű fórummá kell válniok, ahol valóban bátran és élesen bírálják a hiányosságokat.

A párt-, szovjet-, gazdasági- és más szervek munkájában észlelhető hiányosságok és egészségtelen jelenségek elleni igazi harcnak az egész párt mindennapi ügyévé kell válnia. A kommunistáknak nincs joguk arra, hogy közömbösséget tanúsítsanak az egészségtelen jelenségekkel és a munkában észlelhető hiányosságokkal szemben, s még kevésbbé van joguk arra, hogy ezeket eltitkolják a párt elől. Ha valamelyik szervezetben rosszúl mennek az ügyek, kárt okoznak a párt és az állam érdekeinek, a párttag köteles, személyre való tekintet nélkül, jelentést tenni a hiányosságokról, a párt vezető _ szerveinek egészen a párt Központi Bizottságáig. Ez minden kommunista kötelessége, legfontosabb pártkötelessége. Vannak olyan vezetőink, akik úgy vélekednek, hogy a hozzájuk beosztott funkcionáriusok jelentést tesznek a hiányosságokról a párt Központi Bizottságának, akkor ezzel akadályozzák őket a vezetésben és aláássák tekintélyüket. Határozottan véget kell vetni az efféle káros és mélységes pártellenes nézeteknek.

A pártnak az a feladata, hogy még szélesebb körben fejlessze ki a kritikát és önkritikát, hogy kiküszöböljön mindent, ami ennek útjában áll. Minél szélesebb arányokban vonjuk majd be a tömegeket a munkában észlelhető hiányosságok elleni harcba, minél erősebb lesz valamennyi szervezetünk tevékenységének alulról jövő ellenőrzése, annál sikeresebben haladnak majd előre nálunk az ügyek minden vonalon. A kritika és önkritika jelszavának következetes megvalósítása határozott harcot követel mindenki ellen, aki akadályozza a kritika kifejlődését, aki üldözésre vetemedik és hajszát indít a bírálat miatt. Azok a funkcionáriusok, akik nem segítik elő a kritika és önkritika kibontakozását, előrehaladásunk fékei, nem értek meg arra, hogy vezetők legyenek és nem számíthatnak a párt bizalmára.

2. Párt-, szovjet- gazdasági- és más funkcionáriusaink egyrészénél még mindig gyenge á párt- és az állami fegyelem.

Kádereink között nem kevés olyan funkcionárius van, aki formális magatartást tanúsít a párt és a kormány határozatai iránt, nem elég aktív és kitartó a megvalósításukért folytatott harcban, akit nem nyugtalanít az, hogy a dolgok nálunk rosszúl mennek és hogy az ország érdekeit károsodás éri. A párt és a kormány határozataival szemben tanúsított formális magatartás, a végrehajtásuknál tanúsított passzív magatartás olyan hiba, amelyet a legkönyörtelenebbül ki kell irtani. A pártnak nem begyepesedett közömbös hivatalnokokra van szüksége, akik egyéni nyugalmukat előbbrevalónak tartják az ügy érdekeinél, hanem olyan harcosokra, akik lankadatlanul és önfeláldozóan küzdenek a párt- és a kormány utasításainak végrehajtásáért, akik mindennél előbbrevalónak tartják az állam érdekeit.

A párt- és állami fegyelem megsértésének egyik legveszélyesebb és legsúlyosabb meg-Folytatás r 7-ik oldalon.