Szabad Földműves, 1952. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)

1952-10-19 / 42. szám

1952. oKtőBer T9.

S

Az SzK(b)P Központi Bizottságának beszámolója

a párt XIX. kongresszusa előtt

Folytatás a 4-ik oldalról tésére és más állami és társadalmi szükségletekre fordítják.

A munkások és alkalmazottak reálbére és a parasztok reáljövedelme növekedésének legfontosabb forrása a közszükségleti cikkek árának a kormány által következetesen végrehajtott csökkentése. A Szovjet kormány az 1947—1952 közti időben öt ízben szállította le az állami kiskereskedelmi árakat, s ennek eredményeképpen az élelmiszerek és az iparcikkek ára most átlagban 50 százalékkal alacsonyabb, mint 1947 negyedik évnegyedében.

Mint ismeretes, országunk munkásai és alkalmazottai — az állam költségére — a társadalombiztosítás alapján segélyben és nyugdíjban részesülnek, ingyen vagy nagy kedvezménnyel beutalásokat kapnak szanatóriumokba, üdülőkbe és gyermekintézményekbe, minden évben fizetéses szabadságban részesülnek. Minden falusi és városi dolgozó ingyenes orvosi ellátásban részesül. Az állam városon és falun segélyeket fizet a sokgyermekes és egyedülálló anyáknak; biztosítja az ingyenes oktatást az elemi és hétosztályos iskolákban; ösztöndíjat ad a tanulóknak. E juttatások és kedvezmények révén a városi és a falusi dolgozók 1940-ben 40.8 milliárd rubelt kaptak, 1951-ben pedig 125 milliárd rubelt.

A munkások és alkalmazottak pénzbérének növekedése, a parasztok pénz- és természetbeni bevételeinek növekedése, a közszükségleti cikkek árcsökkentése és a lakosságnak az állam költségére nyújtott egyéb juttatások eredményeképpen az egy munkásra és alkalmazottra jutó reáljövedelem 1951-ben mintegy 57 százalékkal, az egy dolgozó parasztra jutó reáljövedelem mintegy 60 százalékkal volt magasabb, mint 1940-ben.

Az ötödik ötéves terv irányelveinek tervezete a Szovjetunió nemzeti jövedelmének legalább 60 százalékos emelését irányozza elő az ötéves terv során, előirányozza továbbá — a kiskereskedelmi árak leszállítását is figyelembe véve — a munkások és alkalmazottak reálbérének 35 százalékos növelését és a kolhozparasztok pénzbeli és természetbeni jövedelmének legalább 40 százalékos növekedését (pénzben kifejezve).

Országunkban nagy lakás- és középítkezés folyik. Csak a háború utáni években a városokban és munkáslakótelepeken több mint 150 millió négyzetméter lakó területű ház épült, falun pedig több mint 3.8 millió lakóház. Különösen nagy lakásépítés folyt a volt megszállt területeken. A nagyarányú lakásépítkezés ellenére azonban még mindig komoly lakáshiány tapasztalható nálunk. Sok minisztérium és helyi szovjet évről évre nem teljesíti a számára megállapított lakásépítkezési tervet és nem használja fel teljesen az állam által erre a célra rendelkezésre bocsátott eszközöket Csupán az elmúlt két esztendő alatt több mint négymillió négyzetméter lakótér nem készült el a lakásépítkezési tervek nemteljesítése következtében. Még nem vesztek ki nálunk az olyan gazdasági és pártvezetők, akik a dolgozók szükségleteiről való gondoskodást másodrendű ügynek tekintik és nem intézkednek, hogy az építési és javítási terveket teljesítsék. A feladat az, hogy mindenképpen növeljük a lakásépítkezést. Az ötödik ötéves terv irányelveinek tervezete kimondja, hogy az állami lakásépítkezésekre fordított beruházásokat — a negyedik ötéves tervhez viszonyítva — mintegy kétszeresére kell növelni.

A párt és a kormány mindig nagy gondoskodást tanúsitott és tanúsít népünk egészségének megóvása iránt. Az egészségvédelemre fordított állami kiadások — azokat a kiadásokat figyelembe véve, amelyeket a társadalombiztosítási eszközökből fordítanak erre a célra — az 1940. évi 11.2 milliárd rubelről

1951- ben 26.4 milliárd rubelre növekedtek. Ezzel tovább javult és’ bővült a lakosság orvosi és egészségügyi ellátása. A kórházi ágyak száma a városokban és falvakban 1951-ben 30 százalékkal volt magasabb, mint 1940-ben. Kibővült a szanatóriumhálózat. Az orvosok száma 80 százalékkal növekedett országunkban.

A nép anyagi és kulturális színvonalának emelkedése és a lakosság egészségügyi ellátásának megjavulása a halandóság csökkenését eredményezte országunkban. Az elmúlt három év alatt a lakosság számának tiszta növekedése: 9,500.000 ember. (Hosszantartó taps).

A közoktatásra fordított kiadások az 1940. évi 22.5 milliárd rubelről 1951-ben 57.3 miliárd rubelre, vagyis több mint 2.5-szeresére emelkedtek. Csupán a háború utáni években 23.500 iskola épült. A tanulók száma a Szovjetunióban jelenleg 57 millió, majdnem 8 millióval több, mint 1940-ben. Jelentősen kibővült a hét- és tízosztályos tanítás, az 5—10 osztályokban tanulók száma 1940-től 1951-ig 25 százalékkal emelkedett. A technikumokban és más középfokú szakiskolákban ebben az időszakban 40 százalékkal emelkedett a tanulók száma, a főiskolák hallgatóinak száma pedig 67 százalékkal. A főiskolák csupán

1952- ben 221 ezer fiatal szakembert adtak a népgazdaság különböző ágainak és 375.000 új hallgatót vettek fel. Ebben az évben az országban körülbelül 5.5 millió főiskolai és középiskolai képzettséggel rendelkező szakember dolgozik. 2.2-szer több, mint a háború előtt

Figyelembevéve, hogy a tudomány egyre növekvő jelentőségre tesz szert, társadalmunkban, a párt állandó gondoskodást tanúsít a tudomány fejlesztése iránt. A szovjet állam tudományos kutatóintézetek nagy hálózatának építését ér felszerelését indította el, a legkedvezőbb feltételeket teremtette

meg a tudomány felvirágzása számára, biztosította a tudományos káderképzés nagy lendületét.' 1938-tól 1952 elejéig 1560-ról 2900-ra emelkedett a tudományos kutatóintézetek, laboratóriumok és más tudományos intézmények száma a Szovjetunióban. A tudományos dolgozók száma ezalatt az idő alatt majdnem kétszeresére emelkedett. Az állam 1946-tól 1951-ig 47.2 milliárd rubelt fordított a tudomány fejlesztésére. Az elmúlt években szélesen bontakozott ki a kulturális felvilágosító intézmények hálózata a városokban és falvakban. Az országban jelenleg 368.000 különböző típusú könyvtár van. A könyvtárak száma 1939-hez képest több mint 120.000-rel növekedett. A könyvek évi példányszáma elérte a nyolcszázmilliót, 1940-hez képest 1.8- szeresére nőtt. A városokban és a falvakban a hangosfilmvetítőberendezések száma 1939 óta majdnem háromszorosára nőtt.

Az irodalom és a művészet igen fontos, elidegeníthetetlen része a szovjet kultúrának. Nagy sikereket érünk el a szovjet irodalom,, képzőművészet, szín- és filmművészet fejlődése terén. Ragyogóan bizonyítja, ezt az a tény, hogy évente az irodalom és a művészet sok tehetséges művelője részesül Sztálin-díjban. Az irodalom és művészet 2339 dolgozóját tisztelték meg a „Sztálin-díjas magas, megtisztelő címével.

Helytelen lenne azonban, ha a nagy sikerek mögött nem látnánk meg az irodalmunk és művészetünk fejlődésében mutatkozó nagy hiányosságokat. Ügy áll a dolog, hogy az irodalom és a művészet fejlődésében elért komoly sikerek ellenére sok mű eszmei és művészeti színvonala még mindig nem eléggé magas. Az irodalom és a művészet területén még sok közepes, szürke, sőt néha egyszerűen fércmunka jelenik meg, amely eltorzítja a szovjet valóságot. A szovjet társadalom sokrétű és lüktető életét egyes írók és művészek műveikben laposan és unalmasan ábrázolják. Nem küszöbölték ki a hiányosságokat a művészet olyan fontos és népszerű válfajában, mint a filmművészet. Nálunk kitűnő filmeket tudnak készíteni, amelyek nagy jelentőségűek a nevelés szempontjából, de ilyen filmet még mindig keveset gyártanak. Filmgyártásunknak minden lehetősége megvan arra, hogy sok jo és változatos filmet gyártson, de ezeket a lehetőségeket rosszul használják ki.

Feltétlenül figyelembe kell venni, hogy felmérhetetlenül megnőtt a szovjet ember eszmei és kultúrális színvonala, ízlését a párt a legjobb irodalmi és művészeti alkotásokon fejleszti. A szovjet emberek nem tűjik a szürkeséget, az eszmenélküliséget, a torzítást és magas igényeket támasztanak íróink és művészeink alkotásaival szemben. íróinknak és művészeinknek ostorozniók kell műveikben a hibákat, a hiányosságokat, a társadalomban elterjed egészségtelen jelenségeket, pozitív művészi alakokban ábrázolniok kell az új típusú embereket, emberi méltóságuk egész nagyszerűségében. Elő kell segíteniük ezzel az olyan jellemek, erkölcsök és szokások kinevelését a mi társadalmunk embereinél, amelyek mentesek a kapitalizmus-szülte fekélyektől és hibáktól. A mi szovjet szép irodalmunkból, dramaturgiánkból, éppúgy mint filmgyártásunkból azonban még mindig hiányzanak az olyanfajta művészi alkotások, mint a szatíra. Helytelen lenne úgy vélekedni, hogy a mi szovjet valóságunk nem nyújt anyagot a szatírához. Szovjet gogolyokra és scsedrinekre van szükségünk, akik a szatíra füzével égetnék ki az életből mindazt, ami negatív, ami rothadt, ami elhalt, mindazt, ami fékezi a haladást.

Szovjet irodalmunknak és művészetünknek bátran rá kell mutatnia az élet ellentmondásaira és konfliktusaira, tudnia kell bánni a kritika fegyverével, mint a hatásos nevelőeszközök egyikével. A realisztikus művészet ereje és jelentősége abból áll, hogy megvan a lehetősége — és ez kötelessége is —, hogy felszínre hozza és feltárja az egyszerű ember magasrendü szellemi tulajdonságait és tipikus, pozitiív jellemvonásait, megteremtse annak kifejező művészi alakját, amely méltó arra, hogy az emberek példaként kövessék.

Művészeinknek, íróinknak művészeti dolgozóinknak a művészi alakok megteremtésével kapcsolatos alkotómunkájukban állandóan emlékezniök kell arra,, hogy nemcsak az a tipikus, ami leggyakrabban előfordul, hanem az is, ami legteljesebben és legélesebben kifejezi az adott szociális erő lényegét. Marxista-leninista értelemben a tjpikus egyáltalán nem jelent valamilyen statisztikai átlagot. A tipikus megfelel az adott szociális-történelmi jelenség lényegének, de nem egyszerűen a legelterjedtebbet, a gyakran megismétlődőt, a mindennapit jelenti. Az alak tudatos felnagyítása, kihangsúlyozása nem zárja ki a tipikusságot, hanem teljesebben tárja fel és hangsúlyozza azt. A tipikus a pártosság alapvető megnyilatkozási szférája a realista művészetben. A tipikusság problémája mindig politikai probléma.

Az irodalom és a művészet dolgozói előtt álló magasztos és nemes feladat csak akkor oldható meg sikeresen, ha elszánt harcot indítunk művészeink és íróink munkájában a kontárkodás ellen, ha kíméletlenül kiirtjuk az irodalom és művészeti alkotásokból a hazugságot és a rothadtságot. A nagy harcban, amely az újnak és a ragyogónak társadalmi életünkben való kinéveléséért, s az elavultnak és az elhaltnak társadalmi életünkből való kiirtásáért folyik, óriási kötelezettségek hárulnak irodalmunk és művészetünk munkásaira. íróink, művészeire, zeneszerzőink, filmművészeti dolgozóink kötelessége, hogy mélyrehatóbban tanulmányozzák a szovjet társadalom életét, nagy népünkhöz méltó nagy művészi alk otásokat teremtsenek. (Taps.)

Elvtársak! Nagy sikereket értünk el a szovjet nép anyagi jólétének növelésében és kultúrájának fejlődésében. Ném elégedhetünk meg azonban eredményeinkkel. A feladat abban áll, hogy az egész népgazdaság fejlesztése alapján biztosítsuk a szovjet emberek anyagi és kultúrális életszínvonalának további szüntelen emelését. Pártunk ezután is szüntelenül gondoskodik a szovjet emberek állandóan növekvő igényeinek maximális kielégítéséről, mert a szovjet ember jóléte, a szovjet nép virágzása pártunk számára a legfőbb törvény. (Viharos, hosszantartó taps).

sztálini nemzetiségi politikát — megszilárdította a szovjet soknemzetiségű államot, kifejlesztette a barátságot és a kölcsönös együttműködést a Szovjetunió népei között, minden módon támogatta, biztosította és elősegítette az országunkban élő népek nemzeti kultúrájának felvirágzását, kérlelhetetlenül harcolt minden néven nevezendő nacionalista, elem ellen. A szovjet államrend, amely kiállta a háború súlyos megpróbáltatásait, az egész világ számára az igazi nemzeti egyenjogúság és nemzetközösség példájává s mintaképévé vált, s a nemzeti kérdésre vonatkozó leninisztálini eszmék nagyszerű diadalát bizonyítja. (Hosszantartó taps.)

Pártunk mint szemefényét őrzi — és fogja őrizni ezután is —• a Szovjetunió népeinek egységét és barátságát, erősítette és továbbra is erősíteni fogja a szovjet soknemzetiségű államot .(Viharos taps.)

A beszámolóban tárgyalt időszak alatt újabb népek léptek be a szovjet családba. Megalakult a Litván, a Moldva, a Lett, s az Észt Szovjet Szocialista Köztársaság. Újra egységes államban egyesült az egész ukrán nép. Bjelorusszia egy családba gyűjtötte az egész bjelorussz népet. Északnyugaton új, igazságosabb és az ország védelmének megfelelőbb határaink vannak. Távol-Keleten a Szovjetunió visszaszerezte az Oroszországtól régebben elszakított Dél-Szahalint és a Kurili-szigeteket. Most a Szovjetunió állami határai a legjobban megfelelnek azoknak a feltételeknek, amelyek országunk népeinek történelmi fejlődése során alakultak ki. (Taps.)

A testvéri köztársaságok népeinek segítségével az új szövetségi köztársaságok rövid idő alatt nemcsak az iparosításban tettek nagy előrehaladást, hanem megvalósították az áttérést a kisparaszti gazdálkodásból a szocializmus útjára, befejezték a kollektivizálást és sikeresen fejlesztik szocialista mezőgazdaságunkat

A háború utáni időszakban tovább fejlődött és fokozódott államunk alapvető fontosságú funkciója, a gazdasági szervező- és a kulturális nevelőmunka . A szocialista építés hatalmas méretei és a párt- és szovjet szervek irányító munkájának a kerülethez, városhoz, faluhoz való további közelebbhozásával járó feladatok számos változtatást tettek szükségessé államunk közigazgatási-területi felépítésében: új területek, körzetek, kerületek alakítását követelték meg. A népgazdaság fejlődése további változásokat tett szükségessé az ipar, mezőgazdaság különböző területei és egyéb népgazdasági ágak állami vezetésének szervezeti formáiban. Ez visszatükröződött az államigazgatás decentralizálásában és új államigazgatási központi szervek megteremtésében.

Államunk megerősítésében rendkívül nagyjelentőségű volt a Sztálini Alkotmány alapját képező szocialista demokratizmus elveinek következetes valóraváltása. A háború utáni években kétízben voltak választások a Szovjetunió Legfelső Tanácsába, a szövetségi és autonóm köztársaságok legfelső tanácsaiba és a dolgozók helyi szovjetjeibe. Ezek a választások óriási politikai fellendülés jegyében zajlottak le és újból kifejezésre juttatták népünk egységét, végtelen bizalmát a komunista párt és a szovjet kormány iránt (Viharos taps.) —

A párt belpolitikai feladatai:

1. Továbbra is állandóan fokozni államunk

gazdasági erejét, a szocializmusból a kommunizmusba vezető úton fontos szakaszt jelentő ötödik ötéves terv nagy feladatainak teljesítése és túlteljesítése érdekében szervezve és irányítva a szovjet nép békés munkáját;

2. Továbbfejleszteni az ipart és a közlekedést. Szélesebb körben bevezetni az iparban, építésben és közlekedésben a tudomány és a technika legújabb vívmányait, minden módon emelni a munka termelékenységét, szilárdítani az állami tervek teljesítése terén a fegyelmet, biztosítani a termékek kiváló minőségét. Következetesen csökkenteni a gyártmányok önköltségét, mert ez minden árú nagy- és kiskereskedelmi ára rendszeres leszállításának alapja;

3. Továbbfejleszteni a mezőgazdaságot, hogy rövid időn belül megteremtsük országunkban az élelmiszerek bőségét a lakosság számára és a nyersanyag bőségét a lakosság számára és a nyersanyag bőségét a könnyűipar számára. Biztosítani a mezőgazdaság fő feladatának feltétlen teljesítését: állandóan emelni minden mezőgazdasági növény terméshozamát és — hozamának egyidejű fokozása mellett — növelni a joszágállományt, emelni a földművelés és állattenyésztés összes termelését és árútermelését. Javítani a gép- s traktorállomások s a szovhozok munkáját. Emelni a kolhozparasztok munkájának termelékenységét tovább erősíteni a kolhozok közösségi gazdaságát, megsokszorozni vagyonukat és ezen az alapon biztosítani a kolhozparasztság anyagi jólétének további növekedését;

4. Szigorú takarékosságot megvalósítani a népgazdaság és az igazgatás minden területén;

5. Továbbfejleszteni az élenjáró szovjet tudományt, hogy a legelső helyet foglalja el a világ tudományában (Taps.) A tudósok erőfeszítését az országunk óriási természeti tartalékainak kihasználásával kapcsolatos tudományos problémák gyorsabb megoldására irányítani. Megszilárdítani a tudomány és termelés együttműködését, szem előtt tartva, hogy ez az együttműködés a gyakorlat tapasztalataival gazdagítja a tudományt, a gyakorlat emberének pedig segítséget nyújt abban, hogy

Folytatás a 6-ik oldalon.

3. A szovjet társadalmi és állami rendszer további megszilárdulása

A párt XVIII. kongresszusa óta eltelt időszakban szovjet államunk tovább növekedett, fejlődött és erősödött.

Megnőtt és megizmosodott államunk gazdasági alapja, a termelési eszközök szocialista tulajdona. Az említett időszakban még jobban erősödött a szovjet szocialista társadalmat alkotó munkások, parasztok és értelmiségiek baráti együttműködése.

Társadalmi és állami rendszerünk, mint a háború tapasztalatai bebizonyították, óriási nehézségek idején is a világ legszilárdabb, legéletképesebb és megingathatatlan rendszerének bizonyult. A szovjet szocialista rendszer megdönthetetlen hatalmának az a nyitja, hogy ez a rendszer igazi népi rendszer, amelyet maga a nép teremtett, amely élvezi a nép hatalmas támogatását, amely biztosítja a nép minden anyagi és szellemi erejének virágzását.

A marxizmus ellenségei és vulgarizátorai azt az — ügyünk szempontjából rendkívüli kártékony — elméletet hirdették, hogy a szovjet állam kapitalista környezetben elgyengül és elhal. A párt, szétzúzva és elvetve ezt a rothadt elméletet, azt a következtetést vetette fel és alapozta meg, hogy olyan körülmények között, amikor a szocialista forradalom győzött egy országban, a többi országok többségében pedig a kapitalizmus uralkodik, a forradalom győztes országának nem szabad gyöngítenie, hanem minden lehető módon erősítenie kell államát és hogy az állam megmarad a kommunizmusban is, ha megmarad a kapitalista környezet. Nem értük ' volna el azokat a sikereket békés építőmunkánkban, amelyekkel most büszkélkedünk, ha megengedtük volna, hogy államunk gyengüljön. Fegyvertelenül állnánk az ellenséggel és a háborús veszteség veszélyével szemben, ha nem szilárdítottuk volna meg államunkat, hadseregünket, büntető és felderítő szerveinket. A párt a szocializmus megdönthetetlen erődjévé tette a szovjet országot, mert minden lehető módon erősítette és erősíti a szocialista államot. (Viharos taps).

Az országunkra támadt fasiszta hódítók a szovjet társadalmi és állami rendszer belső ingatagságára, a szovjet bátorság gyengeségére számítottak. Mint ismeretes azonban, a háború rácáfolt ezekre a számításokra. Teljes egészében beigazolódott Sztálin elvtárs történelmi nyilatkozata, hogy háború esetén országunk mögöttes területe és frontja homogenitásánál és belső egységénél fogva szilárdabb lesz, mint bármely más országé. A háború során megerősödtek a szovjet hatalom fegyveres erői és hátországa. A szovjet emberek önfeláldozó munkája a hátországban és a Szovjet Hadsereg és Haditengerészet hősi harca az arcvonalon úgy került bele a történelembe, mint a nép példa nélkül álló hőstette a haza védelmében. Hadseregünk és flottánk Sztálin elvtárs közvetlen vezetésével szerveződött, erősödőt és harcolt. (Viharos, hosszantartó taps.)

Sztálin elvtárs, a zseniális hadvezér, a szovjet nép történelmi győzelmeinek szervezője a Nagy Honvédő Háborúban megteremtette az élenjáró haditudományt, felvértezte hadseregünket az ellenség legyőzésének művészetével. Népünk szereti hadseregét és flottáját és állandó gondoskodással és figyelmességgel veszi körül. A Szovjetunió fegyveres erői mindig hazánk biztonságának megbízható védőbástyáját jelentették és jelentik. (Viharos, hosszantartó taps).

A Nagy Honvédő Háború, majd utána a békés fejlődés évei újból bebizonyították, hogy a párt vezetésével megteremtett szovjet társadalmi rend, a társadalom megszervezésének legjobb formája, hogy a szovjet államrend a soknemzetiségű állam mintaképe. A burzsoázia táborából sok ellenségünk és rosszakarónk folyvást azt hajtogatja, hogy a szovjet soknemzetiségű állam nem szilárd, abban reménykedtek, hogy a Szovjetunió népei között szakadás áll be, a Szovjetunió elkerülhetetlen széthullását jósolgatták. Államunkról saját burzsoá államaik alapján ítéltek, amelyeket nemzeti ellentétek és viszályok jellemeznek. A szocializmus ellenségei nem képesek megérteni, hogy a Nagy Októberi Forradalom és a szocialista átalakulások eredményeként országunk minden népét a teljes egyenjogúság alapján nyugvó szilárd barátság fűzi össze. (Taps.)

Pártunk — szakadatlanul folytatva a lenini-