Szabad Földműves, 1952. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)
1952-10-12 / 41. szám
1952. októb'er VL 9 Milyen tanulságot vonnak le a bényi EFSz tagjai legutóbbi taggyűlésükről Varga elvtárs, a szövetkezet elnöke kritikus szemmel vázolta a szövetkezet eddigi működését. Beszéde telítve volt őszinte önkritikával. Nem kívánunk részletesen foglalkozni Varga elvtárs beszédével, mert főképpen az a célunk, hogy beszámoljunk arról, hogyan lendült új erővel harcba a szövetkezet a magasabb hektárhozamokért és az állattenyészr tés fellendítéséért, valamint hogyan igyekszik bebiztosítani tagjai életszínvonalának emelkedését. Mindezek mellett azonban mégis meg kell mondanunk, amit Varga elvtárs egyebek között megemlített. Jobban át kell érezni az egyéni felelősséget A munkarend minden szövetkezeti tagot arra kötelez, hogy személyes munkával vegyign részt a szövetkezeti közös munkákban, tartsa be a munkafegyelmet a szervezeti szabály értelmében, óvja a szövetkezeti vagyont — a felelős vezetők utasításai szerint — ahogyan ezt az efcyes munkák megkövetelik. Varga elvtárs szavaiból kitűnt, hogy mindezek nem voltak teljes mértékben érvényben a szövetkezet tagjai között Jávorka elvtárs csoportvezető nyomban konkrét példát fűzőt az elnök szavaihoz. — Mezei munkacsoportjainknak szeptemtemberben a munkaterv szerint 6.765 munkaegységet kellett volna teljesíteniük. Amint a munkaegységek kimutatásából kitűnik, csak 4.927 munkaegységet dolgoztunk le, vagyis úgy néz ki, mintha 1.567 egységet megtakarítottunk volna. Ne gondolják, közelről sem néz ki ez munkaegység-megtakarításnak, hanem ennyi munkával maradtunk adósai szövetkezetünknek és félő, hogy a megmaradt munkaegység nem lesz elegendő az elvégzendő munkákra. Meg kell jegyeznünk az egyik csoport vezetője Csóka Géza, csak úgy hasból írta be a munkaegységeket, míg az ellenőrző bizottság rá nem jött hanyagságára. Így bizony nincs azon mit csodálkozni, ha az elvégzett munkák nem felelnek meg a kimerített munkaegységeknek. A szövetkezeten kívülállók élénk figyelemmel kisérték a szövetkezeti gazdálkodást és ha az előnyöket észrevették, meglátták a hibákat is. Vince Vilmos — aki már szövetkezeti tag — sokszor csóválta a fejét, amikor látta, hogy Csóka csoportjában nagy a rendetlenség. Kocsifelszerelés, deszkák és egyéb munkaeszközök szana-széjjel hevernek a szabad ég alatt. És az a borona sem volt jó cégér, amelyet heteken át kint hagytak a szántóföldön a munkacsoportok tagjai. Ezen a hanayagságon keresztül nézték a kívülállók a szövetkezeti tagok munkáját, holott az EFSz-nek számos kötelességtudó tagja is volt, akik munkájukért őszinte elismerést érdemelnek. A szövetkezetben a termelési és a szervezési alapegységet a munkacsoportok alkotják. A csoportok szervezésénél figyelni kell arra, hogy ne legyen túlsók vagy ellenkezőleg, kis földterületek. A kapásoknál és az ipari növényeknél ügyelni kell arra, hogy a csoportok tagjai egy évi időtartamra egy és ugyanazon területet kapja megművelésre a munkacsoportok keretein belül, amelyen a munkálatokat úgy végzik el, hogy biztosítva legyen a személyi felelősség és a hektárhozamok emelése, egyszóval a munka lelkiismeretes és jó elvégzése. Nagy hiba, hogy a bényi szövetkezetben csak ez év tavaszán szervezték meg az állandó munkacsoportokat, ahelyett, hogy még a múlt ősszel megtették volna ezt a lépést — Ugyancsak hibát követtek el azzal is, hogy nem jelölték ki a csoportok számára a megművelendő területeket. Így természetes, hogy az egyéni felelősség nem fejlődhetett ki olyan mértékben, mint ahogyan azt a szövetkezeti gazdálkodás a tagoktól megköveteli. Így történhetett meg az is, hogy Morvay elvtárs és még mások is a nyári munkálatok alkalmával inkább másnak mentek zsúpozni, mint hogy alaposabban kivették volna a részüket a közös munkából. A másik hiba meg az volt, hogy nem alakítottak kertészeti csoportot, ehelyett félmegoldást kerestek. A zöldségkertet nagyrészt szövetkezeten kívülálló egyének felesbe művelték és bár ha a szövetkezet zöldségből két milliót is szerzett, semmiesetre sem volt helyes cselekedet, mert ha rendes munkacsoport végezte volna ezt a munkát is, további milliókkal gyarapodhatott volna a szövetkezet vagyona s így a tagság jövedelme is. A bényi szövetkezetben már javában folynak az őszi munkálatok. Természetesen az új tagok belépésével a munkacsoportokat is át kellett szervezniük. Helyén való lenne, ha a szövetkezet tagjai tanulnának az eddig elkövetett hibákból s a földeket pontosan kijelölnék az egyes csoportok részére. Legcélszerűbb, ha egy csoport 200—250 hektárnyi területet kap megművelésre. Ha már most kijelölik a csoportok területeit, megosztják az egyéni felelősséget a munkacsoportok tagjai között, a talajelőkészítési munkálatokat és a vetést úgy igyekeznek majd elvégezni, hogy csoportjuk minél nagyobb termést érjen el, mert hiszen magasabb hektárhozam esetén a jövedelmük is magasabb lesz, amit az igazságos normák és a pótjutalmazás biztosit majd számukra. A NÁNAI ÁLLAMI GAZDASÁG dolgozói az őszi munkálatok időelőtti elvégzése céljából új munkamódszerekkel indultak harcba a vetés nagy csatája teljesítésére. A lovakat minden három órában váltják. Reggel hattól este hat óráig ezzel a módszerrel 8—10 hektárt vetnek el naponként egyelő géppel. Az elesett szovjet hősök emlékművének megkoszorúzása Prágában a „Hadsereg napja ünnepsége alkalmából Katonáink megismertetik a gyermekekkel a „gorodka“ nevű népszerű szovjet játékkal A homonai iraktorátlomás traktorosainak kötelezettségvállalásai A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 35. évfordulójának tiszteletére a homonnai traktorállomás 27 traktorosa és 4 javítója értékes kötelezettségvállalásokat fogadott el. A traktorosok és a javítók kötelezték magukat, hogy őszi munkatervüket lényegeién megrövidítik s ugyanekkor nagy megtakarítást érnek el. így pl. Vítek István traktoros elhatározta. hogy őszi munkatervét 135 százalékra teljesíti, miközben 20 százalék üzemanyagot takarít meg. Hasonló kötelezettségvállalást fogadott el Stefanovszky Mihály és Andrejov eivtárs, valamint Gútor elvtárs is, akik 150 százalékra teljesítik tervüket, miközben 5 százalékos üzemanyagot takarítanak meg. Magasabb teljesítményük annyit jelent, hogy az előírt munkálatokat 10 nappal korábban fejezik be. Ricskó János traktoros 120 százalékra teljesíti tervét, miáltal 6 napos megtakarítást ér el. Hasonló kötelezettségvállalást fogadtak el a többi traktorosok is, valamint a javítók, akik főképpen a traktorok üzemképességére irányították kötelezettségvállalásaikat. (TPP). A hidegvölgyi gulyások nem hagyják magukat megelőzni — Mi pedig nem hagyjuk magunkat megelőzrii! — csattant fel Rajcsányi elvtárs, a hidegvölgyi állami gazdaság gulyásának hangja, amikor a kezébe került röplapról megtudta, hogy a nánai gazdaság gulyásai napi 10,5 literes tejhozam.átlaggal megelőzték, őket. — De nem ám, azt már bizony nem hagyjuk — erősködtek a többiek is, majd élénk vita fejlődött ki közöttük. Vájjon hol lehet a hiba, hogy ennyire elhagyták magukat érni? Sok volt a kérdés, de kevés rá a felelet. Anynyi szent, amióta teljes mértékben alkalmazzák az élenjáró szovjet módszereket az etetésnél és a tőgymasszázst, a régi 6—7 literes átlagról 10 liternél magasabbra szöktek fel tehenenként naponta. De úgylátszik ezzel sem elégedhetnek meg, mert hiszen a nánaiak eléjük kerültek. ... Ez volt a helyzet néhány héttel ezelőtt, de ma megint ők vezetnek, mégpedig 13.2 literes napi átlaggal tehenenként. Bizonyára mindenki kiváncsi arra, hogyan sikerült ez a hidegvölgyi gulyásoknak? Pedig ebben nincsen semmi titok. Csupán az történt, ami mindenütt megtörténhet. Ugyanis semmit sem lehet olyan jól csinálni, hogy jobban ne lehessen. Amellett, hogy még nagyobb gondot fordítottak a takarmányozásra és a tőgymasszázsra, rájöttek, hogy nagy kár, ha a teheneket nem hajtják ki a kifutókba. Persze erre akkor jöttek rá, amikor már a teheneket rendszeresen kihajtották és emelkedni kezdett a tejhozam. Mi tűrés-tagadás, nem szívesen foglalkoztak a gondolattal, hogy a teheneket kihajtsák a kifutókba, de végül is rászánták magukat, mert itt volt némi csorba a szovjet módszerek alkalmazását illetően. Ámde a csorba ki lett köszörülve és most csupán egy istálló produkál napi 300 literrel több tejet mint néhány héttel ezelőtt. Bizony ez szép cselekedet, merthiszen havonta több mint 9000 literes tejtöbbletet jelent dolgozóink számára, a gulyásoknak pedig nagyobb jövedelmet. A helyes normák jelentősége Dolgozóink a SzK(b)P XIX. kongresszusa és a Nagy Októberi Szocialista Forradalom tiszteletére elfogadott értékes kötelezettségvállalásainak tízezrei mindennél meggyőzőbben bizonyítják, hogy míg a kapitalismusban a munka a kizsákmányolás következtében terhet jelentett a dolgozók számára, a szocialista Szovjetunióban és a szocializmust építő népidemokráciákban, tehát minálunk is, a munka dicsőséggé magasztosodott. A szocialista munkaverseny pedig a munkatermelékenység emelésének legnagyszerűbb módszerévé vált. Számtalan jó példa között ezt bizonyítja a nánai állami birtok gazdaságai között kifejlődött munkaverseny is. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy míg az állattenyésztésben valóban egészséges munkaverseny van kifejlődőben, a mezei csoportoknál még sok javítani való akad. Mert míg az állattenyésztésben a dolgozók pontosan tudják, mit, mennyi idő alatt és hogyan kell elvégezniük s az elvégzett munkáért s az elért eredményért mit kapnak, addig más csoportokban előfordul, hogy nem mindegyik dolgozó iámeri, mit és mennyit kell elvégeznie és mennyit kap az elvégzett munkáért. Így például a trágya-hordásnál is hasonló eset fordult elő. Tény azonban, hogy most már ezen a téren is gyökeres javulás állott be, de nem lehetünk addig megelégedve, míg az összes dolgozók nem ismerik fel a normalizált munka ntgy lehetőségeit. Ismét az állattenyésztésre kell hivatkoznunk. Itt érvényesül legnagyobb mértékben a normák szerinti munka — ahogyan a nánai állami birtokon mondják. Nemcsoda tehát, hogy éppen itt vannak a legjobb eredmények is, különösképpen pedig ami a tejhozamot illeti. Világos, hogy helyes normák nélkül, elképzelhetetlen a munka termelékenységének emelkedése s még kevésbbé a munkaverseny kifejlődése. Ne gondoljuk azonban, hogy a nánai állami birtok gazdaságaiban minden dolgozó mindjárt megértette a normák jelentőségét. Türelmes felvilágosító munkára volt szükség. Most pedig egyetlen állatgondozó sem akadna, aki a régi szerint dolgozna. Ezen nem is lehet csodálkozni, merthiszen most kevesebb fáradtsággal átlag legalább 40%-al több a dolgozók jövedelme, mint a normák bevezetése előtt. Szemléltető példa Nézzünk csak meg egy konkrét példát: Jayicsek Ferenc, a nánai gazdaság gulyása tavaly szeptemberében bruttó 8.135 koronát keresett, míg ez év szeptemberében bruttó 12A54 korona volt a jövedelme. Ferencz Imrének pedig tavaly szeptemberben 8.135 korona volt cs jövedelme, míg ez év szeptemberében 10.404 koronát keresett. Míg tavaly egy gulyás 2811 liter tejet fejt ki, az idén csaknem 6000 literes tejhozamot ér el. Míg tavaly a gulyások maguk hordták be sokszor 4 kilométeres távolságról a takarmányt, most ezt a munkát két másik ember végzi, anélkül, hogy ez kiadástöbbletet jelentene a gazdaság számára, de a gulyások sem éreznek rövidséget, mert annak ellenére, hogy ezt a munkát már nem kell végezniük, mégis többet keresnek, amit a nagyobb termelés világosan megmagyaráz. Még szükséges megjegyezni, hogy tavaly a gulyások minden rendszer nélkül gondozták az állatokat s a fejőst is tervszerűtlenül hajtották végre, azt a tehenet fejték meg, amely éppen a kezükügyébe esett. így természetesen nem figyelhették meg eléggé egyes tehenek tulajdonságait és képességeit s mindegyiket egyformán etették, gondozták stb. Ezen a téren csak a nyáron állott be fordulat, amikor a gazdaságok dolgozói meglátogatták a galántai állami birtokot, ahol az államdíjas Jurina elvtárs gyakorlatban mutatta be a szovjet módszerek alkalmazását és egyben az elért eredményeket is. Visszatértük után a gulyások nyomban szétosztották maguk között az állatokat és most már mindegyik a maga tizenkét tehenét gondozza. Így történt, hogy amíg tavaly mind. egyik gulyás keresete egyforma volt, most aszerint növekszik, hogy milyen eredményt ér el. Érthető, hogy mindannyian arra törekszenek, hogy minél jobb gondozással, minél jobb eredményeket érjenek el. A fajcsorda nevelése Nagy hiba volna azonban, hogy az elért sikerek láttán elpihennénk babérjainkon. A tavasszal megjelent Párt- és Kormányhatározat egyebek között előírja állami birtokainknak, hogy az állattenyésztés továbbfejlesztése érdekében hajtsák végre a legjobb állatok összpontosítását, hogy így megteremtsék a fajalapot a további tenyésztés számára. A nánai állami gazdaságokban már ebben az évben gyakorlatilag bevezették a kormányhatározat erre vonatkozó részének végrehajtását, amikor külön csordákba osztották a borjakat és a bikákat. A csordákban figyelemmel kisérik a fiatal állatok fejlődését s egy hónap múlva, amikor a legelőkről az istállókba kerülnek, végrehajtják osztályozásukat. Természetesen a fajcsorda megteremtése nem járhatna kellő sikerrel, ha már a borjak nevelésénél nem alkalmaznák a szovjet módszereket. A bofjak szoptatását kiküszöbölték és kizárólag mesterségesen (itatással) etetik őket. Ezzel az eljárással eddig nemtapasztalt súlynövekedést értek el a borjaknál. Míg a tavalyi súlyátlag a választott bor. jaknál 110 kilogram volt, most 125—145 kilogramm. Ez 80 borjúnál (ennyit választanak el 100 tehéntől), csupán 15 kilogrammos többletet számítva, 1200 kilogrammos súlytöbbletet jelent. j Mindezt azért említettük meg, mert ha beszélünk a gulyások sikereiről a tejhozamot illetően, semmiesetre sem feledkezhetünk *meg arról az alapról, amelynek biztosítania kell az állattenyésztés további fejlődését a nánai állami birtokon éppúgy mint másutt. A fajcsorda megteremtése még nagyobb sikerekhez segíti majd a derék gulyásokat a nánai állami birtok gazdaságaiban. Miklya János A bényi EFSz-nek nem volt még olyan taggyűlése, mint a múlt napokban. Nem is csoda, mert eddig csak a falu 20%-a volt a sző vetkezetben, míg most már 90%-a kapcsolódott be a szövetkezeti nagytermelésbe. A né pes taggyűlésen volt miről beszélni, sok kérdés várt megoldásra a jövőre vonatkozólag. Ámde vajmi keveset használt volna, ha kizárólag csak a jövő kérdéseivel foglalkoztak volna és nem tárták volna fel a hiányosságokat, nem mutattak volna rá azokra a síké rekre, amelyeket a szövetkezet fennállása óta, de különösképpen az utóbbi évben elér tek. A jó takarmányozás több húst és több tejet is jelent mit jelent nagy táblákon gazdálkodni, az legjobban az idei terméseredménynél jutott kifejezésre. A szövetkezet gabonaneműekben 5, sőt helyenként 8 mázsával magasabb hektárhózamot ért el, mint az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok. Ííomoly sikerekről számolhatunk be a rizstermelés terén. Már tavaly is szép eredményt értek el s ez a siker az idén még átütőbb. Átlagosan 45 mázsás hektárhozamra számítanak, ami annyit jelent, hogy a 20 hektárnyi rizstel épről több mint két millió bevételük lehet. Az új tagok bekapcsolódásával új lendület került a szövetkezetbe és miután az első közgyűlésen, amelyen már az új tagok is resztvettek, alaposan megvitatták a szövetkezeti gazdálkodás minden kérdését, ugyancsak kimélyítették a kapcsolatot az új és régi tagok között. Minden remény meg van arra, hogy a bényi szövetkezet már ezen az őszön lerakhatja a gazdagabb termés alapjait. Az EFSz-ek megszilárdításáról és továbbfejlesztéséről szóló Párt és kormányhatározat biztos útmutatásul szolgál szövetkezeteinkek. S ha a tagok eét betartják, akkor valóban szép sikerrel haladhatnak a boldogulás szebb jövője felé. (Szombath—). Nem volna helyes, ha a szövetkezet tagjai a fentemlített szervezési igyekezet mellett nem fordítanának kellő gondot az állattenyésztés fejlesztésére, még akkor is, ha ezen a téren úgy marhahúsban mint sertéshúsban teljesítették beadási kötelezettségüket Azonban még néhány igen súlyos hiányosságokra kell rámutatnunk, amelyeket ki kell küszöbölniük. A szövetljezet komoly, nehézségekkel küzd a tej beszolgáltatás terén, ugyanakkor egyes tagok, akik háztáji gazdálkodásukban tehenet is tartanak, tejet követelnek a szövetkezettől. Ez semmiesetre sem helyes. Ezek a tagok, akik jogtalan követelményeikkel terhelik a szövetkezetét mint például Batyalík szövetkezeti tag is, inkább arra fordítottak volna nagyobb gondot, hogy a szénakaszálás idején úgy szervezték volna meg munkájukat, hogy a szénát ne kellett volna kiadni kaszálásra harmadába, sőt felébe. Vegyük figyelembe, hogyha a szövetkezetnek ezer hektárra olyan tagjai lettek volna, akik mindannyian belekapcsolódnak a munkálatokba, abban az esetben most nem lenne a szövetkezetnek takarmány gondja. Ezen hibák helyrehozása végett és az állatállomány továbbfejlesztése céljából megfelelő mennyiségű takarmányt kell biztositaniok, ezért minden igyekezetükkel azon kell lenniök, hogy minél több kukoricaszárat és az egyéb fűféléket silózzanak be. Meg kell jegyeznünk, hogy a szövetkezet tagjai ezen a téren komoly igyekezetei tanúsítanak, mivel már nagy lendülettel hozzákezdtek a silózáshoz. Amint a fentiekből kitűnik, a bényi szövetkezetben akad elég javítanivaló, azonban nem szabad megfeledkezni azokról a sikerekről sem, amelyeket a szövetkezet elért. Hogy
