Szabad Földműves, 1952. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)
1952-10-12 / 41. szám
Í952. október 12. Az SzK(b)P Központi Bizottságának beszámolója a párt XIX. kongresszusa előtt (Folytatás a 7-ik oldalon), nek állandóságát. 1948 óta a Szovjetunió európai részének sztyeppés és erdőssztyeppés területein erős ütemben folyik a nagy állami védőerdősávok, a kolhoz- és szovhoz- mezővédő erdősávok telepítése, valamint a tavak és víztárolók építése. Az elmúlt három és félesztendőben a kolhozok,, szovhozok és erdőgazdaságok 2.6 millió hektár területen létesítettek mezővédő erdősávokat, s több mint 12.000 tavat és víztárolót építettek. A mocsaras területeken, elsősorban Bjelorussziában, a Balti Köztársaságokban — a háborúelőtti időkhöz hasonlóan — nagy arányokban folyik a mocsarak és a mocsaras földek kiszárítása. Nagy távlatokat nyit meg a mezőgazdaság előtt a Volga-, a don, a dnyepr és az amudarjamenti hatalmas vízierőművek és öntözőrendszerek építése, valamint a Leninről elnevezett Volga—Don hajózható csatorna megnyitása). Az említett vizierőmüveknek és öntözőrendszereknek megépítése több mint 6 millió hektárnyi újabb földterület öntözését teszi lehetővé, továbbá 22 millió hektár területű legelőnek nyújt helyenként öntözéssel egybekapcsolt vízellátást, s nagy lehetőségeket biztosít a mezőgazdasági termelés villamosítására, a villamosszántás alkalmazására, villamoskombájnok és egyéb villamos mezőgazdasági gépek használatára. Az új öntözőrendszerek építésén kívül az összes öntözött földeken sikeresen folyik az áttérés az új öntözési rendszerre. Ennek eredményeképpen az öntözött földparcellák jóval nagyobbak lesznek, minhogy a kisebb öntözőhálózat kedvezőbben elhelyezhető és csökken az állandó öntözőcsatornák menynyisége. Az állandóöntözőcsatornákat ugyanis ez esetben ideiglenesekkel helyettesítik. Mindezek alapján sokkal tökéletesebben kihasználható az öntözött terület és az öntözővíz, s jobb feltételek alakulnak ki az öntözés fejlesztésére, a mezővédő erdősávok létesítésére, az elmocsarasodott földek kiszárítására előirányzott nagyszabású munkálatok elvégzéssel mezőgazdaságunk igen magas színvonalra fog emelkedni, s országunk az időjárás minden szeszélye ellen örökre biztosítva lesz. A feladat az, hogy sikeresen és_ határidőre teljesítsük az öntözés kifejlesztésére, a mezővédő erdősávok telepítésére ép a mocsarak lecsapolására előirányzott muhkálatokat. A párt-, szovjet és gazdasági szerveknek a legnagyobb figyelmet kell majd fordítaniok erre az ügyre. Rendkívül fontos azoknak az intézkedéseknek a végrehajtása is, amelyet a Szovjetunió európai részének nem-fcketeföldü területein biztosítani fogják a mezőgazdasági növények terméshozamának emelkedését. Mint tudjuk, a nem-feketeföldü övezet kerületeiben nagyok a lehetőségek a földművelés és az állattenyésztés eredményes fejlesztésére. Ezeknek a területeknek az éghajlata ugyanis rendkívül kedvező, mindenütt bőven van csapadék. Mégis a mezőgazdasági növények terméshozama ezekben a kerületekben még mindig alacsony. Az állandó jó termés biztosítása érdé kében itt elsősorban is széleskörűen meg kell szervezni a talaj meszezését, bőséges trágyázását és műtrágyázását, fokozni kell a fűvetést és meg kell javítani a talajművelést. Párt, szovjet- és mezőgazdasági szerveink a mezőgazdaság háború utáni újjáépítése és fejlesztése során megjavították a kolhozok, a gép- és traktorállomások és a szovhozok vezetését. Ezen a téren azonban még mindig akadnak hibák és hiányosságok. Melyek a hibák és a hiányosságok a mezőgazdaság vezetése terén, s mik itt a feladatok? Elsősorban rá kell mutatni arra, hogy egyes vezető funkcionáriusok — különösen a kiskolhozok egyesítésével kapcsolatban, helytelenül, fogyasztói szemszögből kezelték a kolhozépítés kérdéseit. Olyan javaslatokkal álltak elő, hogy fokozott ütemben valósítsák meg a kolhozok lakosságának egyesítését nagy kolhozfalvakban, hagyják tönkremenni az összes régi kolhozépületeket és lakóházakat, s emeljenek új helyen nagy „kolhoz-lakótelepeket” és „kolhoz-városokat”, ök ebben látták a kolhoz szervezeti és gazdasági megszilárdításának legfontosabb feladatát. Ezeknek az elvtársaknak tévedése abban van, hogy megfeledkeztek a kolhozok fő termelési feladatairól, a másodlagos fogyasztói feladatokat helyezték előtérbe: a kolhozok mindennapi élete berendezésének feladatait. E feladatoknak kétségtelenül nagy jelentőségük van, ezek a feladatok azonban mégiscsak másodlagosak, alárendeltek és nem döntő jelentőségűek. E feladatokat csupán a termelés fejlesztésének alapján lehet megoldani. Ha megfeledkezünk a döntő termelési feladatokról, vagy lebecsüljük ezek jelentőségét, ezzel helytelen irányba terelhetjük egész gyakorlati munkánkat a falun, megnehezíthetjük a kolhozok további felvirágzását és kárt okozhatunk mind magának a mindennapi élet berendezésének, mind az egész szocialista építés ügyének. Pártunk idejekorán intézkedéseket tett a kolhozépítés e helytelen irányzatainak felszámolására. Párt-, szovjet és mezőgazdasági szerveink kötelesek továbbra is állandóan gondoskodni a kolhozok közös gazdaságának erősítéséről és fejlesztéséről. A közös gazdaság a kolhozok főereje, ezen az alapon kell biztosítani a kolhozok árútermelésének a növelését, s a kolhozparasztság jólétének és általában életviszonyainak további megjavítását. Rá kell mutatni arra, hogy sok kolhozban és szovhozban nagymértékben folyik a segédüzemek, mint tégla-, cserépgyár stb. építése. A tapasztalat megmutatta, hogy az építőanyag, így nem kevesebbe, hanem többe kerül, s ami a döntő, megfeledkeznek közben a mezőgazdasági termények termelésének fokozásával összefüggő feladatok megoldásáról, ami viszont visszatartja a mezőgazdaság fejlesztését. Ezen a helyzeten javítani kell. A kolhozok és szovhozok minden erőfeszítését a sokágazatú közös gazdaság fejlesztésére kell összpontosítani azzal a céllal, hogy a lehető legtökéletesebben kihasználják gazdasági és természetadta lehetőségeiket a gabona, gyapot-, cukorrépa-, len-, burgonya-, hús-, tej-, tojás-, gyapjú-, zöldség-, gyümölcs-, tea- stb. termelés legmesszebbmenő fokozására. Ami pedig az építőanyagok és egyéb ipari terméi kék gyártását illeti, állami és szövetkezeti iparunknak megvan a lehetősége és köteles is teljes mértékben, s ugyanakkor olcsóbban kielégíteni a kolhozok és szovhozok ilyeniránj'ú szükségleteit. Meg kell mondani azt is, hogy helyenkint még mindig előfordul a kolhozjavak elherdálása és a kolhozalapszabályok másirányú megszegése. Egyes párt-, szovjet és mezőgazdasági szervek funkcionáriusai ahelyett, hogy őrködnének a kolhozok közös gazdaságának A gyümölcstermesztés úgy egyéni, mint nemzetgazdasági és népegészségügyi szempontból nagyjelentőségű. A gyümölcsfa egészséges és tápláló gyümölcsén kívül kivágás után tüzelőt, bútor- és szerszámfát is ad. A kertet, az udvart, de az egész községet is szebbé, kellemesebbé teszi. A termesztett gyümölcs fölösleget mindig jól fudjuk értékesíteni. Tehát az EFSz-nek vagy az egyénileg gazdálkodó kisparasztnak szép jövedelmet biztosít. A gyümölcs az emberi szervezet számára nélkülözhetetlen anyagokat tartalmaz. Ezeket mással pótolni szinte lehetetlen. Sokoldalú haszna miatt a gyümlöcsfának egyetlen gazda udvarából vagy kertjéből sem szabad hiányoznia. A gyümölcstermesztés fellendítésének módjai Hazánk éghajlati és talajviszonyai az ország legtöbb vidékén alkalmasak a gyümölcstermesztésre. Bizonyára minden EFSz határában van olyan terület, amely gabonaneműek termezstésére alkalmatlan, de gyümölcsfák ültetésére alkalmas. Mezei utak mentén a határt felékesítené. Több gyümölcsből több jut a dolgozók asztalára. Jobb minőségű gyümölcsöt pedig jobb áron lehet értékesíteni. Az első célt minél több gyümölcsfa ültetésével, a másodikat a gyümölcsfajták helyes megválasztásával és a gyümölcsfák fokozottabb ápolásával és gondozásával érhetjük el. Népi demokratikus hazánk igyekezett a gyümölcstermesztés fellendítésének érdekében majdnem minden járásban gyümölcsfaiskolát létesíteni, úgy, hogy a dolgozóknak az éghajlat szerint módjukban van gyümölcsfaszükségletüket beszerezni, az EFSz-ek pedig az RSD útján tömegesen megrendelhetik. Minden EFSz ültessen minél több és érdekei felett, maguk kótyavetyélik el a dolhozvagyont, s a kolhozokkal kapcsolatban rátérnek a szovjet törvények durva megszegésére, az önkényeskedés és törvénytiprás útjára. Tisztségükkel visszaélve, közös földeket sajátítanak ki k maguk számára, arra kényszerítik a kolhozvezetőségeket és kolhozelnököket, hogy ingyen, vagy olcsó áron bocsássanak rendelkezésükre gabonát, húst, tejet és egyéb termékeket, rosszabb minőségű állataikat a közösből jobbakkal cseréltetik ki stb. Ezek a kolhoz és államellenes cselekmények súlyos károkat okoznak a kolhozparasztságnak, gátolják a kolhozok további szervezeti és gazdasági megszilárdulását, aláássák a párt és a szovjet állam tekintélyét. Erélyesen véget kell vetni annak, hogy bárki is vétsen a kolhoz-alapszabályok ellen. A szocialista jllam törvényének teljes szigorával, mint a kolhozrend ellenségeire kell lesújtani mindazokra az egyénekre, akik a kolhozvagyont elherdálják. Rá kell mutatni továbbá arra, hogy a párt-, szovjet- és mezőgazdasági szervek nem foglalkoznak kielégítően az olyan fontos kérdésekkel, mint például a munka megszervezése a kolhozokban. Mint tudjuk, egyes kolhozveminél Jobbfajta gyümölcsfát, hogy vagyonuknak gyarapításával gazdagítsák a nemzeti vagyont s az Ízletes szép gyümölccsel is segítsenek becsületet szerezni az EFSz-nek a dolgozók előtt. A gyümölcsfák ültetése A gyümölcsfa ültetésének ideje lombhullástól rügyfakadásig, az ősz és a tavasz. Lehetőleg ősszel ültessünk. Ha lehet a gyümölcsös földjét ősszel 50— 60 cm-re forgassuk meg. Őszi ültetéshez még a nyár végén, tavaszihoz az ősz folyamán ássuk ki a gödröket. A gödrök szélessége 80—100 cm, mélysége 60—80 cm. A jó feltalajt és a nyers altalajt a gödör szélén külön kupacba rakjuk. Legalább két héttel az ültetés előtt a gödröt betemetjük, hogy földje ülepedjék. Ültetés előtt, a csemete koronáját és gyökerét — a hajszálgyökerek kivételével — megmetszük és gyökerét marhatrágyából készített habarcsba mártjuk. A gödör közepéből annyit földet emelünk ki, hogy a fa gyökereit kényelmesen elhelyezhessük. A gyökereket kellőképpen eligazítjuk és a fát enyhén megrázogatjuk, hogy a föld a gyökerek közé hulljon. A betemetett fát jól megtapossuk és megöntözzük. A fát olyan mélyre ültessük, amilyen a faiskolában volt'. A gyümölcsfa helyének előkészítése azért fontos, mert a kemény talajban a fiatal gyökerek nem tudnak terjedni, márpedig a fa koronája rendszerint olyan terebélyes lesz, amilyen messzire elhatolnak a gyökerei a földben a törzstől. A gyümölcsfákat ne ültessük sűrűn. Középmagas- és magastörzsű fákat 6—10, a törpe- és alacsonytörzsüeket pedig 4—5 méteres távolságra ültessük. Ha alacsony- és magastörzsű fákat váltakozva ültetünk, a távolság valamivel kisebb lehet. Antal Zoltán zetők a munkaszervezés kérdésében helytelen irányvonalat követtek, meghonosították a. külön munkacsapatokat és megszüntették a termelőbrigádokat. Ez a gyakorlatban a gabonatermelés gépesítése ellen irányult, s a kolhozok meggyengülésére vezetett. Az a munka, amit e hibák és eltévelyedések megszüntetése érdekében végeztünk, lehetővé tette a munkaszervezés lényeges, megjavítását és a termelőbrigádok megszilárdítását a kolhozokban. Ezen a téren azonban még mindig komoly hiányosságok vannak. Sok kolhozban a termelő brigádok nem állandó összetételűek, nem bocsátják állandó rendelkezésükre a munkaeszközöket, ami az egyéni felelősség megszűnésére vezet, s a fejetlenség miatt sok munkaidő fecsérlődik el. Ez csökkenti a munkatermelékenységet és a mezőgazdasági munkák késedelmes elvégzését idézi elő. A párt-, szovjet- és mezőgazdasági szervek kötelesek állandóan gondoskodni a munkaszervezés megjavításáról a kolhozokban. A kolhozokban be kell vezetni a jövedelemelosztás haladóbb rendszerét. A kolhoz tagjai között az artyel jövedelmét a javukra írt munkaegységek, valamint a brigádjuk, munkacsapatuk, vagy a saját maguk által elért tényleges terméseredmények arányában kell elosztani. Ez módot nyújt majd a munkatermelékenység jelentékeny emelésére, az egyenlösdi végleges megszüntetésére és előfogja segíteni a munkaegység értékének további emelkedését. Rá kell mutatni arra is, hogy a mezőgazdaság vezetése terén még mindig nem szűnt meg teljesen egyes gyakorlati kérdések sablonos, formális megoldása. A párt-, szovjet, és gazdasági vezetők gyakran nem veszik figyelembe a konkrét helyi viszonyokat, valamennyi kerület számára egyformán agrotechnikai, állattenyésztési, munkaszervezési stb. útmutatásokat adnak. Az ilyen előírások egyes kerületek és gazdaságok számára ugyan szükségesek ,és hasznosak lehetnek, más kerületek és gazdaságok szempontjából azonban gyakran hasznavehetetlenek, sőt egyenesen károsak. A párt-, szovjet, és gazdasági vezetők között még mindig akadnak olyanok, akik ú. n. közepes mutatószámokból kiindulva ítélik meg, s próbálják vezetni a mezőgazdaságot. Ezek a vezetők a közepes terméseredményekből állapítják meg a terméshozam előirányzatokat, s ugyancsak a közepes eredmények alapján szabják meg az állattenyésztés hozamát. Ha megelégszünk az átlagteljesítményekkel, nem tűnnek szemünkbe az elmaradó kerületek, kolhozok és szovhozok, amelyeknél rosszul mennek az ügyek és nem tudnak idejekorán hatékony intézkedéseket tenni, hogy ezek megkapják a szükséges segítséget. Az átlagteljesítmények mögött nem tudjuk meglátni azokat a kerületeket, kolfíözokat és szovhozokat sem, melyek messze előrejutottak, amelyek számára a közepes mutatószámokon alapuló feladatok nincsenek mozgósító hatással, sőt egyenesen visszafele húzzák őket, gátolják fejlődésüket. Végül meg kell mondoni, hogy lényeges hibák mutatkoznak a tudomány eredményeinek és az élenjáró tapasztalatoknak a mezőgazdaságban való meghonosításával kapcsolatban. Nálunk sok élenjáró kolhoz, gép- es traktorállomás és szovhoz van, sokezer az élenjáró dolgozók száma a mezőgazdasagban. E dolgozók a tudomány eredményeinek alkotó alkalmazásával nagy eredményeket érnek el a terméshozam növelésében es az állattenyésztés hozamának emelésében. Meg mindig nem folyik azonban kielégítően az élenjáró tapasztalatok népszerűsítése és meghonosítása a kolhozok és szovhozok termelésében. Mezőgazdasági tudományunk nagyban hozzájárult a mezőgazdaság fellendítéséhez. A mezőgazdasági tudományban a tudományellenes, reakciós eszméket leleplezték és szétzúszták és ezt a tudomány jelenleg az egyetlen helyes alapon — a materialista- micsurini alapon — fejlődik és felvértezi dolgozóinkat a mezőgazdaság fejlesztésére irányuló tevékenységükben. Az eredmények ellenére azonban a mezőgazdasági tudomány még mindig elmarad a kolhoz és szovhoztermelés igényei mögött. A szocialista mezőgazdasági rendszer tág teret nyújt af tudomány számára, lehetővé teszi a tudomány eredményeinek és az élenjáró tapasztalatoknak gyors elterjesztését, azt, hogy azok valamennyi kolhoz, gép- és traktorállomás és szovhoz közkincsévé váljanak. A párt-, és szovjet szervezetek s a mezőgazdasági szervek legfontosabb kötelessége, hogy minden módon fejlesszék a tudományos és gyakorlati munkatársak alkotó kezdeményezését, gyarapítsák a magas terméshozam és a nagyhozamú állattenyésztés mestereinek sorait, támogassanak mindent ami élenjáró, haladó, minél hamarabb meghonosítják a kolhoz- és a szovhoztermelés valamennyi ágában a tudomány eredményeit és az élenjáró mezőgazdasági tapasztalatokat. Elvtársak! Mindannyian örvendünk szocialista mezőgazdaságunk óriási fejlődésének. Földművelésünk és állattenyésztésünk ma újabb hatalmas fellendülésben van. Nem kétséges, hogy a közeli években gazdag technikával felszerelt kolhozaink, gép- és traktorállomásaink és szovhozaink még sokkal jelentősebb sikereket aratnak majd a mezőgazdaság fejlesztésében; élelmiszerbőség lesz az országban a nép számára és teljesen elegendő nyersanyag gyorsan fejlődő könnyűiparunk számára. (Hosszantartó taps). (G. Aí. Malenkov elvtárs előadó beszédének további ré^ét lapunk következő számában közöljük.) ** Használjunk kombájnokat a napraforgó betakarításánál A napraforgó időbeni betakarításánál E FSz-einken és állami birtokainkon az idén nagy segítséget nyújtottak a szovjet kombáj nők. Állami traktorállomásaink a szovjet traktorállomások példája nyomán még szept ember közepe táján megkezdték a napraforgó kombájnokkal való betakarítását. , Nagyon jól kihasználta a kombájnok segítségét az érsekújyári EFSz, ahol egy kombájn 8 óra alatt 6 ha napraforgót vágott le és csépelt ki. Ugyanígy a novokosariszkai valamint a szepesi járás EFSz-éi is felismerték a kombájnok nagy teljesítményét ezen a téren is és igyekeznek minél nagyobb számban igénybe venni ezt a nagyszerű segítséget. Október 4.-ig pl. a pozsonyi, nyitrai és a kassai kerületekben 117 ha-ról takarították be napraforgót kombájnokkal. A napraforgó kombájnokkal való betakarítása nagy megtakarítást jelent munkaerőkben s így természetesen pénzben is. Egy hektár napraforgóterület betakarításához 8 órai munkaidő mellett mintegy 34 munkaerő szükséges. Ebbe a munkába beletartoznak a napraforgófejek levágási, a napraforgó felszúrásl, cséplési munkálatai. A pénzbeli kiadás 2841 koronát tesz ki. Ezzel szemben ugyanennyi idő alatt egy kombájn 6 ha-nyi területről végzi el a betakarítást és a cséplést, amiáltal több mint 50 százalékos megtakarítást érünk el, összehasonlítva a kézi szedéssel. A gépek — különösen Sz-4 kombájnok — alkalmazása a napraforgó betakarításánál ismételten bizonyítják a szovjet tudomány és technika fejlettségét, 'amely hatásos mértékben segít mezőgazdaságunknak a szocializmus építésében. Ezért minden EFSz, állami birtok, ahol még nem végezték el a napraforgó betakarítását és 2 ha-nál nagyobb területtel rendelkeznek, haladéktalanul jelenkezzenek a Járási Nemzeti Bizottság és traktorállomás agronómusainál, akik megtekintik a napraforgóterületet és megállapítják, hogy a talaj, valamint a növény megfelel-e a kombájn által megkövetelt feltételeknek. (TPP). Gyümölcstermesztés 8
