Szabad Földműves, 1952. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)

1952-10-12 / 41. szám

1952. október 12.

7

Az SzK(b)P Központi Bizottságának beszámolója

a párt XIX. kongresszusa előtt

(Folytatás a 6-fk oldalról), állapodott szabályoknak és technikai félté, teleknek. Előfordul, hogy a gépgyártó üzemek nem elég gondosan megtervezett, az üzembentartás feltételeinek meg nem felelő gépek gyártására térnek át A könnyűipari üzemek még mindig sok gyengébb minőségű terméket gyártanak. Mindez károsítja a népgazdaságot.

Nem nyugodhatunk bele az ipar munkájának e hiányosságaiba. Az állami terv törvény. Minden üzem köteles végrehajtani az előírt állami feladatot és biztosítani a népgazdaság számára szükséges termékeket A gazdasági vezetők és a pártszervezetek kötelessége, hogy biztosítsák: minden üzem necsak az általános termelés szempontjából teljesítse a tervet, hanem az állami tervnek megfelelően — kötelezőleg — minden termék gyártása szempontjából is. Kötelességük továbbá, hogy rendszeresen javítsák a gyártott termékek minőségét, s feltárják és teljesen kiküszöböljék azokat az okokat, amelyek az üzem normális munkáját akadályozzák. Valamenynyi iparágban különleges figyelmet kell fordítani a munka termelékenységének minden irányban való további emelésére.

Pártunk a szocialista építés minden szakában lankadatlanul harcolt a munka termelékenységének rendszeres emeléséért, mert ez a legfontosabb feltétele a szocialista termelés növekedésének és tökéletesedésének. Főként ezzel magyarázhatók azok az óriási sikerek, amelyeket a Szovjetunió termelésének fejlesztésében elértünk. 1940-től 1951,ig a munka termelékenysége az iparban 50 százalékkal növekedett. Az ipari termelés növekedésének 70 százaléka ebben az időszakban a munka termelékenységének növekedéséből származott. Ugyanebben az időszakban az építkezésnél 36 százalékkal növekedett a munka termelékenysége.

A munka termelékenységének ilyen gyors növekedése a Szovjetunióban mindenekelőtt annak az eredménye, hogy a népgazdaságban széles körben meghonosítják az új technikát és az élenjáró technológiai folyamatokat — a termelés gépesítésének és > villamosításának, különösen pedig a munkaigényes és nehéz munkák gépesítésének, a munka jobb megszervezésének, a dolgozók általános műveltsége és kulturális színvonala emelkedésének és szakképzettségük növekedésének eredménye. A szocialista gazdasági rendszer korlátlan teret nyújt a legújabb technika alkalmazásának. A Szovjetunióban a gépek nem csupán munkát takarítanak meg, hanem meg is könnyítik a dolgozók munkáját Ezért van az. hogy a szocialista gazdaság viszonyai közepette, ellentétben a kapitalizmus viszonyaiéval, a munkások igen szívesen használják a i„ gépeket a munkafolyamatban. A szovjet munkásnak közvetlen érdeke a munka termelékenységének növekedése, mert tudja, hogy ez a Szovjetunió gazdasági hatalmát erősíti és emeli a dolgozók életszínvonalát. Az állam és a nép érdekeinek egysége a társadalmi munka magas termelékenységének alapja a szocializmusban. Iparunkban azonban még távolról sem használjuk ki teljesen a munkatermelékenység növelésének lehetőségeit. Erről mindenekelőtt az tanúskodik, hogy sok üzem nem teljesíti a munkatermelékenység emelésének terveit. Megjegyzendő, hogy a minisztériumok nem foglalkoznak kellőképpen ezzel a fontos üggyel, a minisztériumok ahelyett, hogy biztosítanák azt, hogy minden üzem teljesítse a munka termelékenységére vonatkozó előírást, gyakran megelégszenek az iparág egészének átlag-mutatószámaival és nem teszik meg a szükséges intézkedéseket arra, hogy az elmaradott üzemeket az élenjárók színvonalára emeljék.

Sok üzemben az akadályozza a munka termelékenységének növekedését, hogy rosszúl használják ki a gépesítés rendelkezésre álló eszközeit; előfordulnak olyan tűrhetetlen esetek, amikor nem kímélik és nem használják fel gazdaságosan a berendezést. A termelés gépesítésének minden üzemben elkerülhetetlenül azzal kell járnia, hogy a munkások egyrésze felszabadul, továbbá, hogy az így felszabadult munkásokat arra használják fel, hogy segítségükkel kiszélesitik a termelést az adott üzemben, vagy új üzemekben alkalmazzák őket munkára. Mellesleg: egyes üzemvezetők — ahelyett, hogy biztosítanák a gépesítési eszközök megfelelő használását és ezáltal a munka termelékenységének növelését — nem ritkán régimódian, a kézimunka széleskörű alkalmazásával szervezik meg a munkát.

Az is komoly hiba a termelési gépesítésében, hogy termelőfolyamatok gépesítésénél egyes részlegeket egyáltalán nem, — vagy nem kellőképpen — gépesítenek. Sok üzemben az alapvető termelőfolyamatok magasszínvonalú gépesítése mellett gyenge a kisegítőmunkák gépesítése, köztük az olyan munkaigényes munkafolyamatoké, mint a nyersanyag, segédanyag és készítmények munkahelyrevitele, rakodása és szállítása. Mindez csökkenti a gépesítés általános gazdasági hatását és megbontja a termelés normális menetét.

Az is visszatartja a munka termelékenységének növekedését, hogy sok üzemben és építkezésnél nem kielégítően szervezik meg a munkát, ami jelentős munkaidőveszteséggel jár. A minisztériumok nem ritkán a valódi szükséglet kellő tanulmányozása nélkül állapítják meg az üzemek és építkezések munkáslétszámát, anélkül, hogy ellenőriznék helyesen használják-e fel a munkaerőt Az üzemekben — és különösen az építkezéseknél

— még mindig előfordul a munkások „vándorlása”, ami nagy kárt okoz a termelésnek.

Nagy jelentősége van a munkatermelékenység növelésében a technikai normák megállapításának. Mellesleg sok üzemben nem kielégítő a technikai normák megállapítása. Még mindig túlysúlyban van a csökkentett, az úgynevezett tapasztaíeti-statisztikai normák alkalmazása. Ezek nem felelnek meg a korszerű termelési technika színvonalának, nem tükrözik az élenjáró munkások tapasztalatait és nem serkentik a munka termelékenységének növekedését. A tapasztalati-statisztikai normák aránya igen magas, sok üzemben több mint 50 százalékát teszi ki az érvényben lévő teljesítmény-normának. A párt-, gazdasági és szakszervezeti szervezetek feladata, hogy minél gyorsabban kiküszöböljék azokat az okokat, amelyek akadályozzák a munka termelékenységének növekedését és biztosítsák a népgazdaság minden ágában, minden üzemben, minden termelési részlegnél a munkatermelékenységi előírás teljesítését és túlteljesítését. Határozottan ki kell küszöbölnünk a rendelkezésre álló gazdag technika kihasználásában mutatkozó hiányosságokat, szívósan kell megvalósítanunk a komplex gépesítésnek és termelőfolyamatok automatizálásának programmját, széles körben meg kell honosítanunk a népgazdaság minden ágában a tudomány és technika legújabb vivmányait, rendszeresen tökéletesítenünk kell a munka és a termelés megszervezésének formáit és módszereit és meg kell javítanunk a munkaerő kihasználását.

Elvtársak! Iparunk növekedik, fejlődik s egyre hatalmasabbá, technikailag egyre tökéletesebbé válik. Mi továbbra is minden eszközzel fejleszteni fogjuk szocialista iparunk termelőerőit: hazánk hatalma és a szovjet

nép anyagi jóléte növekedésének alapját. — (Hosszantartó taps.)

b) Mezőgazdaság

A beszámolóban ismertetett időszak kezdetéig — vagyis a párt XVIII. kongresszusáig

— a kolhozrendszer véglegesen megszilárdult országunkban, a kolhozok megerősödtek és megingathatatlan a szocialista gazdaság rendszere, mint a földművelés egyetlen formája.

A háború ideiglenesen feltartóztatta a mezőgazdaság fejlődését s nagy kárt okozott neki, különösen a volt megszállott területeken, ahol a hitlerista hódítók tönkretették és kirabolták a kolhozokat, gép- és traktorállomásokat és a szovhozokat. De a háborús idők óriási nehézségei ellenére a keleti területek kolhozai és szovhozai fennakadás nélkül ellátták a hadsereget és a lakosságot élelmiszerrel, a könnyűipart pedig nyersanyaggal. A kolhozrendszer nélkül, a kohlozparasztok és kolhozparasztnők önfeláldozó munkája nélkül, magasfokú politikai öntudat és szervezettség nélkül nem tudtuk volna megoldani ezt a fölötte nehéz feladatot.

A békés építésre való átmenettel kapcsolatban az a feladat áll a párt előtt, hogy megvalósítsa a mezőgazdaság minél gyorsabb helyreállítását és továbbfejlesztését. A párt a háborúutáni időszakban különleges gondot fordított a kolhozok szervezeti-gazdasági megerősítésére, arra, hogy segítséget nyújtson nekik a közösségi gazdálkodás helyreállítására és továbbfejlesztésére s ezen az alapon növelje a kolhozparasztság anyagi jólétét. A mezőgazdasági termelőerők további fellenditése szempontjából nagy jelentősége volt a kis kolhozok egyesítésének, mert a nagy kolhozok sokkal sikeresebben bővíthetik ki és tökéletesíthetik a közösségi gazdálkodást. Jelenleg 97.000 megnagyobbodott kolhoz van az 1950 január elsejei 254.000 kiskolhoz helyett

A mezőgazdaságban tett párt- és kormányintézkedések megvalósításának eredményeképpen sikeresen leküzdöttük azokat a nehézségeket, amelyeket a háború és azt következőleg az 1946. évi erős aszály okozott s rövid idő alatt helyreállítottuk és túlszárnyaltuk a mezőgazdasági termelés háborúelőtti színvonalát.

A háború utáni években gyors ütemben helyreállt a vetésterület, növekedett a terméshozam, emelkedett a gabonaneműek, ipari növények, takarmánynövények, a vetemények, a konyhakerti, kobakos és egyéb gazdasági növények össztermelése. Az összes gazdasági növények vetésterülete 1952-ben 5.3 millió hektárral haladta túl a háború-előtti színvonalat.

A gabonatermelés a háború befejezése után harmadik évben állt helyre és a következő években növékedett; ezzel együtt nagyban növekedett az árúgabona mennyisége. Az idei 1952-es évben a gabonatermés 8 milliárd pudot tett ki. (Viharos taps.) Emellett a legfontosabb élelmiszernövény — a búza — termése 1940-hez viszonyítva, 48 százalékkal növekedett (Taps.)

Ilymódon a gabona-probléma, amelyet régebben a legélesebb, legkomolyabb problémának tartottak, sikeresen megoldódott, végérvényesen és visszavonhatatlanul megoldódott (Hosszantartó, viharos taps.)

A háború utáni időszakban különösen gyors ütemben fejlődött a gyapot- és cukorrépatermelés: 1951-ben az össz-gyapottermelés 47 százalékkal, a cukorrépa termelés pedig 31 százalékkal múlta felül a háborúelőtti színvonalat. Ebben az évben még gazdagabb termés érett ezekből a rendkívül fontos növényekből is. Túlszárnyaltuk a háború előtti színvonalat az olajosnövényekből, a burgonyából és a takarmánynövényekből is. Ezzel kapcsolatban a nedvdús takarmányok (gumótermésű takarmányok, tnhutn« takarmányféleségek és silónövények) terméshozama már 1951,ben 25 százalékkal felülmúlta az 1940. évi színvonalat

A háború utáni években jelentősen fokozódott a len, a zöldségfélék és a kobakosok termelése. De mert a párt- és a szovjetszervezetek valamint a mezőgazdasági szervek nem fordítottak kellő figyelmet e fontos növényfajták termelésére, sokhelyütt még nem érte el a háborúel^tti színvonalat

Az idén éppúgy, mint az elmúlt években is sikeresen teljesítik az állami gabonabeszolgáltatási tervet, a gyapot, cukorrépa, olajosmagvak, burgonya zöldségfélék, valamint más földművelési termékek, úgyszintén az állattenyésztési termékek beszolgáltatásának állami tervét.

Földművelésünk mind szakszerűbbé, mind termelékenyebbé válik, s mind több és több árúterméket termel. Fontoljuk meg földművelésünk fejlődésének ezt a fontos sajátosságát. Most, amikor a gabonaproblémát sikeresen megoldottuk, a földművelés eredményeit már nem Ítélhetjük meg a régi módon, csupán a termelt gabona mennyisége alapján. Mint az idézett adatokból látható, a gabonatermelés sikerei mellett a gyapot, cukorrépa, az olajosnövények, a takarmányfélék és más mezőgazdasági növények termelésének fejlesztésében is nagy sikert értünk el.

Korszerű földművelésünk minőségileg megváltozott, gyökeresen különbözik a régi kistermelékenységű külterjes földműveléstől. Míg a Szovjetunióban valamennyi mezőgazdasági növény 1950. évi vetésterülete 1.4-szerese volt, az 1913. évinek, s emellett a gabonanövények vetésterülete 5 százalékkal emelkedett, addig az ipari növények, valamint zöldségfélék és kolbakosok vetésterülete több mint 2.4 szeresbe, a takarmánynövényeké pedig több mint 11-szeresre szökött fel. A növénytermelés árútermékének összértékéből jelenleg több mint 40 százalék az ipari növényekre esik. Durva hiba lenne tehát, ha a földművelés sikereit csak a gabonafélék termelési színvonala alapján ítélnénk meg.

A háború utáni években nagy figyelmet fordítottunk a mezőgazdaságnak új technikával való felszerelésére. Enélkül nem oldhattuk volna meg olyan rövid idő alatt a mezőgazdaság helyreállításának és további fejlesztésének feladatát. Ez idő alatt a gép- és traktorállomány nagy mennyiségű új, tökéletesebb, lánctalpas Diesel-motoros traktorral, magánjáró-kombájnnal, széna-kaszálógéppel, cukorrépa-kombájnnal, lenkombájnnal, gyapotszedő és más magastermelékenységű géppel gyarapodott.

A gép- és traktorállomások és szovhozok traktorállományának teljes kapacitása a háborúelőtti színvonalhoz képest 50 százalékkal, kombájnállomány pedig 51 százalékkal növekedett. Sok új gépet kapott a mezőgazdaság a nagy munkaigényű állattenyésztési folyamatok gépesítésére is. A mező- és erdőgazdasági munkák gépesítésének jelentős kibővítésével összefüggésben a háború utáni években megnövekedett a gépállomások hálózata; a mezővédő erdőültetések munkájának gépesítése céljából jelentős számú új védőerdősáv-létesítő állomást, a talajvíz-lecsapoló, valamint a rét- és legelő javító munkák gépesítése céljából sok új talajjavító állomást s a nagy munkaigényű állattenyésztési folyamatok gépesítése céljából számos új állattenyésztési gépállomást szerveztünk. Az egész időszakban összesen 1546 új gép- és traktorállomást, védőerdősáv-létesítő állomást, talajjavító állomást és állattenyésztési gépállomást létesítettünk. Az összes ilyen állomások száma jelenleg 8939.

A mezőgazdaság fejlesztésének háború utáni sikerei még nagyobb földművelési feladatok megoldására teremtették meg a feltételeket. A népgazdaság érdekei és a szovjet nép jóléte további emelésének feladatai a mezőgazdasági termelés még nagyobb méretű fokozását követelik. Az ötödik ötéves terv irányelvei öt év alatt a teljes termelés következő arányú növelését irányozzák elő: a gabonafélékét 40—50 százalékkal, ezen felül a búzáét 55—60 százalékkal; a nyersgyapotét 55 —65 százalékkal; a rostlenét 40—50 százalékkal; a cukorrépáét 65—70 százalékkal; a napraforgóét 50—60 százalékkal; a burgonyáét 40—45 százalékkal; a takarmánynövények termelését pedig körülbelül két-háromszorosára.

Ma, amikor már elértük és túlhaladtuk a vetésterületek háborúelőtti színvonalát a mezőgazdasági termékek növelésének egyetlen helyes iránya a terméshozam további, minden eszközzel való fokozása. A földművelés terén a terméshozamok emelése a fő feladat. E feladat sikeres megoldása szükségessé teszi, hogy megjavítsuk a mezei munkák minőségét, megrövidítsük elvégzésük idejét, megjavítsuk a traktorok és mezőgazdasági gépek kihasználását, befejezzük a legfontosabb földművelési munkák gépesítését, biztosítsuk, hogy a kolhozok és szovhozok a lehető leghamarább elsajátítsák az évelőfüves-vetésforgó alkalmazását, megjavítsuk a vetőmagellátását, mindenütt meghonosítsuk a helyes talajmegmunkálási módszereket, növeljük a felhasznált műtrágya és az öntözött földek mennyiségét. Fokoznunk kell a gép- és traktorállomások szervező szerepét a kolhozokban, s növelnünk kell a gép- és traktorállomások felelősségét a mezőgazdasági növények terméshozam- és begyűjtési terveinek teljesítéséért, valamint az állettenyésztés fejlesztését.

Földművelésünk váljon még termékenyebbé éa szakszerűbbé; »lkaim«» a korszerű tűvetést és a helyes vetésforgókat: legyen a többi növényénél magasabb az ipari és a takarmánynövények, valamint a zöldségfélék és a burgonya vetésterületének aránya. A háború utáni években a földműves fellendítése terén elért komoly sikerek nyomán az állattenyésztés minden módon való fejlesztése lett a párt és az állam központi feladata a mezőgazdaság fejlesztésében. Az 1945 júliusától 1952 júliusáig eltelt időszak folyamán a Szovjetunió szarvasmarha állománya 13.4 millióval, juhállománya 41.8 millióval, sertésállománya 21,2 millióval, és lóállománya 5.6 millióval növekedett. — 1948-ig a gazdaságok minden kategóriája elérte a szarvasmarhaállomány 1940. évi, háborúelőtti számbeli színvonalát; ezt a színvonalat a juhállomány terén 1950-ben, a sertésállomány terén ez évben érték el. Az állattenyésztési termékek termelésének szilárd alapokra helyezése érdekében a párt különös figyelmet fordított a kolhozok és szovhozok közösségi haszonállattenyésztésének fejlesztésére. Ma már a kolhozállattenyésztés a szovhozállattenyésztéssel együtt mind az állatállományban való számbeli részesedés, mind az állattenyésztési termékek termelése terén országszerte uralkodóvá vált. A Szovjetunió hús, tej, zsiradék, tojás, gyapjú és bőr teljes és árútermelése egészében már felülmúlta a háborúelőtti színvonalat. (Taps.)

A lakosság állattenyésztési termékek iránti növekvő szükségletének és a könnyűipar fokozódó nyersanyag szükségletének kielégítése végett szükség van az állattenyésztés további jelentős fellendítésére. Az ötödik ötéves terv irányelveinek tervezete megszabja, hogy öt év alatt az egész mezőgazdaság szarvasmarhaállományát 18—20 százalékkal, ezen felül a kolhozok közös tulajdonban lévő szarvasmarha állományát 36—38 százalékkal gyarapítsák; az egész juhállományt 60— 62 százalékkal, a kolhozokét pedig 75—80 százalékkal; az egész sertésállományt ,45—50 százalékkal, a kolhozokét viszont 85—90 százalékkal; az egész lóállományt 10—12 százalékkal és a kolhozokét 14—16 százalékkal; végül pedig, hogy a kolhozok baromfiállományát 3 —3-5-szeresre növeljék. Az irányelvek megszabják továbbá, hogy a hús- és szalonnatermelést 80—90 százalékkal, a tejtermelést 45—50 százalékkal, a gyapjútermelést 2-2.5- szeresre, a kolhozok és a szovhozok tojástermelését pedig 6—7-szeresre emeljék.

Az állattenyésztés fejlesztése terén főfeladatunk továbbra is a kolhozok és szovhozok közösségi állatállományának növelése, az állatállomány hozamának egyidejű jelentős növelésével. E feladat sikeres megoldása érdekében mindenekelőtt valamennyi kolhozban és szovhozban szilárd takarmányalapot kell létesíteni, az állatok számára jó istállót kell biztosítani, valamint széles körben kell gépesíteni az állattenyésztés munkafolyamatait. Az állattenyésztést nagyhozamúvá kell fejleszteni, hogy sok árút adjon és jövedelmező legyen. Fokoznunk kell a kolhozok és szovhozok állatállományának minőségi megjavítására irányuló munkákat, biztosítanunk kell a meglévő nagyhozamú tenyészállatfajták gyors szaporítását és új fajták kitenyésztését. Az állattenyésztés egészséges fejlődése csak akkor lehetséges, ha az állatállomány növekedését helyesen kapcsoljuk össze az állatok minőségének tömeges megjavításával és hozamuk növelésével

A háború utáni években a szovhozok jelentősen megnövekedtek és megerősödtek, a háború előtti színvonalhoz viszonyítva jelentősen kiterjesztették vetésterületüket, növelték haszonállatállományukat és mezőgazdasági termelésüket. Ugyanakkor azonban a szovhozok munkájában komoly hiányosságok is mutatkoznak. A szovhozmunka egyik legfőbb hiányossága, hogy a szovhozok jelentős részében magas a gabonafélék, hús-, tej- és egyéb termékek előállításának önköltsége. A soküzemágú gazdasági fejlesztése, a termelés szervezetének megjavítása, a leginkább munkaigényes folyamatok komplex gépesítésének meghonosítása, a gazdasági növények terméshozamának s az állattenyésztés hozamának növelése alapján biztosítanunk kell a szovhozok árútermelőképességének további fokozását és termelésünk önköltségének jelentős mértékű csökkentését.

A mezőgazdaság további fejlesztése szempontjából nagyjelentőségű az öntözőrendszerek építése és a mezővédő erdősávok létesítése. Már a háború előtti években sok korszerű technikával felszerelt nagy öntözőrendszer épült, s ugyanakkor a régi öntözőrendszereket is újjá alakítottuk. Ennek eredményeképpen a ténylegesen öntözött földek területe a középázsiai köztársaságban és a Szovjetunió más vidékein másfélszeresére emelkedett, s ez lehetővé tette, hogy sikeresen oldjuk meg a gyapottermelés jelentős mértékű növelésének fontos feladatát. A mezővédő erdősávok létesítését is megkezdtük.

A háború utáni években még nagyobb arányokat öltött az öntözőrendszerek építésének és a mezővédő erdősávok létesítésének munkája. Nagy öntözőrendszerek épülnek a kaukázusontúli köztársaságokban, ahol a ténylegesen öntözött földek területe e munkák eredményeképpen már a legközelebbi években több mint másfélszeresére emelkedik. 1947 óta folynak a központi feketeföldövezet, a kurszki, oreli, voronyezsi és tambovi terület rendkívül termékeny, de aszályos földjeinek öntözhetővé tételére irányuló munkálatok, hogy biztosíthassuk a gabonaneműek, ipari és egyéb gazdasági növények termésé(Folytatás a 8-ik oldalon.)