Szabad Földműves, 1952. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)
1952-10-12 / 41. szám
1952. október 12. v s Az SzK(b)P Központi Bizottságának beszámolója a párt XIX. kongresszusa előtt G. M. Malenkov elvtársnak, az SzK(b)P KB titkárának előadói beszéde I. A Szovjetunió nemzetközi helyzete Elvtársak! A Párt XVIII. kongresszusa óta eltelt időszak bővelkedett világtörténelmi jelentőségű eseményekben. A második világháború alapjaiban rendítette meg sok nép és állam életét, s megváltoztatta a világ arculatát. A háború, amelyet a nemzetközi imperialista reakció erői készítettek elő, s amelyet keleten a militarista Japán, nyugaton pedig a hitleri Németország robbantott ki, összezavarta kezdeményezőinek számításait, s a szovjet nép hősi harcának eredményeképpen az imperialisták számára nem várt eredménnyel végződött. * A Szovjetunió megsemmisülese vagy gyengülése helyett a Szovjetunió megerősödése következett be; a Szovjetunió nemzetközi tekintélye megnövekedett. A demokrácia meggyengülése és szétzúzása helyett több közép- és délkeleteurópai ország elszakadt a kapitalizmustól, s az említett országokban gyökeret vert a népi demokratikus rendszer. A gyarmati és függő országok népeinek még súlyosabb rabságba döntése helyett, ezekben az országokban a nemzeti felszabadító harc újabb, hatalmas fellendülése következett be, kiéleződött az imperializmus gyarmati rendszerének válsága. A nagy kínai nép történelmi győzelme súlyos csapást mért az egész imperialista világrendszerre. Immár az emberiség egyharmada megszabadult az imperializmus elnyomásától, s lerázta az imperialista kizsákmányolás láncait. Sőt, a háború következtében három nagy imperialista állam, Németország, Japán és Olaszország kiesett a nagyhatalmak közül, Franciaország és Anglia pedig elvesztette korábbi pozícióit. A háború utáni időszak a kapitalista világrendszer további gyengülésének, a demokrácia és a szocializmus erői növekedésének időszaka. Gazdasági téren a háború utáni éveket a tőkés országokban új gazdasági nehézségek fokozódása jellemzi, az amerikai imperializmus fokozódó terjeszkedése és ennek nyomán a tőkés országok ellentéteinek kiéleződése. Méginkább fokozták az ellentéteket az imperialista körök arra irányuló próbálkozásai, hogy a gazdasági élet militarizálására és az új háború előkészítése útján láboljanak ki a gazdasági nehézségekből. Politikai téren a háború utáni időszakot két tábor kialakulása jellemzi. Az agresszív, antidemokratikus tábor vezetője az Egyesült Államok. A második tábor: a békeszerető demokratikus tábor. Ez idő alatt a kapitalista világban a reakció és az agresszió, új központja alakult ki az Egyesült Államok képében, ahonnan most a békét, a szabadságot és a népek nemzeti függetlenségét fenyegető legfőbb veszély kiindul. A béke erői e veszély láttán minden országban döntő harcra keltek, hogy megvédjék a békét és hazájuk nemzeti függetlenségét. A Szovjetunió a háború utáni időszakban folytatta a háború által megszakított útját, a párt XVIII. kongresszusa által megjelölt irányban; ez az út a békés fejlődés, a szocializmusból a kommunizmusba való fokozatos átmenet útja. A háború utáni esztendőkben nagy eredmények születtek az iparban, a közlekedésben és a mezőgazdaságban, a tudomány, a kultúra és a művészet minden területén. Ezekben az években egyszersmind tovább szilárdult a szovjet rend, erősödött a szovjet társadalom erkölcsi és politikai egysége és országunk népeinek barátsága. A Szovjetunió aktívan harcolt ezekben az években a világ békéjének megőrzéséért és megszilárdításáért. Vizsgáljuk meg a nemzetközi helyzet alapvető kérdéseit 1. A kapitalista világrendszer további gyengülése és a kapitalista országok gazdasági helyzete A világgazdasági helyzet általános képét mostanában a fejlődés két irányvonala jellemzi. Az egyik: a békegazdaság szakadatlan fellendülésének vonala a Szovjetunióban és a népi demokráciákban; ez a gazdaság nem ismer válságokat, s fejlődése a társadalom anyagi és kulturális szükségleteinek maximális kielégítését szolgálja. Ez a gazdaság biztosítja a néptömegek életszínvonalának rendszeres emelését és a munkaerő teljes foglalkoztatottságát. Ezt a gazdaságot a demokratikus tábor országainak baráti gazdasági együttműködése jellemzi. A másik vonal a kapitalizmus gazdasági irányvonala. A kapitalizmus termelőerői egyhelyben topognak; ez a gazdaság a kapitalizmus egyre mélyülő általános válságának és a folytonosan ismétlődő gazdasági válságoknak harapófogójában vergődik. Ez a gazdaság militarizálásának, a háborús célokat szolgáló termelési ágak egyoldalú fejlesztésének, az országok közti konkurenciának és egyes országok mások által való leigázásának irányvonala. Az itt vázolt helyzet azért alakult ki, mert ez a gazdaság nem a társadalom érdekeit szolgálja, hanem a kapitalisták maximális profitjának biztosítását, az adott orszáK lakossága többségének kizsákmányolása, tönkretétele és nyomorba döntése útján, más országok—különösen az elmaradott országok népeinek leigázása és rendszeres kifosztása útján, végül pedig háborúk és a nemzetgazdaság militarizálása útján. A Szovjetunió és a kapitalista országok termelésének fejlődését a következő adatok jellemzik: A Szovjetunió és a tőkés országos ipari tér melésének növekedése az 1929-től 1951-ig terjedő években. (Az 1929-es évet 100 száza léknak véve) 1929 1939 1943 1946 1947 1948 1949 1950 1951 Szovjetunió 100 552 573 466 571 721 870 1082 1266 Egyesült Államok 100 99 217 155 170 175 160 182 200 Anglia 100 123 — 112. 121 135 144 157 160 Franciaország 100 80 — 63 74 85 92 92 104 Olaszország 100 108 — 72 93 97 103 118 134 (*) Az 1943-as adatot nem közölték. Amint a táblázatból látható, a Szovjetunió ipari termelésének volumene 1951-ben 1266 százalék volt, 1929-hez viszonyítva vagyis a szóbanforgó időszakban csaknem tizenháromszorosra emelkedett; a szovjet ipar a háború utáni időszakban, miként a háború előtt is, töretlenül felfelé irányuló vanalban fejlődik, a béketermelés fejlesztése alapján. A táblázatból az is kitűnik, hogy az Amerikai Egyesült Államok ipari termelése az 1929-től 1939-ig terjedő időszakban egyhelyben topogott; később csupán a haditermelésnek a második világháború idején bekövetkezett ugrásszerű növekedése nyomán emelkedett, majd ismét jelentősen visszaesett. Újabb emelkedés csak a koreai nép ellen kirobbantót^ háború és az erőltetett ütemű fegyverkezési hajszára való áttérés következtében indult meg. Az Egyesült Államok ipara ezzel kapcsolatban 1951-ben kétszerannyit termelt, mint 1929-ben Anglia ipari termelése ugyanebben az időszakban csupán 60 százalékkal emelkedett, Nyugat-Európa számos más kapitalista országának ipara pedig még mindig az 1929. évi színvonal körül mozog. Az európai népi demokratikus országokban — bár jóval többet szenvedtek a háborútól mint Nyugat-Európa tőkés országai — az ipari termelés 1951-ben a következő arányban haladta meg a háború előtti szintet: Lengyelországban — 2.9-szeresére, Csehszlovákiában 1.7szeresére, Magyarországon 2.5szeresére; Romániában 1.9-szeresére, Bulgáriában — 4.6-szeresére, Albániában — több mint 5- szörösére emelkedett az ipari termelés. Ezeknek az országoknak a mezőgazdasága is szakadatlanul fejlődik; különösen gyorsan fejlődik ipari-növénytermelésük, de számottevő eredmények mutatkoznak állattenyésztésük területén is. A Német Demokratikus Köztársaság is nagy sikereket mutathat fel gazdaságának fejlesztésében. A köztársaság ipari termelését 1952- re nemcsak helyreállították, de 36 százalékkal a háború előtti színvonal fölé emelték; az ipari termelés volumene 1951-ben 2.4-szer akkora volt, mint 1946-ban; évről-évre fejlődik a vas-, és fémkohászat, a gépgyártó-, a vegyiipar, a villamos energia termelés. A mezőgazdaságban mint a vetésterület nagysága, mint a terméseredmények meghaladták a háború előtti színvonalat. Gyors ütemben fejlődik a Kínai Népköztársaság gazdasága. A kínai nép hatalmas lelkesedéssel dolgozik, sikeresen leküzdi a japán területrablókkal és a Kuomintangreakcióval vívott, hosszú, pusztító háború súlyos következményeit. A népi demokratikus hatalom megteremtése óta gyors ütemben halad előre Kína ipari fejlődése: az ipari termelés volumene 1951- ben több mint kétszer akkora volt, mint 1949- ben; helyreállították a vasúti közlekedést, gyors ütemben folyik az újabb vasútvonalak építése. A kínai népi kormány által végrehajtott nagyszabású földreform eredményekben számottevő sikereket ért el a mezőgazdaság is: a gabonaneműek termelése 1951-ben 128 százalékra, a gyapottermelés 252 százalékra emelkedett 1949-hez viszonyítva- Míg a régi Kína pénzügyi helyzete teljesen zilált volt, s az országban óriási arányokat öltött az infláció, addig a népi Kína kormánya megszilárdította pénzgazdaságot és biztosította a valuta értékállandóságát. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban a japán gyarmasítók uralma alól történt felszabadulás után nagyszabású gazdasági fellendülés kezdődött. Az ipari termelés volumene már 1949-ben négyszer akkora volt, mint 1946-ban. A népi demokratikus kormány által végrehajtott földreform eredményeképpen csaknem 25 százalékkal növekedett a vetésterület s lényegesen emelkedett valamenynyi mezőgazdasági növény terméshozama is. Az amerikai imperialisták támadása azonban megszakította a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság néptömegeinek békés építő munkáját. Amerikai és egyébb csapatok az ENSz zászlaja alatt barbár módon pusztítják Észak-Korea békés városait és falvait, iparát és mezőgazdaságát. A Mongol Népköztársaság is nagy sikereket ért el gazdaságának fejlesztésében. Évről-évre erősödik és gyarapodik a köztársaság népgaz-dasága: fokozódik a mongol nép anyagi jóléte és műveltsége. Az ország gazdaságának legfontosabb ága, az állattenyésztés szakadatlanul fejlődik, az állatállomány a köztársaság fennállásának ideje alatt 2.5-szeresére emelkedett: ma az egész állatállomány a dolgozó parasztság birtokában van. Az állami és a szövetkezeti ipar termelése a legutóbbi évti• zed folyamán csaknem háromszorosára emelkedett. A kapitalista országok és a demokratikus tábor országai termelésének fejlődését jellemző összes adatok arról tanúskodnak, hogy a kapitalista országok ipari termelése, közöttük az Egyesült Államok ipari termelése is, ütemét tekintve jelentősen elmarad a Szovjetunió és a népi demokratikus országok ipari fejlődésének ütemétől. Ezekből az adatokból következik továbbá, hogy a kapitalista országok ipari termelése csupán a háború előkészítésével és a háború időszakában, a hadigépezet ellátásával kapcsolatban emelkedett valamennyire. A második világháború nemcsak hogy nem küszöbölte ki a kapitalizmus gazdasági és politikai ellentéteit, hanem ellenkezőleg, még jobban kiélezte ezeket, megrendítette a kapitalista országok gazdaságát és elmélyítette a kapitalista világrendszer általános válságát. A második világháború nem váltotta be az imperialista államok nagyburzsoáziájának reményeit. Mindkét, egymással szembenálló kapitalista csoportosulás arra számított a háború idején, hogy fegyveres erő alkalmazásával újból felosztja a világot, újabb nyersanyagforrásokat kaparint meg, kibővíti áruinak elhelyezési piacát, vagyis ellenfelei rovására megerősíti saját gazdasági helyzetét és kivívja a világuralmát. Ezek a számítások azonban nem igazolódtak be. Németország és Japán ugyan harcképtelenné vált, mint a három fő kapitalista ország, az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország legfőbb konkurense, de ugyanakkor az utóbbi országok, különösen az Egyesült Államok, abban reménykedtek, hogy országaik termelését négyszeresére-ötszörösére emelik — e remények azonban teljesen összeomlottak. Hozzá kell tenni ehhez, hogy a kapitalista rendszerről leváltak Kína és az európai népi demokratikus országok, s a Szovjetunióval együtt megalakították a békének és demokráciának az imperializmus táborával szembenálló egységes és hatalmas táborát. Amint Sztálin elvtárs rámutat, a két szemben álló tábor létezésének gazdasági eredménye az volt, hogy szétesett az egységes, mindent magába foglaló világpiac, aminek következtében most két, egymással szintén szembenálló párhuzamos világpiac van: a demokratikus béketábor országainak piaca és az agressziós imperialista tábor országainak piaca. Az egységes világpiac szétesése a második világháborúnak és gazdasági következményeinek legfontosabb gazdasági eredménye. A két világpiac ellentétes irányban fejlődik. Az új, demokratikus világpiac nem ismer értékesítési nehézségeket, mivel felvevőképessége, a demokratikus táborhoz tartozó országok termelése válságmentes növekedésének megfelelően évről-évre növekszik, mivel a demokratikus tábor valamennyi országa termelésének szakadatlan növekedése egyre ■jobban növeli a demokratikus piac felvevőképességét. Másfelől van egy másik, imperialista világpiac, amely nem áll kapcsolatban a Szovjetunióval és a többi demokratikus országgal, amely ennek következtében összezsugorodott és a termelési megszakítások és válságok következtében, a tömegek munkanélkülisége és elnyomorodása következtében, a demokratikus országokkal való szakítás következtében értékesítési nehézségektől szenved. Ezzel kapcsolatban figyelembe kell venni, hogy az egységes világpiac szétesése következtében lényegesen csökkentek a legfőbb kapitalista országok (Egyesült Államok, Anglia, Franciaország) tevékenységi lehetőségei a világ erőforrásainak kiaknázására, ennek következtében egyre jobban szűkül a kapitalista világpiac, az árúk elhelyezésének feltételei pedig rosszabbodtak és tovább rosszabbodnak e piacon. A kapitalista államok nem egyenlő eredményekkel kerültek ki a második világháborúból. Ez lényeges változásokat okozott gazdasági kapcsolataikban. Sok, a háborúban résztvett ország gazdasági életét erősen aláásták a hosszas hadműveletek (az elszenvedett emberveszteség és anyagi károk). Ez mindenekelőtt Németországra, Olaszországra és Japánra vonatkozik. Nagy veszteséget szenvedett Franciaország, Hollandia, Belgium és több más ország is. Igen komolyan meggyengült Anglia. Az Amerikai Egyesüt Államok megszedte magát a háborún, az amerikai miliárdosok megszilárdították gazdasági hadiállásaikat Az Egyesült Államoknak azonban nem sikerült elérnie célját, nem sikerült megteremtenie az amerikai tőke uralmát a világpiacon. Az Egyesült Államok azt gondolták, hogy Németország és Japán harcképtelenné tétele után négyszeresére-ötszörösére emelheti termelését Azonban mindössze kétszeresére emelte termelését, most pedig lefelé csúszik a gazdasági válságba. Tény, hogy az Egyesült Államokban most legalább hárommillió teljesen munkanélküli és még több részleges munkanélküli van.A munkások tömegsztrájkai még bonyolultabbá teszik az Egyesült Államok milliárdosainak helyzetét. Azért van ez így, mert az Egyesült Államok ipara, az Egyesült Államok uralkodó köreinek hibájából, elvesztette olyan piacait, mint a Szovjetunió, Kína, az európai népi demokráciák. Az amerikai imperializmus most nemcsak a népek nemzetközi kizsákmányolója és leigázója, hanem olyan erő is, amely bomlasztja a többi kapitalista országok gazdasági életét Az Egyesült Államok monopóltőkéje kihasználta versenytársainak gyengülését és a háború után meghódította a kapitalista világpiac jelentékeny részét. Az Egyesült Államok monopoltőkéje szétrombolja a kapitalista országok között történelmileg kialakult sokoldalú gazdasági kapcsolatokat és ezeket az említett országok és az Egyesült Államok egyoldalú kapcsolataival helyettesíti. Az amerikai monopóliumok a legarcátlanabb dömpinggel erőszakolják ki exportjukat, ugyanakkor kirekesztik belső piacukról a külföldi árukat Ennek következtében a magas árak fojtogatják az amerikai népet. Az amerikai monopóliumok egyre inkább megbontják a kapitalista világpiacot. Az amerikai imperializmus lehetetlenné teszi a nyugateurópai országok számára, hogy élelmiszerárúkat szerezzenek korábbi keleteurópai országok piacaikon. Pedig a nyugateurópai országok mindig nagymenynyiségű ipari árut szállítottak oda, cserébe az élelmiszerért és nyersanyagért. Az amerikai imperializmusnak ez a gazdaságpolitikája ki kellett hogy élezze az Egyesült Államok és a többi tőkés állam közti ellentéteket. Ezek közül a legtöbbek az Egyesült Államok és Anglia közötti ellentétek. Ezeknek nyomán nyílt harc folyik az amerikai és angol monopolok között a kőolaj, a kaucsuk, a ritka- és színesfémek, a kén és a gyapjú forrásaiért, az árúelhelyező piacokért. Ehhez járulnak még az Egyesült Államok és Japán, az Egyesült Államok és Olaszország, az Egyesült Államok és Nyugat-Németország igen komoly elentétéi, Japán, Olaszország és Nyugat-Németország az Egyesült Államok diktátorainak megszállási járma alatt nyög. Naivitás lenne azt gondolni, hogy ezek az országok vég nélkül tűrni fogják az Egyesült Államok uralmát és jármát, balgaság lenne azt gondolni, hogy nem próbálnak kiszabadulni az amerikai rabságból és az önálló fejlődés útjára lépni. A hogyan az amerikai imperializmus „segély” leple alatt, hitelnyújtással befészkeli magát Anglia, Franciaország, Olaszország gazdasági életébe, elhódítja az angol-francia gyarmatokon lévő nyersanyagokat és az árúpiacokat, úgy éleződnek és még tovább fognak éleződni az ellentétek az Egyesült Államok és Franciaország között. Anglia, majd utána Franciaország és a többi kapitalista ország arra törekszik, hogy kiszakítsa magát az Egyesült Államoknak való alárendeltségből, hogy önálló helyzetet és magas .profitot biztosítson a maga számára. Az angol kapitalisták már most kemény harcot folytatnak a nemzetközi kereskedelemben meenvii^ámiló amerikai túlsúly ellen. A kapitalista országok háború utáni gazdasági nehézségei még fokozódtak azáltal, hogy az imperialisták maguk zárták el maguk elől a demokratikus világpiacra vezető utat. Az Amerikai. Egyesült Államok a Szovjetunióval és az európai népi demokráciákkal csaknem teljesen megszüntette. Kínával pedig megszüntette a kereskedelmet Nemcsak a legyőzött országoknak (Japánnak, Nyugat- Németországnak, Olaszországnak), hanem Angliának, Franciaországnak, Hollandiának, Dániának, Norvégiának, Belgiumnak és más kapitalista államoknak is megtiltotta, hogy árukat adjanak el és vásároljanak a demokratikus tábor országainak piacán. Az Egyesült Államoknak a már demokratikus táborhoz tartozó országokkal folytatott kereskedelme 1951-ben 1937-hez viszonyítva, egytizedére; Anglia áruforgalma ezekkel az országokkal egyhatodára, Franciaországé pedig egynegyedénél kevesebbre csökkent. Az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország, amikor gazdasági blokád alá vette a Szovjetuniót, Kínát és az európai népi demokráciákat, azt gondolta, hogy ezzel megfojthatja őket. A valóságban azonban az új, demokratikus világpiacnak nem megfojtása, hanem megszilárdulása következett be. Az imperialisták ezzel komoly csapást mértek saját kivitelükre és még inkább fokozták az ellentéteket iparuk termelési lehetőségei és . termékeinek elhelyezési lehetőségei közöd Mindez azt jelenti, hogy a kapitalista gazdasági életben még mélyebb ellentétek keletkeztek, a kapitalista gazdálkodás világrenszere pedig egészben véve jelentékenyen leszűkült és gyengébbé és még ingatagabbá vált, mint a háború előtt volt. Az Egyesült Államok kapitalistái felismerve ezeket a gazdasági nehézségeket, igr?l,eznek őket a koreai háborúval, fegyverkezési versennyel, az ipar militarizálásávjá ellensúlyozni. Az Egyesült Államok, Anglia, Fran- Folytatás a 4-ik döalon. MOSZKVA okt. 6. (TASZSZ)
