Szabad Földműves, 1952. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)
1952-10-05 / 40. szám
1952. október 5. 7 A méhészkedésröl általában Méhészeti szempontból országunk területe még nincs kellőképpen kihasználva. Méhészeink nagyrésze városokban, falvakban összezsúfolva méhészkedik s ezáltal a méhészet színvonala nem mutat emelkedést. A méhlegelő túlterhelése folytán az országos mézhozam átlaga tartja az egyenleget,' de nem javul. Sokszor halljuk öregebb méhésztársainktól, hogy régebben csurgóit a méz és évről-évre tele voltak a mézesbödönök. Igazat adunk idősebb méhésztársainknak, mert erről a bő mézhozamról nagyapáink is többször említést tettek. Feledésben marad azon-' ban az a tény, hogy régebben községeinkben csak kevesen foglalkoztak méhészkedéssel és ezáltal nem volt túlterhelve a méhlegelő. Nagyapáink idejében nem nagy jelentőséget tulajdonítottak a méhészkedésnek, mert akkor kezdődött a cukorgyártás korszaka, mely a mézet teljesen kiszorította a piacokról. Ez iz időszak magával hozta a méhészet hanyatlását is. Ebben az időben nagyban csökkent a mézfogyasztók száma és a méhészek száma sem gyarapodott. Nem ismerték a méz tápértékét a cukorral szemben és így a bödönök telve maradtak. Ma már ismerjük a méz tápértékét és gyógyhatását. Az orvosi tudomány foglalkozik már a méhméreggel is, melyet szintén gyógyszernek használnak. Megkezdődik már az érdeklődés a méhek táppépje iránt is, melynek kémiai összetétele még nincs kikutatva és nem ismerjük ennek hatását az emberi szervezetre sem. Tapasztalatokból azonban ■annyit már tudunk, hogy a gyakorlati méhészek és a gyakori mézfogyasztók nagyrésze hosszabb életű. Ez neveli az érdeklődést úgy a méhészkedés, mint a mézfogyasztás iránt. Köztudomású már az a tény is, hogy a méhészet a mezőgazdaság legjövedelmezőbb mellékágai közé tartozik. Mindenki korlátlanul méhészkedhet szabad idejében, mely nemcsak, hogy jövedelmet, de kellemes szórakozást is nyújt az odaadó méhésznek. Államunk támogatja a méhészkedést, elsősorban azért, mert ez gyarapítja, a mezőgazdaság termelőképességét, továbbá fontos élelmi és ipari cikket nyújt az emberiségnek. Nekünk méhészeknek kötelességünk méhészetünket szakszerűen kezelni, hogy bőven hozzon mézet minden dolgozó asztalára. Emeljük a viasztermelést, mert ez nagyon fontos méhészeti és ipari cikk. Lendítsük fel az országos mézhozam átlagát is. Ezeket az eredményeket csakis tervszerű széthelyezéssel és vándorlással tudjuk megoldani. A méhek a legelőt csak a legközelebbi körzetben használják ki tökéletesen. Minél távolabb esik a legelő, annál kevesebb méh látogatja azt. Három kilométer távolságba nektár után már csak a dolgozók 5°/o-a repül. Ezért vannak túlterhelve a községek körzetei, ahol sokszor többszáz család méh van kis területen elhelyezve. Az egyes méhesek szabályos elhelyezése az volna, ha ezek 50 családonként 1 km-es körzettávolságba esnének egymástól. Akácos erdőben és a tisztes fű körzetekben a távolság 50 családonként már 500 méter lehet, mivel ezek virágjai a legdúsabban nektároznak. Általában a falvakon kívül terülnek el az akácos erdők, legelők, szántóföldek, tele mesterséges takarmánnyal és a gyümölcsösök, ahová a méhek a nagy távolság miatt már csak kis százalékban jutnak el. Ezáltal sem a termékenyítés a mezőgazdaságban, sem pedig a mézhozam nem kielégítő. A méhlegelő kihasználását a méhészek kis fáradsággal teljesen megoldhatják, éspedig úgy, hogy méheseiket a lehetőség szerint a községeken kívül helyezik el, továbbá kisebb csoportokban vándorolnak a méhlegelő után. Az állami erdők és az állami birtokok már tervszerűen vándorolnak. Ebben az évben vándorútra kelt az ipolynyéki (vinicai) EFSz 150 családos méhészetéből 50 család. A vándorlás ezzel az 50 méhcsaláddal 200 km távolságra történt, Somorja községbe. Az 1952. év ugyan mostoha volt a méhészkedésre s ennek ellenére a vándorlás mégis sikeres volt. A tisztes fű, amire a vándorlás történt, a hosszantartó szárazság folytán csak serkentő hozamot biztosított két és fél hónapon keresztül a méheknek. A’ vándorlás idején a súlygyarapodás családonként átlag 3 kg-t ért el. Nagy előnye volt azonban a vándorlásnak, hogy a mézet közvetlen vándorlás előtt ki lehetett pörgetni és ezáltal ezek a mostoha esztendő ellenére is produkáltak valamit. Továbbá nem kellett ezeket mesterségesen serkenteni augusztus havában, ami szintén nagy pluszt jelent a méhészkedésben. Vándorlással kedvezőbb esztendőkben nagyon szép eredményt lehet elérni és egy évben ki lehet használni három főhordást is. E vándorlás alkalmával a vinicai EFSz bő tapasztalatokat szerzett a somorjai községi közüzemi kertészetében,. ahol a méhek elhelyezést kaptak. Ez a kertészet csodákat tud művelni szorgalmas munkásaival, akik a tervezett termelést 250%-ban teljesítették. Öröm volt nézni a szorgos kezek eredményét. Ezek a munkások a méhekhez hasonlóan dolgoznak, nekik azonban ebben az évben nagyobb eredményük volt. Példás munkateljesítményük mindenkor megérdemli az elismerést. A méhek teleltetése zárt helyiségben Nálunk a tel éltetés zárt helyiségben ritkán szokott beválni. Különösen országunk déli részein a telek gyakran változók és enyhék szoktak lenni. Keményebb télre csak 1928/29 években emlékszünk. A jól izolált kaptár biztosítja méheink életét a legkeményebb télben is. Próbáltuk már a teleltetést zárt helyiségben, enyhe téli időben. Nem szívesen gondolunk erre vissza, mert a többlet munkáink mellett még veszteségeink is voltak. Méheket teleltetni csak erre a célra épített helyiségben ajánlatos, mert az ilyen helyiségnek biztosítani kell az egyenletes 2—4 C fok meleget. Abban az esetben, ha a hőmérséklet meghaladja a 4 C fok meleget, méheink erősen zúgni kezdenek, mert vízhiányban szenvednek. Ilyenkor a vízhiány több mézfogyasztásra kényszeríti őket, ami,által túlterhelik végbelüket és nem bírják a bélsárt tartani. Ez a vérhast okozhat, amit fertőző vérhas (noséma) szokott követni. Teleltessünk a szabadban, jól izolált kaptárakban, így kevesebb lesz a veszteségünk a téli hónapokban. Tapasztalatunk alapján a zárt helyiségben telelt méheknél később indul a tavaszi fejlődés és csak azért kevesebb az ilyen családoknál a mézfogyasztás. Nagy érdeklődés mellett zajlott le a Fogyasztási Szövetkezetek Szövetségének nyitrai kongresszusa Szeptember 21-én tartották meg Nyitrán a Fogyasztási Szövetkezetek Szövetkezeti Szövetségének kerületi kongresszusát, amelyet a kerületi szövetkezeteinek tagjai nagy figyelemmel kísértek. Ennek legfőbb bizonyítéka, hogy a megválasztott küldöttek a kerület minden részéből teljes létszámban meglentek a kongresszuson. Ugyancsak számos üdvözlő távirat érkezett a kongresszus alkalmából és pedig nemcsak a Fogyasztási Szövetkezetekből, hanem az EFSz-ektől is. A kongresszust Mihály elvtárs, a Kerületi Szövetkezeti Tanács dolgozója nyitotta meg. A Munka Énekének eléneklése után a kongresszus megválasztotta kongresszusi elnökséget, élén a párkányi Járási Fogyasztási Szövetkezet munkás elnökével, Marik elvtárssal. A választás után a Szlovák Szövetkezeti Tanács főtitkára Dr. Duris János emelkedett szólásra, aki beszédében megismertette a jelenlevőket a Fogyasztási Szövetkezetek újjászervezésének kérdésével és céljával. Ugyancsak vázolta a szövetkezetek új feladatait a Központi Szövetkezeti Tanács irányelvei alapján. Beszédét a jelenlevők nagy figyelemmel hallgatták és gyakori tetszés nyilvánításukkal adtak kifejezést egyetértésüknek a Fogyasztási Szövetkezetek új feladataival. Az elhangzott beszéd után a CsKP Kerületi Bizottságának képviselője, Alojz Tóth elvtárs, a Kerületi Akció Bizottság nevében és Köhler József elvtárs a Béke Bizottság nevében üdvözölte a kongresszust, míg Nádler Lajos elvtárs a Szovjet Barátok Egyesületének, Glazová Klára elvtársnő, a CsISz kerületi Bizottságának nevében és az ipari-termelési szövetkezetek nevében pedig Dr. Martincsek László elvtárs köszöntötte a jelenlevőket. A jelenlevő küldöttek különös figyelemmel hallgatták végig Köhler elvtárs felszólalását, aki a Béke Védők Világszervezetének nagy jelentőségéről szólt, amelynek élén Nagy barátunk, a legyőzhetetlen Szovjetunió áll. Kiemelte, hogy a Fogyasztási Szövetkezetek, melyek hatalmas tömegszervezetet képeznek, tömegpolitikai munkájukkal dolgózóink tömegeit nagymértékben nevelhetik tevékeny harcra a világbéke megszilárdítása érdekében. Az elhangzott beszédek után az el-Üj munkásváros épül Hunedoarán A „Scanteja” hosszú cikket közöl a hunedoarai új munkásvárosról. Néhány száz méterre a régi várostól —■ írja a lap — új város épül. A festői szépségű vidéken, távol a kombinát kéményeinek füstjétől, új munkáslakások épülnek a „Gheorghe Gheorghiu-Dej” kohászati kombinát dolgozói számára. A múlt rendszerben a vajdahunyadi vasmű dolgozói nyomorúságos, egészségtelen viskókban laktak a várostól 5—20 kilométerre. Nem csoda tehát, hogy a kombinát dolgozói határtalan lelkesedéssel fogadták a párt és a kormány határozatát az új munkásváros építéséről. 1948-ban kezdték építeni az első házakat. Megkezdődött a tízezer férőhelyes sportstadion és a korszerű strand építése. A napokban nyitnak meg három hatalmas állami árúházat. Gyors ütemben folyik a nyolcszáz férőhelyes munkás-színház és az ugyancsak 800 férőhelyes munkásklub építése is. Az ötéves terv végére trolibusz közlekedik majd az új vajdahunyadi munkásvárosban. nöklő Marik elvtárs felolvasta a beérkezett táviratokat.. Az Egyesült Földműves Szövetkezetekből 18 távirat érkezett, melyekben az EFSz-ek tagjai örömmel veszik tudomásul, hogy a Fogyasztási Szövetkezetek munkája főképpen falvainkra irányul. ígérik, hogy a kölcsönös együttmunkálkodás és segítség alapján még gyorsabban fognak haladni a szocializmus felé falvainkon. Tíz perces szünet után az elnöklő Marik elvtárs felolvasta a Kerületi Szövetség alapszabályait, amelyet a jelenlevő küldöttek egyhangúan jóváhagytak s így a nyitrai kerületben a Kerületi Fogyasztási Szövetkezetek Szövetsége megalakult. Ezt nyomban a szövetség szerveinek választása követte. A Választási Bizottság gondosan kidolgozta a jelölő listákat, így a leendő bizottság tagjainak, elnökség, ellenőrző bizottság tagjainak, valamint a Szlovákiai Fogyasztási Szövetkezetek kongresszusának delegátusait. Minden jelölt bemutatkozott a kongresszusnak s így a választás meg volt könnyítve. A jelölő listákat a kongresszus egyhangúlag elfogadta. A Kerületi Bizottság elnökévé a vágsellyei Járási Fogyasztási Szövetkezet munkás igazgatóját, Pospis József elvtársat választották. A választások után gazdag vita fejlődött ki, amelybe a jelenlevők nagy száma kapcsolódott be. A felszólalók konkréten taglalták a felvetett kérdéseket és főképpen azzal foglalkoztak, hogyan segítsék a Fogyasztási Szövetkezetek az EFSz-eket és hogyan biztosítsák további fejlődésüket. Ugyancsak rámutattak arra is, hogy az újjászervezés után a Fogyasztási Szövetkezetek figyelme a falura összpontosul, minek következtében a Fogyasztási Szövetkezet munkájában biztosan nagyobb eredmények és sikerek várhatók mint eddig. Az idő előrehaladott voltára való tekintettel számtalan jelentkező visszavonta a vitában való résztvételét. Befejezésül a jelenlevők elénekelték az Internacionálét g azzal a nyugodt tudattal és erős elhatározással távoztak a kongresszusról, hogy teljes mértékben teljesítik az összes feladatokat, melyek a szocializmus építésében falvainkon a Fogyasztási Szövetkezetekre hárul. A kongresszus nagyon jól volt megszervezve és valóban magas színvonalon mozgott. Dracka MAGYAR FÖLDMŰVES! tried dolgozik lapunk, neked írja minden sorát. Egy hét minden mezőgazdasággal összefüggő hírét megtalálod lapunkban Kiváló szakemberek adnak minden hóién aktuális tanácsokat Évi 100 — boronáért minden héten bekopogtat hozzád a J.&a&ad dinamó
